Magyar Nemzet, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-22 / 19. szám

^Márnád, 1956. január 3*., Angol-amerikai ellentétek a távol- és közép-keleti kérdésekben Kedden választják meg a francia nemzetgyűlés új elnökét A külpolitikai helyzet­ ­ AMERIKAI-ANGOL ELLENTÉTEK A TÁVOL-KELETEN ÉS A KÖZÉP-KELETEN. Január 17-e óta Melbourne-ben folyik a SEATO-hoz tartozó nyolc ország katonai tanácsadói­nak értekezlete. Jóllehet a tanácskozásokat a legnagyobb titok­tartás mellett folytatták, annyi mindenesetre kiszivárgott, hogy nem sikerült megegyezni a délkelet-ázsiai katonai intézkedé­sekre vonatkozó jelentésben, amelyet a SEATO-országok kül­ügyminisztereinek az idén márciusban Karacsiban esedékes értekezlete elé kell terjeszteni. Ennek oka az, hogy az értekez­let során lényegbevágó ellentétek támadtak főleg Anglia és az Egyesült Államok képviselői között. E nézeteltérések lényege az, hogy az angol megbízottak kijelentették, "óvatosan kell eljárni", mert attól tartanak, hogy az amerikaiak atombomba­­csörtetésre való hajlandósága kellemetlen következményekkel járhat. Az amerikai megbízottak viszont azt követelték, hogy leplezetlenül folytatni kell az erőpolitikát és fitogtatni kell a SEATO katonai erejét. Ez a politika pedig — az ő vélemé­nyük szerint — a SEATO »izmainak kifejlesztését« teszi szük­ségessé. Az értekezlet során bírálták Dullesnak­ a Life-ban megjelent nyilatkozatát is. A United Press szerint az egyik katonai tanácsadó elítélte Dullesnak a "háború küszöbére" vonatkozó kijelentését és hangoztatta, hogy országa a délkelet­ázsiai problémák óvatosabb kezelését követeli, hogy így kizár­ják a tényleges háború kirobbanásának lehetőségét. Eden angol miniszterelnök közelgő washingtoni utazása előtt angol—amerikai tárgyalásra került sor a közép-keleti kérdésekről. Ezeken a tárgyalásokon jelentékeny vélemény­­eltérés mutatkozott a két ország küldöttei között. A megbeszé­léseken a bagdadi egyezménnyel, a jordániai tüntetésekkel, a közép-keleti fegyverszállításokkal, az egyiptomi és a szaúd­­arábiai problémákkal foglalkoztak. Sajtójelentések szerint a tárgyalásokon különösen éles eltérés mutatkozott a buraimi oázissal és Omán szultanátussal kapcsolatos kérdésekben. E területeket — mint ismeretes — nemrégiben az angolok meg­szállták. A véleményeltérés fő oka az, hogy az ARAMCO-nak, az amerikai kőolajvállalatnak komoly érdekeltségei vannak ezen a területen. Az angolok közép-keleti politikáját legutóbb a francia kül­ügyminisztérium is bírálta. Az angol kormány ugyanis Fehér Könyvet adott ki a legutóbbi közép-keleti fegyverszállítási botrány kérdésében. A Fehér Könyvben szemmel látható kísér­let történt arra, hogy a fegyverszállításokért a­ felelősséget Franciaországra és Belgiumra hárítsák. A francia külügymi­nisztérium nyilatkozatban fejezte ki véleményét, amely szerint »nem ért egyet a tényeknek az angol kormány Fehér Könyvé­ben olvasható magyarázatával".­­ A KORMÁNYALAKÍTÁS KÉRDÉSEI FRANCIAORSZÁG­BAN. Az új francia nemzetgyűlés kedd délután kezdi meg politikai tevékenységét. Ekkor kerül sor az új nemzet­­gyűlési elnök megválasztására. Az elnöki tisztségre négy hi­vatalos és egy félhivatalos jelölést nyújtottak be. A nemzet­gyűlés elnökének megválasztása után Edgar Faure kormánya lemond. A nemzetgyűlés idáig 351 képviselő mandátumát iga­zolta s így már joga van törvényhozási működést kifejteni. Körülbelül száz képviselő mandátuma ellen jelentettek be fel­lebbezést. Tizenkét, illetve tizenhárom poujadeista mandátu­mot petícionáltak meg. Poujade-ék egyes képviselőit ugyanis úgy választották meg, hogy a mozgalom egy választókerület­ben több listával indult s ezek egymás között listakapcsolást létesítettek. Ez alkotmányellenes eljárás volt, mert egy párt egy választókerületben csak egy listával indulhat. A parlament folyosóin a legvitatottabb kérdés az új mi­niszterelnök személye. Általában azt hiszik, hogy a köztársa­sági elnök Guy Mollet-nak ajánlja fel a miniszterelnöki tiszt­séget, s már csak másodsorban emlegetik Mendés-France ne­vét. Egyes értesülések szerint bármelyikük legyen is a minisz­terelnök, a másik a külügyminiszteri tisztséget tölti­­majd be. Amennyiben Guy Mollet vagy Mendés-France miniszterelnök­jelöltsége meghiúsulni, lehetségesnek tartják, hogy a köztár­sasági elnök Pilimlin-nek, vagy Pinay-nek adhat kormányala­kítási megbízatást Megnyílt a szűz- és parlagföldek hasznosításában kitűnt komszomolisták és fiatalok értekezlete Moszkvából jelenti a TASZSZ. Moszkvában a Nagy Kreml Palotában január 20-án meg­kezdődött a szűz- és parlagföl­dek hasznosításában kitűnt komszomolisták és fiatalok ér­tekezlete. Az­ értekezleten a szűzföldeket hasznosító vala­mennyi terület több mint ezer k képviselője vesz részt. Az értekezletet Alekszandr Seljepin, a Kvm­szopol Köz­ponti Bizottságának titkára nyitotta meg és hangsúlyozta, hogy a szűzföldek termővé té­tele bekerül a Komszomol, az egész szovjet ifjúság nagysze­rű tetteinek krónikájába. Az egybegyűltek nagy figye­lemmel hallgatták meg Iván Benyegyiktovnak, a Szovjet­unió szovhozügyi miniszteré­nek beszámolóját, amely sok érdekes számadatot és tényt tartalmazott. A szovhozok két esztendő alatt 13 640 000 hek­tár szűz- és parlagföldet tettek termővé. 425 új, nagymérték­ben gépesített gazdaság léte­sült. Egy-egy ilyen gazdaság­nak átlagosan 20—25 000 hek­tár szántóterülete van, amelye­ken 400—500 ember dolgozik. A sztyeppéken létesült szov­hoz-lakótelepeket kórházak­kal, bölcsődékkel, klubokkal, üzletekkel, stb. látták el. Új szovhozok­ építésére eddig egy­­miliárd 740 millió rubelt fordí­tottak. 907 000 négyzetméter­nyi lakóterületet, több mint 1000 közinézményt adtak át rendeltetésének. 730 000 ton­na befogadóképességű magtá­rakat építettek. Ezenkívül az új gabonaszovhozokban több mint 5000 családi ház is épült. A szűzföldek vidékén a kol­hozok és szovhozok több mint 30 millió­­hektár szűz- és par­lagföldet szántottak fel és vet­nek be ez év tavaszán. Ka­zahsztánban, Szibériában, az Ural, a Volga vidékén új, ha­talmas gabonatermelő bázis létesül. Az értekezleten Vlagyimir Matikevics, a Szovjetunió me­zőgazdasági minisztere azokról a fontos intézkedésekről be­szélt, amelyeket a Kommunis­ta Párt és a szovjet kormány a mezőgazdaság további roha­mos fellendítéséért tesz. A miniszter a szűzföldeket a sze­mest­ermény-termelés növelé­se legfontosabb tartalékának nevezte. az életét. De vajon miért sze­rette volna Sopronban Auer­­sperg herceget, vagy saját zászlóaljának német tisztjeit, akik félmeztelenül futtattak vesszőt a katonáikkal és őt vasraverették a Liszt-koncert miatt? A SOPRONI KONCERT 1840. február 18-án volt, Liszt előző este jött Bécsből, a vá­ros polgársága hívta meg a megye szülöttjét. A Magyar Király fogadóban szállt meg, másnap a régi kaszinó bálter­mében csaknem ezer ember szorong, hogy meghallgassa a játékát. Schubert dalait ját­szotta, ezt a zeneköltőt nagyon szerette, a Mélodies Hongroises és az Erlkönig többnyire ott szerepelt a műsorán. Majd né­hányat a szerzeményei közül, amelyeket előző hónapokban a pesti Redut nagytermében, az­tán Győrben is előadott, köz­tük saját átiratában bizonyára a Rákóczi-indulót is. Egy családot keresek itt, ahol él még valami Liszt-em­lék, özvegy Ruhmann Jenőné Jókai utca 15. szám alatt lakik. — Liszt? — néz rám az öz­vegy — várjon csak ... Nagy­apám, Petz Sándor, 10 éves gyermek volt 1840-ben és ter­mészetesen nem ismerte Pető­fit, aki akkor itt katonáskodott. De volt azért egy este, mikor együtt, egy teremben ültek, anélkül, hogy tudtak volna valamit egymásról. Ez a Liszt­hangversenyen történt, ahová nagyapámat is elvitték a szü­lei... Úgy mondta el nagy­apám, hogy a koncert késve kezdődött, nagy volt a tolon­gás a kaszinóban, rengeteg ember, mindenki ünnepi ruhá­ban, a férfiak cilinderben, frakkban ... Lisztet úgy írta le nagyapám, hogy gyönyörű férfi volt, komoly és végtele­nül szerény, minden tiltako­zás nélkül engedett a kíván­ságnak, hogy új és új darabo­kat játsszon. A közönség nem akart hazamenni, tombolva ünnepelte a művészt, így a koncert eltartott a késő éjjeli órákig... így késett el a laktanyából Petőfi. »Zweiter Parterre- Platz: 40 Kr» — hirdeti az egykorú meghívó a soproni koncert utolsó helyét, ott ülhe­tett a diákbarátaival. Titokban jött el, mert kimenőt nem ka­pott, civilben van, Petrics So­ma szerzett a számára valami kölcsönfrakkot és egy kürtő­kalapot. A hosszúra nyúlt kon­cert után a Ritter-házba ro­hannak még, Petrics lakására, hogy visszaöltözhessen katoná­nak. Aztán óriási bakancsai­val csattog végig a kihalt ut­cákon az egykori Predl-major helyén épült Halász utcai ka­szárnya — a Fischer-kaserne­t felé. Nem sikerült beoson­nia, rajtakapták: önkényes el­távozás, ezért kurtavas jár. A kurtavas, kérem, két rövidre­­láncolt bilincs, a jobb-bokát a balcsuklóhoz, a balbokát a jobbcsuklóhoz vasalják, a ka­tonát a földre dobjék, itt hever órákig pattanásig feszült ge­rinccel. Ne hunyd be a szeme­det rémülten, olvasó, nem me­rülök ezekbe a borzalmakba, elég annyit tudnod, hogy ennél szörnyűbb belépődíjat még senki sem fizetett a Mélodies Hongroises-ért. MÁSNAP. A katona másnap sajgó derékkal fekszik a prics­­esen. Liszt másnap a szülőfalu­jába, a közeli Doborjánba lá­togat, vén tanítóját könnyes szemmel és arccsókkal üdvözli. Délben jön vissza Sopronba, egy fárasztó díszebéd várja, újra a kaszinó báltermében. Nagyon zártkörű, csak kevesen vannak, a helyi előkelőség, alig hetvenen. Az asztalfőn ő ül, a mester, szórakozott, szí­vét szorítják a délelőtti emlé­kek, húsz éve nem látta a do­­borjáni házat. Mást nem tehet: szép művészfejét egy barkós, halszemű tábornok felé fordít­ja, aki hófehér katonafrakk­ban, a nyakén magasra tekert feketeselyem kravátlival, mel­lén a francia háború kitünte­téseivel, egy papírlapról ol­vassa az üdvözlő beszédet. Ez Auersperg herceg, Sopron ka­tonai parancsnoka. Laitner, a polgármester átadja a soproni díszpolgárság diplomáját. A díszes okirat egy anyakönyv­vezető nyelvén beszél: "Mi­nekutána Liszt Ferenc úr, a világszerte elhíresült hangmű­­vész és zongorász, tek. nemes Sopron vármegyében szület­vén ..." — Liszt feláll, vála­szol, a szülőföldről emlékezik, a felejthetetlenről. A koncert teljes bevételét a soproni óvo­dának és a szegény mesterle­gények kórházának ajándé­kozza, egyetlen krajcárt sem tart meg magának. A következő napon elutazik, este Bécsben van. A delelőn áll, még nincs harminc éves, Európa hangos a nevétől. Bécsből Prágába megy, már­ciusban Lipcsében hangverse­nyezik, áprilisban Párizsban, május elején Londonban játsz­­sza Weber Konzertstück­ jét, Moscheles, a virtuóz sápadtan hallgatja: "Liszt után a zongo­rát be kell csukni..." És a ka­tona? A katona kiheverte a kurtavasat, március közepén a soproni zászlóalj útrakel­ Stá­­jerország felé. Bizonyára haj­nalban indultak, elöl a zászló- s aljparancsnok lóháton, oldalán­­ a kürtös és az adjutáns, mö­­­­götte a szálas őrmester hozza­­ a viaszosvászonba csavart fe-­­­ketesasos sárga zászlót, mel­lette a fáhnrich lépked kivont­­ karddal. Nyomukban a batal­­lion, csákóban, vasszürke kö­penyegekben, fehér patron­­táska-szíjakkal, puska a vál­lon, a nép, amely mögött el­marad a haza. Előbb a Város­torony tűnik el, aztán a szőlő­dombok háza, aztán a soproni szél. Valahol, valamelyik sor­ban a tizenhét éves katona, a gyötört testű, a beteg tüdejű. Délután elérik a határt, megy a zászlóalj az országúton, pál­cás káplárok kiáltozása kö­zött — marsch, marsch! — vonító ének és pergő dobok között: jaj, Grác felé, Grác felé... Liszt határja Párizs felé tart. Nem, ez a két ember már sohasem fog találkozni. VALAHOL MÉGIS TALÁL­KOZTAK. Lapozok a magyar zongoramuzsika emlékei kö­zött — ugye, az ember min­denhol lel valamit —, ráteszem ujjamat az egyik kottalapra: Portraits hongrois histori­­ques. Liszt zenei portréi; olva­som az egyik címet: Alexander Petőfi... Tovább, egy zenei jellemkép 1874-ből: Petőfi szel­lemének. Nem ismerem ezeket a darabokat — az egyiket rit­kán játszották Magyarorszá­gon, a másikat soha — vala­hogy úgy képzelem, hogy ta­lán szaggatott hangokkal indul a kép, egy óriás bakancsa ko­pog a kihalt utcákon, a régi Ritter-ház és a Halász-lakta­nya között, s nyomában vihar­zik a muzsika, a soproni szél. Dienes András __MagyarNess­___ A Szovjetunió hajlandó részt venni az atomenergia békés felhasználása ügyében rendezendő kiállításon New Yorkból jelenti a TASZSZ. Mint ismeretessé vált, Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára nemrég azzal a javas­lattal fordult az atomenergia békés felhasználása ügyében Genfben megtartott nemzetkö­zi értekezleten részt vett or­szágokhoz, rendezzenek az ENSZ New York-i helyiségé­ben kiállítást az atomenergia békés felhasználásáról. E javaslattal kapcsolatban A. A. Szaboljev, az ENSZ-ben működő állandó szovjet meg­bízott értesítette az ENSZ tit­kárságát, hogy a szovjet kor­mány egyetért egy ilyen kiál­lítás megrendezésével és haj­landó kiállítani a Szovjetunió­ban működő atomvillany telep modelljét és más anyagokat arra vonatkozólag, hogyan használják fel az atomenergiát békés célokra a Szovjetunió­ban. Vang­ Ping-nan nyilatkoznia a genfi kínai—amerikai tárgyalásokról Genfből jelenti a TASZSZ. A. Johnson nagykövet, az Egyesült Államoknak a genfi kínai—amerikai tárgyalásokon részt vevő képviselője, január 18-án válaszolt a Kínai Nép­köztársaság külügyminiszté­riuma képviselőjének a kí­nai—amerikai tárgyalásokra vonatkozó január 18-i nyilat­kozatára. A. Johnson azt állí­totta, hogy a Kínai Népköztár­saság külügyminisztériuma ál­tal adott magyarázat ellen­tétes a tárgyalások rendjéről szóló megegyezéssel. Ezzel kapcsolatban Vang Ping-nan, a Kínai Népköztár­saság küldöttségének vezetője január 20-án nyilatkozatot tett, melyben rámutatott, hogy a világ népei, köztük a kínai és az amerikai nép, nem tud­ja, hogyan is állnak a dolgok valójában a genfi tárgyaláso­kon, minthogy az Egyesült Államok hírügynökségei, sőt az Egyesült Államok hivatalos szervei is szántszándékkal el­ferdített közleményeket ter­jesztenek a tárgyalások menet­­éről. Vang Ping-nan tűrhe­tetlennek nevezte ezt az álla­potot. Jugoszláv gazdasági küldöttség utazott Moszkvába A belgrádi rádió jelentése szerint Vojin Guzinának, a Ju­goszláv Nemzeti Bank vezér­­igazgatójának vezetésével pén­teken jugoszláv gazdasági kül­döttség utazott Moszkvába. A küldöttség tárgyalást folytat majd a Szovjetunió kormányá­val a Jugoszláviának nyújtana­dó deviza- és árukölcsönről. Eisenhower sajtóértekezlete Eisenhower elnök január 19-én, mint mér közöltük, sajtóértekezletet tartott, ame­lyen a többi között válaszolt az elnökválasztáson való jelöl­­tetésével kapcsolatos kérdések­re és foglalkozott Dulles kül­ügyminiszter Li­e-interjújával kapcsolatban feltett kérdések­kel. Az ezekre adott válaszok­kal lapunk január 20-i számá­ban foglalkoztunk. Az említett kérdéseken kí­vül, sajtóértekezletén Eisen­hower, akit felkértek, ismer­tesse általában a nemzetközi helyzetet, kijelentette, hogy a múlt évben nyomás történt — mégpedig véleménye szerint nem annyira az Egyesült Álla­mokban, mint inkább külföl­dön — annak érdekében, hogy a legmagasabb szinten vitassák meg a nemzetközi kérdéseket. Az Egyesült Államok — mon­dotta — elment erre az érte­kezletre és itt megmutatta, hogy békülékenyen fogja fel az alapvető nemzetközi kérdése­ket. Eisenhower kijelentette, hogy akkor nagy megkönnyebbülés volt érezhető és erős remé­nyek támadtak a feszültség enyhülését illetően. Ha az ak­kori helyzetet összehasonlítjuk a jelenlegivel — folytatta Eisenhower — el kell ismer­nünk, hogy a nemzetközi hori­zont kissé elsötétült. Mind­amellett a mostani helyzet nem olyan sötét, mint a múltban e­z például két évvel ezelőtt volt,­­sok területen pedig örvendetes­nek lehet mondani. Eisenhower a nemzetközi helyzet bizonyos megjavulá­­sát tanúsító mozzanatokat fel­sorolva a koreai, az indokínai, valamint a trieszti rendezés­ről beszélt. Egyúttal kijelen­tette, hogy az Egyesült Álla­mok nem lehet közömbös a nemzetközi helyzet iránt, így a többi közt a közép-keleti helyzet iránt sem. Eisenhower nem volt haj­landó nyilatkozni arról, vajon lehetséges és hasznos volna-e újabb kormányfői értekezlet. ________ ► Az amerikai képviselőinkk, külügyi bizottságának aggodalmát Washingtonból jelenti a TASZSZ. Az amerikai képvi­selőház külügyi bizottsága közzétette annak a vizsgáló bi­zottságnak a jelentését, amely 1955. szeptember—november hónapjaiban ellátogatott Fran­ciaországba, Angliába, Spa­nyolországba, Törökországba és Izraelbe. A bizottság meg­állapításai azt mutatják, hogy az Egyesült Államok politiká­ja komoly vereségeket szen­ved. A bizottság tagjai leplezet­Bennból jelenti a TASZSZ. Nyugat-Németországban egyre fokozódó ütemben folynak az előkészületek a nyugatnémet hadsereg megalakítására. A bonni szövetségi gyűlés egyes bizottságai nagy sietséggel tár­gyalnak egy sor katonai jelle­gű törvényjavaslatot. Blank, a Német Szövetségi Köztársaság hadügyminisztere december 30-án a korm­ann sajtó- és tájékoztató közlönyé­ben azt írta, hogy "1955 végén az első német katonák meg­kezdték szolgálatukat...­­ legközelebbi tizenkét hónap alatt a kiképzés alatt álló egy­ségekből századok és zászlósi­jak lesznek. Az évek óta ké­szített tervek most megvaló­sulnak­. Az, ami ma még szen­­­zációt kelt, holnapra magátó értetődővé válik: megjelenik városaink és falvaink utcán­ , az egyenruhás német katona A Német Szövetségi Köztár­ben elégedetlenséggel jegyzik meg, hogy például az észak­­af­rikai problémával elfoglalt Franciaország számára "má­sodrendű jelentőségű" a "szovjet veszély**, amellyel az amerikai sajtó telekürtöli az egész világot. Nyugat-Német­­országban "lassan halad a fegyverkezés**. Olaszországban "különösen a genfi kormányfői értekezlet óta megfigyelhető a semle­gességbe vetett hit elterjedé­se". Vaság hadügyminisztériuma 1957 őszére 12 hadosztályhoz szükséges kádert képez ki, 1957 végére pedig az általános had­kötelezettségi törvény alapján mozgósítani szándékozik az első behívott korosztályokat. A szárazföldi haderők létre­hozásával egyidejűleg folya­matban van a Német Szövetsé­gi Köztársaság légi és tengeri haderejének megalakítása is. Megindult az előzetes vizsgálat d­r. Ottó Joh­n ellen Hírügynökségi jelentések szerint a karlsruhei legfelső szövetségi bíróság dr. Ottó Johnnak, a nyugatnémet­ "al­kotmányvédelmi hivatal" volt vezetőjének ügyében megindí­totta az előzetes vizsgálatot. Johnt — mint ismeretes — de­cember 23-án Nyugat-Német­­országba való visszatérése után letartóztatták. Előkészületek a nyugatnémet hadsereg megalakítására Nyilvánosságra hozták az ,,Euratom"t terv egyes részleteit Nyugati hírügynökségek je­lentései szerint Brüsszelben pénteken nyilvánosságra hoz­ták az "Euratom** (Európai atomenergia-közösség) tervé­nek egyes részleteit. A terv , amelyen a Montanunió hat tagállamának megbízottai már hónapok óta dolgoznak — arra irányul, hogy a hat nyugat­európai államból álló­­­Kis- Európa** keretében atom-poolt létesítsenek. Az "Euratom**-terv eddig nyilvánosságra hozott részletei szerint a tervben részt vevő ál­lamoknak kötelezni kell magu­kat arra, hogy a közösségen kí­vül nem vásárolnak, nem ad­nak el és nem adnak bérbe urániumot, illetve lelőhelyeket. A közösségnek minden ellen­őrzés mellett is fenn kell tar­tania a magánkezdeményezést és át kell vennie a jelenlegi kétoldalú uránium-szállítási egyezményeket. ..Történelemhamisítók a hidegháború szolgálatában** A Pravda a „jaltai okmányok"’ újabb amerikai kiadásáról A Pravda »Szemleíró« alá­írással /Történelemhamisítók a hidegháború szolgálatában** címmel cikket közölt a »jaltai okmányok** közzétételéről. Mint ismeretes — jelenti ki a »Szemleíró« a tavaly már­ciusban közzétett úgynevezett »jaltai okmányokban** az ame­rikai diplomácia jelenlegi ve­zetői megpróbálták befeketí­teni az Egyesült Államok há­borús szövetségeseinek, Ang­liának és a Szovjetuniónak in­dokait és törekvéseit és egyút­tal elítélni az Egyesült Álla­mok volt kormányát, amely állítólag nem tanúsított kész­séget és elhatározottságot és nem védelmezte meg országa érdekeit. Az angol sajtó és a demokrata párt képviselői ezt a lépést annak idején joggal tartották a köztársaságpárti kormány méltatlan kísérleté­nek, hogy történelemhamisí­­tásul erősítse meg az ország­­on belüli ingatag helyzetét és közvetve igazolja külpolitiká­jának sikertelenségét. Az­­új dokumentumok­ figyelmes ta­nulmányozása azt mutatja, hogy ezek is ugyanebből a sö­tét célból készültek. Új minisztériumuk a Szovjetunióban Moszkvából jelenti a TASZSZ.­ A Szovjetunió Legfelső Taná­csának Elnöksége a Szovjet­unió minisztertanácsának elő­terjesztésére a Szovjetunió gépgyártási és műszergyártási minisztériumából megalakí­totta a Szovjetunió össz-szö­­vetségi műszergyártási és automatizálási minisztériumát és a Szovjetunió össz-szövet­­ségi gépgyártási minisztérium­­át és átadta nekik a Szovjet­unió minisztertanácsa által megerősített listán szereplő Vállalatokat és­­szervezeteket.

Next