Magyar Nemzet, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-02 / 27. szám
Szerda, 1955. február 2.. HINTÓNJÁRÓ SZERELEM Jegyzetek egy új magyar filmrőlInapló A „Tavasz" termelőszövetkezet nem jobb, nem rosszabb, mint egy jó átlag termelőszövetkezet Tolnában, Veszprémben, vagy Biharban, vagy akárhol. Dehát persze, a táj egészen más, a tájak mindenhol mások, s a különböző tájakon még inkább különböznek egymástól az emberek. Nincsen két egyforma hópehely, nincsen két egyforma búzaszem, így tehát érthető, ha nincsen két egyforma ember sem, ha magyar paraszt, ha román paraszt, ha más. Mindazonáltal a művészet eszközeiben kell lenni valahol valaminek, amivel az író, a művész ezt a sok, sok másforma embert, ezt a sok másféleséget egy bizonyos síkon úgy tudja kifejezni, hogy szemrebbenés nélkül rámondhatjuk: ez az. Ez jelenti a románt, mint népet, vagy a magyart, mint népet, vagy bármelyik népét a világnak. Mi més értelme lehetne tehát a magyar kultúrának, mint hogy rámondhatjuk a lírájára, hogy: a magyar líra, zenéjére, hogy a magyar zene, színjátszására, hogy a magyar színjátszás. Igen sokszor mondták, sőt leírták már mások, de én most mondom először, hogy csak az az igazi kép, s szobor, regény, vers, dráma, film, amely anynyira sajátosan orosz, vagy angol, vagy francia, hogy a szellem legmagasabb szintjén mutatja meg saját népét, mert én is csak úgy tudom érteni, szeretni, ének kincsévé tenni. Vagyis: az igazi nemzeti kultúrákon épül fel a nemzetköziség. Például a Mestrovics-szobrok annyira tisztén és igazán kifejezik a honát népet, hogyha katolikus volnék, térdre hullnék előttük. S valahányszor a horvátokra gondolok, ugyanakkor rendre felbukkannak bennem a Mestrovicsszobrok is. De így vagyok minden nép nagy alkotásaival. Az oroszok: Lermontov, Puskin, Goncsarov, Tolsztoj, Gorkij, Solohov, Rjepin, Verescsagin. A franciák: Moliére, Voltaire, Victor Hugó, Anatole Francé, minek sorolni minden népet, minden nagy emberi kincset a régi, nagy alkotóktól mostaniig? Ha én elérkeztem addig, hogy testvérként él a szívemben az egész világ, mindenki elérkezhetik, mind egy szálig el is érkezik. Mert hiszen én is csak egy hópehely vagyok a hópelyhek között, egy búzaszem a búzaszemeik között, s bennem román ősöktől kezdve török, tatár, sőt német ősök vére is zúg, s mégis: magyar vagyok, mint az ide hullott hó, a mi földünkben csírázó búzaszem. Kicsit hosszúnak tetszhetik ennyi bevezető egy rövid cikk elé, de így is megpróbáltam megértetni, megérzékeltetni, miért jó vígjáték, miért jellegzetesen magyar talajból fakadt film Urbán Ernő és Ranódy László Hintónjáró szerelme. Magyar a kedv, az öröm, az életerő, ami egyre bővebben árad a vászonról. S a szocializmusba törekvő ember csetlik-botliik a vígjátékban a derű és a humor verőfényében. A történet nem valami országot zajgató történet: a kúriából felszabadulás után eltűnik a báróné, de ott marad a hintó. A régi kocsis ül a bakon, de új urak kerültek a báróné helyére. Cseppentő Ferenc, a szövetkezet elnöke és idősebb Majsa, brigádvezető. A báróné hintója belerobog a csodálatos balatoni tájba, hajó köt ki a mólón, s hazaérkezik ifjabb Majsa, Majsa Berci, a leszerelt katona ... s a történet nyílik, egyre nyílik, nagy szépségekkel, vidám, féktelen fiatalsággal és dörgő, morgó öregekkel. A báróné hintója mindvégig a játék középpontjában van, a két szürke teszi a szolgálatot akkor is, ha Viknuska ugrik le róla és beleszalad a határba, akkor is, ha Peczoli Sándorné ringatja bele magát az elmulasztott nagyobb karriert, tekintélyt jelentő férjihezmenési lehetőségeibe. Hogy aztán az eléggé bonyodalmas történet végén megint csak hintóval robogjon bele a két fiatal a tengernyi boldogságot kínáló jövendő házaséletbe. (Vilmuska: Medgyesi Mária és Berci: Szirtes Ádám). Ennek a két fiatalnak a szerepe, egymáshoz való viszonya diktálja mindvégig a játék tempóját. Lehet, hogy ez tudatos és tervszerű az írónál, rendezőnél, lehet, hogy nem, mindegy, de se író, se rendező nem tévedhet el akkor, ha alkotás közben az élet törvényeihez igazodik. Se író, se rendező nem tévedett el. A film kitűnő, az utóbbi időben látott vígjátékok közt nincs ,se rokona, se ismerőse. A feladat nem volt könnyű. Az itt a kérdés, lehet-e olyan vígjátékot írni a film számára, amir mindvégig nem szakad el a mindennapi élet nagyon is józan, és reális valóságaitól? Tegyük fel, hogy az élet valóban így gördül tova az idők végtelen útján, öröm, hintó, bor (amint tudjuk, tej is), a fiatalember leszerel a katonaságtól, mulatós lesz valamilyen alkalomra, a lányok ruháikat készítgetik és egyszercsak belecsap a villáim a birkahodályba, vagy felgyújtja az istállót egy részeg kocsis, nyomban vége az ünnepi hangulatnak. A toronyban félreverik a harangot, a szerelmesek szétrebbennek és a tragédia szele fekete árnyékokat hajszol keresztül a tájon. De nem lesz minden kocsis részeg, s nem csap bele minden villám a hodályba. Az ember számára az ünnepeket nem a kalendáriumok írták elő. És még nem is a különböző egyházak. Egyházi kalendárium minden időben s minden fejlődési változatban az emberi természethez, az emberi tulajdonságokhoz próbált igazodni. Az igazi és nagy örömöket a hétköznapok derűvel forduló történetei jelzik, alkár kint dolgozik az ember a mezőn, akár pedig bent körmöl valamilyen irodában. Mondjuk, kint kaszál az ember a sziken, derült, pompás az idő, sas kering a magasságban, gyenge szél fúj, a távolban a robogó vonat füstje bodorodik, s valakinek, a kedvesnek, messze megilebben a szoknyája a szélben. Vagy leszerel az ember a katonaságtól, s leszáll a vonatról az állomáson, szemébe kacag régen látott faluja karéja s a régen látott kicsi lányka arca. Micsoda örömök. Micsoda boldogság. Az öröm az emberi élet alapérzése. Még a tragédiák nagységát is a tegnap vagy tegnapelőtt elcsendült örömök mérik. Ezért keresik az emberek szinte kivétel nélkül a vidámságot, a nevetést könyvben, színdarabban, versben, filmben s az életben. Az ember nagy tömegében bizonyos értelemben mindig átlagos, soká lesz az, mikor teljesen át tudja venni, használni az egyes, kiváló emberek jó tulajdonságait. De még az esetben is szükség van rá hogy tömegben, százan vagy ezeren, egyazon időben, egy azon pillanatban nyíljon meg a szívük sírásra vagy nevetésre. Ez a társadalom ereje. Az igazi társadalmi erő az, amikor tizenkét ember egyazon időben, egyazon csillagra néz. De ismételten feltolul a kérdés: lehet olyan vígjátékot írni, alkotni, amelyben híre sincs semmiféle tragédiának, amelyben nevetésben, vidámságban fetreng az egész táj, anélkül, hogy az élet valóságaitól elszakadna? Lehet ilyen vígjáték. A mintán járó szerelem ilyen vígjáték. S azt, hogy ez egyszer a valóságos élet rezdüléseit továbbítják a színészek, szinte tudták, érezték mindannyian. Emellett szépek Badal János felvételei is. Az ember szinte szeretne felkiáltani, hogy hiszen ezek az emberek öregek, fiatalok, megannyian jó ismerősök! Vilmuska, Medgyesi Mária, ez a szép gyermek ott élt, lakik Biharban, a harmadik szomszédban. (Ugrán Gyulai Emmuskának hívják.) Fónay Mártát ki ne ismerné igen sok faluból. Ahogy ezek néha meggabalyodnak ... szinte széjjel zúzzák valahány hím,nemű embere van a környéknek. A lappangó, elfojtott vibatnámság előbb-utóbb másmilyen irányba robban, legázolja egy báli éjszaka összes férfiát és egyedül tombolja tovább féktelen vágyát, mint Kinizsi a kenyérmezei csatatéren. Nagyon kedves dolog ez a filmben, s nagyon üdítő látvány. Igaz, s kegyetlenül röhögtető Sinkovics Imre a motorkerékpárral, Juhász József, aki vesztére kihúzza a piros tízest, Bihari, aki az istennek se tudja lenyelni a tejet, Makláry, ahogy az asszony eloltja előle a villamot, s amint élete értelmét leheli rá az almára, külön kellene beszélni Jutkáról, vagyis Hacser Józsáról, bizonyos, hogy vele ezután egyre gyakrabban találkozik színpad és film. Terka keresztanyám. Kiss Martyi az ünnepi lázban is a szövetkezet gondját-baját éli, s még hozzá igen jól. Mindmegannyi szereplő külön ír, külön nevetés. Menynyi ember, mennyi másforma ember s mégis: egyetlen közösséggé formálódik a játékfilm területén. Igen szerencsésem találkozott író és rendező. Szándékosan hagytam legvégül Farsang professzort. Ez néha kilép ebből a levegőből, hogy riasztóan, bántóan nézzen fel rá az ember: mi ez? Mit csinál ez most? Játékának jó felén nincs semmi baj, főként bűbájos, sőt megható dolog, amikor felismeri régi huszárjait, hiszen, mi öregek tudjuk, mit jelentett számunkra a katonáskodás. Hát még ha huszár volt az ember! De a találkozást a termelőszövetkezettel is, de még Pécelivel is már látta az ember: Zasorutyin: Üszőparttjában pontosan így érkezik le a professzor, csakhogy ott nem almáról van szó, hanem halról. Kár. Egyhelyi, a szőlőskerti esti jelenetről a játék csaknem lapos idillibe, sőt giccsbe hajlik, váltig is izgul az ember, hogy elromlik a film, de aztán nem lesz semmi baj. A játék bravúros tempója felragyog megint. Igen kitűnő, szépen sikerült vállalkozás a Hintónjáró szerelem, a tömegsikere szinte biztosítva. Ez a siker az utóbbi filmjeink sikertelenségét is megmagyarázza. A csak jól csengő szavak s bravúros helyzetek csoportosításánál nem érünk el semmit. Nem is beszélve a kiokoskodottdrámai csomópontoktól, meg hasonlókról. Az élő nép élő művészete: erről van szó. Ezeket kellett elmondanom a Hintónjáró szerelemmel kapcsolatban. Szabó Pál VIDÁM, SZÍNES, ZENÉS, MAGYAR FILM Írta: Urbán Ernő Kossuth-díjas Rendezte: Ranódy László Zene: Farkas Ferenc Kossuth-díjas Kép: Badal János Főszerepben: Medgyesi Mária Szirtes Ádám Makláry Zoltán Kossuth-díjas Bihari József Kossuth-díjas Kiss Manyi Pécsi Sándor Kossuth-díjas Sinkovits Imre Bánhidy László Fónay Márta FEBRUÁR 2 Németország Szocialista Egységpártjának központi bizottsága elvi nyilatkozatot adott ki az idei Schiller-évvel kapcsolatban, kiemelve, hogy Schiller, mint a kialakuló német nemzet kimagasló képviselőinek egyike, minden írásában a szabadságharcosok mellett foglalt állást. Az ő világot átfogó humanizmusából született legjobb műveinek nagyszerű, derűlátó életszemlélete. A nyilatkozat felhívja az egész német népet arra, hogy az idei Schiller-évet avassa a nemzeti szabadságkeltő eszméinek megvalósításáért, a humanista nemzeti kultúra egységéért és a német haza demokratikus újraegyesítéséért vívott harc esztendejévé. A Népművelési Minisztérium és a Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottsága a felszabadulás utáni első nyilvános famelőadás tizedik évfordulója alkalmából 1953. február 3-án este 7 órakor ünnepi bemutatót rendez az Uránia Fémszínházinak. Ünnepi beszédet mond Rostás István, a Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának elnökhelyettese és A. F. Truszov, a Szovexport film magyarországi képviselnének vezetője. Az ünnepi bemutatón a :a Hi.nitón járó szerelem” című új, színes magyar filmvígjátékot vetítik. © Lukács György Kossuthdíjas akadémikust a berlini Német Tudományos Akadémia filozófiai-, történeti-, állam-, jog- és gazdaságtudományi osztálya levelező tagjává választotta.□ Szobrászművészeink egyik nesztora, a 82 éves Vass Viktor, elhunyt. Hatvanéves művészi pályafutás állt mögötte, alkotásai közül kiemelkedik Hegedűs Gyula ismert mellszobra és a Jászberény főterén álló lovasszobor. Élete végéig dolgozott, utolsó műve a városligeti művészsétányon felállított Bolyai János-szobor. X . A TTIT Somogy megyei szervezetének gondozásában február elején Kaposvárott értelmiségi klub nyílik. Gelléri Andor Endre emléktábláját halálának 19. évfordulója alkalmából február 5-én 12 órakor avatják fel a III., Beszterce u. 25. számú ház falán, ünnepi beszédet mond Iladics Rudolf, a III. kerületi tanács VB-elnökhelyettese, a Magyar Írók Szövetségének képviseletében pedig Füst Milán.A Stendhal összes műveit kiadják a közeljövőben lengyelül. Rómában előadást tartott a [magyar—olasz kulturális kapcsolatokról a “Magyarország Barátai« kulturális egyesület rendezésében Luigi Polani, majd magyar és olasz zenei műsort mutattak be. Az előadásról és a műsorról az »Avanti« is megemlékezik.* Vittorio de Sica bejelentette, hogy a közeljövőben Don Quijote-t akarja filmen alakítani. Az elmúlt év nyarán avatták fel a Győr megyei Rábatamásiban a Jászai Mari emléktárgyaiból berendezett múzeumot, melyet azóta a község lakói, s távolabbról jött látogatók is gyakran felkeresnek. M E G N Y i L T A MÉZES MACKÓ V., Kígyó utca 4—6 Telefon: 188—121 Hidegkonyha -különlegességek, saláták, húsok, halak, mártások, hidegtálak. Italok Cukrászsütemények. Espresszó - kávé NYÍRSÉGI TALÁLKOZÁSOK Szűcs György bácsival Baktalórántházán ismerkedtem meg. A tanácsnál mondották, hogy erősen számítanak munkájára a békealáírások gyűjtésében. Megtudom még, hogy gazdának sem utolsó, ezenkívül presbiter is, sokat dolgozik egyháza érdekében. Áldás, békesség, köszönt már az udvar végéből s szívesen tessékel befelé. Mit tagadtam: első pillanatban meghökkenek. Ez az öreg, hatvan- kilenc éves parasztember, akit tavalyi csonttörése, az évtizedes leeserves munka ennyire megtört, így meggörbített — mit tud ő tenni a békéért? Vajon az ő békeharca nem merül-e !Zol jámbor fohászokban, jókívánságokban, ami becsületes, tiszteletreméltó dolog ugyan, de önmagában mégis kevés az új Wehrmacht ellen. A jóistenről beszél. Mély vallásos hit szól szavaiból: hosszú évtizedek szenvedésében a vallás volt a segítője. Az első világháborúban orosz hadifogságba került, onnan megszökött s mérhetetlen gyaloglások után végre hazajutott. Bátyja kintmaradt, családot alapított, azóta csalit leveleik, találkoznak. — Mit ír a bátyja az ottani életről? — kérdezem. — Hát, tudja, hatalmasat forditm ám a világ ott is, mióta arra jártam — summázza Szűics bácsi majd négy évtized szovjet fejlődését. Primitív — megmosolyogni való — ez a megállapítás? Talán. De én úgy hiszem, igaza van. Szűcs bácsiban ma is 1916—18-as benyomásai élnek a szovjet földről s egy-egy levél, mint modern Rip van Winkiét ébreszti fel hosszú álmából. S milyen lelkesedéssel beszél arról, hogy amit az újságban olvas a Szovjetunióról, azt megtalálja bátyja leveleiben is. Ezek a levelek még igazabbá teszik számára azt, amit rádióban hall, moziban lát, újságban olvas a szovjetország erejéről. Sok a rossz emléke a két háborúból, mégsem fél az új veszélytől, nem bátortalan, nem öregesen elhagyott. Nem fél, de félti drága kincseit: öt lánya, egy fia van s szerte az országban tizenhárom kisunoka várja Szűcs nagyapa leveleit, látogatásait. És ez a féltés az utat is megmutatja neki— Látja — vesz elő a konyhafiókból egy gondosan öszszehajtott ívet — most aláírásokat gyűjtök. Délután lesz időm, végigjárom a szomszédaikat. — És mi az értelme ennek. Szűcs bácsi? — kérdezem meg. — Hogy mi?! — horkan fel. — Hát nézze, aláírom én, aztán aláírja a szomszéd, meg az egész utca, egész Szabolcs megye, az ország és sok-sok ember a világon. Hát nem nagyszerű dolog, ha a jó nép így összefog? Igaza van, Szűcs bácsi, utólag kérem bocsánatát a kérdésért. Fiától még megtudom, hogy tizenkét holdon gazdálkodnak, ebből négyen most telepítettek új gyümölcsöst. Szűcs bácsi nemcsak a bérbeharc lelkes katonája, de az almafák, a dinynyék, a szabolcsi homok nagy ismerője is. Elbúcsúzunk, ő visszamegy az udvar végébe. Kézbeveszi a villát, dolgoznikezd. * Nyíregyházán az értelmiségi klubban három órán keresztül ültem szemben egy idősebb férfival. Csak annyit tudtam róla, hogy orvos, bemutatkozáskor neve után odamondta a foglalkozását is. A beszélgetésben nem vett részt, de láttam, hogy élénken figyel minden szót: bólogat, vagy a fejét rázza, aszerint, hogy igazat adott-e az éppen beszélőnek, vagy sem. Külpolitikáról, kulturális kérdésekről beszélgettünk: Goethe éppen úgy szóbakerült, mint Adenauer, Eisenhower csakúgy, mint Walt Whitman. A beszélgetés után az ismeretlen orvos gyorsan elköszönt. A házigazdával, a megyei békebizottság titkárával még ott maradtunk, felmértük a száznyolcvan perc eseményeit, örültünk a beszélgetés során elhangzott sok őszinte szónak, s azon törtük a fejünket, hogyan lehetne a nemzetközi élet eseményeit még közelebb hozni az emberekhez. Ennek a házigazdái számvetésnek a során tudtam meg az orvos történetét is. Engedjék meg, hogy a nevét ne írjam ki. Eleget szerepelt az újságokban, amikor hat és fél évi börtönre ítélték. Akkoriban, mikor több bűnös orvost elítéltek tiltott műtét miatt, a mi orvosunkat is feljelentették, hogy megzazelhajlásokat végez. Azonnal letartóztatták és bíróság elé állították. A vizsgálat, a számos tanú meghallgatása nem járt egyértelműen megnyugtató eredménnyel: a szülész-nőorvos szakértői véleménye sem tudta kimondani a döntő szót. Tény az, hogy az orvost elítélték. Ügye a fellebbezés során eljutott a Legfelső Bírósághoz, ahol kiderítették ártatlanságát, rehabilitálták, visszakapta diplomáját is. Nemrég tért haza Nyíregyházára, még visszavonultan él, nem jár emberek közé, pihen. — Okosan tették, hogy meghívták — mondom a békabizottság titkárának. — Mi nem hívtuk. Csak úgy eljött. Biztosan hallotta valakitől, hogy lesz ez a megbeszélés. Csak úgy eljött. Bizonyára nem könnyű a sorsa: meg kell békélnie a világgal, önmagával, új életet kell kezdenie, tisztáznia kell, hogy ami vele történt, az lehetett tévedés, túlkapás, véletlen, de semmiesetre sem törvényszerűség a mi társadalmunkban. S első lépése ebben az új életben egy olyan összejövetelre vezetett, ahol a mindenkit fenyegető veszélyről, a közös tennivalókról esett szó. Merő véletlen? Udvarias gesztus? Nem. Ez törvényszerűség.V Sebő: Miklós. Ha az új magyar parasztot kellene megmintáznom, őt venném példának. Negyvenöt évesnek mondja magát, de harmincötnek sem látszik. A hideg téli délelőtt úgy járkál kiskabátban, mintha forró nyár volna. Először otthon kerestük, de hiába. Az asszony panaszkodik is, hogy Miklós soha nincs otthon. Járja a falut, szervez, örökké kutat, keresi, hogyan lehetne többet, jobbat elérni. Mintha valami nyugtalanság hajtaná: mindenbe bekapcsolódik, ami újat ígér, ami szép, lelkesítő. Természetes is, hogy őt választották a gazdakör elnökévé, keresve sem találhattak volna jobb gazdát. Végigjárjuk már egész Baktalórántházát, mire végül is összeakadunk vele. Leszáll a bicikliről, hív bennünket, látogassunk el hozzá. — A békealáírások? — kérdez vissza. — Megkezdtük. Tudja, annyi a tervem a jövőre és béke kell, hogy mindent megvalósíthassak. Mik ezek az új tervek? Új gyümölcsösök telepítése, állatszerzés, a gazdák tudásának növelése. .— Maga is gyűjt aláírásokat? — Gyűjtök én is. Aztán itt van a gazdakör is. Lesz sok szakmai előadás, megindítottuk már az ezüstkalászos gazdák tanfolyamát és külön előadásokat szervezünk a méhészeknek. Lesznek olyan öszszejövetelek is, ahol külpolitikáról beszélünk, nemzetközi eseményekről, a békéről. Ez a kettő kiegészíti egymást: rend a földeken, s világosság a fejekben. Sebők Miklós nem mondja — a járástól tudjuk meg —, hogy máris járja a szomszédokat kezében az ívvel. Felül a felhívás szövege s néhány helyi adat arról, hogy mit is akarnak megvédeni az új háborútól. Tüdőgondozó, tűzoltószertár, új utak, szép házak — ezt kapta Baktalórántháza s még többet akar alkotni a jövőben. — Látja — száll fel ismét a biciklire —, ezért gyűjtöm én is az aláírásokat. És megy szervezni, rábeszélni, meggyőzni — a békéért harcolni. Bontay László Mario del Monaco, az új hőstenor, szebbnél szebb áriákat énekel a Verdi című most megjelent filmben. Mario del Monaco áriáit mikro hanglemezekre is felvették, s az áriákat az Yma Sumac-est keretében a Nagymező utcai Kodály Zoltán kultúrotthon műsoron tartja. Legközelebbi előadások: február 12-én és 19-én, szombaton délután és este. s