Magyar Nemzet, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-01 / 231. szám

C- --------- 6­­5 L 1 -- Magyar NemzetS .......................... ■ 1— ■■■ .... . - —--------- _ -------------- - -- . .. -------------- - - --------------------------------­, __________________A h­azafias népfront lapja_______________________________ A műszaki értelmiség szerepe a nehézipar fejlesztésében A műszaki értelmiség tevé­kenységének súlya és jelentő­sége a nehézipar jelentősége arányában növekszik. Világos, hogy a technikai fejlesztés kérdései éppen a nehézipar­ban tevékenykedő technikai értelmiség számára a legége­tőbb és legfontosabb kérdé­sek. E kérdések megoldásá­nak döntő jelentősége van. Ha a korszerű technikát biz­tosító nehézipar nem fejlődne állandóan és elsődlegesen, megelőzve az összes iparágat és népgazdasági ágat, ezek szá­mára sem volna biztosítva a továbbfejlődés, termelésük fo­kozása — a népgazdaság fej­lődése megállna, a dolgozók egyre növekvő szükségleteit nem lehetne kielégíteni. A fej­lett nehézipar biztosítja a gé­pi, technikai és egyéb anyagi eszközöket a szocialista mező­­gazdaság létrehozásához, a kis­paraszti gondolkodásmód át­alakításához — ez a feltétele az egész népgazdaság egységes szocialista alapra való helye­zésének, a szocializmus győzel­mének hazánkban. A nehézipar szerepéről val­lott káros jobboldali nézetek következtében éppen az élet­­színvonal emelése és a nehéz­ipar fejlődése közötti összefüg­gésről terelődött el a figyelem. Ebben a szakaszban, a már­ciusi határozatok előtt az élet­­színvonal emelkedése nem az ipar, mindenekelőtt a nehéz­ipar megfelelő fejlődésén ala­pult. Az elmúlt esztendőben szocialista iparunk lényegében egy helyben topogott s a ne­hézipar termelése csökkent — a népjólét fokozásának tartós­­feltételei nem fejlődtek. Ezért emelté­ ki a­­Központi­. Vezető­ség márciusi határozata: »Né­pünk jóléte következetes eme­lésének szilárd, tartós alapok­ra helyezését iparunk terme­lésének pangása, a nehézipari termelés visszaesése fenyege­tte Világos, hogy a nehézipar sérelmére okozott károk hely­rehozásában különösen fontos szerepet juttat az üzemek mű­szaki vezetőinek, általában a technikai értelmiségnek az a tény, hogy a munka termelé­kenységének szakadatlan emelkedése elválaszthatatlan a korszerű gépi technikától, ennek megteremtése pedig a nehézipar gyorsütemű fejlődé­sétől. A korszerű technika alapja az üzemek műszaki, technikai színvonala emelésé­nek. Erre támaszkodva való­sulhattak meg már eddig is az olyan haladó technikai eljá­rások, mint például a soro­zatgyártás, a futószalagrend­szer stb. Az új technika alkal­mazása folytán válik lehetővé a termelékenységet legközvet­lenebbül emelő munkamódsze­rek alkalmazása. Ez teszi le­hetővé a munkaigényes nehéz munkafolyamatok gépesítését is. Abban, hogy például 1954- ben a szénbányászatban már a munkahelyi szállításoknak csaknem felét gép végezte — az állam nagyarányú segítsége mellett — a bányászati mű­szaki értelmiségnek érdemes szerepe volt. Igen szép eredményeket ér­tek el a műszakiak a nehéz fizikai munkák kisgépesítésé­­ben a Gheorghiu-Dej Hajó­gyárban. Olyan fedélzeti gya­lugépet szerkesztettek, amely egy műszak alatt tíz munkás nehéz, fáradságos munkáját helyettesíti. A Duna szemben lévő partján, az Óbudai Hajó­gyárban azonban még hóna­pokkal később is kézzel, régi módon végezték ezt a munkát. Ez a példa két tanulságra hívja fel a figyelmet. Az egyik az, hogy a termelékenység emelése, az önköltség csökken­tése, a minőség állandó javí­tása az új technika rendszeres fejlesztésével érhető el és ez az esetek igen nagy százalé­kában öntevékenyen, saját erőből is megoldható. Igaz, hogy a technika fejlesztésének két alapvető módszere van: újabb, korszerű gépek beállí­tása a termelésbe és a meg­levő technikai berendezések jobb kihasználása. De téves úton jár az, aki a technika fejlesztését csak az első mód­szerre akarja építeni s elha­nyagolja a másodikat. Ebből következik viszont — ugyancsak a két hajógyár pél­dája alapján — az a második tanulság, hogy az üzemek ta­pasztalatcseréjének megszer­­­vezése és rendszeresítése mi­lyen fontos feladata a gazda­sági és műszaki vezetésnek; hogy milyen nagy figyelmet kell szentelniük a dolgozók kezdeményezéseinek, az élen­járó hazai, szovjet és egyéb külföldi munkamódszerek el­terjesztésének és az újítómoz­galom kiszélesítésének. A Ma­gyar Optikai Művekben, a Del Hajógyárban, az RM Szer­számgépgyárban a műszakiak jelentős eredményeket értek el azzal, hogy megértették ezt. Ábrákkal ellátott brosúrákban leírták a legkiválóbb dolgozók legjobb módszereit, a füzete­ket kiosztották a munkások között s áttanulmányozás után megvitatták velük, sőt a ma­guk tapasztalatával ki is egé­szítették. Az Optikai Művek­ben olyan műszaki fogásokat írtak le, amelyekkel az eszter­gályosok, a marósok és más szakmunkások — jól megala­pozott műszaki normákkal — nemcsak magasabb teljesít­­mén­yt értek el,­ hanem jobb minőséget is! A munkamód­szer elterjesztésének ez a for­mája alkalmas arra, hogy az élenhaladó munkásokkal és sztahanovistákkal szakmán­ként is foglalkozzanak. A Kismotor- és Gépgyárban a munkamódszerátadás leg­főbb egyéni formájára vetik a legnagyobb súlyt. A módszer­átadók szerződést kötnek a módszer-átvevőkkel. A szerző­désben megjelölik, hogy bizo­nyos időn belül milyen szá­zalékot, vagy milyen selejt­­csökkenést fognak elérni az átvett módszer alkalmazásá­val. A gazdasági és műszaki vezetők együttműködnek az üzemi szervekkel s nem hagy­ják magára a dolgozót, figye­lemmel kísérik az önként vál­lalt szerződések teljesítését s ahol az átadás nem vezet kellő eredményre, ott személyes se­gítséget adnak. A szerződés teljesítése természetesen bele­számít a sztahanovista felté­telek teljesítésébe is. Ily mó­don szervezetté­­ tették a mun­kamódszerátadást. A jó műszaki vezető nem­csak évek perspektívájában gondolkodik, hanem a napi, heti, havi feladatokat szem előtt tartva, új ötletekkel igyekszik feltárni és jobban kiaknázni üzemének rejtett tartalékait. Nemrég külön cikkben írtuk meg, hogy az Újpesti Bőrgyár főmérnöke, Kunos Pál bevezette a fogadó­órák rendszerét üzeme mun­kásújítói számára és műszaki újítói tanácsadó bizottságot hozott létre. Ezzel követendő példát állított s új országos mozgalom alapjait vetette meg — természetesen nemcsak a bőriparban. Világos, hogy a fi­zikai dolgozók műszaki megse­gítésének ez az eleven és haté­kony módszere éppen úgy jár­ható út a nehézipari üzemek főmérnökei számára is. A nehéziparban s annak szí­vében, a gépgyártásban tevé­kenykedő mérnökök, techniku­sok, kutatók előtt a márciusi határozat nem hagyott kétsé­get aziránt, hogy a nehézipar­nak a népgazdaságban betöl­tött szerepe nem csökken, ha­nem egyre nő s még jelentős utat kell megtennie ahhoz, hogy teljesítse a szocializmus (Folytatása a 2. oldalon) AZ ENSZ-közgyűlés főbizottsága elfogadta a feszültség további enyhítésére irányuló szovjet javaslat napirendre tűzését a SZOVJET JAVASLAT AZ ENSZ-BEN A NEMZETKÖZI J­Ó­FESZÜLTSÉG TOVÁBBI ENYHÍTÉSÉRE. Az ENSZ-közgyű­­lés főbizottsága tárgyalta a szovjet küldöttségnek azt a javas­latát, hogy tűzzék napirendre "A nemzetközi feszültség további enyhítésére és a nemzetközi együttműködés fejlesztésére irá­nyuló intézkedések" kérdését. V. V. Kuznyecov a javaslat indo­kolásában hangsúlyozta, hogy az ENSZ-nek mindenképpen elő kell segítenie azt, hogy az államok tovább keressék a feszült­ség enyhítésének, a bizalom megteremtésének, a gazdasági és kulturális kapcsolatok elmélyítésének útját. A leszerelésről be­szélve emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió máris csökken­tette fegyveres erőinek létszámát és megszünteti a Porkkala- Udd­i katonai támaszpontot. Cabot Lodge, az Egyesült Államok képviselője a javaslat napirendre tűzése mellett foglalt állást. A főbizottság egyetlen ellenvetés nélkül javasolta a közgyűlésnek, hogy tűzze napi­rendre a szóbanforgó kérdést. 9 A KÉT NÉMET ÁLLAM KAPCSOLATAI. Nyugat-Német­országban fokozódik az a mozgalom, amely tárgyalásokat követel a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokra­tikus Köztársaság kormánya között. Ez a politikai felismerés már nemcsak az egyes nyugat-németországi lapokban jelentke­zik, hanem a kormánykoalíció jelentős képviselőinek megnyi­latkozásaiban is. Így Dehler, a Szabad Demokrata Párt elnöke Bonnban tartott sajtóértekezletén ismét hangsúlyozta, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormányának a német kérdés­ben­­olyan megfogalmazást kell találnia, amelyet mind a négy hatalom elfogadhat-e. A továbbiakban kijelentette, hogy fon­tolóra kell venni a nyugati hatalmakkal egyetemben a párizsi szerződések módosítását, az egyesített Németország jövendő­beli helyzetének megfelelően. Jacob Diel, a Keresztény-De­mokrata Unió parlamenti képviselője mainzi sajtóértekezletén kijelentette: benntartom több ízben kifejtett nézetemet, hogy a bonni kormánynak a német újraegyesítés érdekében közös tárgyalóasztalhoz kell ülnie a Grotelpohl-kormány képviselői­vel.-* A két német állam közötti kapcsolatok megteremtéséről, mint a helyzetből adódó realitásról ír a Mannheimer Morgen. A lap véleménye szerint a Német Demokratikus Köztársaság­gal való tárgyalások további elutasítása nem erősíti, hanem gyengíti Nyugat-Németország helyzetét. A Neue Rhein-Zeitung szintén rámutat arra, hogy elkerülhetetlenek a tárgyalások az NDK kormányával. A lap követeli, hogy a nyugatnémet kor­mány folytasson aktív politikát.­ Egyúttal hangsúlyozza, hogy a fennálló helyzet »kompromisszumot tesz szükségessé«. A lap óv attól az ábrándtól, hogy a német egyesítést a legközelebbi jövőben el lehet érni. A Brémában megjelenő Volkszeitung Véleménye szerint Moszkva és Bonn diplomáciai viszonyának megteremtése után a Német Demokratikus Köztársasággal való tárgyalások teljesen magától értetődők. A müncheni Deutsche Woche szintén követeli a tárgyalásokat és annak a véleményé­nek ad kifejezést, hogy minél gyorsabban bocsátkozik tárgya­lásokba a Német Szövetségi Köztársaság kormánya, annál gyor­sabban oldódik meg Németország újraegyesítésének sürgető A Szovjetunió képviselőjének nyilatkozata az ENSZ-közgyűlés főbizottságának ülésén New Yorkból jelenti a TASZSZ. Az ENSZ-közgyűlés főbizottsága szeptember 29-én tárgyalta a Szovjetunió kül­döttségének azt a javaslatát, hogy tűzzék a közgyűlés 10. ülésszakának napirendjére .A nemzetközi feszültség további enyhítésére és a nemzetközi együttműködés fejlesztésére irányuló intézkedések­ kérdé­sét. V. V. Kuznyecov, a Szov­jetunió képviselője a javasla­tot előterjesztve nyilatkozatot tett. E nyilatkozatban Kuznye­cov többi között hangsúlyozta: A népek érdeke, hogy kellő in­tézkedések történjenek a meg­felelő nemzetközi légkör ki­alakítására, a feszültség elosz­latására, a megoldatlan kér­déseknek békés úton, tárgya­lások útján való megoldására, az együttműködés fejlesztésé­re. A legutóbbi idők eseményei — mondotta — megmutatták, hogy a nemzetközi helyzetben változások mentek végbe, lé­pések történtek az államok kö­zött kialakult kapcsolatok megjavítására. Ezt bizonyítja több fontos tény. Az utóbbi idők legfontosabb nemzetközi eseménye a Szovjetunió,­­ az­ Egyesült Államok, Nagy-Bri­­tannia, és Franciaország genfi kormányfői értekezlete, amely­­mélyreható befolyást gyakorolt a nemzetközi helyzetre. A genfi értekezlet jelentő­sége mindenekelőtt abban áll, hogy az értekezleten vezető államférfiak nyilvánították ki kormányuknak azt a törekvé­sét, hogy minden erejükkel igyekeznek mentesíteni a né­peket a háborús rettegéstől. Fordulat történt olyan irány­ban, hogy megkeressék az ál­lamok között kialakult kap­csolatokban mutatkozó nehéz­ségek leküzdésének és a ren­dezetlen nemzetközi problé­mák tárgyalások útján, a meg­értés szellemében és az álla­mok közötti fokozott együtt­működés szellemében való megoldásának módját. Kuznyecov rámutatott, hogy az utóbbi idők másik fontos nemzetközi eseménye a ban­­dungi értekezlet volt. A bandungi értekezlet össze­hívása — mondotta — nagy történelmi esemény volt és arról tanúskodott, hogy jóin­dulat mellett teljes mértékben megvalósítható a különböző állami és társadalmi rendsze­rű országok közötti együttmű­ködés. A bandungi értekezlet egyhangúlag fontos politikai jelentőségű határozatokat ho­zott az egyetemes béke és a nemzetközi biztonság megszi­lárdítása szempontjából. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete — az államok össze­egyeztetett akcióinak központ­ja — hozzá kell, hogy járuljon a nemzetközi feszültség to­vábbi enyhítéséhez, az egyete­mes béke megszilárdításához. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének mindenképpen elő kell segítenie azt, hogy az ál­lamok tovább keressék a fe­szültség enyhítésének, a biza­lom megteremtésének, a gaz­dasági és kulturális kapcsola­tok elmélyítésének útját. A jelenkor legfontosabb fel­adatának a fegyverkezési ver­seny megszüntetését, a fegy­verzet fokozatos csökkentését és a nukleáris fegyver eltiltá­sát kell tekinteni. Mély meg­győződésünk, hogy már a mos­tani nemzetközi helyzetben megállapodás jöhet létre konk­rét intézkedésekről és gyakor­latilag hozzá lehet látni a fegyverzet csökkentéséhez. Az intézkedések végrehajtá­sával egyidejűleg kétségkívül erősödik majd az államok kö­zötti bizalom, ez pedig ked­vező feltételeket teremt széle­­sebb körű program megvalósí­tására a leszerelés és a biza­lom megteremtésének útján. Kuznyecov ismertette a szov­jet kormány május 10-i lesze­relési javaslatait. A szovjet kormány — mon­dotta — már megtette az első gyakorlati lépéseket a fegyve­res erő és a fegyverzet csök­kentése felé. Mint ismeretes, a Szovjetunió nem várta meg azt, amíg megkötik a fegy­verzet csökkentéséről, a nuk­leáris fegyver eltiltásáról szóló egyezményt, hanem már ebben az évben 640 000 fővel csök­kenti hadseregének létszámát. A Szovjetunió megszüntette más államok területén levő katonai támaszpontjait. A Szovjetunió 1955 elején meg­szüntette Port Arthur-i kato­nai támaszpontját a Távol- Keleten; ez a támaszpont a Szovjetunió és a Kínai Nép­­köztársaság közös igazgatása alatt állott. Megszüntetik a finnországi Porkkala-Udd-i katonai támaszpontot. 1956 január elsejére minden szovjet katonai alakulatot kivonnak Porkkala-Udd területéről, a te­rület pedig teljesen Finnország rendelkezése alá kerül. A szovjet kormány felhív más országokat is, hogy köves­sék a Szovjetunió példáját. Más államok ilyen lépései je­lentékenyen elősegítenék az államok közti bizalom szilárdu­­lását. A szovjet kormány — foly­tatta Kuznyecov — a béke és a nemzetközi biztonság megszi­lárdítása érdekében a közgyű­lés 10. ülésszaka elé terjeszti »A nemzetközi feszültség to­vábbi enyhítésére és a nem­zetközi együttműködés fej­lesztésére irányuló intézkedé­sek« kérdését. A Szovjetunió küldöttségé­nek véleménye szerint ez a kérdés figyelmes vizsgálatot érdemel ezen az ülésszakon és kéri, hogy tűzzék a közgyűlés napirendjére. C. Lodge, az Egyesült Álla­mok képviselője amellett fog­lalt állást, hogy tűzzék a köz­gyűlés napirendjére .A nem­zetközi feszültség további eny­hítésére és a­­nemzetközi együttműködés fejlesztésére irányuló intézkedésekének a szovjet küldöttség által java­solt kérdését. Lodge ezután kijelentette: (Folytatása a 2. oldalon) ­ Népünk teljesíti hazafias kötelességét Jelentések a kölcsönjegyzés negyedik napjáról A bérkekölcsö­n­j­egy­zés negye­dül napján már­­ az üzemek egész sorából érkezett jelen­tés arról, hogy a gyár vala­mennyi dolgozója eleget tett a kormány felhívásának. Ezt jelentik a Kaposvári Textil­művekből, a DIMÁVAG-gép­­gyárból, a Gánti Bauxitbányá­ból, Petőfi-bányáról, a Pamut- Textilből, a MÁVAG-ből, a Ruggyantagyárból és egy sor más üzemből. Heves megyé­ben tegnap délig valamennyi üzemben befejezték a VI. bé­kekölcsön jegyzését, még­hoz­zá kitűnő eredménnyel: 8 mil­lió forinttal jegyeztek többet Heves megye ipán munkásai, mint az elmúlt esztendőben. A főváros egyes kerületeiben is már befejezéshez közeledik a jegyzés, elsősorban a kezdet­től fogva példamutató XI. ke­rületben. Válasz jött a kor­mány felhívására a földgöm­b túlsó feléről is: egy Koreából érkezett távirat arról számol be, hogy az ottani Rákosi Má­tyás kórház magyar egészség­­ügyi dolgozói 75 800 forintot jegyeztek.. A jegyzés sikeréről szóló hí­rek mellett újabb jelentések érkeznek a munka frontján el­ért győzelmekről is. A tatabá­nyai XII-es akna vezetői pén­teken reggel örömmel jelentet­ték, hogy tárnájukban befe­jeződött a jegyzés. S néhány órával később ismét örömteli jelentés kelt útra: az akna péntek délben befejezte szep­tember havi tervét. A buda­pesti Bocskai úti új lakóházak építői elhatározták, hogy a 72 összkomfortos lakást az elő­írt november 15-e helyett, már november 7-én átadják tulaj­donosaiknak. Az építők a köl­­csönjegyzésben is példát mu­tattak. A jegyzés élén Macsali Sándor kőműves és brigádja áll. A híres brigád vezető 1500 forintot, Havrilla István, Mes­ter Ferenc és Szabó József kő­művesek 1000—1000 forintot jegyeztek. A békekölcsön jegyzésből a kisiparosok is becsülettel ki­veszik a részüket. Budapesten eddig mintegy 10 000 kisiparos jegyzett — hozzávetőleg 5 mil­lió forintot. Borsod megyében eddig 600 000 forintra rúg a kisiparosok jegyzése, Hajdú megyében pedig félmillió kö­rül jár. Új sikerekről számolnak be a falvakból érkező jelentések is. Ecséd községben Deák Béla 10 holdas dolgozó paraszt ki­tett magáért, 2000 forint béke­kölcsönt jegyzett. Elmondta, tudja, ha többet ad az állam­nak, több jut a község fejlesz­tésére is, s ő szeretné, ha mi­előbb gyógyszertárat, autóbusz­­megállót kapna a falu. Példá­ját sokan követték a község­ben: Maksa Béla 10 holdas dolgozó paraszt 1200 forintot írt neve mellé a jegyzési ívre s 400 forintot nyomban ki is fizetett. Diósdon Markos Fe­renc, akinek két hold gyümöl­csöse van, 2000 forintot jegy­zett. Famos községben a 12 holdon gazdálkodó Orbán Mi­hály, miután ő maga ezer fo­rintot kölcsönzött az államnak, jegyeztető párjával több mint 3600 forintnyi jegyzést gyűjtött össze. A népfrontbizottságok tagjai ezúttal is példát mutatnak: a Csongrád megyei Székkutason a népfrontbizottság valameny­­nyi tagja jegyzett, közülük Fehér István neve mellett 1000 forint áll a jegyzési íve. Apátfalván a tsz-tagok általá­ban annyi forintot jegyeztek, ahány munkaegységük van. Veréb János 12 holdas minta­gazda 1000 forintot írt jegy­zése mellé és lelkesen szervezi a most alakuló Kossuth tsz-t. A község dolgozó parasztjai őt követik a kölcsön jegy­zés­ben is, akárcsak a szövetkezeti útra való térésben. Baranya megyében elsőnek a szőlőtermeléséről híres vil­lányi járás jelentette, hogy a járás dolgozói, a termelőszö­vetkezetek tagjai, az egyénileg dolgozó parasztok, kisiparosok és mások kivétel nélkül jegyez­tek békekölcsönt egymillió fo­rinton felüli értékben. A kormány felhívását, a köl­­csönjegyzést hazafias köteles­ségként teljesíti a dolgozó nép.

Next