Magyar Nemzet, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-01 / 27. szám

TM Magyar Nemzet , A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Sajtó és nép (P. Gy.) Amikor 1956 február elsején ötödször ünnepeljük a Magyar Sajtó Napját, két kér­dés támad fel a magyar újság­íróban. Az egyiket önmagához, a lendismeretéhez intézi, a má­sodikat a magyar néphez. Az első kérdés, amelyet ön­maga előtt vet fel az újság­író, valahogy így hangzik: "Hogyan álltad meg a helye­det újságírói hivatásod teljesí­tésében? Teljesítetted-e köte­lességeidet néped iránt? Kife­jezted-e írásaidban a nép hang­ját, erőfeszítéseit, hősi küzdel­meit? Szenvedélyesen harcol­tál-e a legdrágább emberi kin­csért, a békéért? Megértetted-e és kifejezted-e a nemzetközi helyzet világtávlatú problé­máit éppúgy, mint egy a szo­cialista fejlődés útjára lépett magyar falu kérdéseit? Együtt dobogott-e a szíved írásaid közben minden magyar dolgo­zónak és a földkerekség min­den békeszerető emberének szívével és vágyaival?" A Magyar Sajtó Napján az újságíróban felmerülő kérdé­sek másik sora a magyar nép­hez szól és a többi között ilyenformán foglalható össze: "Népünk mindennapi munká­ja közben miképpen érezte a sajtó munkásainak segítségét? Miképp járult hozzá a magyar sajtó ahhoz, hogy biztosan és öntudatosan tájékozódjék a magyar nép mind a hazai, mind a nemzetközi időszerű kérdé­sekben? Miképp mozgósította a magyar sajtó a nép tömegeit a nagy feladatok felismerésé­re, vállalására, a párt politi­kájának megvalósítására?" Ezeket a kérdéseket egészen tömören ezekben a szavakban lehetne kifejezni: --Hogyan ta­nított és hogyan tanult a ma­gyar újságíró az elmúlt évek­ben?" Természetesen erre a kér­désre nemcsak az újságíró­nak kell a maga lelkiismerete előtt válaszolnia, hanem a ma­gyar népnek is. Mert a magyar újságíró és a magyar nép új viszonyának lé­nyeges vonása abban van, hogy az újságírónak legneme­sebb feladata, a Magyar Nép­köztársaságban megtalált leg­­magasztosabb hivatása abban áll, hogy a párt politikáját kép­,­viseli, hogy nap-nap után ta­níthatja, felvilágosíthatja né­pét. A sajtó agitációs, propa­ganda munkássága nem ismer szüneteket. Éppen ezért a fe­lelőssége is rendkívül nagy. Tanítani csak az tud igazán és meggyőzően, maradandó ha­tással, aki maga is mindennap tanul. Az igaza újságíró ezt nem fárasztó kötelességnek, nemcsak a hivatással járó ko­moly feladatnak, hanem a párt érdekében folytatott harci te­vékenysége szerves részének, az élet szüntelenül megújuló szépségének és frisseségének tekinti. A népet az újságíró csak akkor taníthatja, ha maga is örökké tanul a néptől. Ez a viszony forrasztja össze a mai magyar sajtó újságíróját a dol­gozó néppel. Miben különbözik a mai ma­gyar sajtó a régi rendszer saj­tójától, a kapitalista világ üz­leti sajtójától? Elsősorban ab­ban, hogy a nép életéről, mun­kájáról, érzéseiről, kívánságai­ról a népnek ír. A mai ma­gyar újságírónak legtisztább öröme abban van, hogy népe életét ábrázolhatja a magyar történelemnek ebben a legfel­­emelkedőbb szakaszában, tör­ténelmi jelentőségű korszaká­ban. A magyar újságírók a népgazdaság és a kultúra leg­különbözőbb területein az élet eleven kontaktusát teremtik meg azáltal, hogy állandóan szolgálják a munkásság, pa­rasztság, értelmiség együttmű­ködését, írásaikban állandóan ott lüktet a szocializmus építé­sének örökif­jú vérkeringése. Ez a vérkeringés újította meg a Magyar Népköztársaság sajtóját. Így fejlődhetett a népi hatalom országában a nép saj­tójává a demokratikus magyar sajtó, így virágozhatott fel szabad sajtóként szabad hazá­ban. A magyar nép felszabadító forradalmának végleges győ­zelme tette lehetővé az igazi szabad és népi sajtó megszüle­tését. És ez a sajtó mélyen belegyökerezik a magyar tör­ténelem szellemileg és politi­kailag legtermékenyebb hagyo­mányainak rétegeibe. A mai magyar sajtó mint eszméket hordozó, gondolatokat gerjesz­tő, a népi tömegeket mozgó­sító dicső őseire tekinthet visz­­sza a magyar szabadságharcok sajtótermékeire, Petőfi, Kos­suth, Táncsics, Ady Endre pub­licisztikai munkásságára. A legújabb kor, a mi nap­jaink forradalmi átalakulásá­nak legmaradandóbb irányító fénye azonban az illegális Sza­bad Nép első számának meg­jelenésével támadt fel a máso­dik világháború legreményte­lenebb, legsötétebb éjszakáján. Ezért lett február elseje, az illegális Szabad Nép első szá­mának megjelenése a Magyar Sajtó Napja. Ez az ünnep elsősorban arra kötelezi a magyar sajtó min­den munkáját, hogy legyen hű a magyar nép szabadságáért és függetlenségéért harcoló régi és új forradalmi sajtó hagyo­mányaihoz, és legyen hű a párthoz, a magyar dolgozó néphez. A nép milliói megad­ták a magyar sajtó dolgozói iránt érzett megbecsülésük, a nép sajtóját körülövező szere­tet­ük formájában a választ azokra a kérdésekre, amelye­ket e napon az újságíró a ma­gyar néphez intéz. Mert a nép megbecsüli sajtóját, a népért dolgozó újságírót. Mi, újságírók, viszont ezen a napon még mélységesebben érezzük át, mivel tartozunk né­pünknek. Visszaérkeztek a Magyar Népköztársaság megbízottai a Politikai Tanácskozó Bizottság prágai ülésszakáról A varsói szerződésben részt vevő országok Politikai Tanácskozó Bizottságának prágai ülésszakáról kedden délelőtt visszaérkeztek Buda­pestre a Magyar Népköztár­saság megbízottai: Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke és Bata István vezér­­ezredes, honvédelmi minisz­ter. Fogadásukra a Nyugati pályaudvaron megjelent a párt és a kormány vezetői közül Apró Antal és Hidas István, a Miniszterta­nács elnökhelyettesei, az MDP Politikai Bizottságának tagjai, Erdei Ferenc, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, Vég Béla, az MDP Köz­ponti Vezetőségének titkára, valamint Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, továbbá a Minisztertanács több tagja és a politikai élet számos ve­zető személyisége. Jelen volt a fogadtatásnál a budapesti diplomáciai kép­viseletek több vezetője (MTI) Csen En-laj beszéde a nemzetközi helyzetről és Tajvan békés felszabadításának kérdéséről felszabadításának kérdéséről A külpolitikai helyzet­ ­ A PRÁGAI TANÁCSKOZÁSOK HATÁROZATAINAK x* nemzetközi visszhangjából megállapítható, hogy a világ valamennyi békeszerető népe körében élénk és helyeslő vissz­hangra találtak az értekezletről kiadott deklaráció elvei és ja­vaslatai. A nemzetközi sajtó visszhangjáról egyébként közöl­tünk már beszámolót és a mai számunkban is ismertetjük a világsajtó számos fontos lapjának kommentárját. E helyt csak azt a rendkívül élénk és lelkes fogadtatást akarjuk kiemelni, amelyet a német nép békeszerető tömegei körében keltett a Po­litikai Tanácskozó Bizottság prágai üléséről kiadott deklaráció. A Vorwaerts "A békeharc világos programja­" című cikkében megállapítja: a deklaráció az európai és a világbékéért vívott harc programja. "A békeszerető államok Prágában a világbéke programját fogadták el" — írja a lap, majd hangsúlyozza, milyen nagyfontosságú az a javaslat, hogy a fennálló katonai csoportosulások helyett kollektív európai rendszert alkossanak meg. S Európában, Németország mindkét részét beleértve, kü­lönleges övezetet létesítsenek, amelyben korlátozzák és ellen­őrzik a fegyverzetet. »Az e kérdésben elért megegyezés — írja a Vorwaerts — előirányozhatná a Németországban állomásozó külföldi csapatok kivonását, vagy számuk csökkentését, vala­mint az NSZK és NDK fegyveres kontingenseinek korlátozá­sát." A lap örömmel fogadja azt a javaslatot, hogy kössenek olyan egyezményt, amelynek értelmében a Németország terü­letén álló csapatok nem rendelkeznének atomfegyverrel. Befe­jezésül a lap a következőket írja:­­A prágai ülésen a varsói szerződés tagállamai azon eltökélt szándékuknak adtak hangot, hogy elérik e javaslatok megvalósítását és minden erejüket a népek közötti béke elmélyítésének nemes ügyéért folytatott harcnak szentelik. Egyidejűleg kellő gondot fordítottak arra, hogy biztosítsák biztonságukat és e célból fokozzák a béke­szerető államok erejét." 2 AZ ANGOL—AMERIKAI TÁRGYALÁSOKRÓL a londoni ■“* rádió azt jelenti, hogy a tulajdonképpeni megbeszélések már hétfő reggel megkezdődtek Eisenhower villásreggelije al­kalmával, amelyet Eden miniszterelnök és Selwyn Lloyd kül­ügyminiszter tiszteletére adott. Ebből az alkalomból — hivata­los szóvivő kijelentése szerint — általános jellegű megbeszélést folytattak "a Szovjetunió diplomáciai tevékenységéről", a többi között Bulganyin üzenetéről. A londoni rádió ebben a vonat­kozásban hangsúlyozza az angolok és amerikaiak "nézetazonos­ságát". Az érdembeni­­tárgyalások hétfő délután kezdődtek és ezen már részt vettek az amerikai és angol tárgyalófelek ta­nácsadói is. A hivatalos szóvivő szerint ez alkalommal első­sorban a közép-keleti helyzetről volt szó, a többi között az arab-izraeli viszályról és Szaúd-Arábia legutóbbi lépéseiről. A szóvivő megjegyezte, hogy az angol és amerikai álláspont között "csekély eltérés" van. Kedden tovább folytatták a közép­keleti kérdés megvitatását és előreláthatóan még szerdán is foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A londoni rádió kommentárt fűz a tárgyalásokhoz és meg­jegyzi, hogy "látványos eredményekre nem szabad számítani, a záróközlemény minden bizonnyal csak a nyugati politika ál­talános irányvonalait fogja leszögezni". A rádiójelentés végül mint a tárgyalásokon valószír­űleg felmerülő nehézséget emeli ki az Egyesült Államok és Nagy-Britannia Kínával kapcsolatos nézeteltéréseit. Ami az angol—amerikai tárgyalásoknak központi kérdését, a közép-keleti kérdést illeti, figyelemreméltó a közvetlenül ér­dekelt sajtó álláspontja. Ebből a szempontból fel kell hívni a figyelmet az Al Hajat című egyiptomi tekintélyes folyóirat cik­kére, amely kifejti, hogy "Eden és Eisenhower tárgyalásai nem oldják meg a közép-keleti kérdést és nem vezetnek a közép­keleti béke helyreállítására, de nem is ez a céljuk. Eisenhower és Eden azért ült össze, hogy a világimperializmus problémáit oldja meg és megegyezzen a népek gyarmati kizsákmányolásá­ra irányuló tervek összehangolásában." A cikkíró kiemeli, hogy "a Közép-Keleten kizárólag a gyarmatosító rendszer fenyegeti a békét".­­ A FRANCIA NEMZETGYŰLÉSBEN ma délután be­mutatkozott a Guy Mollet-kormány. A kormány kinevezé­sére csak akkor kerül sor, ha a nemzetgyűlés bizalmat szavaz a miniszterelnöknek. Az új alkotmány értelmében a képviselők személy szerint szavaznak és a beiktatáshoz elegendő az egy­szerű többség is. Mint ismeretes, eddig az alkotmányos többség (314 szavazat) volt szükséges a kijelölt miniszterelnök beikta­tásához. A tegnap nyilvánosságra hozott kormánylistán máris vál­tozások történtek, amennyiben a köztársasági szocialisták (volt gaulleisták) Soustelle algériai főkormányzó leváltása miatt megtagadták a hozzájárulást ahhoz, hogy két képviselőjük, Chaban-Delmas és Maurice Lemaire részt vegyen a kormány­ban. Guy Mollet kénytelen volt az éjszaka folyamán átalakí­tani a kormánylistát és Chaban-Delmas helyére a szocialista Tanguy-Prigent-t jelölte a frontharcosok ügyeivel foglalkozó államminiszteri tisztségre. Bizonyos nehézségek merültek fel az utolsó órákban a radikálisok részéről is, de végül is a párt parlamenti csoportjának ülésén jóváhagyták a radikálisok rész-­ vételét a kormányban. Ezt azonban meglehetősen heves vita előzte meg és több radikális képviselő élesen bírálta Guy Mollet magatartását a radikális párttal szemben. Csen En-laj politikai beszámolója Pekingből jelenti az Új Kí­na. Csou En-laj, a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület országos bizottságának elnöke, a testület hétfő délutáni ülésén beszámolót mondott a kül- és belpolitikai helyzetről. Beszé­dében a többi között ezeket mondotta: Az elmúlt évet a nemzetközi feszültség enyhülésének irány­zata jellemezte. A béke nem­zetközi erői egyre fokozódó mértékben magukhoz ragadták a kezdeményezést. A világ­­békét védő erők sorai egyre gyarapodtak és erősbödtek. Ezek az erők magukban fog­lalják a Szovjetunió vezette szocialista országokat és ezen­kívül általában a világ más békeszerető népeit és országait is. A múlt év óta az egész világ népeiben egyre növekvő támo­gatásra talált a békés egymás mellett élésért és a gyarmato­sítás ellen küzdő­­bandungi szellem­, valamint a nemzet­közi feszültség enyhítéséért és a nemzetközi ellentéteknek tárgyalások útján való rende­zéséért küzdő­­genfi szellem Ezzel szemben az Egyesült Államok agresszív köreinek és ezek követőinek "erőpoliti­kája" egyik vereséget a másik után szenvedte el. Kína már javasolta és to­vábbra is támogatja, hogy az ázsiai országok széleskörű részvételével távol-keleti érte­kezletet hívjanak össze Korea tárgyalások útján történő békés egyesítésének megoldá­sára. Kína javasolja, hogy a Vietnamra vonatkozó genfi egyezmények megvalósítása céljából ismét hívják össze az Indokínáról tárgyaló genfi ér­tekezletet. Erre meg kell hívni a vietnami nemzetközi bizott­ságban részt vevő három or­szágot — Indiát, Lengyelorszá­got és Kanadát. A Tajvan körüli feszültség enyhítésének és felszámolásá­nak kérdésében Kína állás­pontja világos. Kína hajlandó a megbeszéléseken megegye­zésre törekedni, de semmikép­pen sem járulhat hozzá a tár­gyalások állandó elhúzásához, ami akadályozza a tajvani tér­ségben fennálló feszültség csökkentését. A kínai kormány Ázsia és a csendes-óceáni térség kollektív békéjének megvalósítása érde­kében meg kívánja ismételni 1955. július 30-án tett javasla­tát, amely szerint Ázsia és a csendes-óceáni térség országai — beleértve az Egyesült Álla­mokat — az ezekben a térsé­gekben jelenleg fennálló és egymással ellentétes katonai tömbök helyett kössenek kol­lektív békeegyezményt.­­• Különösen ki kell emelnünk a szovjet kormány által az Egyesült Államok kormányá­nak tett legutóbbi javaslatot szovjet—amerikai baráti és együttműködési szerződés meg­kötésére. Kína teljes mérték­ben támogatja a Szovjetunió­nak ezt a javaslatát. A Szov­jetunió és az Egyesült Államok kapcsolatának megjavulása a világbéke ügyének fontos té­nyezője lenne. A Szovjetunió­nak ezt a célt szolgáló új ja­vaslata világszerte megfelel a széles embertömegek követelé­sének és ezt semmiképpen sem lehet egyszerű elutasítással el­intézni. A kínai nép minden időkre a Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok mellett áll. A világ semmiféle ereje sem aknázhatja alá a közöt­tünk fennálló szolidaritást és barátságot. Fokozni akarjuk szolidaritásunkat az összes bé­keszerető országokkal és né­pekkel is. Meg­­vagyunk győződve, hogy az adott körülmények között, amikor a szocialista tábor or­szágainak ereje egyre fokozó­dik és a népek világszerte egy­re inkább a saját kezükbe veszik a béke megvédésének ügyét, meg­szüntethetők az ag­resszív tömb háborús kaland­jai. Másrészt azonban hangsú­lyoznunk kell, hogy mi bárót kívánunk ugyan, de ha a nem­zetközi agresszív tömb háborút kényszerítene reánk, attól sem ijedünk meg. Ami a belső helyzetet illeti, ennek kiemelkedő jellemvoná­sa, hogy az ország — mint ahogy azt Mao Ce-tung elnök mondotta — "a nagy szocialista forradalom nagyszerű idősza­kát éli­. Csou En-laj azután arról be­szélt, hogy a mezőgazdaság szocialista átalakítása a terve­zett időnél korábban valósít­ható meg. 1955 december vé­géig az ország mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek szá­ma több mint 1 900 000-re nö­vekedett, tagjainak teljes lét­száma pedig 70 millió paraszt­család, vagyis az ország összes parasztcsaládjainak több mint 60 százaléka volt. Egy éven be­lül, tehát 1956-ban, nagyjából végrehajtható lesz a félszocia­lista mezőgazdasági szövetke­zetesítés. További két év múl­va, tehát 1958-ban a szocialis­­ta mezőgazdasági szövetkeze­tesítés is befejeződik nagyjá­ból. Az ország kisiparának szo­cialista átalakítása szintén nagy fejlődést mutat. 1955 de­cemberének végén a Kínában működő kisipari termelőszö­vetkezetek száma felülmúlta a hetvenezret, tagjaik létszáma több mint kétmillió, tehát az az ország 7 850 000 főnyi kis­ipari munkásának és kézmű­vesének több mint egy negyed­része volt. Ebben az évben és a jövő évben, tehát 1957-ben a kisipar szocialista átalakítá­sa nagyjából megvalósul. A mezőgazdasági szövetkezetesí­tés gyors fejlődésének hatása alatt új időszakába lépett az ország kapitalista ipara és ke­reskedelme is. A magánválla­latok az ország különböző ré­szein vegyes állami­ magán­vállalatokká kezdenek fejlődni Az összes magánvállalatoknak vegyes állami-magánvállala­tokká átalakítása egész ipar­ágakban az államkapitalizmus legmagasabb formáját jelenti. Ez döntő lépés a kapitalista tulajdonnak szocialista tulaj­donná való átalakítása felé. A mezőgazdaság, a kisipar, vala­mint a kapitalista ipar és ke­reskedelem szocialista átalakí­tása azt mutatja, hogy orszá­gunk nagy lépést tett előre a szocialista forradalom, tehát a szocialista átalakulás útján. Csou En-laj azután arról be­szélt, hogy sikeresen teljesí­tették az első ötéves terv har­madik évének tervét is. Ha csak rendkívüli természeti csapások nem jönnek közbe és teljesíthetik majd az 1956-os tervet, az ország négy vagy négy és fél éven belül való­síthatja meg első ötéves ter­vét. A fent említett feladat végrehajtása érdekében nem csupán a munkásosztály és a paraszti tömegek alkotó mun­kájára kell támaszkodni, ha­nem az ország értelmiségének erejét is teljes mértékben mozgósítani és foglalkoztatni kell. Az atomenergia felfedezése és felhasználása, az elektron­fizika fejlődése és alkalmazása új ipari forradalom kezdetét jelenti az emberiség számára. Elérkezett az ideje, hogy az ors­zág népe, mindenekelőtt az értelmiség, előrehaladjon a modern tudományban. Az ál­lami tervbizottság, a tudomá­nyos akadémiával és a külön­böző minisztériumokkal kar­öltve, most dolgozza ki az 1956—1967-es hosszúlejáratú tervet Kína tudományos fej­lesztésére, úgyhogy a harma­dik ötéves terv végén Kína legfontosabb tudományos in­tézményei megközelítik majd a vil­ág legelőrehaladottabb tu­dományos intézményeinek színvonalát. Befejezésül Csou En-laj Taj­van felszabadításának kérdé­séről beszélt. Rámutatott arra, hogy a kormány az elmúlt év­ben újra és újra hangsúlyozta,­ Tajvan háborús eszközökkel való felszabadításának lehető­sége mellett fennáll Tajvan békés eszközökkel való felsza­badításának lehetősége is. Tö­rekedni kell Tajvan békés eszközökkel való felszabadítás­áéra, de emellett tevékenyen fel kell készülni Tajvan kato­nai eszközökkel való felszaba­dítására is. A Kud­minstar.g katonai és politikai vezetői két út között választhatnak. Az egyik út, hogy továbbra is az Egyesült Államok jársza­­lagján haladjanak. A másik út a megbánás útját jelenti, azt, hogy hazafias lelkiisme­retükre hallgatva, békés esz­közökkel felszabadítják Taj­vant és ezzel lehetővé teszik tajvani honfitársaik számára, hogy visszatérjenek anyaor­száguk ölelő karjaiba, a ma­guk számára pedig lehetővé teszik, hogy hazájuk népe megbocsásson nekik. Ha a Kuomintaing katonai és port?

Next