Magyar Nemzet, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-01 / 127. szám
A béke erői Távol-KeletenA jugoszláv sajtó a szovjet—jugoszláv tárgyalásokról írta Parragi György Az egymást rohanva követő európai külpolitikai események érthetően, de teljesen indokolatlanul, térítették el átmenetileg a közvéleménynek és a közvélemény kifejezőinek, sajtónak, rádiónak figyelmét a távol-keleti helyzet alakulásától. Átmenetileg mintha ismét úrrá lett volna a közvéleményen az a helytelen felfogás, hogy a Távol- Kelet, a Sárga-tenger, az Indiai-óceán, a Csendes-óceán távolabb esik tőlünk, mint a Földközi-tenger, a La Manchecsatorna, a Keleti-tenger, vagy az Atlanti-óceán. Ez a felfogás mérföldek számaiban kifejezve matematikailag igaznak mutatkozik. A politikában, az emberiség életében azonban sokkal hatalmasabb erők érvényesülnek, mint a matematika számai. A magyar nép is megtanulta, hogy a Távol-Kelet nem is fekszik annyira távol Magyarországtól, a magyar nép életétől. Megtanulta, hogyha Koreában, vagy Indokínában sikerül háborús tüzet szítani azoknak az imperialista erőknek, amelyek a magyar nép békéjét, Európa békéjét fenyegetik, akkor e tűzfészkek láttán jogosan, indokoltan nyugtalankodunk mi is. A Távol-Kelet nagy politikai és stratégiai problémái a magyar közvélemény tudatába is behatoltak. Népünk tudja, hogy korunkban a földrajzi távolságok már vajmi keveset számítanak. A földrajzi távolságokat azonban nemcsak a legmodernebb haditechnika eszközei képesek gyorsan, az idő, a hang sebességével versenyt futva áthidalni, hanem az együvé tartozó népek együttérző, egyet akaró szívdobogása is. Ezért kerül közel a Távol- Kelet a magyar néphez és ezért kell figyelő tekintetünket nemcsak az európai eseményekre irányítani, hanem mindazokra a fejleményekre is, amelyek Távol-Keleten következnek be, alakulnak ki nap-nap után. Ezért tartjuk szükségesnek, hogy a dolgozó magyar nép éber figyelmét, érdeklődését időnként a Távol-Keleten lezajló nagy világtörténelmi jelentőségű események felé fordítsuk. Nagy dolgok történtek az elmúlt hónapokban a Távol- Keleten. Ezeket tömören a következőkben foglalhatjuk össze: Az ázsiai és afrikai népek bandungi konferenciája az egyhangúlag elfogadott tíz alapelvben megteremtette az ázsiai és afrikai népek politikai, gazdasági együttműködésének feltételeit, kijelölte ez alapelvek megvalósításának világos, határozott útját. Ez a tíz alapelv a történelmi fejlődés törvénye szerint előbbutóbb az ázsiai és afrikai népek függetlenségi nyilatkozatát hozza majd létre. A bandungi értekezlet azt bizonyította, hogy Ázsiában és Afrikában is megmozdult a történelem ereje, amelynek lépéseit meggyorsította, feltartóztathatatlan haladássá változtatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. A történelem feszítő ereje, a maradiság szikláit repesztő hatalma sehol sem dolgozik korunkban annyira dinamikusan, annyira ellenállhatatlanul, mint Ázsiában. A gyarmatosítóknak évszázadokon keresztül az ázsiai népek verejtékéből, könnyeiből, véréből cementezett, az ázsiai népek izmaiból, boldogtalanságából, rabszolgasorsából összehordott falai sorra összeomlanak, Indiában, Burmában, Indonéziában, Indokínában egyaránt. A gőgös, pénzsóvár, hataloméhes gyarmatosítók ma már sem a megfizetett hajcsárok korbácsaival, sem a megvesztegető dollárokkal, fontokkal, piaszterekkel, a megszégyenítő »baksissal« sem tudják újra felépíteni a koloniálizmus bábeli tornyát, az embertelenség, a zsarnokság, a mammon-imádat egyik legförtelmesebb építményét. A koloniálizmus bábeltornya örökre összeomlott. Az ázsiai erőviszonyok megváltozásának világtörténelmi jelentősége abban áll, hogy az ázsiai népek nem hajlandók hozzájárulni ahhoz, hogy önmagukat még egyszer börtönbe falazzák. Ázsia népei az öntudatra ébredés izgalmas tavaszi lázában élnek. Ez a láz olyan leküzdhetetlen, szenvedélyes erő, mint amelyet a tavaszi nedvek áradása hoz létre a téli dermedtségből kimozduló fának sejtjeiben, éredényeiben. A fák életével foglalkozó fiziológusok, biológusok számokban, energiákban tudják kimutatni ezt a feszítő erőt. A természetnek egyik leghatalmasabb energiája zsúfolódik össze ezekben a számokban. De nincsen olyan tudós, aki energiamennyiségben ki tudná fejezni azt az erőt, ami Ázsia száz és százmilliónyi szabadságszerető emberének szívében feszül, amely energia felhalmozódik az ázsiai népeik, az évszázados gyarmatosítók elleni gyűlöletében, annak a cinikus imperialista elvnek szenvedélyes és megvető elutasításában, amely így hangzik: "Az ázsiaiak harcoljanak az ázsiaiak ellen." Az ázsiai népek nem hajlandók magukévá tenni az öngyilkosságnak ezt a receptjét, amelyet a washingtoni atom- és hidrogénbombagyártók írtak számukra, amely receptnek az az értelme, hogy ők majd küldik Ázsia népeinek tömeges öngyilkosságához szükséges atom-, hidrogénbombákat, Ázsiát pedig ezzel az emberiség történelmének legnagyobb kiterjedésű temetőhelyévé változtassák át, embereknek épp úgy, mint felbecsülhetetlen műemlékeknek megsemmisítésével, az ázsiai kultúra örökkévaló elsüllyesztésével. Az ázsiai népek önvédelmi harca az ilyen gonosz tervek ellen már jóval a bandungi konferencia előtt megkezdődött. »A hosszú menetelés« elindult 1934 októberében Kínában. Azóta szüntelenül halad, és előbb utóbb egész Ázsia népeinek hosszú, fáradságos, de szükségszerűen győzelmes menetelésévé szélesedik ki. Ázsia népeinek szabadságvágya, függetlenségi akarata a hajtóereje Ázsia teljes felszabadulása útjának. Politikai irányelveit az az öt pont foglalja össze, amelyekben a Kínai Népköztársaság, India, Burma és Indonézia vezető államférfiai egyeztek meg. Ezeken az alapelveken épül fel az új Ázsia. Az az Ázsia, amely lerázza előbb-utóbb minden ázsiai népről a gyarmatosítók terhét, kizsákmányolási rendszerét, amely a békés együttélés feltételeit teremti meg nemcsak Ázsia népei között, hanem a különböző kontinensek között is. Az emberiség történelme látott már ilyen csodákat, amelyek végeredményben nem is csodák, hanem a történelem fejlődése törvényeinek előbbutóbb szükségszerűen bekövetkező megvalósulásai. Az európai történelem XIX. és XX. századbeli legnagyobb eseményei bizonyítják, hogy a történelem országútján nem lehet keresztbefeküdni a reakciós erőknek, amelyek szeretnék a történelmet haladásában megállítani. Az európai történelem számos példával bizonyította be, hogy minden látszólagos reakciós időnyerés ellenére sem lehet a történelem óramutatóját tartósan visszaigazítani. Ugyanez ismétlődik meg óriási dimenziókban, világtörténelmi jelentőségben, hatalmas méretekben Ázsiában. Az 1934 őszi "hosszú menetelés" a kínai nép felszabadító hadseregét elvitte a nagy felszabadító háború teljes győzelméig a kínai szárazföldön. Hatszázmilliós népet egyesít nemcsak önmagával, hanem a béketábor minden népével, a hatalmas Kínai Népköztársaság legnagyobb barátjával és szövetségesével, a Szovjetunióval. Új nemzetközi kapcsolatok jöttek létre a lenini tanítások és gyakorlat szellemében Ázsiában is. A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között a teljes egyenjogúság, a nemzeti függetlenség kölcsönös tiszteletben tartásának alapján jött létre a nagy szövetség, igaz barátság. Csak az tudja felmérni annak a rövid hírnek a jelentőségét, amely arról számol be, hogy Liaotung kínai félsziget stratégiailag legfontosabb helyéről, Port Arthurból, kínaiul Lüsunkouból a szovjet—kínai szerződés értelmében a szovjet csapatok kivonultak, akik ismerik Port Arthur történelmét és világpolitikai jelentőségét. Port Arthur a múltbali és most is a Távol- Kelet egyik legfontosabb stratégiai pontja. De mégis nagy a különbség a mostani és a régi Port Arthur között. Most ez a világhíres kikötő az emberiség békéjének támaszpontja lett, akkor a japán— amerikai imperialisták az ázsiai népek leigázása kapujának akarták felhasználni és fel is használták. Ázsia arculata megváltozik. A gyarmatosító hatalmak, elsősorban az amerikai imperialisták kiszorulnak a perifériákra, Dél-Koreába, a Fülöp-szigetekre, Dél-Vietnamiba, elsősorban a Csang Kaj-sek által bitorolt Tajvan szigetére, Japánba, ahol viszont egyre bizonytalanabb a talaj számukra a japán nép ellenállása miatt. Viszont egyre szélesedik és szorosabbá válik a barátság a nagy ázsiai népek, a kínai nép, az indiai nép, a burmai, az indonéziai nép barátsága, amit leginkább az indonéziai miniszterelnöknek mostani kínai útja, ennek során elhangzott pozitív nyilatkozatok bizonyítanak leginkább. Ázsia békeszerető népeinek baráti együttműködése azonban már nemcsak ázsiai ügy, hanem az egész békeszerető emberiség közös ügye. Ezt bizonyítja az indiai parlament küldöttségének a Szovjetunióban tett hosszabb látogatása, Nehru indiai miniszterelnöknek küszöbönálló moszkvai utazása is. A baráti látogatások, a bandungi konferencia tíz pontja, a kínai, indiai, burmai, indonéziai kormányok között megállapított öt alapelv szilárd támasza, biztató erőteljes reménysége az egész emberiség békéjének. A béke erői hatalmas erőfölénybe kerültek a háborús uszító imperialista erőkkel szemben a Távol-Keleten is. Ismételjük, a Távol-Kelet már nincsen távol tőlünk, magyaroktól. A béke erőinek távol-keleti győzelmei a magyar nép békéjét erősítik. A Távol-Kelet békét szerető erői együtt harcolnak velünk az egész emberiség békéjéért, a magyar nép békéjéért is* A szovjet kormányküldöttség Brioniból Rijekába utazott A vasutas- és kikötősztrájk miatt rendkívüli állapotot rendeltek el Angliában A külpolitikai helyzet ■J A SZOVJET-JUGOSZLÁV TÁRGYALÁSOK Bricnni szigetén folytatódtak. Május 31-én a szovjet kormányküldöttség Rijeka (Fiume) kikötőbe utazott. Mint a Borba híranyagunkban részletesen ismertetett tudósításából kitűnik, a tárgyalásokon befejeződött a nemzetközi helyzetről és a jugoszláv— szovjet viszonyról folyt eszmecsere és most a közös okmány megfogalmazása van hátra. A tárgyalások során sikert értek el — állapítja meg a lap — és e tárgyalások kétségtelenül hasznosak voltak és nagy jelentőségűek mind a jugoszláv— szovjet kapcsolatok, mind pedig a nemzetközi feszültség további enyhítése szempontjából. A tárgyalások során alapot találtak a jugoszláv—szovjetkapcsolatok további rendezésére. A BÉKE MEGSZILÁRDÍTÁSA szempontjából igen nagy jelentőségük van azoknak a baráti kapcsolatoknak, amelyek egyfelől a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság, másfelől India, Indonézia és más békeszerető ázsiai országok között épülnek ki. A Zsenminzsipao vezércikket szentel Ali Szasztroamidzsozso indonéz miniszterelnök pekingi látogatásának, hangsúlyozva, hogy az indonéz miniszterelnök és Kína vezetői között felvett baráti kapcsolatok a béke ügyét szolgálják. "Ezek a baráti kapcsolatok elősegítik azoknak a közös törekvéseknek sikerét, amelyeket Kína és Indonézia a bandungi értekezleten a béke, függetlenség, szabadság és barátság érdekében kifejtett" — írja a lap, rámutatva arra, hogy az ilyen baráti kapcsolatok hozzájárulnak Ázsia, Afrika és az egész világ békéjéhez. A Kína és India, Kína és Burma, valamint Kína és Indonézia között fennálló kapcsolatok kiszélesítik a békeövezetet és mind jelentékenyebb szerepet játszanak a világbéke fenntartásának ügyében — fejezi be cikkét a Zsenminzsipao. Ennek a fejlődésnek döntő fontosságú tényezőjére mutat rá Krishamurti Rao, a Szovjetunióban járt indiai parlamenti küldöttség vezetője a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában, amelyben a kölcsönös megértés elmélyítése és a barátság megszilárdítása szempontjából a személyes kapcsolatok hasznosságát emeli ki. Az indiai parlamenti küldöttség tagjainak a Szovjetunióban szerzett tapasztalatairól szólva Krisnamurti Rao kijelentette: "Bár India a maga módján építi gazdasági életét, meg vagyunk győződve arról, hogy országunk sokat tanulhat a Szovjetuniótól." Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta a Szovjetunió rendkívüli eredményeinek nagy jelentőségét és a szovjet nép béketörekvéseit. Végül annaka reményének adott kifejezést, hogy az indiai küldöttség látogatása a Szovjetunióban megszilárdítja a baráti kötelékeket a két ország között, elősegíti a népek közötti kölcsönös megértést és az egész világ békéje megszilárdításának ügyét szolgálja. A NÉGYHATALMI TÁRGYALÁSOK KILÁTÁSAIRÓL. A négyhatalmi tárgyalások kérdésében folytatott kétszínű nyugati magatartás jellemző tüneteire hívja fel a figyelmet az Izvesztyija londoni tudósítója az angol sajtó kommentárjait elemezve. Figyelmet érdemel — állapítja meg az Izvesztyija tudósítója —, hogy míg a parlamenti választásokat megelőző napokban az angol polgári lapok arról igyekeztek meggyőzni olvasóikat, hogy Anglia vezető körei megegyezésre törekednek a Szovjetunióval, addig már május 29-én két nagy vasárnapi lap, a Sunday Times és az Observer a nyugati hatalmaik "egységfrontjának" létrehozása mellett kardoskodott a négyhatalmi értekezlettel foglalkozó eszmefuttatásaiban. Londonban egyébként úgy tudják, hogy a nyugati hatalmak további megbeszéléseket folytatnak egymással a tárgyaláséit kérdéséről és jellemző, hogy a megbeszélések színhelyéül nem Londont választották, ahol az angliai választási hadjárat előtt ilyen jellegű megbeszélések folytak, hanem Washingtont. A Manchester Guardian a választások előtt még így ír: "Nehéz megérteni, miért van szükségük a nyugati hatalmaknak oly sok időre ahhoz, hogy megegyezzenek a négyhatalmi értekezlet megfelelő időpontjában és színhelyében?" A kérdésre a Sunday Times washingtoni tudósítójának jelentése adja meg a választ. A jelentésből az derül ki, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériumának egyáltalán nincs szándékában meggyorsítani a Szovjetunióval való tárgyalások előkészítését. A különböző angol lapjelentésekből és kommentárokból megállapítható az is, hogy az angol diplomácia manőverezni próbál. Míg a Sunday Times diplomáciai szemleírója szerint a washingtoni és londoni hivatalos körök a négyhatalmi tárgyalások időpontjául augusztus végét vagy szeptembert választják, addig a Daily Express diplomáciai szemleírója azt írja, hogy Anglia július közepére akarja időzíteni az értekezlet összehívását és ebben Franciaország támogatja. Ezeknek az ellentmondó híreknek a terjesztéséből arra lehet következtetni, hogy a nyugati hatalmak a négyhatalmi tanácskozások kérdésében igyekeznek zavart kelteni és lehetőleg elaltatni a közvélemény rendkívül nagy és egyre fokozódó érdeklődését a négyhatalmi tárgyalások iránt. A közvélemény gyakorlati és határozott lépéseket követel ebben a tekintetben és nem látványos kulisszatologatást. / A A NYUGATNÉMET FELFEGYVERKEZÉS KÉRDÉSE. Igen valószínű, hogy a nyugati vezető körök félrevezető manővereinek az a célja, hogy közben befejezett tények elé állítsák a világot Nyugat-Németország felfegyverzésével kapcsolatban* A bonni kormány Nyugat-Németország lakosságának heves ellenállása közben igyekszik rohamtempóban keresztülerőszakelni a párizsi szerződések katonai rendelkezéseinek végrehajtását. Ezt a célt szolgáló törvénytervezetet a bonni kormány szombat délután jóváhagyta és továbbította a Szövetségi Tanácshoz. Az úgynevezett "önkéntes toborzási" törvényjavaslatról van szó, amely lehetővé teszi Adenauernak, hogy parlamenti ellenőrzés és vita nélkül hozzáláthasson a nyugatnémet zsoldoshadsereg 150 000 főnyi "keretének" felállításához és az első tiszti, valamint altiszti tanfolyamok megszervezéséhez. Bonni politikai körökben rámutatnak arra, hogy a törvényjavaslat elfogadásával Adenauer olyan felhatalmazáshoz jutna, amelynek segítségével önkényesen dönthet a legfontosabb hadügyi és fegyverkezési kérdésekben. Érthető, hogy az első katonai törvényjavaslat benyújtása a nyugatnémet koalíciós pártok képviselői között is zavart és aggodalmat keltett. Mint a nyugat-berlini Telegraf írja, a Szabad Demokrata Párt, sőt a Keresztény Demokrata Unió több képviselője is kijelentette, hogy a parlamentben az új törvényjavaslat ellen foglal állást. Szociáldemokrata részről azt hangsúlyozzák, hogy Adenauer új lépése ismét csökkenti Németország békés egyesítésének lehetőségét. A szovjet kormányküldöttség kedden Rijekába utazott Brioni szigetéről jelenti a TASZSZ. A szovjet kormányküldöttség Brioni szigeti tartózkodásának második napján folytatódtak a tárgyalások a jugoszláv kormány küldöttségével. A két küldöttség tagjai és tanácsadói többször találkoztak. E találkozókon a Szovjetuniót és Jugoszláviát érdeklő konkrét kérdéseket tárgyalták meg. N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin és Joszip Broz Tito a »Podgorica« nevű gyorsjáratú motomaszádon hajóutat tett az Adria partja mentén. Ellátogattak Pula és Rovinj kikötőjébe. Május 30-án N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin, A. I. Mikojan, D. T. Sepilov, A. A. Gromiko és P. N. Kumikin, valamint V. A. Valkov, a Szovjetunió jugoszláviai nagykövete és B. N. Ponomarjev, L. F. Iljicsov, F. P. Bisztron és F. F. Molocskov, a Szovjetunió küldöttségének tanácsadói, részt vettek a Joszip Broz Tito elnök által adott villásreggelin. Jugoszláv részről a villásreggelin ott voltak: E. Kardelj, A. Rankovics, Sz. Vukmanovics-Tempo, K. Popovics, V. Micsunovic és M. Todorovics, továbbá D. Vidics, Jugoszlávia moszkvai nagykövete, valamint V. Vlahovics és M. Popovics, a jugoszláv küldöttség tanácsadói Ugyancsak május 30-án Tito elnök ebéden látta vendégül a szovjet kormányküldöttséget. Május 31-én a szovjet kormányküldöttség Brioni szigetéről Rijeka (Fiume) kikötőbe utazott A Borba a szovjet—jugoszláv tárgyalások menetéről Belgrádból jelenti a TASZSZ. A belgrádi és vidéki lapok részletesen beszámolnak a szovjet kormányküldöttség jugoszláviai tartózkodásáról. A lapok első oldalukon közölnek tudósításokat Brioni szigetéről, ahol a szovjet kormányküldöttség Tito elnök meghívására két napot töltött. Mint a tegnapi közleményből kitűnik — írja a Borba —, a tárgyalásokon befejeződött a nemzetközi helyzetről és a jugoszláv—szovjet viszonyról folyt eszmecsere. Hátra van még, hogy a tárgyalások eredményeit közös okmányban fogalmazzák meg. Ezt az okmányt, amelynek előkészítéséhez tegnap kezdtek hozzá, Belgrádban teszik majd közzé, amikor a szovjet kormányküldöttség visszatér oda horvátországi és szlovéniai útjáról, hogy részt vegyen a befejező tárgyalásokon. Az együttes jugoszláv-, szovjet közlemény — folytatja a lap — azt bizonyítja, hogy a tárgyalások normálisan alakulnak. A tárgyalások