Magyar Nemzet, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-10 / 187. szám

­~4 HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA A technikai színvonal emelése a szocialista építésünk egyik alapja A technikai színvonal eme­lése, új, korszerű gyártási el­járások bevezetése, az üzem­ben lévő gépek és berendezé­sek modernizálása, a termelés szervezésének megjavítása gazdasági életünknek, a ter­melékenység növelésének s általa az életszínvonal állandó emelésének egyik központi kérdése. Az új technika beve­zetésére hozott határozatok nyomán üzemeinkben, kutató­­intézeteinkben, laboratóriu­mainkban mind szélesebb kör­ben terjed az új módsze­rek, új technológiai eljárások, modernizálások alkalmazása. A modern technológia beve­zetésének elsőrendű fontossá­gára mutat az is, hogy a Mi­nisztertanács határozata alap­ján rövidesen megkezdi mű­ködését az Országos Műszaki Fejlesztési Tanács, melynek vezetőit kiváló tudósok, mű­szaki és gazdasági szakembe­rek köréből nevezik ki. Az Országos Műszaki Fejlesztési Tanács azáltal, hogy irányítja a műszaki fejlesztést, javasla­tot dolgoz ki a legfontosabb feladatokra vonatkozólag, el­lenőrzi az új technika beveze­tésére hozott határozatok vég­rehajtását és közreműködik a tudományos műszaki propa­ganda fejlesztésében, jelentő­sen hozzájárul majd technikai színvonalunk sikeres fejleszté­séhez. A Műszaki Fejlesztési Tanács csak akkor tudja jól betölteni hivatását, ha az üze­mek vezetői, mérnökei, szak­munkásai, a tervező irodák dolgozói, a tudományos inté­zetek tudósai, kutatói teljes odaadással támogatják munká­ját, s mindenki a maga terü­letén bátran síkraszáll a tech­nika fejlesztéséért. A Vörös Csillag Traktorgyár vezetői például helyes úton haladnak: felhívással fordul­tak a gyár dolgozóihoz, hogy az augusztusban megrendezett újítási hónapban minél többen tegyenek javaslatot fejlettebb műszaki eljárások bevezetésé­re, olyan újítások, módszerek alkalmazására, amelyek segít­ségével az ütemes termelést és a meglevő berendezések jobb kihasználását biztosítani lehet Versenyt hirdetnek a leghasz­nosabb újítási tevékenységet folytató dolgozók, műhelyek és gyáregységek között és az újí­tási díjon felül a legjobb ja­vaslattevő fizikai és értelmi­ségi dolgozókat jutalomban részesítik. Az új technológia alkalma­zását kiváltképp az a tény te­szi időszerűvé, hogy második ötéves tervünk küszöbén ál­lunk, s nagy feladatainkat csak a termelékenység nö­velésével oldhatjuk meg, s ennek alapvető követelménye a technika állandó tökéle­tesítése. Az első ötéves terv­ben jelentős eredményeket értünk el a műszaki fejlesz­tésben, ez nagyban hozzá­járult ahhoz, hogy a mun­ka termelékenysége az el­múlt öt esztendő alatt több mint 46 százalékkal növeke­dett. Kétségtelenül nagy ered­mény. De a műszaki fejlődés ma még elmarad attól a szín­vonaltól, amelyet szocializ­must építő országunk lehetővé tesz, amelynek anyagi alapjai jórészt rendelkezésünkre álla­nak. Iparunk, főként gépipa­runk, hasonlatosan vegyipa­runk, lakásépítési technikánk, s nem utolsósorban könnyű­iparunk és élelmiszeriparunk technikai színvonalát az eddi­ginél is erőteljesebben fejlesz­teni kell, mert ezt írják elő parancsolóan termelésünk ér­dekei, a közszükségleti cikkek termelésének növelése, a mi­nőség állandó javítása. Az első ötéves terv adta lehetőségeket sem állami irányító szerveink, sem üzemeink vezetői nem használták ki kellően. Sokan még ma is ragaszkodnak a régi, megszokott módszerekhez, eljárásokhoz, gátolják az új technológia bevezetését, bü­rokratikus eljárásokkal gördí­tenek akadályokat, elodázzák a modernizálást, a berende­zések jobb kihasználását. Amikor például Gnádig Béla főmérnök évekkel ez­előtt egy kongresszuson beje­lentette, hogy terveket dolgo­zott ki utófeszítéses betonból készült folyadéktartályok épí­tésére, sokan legyintettek, hir­­tetlenkedtek. Azóta pedig ter­vei alapján megépült a Kelen­földi Erőmű három fűtőolaj­­tartályo­s módszerének to­vábbfejlesztésével lehetővé vált az előregyártott részek alkalmazása, amit a tartály­­építésben eddig lehetetlennek tartottak. Gnadig Bélának si­került a mi viszonyainknak megfelelő olcsó és egyszerű utófeszítés­ technológiát ki­dolgoznia, de a főmérnök el­mondotta, hogy az Építésügyi Minisztérium főosztályán még ma sem tekintik a feszített beton kérdését oly fontosnak, amint az megérdemelné. Fe­szített beton nélkül­ ma már korszerű magas- és mélyépí­tés nem képzelhető el. A Magyar Optikai Művek­ben bevezetett új technológiai eljárásoknak köszönhető, hogy a korábban külföldről impor­tált fontos mérőműszereket, mint például a tolómérőt ma olyan mennyiségben és mi­nőségben állítják elő, hogy a gyárban már az esetleges ex­portlehetőségek felmérésével foglalkozhatnak. Számosan akadnak szakem­bereink, technikusaink, kuta­tóink között olyanok, akik lándzsát törnek ugyan az új technika mellett, ám ezt csak új, nagyszabású beruházások­kal vélik elérhetni. Éppen a MOM példája és számos ha­sonló eredmény bizonyítja, hogy a termelékenységet nö­velő új technológiát nemcsak új beruházásokkal, hanem, és elsősorban a meglevő beren­dezések jobb kihasználásával, újításokkal, ésszerűsítésekkel kell és lehet fejleszteni. A Magyar Optikai Műveknél eddig is gyártottak tolómé­rőket, de évről évre elmarad­tak a tervteljesítésben. Ma már ugyanannyi dolgozó ugyanazokkal a gépekkel négy­szer annyi tolómérőt gyárt, mint amennyit a terv előír. Míg 1953-ban a terv által elő­írt tizenkét darab tolómérőt sem tudták legyártani, 1956 végéig újabb technológiai el­járások bevezetésével száz­ezer tolómérő gyártását sze­retnék elérni, anélkül, hogy újabb beruházásokat eszközöl­nének. Rákosi Mátyás legutóbb a cse­peli Sportcsarnokban megtar­tott képviselői beszámolójában hangsúlyozta, hogy iparunk a múlt évi visszaesés után kezd újra felfelé ívelni, s most min­den erőnket arra kell össz­pon­tosítani, hogy ez a folyamat tartós legyen és erősödjön. Hamis illúziót táplálnak te­hát azok, akik a dolgozók életszínvonalának emelését más módon is el tudják kép­zelni, mint a munka termelé­kenységének növelésével, a termékek önköltségének csök­kentése által, a minőség, a műszaki színvonal, a technoló­giai fegyelem és a munkafe­gyelem­­megjavítása révén. A technika fejlesztésének helyes jelszava nem szabad, hogy öncélú kutatások, vizs­gálódások támogatójává vál­jék. Légüres térben folyik az olyan műszaki fejlesztés, amely figyelmen kívül hagyja a ter­melési terv teljesítését, prog­ramszerűségét, a gyártmányok önköltségének csökkentését. Tudásaink, mérnökeink, tech­nikusaink, szakmunkásaink együttműködése, amely elen­gedhetetlenül szükséges a tech­nikai fejlesztés érdekében, csak úgy vezethet gyakorlati eredményekhez, munkájukkal csak úgy járulhatnak hozzá az életszínvonal emeléséhez, ha szem előtt tartják a tervtel­jesítést, a termelékenység nö­velésének alapvetően fontos kérdéseit. Csak a műszaki fejlesztési terv és a folyamatos tervtel­jesítés összehangolása bizto­síthatja, hogy teljesítsük és túlteljesítsük évi tervünk®!* amely megfelelő gazdasági alapot biztosít második ötéves tervünk megindulásához. Most tág tere kínálkozik mindazoknak, akik hosszú időn át kutattak új módszerek, fejlettebb technikai eljárások után* Most minden­ fedétete és­ támogatás rendelkezésükre áll azoknak, akiket a bürokré­cia, a mamdiság a múltban nem egyszer megakadályozott ab­ban, hogy terveiket, amelyek­kel hasznosan segítik elő a termelékenység növelésé st+a péé nemtvázisára Joliot-Curie nyilatkozata a genfi kormányfői értekezletről és a békemozgalom előtt álló feladatokról A külpolitikai helyzet­ ­ A BÉKÉS EGYÜTTÉLÉS POLITIKÁJÁNAK TÉRHÓDÍ­­-*-• TÁSA. Az amerikai sajtó továbbra is derűlátó hangnem­ben értékeli N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Miniszter­­tanácsa elnökének a Legfelső Tanács ülésszakán elhang­zott beszédét, valamint Eisenho­wer elnöknek a lefegyverzésről mondott szavait. A United Press washingtoni tudósítójának jelentése szerint az amerikai kormány képviselői kijelentet­ték: Eisenhower elnök és N. A. Bulganyin szovjet miniszter­elnök "a lefegyverzés területén megtisztította a sikerekhez ve­zető utat". A tudósító ehhez hozzáteszi, hogy hivatalos körök reményteljesen tekintenek az ENSZ leszerelési albizottságá­nak augusztus 29-én New Yorkban kezdődő tárgyalásai elé. A New York Times megjegyzi, hogy Eisenhower és Culles most más nyelven beszél, min­t a genfi értekezlet előtt, amikor is arra figyelmeztettek, hogy nem kell túl sokat várni a négy­hatalmi értekezlettől. A lap ezután rámutat: "A nyílt ülése­ken, valamint a szovjet vezetőkkel folytatott nemhivatalos tárgyalásokon szerzett értesülések meggyőzték az elnöklét és a külügyminisztert arról, hogy most gyökeres módon átvizs­gálhatják a jövőre vonatkozó elképzeléseiket. Washingtoni hi­vatalos körökben még nem tudják bizonyosan, milyen formát ölt az új korszak Kelet—Nyugat kapcsolataiban. Az új nem­zetközi helyzetben a legfőbb kiindulópont az, hogy mind a Ke­let, mind a Nyugat alapjában véve békében kíván megférni egymással­. A lap szerint a nemzetközi helyzet jelenlegi és a közeljövőben várható prognózisa, a jelek szerint az alábbiak­ban foglalható össze: "Derült és meleg idő*". Az angol lapok hasonlóképpen üdvözlik a nemzetközi fe­szültség enyhülését és több kommentárban foglalkoznak Bul­­ganyinnak, a moszkvai diplomáciai képviseletek vezetői szá­mára augusztus 7-én adott fogadásával. A Daily Herald, utalva a nemzetközi feszültség enyhülésére, azt írja, hogy most ki kell terjeszteni ezt a kereskedelem gyakorlati terü­letére. A lap külön hangsúlyozza, a Kínával folytatandó ke­reskedelem nagy jelentőségét. A Daily Mail leszögezi, hogy a "­hidegháború" helyébe az "együttélésinek" kell lépnie.­­ A NEMZETKÖZI ATOMKONFERENCIA. A világközvé­lemény rendkívüli jelentőségű eseménynek minősíti a Genfben folyó nemzetközi atom­értekezletet, amely az első kísérlet arra, hogy a különböző rendszerű államok együttes erőfeszítéssel az emberiség javára fordítsák ezt a kimeríthe­tetlen, új energiaforrást. A Zsenminzsipao utal arra a segít­ségre, amelyben a Szovjetunió részesíti az atomerő békés fel­­használása terén a Kínai Népköztársaságot és a népi demok­ratikus országokat, majd hangsúlyozza, hogy a Kínában a Béke­világtanács felhívására összegyűjtött több mint 400 millió alá­írás ékesszólóan bizonyítja az atomfegyver betiltásáért és az atomerő kizárólag békés felhasználásáért küzdő kínai nép aka­ratát. A londoni Times a következőket írja: "Még a laikusok sem vonják kétségbe, mekkora jelentőségű ez az értekezlet tíz olyan év után,­ amelyek során a termelési folyamatok min­den részletét minden országban a legnagyobb titokzatosság­gal vették körül.* A párizsi lapok hangsúlyozzák, hogy az ér­tekezletnek jótékony hatással kell lennie a nemzetközi feszült­ség enyhítésére és a nemzetközi atomenergia-együttműködésre. A szemleírók többségének az a véleménye, hogy az értekez­letnek komoly politikai jelentősége is van, bár hivatalosan tudományos és műszaki problémákra korlátozódik. A Monde hangsúlyozza, hogy "a genfi nemzetközi értekezlet a béke útjára irányítja az atomenergiát". A lap szerint most lehe­tőség mutatkozik a Kelet és Nyugat közötti lojális együttmű­ködés feltételeinek megteremtésére. A Paris Presse l’Intran­­sigeant "A világtörténelem egyik legrendkívülibb tanácskozá­sának­ nevezi az értekezletet.­­ A KÉT NÉMETORSZÁG MEGEGYEZÉSÉNEK KÉRDÉSE. A nyugat-németországi és a nyugat-berlini polgári lapok a legutóbbi napokban egyre sürgetőbb hangon fejtik ki, hogy a négy kormányfő genfi értekezlete és a vezető szovjet állam­férfiaknak a német kérdésre vonatkozó elvi fontosságú kije­lentései után a bonni kormány nem térhet ki többé a Német Demokratikus Köztársaság kormányával való érintkezés fel­vétele és a megegyezés elől. A Wirtschaftsblatt rámutat: Adenauer kancellár közvetlen politikai környezetében is gyorsa­n tért hódít az a felismerés, hogy Bonn és Berlin meg­egyezése elodázhatatlan politikai szükségszerűséggé vált. A Frankfurter Rundschau megállapítja, hogy a bonni kormány­nak a Német Demokratikus Köztársaság kormányával szem­ben elfoglalt teljesen negatív álláspontja mind népszerűtle­nebbé válik a nyugatnémet lakosság körében. A Keresztény-Demokrata Unió és a Keresztény-Szociális Unió közös parlamenti csoportja egyébként hétfőn este rend­kívüli ülést tartott Bonnban. Az ülésen Brentano külügymi­niszter beszámolt az Adenauer kancellár moszkvai útjával kap­csolatos diplomáciai és politikai előkészítő munkálatokról. Krone, a parlamenti csoport elnöke az ülés után megerősítette, hogy Adenauer szeptember első felében utazik a szovjet fő­városba. Joliot-Curie nyilatkozata Bécsből jelenti a TASZSZ. Frédéric Joliot-Curie, a Béke­világtanács elnöke a követke­ző nyilatkozatot bocsátotta a sajtó rendelkezésére: "A nemzetközi viszonyokban új és örvendetes szakaszt je­lentő genfi értekezlet sikere nagy megelégedést keltett a világ népei körében, örömmel fogadták mindazok, akik hisz­nek a közvélemény erejében, akik harcoltak azért, hogy tá­jékoztassák és segítségére le­gyenek szilárd békeakarata tolmácsolásában. A békemozgalom részvevői­ben annál őszintébb ez az öröm, mivel évek óta világ­szerte azon fáradoztak, hogy ez a találkozó létrejöjjön, bi­zonyosak voltak abban, hogy ez a találkozó ragyogóan iga­zolja, hogy a béke igazi útja a tárgyalásokon keresztül, nem pedig az erőpolitikán keresztül vezet. A genfi értekezlet megfelelt a népek törekvéseinek. Azért zárult sikerrel, mert a k­or­­mányfők, akik népeik elől fe­lelősek szavaikért, számoltak minden irányzat és minden ország közvéleményével. A közvélemény pedig nem haj­­landó tovább tűrni a hideg­háborút, hanem őszinte tár­gyalásokat követel. A legutóbbi hónapok ese­ményei — a világméretű béke­­mozgalomnak az atomháborús előkészületek elleni hadjá­rata, a békeszerető erők együttműködése, amely meg­nyilvánult a helsinki béke­találkozón — óriási mértékben előmozdították a közvélemény felvilágosítását és hatékony ki­fejezési formát adtak a köz­véleménynek. A genfi értekezlet jelentős lépés a hidegháború meg­szüntetéséhez, a világ ellensé­ges tömbökre osztottságának megszüntetéséhez vezető úton. A bizonytalanság és gyanak­vás légkörét kezdte felváltani a kölcsönös bizalom szelleme. Ennek bizonyítéka azoknak az irányelveknek bevezetője, amelyeket a négy nagyhata­lom kormányfői adtak külügy­minisztereiknek az október­ben tartandó értekezletre. Kedvező alkalom jött a nem­zetközi nézeteltérések rende­zésére és az elkövetkező tár­gyalásokat Genf szellemének kell áthatnia. Teljes joggal feltételezhetjük azonban, hogy nem könnyű feladatokat kell majd megoldani. A kormányfők Genfben megegyeztek a külügyminisz­tereknek adott általános irányelvek kérdésében. A kül­ügyminiszterek értekezletének pedig konkrét megoldások fel­kutatására kell törekednie. Ugyanez a helyzet a leszerelés problémájával is, amelynek tanulmányozásával az Egye­sült Nemzetek Szervezetének leszerelési albizottságát bízták meg. Végül, Genfben nem tár­gyaltak meg a világbéke szem­pontjából olyan páratlan je­lentőségű kérdéseket, mint Ázsia kérdése, Kína helyének és jogainak kérdése, a nukleá­ris fegyver eltiltásának kér­dése. Ezek a tisztázatlan kérdé­sek, valamint a napirend szer­fölött korlátozott jellege a rendkívül feszült nemzetközi helyzet tükröződése. Nem le­hetett azt várni, hogy a vég­zetes múlt összes következ­ményei egyszeriben eltűnnek. A genfi értekezlet nagy érde­me éppen az, hogy ilyen ve­szélyes körülmények között sikerült az adott helyzetben megindítania egy kedvező fordulatot a béke megőrzésé­nek irányában. Elvitathatatlan, hogy a vi­lág népeinek béketörekvése tette lehetővé ezt az értekez­letet. A már elért pozitív eredményeknek újabb lendü­letet kell adniok a népek te­vékenységéhez. Veszélyes könnyelműség lenne azt gondolni, hogy azok a hatalmas erők, amelyeknek érdekük fűződik a hideghábo­rú folytatásához, és mindazok, akik nem mondtak le a ke­reszteshadjáratok szelleméről, nem fognak akadályokat gör­díteni a béke útjába. E ne­hézségek felismerése azt köve­teli, hogy­­a békemozgalom szakadatlanul és folytonosan növekvő energiával fokozza tevékenységét. Genf szelleme: olyan han­gulat, amely megfelel a béké­ben és boldogságban élni aka­ró épgondolkodású férfiak és nők törekvéseinek. A nemzeti békemozgalmak, amelyek egé­széből tevődik össze a világ­méretű békemozgalom, aktív kifejezői ennek a hangulat­nak. Mostantól kezdve és a jövőben kettőzött energiával kell tájékozta­tniuk a közvéle­ményt, töretlen éberséggel kell leleplezniük minden lépésnél azok mesterkedéseit, akik megpróbálnák akadályozni az elkövetkező értekezletek sike­reit. A békemozgalmaknak meg kell könnyíteniök a meg­egyező felek feladatát, akik őszintén elhatározzák, hogy mindenki számára elfogadható döntéseket találnak. Népszerű­síteniük kell azokat a meg­egyezéseket, amelyeket a bé­keszerető erők nagyszabású találkozóin, többek között a helsinki Béke-Világtalálkozón értek el olyan problémák megoldásában, amelyektől a béke fenntartása függ. A közvélemény tudatában van annak, milyen nehézsé­gek állnak a feladatok meg­oldása terén a tárgyalófelek előtt, és tudatában van an­nak, hogy e nehézségek leküz­déséhez idő kell. De a közvé­lemény erélyesen tiltakoznék, ha eltávolodás mutatkoznék a genfi értekezleten elért pozi­tív eredményektől. Szilárd meggyőződése, hogy nincsenek olyan becsületes indítékok, amelyekkel menteni lehetne ezt a kudarcot. Röviden, a nemzeti béke­mozgalmaknak úgy kell cse­lekedniük, hogy az elkövetkező tárgyalások alatt érződjék a népek szilárd és egyértelmű akarata. A nemzeti mozgalmaknak tehát és mindazoknak, akik síkraszállnak a békéért, vilá­gos a feladatuk: tájékoztat­niuk kell a közvéleményt és éberséget kell tanúsítaniuk. Elő kell segíteniök, hogy a közvélemény olyan erővel nyil­vánuljon meg, hogy valóban létrejöjjön a megegyezés a magfegyver megsemmisítésé­ről és az általános leszerelés­ről, a kollektív biztonsági rend­szer megszervezéséről, Német­ország újraegyesítéséről, ami biztosítaná a német militariz­­mus feltámadásának lehetet­lenségét, továbbá a Kelet és a Nyugat közötti viszony javu­lásáról. A közvéleménynek ki kell eszközölnie, hogy elvileg szilárd és tökéletesen világos megnyilatkozások hangozza­nak el azokról a kérdésekről, amelyeket méltán tart rend­kívül fontosaknak. Szó van a magfegyverek el­tiltásáról, a német problé­máról, tekintettel a párizsi egyezmények gyakorlati vég­rehajtásának veszélyére. Hoz­zá kell­­ tenni ezekhez a kér­désekhez Ázsia és a Távol-Ke­let fontos problémáit, amelyek

Next