Magyar Nemzet, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-24 / 20. szám
4 A gyógyító torna Látogatás a Bókay János gyermekkórház ortopédiai osztályán Budapest legfiatalabb gyermekkórházénak, az alig két esztendős, közel 600 férőhelyes Bókay János gyermekkórháznak az egyik osztálya, az ortopédia éppen egy éve működik. Ezen az osztályon légióként a gyermekbénulás okozta megbetegedések kezelése folyik bevált módszerekkel. A felszabadulás előtt egyetlen, csak ezzel a betegséggel foglalkozó osztály sem volt. Gyakran előkerülnek még napjainkban is olyan esetek, amelyek hozzáértő orvos segítségével a betegség lezajlása után rövid idővel még korrigálhatók lettek volna. Egészségügyi kormányzatunk ma már a legnagyobb gondossággal tartja nyilván az országban előforduló Heyne-Medin-kóros megbetegedéseket és gyógyításukra 1947 óta három intézetet létesített. Ezeknek az intézeteknek a létrehozását nem a megbetegedések számának a növekedése, hanem a fokozott törődés, a gyermek egészségének védelme tette szükségessé. Megáll a lábán A kis tornaterem pompásan felszerelt. A bordásfal, hinta, tornaszerek, járatóberendezések s különféle tornapadok szórakoztatják a gyermekeket. S ami nekik játékszámba megy, az beteg testrészüknek, a nemrég még mozdulatlanságra kárhoztatott kis lábnak, vagy karnak a gyógyulását segíti. A végtelen türelmet és nagy szaktudást igénylő munka irányítója, lelke, dr. Lukács László főorvos, aki tizennyolc gyógytornásszal együtt nagyszerű eredményeket ér el. Illés Ferikének béna volt minden végtagja, mikor idehozták. Ma már 3 percig megáll a lábán, egyedül étkezik, a kezeit mozgatni tudja s néhány hónap múlva már iskolába járhat.... A pirospozsgás, hároméves Pozsár Marika mozgékony gyermektestét amynyira tönkretette az alattomos kór, hogy fél évvel ezelőtt még a fejét sem tudta mozgatni. Most fürgén fut a nagy pettyes labda után, amit a doktor bácsi odagurít. Hetenként kétszer hozza már csak el az édesanyja kezelésre, hogy a bal vállának mozgató izma is visszanyerje újra a régi rugalmasságát és formás kis testén nyoma se maradjon a pusztító betegségnek. Jönnek a gyerekek. Ki bottal, ki kísérőjére támaszkodva, legtöbbnek már a botra sincs szüksége. A csöppnyi Deák Rezsőké még nem tud beszélni, de ránevet a fehérköpenyes főorvosra és nemrég még béna kis kezével tétován nyúl a feléje nyújtott cukorka után ... Szeretet és türelem ... — Csak az orvos, a szülő s a kis beteg együttes akarata, szívós, kitartó munkája vezethet eredményre — mondja a főorvos. — Minden szülőnek átadom ezeket a rajzokat, megbeszélem velük a gyerekkel való foglalkozás legapróbb részleteit. Legtöbben megértik, milyen fontos részvételük gyermekük gyógyulásában. Könnyen érthető vonalrajzokat mutat, amelyeken azt is feltüntette, hányszor kell egyegy mozdulatot a gyereknek elvégezni. Maga rajzolja valamennyit, minden kis beteg számára. Rajzol, tervez, operál, fizikoterápiát alkalmaz, ellenőrzi munkatársai munkáját. Honnan kap segítséget ennyi munkához? — Nem panaszkodhatott: mindenfelől s mindenkitől. Az Egészségügyi Minisztérium, a fővárosi tanács egészségügyi osztálya egyetlen kérésünket nem tagadja meg, dr. Sárkány Jenő, a gyermekkórház igazgatója, aki nemrégiben jött viszsza Koreából, ugyancsak a legnagyobb szeretettel támogatja munkánkat — mondja a főorvos. — De sokat segítenek az MNDSZ és vöröskeresztes aszszonyok is, akik a munkájukat végző szülők helyett a kis pácienseket kezelésre hozzák. Kristófné a Delej utcából, Nagyné a VIII. kerületi MNDSZ-ből, úgy szeretik a gondjaikra bízott gyerekeket, akár az édesanyjuk. Ennél a munkánál ez a legfontosabb. Ez az intézet szeretetre épült, s türelemből vannak a téglái... Szeretet, türelem és gyengédség, a kis emberpalánták egészségéért való fáradhatatlan küzdelem: ez tölti ki Lukács főorvos és munkatársai életét. Hogy segíteni tudjanak a Temesvárról idehozott kis Goldberger Vladimíron, hogy a kétesztendős Csollák Andriskából és a többiekből egészséges felnőtt váljék. Lukács főorvos állandó figyelemmel kíséri a külföldi eredményeket, kapcsolatot tart a világ legnevesebb szakorvosaival és az új eredményeket felhasználja az intézet munkájában. Munkája országos jellegű: tizennégy vidéki város számára képzett ki gyógytornász szakembereket, akik ortopéd-orvosok felügyelete mellett dolgoznak. A vidéki orvosokkal tudományos előadásokon beszéli meg a tennivalókat és számol be az intézet elért eredményeiről, a szülők számára pedig az MNDSZ és a vöröskeresztes asszonyok segítségével szervezi meg a felvilágosító előadásokat. Az elmúlt évben csaknem 200 kis beteg hagyta el gyógyultan a kórházat, a helyesen és időben alkalmazott gyógyító torna segítségével. A gyógytorna, a vízben való torna, a járókészülékek és a helyesen alkalmazott műtétek egyre több bénulásos megbetegedésben szenvedőnek adják vissza az egészségét, akikből később munkaképes felnőttek lesznek. Fehér Rózsa Wassit Nemze Népfront-ankét a jó talajművelésről A Hazafias Népfront Tolna megyei bizottsága hét községben eszmecserét kezdeményezett a jó talajművelésről. Olyan dolgozó parasztok vezetésével, akik elvégezték az ezüstkalászos tanfolyamot Az első eszmecserét Pakson rendezték meg Girst Ádám dolgozó paraszt, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja irányításával. A rövid bevezető után ifj. Feil Ferenc az őszi mélyszántásról, Kern Ferenc a tavaszi talajművelésről, Bach János a kukoricatermelésről, az agrotechnika alkalmazásáról és az őszi mélyszántás előnyeiről, végül Koch József az állattenyésztésről és az állatok helyes takarmányozásáról tartott rövid előadást. A felszólalások után sor került a helyes bontkezelésre és annak gyakorlati bemutatására is. Az értekezleten jelenlevő gazdák még jobban meggyőzték egymást az _ őszi mélyszántás előnyeiről és kicserélték tapasztalataikat az őszi és tavaszi magvak időben való földibekerüléséről, az állattenyésztésről, a helyes takarmányozásról. Helyes volt, hogy az asszonyokat is meghívták erre a megbeszélésre, mert ők is eltanácskoztak a tojás-, baromfibeadásról. A megyei népfrontbizottság paksi tapasztalatai alapján a közeljövőben ilyen talajművelési ankétot rendez Bölcskén, Gyönkön, Tolnanémediben és Kölesden is. Eszenyi Antalné, a Hazafias Népfront Tolna megyei bizottságának munkatársa. 60 000 PÁR EXPORTCIPŐ Egy kiváló kisipari termelőszövetkezetben Tizenhárom cipészkisiparos nyolc évvel ezelőtt szövetkezetet alakított Dunaharasztin. Rá egy évre Pesterzsébetre költöztek és miután két kisebb szövetkezettel társultak, megszületett a Vörös Csillag Cipőkisipari Termelőszövetkezet. Ekkor már hatvankilencen voltak, de még így sem gondolták volna, hogy néhány éven belül több mint háromszáz tagjuk lesz, s hogy az újságban mintmilliomos szövetkezet szerepelnek majd. Norvégiától Madagaszkárig Fejlődésük történetét leolvashatnánk akár a szövetkezeti iroda falait borító dicsérő és elismerő oklevelekről is. De beszéljen róla inkább Fazekas József elnök, aki már az első alapítótagok között dolgozott és Lázár Ferenc műszaki vezető, aki a szövetkezetben végzett jó munkáért Munkaérdemérmet kapott. De nemcsak a felettesek elismerését vívták ki, hanem — ami a legfontosabb — a vevőkét is. Az alapos, gondos munka, a jó minőségű készítmények híre gyorsan terjedt és ahogy a szövetkezeti tagok száma évről évre növekedett, egyre több megbízást kaptak. Már 1951-ben és 1952-ben csaknem kétmilliós haszonnal zárták az évet. Attól kezdve éveken át egyenletesen gazdagodott, fejlődött a szövetkezet. Azután jött az új feladat: az export. A „kiváló szövetkezett” (mert közben ezt a címet is megkapták) készítményei iránt érdeklődni kezdtek a külföldi országok, s bár 1953-ban még csak 6000 pár cipőt készítettek kivitelre, 1954-ben már 30 000 párat, tavaly 40 000-et. Az idei exporttervükben 60 000 pár cipő szerepel. S ha megnézzük ezeket a cipőket, mindjárt érthető a megrendelések ugrásszerű szaporodása. A készáru raktárban Fazekas még a Budapestre is, amikor az egyiptomi útjáról megérkezett. Nem szédül — a Dunán nevelkedett — múltkarjában beleesett a vízbe, de kiúszott. Jól úszik. Az öreg, 64 éves Kónyi 36 éve él a kikötőn, de életében csak egyszer — 1919-ben — volt hajón. Pedig víziember, a vízen él. Őrzi minden hajó fényképét, a Kossuthtól a Deák Ferencig: nincs olyan dunai gőzös, amelyet ő ne kötött volna ki. (Nyári estéken — mikor már a termeshajó lampionjai messziről fénylenek, a gramofonok, s a kirándulók éneke is csak tündérszárnyakon érkezik vissza — előveszi a képeket, utazik velük, s tanítja a gyerekeit, s asszonyát: lássátok, ez a Bánffy, 30 évvel ezelőtt egyszer majdnem elvitte a kikötőt ...) Mi szeretne a két hónyi gyerek lenni? Persze, hogy tengerész. Szép az idő: a Deák Ferenc is elkészült már. Az ácsok, parkettázók gyönyörű faburkolattal borították dohányzóját, társalgója, mint egy világvárosi szálloda hallja. Pest és Mohács között viszi majd az utasokat. Az Árpád már kifut — Csepelen kap majd uszályokat —, a Budapest és a Debrecen is készül, tengerek várják. Tavasz akar lenni ... József óvatos kézzel bontogatja a fehér dobozok fedelét: halbőr-, pulykabőr-, borjúboxcipők tűnnek elő. Egymásután állítja tenyerére a finomvonalú, szépen, ízlésesen kidolgozott cipőket: minden darab kézműiparunk remeke. Világoskék, rózsaszín, szürke, újpiros, nyersszínű szandálok, majd komolyabb barna, fekete, zárt cipők, s úgynevezett papucscipők következnek. Pehelykömnyűek, súlyukat alig érezni. — Sokfelé viselik gyártmányainkat — jegyzi meg Fazekas József. — Ezeket a pasztellszínű szandálokat például Norvégiának, Dániának, Svédországnak, Angliának szállítjuk. De még távolabbra, Madagaszkárba és más helyekre is eljutnak a Vörös Csillagcipők. Negyedévenként , tíz új modell A szövetkezetnek a belföldi és exportrészlegén kívül egy mértékes és két javítóműhelye van. Az idén az eddiginél lényegesen több időt és munkát fordítanak a lakosság igényeinek közvetlen kielégítésére, s míg a múlt esztendőben csak 4000 pár"s mértékes cipő készítését vállalták, ebben az esztendőben 15 000 párra vesznek fel rendelést. A Belvárosban, a Petőfi Sándor utcában és valószínűleg a Váci utcában is megnyitják a közeljövőben üzleteiket, ahol a vevők szép modellek közül választhatnak. Erről Szolnoki József, a szövetkezet tervezője gondoskodik, aki negyedévenként átlag tíz új típust készít. A szakutánpótlást is megoldották a házon belül**. A tanműhelyben fiatal fiúk és lányok tanulják a cipőfelsőrész készítést. Számszerint huszonnégyen vannak. Külön oktató foglalkozik velük, akii gondoskodik arról, hogy a szakma minden részét jól elsajátítsák. Olyan ma már ez a szövetkezet mint egy kis gyár. Az idők folyamán egyre növekedett, terjeszkedett. Megkapták a szomszédos házat s csaknem egymillió forintos beruházással bővítették, korszerűsítették az üzemet. Kultúrtermet, saját konyhát építettek. Százezer forintos költséggel most épül az öltöző, mosdó és zuhanyozó. Balatonszéplakon gyönyörű üdülőjük van, ahol a szövetkezet dolgozói pihenést találhatnak nyaranta, de sokszor hétvégi vikkendeken is... Tizenhárman kezdték nyolc évvel ezelőtt — ma több, mint háromszázan vannak. És milliomosok. Kendi Mária legelőször a Szent István érkezett meg. Október negyedikén. Hideg ködök bokrosodnak a Duna felett, didergőn szólt a gőzös kürtszava, ahogy a hidak alatt áthaladt, a sirályok egy darabig elkísérték, majd felcsaptak a magasba, s jelentették a városnak: jön a tél, a hideg, az első hajó befutott a téli kikötőbe! Aztán eloszlottak a ködök, Adria virágillatot, bárányfelhőt küldött, a Felszabadulás és a Visegrád tovább folytatta utazásait Pest és Mohács között, s mert jégtáblák nem voltak várhatók, Füredről útnak indítottak Újpestnek két öreg balatoni propellert, az Úttörőt és a Jókait, hogy téli kikötőban — tavaszra — újjávarázsolják. Kilencszáztizenháromban készültek, rájuk fér az első renoválás. December is eljött — a jégtáblák még mindig késnek —, de ekkorára már befutott az utolsó termesgőzös is, a Táncsics. December közepére már minden kikötő Újpesten volt. A Bem tér, a Pócsmegyer, Nógrádverőce, Szigetmonostor. Már csak néhány vontató van a Dunán: a Kalocsa Vaskapu környékén jár, a Vértes Bécsből jön áruval hazafelé. Az idő derűs, tavaszias, a téli kikötőben a hajógyári munkások ledobják magukról a kiskabátot, s úgy javítják, öltöztetik új ruhába — tavaszi kifutásra — a hajókat. A Tahi — ő a hajnali vásárosokat hozza Dömösről, Ercsiből a Vásárcsarnokba — újjászületik, átépítik, fedettutasteret** kap, a Szabadságot, a szerelmesek sétahajóját hófehérre festették, két roncs testet — tavaly emelték ki a búvárok háborús halálukból a Duna medréből —, a Cserhalomot és az Árpádot újjáépítették, s kapitányuk — mert tavaszias az idő — nem vár: még e héten megrakott uszályokkal kifutnak a Dunára. A kikötőt — a Pócsmegyert — késő ősszel a Körös húzta be Újpestre. Rajta a házat, a szobakonyhás lakást, a hidat, a pénztár bódét, Kónyi Istvánnak otthonát, a családot, a gyerekeket. Várta már őket az Újpest-Megyer, a Bem tér, a Visegrád. Kónyi Lajoska és István ezentúl — mint minden évben — a negyedik kerületi általános iskolában folytatják tanulmányaikat, melyet ősszel Leányfalun kezdenek s olvadáskor, hajóinduláskor, tavasszal befejeznek. Sanyi — Rónyiék malacát hívják így — az első nap rögtön átszaladt a vékony pallón a Nógrád verőcére ismerkedni az ottani Sanyival. Majd az összes horgonyzó gőzösöket bejárta, bekukkantott m!l!I!f!l!l!l!KÍtll!lillHI! TAVASZRÓL ÁLMODNAK A HAJÓK . Kőbányai György VASÁGYAK, földszintes, emeletes cső- és szögvaságyak, kerti bútorok közületek és kiskereskedelmi vállalatok részére a VASÉRT VÁLLALAT bútorosztályán (Budapest, VIII., Üllői út 32) kaphatók. ——Kedd, 1956. január 24. A földrengés sújtotta lakosság megsegítéséért A földrengés sújtotta községek lakóinak megsegítésére tovább folyik a társadalmi gyűjtés. A Debreceni Ruhagyár dolgozói több mint 10 000 forintot gyűjtöttek. A Veszprém megyei Szabadságpusztai Állami Gazdaság dolgozói fizetésük 4 százalékát ajánlották fel. A békéscsabai Petőfi Termelőszövetkezet tagjai 15 mázsa búzát juttatnak a károsultaknak. A taksonyi károsultak között sok földművesszövetkezeti tag van. A kiskunlacházi és a ráckevei földművesszövetkezet gyűjtést indított részükre, s a kárt szenvedett földművesszövetkezeti dolgozók megsegítésére rövid idő alatt összegyűlt 11730 forint. A ráckevei és a dömsödi földművesszövetkezet hozzájárul a megrongálódott házak helyreállításához is. Naponta mintegy 30 társadalmi munkában dolgozó építőipari szakmunkást szállít a károsult községekbe és munka után vissza otthonukba. (MTI) A képzőművészetek alkalmazása az építészetben Vitaest a Műcsarnokban A Magyar Építőművészek Szövetsége, valamint a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége hétfőn este vitaestet rendezett a Műcsarnok szobortermében ,A képzőművészetek alkalmazása az építészetben** címmel. A vitát Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes nyitotta meg. Hangsúlyozta a képzőművészeti, iparművészeti és népművészeti alkotások felhasználásának nagy jelentőségét az építészet területén. Megállapította, hogy ezen a téren fokozottan együtt kell dolgozniok építő-, képző-, iparés népművészeinknek. A megnyitó után Pogány Frigyes Ybl-díjas építőművész tartott előadást a szobrászati alkotások építészeti alkalmazásáról. A nagy tetszéssel fogadott, vetített képekkel kísért előadás után dr. Bardon Alfréd építőművész beszélt a festészet, a freskóművészet építészeti jelentőségéről. A vitában felszólalt Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész, kiváló művész, Jánossy György építőművész és Kaesz Gyula, az Iparművészeti Főiskola főigazgatója. (MTI) KIMSZ emlékünnepély Békéscsabán Békéscsabán a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége megalakulásának 37. évfordulója alkalmából a Békés megyei és a békéscsabai városi DISZ bizottság emlékünnepséget rendezett hétfőn este. A békéscsabai Jókai Színházat megtöltő ünneplő közönség előtt Hazai Jenő vezérőrnagy, a KIMSZ régi harcosa emlékezett meg a kommunista ifjúmunkásokhősi küzdelmeiről. Az ünneplő közönség néma felállással fejezte ki tiszteletadását a Békés megyei származású ifjúmunkás vértanúk: Kulich Gyula, a KIMSZ egyik vezetője, Meggyesy Sándor gyulavári és Karkus Mátyás tótkomlósi ifjúsági vezető emléke előtt. Magyar—osztrák pénzügyi tárgyalások A magyar—osztrák pénzügyi tárgyalások lefolytatására magyar kormányküldöttség utazott Bécsbe. A magyar delegáció vezetője Sík Endre, a külügyminiszter első helyettese. A delegáció helyettes vezetője Szita János pénzügyminiszterhelyettes. (MTI) Legyártották az első ezer üveg gyújtógyertyát A közelmúltban a Gyújtógyertyagyárban újrendszerű gyújtógyertyát találtak fel: az üveg gyújtógyertyát. Az üveg gyújtógyertyából legyártották az első ezer darabot és elküldték a különböző közlekedési vállalatokhoz. Hathólnapi próba után — esetleges javításokkal — megindul az üveg gyújtógyertya sorozatgyártása. VACSORA- VERSENY A versenyzők izgatottan állták körül a zsűri asztalait. Nem kis tét forgott kockán: tíz hétig tartó verseny eredményét döntötte el a bíráló bizottság. Az értékelés hosszú ideig tartott. A bizottság tagjai egymás után vették számba a versenytételeket és nyelvcsettintéssel kísérték a pontozást. A rácponty, amelyet füstölt szalonnával tűzdeltek meg előzőleg, magas pontszámot ért el, de csakhamar lepipálta a vajas kelt tésztából készült és hengeralakú fára felcsavart, parázson pirított kürtőskalács. De nem akarjuk tovább nyugtalanítani olvasóink gyomornedveit: eláruljuk, milyen verseny is dőlt el a Mátyáspincében. A vendéglátóipar még az ősszel magyaros vacsoraversenyt indított tíz elsőrendű budapesti étterem részvételével. Legkiválóbb szakácsaink magyaros ételkülönlegességekkel remekeltek, mondanunk sem kell, hogy igen nagy közönségsikert arattak: a verseny egy-egy fordulója magyarokat és külföldieket egyaránt vonzott. A szakértőkből alakult zsűri hősiesen végigette mind a tíz vacsorát és nemcsak az ételek magyaros jellegét, ízét értékelte, hanem a felszolgálást, a terítést, az adagolást is. A győztes a Mátyás-pince konyhája lett: Séder Ferenc főszakács vacsoráját találták a bírálók a legjobbnak. A vendéglő ezüstserleget kapott, a főszakács és a konyha dolgozói meg pénzjutalmat és okleveleket. Mögöttük sorakozott a második helyre a Palotagyöngye és a Béke Söröző, a Kárpátia, az Opera és a Márványmenyasszony harmadik helyre került. G. J. MARY HERCEGNŐ Lermontov elbeszélése nyomán készült magyarul beszélő, művészi színes szovjet film Rendezte: JOSZIF ANNYENSZKIJ Bemutatásra kerül január 26-tól