Magyar Nemzet, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-01 / 77. szám
Péntek, 1955. április 1. Magyar Nemzet felszabadulási ünnepségek a főváros kerületeiben Felszabadulásunk tizedik évfordulóját a termelő munka nagy sikerei mellett ünnepségek sorozatával teszi emlékezetessé dolgozó népünk. A főváros kerületeiben nagyszabású emlékünnepségeket rendeznek a tizedik évforduló alkalmából a kerületi pártbizottságok, a tanácsok, a Hazafias Népfront kerületi bizottságai, az MSZT, MNDSZ és DISZ szervezetek. Budapest dolgozói soha el nem múló hálájuk jelképéül az emlékezés és a kegyelet koszorúival övezik a szabadságunkért életüket áldozott hős szovjet katonák emlékműveit. A IV. kerületi dolgozók vasárnap délután hat órakor az újpesti Munkásotthon nagytermében rendeznek felszabadulási ünnepséget. Felkeresik a megyeri temetőben a munkásmozgalom három mártírjának, Bán Tibornak, Povázsai Györgynek és Rezi Károlynak a sírját. Az V. kerületben április 2-án délután fél három órakor emléktáblát lepleznek le a Néphadsereg tér és a Balaton utca sarkán levő ház falán a felszabadító harcok közben hősi halált halt szovjet katonák emlékére. Vasárnap délelőtt 11 órakor a Lenin Intézetben hétszáz tízesztendős gyermek részvételével tartanak emlékünnepséget. Délután fél három órái kezdettel az Erkel Színházban rendeznek nagyszabású ifjúsági ünnepséget. A XVI. kerületben vasárnap délután három órakor a sashalmi Szabadság kultúrotthonban úttörő-ünnepséget rendeznek, délután öt órakor az Ikarus Karosszéria és Járműgyár újkultúrtermében gyűlnek össze ünnepségre. A XX. kerületi Vasas Székházban hétfőn délután hat órakor rendezik meg a felszabadulási emlékünnepséget, amelyen Kilián József építésügyi miniszterhelyettes emlékezik meg az évforduló történelmi jelentőségéről. A XXI. kerület dolgozói szombaton délután hat órakor a csepeli Sportcsarnokban tartják felszabadulási ünnepségüket. A vidéki ünnepségek Miskolcon a felszabadulási ünnepségek már szerdán megkezdődtek: a Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága és a tanácsok nagyszabású kiállítást rendeztek a megye és a város tízéves fejlődéséről. Vasárnap reggel a diósgyőri stadionból felszabadulási váltó indul a Hősök terére, majd ünnepélyesen megkoszorúzzák a szovjet katonák emlékművét. A koszorúzást katonai díszszemle követi. Este a miskolci Déryné Színházban lesz ünnepség, amelyen Földvári Rudolf, a megyei pártbizottság első titkára mond beszédet. Hétfőn zenés ébresztő után a Tanácsház téren felállított dísztribün előtt vonulnak fel a miskolci dolgozók. Este az Avas és a Bükk csúcsain örömtüzek gyűlnak ki, s a város számos helyén utcabált rendeznek. A Hazafias Népfront kezdeményezésére Dombóvár lakói emlékművet állítanak a község felszabadításáért elesett szov1945 március 31-én szabadult fel Sopron. Sopron volt az első magyar város, amelyet a német fasiszták igájuk alá hajtottak és itt tartott hazánkban legtovább a fasiszta elnyomás. A tíz szabad esztendő alatt sokat fejlődött nyugati őrvárosunk. Új üzemek épültek, amelyek erre a napra becsülettel teljesítették első negyedévi tervüket. Többszörös élüzem lett a város ruhagyára, s büszkén viseli az élüzem csillagot az Asztalosipari Vállalat is. A soproni textilipar termékei elismerésre találnak mind hazánkban, mind külföldön. Kulturális téren ugyancsak sokat hozott Sopronnak az elAz ünnepségekre való készülődés mellett nap mint nap kimagasló termelési sikerekkel köszönti április 4-ét munkásosztályunk és dolgozó parasztságunk. A csütörtöki nap legfontosabb jelentése: a második műszak elején az egész szénbányászat befejezte első negyedéves tervét. Bányászaink máris több ezer tonna szenet szállítottak felszínre negyedévi tervükön felül. A gánti bauxitbányászok negyedéves tervükön felül a vállalt 780 helyett 10.600 tonna bauxitot termeltek ki március 31-én reggelig. A Győri Pamutszövő és Műbőrgyár már mintegy 150.000 négyzetméter készáruval teljesítette túl negyedévi tervét — ilyen eredményre még nem volt példa a gyár történetében. A mezőgazdaság dolgozói is jó munkával készülnek tízet katonáknak. A hat méter magas emlékművet április 4-én avatják fel. A Hazafias Népfront Békés megyei bizottsága »Szépítsd faluda! néven mozgalmat indított, hogy a községek külsejükben is méltóak legyenek a nagy ünnephez. Fákat, virágokat ültetnek, parkosítanak, meszelik a házakat. A népfront műsoros ünnepségen látja vendégül az 1944 október 6-án, a megye felszabadulásának napján és az április 4-én született gyermekeket. Zalaegerszegen utcát neveznek el a város felszabadításáért vívott harcokban elesett V. Szovikov, P. P. Szilovjev és V. P. Gurijev szovjet tisztekről, múlt tíz esztendő. A régi iskolaváros egyetemein 1945 előtt alig 200—250, napjainkban ezerhallgató tanul. A nagy napra díszbe öltözött a történelmi város. A tanács ünnepi ülésén Haracsi Lajos tanácstag, egyetemi tanár idézte beszédében a szabad tíz esztendő eredményeit. Az ülés részvevői dísztáviratot küldtek a budapesti szovjet nagykövetségnek, majd megkoszorúzták a város felszabadításáért vívott harcokban elesett szovjet hősök sírját. E napon a város történetét, fejlődését bemutató kiállítás nyílt, este pedig a fiatalok fáklyás felvonulása zárta be az ünnepségeket, éves szabadságunk ünnepére. Egyre nagyobb lendülettel folyik a munka a szántóföldeken. Bár a zord idő nehezíti a szántást-vetést, kiemelkedő munkasikerekről érkezik jelentés. A Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett túrkevei Vörös Csillag termelőszövetkezet tíz százalékkal túlteljesítette egész évi hízottsertés-beadási kötelezettségét. Baranya megyében több mint kétszáz termelőszövetkezet és nyolcezer egyéni gazda fogadta meg, hogy határidő előtt teljesíti állampolgári kötelességét. A termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák annyi állatot és állati terméket vittek a begyűjtő helyekre, hogy Baranya megye szerdán jelenthette: tojásból, baromfiból és vágómarhából teljesítette első negyedévi tervét. Felszabadulási ünnepség Sopronban A szénbányászat túlteljesítette negyedéves tervét (P. Gy.) A napokban adta ki a Magyar Munkásmozgalmi Intézet Nemes Dezső Kossuthdíjas történetírónak legújabb könyvét »Magyarország felszabadulása! cím alatt. Nagy érdeklődéssel fogtam hozzá e könyv olvasásához elsősorban azért, mert azt vártam, hogy hazánk felszabadításának azt a történetét tárja elénk, amely szorosabban arra az időszakra szorítkozik, amely elkezdődött akkor, amidőn a győzelmes szovjet hadsereg 1944. szeptember 26-án a Magyarországot felszabadító hadműveletek első győzelmes napján elfoglalta Makót és amely véres, de ellenállhatatlan, diadalmas csaták során elérkezett a dicsőséges április 4-ig, hazánk teljes felszabadításáig. A magyar történelem e sorsdöntő hónapjainak, a felszabadulás hónapjainak eseményei bennem épp úgy, mint mindazokban, akik amikor kényszerűen távol éltünk az országtól, nem rendeződtek még el folyamatos, kronologikus sorrendben. Légmentesen el voltunk zárva a hazától, a családtól, az itt lezajló tragikus és heroikus történésektől. Hazaérkezésünk után a szabadság földjére értünk vissza. Legközelebbi hozzátartozóink, szüleink, feleségünk elbeszéléseiből épp úgy, mint könyvekből, • visszaemlékezésekből e nagy felszabadító harcnak azokról az egyszerű és felejthetetlen emberi magatartásairól értesültünk, amelyek névtelen szovjet katonák jóságát, emberiességét rajzolta meg és azokról a zseniális hadműveleti mozdulatokról, amelyeket később nemcsak katonai szakértők, de írók leírásaiban olvashattunk. Természetesen az egyszerű szovjet katona emberiessége éppen olyan nagy volt a halálból visszatérteik szemében, mint a szovjet hadvezetőség sztálini stratégiája. De azóta is hiányoltam, hogy nem jelent meg olyan történelmi mű, amely ennek a hatalmas néhány hónapnak rendezett, átfogó látóképét nyújtotta volna. Ennek a hiányérzetemnek kielégítését vártam elsősorban Nemes Dezső könyvétől pusztán a címe után is megítélve. E várakozásánál sokkal többet kap ettől a könyvtől az olvasó. Mert nemcsak az 1944. szeptember 26 és 1945. április 4-e közötti hősi korszak katonai történetét írja meg világosan, szinte napról napra követhetően, de ennél többet tartalmaz. A felszabadulás történetét ugyanis nem szorítja e két nagy dátum közé, hanem megmutatja a felszabadulás előzményeit és közvetlen következményeit. A könyv értékét magasra emeli, hogy a szovjet hadsereg nagy felszabadító hadműveleteinek leírása mellett megmutatja, hogy maga a magyar nép is, hogyan harcolt felszabadulásáért és hogyan küzdött az új, nagy politikai felszabadulási harcban azért, hogy megőrizhesse visszanyert nemzeti függetlenségét, szabadságát, miképp fejleszthesse ki megdönthetetlen szilárd alapokon politikai, gazdasági hatalmát. Ezért mondhatjuk, hogy Nemes Dezső könyve Magyarország felszabadulása szintézisének, együttes szemléletének történetírói műve. Természetesen ehhez a szintézishez szükséges volt az is, hogy rámutasson azokra a világpolitikai erőtényezőkre, amelyek a magyar reakciónak és a magyar népnek egymásközti harcát 1944 tragikus esztendejében befolyásolták. Ilyenformán láthatja meg az olvasó e könyvben tíz év távlatában Magyarország felszabadulásáért folytatott harcnak katonai, belpolitikai és világpolitikai összefüggéseit. Ez a könyv azonban nemcsak a múltat világítja meg, hanem magyarázatul és eligazítóul szolgál a mai magyar és európai helyzetben és éles fénnyel mutatja meg az utat, amelyen a magyar nép történelmének a magyar nép akaratából haladnia kell. Természetes, hogy a múltnak és a jelennek ez érintkező pontjai, amelyeket e könyv olvasása közben még jobban ismerünk fel, szükségessé teszik, hogy ezeket közelebbről vizsgáljuk, vagy legalább is mint ezúttal tesszük, széljegyzetekkel kísérjük. Nemes Dezső nyomról nyomra kíséri a Horthy-rendszer agonizálásának és egyben Magyarország történetének legsötétebb hónapjait. Hiteles történelmi dokumentumokkal bizonyítja be, hogy a rendszer urai az elkerülhetetlen megsemmisülésüknek hónapjaiban, hogy kapkodtak fűhöz-fához, hogy igyekeztek a saját bőrük megmentése érdekében újabb és újabb tíz- és tízezer magyar katonát feláldozni a vérszomjas német militarizmusnak és ugyanakkor hogyan kapaszkodtak utolsó mentőkötélként abba a kába hitükbe, hogy a fasisztaellenes nagykoalíció még a háború győzelmes befejezése előtt szétbomlik az angolszászok keblükre ölelik a hitleri Németországot, hogy ez a különbéke utáni teljesen a Szovjetunió ellen fordulhasson. Horthyék természetesen készek lettek volna arra, hogy a második világháború egy általuk annyira hőn óhajtott e második szakaszában ismét az utolsó szál emberig feláldozzák, a magyar népet. Megdöbbentő adatokkal bizonyítja a könyv első része a Horthy-rendszernek e nemzetgyilkos politikáját, amely több volt mint kétszínű, mert hiszen a maga hitvány uralmának biztosításáért egyszerre játszott a magyar nép vérével két rulett-táblán: a hitleristákén és az angolszászokon. Pusztuljon el még néhány százezer magyar, csakhogy ők megmaradhassanak. Nemes Dezső könyvével egyidejűleg olvastam a Századok legújabb számában Győrffy Sándornak »Adalékok az antant-hatalmak magyarországi politikájához” című tanulmányát. Ez a tanulmány az első világháború után látszatra elbukott magyar uralkodó osztályok reménységeit szinte szóról szóra úgy dokumentálja, mint Nemes Dezső könyve bizonyítja be a Horthy-rendszerrel. Akkor is az volt e köröknek vágyálma, hogy ha már a német imperializmussal tűzön-vízen át és főleg a magyar nép vérével űzött játékukat elvesztették, hajlandók a nyugati imperialisták érdekében a magyar nép újabb nagy vérveszteségét, vérlecsapolását végrehajtani a Szovjetunió elleni intervenciós háborúban. Nemes Dezső könyvéből világosan derül ki, hogy miért nevezték Magyarországot jogosan a német militarizmus, fasizmus utolsó európai csatlósának. Már akkor is, amikor Finnország, Románia, Bulgária lerázták a rájuk kényszerülti igát, nálunk a minisztertanácsok jegyzőkönyvében még mindig visszatér ez a mondat: »Mit szólnak hozzá a németek?* Abban az időben, amikor még a hatalmon levők is kénytelenek voltak beismerni, hogy a hitlerista Németországvesztette a háborút, még mindig abba a szalmaszálba kapaszkodtak, amelybe Hitler és Göbbels, vagyis abba, hogy felborul a teheráni egyezmény, hogy az angolszászok és a nácik között létrejön a különbéke, hogy a magyar honvédeket ebben az új konstellációban is tovább véreztethetik a keleti fronton. Ezt a cinikus felfogást, amelyet az »időnyerés politikájának« neveztek abban az időben Horthyék, fejezte ki például az 1944. szeptember 8-i minisztertanács, ahol elhangzott ez a mondat: »Van időnyerésünk, amely alatt a szövetségesek között is történhetnek változások és fordulatok.” Mit jelentett az »időnyerés« lelkiismeretlen politikája a magyar nép szempontjából? Elsősorban azt, hogy a »különbéke« után is a magyar katonáknak az utolsó szál emberig tovább is ki kell tartaniok a keleti front legveszedelmesebb állásaiban, hogy a magyar népnek tovább kell tűrnie kifosztását, napi 15 deka kenyéren kell tengetnie életét (pedig ehhez sem tudott mindig hozzájutni), hogy napról napra növelni kell a büntetőszázadok létszámát és még inkább fokozni kell a magyar nép véráldozatát, a hadiözvegyek, az árvák, a rokkantak számát csak azért, hogy most az angolszász imperialistákat támogassa a Horthy-rendszer a Szovjetunió ellen. Az analógia teljesen világos ma is. A múlt és a jelen közötti érintkezési pont ebben a kérdésben teljesen kézenfekvő. Azok a horthysta nyilas tábornokok, politikusok, akik nyugatra szöktek, most éppen úgy lelkiismeretlenül és cinikusan ajánlják fel a magyar nép vérét egy úgynevezett »keresztesháború« propagálásában, mint ahogy tették azt 1919-ben, 1944-ben. A Horthyrendszer a két világháború között először a Szovjetunió elleni intervenciós háborúban ajánlotta fel a magyar nép megkérdezése nélkül „segédnépként” a magyar népet, majd később a második világháborúban megalázó módon elfogadta azt, hogy a hitlerista Németországnak teljesen alávetve magát a »Hilfsvolk« béresi szerepét vállalja el. Most ugyanezek a körök ismét a magyar nép vérének kínálásával szedik az egyre inkább fogyatkozó tudáspénzeket, az amerikai monopolkapitalistáktól. Ha Nemes Dezső könyvének első részét olvassuk, akkor ismerjük meg csak igazán, hogy a magyar nép felszabadulása mennyire mélyreható politikai, gazdasági, társadalmi változást jelent népünk történetében. A magyar nép sohse lesz többé úgynevezett »Hillsvolk*, segédnép. A magyar nép sorainak kormányosa, életének intézője lett. Ez az első széljegyzetünk Nemes Dezső könyvéhez. Egyik-másikra még vissza* térünk." SZÉLJEGYZETEK EGY FELSZAADULÁSI KÖNYVHÖZ A Kaposszekcső népszerű embere Ha valaki a Baranya megyei Kaposszekcsőn érdeklődik, hogy ki a község legnépszerűbb embere, véletlenül sem hall más nevet, mint Bodonyi János iskolaigazgatóét. Mindenki dicséri, bíznak benne az emberek. Szabó Jenő középparaszt azért, mert rábeszélte a szerződéses gazdálkodásra, ami igen jól jövedelmezett, Schott Henrik vitás adóügyének elintézésével kapcsolatban említi. Tóth István, a szövetkezeti bolt vezetője, mint a falu közvéleményének jó ismerője, nyilatkozik elismerően Bodonyiról. Az iskolaigazgató a múlt év augusztusában került a községbe, Pécsről jött ide. Maga kérte áthelyezését, feleségével együtt, aki ugyancsak tanárnő, a falusi gyerekek nevelését tűzte ki életcéljául. Most, mint a kaposszekcsői körzeti iskola igazgatójának, bőven van erre lehetősége: hat iskola tartozik felügyelete alá, az egyikben maga is tanít. Mielőtt megismertem volna, mér tudtam róla, hogy amikor a község párttitkára, tanácselnöke, agronómusa határszemlére mentek, velük tartott ő is. Tizenkét ízben járta körül a határt. Hol a tavaszi búza elvetését figyeli, hol meg a község tszcs-jét, a Táncsicsát látogatja meg. Felkeresi az egyéni gazdákat is, hogy elbeszélgessen velük a község dolgáról. Érthető hát, hogy a község lakói egyhangúan őt választották a népfrontbizottság elnökévé. Amit hallottam róla, igen kíváncsivá tett. Ugyan, milyen ember lehet? Tovább kérdezősködtem felőle. A szülői munkaközösség elnöke, Füzék Jánosné ezt mondta: — Szerény, barátságos, fáradhatatlan. Példája valamennyiünket jobb munkára serkent... Világosi József, 12 holdas gazda, a község egyik legjobb adófizetője, így fogalmazza meg véleményét: — Törődik a néppel... Köztünk él, szót ért velünk... Zádori Lajos tanácstag az iskolához kalauzolt. Az új iskoláihoz, amelyet az ötéves terv hozott a kaposszekcsői gyerekeknek. Bodonyit a gyerekek gyűrűjében találom a folyosóin. A tanításnak már vége, a gyereksereggel a felszabadulási ünnepségek eseményeit beszéli meg. Aztán útjára engedi a gyerekeket s beszélgetni kezdünk. — Fiatal pedagógus vagyok — mondja —, pedig már őszül a hajam... Huszonöt évig nyomdászsegédként dolgoztam. A diplomát felszabadulás után szereztem meg feleségemmel együtt. A párt nevelt, taníttatott ... Mikor a község dolgában teszek valamit, ezt törleszteni ... Bármiről kérdezem, mindenről tud, ami a községben történik. Ami nincs a fejében, azt nyomban kikeresi kis piros noteszéből. Megmondja, hogy 77 mázsa tavaszi búza van a földben, tizennégy holddal többet vetettek az előírtnál. Tudja, hová kell akáccsemetét ültetni, hogy megkössék a homokos talajt — tanítványaival eddig kétezer akáccsemetét ágyazott be a földbe. Tudja, hogy a Táncsics tszcs 337 holdjához kevés a szövetkezet 33 tagja. Négy új taggal már sikerült erősíteni a Táncsicsot, ennyien léptek az elmúlt héten a szövetkezeti gazdálkodást, s még nyolc család foglalkozik a belépés gondolatával. Úgy tűnik, mintha száz karja volna. — Nem sok ez egy embernek? Mindent egyedül csinál? Mosolyogva válaszolja: — Már vádoltak azzal, hogy mindent egyedül akarok csinálni. Pedig nem így van. Egy ember ereje nagyon kevés ... Csupán annyit igyekszem tenni, hogy nem hagyom elaludni községünkben a kezdeményező kedvet, ami Kaposszekcsőn töretlenül virágzik. Olyan munkatársaink vannak a népfrontbizottság munkájában, mint Füzék Jánosné, a szülői munkaközösség elnöke, Zádori Lajos középparaszt, Gombai István tszcs-tag, Taksonyi Istvánné, a földművesszövetkezet ellenőre, Puchinger József középparaszt és még jónéhányan. A fél falut felsorolhatnám, annyian segítenek... Így szeretnénk megvalósítani a párt célkitűzéseit, ezzel támogatjuk a községi tanács munkáját. Részt vettünk a községpolitikai terv összeállításában és segítjük annak megvalósítását ... Hogy ez így van, arról az egész falu beszél: vaskerítést kapott az iskolaudvar, megvannak a szőlőhegy villamosításához szükséges oszlopok, elkészültek a járdák a kaposszekcsői házak előtt De hozzáfogtak már a derekű rész lecsapolásához is, a víztelenítő árkok kitisztításához, amelyek eldugulása a szekcsői határt minden tavasszal áradással fenyegette. Olyan ötszáz hold lesz így újra termőfölddé, amelynek nagyobb része évekig víz alatt állott. Ránk nyitják az ajtót, középkorú parasztember, Andrasek Pál keresi a népfrontbizottság elnökét. Kicsit zavarban van, hogy más is hallja, amit mondani szándékozik. Lassan mégis rátér, mi hozta ide. — Hát... arra gondoltam, hogy ha kijönne velem az igazgató elvtárs a földre s megmutatná, hogy azt a fejtrágyázást hogyan kell csinálni, az igen jó lenne ... Bodonyi szemlátomást örült a hatalomnak. Megrázza a gazda kezét és ígéretet tesz, hogy másnap, tanítás után kimegy vele a határba. A látogatók egymást érik. Van, aki a tanácstagihoz jön, hiszen Bodonyi tanácstag is. Horváth József jégkár ügyében kéri segítségét, Kovács Márton kisbíró bürokratikus módon kezelt családi pótlékának ügyében. Rendszerezett, vastag dosszié bizonyítja, hogy Bodonyi rövid pár hónap alatt 250 ügyet intézett eddig. S jól intézte el. Azért volt képes minderre, mert munkájában a párt szava az irányadó, mert maga is részt vesz a falusi pártszervezet munkájában, s így még jobban ismeri a falu gondját, baját, a dolgozó ember problémáit. S benne is jobban bíznak — éppen ezért. Április 4-re elkészült Kaposszekcső monográfiája. »Kaposszekcső három vármegye találkozásánál a Kapos folyó mellett fekszik. Alapítása István király idejére nyúlik vissza, a község a törökdúlás után 1695-ben mindössze tíz házból állt...« Így kezdődik a község monográfiája. A kaposszekcsőiek azt szeretnék, ha a jövő monográfiáiéba az is bekerülne: községük a járás 66 faluja között első lett begyűjtés és adózás tekintetében. Begyűjtésben most második helyen áll s adózás tekintetében sem sokk marad emögött. Két szomszéd községgel, Csikóstörössel és Mágoccsal versenyez, két versenytársát, a nagyobb falvakat, messze maga mögött hagyva. És ebben része van a Hazafias Népfrontnak, része van Bodonyi János iskolaigazgatónak, a párt neveltjének, a népfrontbizottság elnökének is. Fehér Rózsa