Magyar Nemzet, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-01 / 257. szám
2 A szovjet küldöttség javaslata a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztéséről Génfből jelenti az MTI. A Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányfői a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdésére vonatkozó irányelvükben kijelentették, hogy tanulmányozni kellazokat az intézkedéseket, beleértve az ENSZ szerveiben és intézményeiben foganatosítható intézkedéseket, amelyek a) a népek közötti szabad érintkezést és békés kereskedelmet akadályozó sorompók fokozatos kiküszöbölését és b) az érdekelt országok és népek szempontjából kölcsönösen előnyös, szabad érintkezés és kapcsolatok megvalósítását eredményezhetnék". A négy hatalom külügyminiszterei ennek megfelelően attól a kívánságtól vezérelve, hogy elősegítsék az államok közötti békés együttműködést, a következőkben állapodtak meg: 1. Rendszabályokat kell foganatosítani a nemzetközi kereskedelem fejlődésének előmozdítására, értve ez alatt a Kelet és Nyugat közötti nemzetközi kereskedelmet jelenleg gátló akadályok és korlátozások felszámolását, továbbá a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazását a kereskedelem és a hajózás kérdéseivel kapcsolatban. 2. A négy hatalom minden tőle telhető intézkedést megtesz, hogy elősegítse valamenynyi ország kereskedelmi halinak akadálytalan áthaladását a nemzetközi jelentőségű tengerszorosokon és csatornákon, valamint a néhány állammal való tengeri összeköttetést jelenleg gátló akadályok és korlátozások felszámolását. 3. Intézkedéseket kell tenni a nemzetközi tudományos és műszaki kapcsolatok kiszélesítésére, nevezetesen az atomerő békés felhasználása terén (a technikában, a mezőgazdaságban, a gyógyászatban, stb.) az e kérdésekkel foglalkozó szakemberek értekezleteinek összehívása útján. A négy hatalom képviselői megfelelő lépéseket tesznek majd azokban a nemzetközi szervezetekben, amelyek a tudomány és a technika terén folytatott nemzet-közi együttműködés kérdéseivel foglalkoznak. Kívánatos, hogy az ezzel kapcsolatos legközelebbi intézkedésként 1956- ban hívjanak össze nemzetközi értekezletet az atomerőnek a gyógyászat terén történő felhasználása kérdésében. 4. A négy hatalom helyesli, hogy a nemzetközi szakintézmények (Nemzetközi Menekültügyi Szervezet (IRO), UNESCO, Egészségügyi Világszervezet (WHO), szállítási és közlekedési szervezet, stb.) munkájában valamennyi ország részt vegyen, amely ilyen együttműködést kíván. 5. Ezután a következő további intézkedéseket kell tenni, beleértve az ENSZ szerveiben és intézményeiben foganatosítható intézkedéseket, amelyek elősegíthetik a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok megszilárdítását az ipar, mezőgazdaság, kulturális együttműködés és utazások terén: a) kölcsönösen küldöttségeket kell cserélni, az ipar, a mezőgazdaság és a kereskedelem képviselőinek kölcsönösen utazásiakat kell tenniök egymás országaiban tapasztalatcsere céljából és azért, hogy megismerkedjenek az illető országok e téren elért eredményeivel; b) ki kell bővíteni az országok közötti kulturális kapcsolatokat abból a célból, hogy szélesebb alapon fejlődjék ki az érintkezés a tudomány és a kultúra munkásai között és kibővüljön a kulturális értékek cseréje. Ennek érdekében kívánatos, hogy az illető országok kulturális együttműködési egyezményeket kössenek; c) ki kell bővíteni a sajtótermékek (könyvek, folyóiratok, újságok stb.) cseréjét a tudományos kutatóintézetek, könyvtárak, tudományos és kulturális egyesületek, társadalmi szervezetek és magánszemélyek között; d) intézkedéseket kell tenni a nemzetközi utazások, valamint az államok közötti sportkapcsolatok szélesebbkörű kifejlesztésére; e) rendszabályokat kell foganatosítani a kivándorlási és egyéb előírások terén fennálló, az előbb említett államközi kapcsolatok kibővítését megnehezítő mesterséges akadályok kiküszöbölésére. V. Hr. Molotov nyilatkozata a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőinek a külügyminiszteri értekezleten való részvételéről Elnök úr. A napirend első pontjával kapcsolatban a szovjet küldöttség szeretné kifejezésre juttatni véleményét a német kérdés megtárgyalásának rendjére vonatkozólag. A szovjet küldöttség szükségesnek véli, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselői részt vegyenek a német kérdés megvitatásában. Ez annál is fontosabb, mivel egyedül a Szovjetuniónak van közvetlen kapcsolata mind a Német Demokratikus Köztársasággal, mind pedig a Német Szövetségi Köztársasággal. Ami Franciaországot, Angliát és az Egyesült Államokat illeti, ezeknek az országoknak csak a két német állam egyikével van közvetlen kapcsolata, tehát meg vannak fosztva attól a lehetőségtől, hogy teljes képet alkossanak maguknak mindkét német állam álláspontjáról. A kormányfők irányelvei, amelyeknek bennünket vezetniök kell, az általunk tárgyalt kérdéssel kapcsolatban kimondják, hogy a külügyminiszterek maguk fognak rendelkezést hozni — amennyiben kívánatosnak látják — más érdekelt felek részvételére vagy meghallgatására vonatkozólag. Ennek megfelelően a szovjet küldöttség javasolja, hívják meg a német nép képviselőit, hogy vegyenek részt a német kérdésről folyó tárgyalásokon. Szeretnék arra is emlékeztetni, hogy a kormányfők értekezletén N. A. Bulganyin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke kifejezte a szovjet kormánynak azt a határozott meggyőződését, hogy a német kérdést nem lehet megvitatni a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőinek részvétele nélkül volt idő, amikor a négy nagyhatalom a németek részvétele nélkül hozott Németországot érintő határozatokat. Ez érthető volt a háború utáni első esztendőben. Most azonban, hogy két szuverén német állam jött létre Németország területén, ez egészen más dolog. Ilyen körülmények között rendellenes lenne határozatokat hozni a német kérdésről képviselőinek részvétele nélkül. Ha el akarunk jutni a német kérdés megoldásához, akkor elő kell segítenünk a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közeledését. Meggyőződéssel ki lehet jelenteni, hogy ezt az utat választva, a puszta kívánságoktól és nyilatkozatoktól a gyakorlati intézkedések felé fordulnánk és megértve nemzeti törekvéseit, lényegbevágó segítséget nyújtannáink a német népnek. Szeretném remélni, hogy a szovjet kormánynak ez a nézete megfelelő támogatásra talál Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok külügyminiszterei részéről. Mi nem látunk semmi olyan okot fennforogni, amely megakadályozhatná a német nép képviselőit, hogy részt vegyenek értekezletünkön a német kérdés megvitatásában. Itt kifejezésre juttathatnák nézeteiket csakúgy, mint állásfoglalásukat azokkal a javaslatokkal és tervekkel kapcsolatban, amelyek már előterjesztésre kerültek, vagy amelyeket ezután terjesztenek elő a német kérdés tárgyalása során a német probléma megoldását és a német egység helyreállításának kérdését illetően. A szovjet küldöttség ezzel kapcsolatban javasolja, hogy értekezletünk nevében küldjünk meghívót Otto Grotewohlnak, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökeElnök úr! Köztünk már folyt eszmecsere az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére vonatkozó szovjet javaslatról, valamint Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok megfelelő javaslatáról is. Ez az eszmecsere azt mutatta, hogy az értekezlet részvevői között még nincs meg a szükséges egyetértés egy olyan fontos kérdésben, mint az európai biztonság biztosításának problémája. Jóllehet az értekezlet minden részvevője kijelentette, hogy megegyezésen alapuló módozatokat igyekszik találni e feladat megoldására, kiderült, hogy különbözőképpen közelítik meg e feladat megoldását. A szovjet kormány úgy vélekedett és továbbra is az a véleménye, hogy az európai béke megjavításának érdekeit mindennél jobban szolgálja egy olyan európai biztonsági rendszer megteremtése, amelyben minden olyan európai állam részt venne, amely részt kíván venni benne, tekintet nélkül társadalmi és államrendjére és részt venne az Amerikai Egyesült Államok is. A Szovjetunió kormányának az a meggyőződése, hogy a katonai csoportosulások fenntartása helyett ez az út, az európai államok együttes erőfeszítéseinek útja, képes biztosítani a szilárd garanciákat az európai népek békés fejlődésére. Bár ebben a vonatkozásban még nem jutottunk el a szükséges megegyezéshez, a szovjet küldöttségnek az a véleménye, hogy még nem merültek ki a lehetőségek arra, hogy értekezletünkön pozitív eredményekre jussunk az európai biztonság kérdésében. A szovjet küldöttség javasolja, hogy vitassuk meg az európai biztonsági szerződés megkötésének lehetőségét, először az érdekelt államok szőkebb körének részvételével. Ismeretes, hogy a négy hatalom kormányfői által adott irányelvek utasítottak, vizsgáljunk meg különféle javaslatokat, amelyek az európai biztonság elérésére irányulnak, beleértve mind az Európára, mind azEurópa egy részére" vonatkozó biztonsági szerződést. A szovjet kormány e kérdést felvetve, figyelembe veszi azokat a konstruktív javaslatokat, amelyek a négy kormányfő genfi értekezletén hangzottak el, közöttük iden úrnak, Nagy-Britannia miniszterelnökének javaslatait. Figyelembe vesszük a három hatalomnak a jelenlegi értekezleten előterjesztett javaslatait is. Ami az ilyen európai biztonsági szerződésben részt vevő államok körét illeti, javasoljuk, hogy a szerződés részvevője a négy nagyhatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy- Britannia — legyen, valamint mind a Nyugateurópai Unió, mind a varsói szerződés összes többi részvevője, köztük a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság. A szovjet kormány egyetért azzal is, hogy a szerződésben részt vehessenek más olyan európai államok is, amelyek csatlakozni óhajtanak hozzá, például Jugoszlávia, Dánia. Természetesen felmerül az a kérdés, milyen jellegű kötelezettségeket vállalhatnának magukra az európai biztonsági szerződésben részt vevő államok. Véleményünk szerint ez államok fő kötelezettségei az alábbiak lennének: (a) Tartózkodnak fegyveres erőszak alkalmazásától egymással szemben és békés úton oldanak meg minden vitát, amely a szerződés részvevői között felmerülhet; (b) kölcsönösen segítséget — ezen belül fegyveres segítséget is — nyújtanak egymásnak abban az esetben, ha a szerződés részvevőinek valamelyikét támadás éri Európában; (c) a szerződés részvevői tanácskozásokat folytatnak mind az »a«pontban, mind a *b«pontban előírt kötelezettségekkel kapcsolatban; (d) a szerződés részvevőinek külön megállapodása alapján valamilyen szervet (vagy szerveket) alakítanak a fent említett tanácskozások lefolytatására, valamint más intézkedések végrehajtására, amelyek szükségesnek bizonyulhatnak azzal kapcsolatban, hogy az államok teljesítik szerződéses kötelezettségeiket. A szovjet kormány, amikor ezt a javaslatot előterjeszti, magától értetődően abból indul ki, hogy később a fennálló szerződések és egyezmények (északatlanti tömb, Nyugateurópai Unió, varsói szerződés) érvényüket vesztik és az ezek alapján létesült katonai csoportosulások feloszlanak. De jelenleg az európai biztonsági szerződésről szóló mostani javaslatával kapcsolatban nem tesz javaslatot a szerződés hatályának konkrét időtartamáról és általános európai szerződéssel való felváltásáról. Véleményünk szerint megelégedhetünk azzal, hogy a szerződésben utalunk rá: addig lesz érvényben, amíg nem váltja fel az európai biztonságról szóló más, átfogóbb szerződés, amely előírja a jelenleg érvényben levő szerződések és egyezmények eltörlését. A szovjet kormány egyúttal abból indul ki, hogy a szerződés megkötésének nem kell érintenie tagállamainak a fennálló szerződések és egyezmények értelmében vállalt kötelezettségeit és ezt egyenesen ki kellene mondani a szerződés szövegében. Ugyanezt kell mondani az államoknak az egyéni és kollektív önvédelemre való jogáról, amelyet az ENSZ alapokmányának 51. cikkelye fegyveres támadás esetére előír Az államoknak az európai bitkormánya a béke megerősítésére irányuló törekvésből áthatva és elismerve, hogy minden módon elő kell segíteni a nemzetközi feszültség csökkenését és az államok közötti bizalom megteremtését, az Egyesült Nemzetek Szervezetének békeszerető céljait és elveit követve, megállapodott ezen szerződés megkötésében. A szerződés tagállamai ünnepélyesen kijelentik, hogy vállalják a következő kötelezettségeket: 1. cikkely A szerződő felek kötelezik magukat, hogy nem alkalmaznak egymással szemben fegyveres erőt és az egymás közötti kapcsolatokban tartózkodnak az erővel való fenyegetőzéstől és az esetleg közöttük felmerülő vitákat békés eszközökkel oldják meg. * 2. cikkely Ha a szerződés egy vagy több tagállamát Európában fegyveres támadás éri valamilyen állam, vagy államcsoport részéről, a szerződés többi tagállamai haladéktalanul minden olyan segítséget, még katonai segítséget is megállnak az ilyen támadásnak áldozatul esett államak vagy államoknak, amelyet a nemzetközi béke és az európai biztonság helyreállítása és fenntartása céljából szükségesnek ismernek el. 3. cikkely A szerződés tagállamai kötelezik magukat, hogy semmilyen ürüggyel sem adnak közvetlen vagy közvetett segítséget európai támadó államnak. 4. cikkely A szerződés tagállamai minden esetben tanácskozni fognak egymással, ha bármelyik tagállam véleménye szerint a szerződés egy vagy több tagállamát Európában fegyveres támadás fenyegeti, hogy az ilyen veszély elhárítása céljából hatékony intézkedéseket tehessenek. Haladéktalanul megtartják a szükséges tanácskozást minden esetben, amikor a szerződés valamelyik tagállama ellen elkövetett támadás esetén a béke helyreállítása céljából összehangolt intézkedések foganatosítására van szükség. 5. cikkely A szerződő állatitok kölcsönös megegyezés alapján külön szervet (vagy szerveket) alatonsági szerződésben vállalt kötelezettségei nem csorbíthatják ezt a jogot. Az európai biztonság kérdésének megvitatása során a Szovjetunió nemcsak saját biztonságának és nemcsak a jelen értekezleten képviselt államok biztonságának kérdését veti fel. A Szovjetunió, miközben joggal gondot fordít saját biztonságának biztosítására, ezt a kérdést azoknak az európai államoknak biztonságával összefüggésben szemléli, amelyek különösen erősen szenvedtek a német agressziótól. Ezek az országok természetesen nyugtalankodnak saját biztonságuk miatt, azokkal a tervekkel kapcsolatban, amelyeknek alapján fel akarják támasztani a német militarizmust és katonai csoportosulásokat létesítenek Nyugat-Németország és később az egyesített Németország részvételével. Az európai biztonság kérdését vizsgálva, óhatatlanul gondolnunk kell olyan államok biztonságára is, mint Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Görögország és más európai államok, amely elmek népei annyit szenvedtek a hitleri betörés következtében. Figyelmet érdemel az a körülmény is, hogy a »Különleges garanciák Németország újraegyesítésével kapcsolatban? című szerződéstervezet semmit sem mond arról, vajon gondoskodik-e ez a szerződés például a Németországgal határos államok biztonságáról. Ezt a kérdést pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha az európai biztonságról beszélünk. Kívánatos lenne, hogy ebben a kérdésben megkapjuk a szükséges felvilágosításokat. Az elmondottalknak megfelelően, a szovjet küldöttség az értekezlet elé terjeszti az európai biztonsági szerződés tervezetét, amely a következőképpen hangzik: bízanak a fent említett tanácskozások megtartása, valamint a biztonság biztosítását szolgáló olyan más intézkedések foganatosítása céljából, amelyekre az államoknak a jelen szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban szükségük lehet. 6. cikkely A szerződés tagállamai megállapodnak, hogy a jelen szerződésben vállalt kötelezettségek nem érintik az érvényes szerződésekben és egyezményekben vállalt kötelezettségeiket. 7. cikkely A jelen szerződésben az államok által vállalt kötelezettségek nem csorbíthatják a szerződés tagállamainak az egyéni és a kollektív önvédelemre való jogát, amelyet az ENSZ alapokmányának 51. cikkelye fegyveres támadás esetére előír. 8. cikkely A szerződés ideiglenes jellegű és addig lesz hatályban, amíg nem váltja fel másik, olyan átfogóbb európai biztonsági szerződés, amely az érvényes szerződéseket és egyezményeket felváltja. A szovjet küldöttség egyúttal szeretne felvetni még egy kérdést, amely közvetlenül összefügg az európai biztonság szavatolásának feladatával. Ismeretes, hogy a négy hatalom kormányfői genfi értekezletén olyan elgondolások hangzottak el, többek között Eden úr, Nagy-Britannia miniszterelnöke részéről, hogy célszerű Európában létrehozni a fegyverzet korlátozásának és felügyeletének külön övezetét. Az is ismeretes, hogy N. A. Bulganyin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke kedvezően fogadta az Eden úr által kifejtett elképzeléseket. Mindnyájan emlékszünk arra, hogy a kormányfők irányelvei is megemlítik »olyan övezet létesítését Kelet és Nyugat között, ahol a fegyveres erők elhelyezése kölcsönös megegyezésnek lesz alávetve". Ez a formula, amely szerint »a Kelet és a Nyugat között övezetet létesítenek", megfelelt Edén javaslatának. Ha azonban arról beszélünk, hogy övezetet teremtenek »a Kelet és a Nyugat között", akkor világos, hogy azt kell szem előtt tartani, hogy a Kelet és a Nyugat közötti vonal ott van, ahol valóban van. Ezzel szemben a három miniszter tervezetében egészen mást olvashatunk erről az övezetről. Ebben a tervezetben olyan övezetről van szó, aurriga:az újra egyesített Németország és a keleteurópai országok közötti demarkációs vonal két oldalán terül elő. Ez a javaslat nem felel meg a kormányfők részérőla Kelet és Nyugat közötti övezetre vonatkozólag adott irányelveknek és nem felel meg a mindenki által közismert reális tényeknek. Teljesen világos, hogy ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A szovjet kormány figyelmesen tanulmányozta az övezetre vonatkozó összes javaslatokat és elgondolásokat és arra a kövekeztetésre jutott, hogy ez a kérdés komoly figyelmet érdemel és meg kell kísérelnünk összeegyeztetni álláspontunkat ebben a kérdésben, annál is inkább, mert álláspontunk egész sor pontban sokban megegyezik. Attól az óhajtól vezettetve, hogy közeledjünk Edén úr javaslatához, mi, a négy kormányfő irányelveinek megfelelően, javasoljuk, egyezzünk meg a következőkben: 1. A fegyverzet korlátozásának és ellenőrzésének övezete Európában a Német Szövetségi Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a velük szomszédos államok, vagy ezek közül néhánynak a területét foglalja magában. 2. Az övezet kérdésére vonatkozó egyezményben elő kell írni az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Franciaország ama fegyveres erőinek felső határát, amelyek az ebben az övezetben elterülő államok területén állomásoznak. E csapatok létszámának kérdését kiegészítően kell megvizsgálni. 3. A fegyveres erők korlátozására és ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségekhez, amelyeket az államok megfelelő egyezmény alapján vállalnak, ezeknek az államoknak hozzá kell járulniuk és ezek az államok e kérdésben szabadon, szuverén jogaiknak megfelelően határozhatnak. 4. A fegyverzet csökkentésére vonatkozó kötelezettségek végrehajtása érdekében az övezetbe tartozó területeken együttes ellenőrzést kell létesíteni a szerződésben részt vevő államok fegyveres erői és fegyverzete fölött. Ha megegyezés jönne létre közöttünk ebben a kérdésben, a továbbiakban pedig megegyezés jönne létre a többi érdekelt állammal is, ez nagy jelentőséggel bírna a béke megszilárdítása szempontjából és elősegítené az európai feszültség csökkentését. Ugyanakkor egy ilyen megegyezés megkönnyítené a leszerelés kérdésének megoldását is, mert Európa egy meghatározott területének példája nyomán bebizonyosodna, hogy megvan a lehetőség azoknak a leszerelési intézkedéseknek alkalmazására, amelyeket később nagyobb arányokban lehetne megvalósítani. A szovjet küldöttség azt a reményét fejezi ki, hogy a szovjet kormánynak ezek a javaslatai, amelyeket — mint már rámutattunk —, a jelen értekezlet többi részvevői által előterjesztett megfelelő javaslatok figyelembevételével készített el, megfelelő alapul szolgálnak álláspontunk közeledéséhez és elősegítik a szükséges megegyezést a négy hatalom között az európai biztonság biztosításának fontos kérdésében. Molotov nyilatkozata az európai biztonság kérdéséről Az európai biztonsági szerződés tervezete Haoszlfcsnet nek és Konrad Adenauernek, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárjának, hogy utazzanak Genfbe személyesen, vagy küldjék el képviselőiket a német kérdés megvitatásában való részvétel céljából. Kedd, 1955. november 1. Szakadár szakszervezetet alapítottak nyugat-német kereszténydemokrata képviselők Essenből jelenti az ADN: Winkelheid, Even és Voss kereszténydemokrata képviselők vasárnap Essenben sárga szakszervezetet alapítottak "német keresztény szakszervezeti mozgalom" elnevezéssel. A szakadár szakszervezet 12 tagú vezetőségének elnökévé Evon kereszténydemokrata parlamenti képviselőt, alelnökévé Erich Königet választották. A szervezet ügyvezető elnöke Voss kereszténydemokrata képviselő lett. A Mint az Associated Press jelentette, Armas guatemalai elnök vasárnap hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba utazott. (Külpolitikai híranyagunk folytatása a 4. oldalon.)