Magyar Nemzet, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-12 / 87. szám

Csütörtök, 1956. április 18., Mag­yar Nemzet AHL magyar zenei hét hangversenyei A harmadik hangverseny az új magyar kamarazene-iroda­lomba adott betekintést. Már maga a műsor is kamaraze­nénk változatosságáról tett ta­núságot: a hagyományos ka­maraművek mellett változatos hangszeres összeállítású, igen ötletes kompozíciók is bemu­tatásra kerültek. Egy eleven zenekultúra bel­ső termő­erőit talán még job­ban le lehet mérni a kamara­zenei alkotásokon, mint a nagyszabású zenekari, vagy színpadi műveken, hiszen itt a szó kizárólagos joggal a zene elsődleges alkotó elemeié. Dal­­lamkincs és ritmusbeli inven­ció, érzelmi, gondolati tarta­lom itt kerül csak igazán érzé­keny mérlegre! Elöljáróban, s nagy általánosságban arra kell gondolni a bemutatott művek hallatán, hogy zeneirodalmunk a műhelymunka finomságát te­kintve igen rangos, igen szín­vonalas. Olcsó, hatásvadászó, vagy művészileg gyenge mun­káról nem lehet beszélni, de, a tekintetben mégis csak né­mileg elégedetlenkedni lehet, hogy túl sok az a hang, az a költői attitűd, melyet katedra­­hangnak lehetne elnevezni. Több forróságot, több, zené­ben kifejezett szenvedélyt, egyszóval a hallgatót is meg­ragadó érzéseket kell számon­­kérni szerzőink egy részétől. Ribári Antal T. hegedű-zon­goraszonátáját — Pauk György és Frankl Péter adta elő — a középtétel (largo lamentoso) őszinte lírája teszi értékessé, a két saroktétel, a válájátékos feldolgozás ellenére, még­sem elég nagy feszítőerejű. Kadosa Pál Arany János verseire szer­zett Csen­des dalok című soro­zata — melyet Rösler Endre adott elő markáns kifejezőerő­vel — a halk irónia hangját szólaltatja meg érdekes és megragadó dallamokban, ör­vendetes, hogy kiváló zeneszer­zőnk, mint ez a kis kompozí­ció is bizonyítja, utat tört a maga eredeti, egyéni stílusa felé. Jelentős momentuma volt a hangversenynek Dávid Gyula Fuvola-zongoraszonátája (ezt a művet tavaly az Erkel-díj I. fokozatával tüntették fel). Je­­ney Zoltán és Schneider Hédy valóban költői tohnác­solás­á­­ban érvényesültek a kompozí­ció figyelemre méltó értékei: a klasszikus szerkezetet ki­töltő gazdag érzelmesség, szép­­ívű, nemes dallamok, egészsé­ges, kifejező harmóniák, a fu­vola-szólam hangszer-szerűsé­ge. Az egymásnak felelő I. és XI. tétel szerkezete egységessé, tömörré teszi a művet, melyet őszinte életörömtől feszülő, vi­dám ronda koronáz meg. Si­keres alkotás Gaál Jenő II. zongoraszonátája is: a népdal szellemében megválasztott ze­nei anyagot a szerző — külö­nösen az I. tétel fő témájával, s annak feldolgozásával — úgy formázza meg, hogy az egyéni mondanivalók közvetítőjévé válik. A szonátát nagy meg­győző erővel, dinamikai árnya­latokban gazdagon adta elő Antal István. Hasznos, értékes darabok Tardos Béla Bagat­ell­jei, számszerűit öt zongora­­darab, melyet a szerző részben hangverseny, részben didakti­kai céllal szerzett. Céljukat, a daloló zongora­játék fejleszté­sét, a hangszerből kicsalható színek felsorakoztatását, nemes eszközökkel érik el. Emlékezetes zenei élményt jelentett a hangverseny két utolsó száma: Farkas Ferenc Naptár című sorozata: tizenkét miniatűr, két hangra — Báthy Anna és Rösler Endre adta elő — kamarazene kísérettel, Rad­nótii Miklós verseire. Farkas Ferenc azok közé a zeneszer­zőink közé tartozik, akiknek stílusa — a színgazdagság, öt­­letesség, fölényes formakezelés révén — igen alkalmas új, meg új zenehallgató rétegek meg­hódítására. Ez a kompozíciója is tartalmas, érdekes és vonzó muzsika, s a nagy sikert mél­tán vívja­ ki. Ránki György Két bors akrocska című kom­pozíciója, mely a hasonló című rajzfilm kísérőzenéjéből ké­szült, új zenei termésünk egyik legjobb alkotása. Egy­szerű mesélő hangja, melyet éppen a meseszerűség jegyé­ben itt-ott szellemesen na­gyít, torzít, vezérmotívum­­elve, mely kitűnően alkalmas a mesealkotás humoros-zenei jellemzésére, a csodaökröcskék kedves indulója, mely refrén­­szerűen vissza-visszatér — már első hallásra meghódítja a hall­gatóság szívét. A közönség méltán ünnepelte az est közre­működőit, Polgár Tibort, a Radnai vonósnégyest és a Bu­dapesti fúvósötöst. * A zenei hét negyedik hang­­versenyén versenyművek vo­nultak fel: Kurtág György a mélyhegedűt, Szervánszky Endre a fuvolát, Maros Rudolf a fagott­ot választotta verseny­­műve főszereplőjéül. S ha a kamaraműveknél is felemlítet­tük a műfaji változatosságot, itt fokozott hangsúlyt kell ten­ni arra, hogy a versenymű-iro­dalomnak milyen értékes gaz­dagítása egy-egy, eddig mosto­hán kezelt hangszer »verseny­­ző«, vagyis szóló-hangszerré való avatása. Kurtág György brácsaversenye, melyet Pataki Imre adott elő lendületesen, nagy jellemző erővel.­ Ismét felhívja a figyelmet a fiatal zeneszerző-nemzedék egyik legjelentősebb tehetségű tag­jára, s biztató ígéretet jelent a szerzőtől várható további ér­tékes művekre. Ez a kéttéte­les versenymű — a varsói VIT-on díjat nyert —­ egyik példája az idei zenei héten an­nak, hogy a zenei alkotás érté­kességének legdöntőbb krité­riuma: a magvas, átérzett köl­tői tartalom! S noha ennek a szerzeménynek fontos erénye az egyéni nyelvezet, a bátran kezelt forma, a ragyogó hang­­szerelés, s egy sor más dicsér­­nivaló jellemvonás­a mégis legfőbb érdeméül vívódó, majd győzedelmeskedő, komoly mon­danivalóját kell megjelölni. Szervánszky Endre fuvola­versenye (Jeney Zoltán ját­szotta a hangszer kifejezőké­­pességének, légkör­teremtő ha­tásának magas fokán) Igaz, köl­tői mű. Szervánszky Endre költészetének magyarsága egy­ben európai érvényt is jelent. Ez a műve is kimagaslik új zeneirodalmunk értékei közül. A zenei szépségnek új élmé­nyeit, a zenévé finomult esz­méknek lelket­ újító erejét su­gározza. Az első tétel (Allegro ma non troppo) a fuvola hang­ján jelentkező gyönyörű főté­mával, melyre a zenekar vá­lasza adja a második gondola­tot, feszült, nyugtalan mellék­témájával,­­derűs zárórészével, a feldolgozás kecsességével, természetes, mégis oly egyéni gondolatsorával — maga is zárt, önálló alkotás. A közép­tétel (Adagio sostenuto) a szép­­muzsika áhítatát idézi fel. A III. (Presto) tétel népi tánca, sodra elkomolyodó, elgondol­kodó hangulattal ötvöződik, mintha a jókedvű forgatagban egy-egy pillanatra meglepné a költőt a magánosság érzése, hogy aztán újra feloldódjék a magas szenvedélyű örömben. Maros Rudolf fagottra és ze­nekarra írott Concertino-ja az érdekes, tenyeres-talpas moz­gású, mégis fordulékoffig dal­­laszvezetésre alkalmas hang­szer megszólaltatójának ala­pos technikai erőpróbája. Hara László megragadóan éreztette mind a maga művészi felké­szültségét, mind hangszerének sajátos szín­készletét. A ver­senymű zenéje kitűnik ötletes­­ségével, a szólam változatos ve­zetésével, a harmóniák élénk pasztell-színeivel. Ismét hatalmas közönségsi­ker fogadta Ránk­ György Po­rnádé király új ruhája szvitjét. A hasonló című mese-opera ze­néjéből készült zenekari mű — melyet a közelmúltban tör­tént bemutatója alkalmával részletesebben ismertettünk — a kitűnő művészi megvalósítás révén még elevenebb, még él­vezetesebb zenei ajándékot je­lentett; zenei humorból való kincsestárának további mulat­ságos kamráit tárta fel. Elis­meréssel kell megemlékeznünk a hangversenyt vezénylő Somo­gyi Lászlóról. A nagyszerűen muzsikáló Állami Hangver­senyzenekar élén a művek for­ró, művészi meggyőződéssel és meggyőző erővel való bemuta­tását zeneéletünk ünnepévé avatta. Csobádi Péter I DRÁMA... FESZÜLTSÉG... CSAVARGÓ Magyarul beszélő művészi indiai film Rendező és főszereplő: RAJKAPOOR Forgatókönyv: ABBAS „Legkedvesebb költőm: JÓZSEF ATTILA" Jó és alapos előkészítő mun­ka után, talán még a vártnál is nagyobb sikerrel rendezték meg tegnap délután a Klement Gottwald Villamossági Gyár­ban a József Attila Olvasó­mozgalom első jelvénykiosztó gyűlését. A sürgő-forgó rendezők kö­zött Gernedl Ferenc izgul a legjobban. Ő a gyár ifjúsági könyvtárosa, Vadnai Dezsőné könyvtáros jobbkeze, aki he­tenként két-három délutánt is eltölt a könyvtárban társadal­mi munkával. Szívügye, hogy minél több fiatalt szoktasson rá a rendszeres olvasásra, mi­nél több társát vonja be az ol­vasómozgalomba. Mire a terem megtelik, meg is érkezik Devecseri Gábor és Ascher Oszkár. Ascher Oszkár három József Attila-verssel nyitja meg a műsort, Deve­cseri Gábor mond rövid beszé­det. Végh Ádám, a gyár fiatal dolgozója mondja el A Duná­nál című verset. Ezután Gyön­gyösi Lajos, a II. kerületi DISZ végrehajtó bizottsága nevében kiosztja a 24 ezüst­­ és 5 bronz jelvényt. Az új jel-­­­vénytulajdonosok közül hár-­­mat a gyár szakszervezeti bi­zottsága is megjutalmazott egy-egy könyvvel. Köztük van Molnár Ferenc esztergályos ipari tanuló is. Ő nemcsak az ezüst jelvény megszerzéséhez szükséges 150 pontot érte el. Eredménye gyári rekord: 780 pont. Sok könyvet olvastam mos­tanában — mondja Molnár Fe­­renc. — Nagyon szeretem az­­ irodalmat, ez az én igazi pihe­nésem és szórakozásom. Leg­szívesebben verseket olvasok, talán azért is, mert magam is próbálkozok versek írásával. A legkedvesebb költőm József­­ Attila. .. A Klement Gottwald Gyár­ fiataljainak ünnepségével el­kezdődtek a József Attila Olva­­sómozgalom országos jelvény-t kiosztó ünnepségei. cs. I. ! NAPLÓ 1­­ír Bartók Béla születésének 75. évfordulója alkalmából Bratislavában kétnapos ün­nepséget rendeztek. Az ün­nepségek során emléktáblát helyeztek el azon az épületen, ahol Bartók diákéveiben la­kott.­ A Gábor diák című új színes magyar filmet, amely Huszka Jenő Cülbaba című operettje nyomán készült, április 19-én mutatják be filmszínházaink. * A Szovjet kulturális küldöttség utazott Franciaországba a Francia—Szovjet Társaság meghívására.* Irodalmi napokat rendeznek májusban Balatonf­ürreden Veszprém megyei irodalmi kö­rök tagjai, pedagógusok, könyvtárosok és népművelési munkások részvételével. * Ankarába utazott a Török Történeti Társaság konferen­ciájára Fekete Lajos, a Magyar Tudományos Akadémia levele­ző tagja.* Martin Andersen Néxének, az 1954-ben elhúnyt nagy dán írónak utolsó lakhelyén, Drez­dában szobrot emelnek. Angol pedagógus-küldöttség érkezett Moszkvába a szovjet közoktatásügy tanulmányozá­sára.* A japán hatóságok felemelt vámilletéket rónak ki a Szov­jetunió és a­ népi demokratikus országok filmjeire. A magas vám miatt ezek a filmek nem­ kerülhetnek a japán közönség elé.* Ráth-Végh István legújabb könyve »Mendemondák és tör­ténelmi hazugságok" címmel áprilisban jelenik meg. A könyv az antik és középkori történelem véletlenül, vagy szándékosan meghamisított eseményeivel foglalkozik.­­ A magyar középkori latin nyelv szótárának elkészítésén dolgoznak az Eötvös Loránd Tudományegyetem Latin Fi­lológiai Intézetében. Eddig mintegy 400 000 címszót gyűj­töttek össze. Tudományos ülésszak az Eötvös Loránd Tudományegyetemen Szerdán az Eötvös Loránd Tudományegyetem aulájában a központi tudományos ülés­szakkal megkezdődött a tudo­mányegyetem 1956 áprilisi tudományos ülésszaka. Világity Miklós, az állam- és jogtudományi kar dékánja tar­tott előadást »Egyetemi ifjúsá­gunk értelmiségi hivatástudat­ra nevelése« címmel. Az elő­adáshoz Vadász Elemér Kos­­suth-díjas egyetemi tanár, akadémikus és Bóka László egyetemi tanár, akadémiai le­velező tag szóltak hozzá. A tudományos ülésszak kö­vetkező előadása április 12-én, Szabó Imre Kossuth-díjas egyetemi tanár, akadémiai le­velező tag „ Jogalkalmazás és szocialista törvényesség” cím­­mel. Nem engedélyezték Robeson beutazását Kanadába Ottawából jelenti a TASZSZ, hogy Paul Robesotonak, a ki­váló énekesnek tizenhét hang­versenyt kellett volna adnia Kanada különböző városaiban. A kanadai állampolgársági és bevándorlásügyi minisztérium indokolás nélkül megtiltotta Robeson beutazását Kanadá­ba. (Az érvényben levő ren­delkezések szerint az Egye­sült Államok állampolgárai útlevél nélkül utazhatnak Kanadába.) NA ÉN MEGYEK... Vidám zenés műsor április 14-én, szombaton éjjel 11 órakor az Uránia Filmszín­házban. Közreműködik: a két Latabár, Kiss Manyi, Bilicsi, Habos László, Zen­­tay Anna, Palócz László, Hajdú Júlia, Pajor István, Fényes Csili. Jegyek az Országos Filharmóniánál. A jó szándék suéfr­int* T biZony a jó szándék is köny­­nyen a visszájára fordulhat­, ha a szándék és a véghezvitel módja nem egy tőről fakad. Vagyis ha jót akar valaki, de végül is­­ bal kézzel nyúl a dologhoz. Első hallásra azt csak dicsérni lehet, hogy a kaposfői tanács végrehajtó bi­zottsága egyre nagyobb mér­tékben kívánja bevonni a ta­nácstagokat a munkába, de ahogyan ezt csinálja, az még a legjobb szándék hangoztatá­sával sem­ menthető. Hivata­los írások bizonyítják ezt, olyanok, amelyek a kaposfői tanácsházán keltek, s amelye­ket a végrehajtó bizottság ve­zetői szentesítettek aláírásuk­kal. Okulásul érdemes egy-kettőt közülük közelebbről is szem­­ügyre venni. Ez év februárjában Kapos­­főt is vastag hótakaró borítot­ta, aminek eltakarítása — kü­lönösen a forgalmasabb he­lyekről — nem kis gondot okozott a végrehajtó bizott­ságnak. Az nyomban nyilván­való volt, hogy egymagában nem tud megbirkózni a hatal­mas hótömeggel, ezért igen helyesen a tanácstagokhoz, il­letve rajtuk keresztül a lakos­sághoz fordult segítségért. A jó szándékú elhatározást tett követte és a következő — az okos elképzelést egyszerre de­rékba törő — felhívást küld­ték ki az egyik tanácstagnak Lárái József vb-elnök kézje­gyével, február 22-i dátummal: “•Felhívom tanácstag elvtársat, hogy f. hó 22-én, vagyis azon­nal rendelje ki körzetét a vasútállomásra hóeltakarító munkára. A megjelenést kör­zetéből ellenőrizni fogom. Amennyiben valamelyik ház kimarad, azt nekem azonnal jelentse, mert különben a fele­lősséget tanácstag elvtársra hárítom." A másik, ehhez hasonló »le­vél« tartalma azt célozná, ami általában már országszerte gyakorlattá vált a községi ta­nácsoknál, tudniillik, hogy a tanácstagok is vegyenek részt egyes adminisztratív feladatok elősegítésében. A szóban levő, március 3-án kelt felhívás az esedékes mezőőri díjak besze­désével kapcsolatos. A helyes szándéknak ellentmondó hiva­talos írás pedig szála imigyen, a tanácstörvényről megfeled­kező, nevét meggondolatlanul aláíró Brüsszel Lajos vb-tit­­kár »nagyobb dicsőségére«: “Valamennyi tanácstagnak. Felhívom, hogy az 1956. évre esedékes mezőőri díjat f. hó 4-én szedje be, kataszteri hol­danként 2 Ft-os összegben, a gazdakönyvben levő adatok fi­gyelembevételével. A besze­dett összeget hétfő reggel 8 órára hivatalomban fegyelmi felelősség terhe mellett adja le.­ De talán nincs is szükség több példára ahhoz, hogy meg­állapíthassuk: a kaposfői ta­nács végrehajtó bizottsága, il­letve vb-vezetői merőben hely­telen módszereket választot­tak a tanácstagok mozgósítá­sára. »Felhívom... mert kü­lönben a felelősséget tanács­tag elvtársra hárítom... a be­szedett összeget hétfő reggel 8 órára hivatalomban fegyelmi felelősség terhe mellett adja le...« — olvasható e­l levelük­ben^, s közben igencsak elgon­dolkodik az ember. Hát a ka­­posfői tanács végrehajtó bi­zottságánál nem tudják, hogy a vb semmiféle utasítást nem adhat sem a tanácsnak, sem az egyes tanácstagoknak? Hogy a végrehajtó bizottság legfeljebb­ csak felkérheti a tanácstagokat ilyen vagy amo­lyan munkára, de semmi esetre sem »fegyelmi felelősség terhe mellett"? Köztudomású, hogy — a ka­­posfői »szokással« ellentétben — éppen a végrehajtó bizott­ság tartozik felelősséggel a ta­nácsnak. Ez természetes is, hi­szen a tanács a nép helyi ál­lamhatalmi szerve, s mint ilyen — az adott országos fel­adatokon túlmenően — a vég­rehajtó bizottság helyileg adó­dó tennivalóit is megszabja. Miért fordítja hát a törvényt a visszájára a kapösfői tanács végrehajtó bizottsága, akár jó szándékból is? A tanácstör­vény szavai világosak, betar­tása pedig — mindenkire nézve kötelező. (németh) Politechnikai oktatás a gimnáziumokban Levél a szerkesztőséghez A Magyar Nemzet március 28-i számában megjelent Poli­technikai oktatás a gimnáziu­mokban című cikk méltán fel­kelthette a pedagógusok és a szülök figyelmét. Itt is, ott is hallunk és olvasunk a témá­ról és sokan nincsenek tisztá­ban a fogalommal, különösen pedig a lényeggel nem. Azért szólok hozzá, mert ennek a címnek az elolvasása után so­kan azt gondolják, hogy csak az általános gimnáziumban van szükség és lehetőség a politechnikai képzésre. Ez tá­volról sincs így. A politechni­kai képzésnek az általános is­kolában meg kell kezdődnie, esetleg már az első és máso­dik osztályosok is megismer­kedhetnek fokozatosan az olló, tű, kalapács, fűrész, reszelő stb. egyszerű szerszámok és eszközök kezelésével. A Szovjetunióban már múlt­ja van a politechnikai képzés­nek. Maga Makarenko is kí­sérletezett vele, azonban ezek a kísérletek olyan speciális körülmények között mentek végbe, hogy eredményeit az iskolában nem lehetett teljes mértékben hasznosítani. Illetékes tényezők a poli­technikai képzés problémáival igen sokat foglalkoznak. Szán­dékosan hangsúlyoztam a problémákat, mert van belő­lük elég. Így például elvi kér­dés az, hogy olyan viszonylag kisterületű és sűrűn lakott or­szágban, mint hazánk, célsze­rű volna-e a politechnikai kép­zésben két irányt — az iparit és mezőgazdaságit — külön­választani. Vagy milyen élet­kortól kezdődhetik a politech­nikai képzés? Fentebb már kifejezésre juttattam azt a gondolatot, hogy mielőbb és esetleg már az első év második felében is lehetséges volna megkezdeni. Ugyanis sok a ta­­nulnivaló és sokféle szerszá­mot s gépet kell megismernie a tanulónak, hogy minden munkaterületen kiismerje ma­gát és rendelkezzék olyan ala­pokkal, amelyek segítik őt a továbbképzésben. Láthatjuk, hogy sok elvi kérdés vár tisztázásra. Hány részletkérdés kerül még napi­rendre! Minden reményünk megvan azonban arra, hogy ezek a kérdések nemcsak fel­vetődnek, hanem a közvéle­mény segítségével időre meg­oldáshoz is jutnak. Cser Gábor, a csepeli Kossuth Lajos Gépip­ari Technikum igazgatója Magyar filmhét Bulgáriában Bulgáriában magyar filmhét kezdődött. Szófiában a filmhét megnyitása alkalmából április 9-én ünnepi estet tartottak. Ezen Ljuben Sztanev író tar­tott előadást a magyar filmmű­vészetről. A magyar filmhét alkalmából Máriássy Félix rendező vezetésével magyar filmművészeti küldöttség tar­tózkodik Bulgáriában. MOST JELENT MEG: Ercsi Endre: ÚJ MAGYAR ORVOSREGÉNY! MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ, 383 OLDAL­­ÁRA KÖTVE 22 FORINT KAPHATÓ, AZ ÁLLAMI KÖNYVESBOLTOKBAN

Next