Magyar Nemzet, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-01 / 1. szám

IWU ^­­^" ^ ^ ^­­ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Új év —■ új feladatok Új esztendőbe léptünk. Újra elhagytunk egyet a kor útjá­nak mérföldköveiből. Visszate­kintünk az elmúlt esztendőre is, de a szem már az új, a most következő év felé fordul. Né­­pünk számára ez a januári nap nemcsak egyszerűen új év kezdetét,­­hanem még egy nagy, fontos kezdetet, második öt­éves tervünnk indulását is je­lenti. A második ötéves tervet, amellyel hatalmas lépést szán­dékozunk tenni előre, a dol­gozó magyar nép felfelé veze­tő útján, szocialista jövendőnk építésében. A most kezdődő esztendő — a második ötéves terv első éve ■— népgazdaságunk minden ágazatában nagy és komoly feladatokat ró dolgozóinkra. Az első és legfontosabb feladat ebben az esztendőben az, hogy tovább erősítsük népgazdasá­gunk szocialista szektorát. A nemzeti jövedelem termelésé­ben 1956-ban a szocialista szek­tor közel háromnegyed részét teszi az egész nemzeti jövede­lemnek. Az iparban az új esz­tendő fordulatot jelent a nagy­ipar és a nehézipar javára, s ezt a fordulatot örömmel és megelégedéssel fogadja a szo­cialista építés minden­­harcosa, hiszen a nehézipar jelentős fejlesztése nélkülözhetetlen feltétele a szocialista iparosí­tás előbbrevitelének, mintegy megalapozása az ötéves terv további sikereinek. 1956-os ter­vünk előírásain túl is, hosszú időre előre útmutatást ad az ipar nagy feladatainak megol­dásához a párt Központi Veze­tőségének novemberi határo­zata, külön hangsúlyozva ipari termelésünk fejlesztésének fel­adatai között, hogy hazánk to­vábbi felemelkedése, népünk jólétének fokozása, a szocia­lizmus győzelmének ügye a műszaki színvonal emelkedé­sétől, az új technika bátor al­kalmazásától függ. A mezőgazdaság előtt álló feladatok sorában összefonó­dik a legfontosabb két tenni­való: a termelés hozamának gyors emelése, s a szocialista nagyüzemi társasgazdálkodás súlyának, jelentős növelése. A mezőgazdaság fejlesztésének a párt által kidolgozott hatalmas terve is kifejezője annak, hogy népi államunk, a pán politi­kájának alapja a munkás-pa­raszt szövetség. Mindaz, amit a termelőszövetkezetek foko­zott állami támogatásával, az egyéni gazdálkodást folytató dolgozó parasztoknak nyújtott jelentős segítséggel, a kiváló gépek tízezreivel, a műtrágya százezer tonnáival az ipartól kap a falu, ennek a szövetség­nek erősítését, megszilárdítá­sát szolgálja. S mindaz, amit államunk, iparunk, egész dol­gozó népünk a mezőgazdaság fejlesztésére áldoz, azt a célt szolgálja, hogy még jobban ki­elégíthessük a lakosság egyre növekvő élelmiszerfogyasztási igényét, iparunk mezőgazda­­sági jellegű nyersanyag-szük­ségletét, s nem utolsósorban, hogy teljesítsük egész nép­gazdaságunk fejlődéséhez szükséges külkereskedelmi ter­vünket. Amit dolgozó népünk ötéves tervünk végrehajtása során alkot és tesz­i a Magyar Dol­gozók Pártja politikájának, a nép javát szolgáló, a marxista —leninista tanításokhoz tán­­toríthatatlanul hű politikának megvalósítása a gyakorlatban. Az elmúlt esztendőben a párt vezetésével hazánk hatalmas utat tett ,meg előre, a szocia­lista jövendő felé. Amikor a párt márciusi határozata le­leplezte a jobboldali opportu­nista nézeteket, felszámolta az ezeknek talaján felburjánzott liberalizmust és fegyelmet­­­lenséget, egyúttal megmutatta azt is, hogy a jobboldali esh, V­lók demagóg ígérgetései ml (Folytatása a 2. oldalon) Az új év alkalmából a Szabad Nép szerkesztő bi­zottsága kérdésekkel fordult Hegedűs Andráshoz, a Mi­nisztertanács elnökéhez, aki az alábbi válaszokat adta: KÉRDÉS: Hogyan értékeli a miniszterelnök elvtárs az elmúlt év eredményeit a ma­gyar népi demokrácia fejlő­dése szempontjából? VÁLASZ: Az 1955-ös év népi demokráciánk további meg­erősödésének, a népgazdaság sokoldalú fejlődésének, a szo­cializmus sikeres építésének esztendeje volt. Pártunk irá­nyításával és kormányunk ve­zetésével népünk megőrizte és továbbfejleszti az előző évek­ben elért eredményeket és sikerrel javítja ki azokat a hibákat, amelyeket a jobbol­dali elhajlás okozott. Nép­gazdaságunk az elmúlt évben alapjában egészségesen fejlő­dött; túlteljesítettük mind az ipar, mind a mezőgazdaság éves tervét. Az új év alkal­mából a kormány háláját és köszönetét szeretném tolmá­csolni egész népünknek és mindenekelőtt a szocialista ipar dolgozóinak, akik több mint 8 százalékkal több ter­méket adtak a hazának, mint az előző esztendőben. A népgazdaságban elért eredmények lehetővé tették, hogy a tervezetthez képest megnöveljük beruházásainkat és ezzel gyorsítsuk az ipar és mezőgazdaság fejlesztését, ugyanakkor a termelésben el­ért sikerek lehetőséget terem­tettek arra is, hogy tovább ja­vítsuk a dolgozók életkörül­ményeit városban és falun egyaránt. Egyik bizonyítéka ennek a többi között üzleteink karácsonyi és új év előtti for­galma, amely az árucikkek mennyiségében és választéká­ban is messze túlhaladott min­den eddigit. KÉRDÉS: Miben látja a következő év legfontosabb feladatait gazdasági életünk­ben? VÁLASZ: 1956-ban, második ötéves tervünk első évében népi demokráciánk további erősítése és a népjólét emelése érdekében erőteljesebben kell korszerűsítenünk iparunkat és fejlesztenünk mezőgazdasá­gunkat, mint ez az elmúlt években történt. Az iparban gyorsabban kell áttérnünk új gyártmányok kibocsátására és fejlettebb gyártási eljárások­ra; a mezőgazdaságot jobban látjuk el gépekkel, műtrágyá­val, növényvédőszerekkel és minden más termékkel, ame­lyek a termelés fellendítésé­hez szükségesek. Mindezeket a terveinket a legszilárdabb alapokra: a magyar munkás­­osztály, a dolgozó parasztság és értelmiség bizalmára, ön­tudatára és odaadó hazaszere­tetére építjük. A kormány arra törekszik, hogy gazdasági lehetőségein­ket kihasználjuk népgazdasá­gunk további fejlesztésére, i­ly módon szilárd gazdasági alapot akarunk teremteni népi demokratikus rendszerünk to­vábbi erősítéséhez, a népjólét emeléséhez. Biztosítani akar­juk az ipari termékek válasz­tékának és minőségének to­vábbi javítását, a dolgozók mezőgazdasági termékekkel való jobb ellátását, a lakás­építések meggyorsítását, a közlekedés fejlesztését, népünk kulturális színvonalnak to­vábbi emelését. KÉRDÉS: Melyek az ön véleménye szerint a ma­gyar nép szempontjából az elmúlt év legfontosabb kül­politikai eseményei, a Ma­gyar Népköztársaság az új esztendőben hogyan kíván hozzájárulni a nemzetközi együttműködés fokozásához,­­ a béke biztosításához. A VÁLASZ: A Magyar Nép­köztársaság — más békeszere­tő országokhoz hasonlóan — az elmúlt évben arra töreke­dett, hogy előmozdítsa a nem­zetközi feszültség enyhülését, a béke megszilárdítását. Ez a célunk az új évben is. A magyar nép nagy öröm­mel és lelkesedéssel fogadta, hogy Magyarországot az el­múlt év végén az Amerikai Egyesült Államok vezető kö­reinek gáncsoskodása ellenére az ENSZ-közgyűlés döntő többségének támogatása mel­lett felvették az ENSZ-be. Az­zal, hogy egyenjogú ország­ként bekerültünk az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, sok éves harcunk ért sikeresen vé­get, melyet hazánk, népi demokratikus rendszerünk nemzetközi elismertetéséért vívtunk. Joggal tekinthetjük ezt az elmúlt év országunkra nézve legfontosabb, legjelentő­sebb eseményének. Saját eredményünknek te­kintjük azokat a sikereket is, amelyeket a Szovjetunió, Kí­na, a szocialista tábor többi országa az elmúlt évben a bé­ke megőrzése, az emberi hala­dás és biztonság érdekében elért. Az elmúlt évben tehát to­vább erősítettük politikai, gazdasági és társadalmi kap­csolatunkat a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal, és a szocialista tábor többi ország­­ával. . . Az év első felében részt vettünk a varsói egyezmény megalkotásában, amelyet né­pünk joggal tekint nemzeti függetlenségünk és szabadsá­gunk egyik legfontosabb ok­mányának. A szocialista tábor országai közötti gazdasági kap­csolatok erősödését szolgálta a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa fővárosunkban meg­tartott legutóbbi ülésszaka. A magyar kormány az el­múlt évben arra törekedett, hogy a genfi szellemnek meg­felelően baráti kapcsolatokat alakítson ki minden békesze­rető országgal. Különösen nagyra értékeljük azokat az eredményeket, amelyeket a magyar és jugoszláv viszony rendezésében a két ország kö­zötti baráti és jószomszédi vi­szony helyreállításában elér­tünk, és reméljük, hogy rövi­desen megoldódnak a két or­szág között ma még rendezet­len kérdések is. Sokat javult és örvendetesen fejlődik a kapcsolatunk a szomszédos Ausztriával, amely az elmúlt évben nyerte vissza független­ségét. Fontosnak tartottuk és tartjuk diplomáciai, politikai, gazdasági kapcsolataink erősí­tését a gyarmatosítók ellen nemzeti önállóságukért küzdő közel-, közép-, távol-keleti és más országokkal. A magyar kormány és a ma­gyar nép nagy fontosságot tu­lajdonít a Szovjetunió kor­mánydelegációja, Bulganyin és Hruscsov elvtársak Indiá­ban, Burmában és Afganisz­tánban tett látogatásának és szívből őrült elért nagy sike­reiknek. Történelmi jelentősé­gű hozzájárulás ez a népek kö­zötti békés együttműködés, az emberi haladás nagy ügyéhez. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az elmúlt év ked­vező eseményei, a nemzetközi feszültség csökkenése, a békés egymás mellett élés gondolatá­nak térhódítása mellett újra jelentkeznek a­­genfi szel­lemmel ellentétes politikai irányzatok. Az Egyesült Álla­mok egyes felelős kormányfér­­fiai, köztük Eisenhower és Dul­­les urak, úgynevezett karácso­nyi üdvözleteikben, sőt a Fehér Ház legutóbbi hivatalos nyilat­kozatainak egyikében is dur­ván beleavatkoztak a népi de­mokráciák — köztük Magyar­­ország —­ belügyeibe. Ezek a karácsonyi üzenetek azt bizo­nyítják, hogy az amerikai ve­zetők együttéreznek a nagy­birtokaikat visszakívánó föld­­birtokosokkal, az eszterháziak­­kal, pálffiakkal, a gyáraikat és a bankjaikat visszasíró tőké­sekkel, a weissmanfrédokkal. Népünk egyszer és minden­korra megszabadult a tőkések­től és földbirtokosoktól, szaba­don él; saját és nem a tőkések és földbirtokosok érdekében fejleszti népgazdaságát. A ma­gyar nép nagyra értékeli sza­badságát és országa független­ségét és ezért a magyar kor­mány a leghatározottabban visszautasít minden olyan be­avatkozási kísérletet, amely népünk kivívott szabadsága, nemzeti függetlensége és elért társadalmi vívmányai ellen irányul. Egyes amerikai és más vezető politikusok számára nem rokonszenves a mi rend­szerünk, amelyben minden hatalom a dolgozó népé. De őszintén meg kell monda­nunk, hogy a mi népünk sem rokonszenvezik azzal a rend­szerrel, amelyben — mint az Egyesült Államokban — tő­kés monopóliumok vannak uralmon. Nem rokonszenvezik az olyan hatalommal, amely a XX. századra oly szégyenle­tes gyarmati rendszer védője­­ként lépett fel. Mégis, a kü­lönböző rendszerek békés egy­más mellett élése lehetőségé­nek elve, az egymás belügyei­be­n járó ide nem avatkozás, és az országok szuverenitása köl­csönös tiszteletben tartásának figyelembevételével együtt kívánunk működni minden or­szággal. Továbbra is ez egyik legfontosabb külpolitikai cél­kitűzésünk. Erőinkhez képest a jövőben is részt veszünk minden olyan nemzetközi ak­cióban, amelynek célja Euró­pa és az egész világ békéjének és biztonságának megerősítése. Mindent elkövetünk, hogy elő­mozdítsuk a még függőben levő vitás nemzetközi kérdé­sek megoldását, a népek köze­ledését, az államok közötti együttműködés fejlődését. A magyar kormány az új évben népünk érdekének megfelelően arra törekszik, hogy felhasz­nálva ENSZ-tagságát, s min­den más lehetőséget is, nö­velje szocialista építőmunkánk­at Hegedűs Andrásnak, a Minisztertanács elnökének nyilatkozata. 1996 népi demokráciánk új sikereinek éve lesz Osbi István újévi rádiószózata Dobi István, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke újév alkalmából rádiószózatot intézett a magyar néphez. A rádiószózat a következőkép­pen hangzik: Kedves Barátaim! Kedves Elvtársak! Most, amikor szerte az országban összecsendülő poharak­kal köszöntik az új esztendőt, engedjék­­meg, hogy a rádión keresztül szívélyes jókívánságaimmal üdvözöljem önöket, sze­retett hazánk minden becsületes dolgozóját. Városon és falun, üzemi klubokban, termelőszövetkezeti kultúrházakban, szórakozóhelyeken és családi otthonokban vi­dáman búcsúzik az egész ország dolgozó népe az óesztendőtől. Jogos örömmel pillantunk vissza az elmúlt évre, hiszen erő­­feszítéseink, összhangban a világ valamennyi békeszeretőt né­­peinek törekvéseivel, eredményesek voltak, sikerült megőriz­­nünk a békét. Ebben az évben tovább sokasodtak a béke hívei, s nem­­csak az egyszerű emberek százmilliói, hanem hivatalos szemé­­lyiségek is mind nagyobb számban álltak ki határozottan a béke ügye mellett. Jogos örömmel tölti el népünket, hogy világ­­méretekben látja megvalósulni azokat a béketörekvéseket, ame­­lyeket felszabadulásunk óta magáénak vall és minden nemzet­­közi fórumon képvisel. Egyre inkább valóra válnak azok a cél­­kitűzések, amelyekért tíz esztendő óta a Szovjetunió oldalán, a Szovjetunió vezetésével a népek immár több száz milliós tábo­rában küzd. Vidáman és megelégedéssel búcsúzhatunk az óesztendőtől azért is, mert a jó gazda büszkeségével nézhetünk végig saját portánkon. Az óesztendő eredményes esztendő volt, s ezek az eredmények feljogosítanak arra, hogy magabiztosan lépjük át az új év küszöbét. Magabiztosan, mert tudjuk, hogy jó úton járunk. Ebben az ünnepi pillanatban bátran állíthatom, hogy né­­pünknek minden oka megvan a bizakodásra, hiszen a Szilvesz­­ter éjszakai jókívánság olyan esztendőt köszönt, amelyben vi­lágosan állnak egész népünk előtt pártunk és kormányunk lel­kesítő célkitűzései. A párt és a kormány biztos abban, hogy szocializmust építő dolgos népünk, hazánk minden becsületes polgára azzal az energiával, melyről az elmúlt tíz esztendő alatt oly sokszor bizonyságot tett, megvalósítja a második ötéves terv elép évének feladatait is. Az új esztendővel hazánk szabad életének második évtize­­débe lépünk. Ilyen pillanatokban szokásos a számvetés. S ha az elmúlt évtized eredményeit tesszük a mérlegre, maradhat-e kétség afelől, hogy vállaljuk, s el is végezzük azt a munkást amely az 1956-os évben vár reánk? Tudjuk, hogy ez a munka nem lesz nehézségektől mentes, de szilárd egységben a párt és a kormány vezetésével, mint már annyiszor, népünk most is gyével,tus­­arai, ■ • ...... Ezekben a percekben, amikor milliók ürítik poharaikat az új év sikereire, azt kívánom hazánk minden becsületes polgá­rának, legyen ez az új esztendő még nagyobb munkasikerek esztendeje. Kívánom, legyen ez az év a munkásosztály és a dol­gozó parasztság testvéri szövetsége további erősödésének, a dol­gozó nép, a párt és a kormány egysége további szilárdulásának éve. Legyen ez az új esztendő hazánk gazdasági ereje és védelmi képessége növekedésének, minden magyar dolgozó anyagi és kulturális jóléte emelkedésének esztendeje. Legyen ez az esztendő a béke-világtábora további erősödé­­sének esztendeje. Fejlődjék és erősödjék tovább barátságunk a nagy Szovjetunióval, a béketábor országaival, a világ minden becsületes dolgozójával, a népek közötti tartós béke érdekében. Sikerekben, erőben és egészségben gazdag, boldog új évet kívánok­ biztonságát, erősítse a békéért küzdő népek összefogását és szolgálja a békés egymás mel­lett élés megvalósítását. Meggyőződésem, hogy az 1956-os év népi demokráciánk fejlődésében új, jelentős sike­reknek az éve lesz. Minden feltétele megvan annak, hogy a magyar nép pártunk és a kormány irányításával az új esztendőben még nagyobb eredményeket érjen el a nép­gazdaság fejlesztésében, a nép­­jólét emelésében, a kultúra és tudomány felvirágoztatásában. N. A. Bulganyin újévi nyilatkozata a Telenews televíziós és filmhíradótársaság washingtoni irodája vezetőjének Moszkvából jelenti a TASZSZ. N. A. Bulganyin, a Szovjet­unió minisztertanácsának el­nöke a következő válaszokat adta Ch. Shutt-nak, a Tele­­news televíziós és filmhíradó­társaság washingtoni irodája vezetőjének kérdéseire. KÉRDÉS: Úgy gondolja-e, hogy Genf szelleme, amely a négy kormányfő júliusi érte­kezletén megnyilvánult, még mindig él és élni fog? VÁLASZ: A négy kor­mányfő genfi értekezletének történelmi jelentősége az volt, hogy az együttműködés­­ és a kölcsönös megértés szelleme, amelyet részvevői tanúsítottak, megteremtette az államok közötti viszony javulásának reális lehetősé­geit, megteremtette a népek közötti szilárd béke biztosí­tásának perspektíváit. A világ népei békét akar­nak és gyűlölik a háborút. Azt szeretnék, hogy Genf szelleme és vele együtt a béke és a jobb jövő reménye erősödjék és fejlődjék. Épp ezért meggyőződé­sünk, hogy nem sikerül el­temetni azt, ami a Szovjet­unió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Francia­­ország kormányfőinek genfi értekezletén történt és ami­nek a nemzetközi helyzet megjavításában már fontos szerepe volt. KÉRDÉS: Miért jutott lé­nyegében zsákutcába a kül­ügyminiszterek nemrég tör­tént genfi találkozása, mi vol­na az ön véleménye a négy kormányfő új értekezletének összehívásáról? VÁLASZ: Bár mint tud­juk, a külügyminiszterek értekezletükön nem hoztak a napirenden szereplő kér­désekről megegyezéses ha­tározatokat, az értekezlet mégis elősegítette a rész­vevők álláspontjának to­vábbi tisztázását, aminek meg kell a jövőben könnyí­­tenie a kérdések megoldását. Ami a négy hatalom kor­mányfőinek új értekezletét illeti, ez az értekezlet ter­mékeny lehet, természetesen, ha a megérett nemzetközi kérdések megvizsgálásához minden részvevő az összes érdekelt fél érdekeinek kellő figyelembevételével fog hoz­zá. KÉRDÉS: Az Egyesült Álla­mokban és külföldön sok meg­figyelő véleménye szerint az atomzsákutca annak eredmé­nye, hogy mind a Keletnek, mind a Nyugatnak van hidro­génfegyvere. Mi az ön véle­ménye arról a lehetőségről, hogy ez a szörnyű fegyver automatikusan kizárhatja a hidrogénháború szörnyű lehe­tőségét? VÁLASZ: Ha már »atom­­zsákutcáról« beszélünk, ez egyáltalán nem a hidrogén­fegyver létezésének eredmé­nye. Az a tény, hogy eddig még nem oldódott meg az atom- és a hidrogénfegyver megtiltásának kérdése, an­nak az eredménye, hogy egyes hatalmak nem hajlan­dók az atom- és­­a hidrogén­fegyver megtiltására. Ami a Szovjetuniót illeti, a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésének, az atom- és a hidrogénfegyver feltétlen megtiltásának és az erre vonatkozó határozat végrehajtása feletti hatékony nemzetközi ellenőrzés meg­teremtésének változatlanul híve. Ilyen határozat elfoga­dása megszabadítaná a né­peket az új háborútól ipi.

Next