Magyar Nemzet, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-01 / 282. szám
AHA / A FIASAI I® IKO \ I 1, A !* .1 \ A hidrogénbomba és a nemzetközi helyzet A Szovjetunióban végrehajtott hidrogénbomba-robbantás érthetően óriási visszhangot keltett világszerte. Azok a körök, amelyek a genfi értekezlet után kialakult helyzetet igyekeznek felhasználni a hidegháború újjáélesztésére, a Szovjetunióban végrehajtott termonukleáris kísérletek felhasználásával megpróbálják ismét elterjeszteni a háborús hisztéria légkörét. Ezek a körök, mindenekelőtt az Egyesült Államok vezérkarához közelálló szélsőséges csoportok, a fegyverkezési hajsza fokozását követelik. Ugyanakkor azonban a nemzetközi közvélemény és benze a józanabb nyugati politikai csoportok is világosabban látják, mint valaha, hogy a fegyverkezés fokozása és az atomfegyverek megtiltásának további halogatása végzetes következményekkel járhat a nyugati világra. Amíg a legvadabbul uszító lapok azt állítják, hogy a bombafelrobbantotta a genfi szellemet®, addig a nemzetközi közvélemény a Szovjetunió óriási erejű atom- és hidrogénfegyvereiben éppen a béke és a biztonság megszilárdításának tényezőit látja. Ez érthető is. A szovjet hidrogénbomba-robbantás mindenki számára érthető válasz azokra a tervekre, amelyeket az Atlanti Tanács múlt évi ülésszakán az atomstratégia alkalmazására vonatkozóan a nyugati katonai vezetők kidolgoztak. Az atlanti tömb vezetői akkor úgy határoztak, hogy egész katonai-stratégiai tervezésüket átállítják az atomfegyvereknek megfelelően és semmi kétséget sem hagytak aziránt, hogy az atom-és hidrogénfegyverek alkalmazására törekednek. A TASZSZ- közlemény tehát elsősorban ezeket az atomstratégákat figyelmezteti ismételten arra, hogy az atom- és hidrogénzsarolás korszaka már régen lejárt, hogy az atomdiplomáciát már felváltotta agenfi diplomácia. A Szovjetunióban végrehajtott kísérlet tehát nem a genfi szellemet robbantotta fel, hanem azoknak a terveit, akik minden eszközt felhasználnak a genfi szellem elpusztítására és a háborús tömbpolitika folytatására. A hideg tények világánál a reálisabban látó nyugati politikusok is arra a felismerésre jutottak, hogy az erőpolitika ■folytatása a megváltozott helyzetben csak katasztrófához vezethet. Mi sem bizonyította ezt sszemmel láthatóbban, mint a kormányfők genfi találkozója. A kormányfői értekezlet létrejöttéhez szükséges feltételeket természetesen a Szovjetunió sorozatos kezdeményező lépései teremtették meg, de elősegítette az is, hogy a Szovjetunió nagy léptekkel haladt előre a legkorszerűbb fegyverek gyártásában. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának 1955 februári ülésén a következőket mondotta: „Odáig ment a dolog, hogy a hidrogénfegyver előállításában a szovjet emberek olyan sikert értek el, hogy nem a Szovjetunió, hanem az Amerikai Egyesült Államok került az elmaradottak helyzetébe. Az amerikai politika felelős vezetői nyilvánvalóan tudtak arról, hogy a Szovjetunió nemcsak utolérte, hanem sok tekintetben túl is szárnyalta az atom- és hidrogéngombák gyártásában az Egyesült Államokat. Ezt a tényt egyébkéntaz atomenergia békés felhasználásának területén a genfi nemzetközi atomkonferencia hatalmas erővel bizonyította. A hidrogénfegyverek tekintetében beállott új fordulat, vagy ahogy ezt akkortájt az Egyesült Államokban megfogalmazták, az »atomholtpont«, érthetően a megegyezés irányában befolyásolta az események menetét. Az újabb hidrogénbomba-kísérlet a Szovjetunióban hatását tekintve, mindenképpen erősíteni fogja ezt az irányzatot A londoni Times a TASZSZ bejelentését kommentálva, a következőket írta: Mielőbb meg kell valósítani a fegyverzet szabályozásának és ellenőrzésének terveit.« A New York World Telegram and Sun pedig a közvéleményre hivatkozva, nem minden lehangoltság nélkül állapította meg: »Nyugat számára mind nehezebbé válik nemet mondani a szovjet javaslatokra.« Az atomfegyverkezési zsákutcából az emberiség számára csak egyetlen kiút adódik: az atom- és tömegpusztító fegyverek törvényen kívül helyezése és gyártásuk megtiltása. Ezért küzdött a Szovjetunió az első atombomba felrobbantásának pillanatától kezdve a tömegpusztító fegyverek eltiltásáért. E cél megvalósítására több javaslatot nyújtott be a háborút követő években az ENSZ atomenergia-bizottságához, majdpedig a leszerelési bizottság ülésein új és új indítványokkal igyekezett előmozdítani a kérdés rendezését. Köztudott dolog, hogy az ez év május 10-i szovjet leszerelési javaslatok éppen a megoldás elérése céljából elfogadták az atomfegyver törvényen kívül helyezésének időpontjára vonatkozó angol— francia közös tervet. Nem a Szovjetunión múlt tehát, hogy ebben a kérdésben a külügyminiszterek genfi értekezletén nem sikerült előrehaladni, hanem elsősorban az Egyesült Államok kormányán és kisebb mértékben az angol és francia kormányon. N. Sz. Hruscsov a termonukleáris kísérletekről szólva bangalori beszédében hangsúlyozta: »A Szovjetunió sohasem fog visszaélni ezzel a fegyverrel."« Ez a kijelentés egyrészt tömör megfogalmazása annak, hogy hiábavaló kísérlet az erő nyelvén beszélni a Szovjetunióval, másrészt pedig, hogy a szovjet kormány fokozza erőfeszítéseit az atom- és hidrogénfegyverek eltiltását kimondó nemzetközi egyezmény létrehozására. A szovjet kormányt éppen az atomdiplomácia kényszerítette a saját atom- és hidrogénfegyvereinek kifejlesztésére. A Szovjetunió álláspontja szerint azonban nem e fegyverek léte biztosítja a békét — mint ahogy ezt az egyes nyugati hírmagyarázók elhitetni igyekeznek —, hanem éppen e fegyverek eltiltása teremtheti csak meg a tartós békét és biztonságot. Érthető, hogy mindaddig, amíg az eltiltásban nem sikerül megegyezni, a Szovjetunió sem mondhat le e fegyver tökéletesítéséről. A lényegazonban az, hogy a Szovjetunió — ellentétben az imperialista vezetőkörökkel —, minden eszközt megragad az atomfegyver eltiltásának elérésére. Teljesen tarthatatlan az az álláspont, amely szerint a technika hallatlan fejlődésének korszakában lehetetlen megvalósítani az atomfegyverek eltiltását. Ebben a helyzetben a nagyhatalmak legfőbb kötelessége: megegyezést keresni a fegyverkezés csökkentésére és a tömegpusztító fegyverek eltiltására. Ez az emberiség előtt álló egyetlen lehetőség, a békés egymás mellett élés megvalósításához vezető egyetlen út. Nem kétséges, hogy a Szovjetunióban végrehajtott termonukleáris kísérletek elősegítik a megegyezés létrejöttét. A szovjet—magyar barátság erősíti államaink politikai és gazdasági hatalmát, kölcsönösen gazdagítja kultúránkat A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének találkozója Budapest dolgozóival A Magyar Dolgozók Pártja budapesti pártbizottsága, Budapest Főváros Tanácsa és a Magyar—Szovjet Társaság budapesti szervezete szerdán délután a Nemzeti Sportcsarnokban találkozót rendezett a Szovjetunió Legfelső Tanácsának hazánkban tartózkodó küldöttsége és a budapesti dolgozók között. A hatalmas épület már jóval öt óra előtt teljesen megtelt, s a budapesti dolgozók hoszszantartó tapssal, forró szeretettel fogadták a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a terembe lépő küldötteit. A találkozó elnökségében helyet foglaltak a párt és a kormány vezetői: Ács Lajos, Dobi István, Kovács István, Rákosi Mátyás, Vég Béla. Az elnökség tagja volt Altomáre Iván élelmiszeripari miniszter, Biszku Béla, az MDP XIII. kerületi pártbizottságának első titkára, Boldoczki János külügyminiszter, Csató László, a Vörös Csillag Traktorgyár igazgatója, Csikesz Józsefné, a budapesti pártbizottság titkára, Fejős Istvánná, a Magyar Pamutipar sztahanovistája, Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke, Gegesi-Kiss Pál, az Orvostudományi Egyetem rektora, Hantos János, a Magyar— Szovjet Társaság budapesti szervezetének titkára, Illés Béla Kossuth-díjas író, Jánossy Lajos Kossuth-díjas akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia titkára, Kende István, a Magyar—Szovjet Társaság főtitkára, Kolhanek József, a Gheorghiu-Dej Hajógyár sztahanovistája, a szocialista munka hőse, Komáromi Lajos, a Klement Gottwald Villamossági Gyár sztahanovistája, a szocialista munka hőse, Lányi István, a Rákosi Mátyás Művek Csőgyára termelési osztályának vezetője, Mező Imre, a budapesti pártbizottság titkára, Nagy Mária, a budapesti pártbizottság titkára, Nagyistók József, az országgyűlés alelnöke, Nógrádi Sándor vezérezredes, a honvédelmi miniszter első helyettese, Pesta László, Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, Pittker Ignác, az Egyesült Izzó sztahanovistája, a szocialista munka hőse, Pongrácz Kálmán, Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Simon Zsuzsa, a Színház- és Filmművészeti Főiskola igazgatója, Szabó Pál, a Hazafias Népfront országos tanácsának elnöke, Szikra Sándor, a Ganz Vagongyár pártbizottságának első titkára, Szőczei Sándor, a MÁVAG Kossuth-díjas főművezetője, Szűcs Lajos, a budapesti pártbizottság titkára, Tokodi Pál, az Elektromos Készülékek és Mérőműszerek Gyárának főmérnöke, H Orbán Ernő Kossuth-díjas író, Vajdai Lajosné, az MNDSZ budapesti szervezetének elnöke, Vigh Ilona, az MDP V. kerületi pártbizottságának titkára. Az elnökségben foglaltak helyet a Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének tagjai: N. M. Pegov, a Legfelső Tanács Elnökségének titkára vezetésével, valamint J. V. Andropov, a Szovjetunió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A baráti találkozót Kovács István, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára nyitotta meg. Köszöntötte a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötteit, akiket a jelenlevők újból hosszantartó tapssal, lelkes felkiáltásokkal üdvözöltek. Úttörők virágcsokrokat nyújtottak át a kedves vendégeknek. Kovács István felkérte N. M. Pegovot, a Legfelső Tanács küldöttségének vezetőjét, a Legfelső Tanács Elnökségének titkárát, hogy szóljon a gyűlés részvevőihez. A találkozó részvevői forró szeretettel köszöntötték a szónoki emelvényre lépő N. M. Pegovot, szeretettel fogadtak bennünket és állandóan tapasztaltuk azt a mély és őszinte baráti érzést, amellyel a magyar nép a szovjet haza népei iránt viseltetik. — Minden városban és faluban sok érdekes, lelkesítő benyomást szereztünk, elénk tárultak a munkásélet legkülönbözőbb megnyilvánulásai. A munka tavaszi áradatként zúg most szerte a magyar földön. Mindenekelőtt a magyar ipar rohamos fejlődéséről, a Magyar Dolgozók Pártja iparosítási politikájának gyors és határozott megvalósításáról akarok beszélni. Mi őszintén örülünk ennek, mert a szovjet emberek saját tapasztalataikból tudják, milyen hatalmas jelentőségű az iparosítás és különösen a nehézipar fejlesztése a szocialista építés, az állam gazdasági erejének megszilárdítása és a népjólét állandó emelése szempontjából. A népi kormány és a párt nagymértékben gondoskodik a magyar ipar fejlesztéséről Világosan látható ez Sztálinváros és Kazincbarcika építkezésein is, a Szegedi Textilkombinátban is, valamint Győr, Miskolc gyárai, a csepeli kombinát és a küldöttségünk által meglátogatott sok más iparvállalat teljesítőképessége növelésében, korszerűsítésében. A munkások az új élet igazi alkotói . A Magyar Dolgozók Pártja vezette magyar munkásosztály sikeresen küzdi le a jobboldali elhajlás káros következményeit és kemény, hősi munkával nagy szolgálatot tesz a szocialista építés ügyének. — Mi láttuk, hogy mekkora lelkesedéssel, lendülettel dolgoznak ezekben a nagyszerű üzemekben a népi Magyarország munkásai. A magyar munkások az új élet igazi alkotói, a munka hősei, a szocialista front harcosai. (Taps.) Ezek az egyszerű emberek, a magyar munkásosztály hős képviselői napról napra, kezük munkájával gyarapítják az ország gazdagságát, erősítik hazájuk hatalmát. — Meg kell mondanom azonban, hogy a mai magyar írók, költők, művészek, zeneszerzők sokkal adósai a munkásosztálynak és hőseinek. Nem tévedek, ha azt mondom, hogy a nép olyan műveket vár önöktől, költő, író, művész, zeneszerző elvtársak, amelyek méltóképp bemutatják lelkesítő, alkotó munkáját, kemény helytállását és élcsapata, a magyar munkásosztály munkahősiességét. (Taps.) — Dicsőség a hős magyar munkásosztálynak, a Magyar Népköztársaság szocialista építő munkája élharcosának. (Taps.) — Éljen a hős magyar munkásosztály ! (N. M. Pegov ezeket a szavakat a részvevők lelkes tapsától kísérve, magyarul mondotta el. A megjelenítek lelkesein ünnepük a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barátságát.) A falu ijjászületése — Kedves barátaim! Az új rendszer megszilárdításáért vívott harcukban az önök országában létrejött és megedződött a munkás-paraszt szövetség, amely hatalmas erő a népgazdaság szocialista átalakításában. Fényes például szolgálhat erre az átalakulásra a magyar falu, amely most a szó szoros értelmében újjászületésének időszakát ■élU — Meglátogattunk olyan nagy állami gazdaságokat, mint a mezőhegyesi, a bábolnai, a tokaji, láttunk termelőiszövetkezeteket és gépállomásokat, részletesen megismerkedtünk tevékenységükkel és meggyőződtünk arról, milyen nagy sikereket ért el az önök országának mezőgazdasága. A dolgozó parasztok lelkesen beszéltek arról, hogy a magyar falu szocialista átalakulása megnyitotta a magyar paraszt előtt a boldog, a jómódú élet széles útját. A termelőszövetkezetek ez évi termése meghaladja az egyénileg dolgozó kis-és középparasztok átlagtermését, a szövetkezeti tagok jövedelme pedig a háztáji gazdaságból származó jövedelemmel együtt máris meghaladja az egyénileg dolgozó parasztok átlagjövedelmét. Meg kell mondani, hogy ismerkedésünk a magyar mezőgazdasággal nemcsak sok élénk benyomást hagyott bennünk, hanem láttunk sok olyat is, amit a mi mezőgazdaságunkban is felhasználhatunk. Önök joggal büszkélkedhetnek azokkal az eredményekkel, amelyeket széli országuk felszabadított dolgozó parasztsága elért. ASzovjetunió Legfelső Tanácsa delegációjának tagjai igaz szívvel, új, nagy sikereket kívánnak a magyar mezőgazdaság dolgozóinak eredményes munkájukhoz. A kultúra és tudomány felvirágzói. — A népi demokratikus forradalom győzelme nemcsak Magyarország gazdasági fejlődése, hanem a magyar kultúrára és tudomány felvirágzása előtt is megnyitotta az utat. A magyar dolgozó értelmiség megérte azt a nagy boldogságot, hogy saját népét szolgál- • hatja és örömmel állítja tudását, tehetségét, alkotó lelkesedését a szocialista építés ügyének szolgálatába. A Magyar Dolgozók Pártja és a népi kormány minden feltételt biztosít a tudomány haladásához, a formájában nemzeti, tartalmában szocialista magyar kultúra fejlődéséhez. A népi hatalom éveiben a magyar értelmiség saját szemével győződött meg arról, hogy a művészetet és az irodalmat a dolgozó nép becsüli meg legjobban, amely szereti nemzeti kultúráját és minden módon gondoskodik annak szüntelen fejlesztéséről és tökéletesítéséről. — Láttuk, milyen nagy lendülettel dolgozik a magyar értelmiség és milyen hálásan fogadja a nép ezt a nagy és nemes munkát. Becsület és dicsőség a hazáját szerető magyar értelmiségnek, amely lelkes munkával népe boldogulását szolgálja. (Taps.) A magyar nép egyre szorosabban tömörül a párt és a kormány köré A népi hatalom kialakulása az önök országában életre hívta a dolgos és tehetséges magyar népben rejtőző nagy alkotó erőket. A népi hatalom éveiben a Magyar Népköztársaság dolgozói jelentős sikereket értek el az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra fejlesztésében. E sikerek a lakosság jóléte további emelésének alapját jelentik. Az első ötéves terv sikeres teljesítése nagymértékben előre vitte a szocializmus építését a Magyar Népköztársaságban. Ma a magyar nép a második ötéves terv, rangozan feladattadala IV. M. Pegov beszéde — Engedjék meg — kezdte beszédét —hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsának küldöttsége nevében forró, szívélyes üdvözletünket adjam át önöknek, a dicső magyar főváros dolgozóinak, és önökön keresztül a Magyar Népköztársaság egész népének. Engedjék meg továbbá, hogy megköszönjem önöknek, a mi kedves budapesti barátainknak, azt a meleg fogadtatást, amelyben küldöttségünket részesítették. Biztosítom önöket, hogy találkozásunk emlékét mindörökké őrizni fogjuk szívünkben, mint utazásunkegyik legfényesebb és legszebb emlékét. Ezt a meleg fogadtatást úgy tekintjük, hogy a szovjet népnek szól, amelyet mi itt — a barátság és az együttműködés megtisztelő küldetését teljesítve — képviselünk. N. M. Pegov ezután" arról beszélt, hogy a szovjet emberek szeretettel és baráti együttérzéssel figyelik sikereinket, örülnek ezeknek és hogy testvéri támogatásban és kölcsönös segélynyújtásban erősödik és edződik a magyar—szovjet barátság, amelyet — mint mondotta — mi, önökkel együtt joggal nevezünk öröknek és megbonthatatlannak. A két nép barátságának történelmi előzményeiről szólott ezután, majd a találkozó részvevőinek lelkes tetszésnyilvánításától kísérve kijelentette: Magyarország felszabadulása után, a magyar népi hatalom létrejötte után a barátság fejlődésének és erősödésének nincs és nem is lehet semmiféle akadálya. E barátság erősíti államaink politikai és gazdasági hatalmát, kölcsönösen gazdagítja kultúránkat. A munka tavaszi áradatként zúg szerte a magyar földön A delegáció itt tartózkodásáról szólva megemlékezett arról a mély benyomásról, amelyet Budapest fejlődése tett a küldöttség tagjaira. — Szeretjük ezt a várost nagy munkaüteméért, fáradhatatlan munkaképességéért — mondotta —, azért, mert benne mint tükörben, szemünk elé tárul az országszerte folyó szocialista építőmunka egész nagysága. Itt tartózkodásunk alatt sok érdekes, bensőséges beszélgetést folytattunk a főváros dolgozóival, ilyen nagyszerű, ilyen lelkes emberekkel, akik készek fáradhatatlanul dolgozni országuk, szeretett városuk javára, Budapest évről évre szépül, lakóinak élete pedig egyre boldogabbá és gazdagabbá válik. — Legyen a Budapest fölé büszkén emelkedő Szabadságszobor a szovjet és a magyar nép örök, testvéri, szétszakíthatatlan barátságának szimbóluma. A küldöttség vidéki útjairól szólva kijelentette: — Mindenütt meleg baráti