Magyar Nemzet, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-14 / 112. szám

Szombat, 1935. május 14. • •­­Üzembe helyezték a háromszorosára bővített Ajkai Timföldgyárat Három és fél év odaadó mun­kája és szívós harcai új ün­nepnapot avattak Ajkán: pén­teken délután üzembe helyez­ték a háromszorosára bővített Ajkai Timföldgyárat, amely korszerű berendezésével még több és jobb minőségű nyers­anyaggal táplálja majd alu­­míniumkohóinkat, s tovább erősíti népünk államát. Ajka dolgozói ke­ttős ünne­pet ültek: a kibővített gyár üzembehelyezésével egyidőben ünnepelték negyedszer az él­­üzem-kitüntetés elnyerését is. Az első műszak után délután 3 óra tájban zsúfolásig meg­telt az új gyárrészleg nagy gépműhelye. Az ünnepség a Himnusz hangjaival kezdő­dött. A gyár nagy ünnepén megjelent Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Nagy Dá­niel, az Elnöki Tanács elnök­­helyettese, Kiss Árpád vegy­ipari és energiaügyi miniszter, Szíjártó Lajos építésügyi mi­niszter, Szabó Gergely, a Mi­nisztertanács titkárságának ve­zetője, Házi Árpád, az Állami Ellenőrző Központ elnöke. Az ünnepségen jelen voltak a Szovjetunió és a Csehszlovák Köztársaság magyarországi nagykövetségének képviselői és azok a csehszlovák dolgo­zók, akik részt vettek a tim­földgyár korszerű berendezé­seinek szerelésén, mert tudjuk, hogy a népi de­mokráciák együttműködése, se­gítsége folytán megvalósítjuk a kitűzött feladatokat. Legyen ez az ajkai üzem — amely két nép összefogásának gyümölcse — a csehszlovák és a magyar dolgozók kölcsönös szeretete, barátsága további­ kiszélesíté­sének záloga. Nagy Dániel, a­­ Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nökhelyettese nyújtott át ez­után kormánykitüntetéseket 38 dolgozónak a termelőmunká­ban és a gyár bővít­ése terén folytatott eredményes tevé­kenységükért. Az ünnepség végén az Álla­mi Operaház neves művészei adtak műsort. Kiss Árpád miniszter beszéde Zentai Józsefnek, a Veszp­rém megyei pártbizottság má­sodtitkárának ünnepi megnyi­tója után Kiss Árpád vegy­ipari és energiaügyi miniszter mondott beszédet: " A mai üzemavatás ki­emelkedő jelentőségű azért is, mert a kibővített Ajkai Tim­földgyár, nehéziparunk újabb hatalmas létesítménye, s a ne­hézipar olyan ágában valósult meg, amelyben nagy hazai nyersanyagbázisokkal rendel­kezünk. Az első ötéves terv idejében pártunk — figyelem­be véve az alumíniumipar anyaghelyzetét — célul tűzte az alumr­íniumipar minél na­gyobb arányú fejlesztését. En­nek eredményeképpen a ha­talmas fejlődésen keresztül­­menő timföldgyártás felsza­badulásunktól az első ötéves terv végéig 540,6 százalékkal, alumíniumkohászatunk pedig 230,3 százalékkal növekedett.­­ Alumíniumiparunk fejlő­désének egyik legjelentősebb állomása most az új Ajkai Timföldgyár felavatása, amely­nek üzembelépése timföld­­gyártásunk kapacitását 25 százalékkal növeli. A régi Aj­kai Timföldgyár hatalmas bő­vítései nyomán a termelés már 1949—53 között is közel 40 százalékkal emelkedett, 1951-ben született meg aztán az elhatározás, hogy Ajkán épül fel az új timföldgyár, amely a réginek háromszoro­sára növeli a termelést. Az építés munkája nem volt könnyű, s nem volt zavarta­lan. A beruházás leállítására irányuló jobboldali elhajló tö­rekvések számtalanszor ve­szélyeztették az új gyár fel­építését. Az új üzem felava­tása most tehát egyben győ­zelme a szocialista iparosítás pártunk által követett egye­düli helyes politikájának is. Legyen ez az új létesítmé­nyünk a magyar nehézipar egyik fellegvára, legyen bizo­nyítéka pártunk helyes politi­kájának. — Kiemelkedő jelentőségű e­gyáravatási ünnepség azért is — folytatta a miniszter —, mert kézzelfogható bizonyíté­kát adja a Szovjetunió és a baráti népi demokratikus or­szágok közötti mind szélesebb gazdasági együttműködés ered­ményességének. Az Ajkai Tim­földgyár felépítésében mint a baráti államok közötti szerző­dések egyik legszebb példája, a Csehszlovák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság kö­zött megkötött alumínium- és villamosenergiaegyezmény va­lósult meg. Köszönetet kell mondani mindenek­előtt a Szovjetunió állandó segítsé­géért, amely már a felszabadu­lás után mindjárt nyersanyag­­szállításokkal sietett iparunk segítségére, majd alumínium­­iparunk bővítéséhez számos korszerű gépi berendezést kül­dött. Alumíniumkohászatunk ma is igen nagy mértékben tá­maszkodik a szovjet segítség­re. Nagy elismeréssel kell szól­nunk a csehszlovák nehézipar dolgozóinak baráti segítő mun­kájáról is. A timföldgyári nagy berendezés ére legjelentő­sebb részét ugyanis a csehszlo­vák nehézipar szállította és ezeket a csehszlovák vállalatok brigádjai szerelték fel itt, a helyszínen. _ — A bővítési munkák a mai nappal még nem fejeződtek be, de ebben a hónapban a timföldgyárnak már nagyobb a termelési terve, mint a régi gyár kapacitása. Az új tim­­földgyárban ebben a hónapban befejeződnek a próbaüzemel­tetések és elkészül az üzem legnagyobb része. A gyár az­tán teljes nagyságában körül­belül egy év múlva készül el. — Ez a hatalmas, új ipari létesítmény legyen jelképe a magyar nép békés alkotó mun­kájának, a szocialista jövőbe vetett törhetetlen bizalmának, s egyben szilárd alapja orszá­gunk erejének, védelmi képes­ségének. Hirdesse ez az alko­tás a szocialista építőmunka sikerét, a béketábor országai­nak testvéri összefogását, le­gyen bizonyítéka népünk mind jobban erősödő egységének, a győzelmeket szervező pártunk és a nép szoros és megbontha­tatlan egybeforrottságának — fejezte be beszédét Kiss Árpád miniszter. Ezután Eduard Rázga, a Csehszlovák Köztársaság ma­gyarországi nagykövetségének tanácsosa emelkedett szólásra. Stefan Major, a Csehszlovák Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete nevében üdvözölte a bővített Ajkai Timföldgyárat, annak építőit és valamennyi dolgozóját, majd ezeket mon­dotta: " Ez az új békealkotás erő­síti a népi demokratikus Ma­gyarország, az egész béketábor gazdasági és politikai erőit, ugyanakkor újabb emlékműve a csehszlovák és a magyar munkások együttműködésének, további biztosítéka megbont­hatatlan örök barátságuknak. Adottak az összes előfeltéte­lek ahhoz, hogy az országaink közötti együttműködés követ­kezetesen és állandóan széle­sedjen. Olyan feladatokat állí­tottunk magunk elé, amelyeket egyedül nem tudnánk megol­dani. De ezeket vállalhattuk. Mindennemű nagytakarítást vállalunk Szakszerű üvegtisztítást végzünk Ciánozunk közületek és magánosok részére Patkány-, egérirtást és minden más féregirtást szakszerűen végzünk A megrendeléseket idejé­ben szíveskedjék feladni az alábbi címre: FŐVÁROSI TAKARÍTÓ VÁLLALAT V., Rosenberg-házaspár u. 21 (volt Hold u.) Telefon: 313 — 742 TÜKÖRVÁLLALAT azonnali belépésre keres robbanómotor gépkezelő­ket, robbanómotor szerelőt, fűrész- és aprító gépmun­­kásokat, vízvezetékszerelő­ket mérleg-lakatosokat kö­­vezőt, kőművest, valamint vagonkirakókat Megfelelő kereseti lehető­ség teljesítmény szerint Vidékieknek szállást biz­tosítunk Kedvezményes áron üzemi étkezést juttatunk. Jelentkezés : T­Ü­K E­R V. Munkaügyi csoportjánál, Budapest, IX. kerület, Közraktár u. 32, III. emelet Tett követi a szót a Szállítóberendezések Gyárában A Szállítóberendezések Gyá­ra áprilisban száz cséplőgép­pel gyártott kevesebbet az elő­írtnál s most csatlakozva a húsz budapesti üzem felhívá­sához, vállalta, hogy évi ter­vét december 20-ig teljesíti. Két kérdés támad rögtön: miért volt a nagy lemaradás s szavukat hogyan váltják majd valóra. Mindig­ nagysze­rű élmény látni, hogy lesz a szavakból tett. A gyár kalapácsütésektől hangos, nem a kaszák suhintó hangja járja erre — mégis a sorjában álló nagy csapat­ cséplőgép mezőt, búzatáblát, sárgálló asztagokat idéz. — Magvető lemezt, kalász­­emelőt szerelünk s ezeknek a neve elég, hogy mindjárt a falu, a magvető, meg a ka­lászgyűjtő parasztok járjanak az ember eszében, míg kala­pál — ahogy Tóth József, a fiatal művezető mondta. Ha úgy érzik, hogy a mun­kájuk, szinte minden mozdu­latuk kapocs a munkások és parasztok között, miért a nagy lemaradás? Hol a hiba ? Becsületes a válasz. Nem köntörfalaznak, hogy objek­tív okok, meg a kooperáció — az is, de maguk is okai vol­tak jócskán. Mert igaz, hogy a szolnoki MÁV, a Dunakeszi Vagongyár is »segített« a le­maradásban, igaz, hogy csak nem régen készítenek cséplő­gépeket, de a szervezetlensé­get, a meósok felelőtlen mun­káját előbb is megszüntethet­ték volna. A legfőbb mentség, vala­­mennyiek szerint, hogy nem régóta készítenek cséplőgépe­ket. A gyár történetében — 1945-től —, ez a hatodik »kor­­szak«. 1945-ben darukat gyár­tottak, később bányacsilléket, aztán szállítószalagokat,­ majd ekszkavátort, s ma­l­kultivá­­tort és cséplőgépeket. (Milyen hű tükre ez a kis sor is tíz évünk szárnyalásának! A ro­mokat takarító, hídroncsokat kiemelő daruktól, a falu szo­cialista átszervezését, gépesí­tését szolgáló kultivátorokig, cséplőgépekig.) Az új, a mezőgazdasági gé­peket gyártó »korszak« alig egy éve kezdődött. Akkoriban még körülbelül kétszázan sze­relték a gépeket, hibáikat hatvanan javítgatták. S egy cséplőgép bejáratása (futta­tása) nyolc órát tartott. Az át­meneti idő döccenőkkel járt. Gyakorlatlanok voltak a mun­kások, nem volt még »ke­­zükben« a munka. Szívvel is kell dolgozni De hogyan lesz ezután? Azt mondja Maszlovszki Já­nos művezető: »A lényeg az, hogy ne csak a kezünkben le­gyen a munka, de a szándé­kainkban, a szívünkben is« — s mosolyog hozzá. Pedig ez a pátosz a dolog valódi nyitja. Szívvel is kell dolgozni, nem­csak kalapáccsal. S most, amikor sorra ve­­szem, hogy a hatvan főből álló hírhedt javítórészleg máig négyre csökkenhetett le, hogy a bejáratási idő öt—hatszoro­sával kevesebb már, s ahogy visszaidézem a jelenetet, ami­kor egy 18 éves ifjúmunkás megállt Tóth József előtt: »Kész vagyok! Egy óra nye­­reséggel!« — bízni lehet ab­ban, hogy a Szállítóberendezé­sek Gyárában a két kézzel végzett munkához­­megvan a szív is. Akkor pedig bevált­ja a­ ígéretüket. »1955. évi ter­vünket december 20-ig a tel­jes termelés vonalán befejez­­zük.» P. M. ÚJABB CSATLAKOZÁSOK a húsz üzem kezdeményezéséhez A húsz budapesti gyár felhí­vására válaszolva, a Remix Rádiótechnikai Vállalat dolgo­zói érdekes felajánlást tettek. Megígérték, hogy azoknak a vállalatoknak rendeléseit, ame­lyek Remix-alkatrészeket épí­tenek be exportra készülő gyártmányaikba, december 10-ig leszállítják. Ezzel a kooperációt akarják gördülé­kenyebbé tenni. A Budapesti Harisnyagyár az év végéig ter­ven felül 600 000 pár harisnya készítését vállalta s ezt a túl­teljesítést a termelékenység növelésével kívánja elérni. A Kartonlemezgyár az évi tervé­ben előírt 0,5 százalékos ön­költségcsökkentés helyett az év végére két százalékkal mér­sékli termelési költségeit. Egy fő egy napra eső ter­melési értékét 14 forinttal emeli a Mintakészítő Vállalat és december 15-én befejezendő évi tervén felül 360 000 forint értékű cikket készít. A Magyar Adócsőgyár ez évben 1 300 000 forint értékű árut gyárt ter­vén felül és az anyagnormák szigorú megtartásával 3,3 szá­zalékos túlteljesítést akar elér­ni önköltségcsökkentési tervé­ben. A Szikra Lapnyomda dol­gozói a lapok szerkesztőségei­vel együttműködve kidolgoz­zák a napilapkészítés techno­lógiáját és a munkaidő jobb kihasználásával, a papírselejt­ csökkentésével 1,5 százalékos önköltség-megtakarítást akar­nak elérni. A Selyem- és Gyapjúárugyár december 24-re tervezi az »év végét« és 2,2 szá­zalékos túlteljesítést vállal, a Magyaróvári Kötöttárugyár pe­dig ebben az évben 125 000 da­rabbal több kötöttárut ad a népgazdaságnak. Országszerte eredményesen folyik a vasgyűjtés Az egész országban eredmé­nyesen folyik a vas- és fém­gyűjtés. A falvakban a föld­művesszövetkezetek szervez­ték meg a gyűjtést, ami máris igen sok helyen komoly sike­reket eredményezett. Békés megyében a szeghalmi járás vezet, a megye szövetkezetei között ■ a dévaványai föld­művesszövetkezet fémgyűjtési tervét máris 148,5 százalékra teljesítette. A vasgyűjtésben a pusztaföldvári földművesszö­vetkezet 116 százalékos tervtel­jesítéssel lett az első. Tolna megyében már több földmű­vesszövetkezet nemcsak a be­gyűjtési tervét teljesítette, de a begyűjtött vas- és fém el­szállítását is befejezte. Bács megye a vasgyűjtésben eddig 33,8, a fémgyűjtésben 66 szá­zaléknál tart. Jó eredményeket érnek el a ■fővárosi üzemek is. A Rákosi MÚI­-OS Művek vasgyűjtői ese­dékes gyűjtési tervüknek máris 112 százalékos teljesítéséről adhatnak számot. A Gábor Áron Vasöntöde komplex­brigádja az egész gyárban nagyarányú selejtezést hajt végre. A MÁVAG-ban vasár­napra mozgósították az üzem dolgozóit, hogy összegyűjtsék a különböző helyeken heverő vashulladékot A DIMÁVAG gépgyárban munkaidő után két-három vasgyűjtő, brigád járja végig az üzemeket és ku­tatja a rejtett­­kincseket­. A Kohászati Alapanyag El­látó Vállalat is alaposan fel­készült a vasárnapra várható nagyarányú gyűjtésre. Az or­szág különböző részein mint­egy ötven gépkocsival és száz­húsz rakodómunkással szállít­ja el az üzemekben összegyűj­tött vashulladékot Karcagi határ, karcagi emberek !Ebben az esztendőben szo­­katlanul nehezen érke­zett meg a tavaszi jó idő. Áp­rilis hónap nem volt »szeszé­­lyes«, nem változott benne a napfényes meleg és a boron­­gós, szeles idő, hanem végig hűvös és zord maradt. A föl­deken nemcsak a tavaszi mun­­kákat, de az őszi vetések fej­lődését is hátráltatta a mosto­ha időjárás. A dolgozó parasz­tok közül sokan már nyugta­lankodtak­­is a kedvezőtlen áp­rilis idő miatt. De három-négy héttel ezelőtt sok városi dol­gozó is kérdezgette aggódó hangon, hogy »ugye, nem lesz ebben az évben jó termés ?« Azok, akik éveken, évtizede­ken keresztül figyelemmel kí­sérték az időjárást, annak ki­hatásait a terméshozamokra, a tapasztalataik alapján igyekez­tek megnyugtatni az aggodal­maskodókat. Korai még — mondogatták — arról beszélni, hogy ebben az évben milyen lesz a termés, május még hát­ra van, s ha az jó lesz, min­dent helyrehozhat. A határ ké­pe, vetéseink állása ma azt mutatja, hogy nem az aggodal­maskodóknak, hanem azoknak lesz igazuk, akik nem ijedtek meg a tavasz elejei szokatlanul zord időjárástól. Ha késve is, de megjött a május, a vetése­ket növelő, mezőgazdasági mumicák végzésére kedvező idő. Alig pár héttel ezelőtt jár­tam Szolnok megye tiszántúli részén s ezalatt a pár hét alatt igen nagyot változott a határ képe. A jól megművelt nagy­­kúnsági földeken haragoszöld búzatáblák hullámzanak a má­jusi szélben. Az őszi vetések elég sűrűek, szépen megbokro­sodtak, napról napra szinte szemlátomást növekednek. Jól kikeltek és szépen fejlődnek a tavaszi kalászosok is. A veté­sek üdezöld színe, gyors fejlő­dése nemcsak a májust, a ked­vező időjárást dicséri, hanem azt is, hogy a Nagykúnság dol­gozó parasztjai jól előkészí­tett, gépekkel kellően megmű­velt földekben vetettek. Az őszi és a tavaszi vetések egy­aránt a nagykúnsági termelő­­szövetkezetekben nagyüzemi gazdálkodást folytató dolgozó parasztok megnövekedett mun­kakedvét és szorgalmát bizo­nyítják. A vetések, a földek szinte teljesen mentesek min­den gaztól és káros növénytől. Karcag, Kúnmadaras, Kunhe­gyes és a többi környékbeli vá­ros és község határának képe minden szónál ékesebben be­szél arról a törekvésről, mely­­lyel ki akarják venni részüket ennek a vidéknek a dolgozó pa­rasztjai is mezőgazdaságunk fejlesztésének, mezőgazdasági termelésünk növelésének mun­kájából. A Karcagról Kúnmadarasra vezető országút mentén a tavaszi vetéseket nemcsak mind bevégezték, de a cukor­répát egyes helyeken már ka­pálják is, és itt-ott a kukorica is sorot mér. A cserháti vasúti megállóhoz közel hatalmas, új piroscserepes épület, a karcagi »Április 4« termelőszövetkezet most felépült száz férőhelyes istállója bizo­nyítja, hogy a föl­dek jó megművelése, a növé­nyek kellő ápolása mellett nem feledkeztek­­meg az állattee­nyésztés fejlesztéséről sem. A nagykúnsági termelőszövetke­zetek egyre több gondot fordí­tanak a termelésük növelé­sére s a termelőszövetkezetek­ tagjai mind nagyobb lelkese­déssel és szorgalommal dolgoz­nak. — Nem úgy dolgoznak már a tagok, mint három-négy esz­tendővel ezelőtt — mondja Tő­kés András —, most már szinte kivétel nélkül azon igyekszik mindenki, hogy minden mun­kát idejében és jól elvégez­­zünk. Nálunk a­­ Szabad Ifjú­sága termelőszövetkezetben széjjelmértük egyénenként a cukorrépa földet, de két nő tagunk beteg s ezeknek a ré­szét a többiek közösen beka­pálták. Pár évvel ezelőtt ilyen nem fordult elő. — Most már — teszi­­hozzá Szabó Sándor az »Április 4« tsz igazgatósági tagja — szúrja a szemét a gyom minden ter­melőszövetkezeti tagnak. Nö­vekszik a tagok felelősségérze­te és termelési kedve. Még az sem veszi el a kedvüket, ha egyik-másik növény valami ok miatt gyengébben fizet. Példá­nak erre Szabó Sándor bácsi a rizst hozza elő. Az »Április 4. termelőszövetkezetben ta­valy háromszáz holdon termel­tek rizst, de a termésük a bru­­zona betegség miatt elég gyen­ge volt. Ennek ellenére ebben az évben hatvan holddal nö­velték a rizstelepüket. Búzá­val is előfordul — mondja Szabó Sándor —, hogy egyszer­egyszer gyengén fizet, mégis csak vetünk búzát minden esz­tendőben, hát így vagyunk már a rizzsel is. O­iztató a határ — mondják­­*-* a karcagiak —, bízunk is benne, hogy jó termésünk lesz, bár betakarításig, mint mon­dani szokták, még igen sok­szor »kont hál«. _ — Ami tőlünk telik — mond­ja Szabó Sándor —, mindent meg is teszünk a jó termésért, bár munkaerő dolgában nem állunk valami jól. Hatezer­­háromszázötven hold földje van a karcagi »Ápr­ilis 4«-nek és négyszázhúsz tagja. Bizony ez nem sok ennyi földhöz, akár­hogy számoljuk, különösen, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy a férfi tagok hatvanöt százalé­ka hatvan éven felüli. Kevés a fiatal, de bíznak benne, hogy szaporodni fog a fiatalok szá­ma, mert az olyan példák, mint a Cseh Jánosé­k, aki most vá­sárolt 32 ezer forintért magá­nak házat —, Karcagon sem ritkák és ezeknek igen jó von­zó hatásuk van a fiatalokra is. »Az elmúlt öt esztendő alatt mély gyökereket vert a termelő­szövetkezeti mozgalom. A ter­melőszövetkezetek jelentékeny része megszilárdult, lényege­sen javult a munkafegyelem, javult az elvégzett munkák minősége is« — állapítja meg a többi között a Központi Sta­tisztikai Hivatal jelentése a mezőgazdaságról szóló részé­ben. A jelentés megállapítá­sainak igazát Karcag termelő­szövetkezeti város határa s a karcagi termelőszövetkezetek tagjainak szorgalmas munká­ja fényesen bizonyítja. Nánási László % Zala megye győzött a felszabadulási begyűjtési versenyben A Minisztertanács a felsza­badulási begyűjtési verseny­ben legjobb eredményt elért Zala megyének ítélte oda a vándorzászlót az elismerő ok­levéllel és a velejáró 50 000 forintos pénzjutalommal. A Begyűjtési Miniszter vándor­zászlaját, elismerő oklevelét és a velejáró pénzjutalmakat a megyék versenyében második helyezett Komárom és a har­madik helyezett Győr megye nyerte el. A nagy járások között az első a zalaegerszegi, a köze­pes járások között 1. a gyön­gyösi, a kis járások között: 1.. a soproni. A nagyhatárú városok kö­zött: 1. Túrkeve. — A köze­pes határú városok között: 1. Szombathely. — A kishatárú városok között: 1. Sopron. A nagyhatárú községek kö­zött: 1. Örménykút, 2. Mérk­vállaj, 3. Földes. — A közepes határú községek között: 1. Vé­­ménd, 2. Visznek, 3. Lengyel­tóti. — A kishatárú községek között: 1. Gyöngyösoroszi, 2. Magyarfalva, 3. Gyöngyössoly­­mos. A nagy területű termelőszö­vetkezetek között: 1. Tengelici­­s Petőfi*, 2. Kengyeli »Sallai«, 3. Hajdúnánási »Haladás«. — A közepes területű termelő­szövetkezetek­ között: 1. End­­rődi sár Barázda*, 2. Ráksi »Új Élet«, 3. Véméndi »Új Al­kotmány*. A kisterületű termelőszövetkezetek közötti: 1. Soproni »Haladás«, 2. Balfi -Micsurin*, 3. Gyöngyösoroszi «Február 24­. A felszabadulási begyűjtési versennyel egyidőben zárult a szerződéses és szabadfelvásár­­lású sertés, marha, illetve ke­nyérgabona és kukorica be­gyűjtésének összevont verse­nye. Ebben 1. Győr, 2. Komá­rom, 3. Baranya. Csehszlovák felsőoktatási küldöttség érkezett hazánkba Frantisek Iván Cabicar, az ostravai Bányászati Főiskola dékánja vezetésével hattagú felsőoktatási küldöttség érke­zett Budapestre. A főiskolai tanárokból és egyetemi pro­fesszorokból álló küldöttség kétheti tanulmányútja folya­mán egyetemeink oktató és tudományos munkáját tanul­mányozza.

Next