Magyar Nemzet, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-15 / 90. szám

Vasárnap, 1956. április 15.« A köznevelés új távlatai Az SZKP XX. kongresszusának eszméi a Pedagógiai Tudományos Intézet munkájában Nem egészen másfél éve, hogy az 1954. évi köznevelési párt­­határozat értelmében a Peda­gógiai Tudományos Intézet megkezdte működését. A kuta­tóintézet feladata a legfonto­sabb neveléselméleti, nevelés­történeti, tantervelméleti, mód­szertani kérdéseik tudományos kidolgozása. Bár az eltelt idő igen rövid, az intézetnek máris számos eredménye van és nagy erővel dolgozik feladatain. Az intézet már megalakulá­saikor a pedagógiai gyakorlat és tudományos kutatás leglé­nyegesebb kérdéseit állította munkája középpontjába: stabil tantervek elkészítését, a közös­ségi nevelés és a kommunista erkölcsi nevelés területén a szocialista hazafiság, az öntu­datos fegyelem kérdését, vala­mint az ifjúsági mozgalom pe­dagógiai problémáit. — A különböző intézmények­ben párhuzamosan folyó pe­dagógiai kutatások összehan­golása mondja Nagy Sándor, az Intézet igazgatója — ma még megoldatlan kérdés. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának XX. kongresszusa a tu­dományos kutatás minden te­rületén igen nagy jelentőségű útmutatásokk­al szolgál és a mi munkánkban többek között ép­pen erre a koordinációra is fel­hívja a figyelmet. Bizonyos szervezeti intézkedésekre min­denesetre szükség lesz. Első­sorban koordinációs bizottsá­got kívánunk létesíteni az ér­dekelt intézményekkel, ezenkí­vül rendszeres évi konferenciá­kon, nyári táborokon szeret­nénk termékeny vitákra, ta­pasztalatcserén egybegyűjteni a pedagógiai kutatás részvevőit. A magyar nevelésügy szem­pontjából igen jelentős lesz, ha sikerül a pedagógiai kutatások ügyét átfogóan megszervezni. A Pedagógiai Tudományos Inté­zet a legfontosabb témákban máris jelentős eredményeket ért el. A kutatók számos folyó­iratban, szaklapban közzétett tanulmányai mellett elsősorban a most nyomdába kerülő, ille­tőleg az év folyamán megjelenő munkák bizonyítják ezt legjob­ban. Könyvalakban — megfe­lelő jegyzeteikkel, magyaráza­tokkal — kiadják az MDP, a DISZ és a kormány legfonto­sabb határozatait a közoktatás­ról. Tanulmánygyűjteményt adnak ki a szocialista erkölcsi nevelés időszerű kérdéseiről. Több neveléstörténeti jellegű munka is készül: az egyik Eöt­vös Józsefről, a másik Földes Ferencről, a harmadik külön­böző neveléstörténeti tanulmá­nyokat tartalmaz, a negyedik neveléstörténeti jellegű szöveg­­gyűjtemény. Kiadnak ezen­kívül egy segédkönyvet az osz­tályfőnöki óráik megtartásáról is. Az intézet neveléselméleti és történeti osztálya tanulmányai­ban elsősorban azokból az eredményekből indul ki, ame­lyeket a szovjet pedagógia el­ért, arra­­törekedve, hogy mind­ezt a mi viszonyaink­r­a alkal­mazza. Igen elhanyagolt pél­dául az ellenforradalmi kor­szak pedagógiai elméleteinek, irányzatainak tudományos fel­tárása, kritikája s ezt a hiányt most igyekeznek pótolni. Az intézet módszertani osztályán tantervkészítéssel foglalkoz­nak, s ennek a feladatinak a megoldásába a gyakorló peda­gógusok széles körét sikerült bevonni. Az intézet legfiata­labb része — az önálló tanító­képző csoport — új tantervet készít a tanítóképzés számára. Az intézet tudományos ta­­ nácsa ezekben a napokban az SZKP XX. kongresszusának útmutatásaival foglalkozik. A mostani tanácskozást más fon­tos megbeszélések előzték meg. Elsőnek a politechnikai kép­zés ügye vetődött fel. — K. J. Vorosilov kongresz­­szusi beszéde különös erővel hívta fel figyelmünket arra — mondja az igazgató —, hogy a politechnikai kérdésnek a kor­szerű tudományon és techni­kán alapuló munkára, nagy­üzemi termelési módszerekre kell nevelnie, nem pusztán kézműves munkára. A fiatal­ságnak meg kell ismernie e munka tudományos alapjait, s azt is, hogy a tudományos eredményeket hogyan lehet al­kalmazni. Megoldást kell ta­lálni arra is, miképpen lehet magát a termelőmunkát már iskoláskorban tanítani. Prak­tikus ismeretekre gondolok, vagyis új tantárgyak­ra a tan­tervben. A meglevő tanterv is számos lehetőséget nyújt arra, hogy elsősorban a biológia, a kémia, a fizika, de ezenkívül a föld­rajz és a matematika tanításá­ban az elméleti alapokon túl, a jelenlegi tantárgyak rendjének megbontása nélkül több gya­korlati elemet is adjunk a diákoknak. A praktikus isme­retek sorában elektrotechnikai, gépészeti, mezőgazdasági szak­tudásról és készségről lehet el­sősorban szó. Az említett sza­kokon szükség lehet a tanár­képzés átszervezésére, esetleg a képzés időtartamának fel­emelésére is. Elkerülhetetlen egyes iskolákban, elsősorban a gimnáziumokban, iskolán kívüli szakemberek bevonása a gya­korlati foglalkozások beveze­tésében.­­ A kongresszus azonban nem csupán ezen a területen, a gyakorlati oktatás megszer­vezésében adott útmutatást a számunkra — mondja később az igazgató. — Talán még en­nél is fontosabb, hogy mindaz, ami N. Sz. Hruscsov beszámo­lójában általában a tudomá­nyos kutató munkáról szólt, ránk is vonatkozik. Leglénye­gesebbnek azt tartjuk, hogy a mi tudományos munkánkat is alkotó szellem, a személyi kul­tusz és a dogmatizmus elleni harc szelleme hassa át. Nevelés­­elméleti és történeti osztá­lyunk már kidolgozta a legfon­tosabb tennivalókat ezen a té­rem indulnak ki a kutatók, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy — a sokfelé előforduló szimplifikálás helyett — mi­nél teljesebben fel kell tárni a kapitalizmus bonyolult je­lenségeit. Az oktatásban az eddiginél sokkal szélesebb körben és bátrabban kíván­ják felhasználni a statiszti­kát, a megfelelően felhasznált számadatok meggyőző erejét is. A család és az iskola kap­csolatában is fontos útmuta­tásokat adott a kongresszus. Vorosilov fejtette ki felszóla­lásában, hogy a háború rá­nyomta bélyegét az egész vi­lág ifjúságára, fontos meg­oldandó erkölcsi kérdések vetődtek fel, s ugyancsak Vo­rosilov elemezte a diákszer­vezetek fontosságát is. Elem­ző, őszinte vizsgálattal kell feltárni az iskolai és a családi nevelés esetleges ellentmon­dásait is, valamint a kollégiu­mok felhasználását, az ott fo­lyó nevelőmunkát. A szülők­kel való kapcsolatot évekkel ezelőtt jobban ápolták az is­kolák, mint ma, pedig erre nemcsak változatlan szükség van, hanem erősíteni kell. Az ifjúság körében, a diákszerve­zetekben folyó politikai ne­velőmunkával kapcsolatban az intézet kutatói főként Se­­pilov felszólalásából merítet­tek, amely a formalitásokban kimerülő “nevelést” túlmére­tezett sajtóértekezlethez ha­sonlította, és Leninnek azt a megjegyzését idézte, amely szerint egyes helyeken politi­kai tevékenység helyett poli­tikai locsogás folyik. A peda­gógusok elmélyültebb nevelő­munkájának lehetővé tételére sokfelől elhangzik az a kíván­ság is, hogy meg kellene fon­tolni a pedagógusok óraszámá­nak csökkentését. Mindez csupán vázlatosan jelzi a legfontosabb gondola­tokat, amelyek most érlelőd­nek a Pedagógiai Tudományos Intézetben. Az Intézet kuta­tói alapos munkával készül­nek arra, hogy az ifjúság ne­velésében minél elmélyülteb­ben hasznosítsák a XX. kong­resszus útmutatásait. Magyar Pál Közkívánatra április 16-tól újra műsoron a DUNA filmszínházban VÍZKERESZT, VAGY AMIT AKARTOK Shakespeare vígjátékából készült, magyarul beszélő színes szovjet film A valóság minél alaposabb ismeretére i­ed törekedni, hangsúlyozza tervében az inté­zet. Meg kell szüntetni a gon­dolatszegény idézgetést és­ tu­dományos kísérleteket kell folytatni. Mindez persze nem csupán az intézet kutatómun­kájára vonatkozik: ezeket az elveket kell érvényesíteni az oktató munkában is. Az új tantervek és tankönyvek ké­szítésében minden tekintetben a kongresszus útmutatásait kell figyelembe venni. — Nem szabad elfelejtenünk — mondja az igazgató —, hogy a tanulók megfelelő értelmi fokon, természetesen és helye­sen, önállóan gondolkoznak a tanítási anyagról, a tankönyv állításairól, s ha azok nem meggyőzőek, többet ártanak, mint használnak. Ha a fiatalok általában nem fogadják el a tananyag egyes részeit, hanem csak formálisan “bemagolják*, ez cinizmushoz, holmi -kétlel­­kűséghez* vezethet. Deklaratív megállapítások helyett ténye­ken nyugvó érvelésre van szükség; frázisok, idézetek he­lyett ideológiailag élesen, pole­mikusan kell foglalkozni azok­kal a nézetekkel, amelyek ve­szélyt jelenthetnek. Mindezt természetesen az ifjak értelmi fokának, műveltségének meg­felelően. Biztosítani kívánják a nép­tömegek történelmi szerepé­nek szemléletes, meggyőző bemutatását, az egyéniség történeti szerepének helyes értékelését. Az objektív igaz­ság tanítása a vulgarizálások, a durva szimplifikálások felszá­molását jelenti. Ezzel kapcso­latban Mikojan beszédéből Matn Nemzet NAPLÓ ÁPRILIS 15 A teheráni magyar követ­ség jól sikerült filmbemutatót rendezett a teheráni Metro­­pole Filmszínházban. A bemu­tatón részt vett a Külügymi­nisztérium több tisztviselője, valamint az iráni társadalmi és kulturális élet számos is­mert vezető személyisége. A mintegy ezer meghívott ven­dégnek bemutatták a Rákóczi­­induló, a Bajnokaink a víz alatt és a Liliomfi című ma­gyar filmeket.ő Festmény készül Latinka Sándor vértanúhaláláról. A ké­pet Gerő Kázmér kaposvári festőművész alkotja.­­ A májusi dessaui Wagner ünnepi játékokon magyar rész­ről Delly Rózsi vendégszere­pel.© Lukács György előadássoro­zatot tart a római, milánói, fi­renzei, bolognai és nápolyi egyetemeken a jelenkori iro­dalmi realizmus problémáiról.­­ A Szovjetunió népművésze címmel tüntették ki Maja Pli­­szeckaja és Hajsza Sztrucs­­kova szólótáncosnőt és Vera Firszova énekesnőt. Alek­­szandr Ognyivcev érdemes művész címet kapott . A Déryné Faluszínház 250- szer játszotta Bálinkabányán Baráti—Dékáni! »Dankó Pista« című daljátékát.­­ A Szovjetunióban tartóz­kodó magyar kulturális kül­döttség öt napot töltött Lenin­­grádban. Irodalmi körökben nagy érdeklődést keltett Ta­más Aladár beszámolója a mai magyar irodalomról.­­ Az Ernst­ Múzeumban április 14-én gyűjteményes kiállítás nyílt Papp Gyula festőművész és Dabóczy Mihály szobrász­­művész alkotásaiból. Papp Gyula több mint 300 festményt és grafikai művet, Dabóczy Mihály pedig 60 szobrot és domborművet mutat be. * A Petőfi Színház április 16-án, hétfőn este 8 órakor ren­dezi a Szállj költemény-soro­zat keretében Neményi Lili előadóestjét. Bevezetőt mond: Apáthi Imre. Zongorán kísér: Arató Pál. (Uttacetta kínálat Megjelent a Sport cigaretta. Húsz darab két forint. A sza­bályos cigarettánál karcsúbb is, rövidebb is. Csak kevéssel hosszabb, mint egy Harmónia fele. Ez újfajta cigarettaféle­ség szülőapja nyilván az a helytálló megfigyelés, hogy a dohányosok jó részének nem a nikotin a szenvedélye, hanem a rágyújtás. Kellett tehát egy olyan cigaretta, amelynek egyéb rendeltetése nincs, mint az, hogy rá lehet gyújtani. És valóban. A mi Sport szivar­­kánkról bízvást elmondható: rá lehet gyújtani. Három-négy szippantás után már el is dob­ható, kivált, ha nem szipkából szívja az ember. E cigaretta­fióka egyébként koravén egy kissé. Nem egyszer úgy viselkedik, mint felnőtt roko­nainak valamelyike. Ha az első szippantás után leteszed a ha­mutálca székére, többnyire elal­szik. Vagy legalábbis elszundít annyira, hogy alig lehet életet szívni belé. S ha kevesed ma­gával van a dobozában, hul­­lajtja a dohányát. Azt a keve­set is, ami van nekije. Jól tette dohányiparunk, hogy gondolt a szenvedélyes rágyújtókra. Köszönet érte. De igazán népszerű a Sport csak akkor lesz, ha mennyiségileg is, minőségileg is fejlődik a ki­csike. Egy kissé vállasabbnak és lényegesen jobbnak kellene lennie. Mint a lengyelek ha­sonló cigarettája, a Nowa. Mert ez a kicsike Sport nem is olyan olcsó. Egy húszfilléres cigaretta fele, amelynek a má­sik fele a dohánygyáré maradt. De a gyár csinálta a jobb üz­letet, mert engem még az el nem szívható csikk is terhel. A fele cigaretta felét én még eldobom. A gyárnak viszont megmarad az egész fele. Szóval legyen jobb ez a ked­ves és okos cigaretta-típus. Elég a négy slukk, de az jó le­gyen. Vagy talán azért szabták ilyen gyengére, hogy ne sajnál­juk, amiért olyan picike? Hely­telen elgondolás. Legyen csak jó, sajnáljuk csak, hogy pici­ke. Majd rágyújtunk egy má­sikra. (J. .) Megkezdődött a Vasas-együttesek zenei fesztiválja Szombaton este a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszer­vezetének központi székházá­ban ünnepélyesen megnyitot­ták a vasas-együttesek IV. ze­nei fesztiválját. A nézőteret zsúfolásig megtöltötték a vasas üzemek­ dolgozói. Ünnepi beszédet Gögitz An­tal, a Vas- és Fémipari Dol­gozók Szakszervezetének tit­kára mondott. MŰSZAKI KÖNYVNAPOK 1956. április 16—23. A műszaki könyvnapok alkalmából megjelenő új sankkönyvek: Forint Borbély Mihály: A caádképzés vizsgálata. Fűzve 39 — Borbély Mihály—Szabó Pál: Textilipari számoló ábrák H. Kötve 56 — Csizsikov, J. M.: Hengerlés. Kötve 56 50 Ipari épülettervezés. Gépgyárak. Kötve 98,50 Járai Rudolf—Szegedi Emil: Fényképénél műfénynél. Fűzve 5,50 Komanisnszkij, D. A.: Szürőkötők. Fűzve 5,50 Korszerű ásványolaj technológiai módszerek. Fűzve 22,50 Műanyagzsebkönyv. Kötve 74,50 Schlosser Dezső: Revolveresztergák. Püave M,56, Kötve 42,50 Szeniczei Lajos: A fogaskerékgyártás zsebkönyve. Kötve 30.— Vajta Miklós: A zárlati áram I. Kötve 100.— A Műszaki Könyvkiadó fent felsorolt újdonságain, népszerű szak­munkák új kiadásain kívül sok-sok szakkönyv között válogathat az Állami Könyvterjesztő Vállalat budapesti és vidéki könyvesboltjaiban, valamint az üzemekben rendezett könyvvásárokon. Egyes sorozatok április 16—23 között kedvezményes áron előjegyez­­­­hetők. JUHÁSZ GYULA ISMERETLEN VERSE TÓTH ÁRPÁDRÓL Ma ünnepeljük Tóth Árpád születésének hetvenedik­­ évfordulóját. Ez alkalomból közöljük hűséges barátjának és költőtársának, Juhász Gyulának versét, mely több mint­­ negyedszázad óta lappangott kéziratban. A költemény Juhász Gyula verseinek mind teljes, mind válogatott ki­­­­adásaiból kimaradt s így ismeretlen mind mai olvasó­­közönségünk, mind irodalmi köztudatunk előtti ÁíÁéÁr Áá­fejÁíw, /tÁd im-ő£ y I % v&Lgcst, /9Jc? JUSS. Könyvek a munkapadon A műszaki könyvnapok elé Gazdasági fejlődésünk üte­me egyre sürgetőbben követeli meg a technikai színvonal emelését, a munkások, tech­nikusok, mérnökök műszaki képzettségének fokozását. En­nek egyik leghathatósabb esz­köze a műszaki irodalom. Mégis sokakban él az a tév­hit, hogy műszaki könyvet csak magasabb képzettségű embernek érdemes kézbe ven­nie egyrészt a bennük talál­ható elvontabb és tudományos jellegű fejtegetések, másrészt a munkakör megkívánta ma­gasabb fokú elméleti tudás el­sajátítása végett. Ez a felfo­gás abból is ered, hogy sokan elegendőnek vélik minimális technikai ismereteiket ahhoz, hogy a maguk megszokott részletmunkáját elvégezzék; a munkafolyamat átfogó látás­módját a műszaki vezetők, mérnökök részére fenntartott kiváltságnak tekintik. Pedig a műszaki irodalmat nem sza­bad a tudományos képzésre korlátozni. Ott a helye minden szakmunkás kezében, a köny­vespolcokon és munkapado­kon. Számos újítás született már a műszaki irodalom ol­vasása nyomán ébredt gondo­latokból. A valóság az, hogy a termelés egyre korszerűbbé válása képzett és az eddiginél sokkal képzettebb embereket kíván: aki elmarad az újabb és újabb ismeretektől, az nem lehet jó szakmunkás sem. Műszaki könyvkiadásunk és műszaki könyveink kelendősé­ge az utóbbi években jelentő­sen megnövekedett. Ennek el­lenére ma még viszonylag ke­vés az olyan munkás, aki amellett, hogy érdeklődik szakmája iránt, fel is használ­ja a műszaki irodalom segít­ségét. A szakma szeretete és a szakmai ismeretek között fennálló távolságot pedig sür­gősen át kell hidalni. Holnap az ország több mint hatszáz üzemében műszaki könyvvásár nyílik. Az egy hé­ten át tartó vásár jó alkalom lesz a műszaki kiadványok népszerűsítésére. Sok hiányos­ság forrása volt az, hogy az emberek nem ismerték a meg­jelenő műszaki könyveket, a tájékoztatás nem jutott el hoz­zájuk, vagy ha a címekről tudomást szereztek is, nem látták az összefüggést, saját munkájuk és a szakirodalom nyújtotta ismeretek között. Most a műszaki könyvtároso­kon a sor, hogy ezt a kap­csolatot minél jobban meg­erősítsék. E cél megvalósulásának se­gítésére a Műszaki Könyv­kiadó két sorozat megindítá­sát tervezi. Az egyik — az Ipari Szakkönyvtár —, a kü­lönböző szakmák alapismeretei mellett a meglevő gépeken el­érhető magasabb teljesítmé­nyekkel, továbbá a gépek és eszközök fejlesztésének lehe­tőségeivel foglalkozik. A Mit kell tudni? címen induló soro­zat újfajta berendezéseket, eljárásokat közöl, amelyekről az átlagos képzettségű szak­emberek csak felületes isme­retekkel rendelkeznek. A Műszaki Könyvnapok je­lentékeny segítséget nyújta­nak a magasabb műszaki tu­dás elnyeréséhez. Átlagosan 15 százalék kedvezménnyel rendelhetők meg egyes soro­zatok a forgácsolással, öntés­sel, vegyi, villamossági kérdé­sekkel és építőipari gépekkel foglalkozó könyvekből. Tu­catnyi új szakmunka is meg­jelent ebből az alkalomból. Kapható ismét néhány nagy­sikerű és a közelmúltban ki­fogyott szakkönyv, mint pél­dául Linde Antennák és táp­vezetékek című könyve, vagy Tömössy Gépjárművek villa­mosberendezése című mun­kája, melynek öt kiadása fo­gyott el eddig, igen rövid idő alatt. A műszaki ir­odalom ered­ményeinek széleskörű terjesz­tése nemcsak az egyes üzemek belső ügye, gyümölcsöző hasz­nát tekintve, az egész ország ügye is. M. A­ Vendített váz? ›£Y©íN!GYVÍIR5 Aiáu›déU&a? ›GYÖÍM€YVÉ!R9 A Gyöngyvér eredeti gyümölcsléből gyártott szeszesital Készül négyféle választékban meggy, málna, szilva, barack Gyártja UNICUM LIKŐRGYÁR Ára: 1 literes palackban 30.— Ft 0.7 21.70 M 0.5 .. M 16. ef

Next