Magyar Nemzet, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-17 / 167. szám

2 rető ember, nézeteire és meg­győződésére való tekintet nél­kül, az újságírókkal folytatott beszélgetések során örömmel üdvözli ezt a nyilatkozatot, mint a Szovjetunió őszinte tö­rekvésének bizonyítékát, hogy Genfben minden erejét latba­­veti az értekezlet elé tűzött ne­mes célok elérése végett. Azok az értesülések, amelyek egyes nyugati fővárosokból a szovjet kormányküldöttség nyilatkoza­tának visszhangjáról ideérkez­nek, elősegítik az értekezlet kedvező eredményébe vetett remények terjedését. Egész sor svájci lap azt a véleményét fejezi ki, hogy a szovjet kormányküldöttség ál­tal kifejtett szempontok elő­mozdítják a genfi találkozó részvevői előtt álló feladatok megoldását. így a La Suisse című genfi lap vezércikkében kijelenti, hogy­­a nyilatkozat egyszerűsége, a benne kifeje­zésre jutó szovjet álláspont határozott világossága, s a Szovjetunió békeakaratának­­ leszögezése feltétlenül hatást kelt­. A lap ezután idézi a szov­jet kormányküldöttség sajtó­­nyilatkozatának azt a részét, amely szerint »a béke ügyé­nek nagy győzelme lenne, ha Európában kollektív biztonsági rendszer létesülne, amelyben más államok is részt venné­nek. A lap megjegyzi, hogy ez a gondolat ,bár nem új, megéri, hogy felújítsák. Ez a gondolat nagy érdeklődésre tarthat számot az európai szá­razföld minden országában és ha megvalósítják, megteremti a bizalomnak azt a központ­ját, ahonnan azután a bizalom gyorsan átterjedhet más vi­lágrészekre is.«. A lap felszólít arra, hogy ne vegyék semmibe a szov­jet sajtónyilatkozat által meg­nyitott lehetőségeket. »Bulga­­nyin üzenetének — írja a La Suisse — visszhangra kell ta­lálnia a genfi tárgyalásokon.« Eisenhower rádióbeszéde Genfbe utazása előtt Londonból jelenti a TASZSZ: Eisenhower elnök — mint a londoni rádió közli — repülő­gépen elutazott Washingtonból Genfbe. Kevéssel elutazása előtt beszédet mondott a rádió­­­­ban és a televízióban. Az elnök kijelentette, hogy mind ő, mind Dulles külügyminiszter békü­­lékeny hajlamot és türelmessé­­get fog tanúsítani Genfben, mert az Egyesült Államok nem akarja mások nyakába varrni saját életformáját. Baráti ke­zet nyújtunk — mondotta az elnök — és minden erőnkkel azon leszünk, hogy új útra in­dítsuk az egész világot. Lehet, hogy ez az út hosszú lesz, de ha fáradhatatlanul járjuk, el­vezet bennünket a jobb, tel­jesebb élethez. Az elnök szavai szerint je­lenlegi küldetése példa nélkül áll. Első ízben utazik az Egye­sült Államok elnöke külföldre ilyen értekezletre. Az elnök megígérte a kongresszus tag­jainak, hogy július 24-re visz­­szatér az Egyesült Államokba. Célom — folytatta Eisen­hower elnök — megváltoztatni azt a szellemet, amely az utol­só tíz évben a nemzetközi vi­szonyokat jellemezte Az előző értekezleten sok időt veszte­gettek inkább a részletek meg­tárgyalására, mint arra, hogy olyan légkört próbáljanak te­remteni, amely megegyezést eredményezne. Meg kell is­merkedni a másik fél állás­pontjával. Ha Bulganyin leg­utóbbi­ nyilatkozata a Kreml vezetőinek őszinte szándékait tükrözi, akkor a genfi értekez­leten semmiféle súrlódás nem lesz az Egyesült Államok és Oroszország között. Ma­cm­illan nyilatkozata Londonból jelenti a TASZSZ. A Reuter-iroda jelentése sze­rint Macmillan angol­­külügy­miniszter július 14-én repülő­gépen Londonból Párizsba uta­zott, hogy részt vegyen a genfi négyhatalmi kormányfői érte­kezletet megelőző párizsi ta­nácskozáson. Macmillan elutazása előtt kijelentette, hogy megkezdi »a mindannyiunk által gyümöl­csözőnek remélt utazás« első szakaszát. »Természetes — mondta —, hogy ezt a feladatot egyrészt­ elővigyázatossággal, másrészt jó reménnyel felvértezve kell­­ megragadnunk. Mindenki tisz­tában van az ilyen tanácskozá­sok jelentőségével, de vélemé­nyem szerint tudnunk kell, hogy ennek a tanácskozásnak nem célja e fontos problémák megoldásának biztosítása és nem is lehet néhány napon be­lül biztosítani a szóban forgó problémák rendezését. Ezt az értekezletet a diplo­mácia új fázisának, olyan tár­gyalások újabb sorozatának kezdeteként tervezték, amely tárgyalásokkal egymásután biztosíthatjuk azokat a megol­dásokat, amelyekre törek­szünk... . (A vezércikk folytatása) Reston azt írta, hogy az ame­rikai közvéleményt erősen nyugtalanítja Dulles makacs­sága, amely most már nem az értekezlet ellenzésében, ha­nem ennek kisiklatására irá­nyuló abszurd feltételek fele­lőtlen hangoztatásában, az erőpolitika elcsépelt frázisai­nak ismétlésében nyilatkozik meg. Az értekezlet eredmé­nyességétől félő óceánontúli agresszív körök viszont azért nyugtalankodnak, mert az amerikai nép körében a kon­ferenciát egyre nagyobb re­ménységgel kísérik és a köz­vélemény tekintélyes része azt sürgeti, hogy az USA is kö­vessen el mindent az értekez­let sikere érdekében. Ezekből a jelenségekből mindenekelőtt két szembe­szökő tényt állapíthatunk meg. Elsősorban azt, hogy a szovjet kormány valóban mindent el­követett, hogy Genfben meg­találják azt a­­közös nyelvet, amelyet két ízben is nyoma­tékosan kihangsúlyozott a Kremlben rendezett sajtóérte­kezleten a genfi értekezletre induló szovjet kormánykül­döttség. Ezt a közös nyelvet már nemcsak a béke-világ­­találkozókon, így legutóbb Helsinkiben találták meg a békeszerető tömegek delegá­tusai, hanem az egyszerű em­berek ama milliói is, akik különböző társadalmi rend­szerekben élnek, különböző világnézetekhez, politikai pár­tokhoz tartoznak, de akik vallják a ma élő emberiség legtermészetesebb és ezért legegyszerűbb, legmeggyőzőbb életparancsát, amelyet az em­lített kreml­i sajtóértekezleten így fejeztek ki: »Minden nép legfőbb törekvése a béke.* A közös nyelv megtalálása a genfi értekezleten valóban egyértelmű az emberi boldog­ság, az alkotó emberi munka, a kultúra felvirágzása legfél­tettebb kincsének, a béke biz­tosításának megtalálásával. A »közös nyelv* az emberi élet­ösztönnek, az emberi szívnek, a világos emberi értelemnek és mindenekelőtt az emberi lelkiismeretnek a nyelve. A közös nyelv megtalálása véget vethet a hidegháború bábeli zűrzavarának. Véget vethet annak a természetellenes álla­potnak, hogy az emberiség többsége egyet akar ugyan, ezt az akaratát közös nyelven fejezi ki, azonban a háborús spekulánsok és fullajtársaik sajtóban, rádióban, közéleti fórumokon megakadályozzák, hogy ezt a közös nyelvet meg­értsék és kiforgatják eredeti értelméből. Az az ötödik nagyhatalom, amely, mint mondottuk, látat­lanul is részt vesz a genfi ér­tekezleten, már megtalálta ezt a közös nyelvet. Most a kor­mányfőkön és az őket kísérő államférfiakon, katonai, gazda­sági, diplomáciai szakértőkön múlik, hogy Genfben ők is a békeszerető emberek százmil­lióinak közös nyelvét használ­ják. Ezen a közös nyelven kell megtalálni a genfi értekezlet legfontosabb kérdéseinek megoldásához, vagy legalábbis felvetéséhez, alapos megtár­gyalásához alkalmas, nélkü­lözhetetlen eszközt. Miben állnak ezek a legfon­tosabb kérdések? Három olyan kardinális kérdés van, amely a genfi konferencia legfőbb célját, a nemzetközi feszült­ség, a hidegháború enyhítését a legközvetlenebbül, a legha­tásosabban érheti el. Ezek: a kollektív biztonság megterem­tése, a német kérdés békés rendezése, a leszerelés, a fegy­verkezések általános csökken­tése, a tömeggyilkos fegyve­rek használatának eltiltása. A kollektív biztonság meg­valósítása nemcsak politikai ügy, hanem minden embernek személyes ügye. Annyira nél­külözhetetlen, mint a levegő, a napfény, a víz, az emberi lét­fenntartás legszükségesebb ele­mei. Az európai történelem so­rán még sohasem merült fel egy olyan egyetemes európai rendezés gondolata, megvaló­sítható lehetősége, mint az a javaslat, amelyet 1954 február­jában Molotov külügyminiszter terjesztett a berlini külügymi­niszteri értekezlet elé és ame­lyet kibővítettek az USA rész­vételének javaslatával s amely­nek legszilárdabb alapja, nyi­tott kapuja a varsói egyez­mény. Potsdam óta az imperialista politika következetesen rom­bolta szét az európai népek bé­kés együttélésének azokat az alapjait, amelyeket az anti­fasiszta frontnak Hitler, Mus­solini és más európai quislin­­gek felett aratott győzelme ve­tett meg. Az európai népek uralkodó osztályaikkal szem­behelyezkedve tevékenyen har­coltak a fasiszta zsarnokság és embertelenség ellen, a gőgös német militarizmus ellen. En­nek a közös harcnak az ered­ménye volt a tíz évvel ezelőtt aláírt potsdami szerződés. Az imperialista hatalmak azonban gyorsan cserbenhagyták ezt a szerződést, megtagadták azo­kat az aláírásokat, amelyekkel Truman és Attlee pecsételte meg ezt a szerződést. Németor­szág békés úton történő egye­sítése helyett Németország ket­tészakítottsága mellett foglal­tak állást és ennek lett az ered­ménye egész Európa kettésza­kítottsága. Már­pedig a békés úton egye­sített demokratikus Németor­szág nélkül elképzelhetetlen az összeurópai biztonság biztosí­tása. Világosan utal erre a tör­ténelmi igazságra illetékes szovjet köröknek a TASZSZ- iroda útján kedden nyilvános­ságra hozott nyilatkozata, amely megállapítja, hogy a német kérdés megoldása elvá­laszthatatlan egész Európa biz­­tonságának megteremtésétől, Németország békés egyesítésé­nek útja vezethet el csak az egész európai biztonság megte­remtéséhez. Ha a genfi konfe­rencia a német kérdés békés rendezése ügyében nem tud eredményt elérni, akkor is megvan a lehetőség arra, hogy lépésről lépésre történjék meg ennek a feladatnak megoldása a nemzetközi feszültség enyhí­tésének útján. Ennek a célnak leginkább megfelelne az össz­európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése az euró­pai államok részvételével, füg­getlenül társadalmi és állami berendezéseik különbözőségé­től. A genfi értekezlet előtt nyit­va áll a kapu, amelyen eljut­hat Európa minden népe az összeurópai biztonsághoz, ame­lyen keresztül mind a német nép nemzeti érdekei, igazi füg­getlensége, boldogulása szem­pontjából, mind pedig Európa minden népének érdekét szol­gálva, meg lehet és meg kell valósítani Németország békés úton történő egyesítését. A német nép többsége tisz­tában van a Szovjetunió német politikája nagy európai és né­met jelentőségével. Tisztában van mindenekelőtt azzal, hogy csak ennek a politikának a szellemében lehet Németorszá­got békés úton egyesíteni és elkerülni azt, hogy az életre­­hívott nyugatnémet militarista erők revansvágya, agresszivi­tása kiprovokálja a német nép történelmének legnagyobb ka­tasztrófáját. Ezt a hangulatot fejezi ki dr. Silenek, a Német Szociáldemokrata Párt egyik vezetőjének minapi nyilatkoza­ta, amelyben kijelentette: ""a Németország feletti atomhábo­rú esetén az újraegyesítés csak a radioaktív hamuban, a német nép elpusztulásában jöhetne létre." . A kollektív biztonság meg­teremtésének és a német kér­dés békés rendezésének fel­adatai mellett a genfi értekez­let kötelessége lesz a leszerelés problémája, a tömeggyilkos fegyverek alkalmazásának tör­vényen kívül helyezése. Ez az a probléma, amelyben a józan ész, a közös érdek a legközelebb hozza egymáshoz a tárgyaló feleket. A leszerelés kérdésében a nyugati hatal­mak is terjesztettek elő 1954. április 19-én az ENSZ-ben egy hatpontos javaslatot. A Szovjetunió hozzájárult ahhoz, hogy ezt a javaslatot az ENSZ- nek leszerelési albizottsága részletesen megtárgyalja. E ja­vaslat és az ENSZ-ben május 10-én előterjesztett nagyszabá­sú szovjet leszerelési javaslat között bizonyos érintkezési pontok észrevehetők. Termé­szetes, hogy a Szovjetunió le­szerelési javaslata az, amely teljesen kielégíti minden nem­zetnek, minden népnek, de minden kormánynak is az ér­dekeit. A szovjet leszerelési javaslatok lényegét minden ember azonnal felismeri. Ahogy a július 15-i kreml­i sajtóértekezleten Bulganyin, a szovjet küldöttség vezetője el­mondotta, a leszerelés­­lehető­vé tenné, hogy az államok a jelenleg fegyverkezésre fordí­tott óriási összegeket a népek javára — lakások, iskolák, gyárak, üzemek, villamos erő­művek építésére, a tudomány és kultúra fejlesztésére fordít­sák*. Ebben minden értelmes em­ber egyetért és nehezen hisz­­szük, hogy az értelem e meg­győző erejével sikerrel szembe tudnának szállni azok az ag­resszív körök, amelyeknek egyik szócsöve Finletter volt amerikai légügyi miniszter jú­nius 28-án, a genfi konferen­cia előtt nemcsak a Szovjet­unió leszerelési javaslatát tá­madta, hanem élesen megta­gadta a nyugati hatalmak múlt évi leszerelési javaslatait is. Követelte, ha Genfben a Szovjetunió elfogadná a nyu­gati javaslatokat, az USA ta­gadja meg a saját javasla­tát is Látjuk tehát, hogy Genfben tovább folyik a világméretű küzdelem az emberiség békéje, boldogsága, a béke biztosítása érdekében harcoló hatalmak és ama sötét erők között, ame­lyek nem a békét, hanem a hidegháború folytatását akar­ják Genf után is. Ezek a sötét erők azonban bármilyen anyagi bázist bizto­sítanak is számukra, az impe­rialista monopolista érdekelt­ségek mégis egyre inkább ki­sebbségbe szorulnak azzal az ötödik nagyhatalommal szem­ben, amelyet így neveznek: a népek békeakarata. A magyar nép épp úgy, mint a világ minden békeszerető népe, reálisan és bizakodón tekint a genfi államfői értekez­let felé. Mindaz a javaslat, megoldás, elindulás, amely a genfi értekezletet létrehozta, jogos reménységgel tölti el a magyar népet. Az összeurópai biztonság létrehozása, a német kérdés békés rendezése, a le­szerelés megvalósítása, az atom, hidrogén és vegyi há­­ború eszközeinek betiltása a mi népünk életérdekeit is szol­gálja. Nem kápráztatja el sze­münket semmiféle csodaváró hangulat, de sziklaszilárdan bízunk a Szovjetunió követke­zetes békepolitikájában. Mi is ott érezzük népünk békeaka­ratát a genfi értekezleten, amelyet az ötödik nagyha­talom, a béketábor fejez ki; a békeszerető emberiség lelkiis­merete, akarata, a béke meg­őrzéséért folytatott elszánt harca. Egy konzervatív francia új­ság, a Le Monde írta a genfi értekezlet kapcsán. -Kigyul­ladt a reménység zöld lámpája a nemzetközi feszültség enyhí­téséhez vezető úton." A re­ménységnek ez a fénye, a bé­ketábor erejének öntudata, a legnemesebb emberi eszmének, a békének erkölcsi ereje hatja át a magyar népet, amikor bi­zakodással tekint a négy nagy genfi találkozója elé. magyar Nemzet A Szakszervezeti Világszövetség üzenete a négy nagyhatalom kormányfőihez Bécsből jelenti az MTI. A Szakszervezeti Világszövetség a Genfben július 18-án meg­kezdődő négyhatalmi értekez­letre üzenetet intézett a Szov­jetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányfőihez. Az üzenet hangsúlyozza, hogy amikor Genfben a négy nagy­hatalom kormányfőinek érte­kezlete összeül, a világ dolgo­zó tömegeit nagy remények töltik el. A továbbiakban az üzenet kiemeli: a világ dolgo­zói kívánják a nemzetközi eny­hülést, az államok közötti ösz­­szes vitás kérdések tárgyalá­sok útján történő rendezését, az atom- és a hidrogénbomba eltiltását, a leszerelést, az ösz­­szes államok függetlenségének és integritásának tiszteletben­­tartását és az összes országok közötti gazdasági és kulturális csere fejlesztését. A bonni parlament a genfi értekezlet előestéjén megszavazta az ö­nkéntestoborzási törvényt Berlinből jelenti az MTI. A bonni parlament szombati ülé­sén Adenauer kancellár mind­össze néhány mondatból álló kormánynyilatkozatot tett. Kormánynyilatkozata rövid voltát azzal indokolta meg, hogy nem akar olyan kijelen­téseket tenni, amelyek akadá­lyozhatnák a négy kormányfő tárgyalásainak zavartalan le­folyását és veszélyeztethetnék a genfi tanácskozások eredmé­nyességét. Adenauer ezután hangoztatta, hogy kormánya elutasítja összeurópai kollektív biztonsági rendszer létrehozá­sának tervét, mert — mint mondotta — az Németország kettészakítottságának állandó­sításával járna. Ollenhauer, a Német Szo­ciáldemokrata Párt elnöke ugyancsak egészen rövid nyi­latkozatában magáévá tette Adenauernak az összeurópai kollektív biztonsági rendszer­ről tett kijelentését. A továb­biakban felszólította a Genf­ben összeülő államférfiakat, hogy bocsássák ki Nyugat-Né­­metországot az északatlanti szervezetből és a Német De­mokratikus Köztársaságot a varsói szerződésből. Ollen­hauer azt a véleményét fejezte ki, hogy Németország két ré­szének katonai szövetségektől való mentesítése lényegesen megkönnyítené és előmozdí­taná a nemzetközi feszültség csökkentését. A bonni parlament ezután Adenauer követelésének meg­felelően a genfi értekezlet elő­estéjén harmadik olvasásban is megszavazta a párizsi egyez­mények végrehajtását szolgáló önkéntestoborzási törvényt. A törvény értelmében a közeli hetekben a hitleri Wehrmacht hatezer volt tábornokát, tiszt­jét és altisztjét a nyugatnémet zsoldoshadseregben teljesíten­dő szolgálatra szerződtetik. A szociáldemokrata párt, amely a zsoldostörvénynek egyes, külön szavazás alá bo­csátott cikkelyeit jóváhagyta, a törvényt a maga egészében elutasította. A bonni parlament a zsol­dostörvény elfogadása után megkezdte nyári szünetét. Fogadás a Vietnami Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövetségén Moszkvából jelenti a TASZSZ. Nguen Long Bang, a Vietnami Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete július 15-én foga­dást adott abból az alkalomból, hogy Ho Si Minh elnök vezeté­sével a Szovjetunióban tartóz­kodik a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság kormánykül­döttsége. A fogadáson jelen voltak: Ho Si Minh elnök és a küldött­ség tagjai. Szovjet részről megjelentek: N. A. Bulganyin, K. J. Vorosi­­lov, L. M. Kaganovics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, N. Sz. Hruscsov, valamint V. A. Kucserenko, P. P. Lobanov és I­­. Teroszjan, a Szovjet­unió minisztertanácsának el­nökhelyettesei, M. P. Taraszov, az OSZSZSZK Legfelső Taná­csa Elnökségének elnöke, A. M. Puzanov, az OSZSZSZK mi­nisztertanácsának elnöke és több más személyiség. A vendégek között volt a diplomáciai testület több tag­ja is. Nguen Long Bang nagykö­vet és N. A. Bulganyin, a Szov­jetunió minisztertanácsának el­nöke beszédet mondott. A fogadás szívélyes, baráti légkörben folyt le. * A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányküldött­sége Ho Si Minh elnök veze­tésével július 15-én megláto­gatta a Szovjet Tudományos Akadémia atomvillanytelepét. •Vasárnap, 1955. július 17. Ne használják háborúban a nukleáris fegyvereket! Tizennyolc Nobel-díjas tudós felhívása a világhoz A Reuter hírügynökség je­lenti, hogy tizennyolc Nobel­­díjas tudós (japánok, ameri­kaiak, svájciak, angolok, své­dek, nyugatnémetek) túlnyo­mórészt vegyészek — most tartották évi találkozójukat Mainaun, a Bodeni-­tó egyik kis szigetén. Tanácskozásaik befejezése után pénteken felhívást intéz­tek az egész világhoz, hogy há­ború esetén ne használják a nukleáris fegyvereket. Megérkezett Moszkvába az amerikai mezőgazdasági küldöttség Moszkvából jelenti a TASZSZ. Július 15-én Moszkvába érke­zett az Amerikai Egyesült Ál­lamok mezőgazdasági küldött­sége. A farmerekből, tudósok­ból, kereskedőkből és újság­írókból álló küldöttséget Wil­­liam Lambert, a Nebraska­­állambeli egyetem mellett mű­ködő mezőgazdasági kollégium dékánja vezeti. Az amerikai vendégek Moszkva nevezetességei és az össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállítás megtekintése után körutat tesznek az országban, tanulmányozzák a kolhozok és szovhozok termelőmunkáját, ellátogatnak vállalatokhoz, gép- és traktorállomásokra, tudo­mányos kutató intézetekbe. A küldöttséget a vnukovoi re­pülőtéren A. I. Bovin, a Szov­jetunió mezőgazdasági minisz­terének helyettese, A. I. Nyi­­kolajev, a moszkvai Tyimirja­­zev Mezőgazdasági Akadémia tanára, újságírók, valamint W. Walmsley, az Amerikai Egyesült Államok ideiglenes ügyvivője fogadta. A szovjet mezőgazdasági küldöttség angliai látogatásai Londonból jelenti a TASZSZ. Július 11-én Londonba érke­zett I. A. Benyegyiktov, a Szovjetunió szovhetügyi mi­nisztere és átvette a News Chronicle című lap meghívá­sára Angliában tartózkodó szovjet mezőgazdasági küldött­ség vezetését. A küldöttség tagjai különböző köztársasá­gok minisztériumának képvi­selői, tudósok, költsézelrnökök, gépállomási igazgatók. A küldöttség még néhány hetet szándékozik Angliában tölteni. A szíriai parlamenti küldöttség látogatásai a Szovjetunióban Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió Legfelső Taná­csa meghívására a Szovjet­unióban tartózkodó szíriai par­lamenti küldöttség Rafik Bas­­sárnak, a képviselőház alelnö­­kének vezetésével július 14-én megtekintette a Lenin-hegyen lévő moszkvai Állami Egyete­met. A küldötteket G. D. Vov­­csenko, az egyetem prorektora üdvözölte. Musztafa Zarka, a damaszkuszi egyetem jogi pro­fesszora, a küldöttség tagja kijelentette: »A szíriai egyete­men nemrég bemutatták a moszkvai egyetemről szóló fil­met. Ez a film rendkívül mély benyomást tett ránk és ezért saját szemeinkkel akartuk lát­ni ezt a tanintézetet. Az önök egyeteme példát mutat arra, hogy milyen célokat kell szol­gálnia a tudománynak." A vendégek több mint két órát töltöttek az egyetemen. A szíriai küldöttség július 15-én Sztálingrádba látogatott. Megtekintették a várost és a városi tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke, Sz. I. Sa­­purov elmondta nekik Sztálin­grád történetét. Rafik Bassur köszönetet mondott a szíves vendéglátásért. Nehru a legmagasabb indiai kitüntetést kapta a béke érdekében folytatott tevékenységéért Új-Delhiből jelenti az Új- Kína: Radzsendra Praszad, India elnöke Nehru miniszter­elnöknek a Bharat Ratna nevű legmagasabb indiai kitüntetést adományozta “­az emberiség békéje érdekében kifejtett hő­sies erőfeszítéseiért'*'. A kitün­tetés átnyújtása alkalmával India elnöke a többi között ki­jelentette: “Úgy véljük és hi­szünk abban, hogy a békére a világ összes népeinek jóléte és gazdasági felvirágzása érdeké­ben szükség van." Nehru Radzsendra Praszad­­nak adott válaszában kifejtet­te: A világ békéjének megte­remtése érdekében mindent megkísérelünk és utolsó lehe­letünkig minden tőlünk telhe­tőt megteszünk. A A Reuter jelenti, hogy csütörtökről péntekre virradó éjjel hatalmas robbanás rázta meg a peronista párt buenos­­airesi központját. Három sze­mélyt kórházba szállítottak.

Next