Magyar Nemzet, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-10 / 108. szám

Kedd, 1955. május 10.. Jbsar Nanfl. Zsukov marsall beszéde a szovj­et hősök berlini emlékműv­ének megkoszorúzásakor Berlinből jelenti az MTI. Vasárnap délelőtt a Német Demokratikus Köztársaság képviselői és a baráti orszá­gokból érkezett küldöttségek tagjai ünnepélyesen megko­szorúzták az elesett szovjet hősök berlin-treptowi emlék­művét. Zsukov marsall, Berlin fel­szabadítója, a koszorúzáskor tartott rövid beszédében eze­ket mondotta: — Köszönöm a német dol­gozóknak, Berlin lakosainak, hogy jó emlékezetükben tart­ják meg a szovjet hadsereg hősi halált halt harcosait, akik fiatal életüket áldozták fel a haza, a szabadság és a civili­záció védelmében — hang­súlyozta Zsukov. — A szovjet hadsereg nem hódítóként, ha­nem felszabadítóként jött Né­metországba. Ezt mindennél szemléltetőbben bizonyítja az egykori szovjet megszállási övezet területén létrejött Né­met Demokratikus Köztársa­ság politikai, gazdasági és kul­turális felemelkedése, vala­mint a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió népei között kifejlődött meg­bonthatatlan barátság és ered­ményes együttműködés. A Né­met Demokratikus Köztársa­ság és barátai nem engedik, hogy a Nyugat-Németország­­ban felélesztett reakciós és militarista erők egyes nyugati kormányok támogatásával visszafordítsák a történelmi fejlődés kerekét. Ennek meg­akadályozását biztosítják azok a rendszabályok, amelyeknek végrehajtásáról a közeli na­pokban összeülő varsói érte­kezleten tárgyalnak majd. A Szovjetunió nem viseltetik el­lenséges érzülettel Nyugat-Németország lakosságával szemben, mert mindenkor kü­lönbséget tesz az egyszerű békeszerető emberek és a sötét terveket kovácsoló háborús uszítók között. A Szovjetunió jószomszédi viszonyt, kereske­delmi és kulturális együttműn­ Berlinből jelenti az MTI. A berlini Marx—Engels téren rendezett felszabadulási ünnepi nagygyűlésen 150 000 ember vett részt. A hatalmas tömeg lel­­kesen éltette a német—szovjet barátságot és követelte a pá­rizsi szerződések érvénytele­nítését, valamint Németország békés és demokratikus úton való egyesítését. Walter Ulbricht miniszterel­nökhelyettes, Németország Szocialista Egységpártja köz­ponti bizottságának első titká­ra beszédében a többi között a következőket mondotta: — Csak a párizsi szerződések megsemmisítése teremtheti meg a német újraegyesítés elő­feltételeit. A német népnek nincs szüksége az északatlanti paktumra. A békeszerető, de­mokratikus Németország hatá­rainak sértetlenségét a négy nagyhatalom garantálhatja. összeurópai kollektív bizton­sági rendszer életrehívása tar­kálkodást kíván valamennyi állammal, függetlenül azok társadalmi és gazdasági rend­szerétől. Ha a német nép ki­vívja a békeellenes párizsi szerződések hatálytalanítását, nem lesz többé akadály Né­metország békés és demokra­tikus újraegyesítésének útjá­ban és akkor az egységes Né­metország békeszerető nagy­hatalomként foglalhatja el helyét a többi állam sorában. Jós, békés fejlődést biztosítana Európa számára. Az egységes demokratikus Németországért vívott harc sikere mindenek­előtt a Német Demokratikus Köztársaság, az egyetlen szu­verén német állam további megerősödésétől függ, mert a Német Demokratikus Köztár­saság munkás-paraszt hatalma egyben a nyugat-németországi munkások és dolgozó parasz­tok hatalma is. A Német Demokratikus Köz­társaság polgárai megelégedés­sel veszik tudomásul, hogy a szocialista és demokratikus tá­bor országai, a moszkvai nyi­latkozatot aláíró államok ha­tékony közös rendszabályok­kal válaszolnak a párizsi szer­ződések ratifikálására. A Né­met Demokratikus Köztársa­ság híven és lelkiismeretesen teljesíti majd azokat a kötele­zettségeket, amelyek ebből az együttműködésből kifolyólag reá hárulnak. Százötvenezer ember a berlini felszabadulási nagygyűlésen Ünnepi ülés Prágában Csehszlovákia felszabadulásának tizedik évfordulóján Prágából jelenti a TASZSZ. Május 8-án a prágai Hradzsin­­ban a Csehszlovák Kommunis­ta Párt központi bizottsága, a kormány és a Csehszlovák Nemzeti Arcvonal központi bi­zottsága ünnepi ülést tartott annak emlékére, hogy a szov­jet hadsereg tíz éve szabadí­totta fel Csehszlovákiát. Az ünnepi ülésen megjelen­tek A. Zápotocky, a Csehszlo­vák Köztársaság elnöke, V. Siroky miniszterelnök, A. No­votny, a Csehszlovák Kommu­nista Párt központi bizottsá­gának első titkára, a politikai bizottság tagjai és a Nemzeti Arcvonal vezetői. Helyet fog­laltak az elnökségben a szov­jet kormányküldöttség tagjai, valamint a népi demokratikus országok kormányküldöttségé­nek tagjai. A. Novotny nyitotta meg az ünnepi ülést. Ünnepi beszédet Viliam Siroky miniszterelnök mondott. Ezután L. M. Kaga­novics, a szovjet kormánykül­döttség vezetője tartott beszé­det. Beszédet mondtak a Kínai Népköztársaság, Lengyelor­szág, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország, Románia, Bulgária, Albánia, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Mongol Nép­­köztársaság és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kor­mányküldöttségének tagjai is. ­ L. M. Kaganovics beszéde Prágából jelenti a TASZSZ. L. M. Kaganovics, a Szovjet­unió Kommunista Pártja köz­ponti bizottsága elnökségének tagja, a Szovjetunió miniszter­tanácsának első elnökhelyet­tese, a szovjet kormánykül­döttség vezetője,, a Csehszlo­vákia felszabadításának 10. évfordulója alkalmából Prágá­ban rendezett ünnepi ülésen beszédet tartott. Elöljáróban köszöntötte Csehszlovákia dol­gozóit a győzelem ünnepe al­kalmából és emlékeztetett a szovjet nép felszabadító har­cára. Kiemelte ezután, hogy Csehszlovákia bátor harcosai dicső lapot írtak a győzelmek történetében. A prágai felkelő dolgozók — folytatta Kaganovics — szám­belileg nagyobb és hasonlítha­tatlanul jobban felfegyverzett ellenség ellen küzdve, rádión a szovjet hadseregtől kértek se­gítséget. A Prágától több száz kilométerre álló szovjet had­sereg csehszlovák testvéreinek felhívására válaszul, hihetet­lenül rövid idő alatt igen ne­­héz hadműveletet hajtott vég­re Prága térségében, felszá­molta a német fasiszta csapa­tokat, sok százezer csehszlovák embert megmentett a kiirtás­tól és Prága városát megmen­tette a pusztulástól. Az imperialisták müncheni árulása A történelem tanulságaira emlékeztetve, Kaganovics hangsúlyozta, hogy az impe­rialista államok, amelyek ko­moly kötelezettségeket vállal­tak Csehszlovákiával szemben, 1938-ban, München sötét nap­jaiban szégyenletesen elárulták Csehszlovákiát és nem siettek a csehszlovák nép segítségére azokban az években, amikor a német fasiszták, meghódítva Csehszlovákiát, megfosztották a szabadságtól és független­ségtől, feldarabolták az orszá­got, elrabolták kincseit, kínoz­ták és irtották népeit. A Cseh­szlovákiában korábban ural­mon levő burzsoázia és nagy­birtokosság bűnét növeli, hogy elutasította azt a katonai segít­séget, amelyet a Szovjetunió kormánya felajánlott Csehszlo­vákiának. Ismeretes, hogy a Szovjetunió csapatait a hatá­rokra vonta és ezek a csapa­tok készek voltak Csehszlová­kia segítségére sietni, de Cseh­szlovákia burzsoá kormánya lemondott a harcról, az angol és francia imperialisták nyomá­sára kapitulált a német fasisz­ták előtt és meghiúsította a Szovjetunió által felajánlott segítséget. Emlékeztetni kell erre különösen most, amikor a nyugati államok imperialista uralkodó körei — durván láb­bal tiporva vállalt szerződéses kötelezettségeiket — sietve fel­támasztják a német militariz­­must, létrehozzák és felfegy­­verzik a Wehrmachtot. Tevé­kenyen támogatják a Nyugat- Németországban kultivált re­­vansista esztelenséget, amely­nek mérgezett éle a Szovjet­unió és a népi demokratikus országok ellen irányul. Bármikor megsemmisítően visszaverjük a támadót A Győzelem Napjának jelen­tőségét méltatta ezután Kaga­­novics, majd kijelentette: Azok, akik új háború poklába akarják dönteni Európát és az egész világot, meg akarják fosztani a népeket kivívott szabadságuktól és függetlensé­güktől, ne felejtsék el, hogy a győzelmet ünnepelve mi erő­sítjük azt az eltökéltségünket, hogy bármikor megsemmisí­tően visszaverjük őket. Ezután behatóan foglalko­zott azzal a kérdéssel, hogy kik segítették az első világhá­ború után hatalomra a német fasisztákat. Emlékeztetett az amerikai imperialisták felelős­ségére és megállapította: az amerikai, angol és francia re­akciós vezető körök engedé­keny politikát folytattak a né­met militarizmus agresszív hó­dító törekvéseivel szemben és Kelet felé, a Szovjetunió felé irányították a német imperian­­izmus terjeszkedését. A nyu­gati országok imperialistái a Szovjetunió elleni rablótáma­dás fizetsége gyanánt oda­vetették a hitleristáknak Ausztriát, Csehszlovákiát, majd más európai országokat is. E bűnös politikának áldo­zatul esett, mint ismeretes, Franciaország és majdnem Anglia is. Mindezeket ma fel kell idéz­nünk emlékezetünkben — folytatta Kaganovics —, mivel az Egyesült Államok és Anglia imperialistái most lényegében ugyanazt a politikát folytat­ják, a párizsi egyezmények ré­vén elősegítik a német milita­rizmus újjászületését, talpra­állítják a nyugatnémet Wehr­machtot, amelyet rohamcsa­patként akarnak felhasználni a Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok ellen ter­vezett agresszív imperialista háborújukban. Az imperialistáknak okulniok kell fasiszta elődjük sorsából Az imperialistáknak és a háborús gyújtogatóknak azon­ban okulniok kell fasiszta elődjük sorsából. Jól meg kell gondolniok, mivel végződtek világuralmi törekvéseik. A Nagy Honvédő Háború a Szovjetunió népeinek világ­­történelmi jelentőségű győzel­mével végződött. A Szovjet­unió népei, élükön az orosz néppel, Lenin zászlaja alatt, szeretett kommunista pártjuk és vezére, Sztálin elvtárs ve­zérletével vívták ki a győzel­met. A történelem menete át­húzta az imperialisták számí­tásait. A gyakorlatban kide­rült, hogy a Szovjetunió erő­sen került ki a háborúból és nemcsak hogy nem hajtott tér­det a kapitalisták előtt, hanem még segített is a népi demok­rácia táborához tartozó test­véreinek megőrizni független­ségüket és biztosítani fiatal népi demokratikus köztársa­(Folytatása a 4. oldalrm) . Nagygyűlés a Sportcsarnokban a hitleri fasizmus felett aratott győzelem tizedik évfordulója alkalmából A hitleri fasizmus felett ara­tott győzelem tizedik évfor­dulója alkalmából a SZOT, az Országos Béketanács, a Ma­gyar—Szovjet Társaság és a DISZ budapesti bizottsága hétfőn délután nagygyűlést tartott a Nemzeti Sportcsar­nokban. A nagygyűlésen meg­jelent Apró Antal, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bi­zottságának tagja, Rónai Sán­dor, az országgyűlés elnöke, az MDP Központi Vezetősége, az Elnöki Tanács és a Minisz­tertanács több tagja. Részt vett a nagygyűlésen a tömeg­szervezetek több vezetője, a tudományos, irodalmi, művé­szeti élet, a termelés számos kiváló képviselője. Ott voltak a május 1-i ünnepségekre ha­zánkba érkezett külföldi szak­­szervezeti küldöttségek tagjai. Először Horváth Ferenc, a Madách Színház tagja Tvar­­dovszkij: Vaszilij Tyorkin­cs­Erdei Ferenc megnyitó be­­­­széde után Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának elnöke emelkedett szólásra. — Budapest dolgozói, az egész ország dolgozó népe — kezdte beszédét —, hálával ün­nepli a mai napon a Szovjet­uniónak a fasizmus felett aratott világtörténelmi győzel­mét. (Felkiáltások: Éljen a szovjet hadsereg!) Számunk­ra különös jelentőségű ez a győzelem, amelynek szabadsá­gunkat, nemzeti függetlensé­günket köszönhetjük, amely nemzeti felemelkedésünk ki­indulópontja volt. E történelmi győzelem 10. évfordulóján az egész haladó emberiség hálá­val emlékezik meg a Szovjet­unió népeinek erőfeszítéseiről, áldozatvállalásairól, amelyek szétzúzták az emberi haladás legádázabb ellenségét, a hit­leri fasizmust, felszabadítva ezzel az emberek millióit a fasizmus igája alól. Győzelmet aratott a dicsőséges szovjet hadsereg, amely bebizonyítot­­­ta, hogy már akkor, tíz évvel ezelőtt a világ legerősebb, leg­ütőképesebb, legkorszerűbben felszerelt és legbátrabb had­serege. Győzelmet aratott a legmagasabb rendű katonai hadvezetés művészete és győ­zelmet aratott a szovjet hát­ország rendíthetetlensége, szi­lárdsága és hősiessége. Győ­zelmet aratott az a társadalmi rendszer, amely, nemcsak egy­szerűen az igazságot és az em­beri haladás ügyét védelmez­te, hanem amelynek ereje is volt a történelmi ügy végig­­vitelére. A Győzelem Napján emlé­keznünk kell arra is, hogy az első szocialista állam, a Szov­jetunió elleni agressziót a mo­nopoltőkések nemzetközi ér­dekszövetsége határozta el. Emlékezünk és emlékeztetünk erre, mert ugyanazok, akik felelősek a második világhá­ború kirobbantásáért, ma új háború kirobbantásán mester­kednek. A demokratikus és szocialista tábor a béke biztos bástyája Gáspár Sándor ezzel kap­csolatban kifejtette, hogy a hitlerista kalandorok túlbe­csülték saját erejüket, lebe­csülték a népek erejét, lebe­csülték a Szovjetunió katonai, gazdasági és erkölcsi erejét. A Győzelem Napján emlékeztet­nünk kell az imperialistákat arra — mondotta —, hogy a szocialista Szovjetunió ellen indított minden eddigi háború­juk az imperialisták vereségét hozta magával. A világreakció erői már a győzelem napját követően nyűgnek és tehernek érezték a békét, s azóta is, 10 éve mes­terkednek az új háború kirob­bantásán, a világ lángbaborí­­tásán. A Szovjetunió szövetsé­gesei, közvetlen a háború be­fejezése után letértek a meg­egyezés politikájának útjáról és az Egyesült Államok és Nagy-Britannia visszatért po­litikája háború előtti régi út­jára, a Szovjetunióval való el­lenségeskedés útjára. Ennek a politikának a fenntartása azonban éppen a Szovjetunió­nak a fasizmuson aratott győ­zelme nyomán most­ már sok­mű versét adta elő, majd Er­dei Ferenc földművelésügyi miniszter, az MSZT elnöke mondott megnyitó beszédet. Bevezetőben üdvözölte a meg­jelenteket, majd így folytatta: — A hitleri fasizmus felett aratott győzelem tizedik év­fordulóján azért gyűltünk ösz­­sze, hogy megemlékezzünk e világtörténelmi arányú győze­lem jelentőségéről és hőseiről, hogy kifejezzük hálánkat, tisz­teletünket és szeretetünket a dicsőséges szovjet hadsereg iránt, amely e győzelmet ki­vívta és megszabadította az emberiséget a hitleri fasizmus szörnyűségeitől, azért gyűl­tünk össze, hogy kifejezzük népünk egységes és eltökélt szándékát, hogy a kivívott győzelem megvédése, a béke megóvása érdekében készek vagyunk minden erőnkkel dol­gozni és harcolni, hal nehezebb, mint annak­­előtte volt. A német fasizmu­son aratott győzelem gyökere­sen megváltoztatta az erőviszo­nyokat, a nemzetközi helyze­tet. Míg a szocializmus, a béke erői hatalmas mértékben meg­növekedtek, addig a világkapi­talizmus, a háborús uszítók pozíciói jelentősen megrendül­tek. Az Elbától a Csendes-óceá­nig terjedő hatalmas területen kilencszázmillió lakost felölelő demokratikus szocialista tábor alakult ki, amely a Szovjet­unió vezetésével a béke biztos bástyája. Hatalmas forradalmi változás ment végbe az elmúlt tíz év alatt a gyarmati és fél­gyarmati országokban is. Inog az imperializmus talaja a ka­pitalista országokban is. Az új háborús tervek ellen egyre szélesebb erők csopor­tosulnak a kapitalista világ­ban is: ezek a béketábor ere­jét növelik. A továbbiakban a Szovjet­unió szilárd és következetes békepolitikájáról és annak eredményeiről beszélt, majd hangsúlyozta, hogy a háború­ellenes erők minden eddiginél nagyobb seregszemléje lesz a június 22-én kezdődő Béke Világtalálkozó. A háborús ve­szély növekedésével egyidő­­ben feltartóztathatatlanul és ellenállhatatlanul terjed az az eszme, amely a szovjet kül­politika, egyszersmind a nem­zetközi békemozgalom alapja is: a békés egymás mellett élés eszméje, a vitás kérdéseknek tárgyalások útján való meg­oldása. A varsói értekezlet fontos határkő a békéért folyó harcban Megállapította ezután, hogy az imperialista körök mérhe­tetlen cinizmussal éppen a győzelem napjának 10. év­fordulóját találták alkalmas napnak arra, hogy Párizsban ünnepélyesen felvegyék Hit­­ler-Németország örökösét, Nyugat-Németországot a tá­madó Északatlanti Szövetség­be. Ezzel nyilvánvalóan új helyzet állt elő Európában, az új háború veszélye fenyege­tőbbé vált. Ezekkel a tények­kel számolni kell és a béke­tábor országai számolnak is. A moszkvai értekezleten részt vevő államok ezért határozták el, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása esetén együttes in­tézkedéseket tesznek fegyve­res erőik és ezek parancsnok­ságának megszervezésére és más olyan intézkedéseket is foganatosítanak, amelyek hoz­zájárulnak védelmi képessé­geik fokozásához. A varsói ér­tekezlet fontos határkő a bé­kéért folyó harcban: félreért­hetetlen bizonyságtétel arról, hogy az egységes kilencszáz­milliós béketábor sem provo­kálni, sem megfélemlíteni nem engedi magát. Gáspár Sándor ezután arra mutatott rá, hogy a szovjet hadsereg történelmi győzelme nyomán új élet sarjadt ki Ma­gyarországon. A párt vezette magyar munkásosztály, egész társadalmi átalakulásunk tör­ténelmileg hivatott vezetője bebizonyította, hogy élni tu­dott a szabadsággal, a Szovjet­unió­ által ..kivívott nagy ,törté-­ nelmi lehetőséggel. Népünk­nek a Szovjetunió által történt felszabadítása és azóta is egy pillanatra nem, szűnő állandó segítsége nyomán egyre erősö­dik, egyre szebb lesz hazánk. A magyar nép békeakarata jut kifejezésre abban, hogy a Béke-Világtanács bécsi felhí­vását több mint hétmillió em­ber írta alá. Ez népünk egye s­sége és ünnepélyes fogadalom­tétele a béke megvédésére. Minden igaz magyar hazafi tudja és érzi — folytatta —, hogy népünk számára nincs fontosabb, mint hazánk békéje és függetlensége, mert ez a fel­tétele szocialista építésünk si­­kerének, népünk fokozódó jó­­­létének. Az egyes emberek miként járulhatnak hozzá, hogy a Győzelem Napján megszületett béke valóban tartós és gyü­mölcsöző legyen? Pártunk N­L kongresszusa és a Központi Vezetőség ez év márciusi ha­tározata világosan mutatja, melyik az az út, amely bizto­sítja hazánk békéjét, egyszer­smind népünk felemelkedését,­­növekvő jólétét. Csak egy ilyen út van és ez a nehézipar elsődleges és szakadatlan fej­lesztésének reális útja, a me­zőgazdaság felvirágoztatásá­nak, a szocialista irányba való fejlesztésének útja, a munkás­­osztály és a dolgozó parasztság szövetsége további megerősö­désének, szilárd népi-nemzeti egység megteremtésének az útja. Mindenki a maga helyén erősítse népgazdaságunkat A Magyar Népiköztársaság külpolitikája arra irányul, hogy segítse megszilárdítani a békét, a biztonságot, elősegí­teni a népek békés egymás mellett élését, a gazdasági, kulturális és sport­kapcsolatok erősítését. Ennek a békés kül­politikának az egyes ember részéről a leghatásosabb támo­gatása az, ha mindenki a maga helyén erősíti népgazdaságun­kat, növeli az üzemben a ter­melékenységet, csökkenti az önköltséget, a maga jó példá­jával élenjár a munkafegye­lemben, fellép a lazaságok el­len, harcol a takarékosságért, a gazdálkodás minden ágában. Ezzel segíti az ipari termelés mennyiségi növekedését és minőségi javulásét. A békéért harcolnak azok, akik a mező­­gazdaságban jól végzik a ta­vaszi munkákat, a legnagyobb gondossággal a növényápolást, a­ meggyőző szó erejével segí­tik mezőgazdaságunk fokoza­tos, szocialista átalakítását. Az egyes ember, bármilyen terü­leten dolgozzék is, megtalálja a módját annak, hogy tettek­kel bizonyítsa be békeakaratát, hazaszeretetét. A magyar munkásosztály forró hazaszeretetét, elszánt békeakaratát fényesen igazolja a húsz budapesti nagyüzem felhívása az 1955. évi terv tel­jesítéséért és túlteljesítéséért Mi meg vagyunk győződve ar­ról — hangsúlyozta —, hogy a magyar munkásosztály újabb hőstettekkel fogja bebizonyí-­ tani forró hazaszeretetét és el­szánt békeakaratát, az 1955. évi tervek minden részletében való határidő előtti teljesítésé-­ vel. A dicső szovjet hadsereg történelmi győzelmének év­fordulóján fogadjuk meg — mondotta végül­ —, hogy az annyi vérrel és szenvedéssel kivívott győzelem tiszta zász­laját soha nem engedjük sári batiporra. (Taps — felkiáltá­sok: Éljen a Szovjetunió! Él­jen Rákosi elvtárs!) Megfogad­juk, hogy a Szovjetunió ve­zette béketábor tagjaként ha­zánk minden áldozatra kész, ha békénk megvédéséről van szó. Nem engedjük meg soha az átkos múlt visszatérését és minden erőnkkel megakadá­lyozzuk, hogy a Wehrmacht­­csizma még egyszer hazánk földjére lépjen. Tudjuk, hogy ez szilárdságot, éberséget, helytállást és áldozatot köve­tel tőlünk. Mindenre készek vagyunk szabadságunkért, füg­getlenségünkért, békénkért, népünk szocialista jövőjéért! (Ütemes taps.) A nagygyűlés a békeindulá­s hangjaival én­­véget Gáspár Sándor beszéde

Next