Magyar Nemzet, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-14 / 112. szám
Szombat, 1935. május 14. • •Üzembe helyezték a háromszorosára bővített Ajkai Timföldgyárat Három és fél év odaadó munkája és szívós harcai új ünnepnapot avattak Ajkán: pénteken délután üzembe helyezték a háromszorosára bővített Ajkai Timföldgyárat, amely korszerű berendezésével még több és jobb minőségű nyersanyaggal táplálja majd alumíniumkohóinkat, s tovább erősíti népünk államát. Ajka dolgozói kettős ünnepet ültek: a kibővített gyár üzembehelyezésével egyidőben ünnepelték negyedszer az élüzem-kitüntetés elnyerését is. Az első műszak után délután 3 óra tájban zsúfolásig megtelt az új gyárrészleg nagy gépműhelye. Az ünnepség a Himnusz hangjaival kezdődött. A gyár nagy ünnepén megjelent Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Kiss Árpád vegyipari és energiaügyi miniszter, Szíjártó Lajos építésügyi miniszter, Szabó Gergely, a Minisztertanács titkárságának vezetője, Házi Árpád, az Állami Ellenőrző Központ elnöke. Az ünnepségen jelen voltak a Szovjetunió és a Csehszlovák Köztársaság magyarországi nagykövetségének képviselői és azok a csehszlovák dolgozók, akik részt vettek a timföldgyár korszerű berendezéseinek szerelésén, mert tudjuk, hogy a népi demokráciák együttműködése, segítsége folytán megvalósítjuk a kitűzött feladatokat. Legyen ez az ajkai üzem — amely két nép összefogásának gyümölcse — a csehszlovák és a magyar dolgozók kölcsönös szeretete, barátsága további kiszélesítésének záloga. Nagy Dániel, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettese nyújtott át ezután kormánykitüntetéseket 38 dolgozónak a termelőmunkában és a gyár bővítése terén folytatott eredményes tevékenységükért. Az ünnepség végén az Állami Operaház neves művészei adtak műsort. Kiss Árpád miniszter beszéde Zentai Józsefnek, a Veszprém megyei pártbizottság másodtitkárának ünnepi megnyitója után Kiss Árpád vegyipari és energiaügyi miniszter mondott beszédet: " A mai üzemavatás kiemelkedő jelentőségű azért is, mert a kibővített Ajkai Timföldgyár, nehéziparunk újabb hatalmas létesítménye, s a nehézipar olyan ágában valósult meg, amelyben nagy hazai nyersanyagbázisokkal rendelkezünk. Az első ötéves terv idejében pártunk — figyelembe véve az alumíniumipar anyaghelyzetét — célul tűzte az alumríniumipar minél nagyobb arányú fejlesztését. Ennek eredményeképpen a hatalmas fejlődésen keresztülmenő timföldgyártás felszabadulásunktól az első ötéves terv végéig 540,6 százalékkal, alumíniumkohászatunk pedig 230,3 százalékkal növekedett. Alumíniumiparunk fejlődésének egyik legjelentősebb állomása most az új Ajkai Timföldgyár felavatása, amelynek üzembelépése timföldgyártásunk kapacitását 25 százalékkal növeli. A régi Ajkai Timföldgyár hatalmas bővítései nyomán a termelés már 1949—53 között is közel 40 százalékkal emelkedett, 1951-ben született meg aztán az elhatározás, hogy Ajkán épül fel az új timföldgyár, amely a réginek háromszorosára növeli a termelést. Az építés munkája nem volt könnyű, s nem volt zavartalan. A beruházás leállítására irányuló jobboldali elhajló törekvések számtalanszor veszélyeztették az új gyár felépítését. Az új üzem felavatása most tehát egyben győzelme a szocialista iparosítás pártunk által követett egyedüli helyes politikájának is. Legyen ez az új létesítményünk a magyar nehézipar egyik fellegvára, legyen bizonyítéka pártunk helyes politikájának. — Kiemelkedő jelentőségű egyáravatási ünnepség azért is — folytatta a miniszter —, mert kézzelfogható bizonyítékát adja a Szovjetunió és a baráti népi demokratikus országok közötti mind szélesebb gazdasági együttműködés eredményességének. Az Ajkai Timföldgyár felépítésében mint a baráti államok közötti szerződések egyik legszebb példája, a Csehszlovák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság között megkötött alumínium- és villamosenergiaegyezmény valósult meg. Köszönetet kell mondani mindenekelőtt a Szovjetunió állandó segítségéért, amely már a felszabadulás után mindjárt nyersanyagszállításokkal sietett iparunk segítségére, majd alumíniumiparunk bővítéséhez számos korszerű gépi berendezést küldött. Alumíniumkohászatunk ma is igen nagy mértékben támaszkodik a szovjet segítségre. Nagy elismeréssel kell szólnunk a csehszlovák nehézipar dolgozóinak baráti segítő munkájáról is. A timföldgyári nagy berendezés ére legjelentősebb részét ugyanis a csehszlovák nehézipar szállította és ezeket a csehszlovák vállalatok brigádjai szerelték fel itt, a helyszínen. _ — A bővítési munkák a mai nappal még nem fejeződtek be, de ebben a hónapban a timföldgyárnak már nagyobb a termelési terve, mint a régi gyár kapacitása. Az új timföldgyárban ebben a hónapban befejeződnek a próbaüzemeltetések és elkészül az üzem legnagyobb része. A gyár aztán teljes nagyságában körülbelül egy év múlva készül el. — Ez a hatalmas, új ipari létesítmény legyen jelképe a magyar nép békés alkotó munkájának, a szocialista jövőbe vetett törhetetlen bizalmának, s egyben szilárd alapja országunk erejének, védelmi képességének. Hirdesse ez az alkotás a szocialista építőmunka sikerét, a béketábor országainak testvéri összefogását, legyen bizonyítéka népünk mind jobban erősödő egységének, a győzelmeket szervező pártunk és a nép szoros és megbonthatatlan egybeforrottságának — fejezte be beszédét Kiss Árpád miniszter. Ezután Eduard Rázga, a Csehszlovák Köztársaság magyarországi nagykövetségének tanácsosa emelkedett szólásra. Stefan Major, a Csehszlovák Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete nevében üdvözölte a bővített Ajkai Timföldgyárat, annak építőit és valamennyi dolgozóját, majd ezeket mondotta: " Ez az új békealkotás erősíti a népi demokratikus Magyarország, az egész béketábor gazdasági és politikai erőit, ugyanakkor újabb emlékműve a csehszlovák és a magyar munkások együttműködésének, további biztosítéka megbonthatatlan örök barátságuknak. Adottak az összes előfeltételek ahhoz, hogy az országaink közötti együttműködés következetesen és állandóan szélesedjen. Olyan feladatokat állítottunk magunk elé, amelyeket egyedül nem tudnánk megoldani. De ezeket vállalhattuk. Mindennemű nagytakarítást vállalunk Szakszerű üvegtisztítást végzünk Ciánozunk közületek és magánosok részére Patkány-, egérirtást és minden más féregirtást szakszerűen végzünk A megrendeléseket idejében szíveskedjék feladni az alábbi címre: FŐVÁROSI TAKARÍTÓ VÁLLALAT V., Rosenberg-házaspár u. 21 (volt Hold u.) Telefon: 313 — 742 TÜKÖRVÁLLALAT azonnali belépésre keres robbanómotor gépkezelőket, robbanómotor szerelőt, fűrész- és aprító gépmunkásokat, vízvezetékszerelőket mérleg-lakatosokat kövezőt, kőművest, valamint vagonkirakókat Megfelelő kereseti lehetőség teljesítmény szerint Vidékieknek szállást biztosítunk Kedvezményes áron üzemi étkezést juttatunk. Jelentkezés : TÜK ER V. Munkaügyi csoportjánál, Budapest, IX. kerület, Közraktár u. 32, III. emelet Tett követi a szót a Szállítóberendezések Gyárában A Szállítóberendezések Gyára áprilisban száz cséplőgéppel gyártott kevesebbet az előírtnál s most csatlakozva a húsz budapesti üzem felhívásához, vállalta, hogy évi tervét december 20-ig teljesíti. Két kérdés támad rögtön: miért volt a nagy lemaradás s szavukat hogyan váltják majd valóra. Mindig nagyszerű élmény látni, hogy lesz a szavakból tett. A gyár kalapácsütésektől hangos, nem a kaszák suhintó hangja járja erre — mégis a sorjában álló nagy csapat cséplőgép mezőt, búzatáblát, sárgálló asztagokat idéz. — Magvető lemezt, kalászemelőt szerelünk s ezeknek a neve elég, hogy mindjárt a falu, a magvető, meg a kalászgyűjtő parasztok járjanak az ember eszében, míg kalapál — ahogy Tóth József, a fiatal művezető mondta. Ha úgy érzik, hogy a munkájuk, szinte minden mozdulatuk kapocs a munkások és parasztok között, miért a nagy lemaradás? Hol a hiba ? Becsületes a válasz. Nem köntörfalaznak, hogy objektív okok, meg a kooperáció — az is, de maguk is okai voltak jócskán. Mert igaz, hogy a szolnoki MÁV, a Dunakeszi Vagongyár is »segített« a lemaradásban, igaz, hogy csak nem régen készítenek cséplőgépeket, de a szervezetlenséget, a meósok felelőtlen munkáját előbb is megszüntethették volna. A legfőbb mentség, valamennyiek szerint, hogy nem régóta készítenek cséplőgépeket. A gyár történetében — 1945-től —, ez a hatodik »korszak«. 1945-ben darukat gyártottak, később bányacsilléket, aztán szállítószalagokat, majd ekszkavátort, s malkultivátort és cséplőgépeket. (Milyen hű tükre ez a kis sor is tíz évünk szárnyalásának! A romokat takarító, hídroncsokat kiemelő daruktól, a falu szocialista átszervezését, gépesítését szolgáló kultivátorokig, cséplőgépekig.) Az új, a mezőgazdasági gépeket gyártó »korszak« alig egy éve kezdődött. Akkoriban még körülbelül kétszázan szerelték a gépeket, hibáikat hatvanan javítgatták. S egy cséplőgép bejáratása (futtatása) nyolc órát tartott. Az átmeneti idő döccenőkkel járt. Gyakorlatlanok voltak a munkások, nem volt még »kezükben« a munka. Szívvel is kell dolgozni De hogyan lesz ezután? Azt mondja Maszlovszki János művezető: »A lényeg az, hogy ne csak a kezünkben legyen a munka, de a szándékainkban, a szívünkben is« — s mosolyog hozzá. Pedig ez a pátosz a dolog valódi nyitja. Szívvel is kell dolgozni, nemcsak kalapáccsal. S most, amikor sorra veszem, hogy a hatvan főből álló hírhedt javítórészleg máig négyre csökkenhetett le, hogy a bejáratási idő öt—hatszorosával kevesebb már, s ahogy visszaidézem a jelenetet, amikor egy 18 éves ifjúmunkás megállt Tóth József előtt: »Kész vagyok! Egy óra nyereséggel!« — bízni lehet abban, hogy a Szállítóberendezések Gyárában a két kézzel végzett munkáhozmegvan a szív is. Akkor pedig beváltja a ígéretüket. »1955. évi tervünket december 20-ig a teljes termelés vonalán befejezzük.» P. M. ÚJABB CSATLAKOZÁSOK a húsz üzem kezdeményezéséhez A húsz budapesti gyár felhívására válaszolva, a Remix Rádiótechnikai Vállalat dolgozói érdekes felajánlást tettek. Megígérték, hogy azoknak a vállalatoknak rendeléseit, amelyek Remix-alkatrészeket építenek be exportra készülő gyártmányaikba, december 10-ig leszállítják. Ezzel a kooperációt akarják gördülékenyebbé tenni. A Budapesti Harisnyagyár az év végéig terven felül 600 000 pár harisnya készítését vállalta s ezt a túlteljesítést a termelékenység növelésével kívánja elérni. A Kartonlemezgyár az évi tervében előírt 0,5 százalékos önköltségcsökkentés helyett az év végére két százalékkal mérsékli termelési költségeit. Egy fő egy napra eső termelési értékét 14 forinttal emeli a Mintakészítő Vállalat és december 15-én befejezendő évi tervén felül 360 000 forint értékű cikket készít. A Magyar Adócsőgyár ez évben 1 300 000 forint értékű árut gyárt tervén felül és az anyagnormák szigorú megtartásával 3,3 százalékos túlteljesítést akar elérni önköltségcsökkentési tervében. A Szikra Lapnyomda dolgozói a lapok szerkesztőségeivel együttműködve kidolgozzák a napilapkészítés technológiáját és a munkaidő jobb kihasználásával, a papírselejt csökkentésével 1,5 százalékos önköltség-megtakarítást akarnak elérni. A Selyem- és Gyapjúárugyár december 24-re tervezi az »év végét« és 2,2 százalékos túlteljesítést vállal, a Magyaróvári Kötöttárugyár pedig ebben az évben 125 000 darabbal több kötöttárut ad a népgazdaságnak. Országszerte eredményesen folyik a vasgyűjtés Az egész országban eredményesen folyik a vas- és fémgyűjtés. A falvakban a földművesszövetkezetek szervezték meg a gyűjtést, ami máris igen sok helyen komoly sikereket eredményezett. Békés megyében a szeghalmi járás vezet, a megye szövetkezetei között ■ a dévaványai földművesszövetkezet fémgyűjtési tervét máris 148,5 százalékra teljesítette. A vasgyűjtésben a pusztaföldvári földművesszövetkezet 116 százalékos tervteljesítéssel lett az első. Tolna megyében már több földművesszövetkezet nemcsak a begyűjtési tervét teljesítette, de a begyűjtött vas- és fém elszállítását is befejezte. Bács megye a vasgyűjtésben eddig 33,8, a fémgyűjtésben 66 százaléknál tart. Jó eredményeket érnek el a ■fővárosi üzemek is. A Rákosi MÚI-OS Művek vasgyűjtői esedékes gyűjtési tervüknek máris 112 százalékos teljesítéséről adhatnak számot. A Gábor Áron Vasöntöde komplexbrigádja az egész gyárban nagyarányú selejtezést hajt végre. A MÁVAG-ban vasárnapra mozgósították az üzem dolgozóit, hogy összegyűjtsék a különböző helyeken heverő vashulladékot A DIMÁVAG gépgyárban munkaidő után két-három vasgyűjtő, brigád járja végig az üzemeket és kutatja a rejtettkincseket. A Kohászati Alapanyag Ellátó Vállalat is alaposan felkészült a vasárnapra várható nagyarányú gyűjtésre. Az ország különböző részein mintegy ötven gépkocsival és százhúsz rakodómunkással szállítja el az üzemekben összegyűjtött vashulladékot Karcagi határ, karcagi emberek !Ebben az esztendőben szokatlanul nehezen érkezett meg a tavaszi jó idő. Április hónap nem volt »szeszélyes«, nem változott benne a napfényes meleg és a borongós, szeles idő, hanem végig hűvös és zord maradt. A földeken nemcsak a tavaszi munkákat, de az őszi vetések fejlődését is hátráltatta a mostoha időjárás. A dolgozó parasztok közül sokan már nyugtalankodtakis a kedvezőtlen április idő miatt. De három-négy héttel ezelőtt sok városi dolgozó is kérdezgette aggódó hangon, hogy »ugye, nem lesz ebben az évben jó termés ?« Azok, akik éveken, évtizedeken keresztül figyelemmel kísérték az időjárást, annak kihatásait a terméshozamokra, a tapasztalataik alapján igyekeztek megnyugtatni az aggodalmaskodókat. Korai még — mondogatták — arról beszélni, hogy ebben az évben milyen lesz a termés, május még hátra van, s ha az jó lesz, mindent helyrehozhat. A határ képe, vetéseink állása ma azt mutatja, hogy nem az aggodalmaskodóknak, hanem azoknak lesz igazuk, akik nem ijedtek meg a tavasz elejei szokatlanul zord időjárástól. Ha késve is, de megjött a május, a vetéseket növelő, mezőgazdasági mumicák végzésére kedvező idő. Alig pár héttel ezelőtt jártam Szolnok megye tiszántúli részén s ezalatt a pár hét alatt igen nagyot változott a határ képe. A jól megművelt nagykúnsági földeken haragoszöld búzatáblák hullámzanak a májusi szélben. Az őszi vetések elég sűrűek, szépen megbokrosodtak, napról napra szinte szemlátomást növekednek. Jól kikeltek és szépen fejlődnek a tavaszi kalászosok is. A vetések üdezöld színe, gyors fejlődése nemcsak a májust, a kedvező időjárást dicséri, hanem azt is, hogy a Nagykúnság dolgozó parasztjai jól előkészített, gépekkel kellően megművelt földekben vetettek. Az őszi és a tavaszi vetések egyaránt a nagykúnsági termelőszövetkezetekben nagyüzemi gazdálkodást folytató dolgozó parasztok megnövekedett munkakedvét és szorgalmát bizonyítják. A vetések, a földek szinte teljesen mentesek minden gaztól és káros növénytől. Karcag, Kúnmadaras, Kunhegyes és a többi környékbeli város és község határának képe minden szónál ékesebben beszél arról a törekvésről, melylyel ki akarják venni részüket ennek a vidéknek a dolgozó parasztjai is mezőgazdaságunk fejlesztésének, mezőgazdasági termelésünk növelésének munkájából. A Karcagról Kúnmadarasra vezető országút mentén a tavaszi vetéseket nemcsak mind bevégezték, de a cukorrépát egyes helyeken már kapálják is, és itt-ott a kukorica is sorot mér. A cserháti vasúti megállóhoz közel hatalmas, új piroscserepes épület, a karcagi »Április 4« termelőszövetkezet most felépült száz férőhelyes istállója bizonyítja, hogy a földek jó megművelése, a növények kellő ápolása mellett nem feledkeztekmeg az állatteenyésztés fejlesztéséről sem. A nagykúnsági termelőszövetkezetek egyre több gondot fordítanak a termelésük növelésére s a termelőszövetkezetek tagjai mind nagyobb lelkesedéssel és szorgalommal dolgoznak. — Nem úgy dolgoznak már a tagok, mint három-négy esztendővel ezelőtt — mondja Tőkés András —, most már szinte kivétel nélkül azon igyekszik mindenki, hogy minden munkát idejében és jól elvégezzünk. Nálunk a Szabad Ifjúsága termelőszövetkezetben széjjelmértük egyénenként a cukorrépa földet, de két nő tagunk beteg s ezeknek a részét a többiek közösen bekapálták. Pár évvel ezelőtt ilyen nem fordult elő. — Most már — teszihozzá Szabó Sándor az »Április 4« tsz igazgatósági tagja — szúrja a szemét a gyom minden termelőszövetkezeti tagnak. Növekszik a tagok felelősségérzete és termelési kedve. Még az sem veszi el a kedvüket, ha egyik-másik növény valami ok miatt gyengébben fizet. Példának erre Szabó Sándor bácsi a rizst hozza elő. Az »Április 4. termelőszövetkezetben tavaly háromszáz holdon termeltek rizst, de a termésük a bruzona betegség miatt elég gyenge volt. Ennek ellenére ebben az évben hatvan holddal növelték a rizstelepüket. Búzával is előfordul — mondja Szabó Sándor —, hogy egyszeregyszer gyengén fizet, mégis csak vetünk búzát minden esztendőben, hát így vagyunk már a rizzsel is. Oiztató a határ — mondják*-* a karcagiak —, bízunk is benne, hogy jó termésünk lesz, bár betakarításig, mint mondani szokták, még igen sokszor »kont hál«. _ — Ami tőlünk telik — mondja Szabó Sándor —, mindent meg is teszünk a jó termésért, bár munkaerő dolgában nem állunk valami jól. Hatezerháromszázötven hold földje van a karcagi »Április 4«-nek és négyszázhúsz tagja. Bizony ez nem sok ennyi földhöz, akárhogy számoljuk, különösen, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy a férfi tagok hatvanöt százaléka hatvan éven felüli. Kevés a fiatal, de bíznak benne, hogy szaporodni fog a fiatalok száma, mert az olyan példák, mint a Cseh Jánosék, aki most vásárolt 32 ezer forintért magának házat —, Karcagon sem ritkák és ezeknek igen jó vonzó hatásuk van a fiatalokra is. »Az elmúlt öt esztendő alatt mély gyökereket vert a termelőszövetkezeti mozgalom. A termelőszövetkezetek jelentékeny része megszilárdult, lényegesen javult a munkafegyelem, javult az elvégzett munkák minősége is« — állapítja meg a többi között a Központi Statisztikai Hivatal jelentése a mezőgazdaságról szóló részében. A jelentés megállapításainak igazát Karcag termelőszövetkezeti város határa s a karcagi termelőszövetkezetek tagjainak szorgalmas munkája fényesen bizonyítja. Nánási László % Zala megye győzött a felszabadulási begyűjtési versenyben A Minisztertanács a felszabadulási begyűjtési versenyben legjobb eredményt elért Zala megyének ítélte oda a vándorzászlót az elismerő oklevéllel és a velejáró 50 000 forintos pénzjutalommal. A Begyűjtési Miniszter vándorzászlaját, elismerő oklevelét és a velejáró pénzjutalmakat a megyék versenyében második helyezett Komárom és a harmadik helyezett Győr megye nyerte el. A nagy járások között az első a zalaegerszegi, a közepes járások között 1. a gyöngyösi, a kis járások között: 1.. a soproni. A nagyhatárú városok között: 1. Túrkeve. — A közepes határú városok között: 1. Szombathely. — A kishatárú városok között: 1. Sopron. A nagyhatárú községek között: 1. Örménykút, 2. Mérkvállaj, 3. Földes. — A közepes határú községek között: 1. Véménd, 2. Visznek, 3. Lengyeltóti. — A kishatárú községek között: 1. Gyöngyösoroszi, 2. Magyarfalva, 3. Gyöngyössolymos. A nagy területű termelőszövetkezetek között: 1. Tengelicis Petőfi*, 2. Kengyeli »Sallai«, 3. Hajdúnánási »Haladás«. — A közepes területű termelőszövetkezetek között: 1. Endrődi sár Barázda*, 2. Ráksi »Új Élet«, 3. Véméndi »Új Alkotmány*. A kisterületű termelőszövetkezetek közötti: 1. Soproni »Haladás«, 2. Balfi -Micsurin*, 3. Gyöngyösoroszi «Február 24. A felszabadulási begyűjtési versennyel egyidőben zárult a szerződéses és szabadfelvásárlású sertés, marha, illetve kenyérgabona és kukorica begyűjtésének összevont versenye. Ebben 1. Győr, 2. Komárom, 3. Baranya. Csehszlovák felsőoktatási küldöttség érkezett hazánkba Frantisek Iván Cabicar, az ostravai Bányászati Főiskola dékánja vezetésével hattagú felsőoktatási küldöttség érkezett Budapestre. A főiskolai tanárokból és egyetemi professzorokból álló küldöttség kétheti tanulmányútja folyamán egyetemeink oktató és tudományos munkáját tanulmányozza.