Magyar Nemzet, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-01 / 153. szám

/fps .................­......... A HAZAFIAS KÉPFR Q_J|_|__L_A___J_4______________________________ Júliustól decemberig befejeződött az első félév. Még nem állnak rendelkezé­sünkre pontos adatok a fél­évi tervteljesítésről, de az utóbbi hetek sajtójelentéseiből minden újságolvasó levonhat­ta az örvendetes következte­tést: üzemeink nagy többsége becsülettel állta a versenykez­deményező húsz budapesti üzem felhívására adott szavát, határidő előtt teljesítette túl félévi előirányzatát. Hosszan sorolhatnánk azoknak az üze­meknek a nevét, amelyek 10 —14 napos, sőt ennél nagyobb előnyt szerezve, indulnak a második félév elé. Ezek az üzemek már napok, hetek óea terven felül termeltek sok ezer tonna szenet, acélt, élelmi­szert, több százezer méter textiliát és sok ezer pár cipőt népgazdaságunk számára. De nemcsak a mennyiségi terv egyenletes teljesítésében, hanem a gazdaságos, jó minő­ségű termelés megvalósításá­ban is vannak biztató kezdeti eredményeink. Felmérhetet­len jelentősége van annak, hogy iparunk zömében előre­lendült azon az úton, amely­nek követését a Központi Ve­zetőség márciusi határozata vívmányaink megszilárdításá­nak, a szocializmus építésé­nek, a népjólét további eme­lésének feltétel­eként jelölt meg. Mindenekelőtt a munka termelékenységének növelésé­re és a termékek önköltségé­nek csökkentésére gondolunk, amit a határozat különös nyomatékkal húzott alá, s amit — állapítsuk meg elis­meréssel — igen sok üzem kü­lönös nyomatékkal szívlelt meg. Megszívlelte a szénbányá­szat, amely az elmúlt két év állandó tervlemaradásaival szemben most 100,4 százalék­ra (egy héttel­ ezelőtti adat) teljesítette tonna­tervét — e mellett kalória­ tervének má­jus 31-i állása is 101,8 száza­lék volt! Megszívlelte a Ganz Vagon, amikor év vé­gére ígért 21 milliós önkölt­ségcsökkentéséből 17 milliót már az első félév végére tör­lesztett, vagy az Egyesült Izzó, amely azt ígérte, hogy decem­ber 31-ig 9 millió forint érték­kel termel olcsóbban é s jú­nius utolsó napjaiban már 11 milliónál tartott! Nagyban hozzájárult ehhez, hogy má­jus hónapban a selejt forint­értéke ebben az ütemben az előző hónapinak nyolcadrészé­­vel csappant.­A számos hasonló eredmény elérésében két tényezőnek volt kiemelkedő szerepe: a szocia­lista munkaverseny országos méretű kibontakozásának s a műszaki vezetés színvonala megjavulásának. A műszaki vezetők kezdik megszokni és általánosítani, hogy műhe­lyenként, munkahelyenként összegezik és gépekig részle­teire is bontják a gyártási programot, a népgazdasági terv végrehajtásához szüksé­ges konkrét tennivalókat — gondoskodnak a vállalások teljesítéséhez szükséges mű­szaki feltételekről. Az első fé­lév, a vitathatatlan fejlődés ellenére is rámutat egy sor olyan hibára, aminek megszüntetését a lényegesen fe­szítettebb III. negyedéves terv teljesítése feltétlenül megköve­teli. Igen sok ütemben nem okultak a korábbi tapasztala­tokon, a termelés egyenlőtlen­sége még gyakran veszélyezteti a tervszerű jó munkát. A ter­melés hullámzása lényegében termelékenység-hullámzást ta­kar. Ezért egy sor egyéb — például minőségi — okon kívül a következő időszakok terme­lése érdekében alapvetően fon­tos az egyenletesség biztosítá­sán keresztül a termelés rej­tett tartalékainak kiaknázá­sa. A Középdunántúli Tröszt tartozása május, június hónap­ban megközelítette a 14 000 tonnát, a Várpalotai Tröszté a 118 000-et. Miért? A felszabadu­lási vwsemrtwh •"riRonswtes Veszprém megyei bányászok a húsz budapesti üzem felhívásá­hoz csatlakozva havi tervük egyenletes teljesítését vállalták , s az adott szó eddig csak üres ígéret maradt. Nem lehet szó a következő negyedévi terv jó előkészítéséről ott, ahol nem teremtik meg a terv deká­donkénti, havonkénti ütemes teljesítésének feltételeit — ez a vezetés legelsőrendű feladata. Az említett példákból továb­bi következtetések is levonha­tók. A tapasztalatok több he­lyen azt bizonyítják, hogy az első negyedév befejeztével sok helyütt a megnyugvás jelei mu­tatkoztak. A verseny lendülete nem egy helyen visszaesett. Az elbizakodottság súlyos beteg­ség. Kapkodásra, tervszerűt­­lenségre vezető tévedés azt hinni, hogy a siker automa­tikus dolog és folytatása ön­magától következik. Nem be­szélve arról, hogy vannak látszatsikerek is. Amíg például a Salgótarjáni Tűzhelygyár első negyedévi mennyiségi ter­vét 18,5 százalékkal túltelje­sítette, addig termelékenysége jelentősen csökkent s a selejt három hónap alatt 1,5 száza­lékkal növekedett. Fegyelme­zetlenség tapasztalható itt az anyagfelhasználásban is és kü­lönösen a drága importanya­gokkal való gazdálkodásban. Ebben az egyetlen üzemben csupán az építészet 20 családi ház értékének megfelelő anya­got használt fel terven felül. Pedig ha a város hat üzeme a termelékenységet csupán 2 szá­zalékkal emelné, 3,5 millió fo­rinttal több terméket állítana elő, amiből negyedévenként 60 családi házat építhetnének Salgótarjánban. A héten a vasipar legjobb dolgozói felhívással fordultak az ország sztahanovistáihoz és kiváló dolgozóihoz, hogy a ki­tűzött célokat "... a technika további tökéletesítésével, az újítómozgalom kiszélesítésével, a kiváló munkamódszerek és munkafogások széleskörű el­terjesztésével­ valósítsák meg. Az elmaradóknak a fejlett szakmunkások részéről nyúj­tott mindennapi segítség meg­szervezése különös figyelmet érdemlő feladata az üzemek vezetőinek. Többek között pél­dának okáért Csongrád megye üzemeiben, ahol a dolgozók­nak mintegy 10 százaléka 100 százalékon alul termel. A nóg­rádi bányákban áprilishoz ké­pest május hónapban csökkent a 100 százalékon alul teljesítők száma. Az eredmény, ha jó­nak mondható ■ is, mégsem megnyugtató, mert június kö­zepén még mindig 1825 dol­gozó nem teljesítette a tervet. A lemaradás okai a gazdasági vezetés mulasztásaiban, a jól­bevált mozgalmak — köztük a patronázs-mozgalom — terje­désének fokozatos elsorvadásá­ban — a szocialista munkaver­seny egyik legfőbb törvényé­nek megszegésében keresen­dők. A hiányzó műszaki feltéte­lek nemcsak a termelés eme­lését és a verseny kibontako­zását akadályozzák, de kihat­nak a munkafegyelemre is. Nyilvánvaló, hogy egy bányá­ban, ahol rossz a levegőellá­tás, nő a hiányzás folytán ki­eső műszakok száma. A mun­kafegyelem lazulását, a veze­tés tekintélyének lejáratását pedig csak rövid lépés választ­ja el az állami fegyelem meg­­lazulásától, a társadalmi va­gyon herdálásától. Ahol a ve­zetés nem tiszteli saját hatá­rozatait, ott nem tisztelik a ve­zetést sem. Az iszkaszent­­györgyi bauxitbányában há­rom év óta szinte minden egyes értekezleten szőnyegre kerül a bányafával való gaz­dálkodás fontos kérdése, folyik róla a szó, határozatok is szü­letnek — csupán az intézke­dés maradt el. Közben a leg­változatosabb módon egyre több bányafa kelt "vándor­­útra". A problémát végül is a mélyművelés erélyes vezetője Ezek a kiragadott példák is érzékeltetik, mily sok múlik a vezetésen, az irányításon, a jó vagy rossz gyártásszervezésen, elsősorban a káros hóvégi haj­rá kikapcsolásán. Iparunk előtt nagy lehetőségek állnak s e lehetőségek kiaknázása nagy követelményeket támaszt az ipar parancsnokaival szemben. A követelmények teljesítésé­nek megvan minden reális fel­tétele, ha a harmadik negyed­év első dekádjától az utolsóig abban a tudatban dolgoznak, hogy ez a tervidőszak az éves vállalások próbája is és e pró­ba sikeres letételével hozzá­járulnak a második ötéves terv szilárd alapjainak leraká­sához. A szovjet sajtó a helsinki béke-világtalálkozó történelmi jelentőségéről Nyugat-európai keresztény békeszervezetek képviselőivel bővítették ki a Béke-Világtanácsot A külpolitikai helyzet­ ­ A HELSINKI FELHÍVÁS JELENTŐSÉGE. A béke­­világtalálkozó véget ért, hatvannyolc ország küldöttei visszatértek hazájukba, hogy ott folytassák tovább a Helsin­kiben elfogadott elvek alapján a békeküzdelmet. A béke bará­tainak nemzetközi találkozói között a helsinki összejövetel átfogó képviseleti jellegénél fogva kétségkívül egyedülálló he­lyet foglal el. A béke-világtalálkozó jelentősége mindenekelőtt abban rejlik, hogy szorosabbra tömörítette a békeszerető erőket és ezzel hathatósabbá­ tette síkraszállásukat a béke védelmében és a népek közötti barátság érdekében. Az Izvesztyija -A béke­szerető erők szilárd akarata" című vezércikkében foglalkozik a helsinki találkozó jelentőségével. A béke-világtalálkozó fen­­költ elgondolása az volt — mutat rá a lap —, hogy össze­gyűjtse a közvélemény különböző áramlatainak a háborús veszély ellen állást foglaló képviselőit, összehasonlítsa a leg­fontosabb nemzetközi problémákkal kapcsolatban kialakult nézeteket és meghatározza a békés egymás mellett élésért és a népek közötti baráti együttműködésért folyó harc közös fel­adatait. A helsinki találkozó meggyőző bizonyítéka annak, hogy ez a nemes gondolat sikeresen megvalósult. A béke-világtalál­­kozón elhangzott beszédek többségében az a követelés volt a legfontosabb, hogy maradéktalanul ragadjanak meg minden ez idő szerint kínálkozó lehetőséget a nemzetközi feszültség kiküszöbölésére, az államok és népek közötti bizalmatlanság felszámolására, az agresszív katonai tömbök megsemmisítésére, az országok közötti baráti, politikai, gazdasági és kulturális együttműködés megteremtésére, a békés egymás mellett élés elvei alapján. Az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió közelgő genfi kormányfői értekezletének rész­vevőihez intézett felhívás a Helsinkiben képviselt százmilliók egységes akaratát tükrözi. A találkozó részvevői százmilliók nevében szállnak síkra azoknak a fontos problémáknak a meg­oldása mellett, amelyek mind ez ideig sötét felhő gyanánt ár­nyékolják be a nemzetközi helyzetet. Kétségtelen, hogy a talál­kozó történelmi jelentőségű a népeknek arra a további harcra való mozgósításában, amely a békéért, a háborús gyújtogatók mesterkedései ellen folyik. 9­­ GENFI ÉRTEKEZLET * közeledő genfi négyhatalmi kormányfői értekezlettel kapcsolatban a diplomáciai tevékenység észrevehetően megélénkült. Az AFP megbízható forrásokra hivatkozva közli, hogy Eisenhower elnök, Eden angol és Faure francia miniszterelnök július 17-án az értekezlet előtt megbeszélést tart Genfben. Az Egyesült Államok elnöke július 15-én vagy 16-án szándékozik Svájcba utazni. Sajtótudósítók azt is jelentik, hogy a három nyugati külügyminiszter július 14-én vagy 15-én, az Atlanti Tanács ülésének előestéjén, tanácskozásra ül össze Párizsban. A négy­hatalmi kormányfői értekezlettel foglalkozott Eisenhower elnök június 29-i sajtóértekezletén. Az Egyesült Államok elnöke annak a véleményének adott kifejezést, hogy az értekezletnek több esélye van a sikerre, mint bizonyos idővel ezelőtt gon­dolta. "A San Franciscó-i értekezlet után az enyhülés lehető­ségei jobbak, mint előzőleg voltak­" — mondotta az AFP szerint Eisenhower. Pinar francia külügyminiszter hasonlóképpen azt hangoztatta a New Yorkból való elutazása előtt, hogy a San Franciscó-i tárgyalások elősegítették a négy nagyhatalom kö­zeledését. Párizsba érkezése után a repülőtéren azt mondotta, hogy a San Franciscó-i találkozások gyümölcsözőek voltak, majd hozzáfűzte, hogy V. M. Molootovnál ,a közeledési momen­tumok keresésének bő kívánságára tapasztalta. »A szovjet kül­ügyminiszter — folytatta Pinay —, tökéletesen világos haj­landóságot tanúsított arra, hogy tárgyaljanak Franciaország­gal a két ország közötti problémákról.­" Az európai kollektív biztonság francia tervezete és a szovjet javaslatok közötti kompromisszum lehetőségéről szólva, Pinay kifejtette, hogy »mindig megvan a kompromisszum lehetősége, ha az emberek azért találkoznak, hogy megkíséreljék a vitás pontok kiküszö­bölését." A genfi értekezletet megelőző nyugati diplomáciai tevé­kenység nem tudja azonban elterelni a nyugati lapok szemle­íróinak figyelmét arról a tényről, hogy az im­perialista hatal­mak komoly aggodalommal szemlélik a nemzetközi helyzet számukra kedvezőtlen alakulásé­t. A Daily Express egyenesen azt írja, hogy "Anglia külpolitikája, amely természetesen egy­szersmind az Egyesült Államok külpolitikája, összeomlófélben van. Inkább a németeket választottuk — írja a lap —, mint a franciákat, ennek következtében elvesztettük a franciákat, de egyáltalában nem bizonyos, hogy megnyerjük majd a némete­ket, és Titót is elvesztettük. Európai politikánk java része már összeomlott, a többi rész lemorzsolódik." Kibővítették a Béke-Világtanácsot Helsinkiből jelenti az MTI. A Béke-Világtanács a béke­világtalálkozó befejezése után szerdán este a helsinki Messu­­halliban ülést tartott. Az ülésen Isabelle Blume (Belgium), a titkárság tagja, javaslatot tett a Béke-Világ­­tanács kibővítésére. A tanács tagjainak számát a nemzet­közi békemozgalomhoz új­ab­oldotta meg: ma már a bányá­ban is mérik, hogy mennyit adnak le a fatelepről, hogy valójában mennyit fogyaszt a termelés s mindjárt csökkent a­­más célra­ felhasznált, vagy "eltűnt" famennyiség­­ben csatlakozott nyugat-euró­pai keresztény világszemlé­letű békeszervezetek és más csoportok képviselőinek be­vonásával 438-ra emelték. A Béke-Világtanács új tag­jait a nemzeti békeszerveze­tek jelölése alapján válasz­tották meg. A Magyar Népköztársaság békemozgalmát továbbra is A­ndics Erzsébet, az Országos Béketanács elnöke, Péter Já­nos református püspök és Lu­kács György Kossuth-díjas akadémikus képviseli a Béke­világtanácsban. Kekkonen miniszterelnök fogadása Helsinkiben Helsinkiből jelenti a TASZSZ. Urho Kekkonen miniszterel­nök június 28-án villásreggelit adott a béke-világtalálkozón részt vett több külföldi társa­dalmi személyiség és állam­férfi tiszteletére. A villásreg­gelin jelen volt Otto Nuschke, a Német Demokratikus Köz­társaság miniszterelnökhe­lyettese, V. Lácisz, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Nemze­tiségi Tanácsának elnöke, Kuo Mo-zso, a kínai Országos Népi Gyűlés Elnökségének alelnö­­ke, Mao Tun, a Kínai Nép­­köztársaság kulturális ügyei­nek minisztere, O. Lángé, a lengyel Államtanács tagja és több más személyiség. A magyar küldöttség elutazott Helsinkiből Helsinkiből jelenti az MTI. A béke-világtalálkozón részt vett húsztagú magyar küldött­ség csütörtökön elutazott Hel­sinkiből és előreláthatólag pénteken este érkezik vissza Budapestre. Befejeződött a Szovjetunióban az aláírásgyűjtés a Béke-Világtanács bécsi felhívására Moszkvából jelenti a TASZSZ. A szovjet békebizottság tel­jes ülésének határozata értel­mében a Szovjetunióban alá­írásokat gyűjtöttek a Béke­világtanácsnak az atomhábo­rú előkészítése ellen kiadott felhívására. Az aláírásgyűjtés hatalmas politikai lelkesedés és kiemel­kedő munkateljesítmények je­gyében zajlott le. Az aláírás­­gyűjtő kampány során a Szov­jetunió gyáraiban, üzemeiben, kolhozaiban, tanintézeteiben és közintézményeinél több száz­ezer gyűlést tartottak. A Béke- Világtanács felhívását össze­sen 123 534 604 szovjet állam­polgár írta alá, ami jelentősen meghaladja a stockholmi fel­hívásra, valamint a Béke-Vi­­lágtanácsna­k az öt nagyha­talom közötti békeegyezmény megkötése ügyében kiadott felhívására összegyűlt aláírá­sok számét. Nehru indiai miniszterelnök megérkezett Belgrádba Belgrádból jelenti az MTI. A belgrádi rádió közli: Panda Dzsavaharial Nehru, az Indiai Köztársaság minisz­terelnöke kíséretével együtt csütörtökön délután megérke­zett a Belgrád melletti ze­­muni repülőtérre. Az indiai és jugoszláv lo­bogókkal feldíszített repülő­téren az indiai miniszterelnö­köt Joszip Broz Tito köz­­társasági elnök és felesége, Jovanka Broz, továbbá sok magasrangú állami és politi­kai vezető, köztük Mosa Pi­­jade, a szövetségi nemzetgyű­lés elnöke, Edvard Kardelj, Alekszandar Rankovics, Szve­­tozar Vukmanovics és Rodol­­jub Csolakovics, a szövetségi végrehajtó tanács alelnökei, Ivan Gosnjak vezérezredes, a nemzetvédelmi ügyek állam­titkára, Vlada Kolisevszki, a macedón szobrány­ elnöke, Blazso Jovanovics, a monte­negrói nemzetgyűlés elnöke, Jovan Veszelinov, a szerbiai végrehajtó tanács elnöke és sokan mások fogadták. Az indiai miniszterelnök elé utazott Salzburgba Bog­dán Cmolomja, Jugoszlávia delhi nagykövete. A jugoszláv határtól Nehru miniszterelnök repülőgépét egy jugoszláv lökhajtásos repülőraj kísérte. A repülőgépből kilépő Nehru miniszterelnököt a zemuni re­pülőtéren elsőnek Joszip Broz Tito köztársasági elnök lesége üdvözölte. A ba­kozások és a két orszá­guszának eljátszása Nehru miniszterelnök , a gárda dísz­százada------, majd a rádió mikrofonja elé lépett és hindu nyelven Tito elnökhöz fordulva a követ­kezőket mondotta: — Amidőn ön, Elnök Úr hazánkba látogatott, örömmel és szívélyesen fogadtuk, abban a meggyőződésben, hogy sok mindent tanulhatunk öntől. Már azóta türelmetlenül vár­tam erre a látogatásra. Meg akartam látogatni az önök szép országát, hogy lássam, mi mindent értek el önök és egyidejűleg öntől és munka­társaitól tanuljak valamit ab­ból a gazdag tapasztalatból, amellyel önök az állam­építés terén rendelkeznek.­­ Ismételten köszönetet mondok ezért a meleg és szí­vélyes fogadtatásért s meg­győződésem, hogy ez a láto­gatás hasznos lesz számomra és munkatársaim számára egyaránt. Ezután Nehru miniszter­elnök Tito köztársasági elnök kíséretében elhagyta a repülő­teret és a deddnjei kastélyba hajtatott. Mindenütt, amerre Nehru miniszterelnök és kísérete el­haladt, hatalmas tömeg fo­gadta és üdvözölte. Jugoszláv küldöttség utazik a Szovjetunióba a szovjet légiflotta ünnepére Belgrádból jelenti a TASZSZ. A Jugopress hírügynökség közlése szerint a Szovjetunió honvédelmi minisztériumának meghívására július 1-én Moszkvába utazik a jugoszláv légierők küldöttsége, hogy részt vegyen a szovjet légi­flotta ünnepén. A hattagú jugoszláv küldött­séget Zdenko Ulepics altábor­nagy, a jugoszláv légierők parancsnoka vezeti. A küldött­ség körülbelül tíz napot tölt a Szovjetunióban. A svéd parlament elnökének köszönő távirata a Szovjetunió Legfelső Tanácsához Gustaf Nilson, a svéd Riksdag alsóházának elnöke táviratot küldött A. P. Volkovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsa elnökének és V. T. Lácisznak, a Nemze­tiségi Tanács elnökének. A távirat szövege így hangzik: »A svéd Riksdag küldött­sége megbízásából őszinte há­lámat fejezem ki azért a szí­vélyességért és vendégszerete­tért, amelyben a küldöttség igen érdekes és jól megszer­vezett szovjetunióbeli útja so­rán 1955. júniusában részesült.

Next