Magyar Nemzet, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-24 / 20. szám

4 A gyógyító torna Látogatás a Bókay János gyermekkórház ortopédiai osztályán Budapest legfiatalabb gyer­mekkórházénak, az alig két esztendős, közel 600 férőhelyes Bókay János gyermekkórház­nak az egyik osztálya, az or­topédia éppen egy éve műkö­­­dik. Ezen az osztályon légió­ként a gyermekbénulás okozta megbetegedések kezelése fo­lyik bevált módszerekkel. A felszabadulás előtt egyet­len, csak ezzel a betegséggel foglalkozó osztály sem volt. Gyakran előkerülnek még nap­jainkban is olyan esetek, ame­lyek hozzáértő orvos segítsé­gével a betegség lezajlása után rövid idővel még korrigálhatók lettek volna. Egészségügyi kor­mányzatunk ma már a legna­gyobb gondossággal tartja nyilván az országban előfor­duló Heyne-Medin-kóros meg­betegedéseket és gyógyításukra 1947 óta három intézetet léte­sített. Ezeknek az intézeteknek a létrehozását nem a megbe­tegedések számának a növeke­dése, hanem a fokozott törő­dés, a gyermek egészségének védelme tette szükségessé. Megáll a lábán A kis tornaterem pompásan felszerelt. A bordásfal, hinta, tornaszerek, járatóberende­zések s különféle tornapadok szórakoztatják a gyermekeket. S ami nekik játékszámba megy, az beteg testrészüknek, a nemrég még mozdulatlanság­ra kárhoztatott kis lábnak, vagy karnak a gyógyulását se­gíti. A végtelen türelmet és nagy szaktudást igénylő mun­ka irányítója, lelke, dr. Lukács László főorvos, aki tizennyolc gyógytornásszal együtt nagy­szerű eredményeket ér el. Illés Ferikének béna volt minden végtagja, mikor ide­hozták. Ma már 3 percig meg­áll a lábán, egyedül étkezik, a kezeit mozgatni tudja s né­hány hónap múlva már isko­lába járhat.... A pirospozs­gás, hároméves Pozsár Marika mozgékony gyermektestét amy­­nyira tönkretette az alattomos kór, hogy fél évvel ezelőtt még a fejét sem tudta moz­gatni. Most fürgén fut a nagy pettyes labda után, amit a doktor bácsi odagurít. Heten­ként kétszer hozza már csak el az édesanyja kezelésre, hogy a bal vállának mozgató izma is visszanyerje újra a régi rugal­masságát és formás kis testén nyoma se maradjon a pusz­tító betegségnek. Jönnek a gyerekek. Ki bot­tal, ki kísé­rőjére támaszkodva, legtöbbnek már a botra sincs szüksége. A csöppnyi Deák Rezsőké még nem tud beszél­ni, de ránevet a fehérköpenyes főorvosra és nemrég még béna kis kezével tétován nyúl a fe­léje nyújtott cukorka után ... Szeretet és türelem ... — Csak az orvos, a szülő s a kis beteg együttes akarata, szí­vós, kitartó munkája vezethet eredményre — mondja a főorvos. — Minden szülőnek átadom ezeket a rajzokat, megbeszélem velük a gyerek­kel való foglalkozás legapróbb részleteit. Legtöbben megértik, milyen fontos részvételük gyermekük gyógyulásában. Könnyen érthető vonalraj­zokat mutat, amelyeken azt is feltüntette, hányszor kell egy­­egy mozdulatot a gyereknek elvégezni. Maga rajzolja vala­mennyit, minden kis beteg számára. Rajzol, tervez, ope­rál, fizikoterápiát alkalmaz, ellenőrzi munkatársai mun­káját. Honnan kap segítséget ennyi munkához? — Nem panaszkodhatott­: mindenfelől s mindenkitől. Az Egészségügyi Minisztérium, a fővárosi tanács egészségügyi osztálya egyetlen kérésünket nem tagadja meg, dr. Sárkány Jenő, a gyermekkórház igazga­tója, aki nemrégiben jött visz­­sza Koreából, ugyancsak a leg­nagyobb szeretettel támogatja munkánkat — mondja a főor­vos. — De sokat segítenek az MNDSZ és vöröskeresztes asz­­szonyok is, akik a munkájukat végző szülők helyett a kis pá­cienseket kezelésre hozzák. Kristófné a Delej utcából, Nagyné a VIII. kerületi MNDSZ-ből, úgy szeretik a gondjaikra bízott gyerekeket, akár az édesanyjuk. Ennél a munkánál ez a legfontosabb. Ez az intézet szeretetre épült, s türelemből vannak a téglái... Szeretet, türelem és gyen­gédség, a kis emberpalánták egészségéért való fáradhatat­lan küzdelem: ez tölti ki Lu­kács főorvos és munkatársai életét. Hogy segíteni tudjanak a Temesvárról idehozott kis Goldberger Vladimíron, hogy a kétesztendős Csollák Andris­kából és a többiekből egészsé­ges felnőtt váljék. Lukács főorvos állandó fi­gyelemmel kíséri a külföldi eredményeket, kapcsolatot tart a világ legnevesebb szakorvo­saival és az új eredményeket felhasználja az intézet munká­jában. Munkája országos jel­legű: tizennégy vidéki város számára képzett ki gyógytor­nász szakembereket, akik orto­péd-orvosok felügyelete mel­lett dolgoznak. A vidéki orvo­sokkal tudományos előadáso­kon beszéli meg a tennivaló­kat és számol be az intézet elért eredményeiről, a szülők számára pedig az MNDSZ és a vöröskeresztes asszonyok se­gítségével szervezi meg a fel­­világosító előadásokat. Az elmúlt évben csaknem 200 kis beteg hagyta el gyó­gyultan a kórházat, a helyesen és időben alkalmazott gyógyító torna segítségével. A gyógy­torna, a vízben való torna, a járókészülékek és a helyesen alkalmazott műtétek egyre több bénulásos megbetegedés­ben szenvedőnek adják vissza az egészségét, akikből később munkaképes felnőttek lesznek. Fehér Rózsa Wassit Nemze Népfront-ankét a jó talajművelésről A Hazafias Népfront Tolna megyei bizottsága hét község­ben eszmecserét kezdeménye­zett a jó talajművelésről. Olyan dolgozó parasztok vezetésével, aki­k elvégezték az ezüstkalá­szos tanfolyamot Az első eszmecserét Pakson rendezték meg Girst Ádám dolgozó paraszt, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak tagja irányításával. A rövid bevezető után ifj. Feil Ferenc az őszi mélyszántásról, Kern Ferenc a tavaszi talaj­művelésről, Bach János a ku­koricatermelésről, az agrotech­nika alkalmazásáról és az őszi mélyszántás előnyeiről, végül Koch József az állattenyésztés­ről és az állatok helyes takar­mányozásáról tartott rövid elő­adást. A felszólalások után sor került a helyes bontkezelés­re és annak gyakorlati bemu­tatására is. Az értekezleten jelenlevő gazdák még jobban meggyőzték egymást­­ az­ _ őszi mélyszántás előnyeiről és ki­cserélték tapasztalataikat az őszi és tavaszi magvak időben való földibekerüléséről, az állat­­tenyésztésről, a helyes takar­mányozásról. Helyes volt, hogy az asszonyokat is meghívták erre a megbeszélésre, mert ők is eltanácskoztak a tojás-, ba­­romfibeadásról. A megyei népfrontbizottság paksi tapasztalatai alapján a közeljövőben ilyen talajműve­lési ankétot rendez Bölcskén, Gyönkön, Tolnanémediben és Kölesden is. Eszenyi Antalné, a Hazafias Népfront Tolna megyei bizottságának munkatársa. 60 000 PÁR EXPORTCIPŐ Egy kiváló kisipari termelőszövetkezetben Tizenhárom cipészk­is­iparos nyolc évvel ezelőtt szövetke­zetet alakított Dunaharasztin. Rá egy évre Pesterzsébetre költöztek és miután két kisebb szövetkezettel társultak, meg­született a Vörös Csillag Cipő­kisipari Termelőszövetkezet. Ekkor már hatvankilencen vol­tak, de még így sem gondol­ták volna, hogy néhány éven belül több mint háromszáz tagjuk lesz, s hogy az újság­ban mint­­milliomos szövetke­­zet­ szerepelnek majd. Norvégiától Madagaszkárig Fejlődésük történetét le­olvashatnánk akár a szövetke­zeti iroda falait borító dicsérő és elismerő oklevelekről is. De beszéljen róla inkább Fazekas József elnök, aki már az első alapítótagok kö­zött dolgozott és Lázár Ferenc műszaki vezető, aki a szövet­kezetben végzett jó munkáért Munkaérdemérmet kapott. De nemcsak a felettesek el­ismerését vívták ki, hanem — ami a legfontosabb — a vevő­két is. Az alapos, gondos mun­ka, a jó minőségű készítmények híre gyorsan terjedt és ahogy a szövetkezeti tagok száma év­ről évre növekedett, egyre több megbízást kaptak. Már 1951-ben és 1952-ben csaknem kétmilliós haszonnal zárták az évet. Attól kezdve éveken át egyenletesen gazdagodott, fej­lődött a szövetkezet. Azután jött az új feladat: az export. A „kiváló szövetkezett” (mert közben ezt a címet is megkapták) készítményei iránt érdeklődni kezdtek a külföldi országok, s bár 1953-ban még csak 6000 pár cipőt készítettek kivitelre, 1954-ben már 30 000 párat, tavaly 40 000-et. Az idei exporttervükben 60 000 pár cipő szerepel. S ha meg­nézzük ezeket a cipőket, mind­járt érthető a megrendelések ugrásszerű szaporodása. A készáru raktárban Fazekas még a Budapestre is, amikor az egyiptomi útjáról megérke­zett. Nem szédül — a Dunán nevelkedett — múltkarjában beleesett a vízbe, de kiúszott. Jól úszik. Az öreg, 64 éves Kónyi 36 éve él a kikötőn, de életében csak egyszer — 1919-ben — volt hajón. Pedig víziember, a vízen él. Őrzi minden hajó fényképét, a Kossuthtól a Deák Ferencig: nincs olyan dunai gőzös, amelyet ő ne kötött vol­na ki. (Nyári estéken — mikor már a termeshajó lampionjai messziről fénylenek, a gramo­fonok, s a kirándulók éneke is csak tündérszárnyakon érkezik vissza — előveszi a képeket, utazik velük, s tanítja a gye­rekeit, s asszonyát: lássátok, ez a Bánffy, 30 évvel ezelőtt egyszer majdnem elvitte a ki­kötőt ...) Mi szeretne a két hónyi gye­rek lenni? Persze, hogy tengerész. S­zép az idő: a Deák Ferenc­­ is elkészült már. Az ácsok, parkettázók gyönyörű fabur­kolattal borították dohányzó­ját, társalgója, mint egy világ­városi szálloda hallja. Pest és Mohács között viszi majd az utasokat. Az Árpád már kifut — Cse­pelen kap majd uszályokat —, a Budapest és a Debrecen is készül, tengerek várják. Tavasz akar lenni ... József óvatos kézzel bontogat­ja a fehér dobozok fedelét: halbőr-, pulykabőr-, borjúbox­­cipők tűnnek elő. Egymásután állítja tenyerére a finomvo­nalú, szépen, ízlésesen kidolgo­zott cipőket: minden darab kézműiparunk remeke. Vilá­goskék, rózsaszín, szürke, új­piros, nyersszínű szandálok, majd komolyabb barna, feke­te, zárt cipők, s úgynevezett papucscipők következnek. Pe­­helykömnyűek, súlyukat alig érezni. — Sokfelé viselik gyártmá­nyainkat — jegyzi meg Faze­kas József. — Ezeket a pasz­tellszínű szandálokat például Norvégiának, Dániának, Svéd­országnak, Angliának szállít­juk. De még távolabbra, Ma­dagaszkárba és más helyekre is eljutnak a Vörös Csillag­­cipők. Negyedévenként , tíz új modell A szövetkezetnek a belföldi és exportrészlegén kívül egy mértékes és két javítóműhelye van. Az idén az eddiginél lé­nyegesen több időt és munkát fordítanak a lakosság igényei­nek közvetlen kielégítésére, s míg a múlt esztendőben csak 4000 pár"­s mértékes­ cipő ké­szítését vállalták, ebben az esz­tendőben 15 000 párra vesznek fel rendelést. A Belvárosban, a Petőfi Sándor utcában és való­színűleg a Váci utcában is megnyitják a közeljövőben üz­leteiket, ahol a vevők szép mo­dellek közül választhatnak. Erről Szolnoki József, a szö­vetkezet tervezője gondosko­dik, aki negyedévenként átlag tíz új típust készít. A szakutánpótlást is meg­oldották a házon belül**. A tan­­műhelyben fiatal fiúk és lá­nyok tanulják a cipőfelsőrész készítést. Számszerint huszon­négyen vannak. Külön oktató foglalkozik velük, akii gondos­kodik arról, hogy a szakma minden részét jól elsajátítsák. Olyan ma már ez a szövet­kezet mint egy kis gyár. Az idők folyamán egyre növeke­dett, terjeszkedett. Megkapták a szomszédos házat s csaknem egymillió forintos beruházás­sal bővítették, korszerűsítették az üzemet. Kultúrtermet, saját konyhát építettek. Százezer forintos költséggel most épül az öltöző, mosdó és zuhanyozó. Balatonszéplakon gyönyörű üdülőjük van, ahol a szövetke­zet dolgozói pihenést találhat­nak nyaranta, de sokszor hét­végi vikkendeken is... Tizenhárman kezdték nyolc évvel ezelőtt — ma több, mint háromszázan vannak. És milliomosok. Kendi Mária ­ l­egelőször a Szent István érkezett meg. Október ne­gyedikén. Hideg ködök bokro­sodnak a Duna felett, dider­gőn szólt a gőzös kürtszava, ahogy a hidak alatt áthaladt, a sirályok egy darabig elkísér­ték, majd felcsaptak a magas­ba, s jelentették a városnak: jön a tél, a hideg, az első hajó befutott a téli kikötőbe! Aztán eloszlottak a ködök, Adria virágillatot, bárányfel­hőt küldött, a Felszabadulás és a Visegrád tovább folytatta utazásait Pest és Mohács kö­zött, s mert jégtáblák nem vol­tak várhatók, Füredről útnak indítottak Újpestnek két öreg balatoni propellert, az Úttörőt és a Jókait, hogy téli kikötő­­ban — tavaszra — újjávará­zsolják. Kilencszáztizenhárom­­ban készültek, rájuk fér az első renoválás. December is eljött — a jég­táblák még mindig késnek —, de ekkorára már befutott az utolsó termesgőzös is, a Tán­csics. December közepére már minden kikötő Újpesten volt. A Bem tér, a Pócsmegyer, Nógrádverőce, Szigetmonostor. Már csak néhány vontató van a Dunán: a Kalocsa Vaskapu környékén jár, a Vértes Bécs­­ből jön áruval hazafelé. Az idő derűs, tavaszias, a téli ki­kötőben a hajógyári munkások ledobják magukról a kiskabá­tot, s úgy javítják, öltöztetik új ruhába — tavaszi kifutásra — a hajókat. A Tahi — ő a hajnali vásárosokat hozza Dö­­mösről, Ercsiből a Vásárcsar­nokba — újjászületik, átépítik, fedett­­utasteret** kap, a Sza­badságot, a szerelmesek séta­hajóját hófehérre festették, két roncs testet — tavaly emelték ki a búvárok háborús haláluk­ból a Duna medréből —, a Cserhalomot és az Árpádot új­jáépítették, s kapitányuk — mert tavaszias az idő — nem vár: még e héten megrakott uszályokkal kifutnak a Du­nára. A kikötőt — a Pócsm­egyert — késő ősszel a Körös húzta be Újpestre. Rajta a há­zat, a szobakonyhás lakást, a hidat, a pénztár bódét, Kónyi Istvánnak otthonát, a családot, a gyerekeket. Várta már őket az Újpest-Megyer, a Bem tér, a Visegrád. Kónyi Lajoska és István ezentúl — mint minden évben — a negyedik kerületi általános iskolában folytatják tanulmányaikat, melyet ősszel Leányfalun kezdenek s olvadás­kor, hajóinduláskor, tavasszal befejeznek. Sanyi — Rónyiék malacát hívják így — az első nap rögtön átszaladt a vékony pallón a Nógrád verőcére is­merkedni az ottani Sanyival. Majd az összes horgonyzó gő­zösöket bejárta, bekukkantott m!l!I!f!l!l!l!KÍtll!lillHI! TAVASZRÓL ÁLMODNAK A HAJÓK . Kőbányai György VASÁGYAK, földszintes, emeletes cső- és szögvaságyak, kerti bútorok közületek és kiskereskedelmi vállalatok részére a VASÉRT VÁLLALAT bútorosztályán (Budapest, VIII., Üllői út 32) kaphatók. ——K­edd, 1956. január 24. A földrengés sújtotta lakosság megsegítéséért A földrengés sújtotta köz­ségek lakóinak megsegítésére tovább folyik a társadalmi gyűjtés. A Debreceni Ruhagyár dolgozói több mint 10 000 fo­rintot gyűjtöttek. A Veszprém megyei Szabadságpusztai Ál­lami Gazdaság dolgozói fizeté­sük 4 százalékát ajánlották fel. A békéscsabai Petőfi Termelő­szövetkezet tagjai 15 mázsa búzát juttatnak a károsultak­nak. A taksonyi károsultak között sok földművesszövetkezeti tag van. A kiskunlacházi és a rác­kevei földművesszövetkezet gyűjtést indított részükre, s a kárt szenvedett földművesszö­vetkezeti dolgozók megsegí­tésére rövid idő alatt össze­gyűlt 11730 forint. A ráckevei és a dömsödi földművesszövet­kezet hozzájárul a megrongá­lódott házak helyreállításához is. Naponta mintegy 30 társa­dalmi munkában dolgozó építő­ipari szakmunkást szállít a ká­rosult községekbe és munka után vissza otthonukba. (MTI) A képzőművészetek alkalmazása az építészetben Vitaest a Műcsarnokban A Magyar Építőművészek Szövetsége, valamint a Ma­gyar Képzőművészek és Ipar­művészek Szövetsége hétfőn este vitaestet rendezett a Mű­csarnok szobortermében ,A képzőművészetek alkalmazása az építészetben** címmel. A vitát Mihályfi Ernő nép­művelési miniszterhelyettes nyitotta meg. Hangsúlyozta a képzőművészeti, iparművészeti és népművészeti alkotások fel­­használásának nagy jelentősé­gét az építészet területén. Megállapította, hogy ezen a téren fokozottan együtt kell dolgozniok építő-, képző-, ipar­és népművészeinknek. A meg­nyitó után Pogány Frigyes Ybl-díjas építőművész tartott előadást a szobrászati alkotá­sok építészeti alkalmazásáról. A nagy tetszéssel fogadott, ve­tített képekkel kísért előadás után dr. Bardon Alfréd építő­művész beszélt a festészet, a freskóművészet építészeti je­lentőségéről. A vitában felszólalt Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrász­­művész, kiváló művész, Já­­nossy György építőművész és Kaesz Gyula, az Ipar­művészeti Főiskola főigazgatója. (MTI) KIMSZ emlékünnepély Békéscsabán Békéscsabán a Kommunista Ifjúmunkások­­ Magyarországi Szövetsége megalakulásának 37. évfordulója alkalmából a Békés megyei és a békéscsabai városi DISZ bizottság emlék­­ünnepséget rendezett hétfőn este. A békéscsabai Jókai Színhá­zat megtöltő ünneplő közönség előtt Hazai Jenő vezérőrnagy, a KIMSZ régi harcosa emléke­zett meg a kommunista ifjú­munkások­­hősi küzdelmeiről.­ Az ünneplő közönség néma fel­állással fejezte ki tiszteletadá­sát a Békés megyei származá­sú ifjúmunkás vértanúk: Ku­­lich Gyula, a KIMSZ egyik vezetője, Meggye­sy Sándor gyulavári és Karkus Mátyás tótkomlósi ifjúsági vezető em­léke előtt. Magyar—osztrák pénzügyi tárgyalások A magyar—osztrák pénzügyi tárgyalások lefolytatására ma­gyar kormányküldöttség uta­zott Bécsbe. A magyar dele­gáció vezetője Sík Endre, a külügyminiszter első helyette­se. A delegáció helyettes ve­zetője Szita János pénzügymi­­niszterhelyettes. (MTI) Legyártották az első ezer üveg gyújtógyertyát A közelmúltban a Gyújtó­­gyertyagyár­ban újrendszerű gyújtógyertyát találtak fel: az üveg gyújtógyertyát. Az üveg gyújtógyertyából legyártották az első ezer darabot és elküld­­ték a különböző közlekedési vállalatokhoz. Hathólnapi pró­ba után — esetleges javítások­kal — megindul az üveg gyúj­tógyertya sorozatgyártása. VA­CSORA- VERSENY A versenyzők izgatottan áll­ták körül a zsűri asztalait. Nem kis tét forgott kockán: tíz hétig tartó verseny eredmé­nyét döntötte el a bíráló bi­zottság. Az értékelés hosszú ideig tartott. A bizottság tagjai egymás után vették számba a versenytételeket és nyelvcset­­tintéssel kísérték a pontozást. A rácponty, amelyet füstölt szalonnával tűzdeltek meg elő­zőleg, magas pontszámot ért el, de csakhamar lepipálta a va­jas kelt tésztából készült és hengeralakú fára felcsavart, parázson pirított kürtőskalács. De nem akarjuk tovább nyugtalanítani olvasóink gyo­mornedveit: eláruljuk, milyen verseny is dőlt el a Mátyás­pincében. A vendéglátóipar még az ősszel magyaros va­csoraversenyt indított tíz első­rendű budapesti étterem rész­vételével. Legkiválóbb szaká­csaink magyaros ételkülönle­gességekkel remekeltek, mon­danunk sem kell, hogy igen nagy közönségsikert arattak: a verseny egy-egy fordulója magyarokat és külföldieket egyaránt vonzott. A­ szak­értőkből alakult zsűri hősiesen végigette mind a tíz vacsorát és nemcsak az ételek magya­ros jellegét, ízét értékelte, ha­nem a felszolgálást, a terítést, az adagolást is. A győztes a Mátyás-pince konyhája lett: Séder Ferenc főszakács vacsoráját találták a bírálók a legjobbnak. A vendéglő ezüstserleget kapott, a főszakács és a konyha dol­gozói meg pénzjutalmat és ok­leveleket. Mögöttük sorakozott a második helyre a Palota­gyöngye és a Béke Söröző, a Kárpátia, az Opera és a Már­ványmenyasszony harmadik helyre került. G. J. MARY HERCEGNŐ Lermontov elbeszélése nyomán készült magyarul beszélő, művészi színes szovjet film Rendezte: JOSZIF ANNYENSZKIJ Bemutatásra kerül január 26-tól

Next