Magyar Nemzet, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-01 / 26. szám

A magyar sajtó napján írta: Vadász Ferenc, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének főtitkára Nemsokára tízéves lesz ha­zánk földjén a szabadság. Tíz­esztendős máris számos intéz­ményünk. Tíz éve megindult már az élet sok elnémult gyá­runkban, s egy évtizede annak is, hogy a falvak és tanyák né­pét nem riogatja a csendőr­járőr, nem hajszolja a földes­­úr gazdatisztje. Egy évtizedes útjának, fejlődésének tanulsá­gait méri fel tudományunk, művészetünk, irodalmunk. A magyar sajtó napján hasz­nos és elengedhetetlen, hogy mi, újságírók is vessünk né­hány pillantást a múltra, s az olvasóval együtt, aki évek fo­lyamán a munkában társunk­ká, tanácsadónkká, ösztönzőnk­ké és bírálónkká lett, felmér­hessük a különbségeket e hi­vatás múltbeli és mostani sze­repe között. Kemény Zsigmond, a nagy publicista, egyszer azt írta: Problematikus dolog a sajtó­szabadság, amely hovatovább nagyon kevesek jogává fog át­alakulni. Kortársai általában borúlátónak tartották, de a későbbi évtizedek során ki­tűnt, hogy ez esetben nem volt az. A sajtószabadság a nagy­ba­r­kos­ tőkésuralom idején valóban csak a hatalmon lévők­­nek biztosított korlátlan sza­badságot, jogot a tömegek fél­revezetésére, tisztánlátásuk megzavarására. A lapkiadók konszernjei és részvénytársa­ságai politikai céljaik kiszolgá­lására kényszerítették az új­ságírót, megfosztották attól a lehetőségtől, hogy érdekeikkel nem egyező nézeteket valljon, s azoknak írásaiban hangot v­an. Könnyen megtehették e­t, mert a legnagyobb nyom­dák, a legmodernebb újság­­a­d­ógépek, a papír és min­­dez­ anyagi eszköz korlátlan b­i­okosai ők voltak. A sajtónak nem kis része volt az első világháború elő­­ttijében és abban, hogy a két világégés között megérett a horthysta ellenforradalom gyümölcse: a nép milliói nem tudták felismerni legelemibb életérdekeiket; félrevezetetten és lefegyverzetten tántorogtak bele abba a tőlük idegen rabló­háborúba, amelynek célja nem utolsó sorban az volt, hogy rabságuk láncait még szoro­sabbra fűzze. 1942. február elsején ennek a sajtónak a gazdái még győ­zelmi mámorban tobzódtak és álmaikban sem gondolták, hogy elnyomó és kizsákmányo­ló uralmuk a végéhez közele­dik. Vegyünk a sok közül egy példát. A Magyarország e na­pokban vészjóslóan azt taná­csolta, hogy »­némuljannak el, akik a magyarság jövője miatt aggodalmat éreznek, akik úgy vélik, hogy a háborúban való részvétel nem érdeke a ma­gyar népne­k«. Az ország és népünk szeren­cséjére, éltek nálunk olyan bá­tor és áldozatkész hazafiak, akik nem rettentek vissza a fe­nyegetésektől, akik a nemzet megmentéséért halált megvető hősiességgel vállaltak minden veszélyt. Azokban az órákban, amikor a fasiszta és félfasiszta lapok kényelmes, jólfűtött szer­kesztőségi szobáiban a hitlerista háború folytatására uszítottak, Budafokon egy roskatag kis házban Rózsa Ferenc és társai olyan újságot szerkesztettek, amely leleplezte a szovjetelle­nes háború haszonélvezőit, mil­liók romlásának és pusztulá­sának okozóit, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy ismer­tesse az ország vezetésére hi­vatott párt politikáját. E hős újságírók életüket is feláldoz­ták a népért és a szabadságért. Most tíz éve, 1944 februárjá­nak első napján egy lezárt, ki­haltnak hitt pincehelyiségben, ugyanebben az időben, a Beze­­rédy utca 4. alatt, az illegális Szabad Nép utolsó példányait nyomták. Az ablakok repedé­seit rongyokkal betömködték, hogy a gép zúgása ne hal­latsszák ki az utcára, ahol SS- járőrök és vérszomjas nyilas­bandák portyáztak. Az újság, amely ezernyi életveszély kö­zepette innen indult el útjára, hírül adta: a szabadságnak is­mét új vértanúi vannak. Kiss János altábornagy, Nagy Jenő ezredes, Tarcsay Vilmos száza­dos. Bátor honvédtisztek, akik­nek nevét a magyar dolgozók szívükbe zárták. A lap egy­ségre szólította fel a nemzet erőit: álljon minden becsületes magyar a harcoló munkásosz­tály mellé, támogassa küzdel­mét a békéért, az ország füg­getlenségéért és szabadságáért. Tiszteljük és ápoljuk sajtónk haladó hagyományait. Am, leg­dicsőbb örökségünknek, népi demokratikus újságírásunk igazi példaadójának mégis azt a sajtót tekintjük, amely tör­ténelmünk során először állt ki következetesen a népszabad­ság ügyéért oly módon, hogy biztos tudományos alapokra tá­maszkodott, azok gyakorlati megvalósításához pedig a tö­megeket mozgósította cselek­vésre. Ez a sajtó az ellenforra­dalom éveiben a Horthy-rend­­szer idején még csak kevesek­hez szólhatott — üldözték, munkatársait legyilkolták —, de művének folytatójaként a mai újságírás már hatalmas hatósugarú fegyvere a nép ál­lamának, a pártnak, a szocia­lizmus építőinek. Soha nem ol­vastak annyian újságot Ma­gyarországon, mint ma. Ezt az eredményt azzal értük el, hogy újságaink — napi­lapok és folyóiratok, politikai, gazdasági, kulturális, tudomá­nyos lapok, a megyei és üzemi újságok, a különböző nemzeti­ségek lapjai — a tömegek ne­velőivé lettek, összeforrtak ve­lük, tanácsaikkal, útmutatá­sukkal szervezőivé váltak munkájuknak, lelkesítették és lelkesítik őket a haza erősíté­séért, a nép jólétéért és boldo­gulásáért folyó harcban. Meg­nőtt és tovább növekszik az ol­vasók bizalma a lapok iránt, mert bátran és őszintén bírál­ják a mindennapi életünkben előforduló visszásságokat. Le­leplezték az ellenség aknamun­káját, az emberek ügyes-bajos dolgai iránt rosszindulatú kö­zömbösséget, a hanyagságot, a bürokratikus, lélektelen intéz­kedéseket, a népgazdaság meg­károsítóit, a kulturális élet sarlatánjait és a többi bajcsi­­nálót. E téren még többet vár­nak tőlünk az olvasók. Legye­nek írásaink könyörtelenül szi­gorúak minden olyan jelenség­gel szemben, amely szocialista fejlődésünknek útjában áll. Mit kell napjainkban külö­nösen megszívlelnünk nagy­szerű elődeink példájából? Mindenekelőtt folytatnunk és tovább kell fejlesztenünk azt a sikeres módszert, amellyel a nemzeti egység politikáját szolgálták. A Hazafias Nép­front-mozgalom eddigi ered­ményei azt mutatják, hogy jó úton indultunk el,­­hasznosítjuk e tapasztalatokat. Falvainkban megélénkült a politikai élet. Egyénileg dolgozó parasztok — köztük mind jelentősebb szám­ban középparasztok is — már nemcsak a saját portájuk ügyes-bajos dolgával törődnek, de érdeklődnek a közügyek, a község, a járás, a megye dol­gai iránt is. Ez az érdeklődés, ez a részvállalás a politikai és társadalmi munkából, nyilván­valóan hatással van termelő munkájukra, gondolkodásukra is, összefügg azzal, s eredmé­nyei kedvezőek országunk egész helyzetére. A városi és kerületi népfrontbizottságok is mind gyakrabban hallatnak magukról, kezdik megtalálni tevékenységük megfelelő for­máit és módszereit. Sajtónk­nak mindent meg kell tennie azért, hogy tisztázza, köz­ismertté tegye a Hazafias Nép­fron­t politikájának, a nemzeti egység politikájának elvi alap­jait. A legdöntőbb e téren, hogy semmi kétség ne marad­jon afelől: ez a politika a mun­kásosztály politikája. Segíti or­szágunk vezető osztálya és a többi — vele szövetséges — dolgozó osztály közötti kapcso­latok elmélyítését. E politika feladata, hogy növelje a mun­kásosztály vezető szerepét és befolyását, fokról fokra csök­kentse és megszüntesse azokat a különbségeket és ellentmon­dásokat, amelyek közte és a dolgozó parasztság, az értelmi­ség vagy­ a kisemberek egyes rétegei között ma még fennál­lónak. A termelő munkának, a tervek teljesítésének segítésé­vel, a tömegek társadalmi te­vékenységének előmozdításá­val sajtónk maradéktalanul betöltheti megtisztelő szerepét, fontos küldetését a szocializ­mus építése során. Népünkben elszánt akarat él, hogy a Magyar Dolgozók Párt­ja vezetésével tovább halad a megkezdett úton, győzelemre viszi hazánkban a szocializmus ügyét. Határkövek fejlődésünk útján a III. kongresszus és a párt Központi Vezetőségének Ihart­áraulatjai. Mimikáink­at az e határozatokban foglalt célok és irányelvek szabják meg. Minden tudásunkkal és lelke­sedésünkkel, jól akarjuk szol­gálni népünket abban a törek­vésében, hogy munkájának eredményeit békében és jólét­ben élvezhesse. Ezért nagyje­lentőségű nekünk, újságírók­nak is a közeledő IV. Magyar Békekongresszus. Meg kell ér­tetnünk mindenkivel, akinek drága e haza jelene és jövője, akinek becsesek anyagi, erköl­csi és kulturális javaink, aki élni és boldogulni akar szeret­teivel együtt e földön, hogy most nagy tettekre, szilárd­­el­határozásra, bátor cselekede­tekre van szükség. Tiltakoz­nunk kell hangosan és szenve­délyesen a nyugatnémet fel­fegyverzési tervek, a háború­val, atomfegyverekkel való fe­nyegetőzés és zsarolás politi­kája ellen. Jobban kell dolgoz­nunk, hogy az embereket elé­gedetté, országunkat a nagy szovjet nép és a többi békéért küzdő nép oldalán egyre erő­sebbé tegyük, így válik méltóvá egész saj­tónk és újságírásunk magasz­tos hivatásához, így tud hasz­nosan élni a tíz évvel ezelőtt elnyert szabadságával. Molotov nyilatkozata a moszkvai angol nagykövet előtt a távol-keleti helyzetről A külpolitikai helyzet­ ­ A nemzetközi közvélemény rendkívül nagy érdeklődés­­sel fogadta W. M. Molotov kijelentéseit, amelyeket a legfontosabb világpolitikai kérdésekben tett W. R. Hearst és Kingsbury Smith amerikai újságírókkal folytatott beszélge­tése során. Molotov a tajvani kérdésben és az Európával kap­csolatos problémák tekintetében ismét a leghatározottabban leszögezte a Szovjetunió álláspontját. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónak érde­ke a nemzetk­özi feszültség enyhítése és kész támogatást nyújtani mindannak, ami elősegíti e cél elérését. Ugyanakkor rámutatott az Egyesült Államok felelős­ségére a Kína belső ügyeibe való beavatkozást illetően és ki­emelte, hogy a Szovjetunió Tajvant Kína elidegeníthetetlen részének tekinti. Molotov igen fontos megállapítást tett a továbbiakban, amikor hangoztatta, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok megjavítását sokban elősegítené a Szovjetunió határai közelében létesített amerikai támaszpontok felszámolása és­­az olyan helyzetre való átté­rés, amely az egymással egészséges kapcsolatokat fenntartó államok között rendszerint kialakul." A szovjet külügymi­niszter és az amerikai újságírók közötti beszélgetés teljes szö­vegét lapunkban közöljük. " A nyugati sajtót sokat foglalkoztatja a Biztonsági Ta­­nács Tajvannal foglalkozó rendkívüli ülésének össze­hívása. A Biztonsági Tanács ez ügyben hétfőn délután ült össze. Politikai megfigyelők nagy érdeklődéssel fogadták Szoboljevnek, a Biztonsági Tanácsban működő állandó szov­jet megbízott helyettesének Munro-hoz, a Biztonsági Tanács elnökéhez intézett levelét, amelyben kifejtette a Szovjetunió hivatalos álláspontját. A levél határozati javaslatot is előter­jesztett. Ennek elfogadása esetén a Biztonsági Tanács java­solja az Egyesült Államok kormányának, hogy haladéktala­nul vonja vissza valamennyi légi-, tengeri- és szárazföldi ere­jét Tajvanról és a Kínához tartozó más területekről. A határo­zati javaslat emellett több más fontos indítványt is tartalmaz a távol-keleti helyzet rendezése érdekében. Az angol lapok aggodalommal kísérik az Egyesült Álla­mok tajvani provokatív magatartását. A Daily Mail diplomá­ciai tudósítója szerint a felelős amerikai hivatalos személyi­ségek nyilatkozatai gyakran hemzsegnek a vádaskodástól és a fenyegetéstől. A tudósító úgy értesült, hogy angol hivatalos személyiségek az elmúlt napokban ismételten és nyomatéko­san sürgették az amerikai hivatalnokokat: igyekezzenek mérsé­kelt fogalmazást használni. Számos angol lap megvilágítja Anglia álláspontját és rámutat, hogy Anglia csak teljes ér­tékű ENSZ-eljár­áshoz csatlakoznék Tajvan ügyében. A Daily Herald rámutat: »A munkáspárt egységesen tömörül Attlee azon kijelentése mögött, hogy Anglia nem hagyja magát kí­nai polgárháborúba belekeverni. Anglia ebben az ügyben egy­ségesen áll a munkáspárt mögött. Vessen véget a kormány az amerikaiak esetleges kételyeinek. Egyetlen angol fegyvert nem fognak elsütni Csang Kaj-sek­ ért.«­­ A francia közvéleményre nagy hatást gyakorolt a Né­­met Demokrati­kus Köztársaság népi kamarája elnök­ségének üzenete, amelyet Monnerville-hez,­ a francia köztár­sasági tanács elnökéhez juttatott el. Az üzenetben az NDK népi kamarájának elnöksége felkéri a francia köztársasági ta­nács minden tagját, hallgasson a nép szavára és utasítsa el a párizsi egyezményeket, azaz a német militarizmus talpra­­ál­lítását és küszöbölje ki ezzel a német kérdés haladéktalan és igazi megoldásának akadályát. Az üzenet számos fontos kijelentést tartalmaz, így elismeri a francia nép jogos köve­telését, hogy biztosítsák a német militarizmus részéről fenye­gető agresszió megismétlődése ellen. A továbbiakban rámu­tat, hogy lehetséges a megegyezés Németország két része kö­zött az össznémet választások kérdésében s kiemeli: az NDK Németország újraegyesítésének ügyét sohasem tette függővé attól, hogy Nyugat-Németország elfogadja szociális és politi­kai rendszerét. Németország jövőbeni államrendszere csak a német nép szabadon hozott döntésével határozható meg. Ollenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke bírálta Adenauer válaszlevelét, amely elutasította a szociáldemokra­ták követelését, hogy a bonni kormány még a párizsi szerző­dések ratifikálása előtt tegyen kezdeményező lépéseket a Szovjetunióval való közvetlen tárgyalások felvételére. A Né­metek Szövetségének elnöksége szintén elítélte Adenauerék magatartását a szovjet javaslatokkal szemben. V. M. Molotov nyilatkozata Moszkvából jelenti a TASZSZ. Azzal a megbeszéléssel kap­csolatban, amely január 28-án folyt le V. M. Molotov szovjet külügyminiszter és Hayter moszkvai angol nagykövet kö­zött. V. M. Molotov január 31-én magjához kérette az an­gol nagykövetet és előtte az alábbi nyilatkozatot tette: — Január 28-i találkozónk alkalmával ön, nagykövet úr, kifejtette az ang­ol kormány és az Új-Zéland-i kormány át- l­láspontját a Tajvan térségében kialakult helyzet kérdésében. Találkozásunk után a szovjet kormány azonnal tájékoztatta a Kínai Népköztársaság kor­mányát azokról a szempontok­ról, amelyeket ön e kérdéssel kapcsolatban kifejtett. — Miként Nagy-Britannia kormányát, a szovjet kor­mányt is nyugtalanítja az a veszélyes helyzet, amely Taj­van és a kínai partvidék köze­lében fekvő más szigetek tér­ségében kialakult. Ez a hely­zet fenyegeti a békét és fo­kozza egy új háború veszé­lyét.­­ A Szovjetunió kormánya az említett térségben kialakult helyzet okát abban látja, hogy az Amerikai Egyesült Álla­mok Csang Kaj-sek segítségé­vel már néhány évvel ezelőtt elfoglalta a Kínához tartozó Tajvan szigetet, a Penghu­­szigeteket és néhány más kí­nai szigetet; az utóbbi időben az Egyesült Államok részéről újabb agresszív cselekmények történtek ebben a térségben, amelyek még jobban fokozták az ottani feszültséget. A szovjet kormány osztja az angol kor­mány véleményét, hogy meg kell vitatni ezt az egész kér­dést az ENSZ Biztonsági Ta­nácsában. A szovjet kormány már meg is adta a megfelelő utasításokat A. A. Szoboljev nagykövetnek, az Egyesült Nemzetek Szervezetében mű­ködő képviselőjének.­­ Ezenkívül a szovjet kor­mány arra is utasította Szo­­boljev nagykövetet, hogy e kérdés megvitatása során hív­ják meg a Kínai Népköztársa­ság küldöttségét, mert e kül­döttség jelenléte különösen szükséges, minthogy Kína el­len irányuló agresszív cselek­ményekről és az Amerikai Egyesült Államok részéről Kína belügyeibe való beavat­kozásról van szó.­­ A szovjet kormány külön meg kívánja említeni, hogy a szóbanforgó kérdésnek a Biz­tonsági Tanács megvitatása alá bocsátásával az a célja, hogy enyhítse a távol-keleti feszültséget és elősegítse a béke megszilárdítását az egész világon. Hayter nagykövet meghall­gatta V. M. Molotov nyilatko­zatát s kijelentette, hogy a nyilatkozatról tájékoztatni fog­ja kormányát. V. M. Molotov beszé és Kingsbury Smith a Moszkvából jelenti a TASZSZ. A hétfői Pravda közölte annak a beszélgetésnek a szövegét, amelyet V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere 1955. január 29-én folytatott a jelenleg Moszkvában tartóz­kodó W. R. Hearst és Kings­bury Smith amerikai újság­írókkal. A beszélgetés elején Hearst közölte, hogy most első ízben jár a Szovjetunióban és igen örül annak, hogy lehetővé vált ez az utazás, továbbá annak, hogy megismerheti az orszá­got. Kiemelte, mennyire kelle­mes meglepetés volt számára mindenütt az a bánáti maga­tartás, amelyet a szovjet em­berek tanúsítanak iránta és kísérői iránt. Ennek alapján azt kell remélnie, hogy lénye­gesen megjavulhatnak, majd pedig tovább javulhatnak az Egyesült Államok és a Szov­jetunió közötti kapcsolatok, ami mindkét országnak és az egész világnak érdeke lenne. V. M. Molotov megjegyezte, hogy a jelenlegi szovjet— amerikai kapcsolatok megjaví­tása feltétlenül kívánatos. Ami pedig a szovjet embereknek az amerikaiak iránti magatartá­sát illeti, az mindig barátsá­gos volt. Hearst közölte, hogy erről meggyőződött. Hearst ezután engedélyt kért V. M. Molotovtól, hogy a mostani nemzetközi helyzetre vonatkozó kérdéseket intéz­hessen hozzá. Molotov beleegyező választ adott. Hearst azt mondotta, hogy a mai nemzetközi kérdések kö­zül, úgy látszik, az utóbbi idő­ben kialakult távol-keleti helyzet a legfontosabb, majd Igetése W. R. Hearst ae­rikai újságírókkal felvetette, az-e Molotov véle­ménye, hogy a Formoza térsé­gében kialakult helyzet az egyetemes béke ügyének ko­moly veszélyeztetését jelenti. Molotov válaszában rámuta­tott arra, hogy a Tajvan tér­ségében kialakult helyzet ter­mészetesen figyelmet kelt és fel is kell rá figyelni, mert feszültséget teremt a Távol- Keleten, a béke megbontásá­nak veszélyét, háborús ve­szélyt rejt magában és rossz hatással van az egész nemzet­közi helyzetre. Ehhez neki, Molotovnak, feltétlenül hozzá kell fűznie, hogy véleménye szerint a felelősség ezért az Egyesült Államokat terheli, minthogy beavatkozott Kína belső ügyeibe. »Mi — mondotta Molotov — Tajvant Kína elidegeníthetet­len részének tekintjük.* Kingsbury Smith azt mon­dotta, hogy ezzel kapcsolatban emlékeztetni szeretné Molo­­tovot Edennel, a közelmúltban tett nyilatkozatára, amely sze­rint Kína mint olyan, már hosszú évek óta nem ellenőrzi Formozát. »Úgy tűnik, mintegy száz éve« — fűzte hozzá Hearst Molotov válaszában utalt ar­ra, hogy az Egyesült Államok és Anglia aláírta a kairói de­klarációt és az Egyesült Álla­mok, valamint Anglia aláírta a potsdami deklarációt is. Ezenkívül létezik a japán fegyverletételről szóló egyez­mény, amelyet az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjet­unió írt alá. Mindezeknek az alapvető nemzetközi okmá­nyoknak értelmében Tajvan kínai terület és át kell adni Kínának. Ezt megerősítették

Next