Magyar Nemzet, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-04 / 104. szám

% ,tsatsvaremre!. „Angliai látogatásunk nagy politikai és gyakorlati jelentőségű az egész nemzetközi élet szempontjából** Nagygyűlés Moszkvában Bulganyin és Hruscsov hazaérkezése alkalmából Moszkvából jelenti a TASZSZ. Április 30-án délután, angliai látogatásukról visszatérve, Bulganyin és Hruscsov megérkeztek Moszkvába. Ebből az alkalomból a repülőtéren nagygyűlést tartottak, amelyen a szovjet fővárosnak több két héttel ezelőtt hagytuk el országunkat, hogy angliai látogatásra induljunk. Boldogok vagyunk ma, hogy visszatérünk hazánkba, Moszkvába, szívélyesen üdvözöljük önöket és köszönetet mondunk a lelkes és örömteli fogadtatásért. (Taps.) Angliai látogatásunk, amelyet Nagy-Britannia kormánya és személyesen Eden miniszterelnök úr meghívására tettünk, nagy politikai és gyakorlati jelentőségű mind az angol—szovjet kapcsolatok, mind pedig az egész nemzetközi élet szempontjából. Az angol—szovjet politikai viszony több éven át eléggé feszült volt. Angliával folytatott kereskedelmünk jelentékenyen csökkent. A múltban kialakult tudományos és kulturális kapcsolatok megszűntek. Ez a helyzet nem felelt meg sem Anglia, sem a Szovjetunió érdekeinek. Mindkét ország népeinek érdekei megkövetelték és megkövetelik ma a szovjet—angol politikai, kereskedelmi, tudományos és kulturális kapcsolatok javítását és szilárdítását. Nyilvánvaló, hogy az olyan nagyhatalmak, mint Nagy-Britannia és a Szovjetunió viszonyának javulása elősegíti az egyetemes békének és a népek biztonságának szilárdulását. Angliába indulva számot vetettünk azzal, hogy nem csekély nehézségek várnak reánka nehézségek mindenekabban állottak, hogya eléggé befolyásos köreslátogatásunknak nemcaan hívei, hanem ellenzői is vannak, vannak hívei a Szovjetunióval való viszony javításának és vannak a két ország közötti viszony javításának ellenzői. E körök képviselői nem óhajtják észrevenni azt, ami már mindenki számára régen nyilvánvaló és vitathatatlan. Nem óhajtják észrevenni a nemzetközi életben végbement gyökeres változásokat, amikor is elmúlt a »hideghháború« korszaka, csődbejutott az »erőpolitika« és amikor a béke tényezői mind nagyobb és nagyobb befolyást gyakorolnak a nemzetközi életre. Azzal az őszinte ólhajjal utaztunk Angliába, hogy közös nyelvet találjunk, megteremtsük a bizalmat és a kölcsönös megértést, és hogy a kölcsönösség és jóakarat alapján megoldjuk a mindkét felet érdeklő kérdéseket. Angliai tartózkodásunk során jó személyes kapcsolatunk alakult ki Eden miniszterelnök úrral és kollégáival. Tárgyalásokat folytattunk velük s ez volt angliai látogatásunk egyik célja. Az angol közéleti személyiségekkel és az üzleti körök képviselőivel Londonban, a londoni grófság tanácsában, valamint birminghami és oxfordi látogatásunkkor találkoztunk. Látogatást tettünk Skóciában és fővárosában, Edinburghban és ott összejöttünk az üzleti és politikai körök képviselőivel. Találkoztunk és beszélgetést folytattunk a katonai parancsnokság, a szárazföldi csapatok, a légierők képviselőivel, valamint a haditengerészet parancsnokságával. Sajnos nem volt lehetőségünk arra, hogy a néppel találkozzunk és beszélgessünk. Mindazonáltal azon szilárd meggyőződésre jutottunk, hogy az angol nép nem kíván háborút, hogy az angol nép a békét, a barátságot és a szovjet néppel való együttműködést is. (Hosszas taps.) Ezen- az a határozott benyomás alakult ki, hogy az angoli körök hajlanak a Szovjetunióval való gazdasági együttműködés és kereskedelem fejlesztése felé. Mindez feltétlenül hatással Bulganyin beszéde mint 25 000 dolgozója vett részt. Miután Bobrovnyikov, a moszkvai városi szovjet végrehajtó bizottságának elnöke megnyitotta a nagygyűlést, Rjabov, a Sarló és Kalapács kohászati üzem olvasztára emelkedett szólásra, majd Szovolt az angol kormánnyal folytatott tárgyalásainkra. Ezzel kapcsolatban külön meg kell említenünk az angol (munkás) Labourista Párt vezetőinek irántunk tanúsított magatartását. A Labourista Párt vezetősége a velünk való találkozást olyan kérdések felvetésére és olyan beszédek elmondására használta fel, amelyek politikánk, a Szovjetunió Kommunista Pártjának politikája ellen irányulnak. Bármennyire furcsa is ez, a labouristák szervezete volt az egyetlen olyan szervezet és e szervezet végrehajtó bizottsága és a végrehajtó bizottság vezérei voltak az egyedüliek, akik magatartásukkal igyekeztek elrontani látogatásunk légkörét. Méltó visszautasításban részesültek. (Viharos taps.) Angliában az idő nagy részét a Nagy-Britannia kormányával, Eden miniszterelnök úrral, R. Butler lordpecsétőr úrral, Selwyn Lloyd külügyminiszter úrral és a kormány más tagjaival folytatott tárgyalásokkal töltöttük. Találkoztunk W. Churchill úrral, Nagy-Britannia ismert személyiségével. Megvizsgáltuk az egyetemes béke és biztonság szempontjából fontos olyan kérdéseket, mint a leszerelés problémája, a közel- és közép-keleti helyzet és Angliával való viszonyunk. Milyenek tárgyalásaink eredményei? A nyilvánosságra hozott nyilatkozatok — a két kormány nyilatkozata és a londoni sajtóértekezleten elhangzott nyilatkozatunk — tüzetesen megvilágítják azokat. A tárgyalások eredményei természetesen még távol állnak a minden kérdésben való megegyezéstől. Mindez azonban, amiben megegyeztünk az angol kormánnyal, fontos és lényeges a szovjet—angol kapcsolatok fejlődése és a béke ügye szempontjából. A legfontosabb az, hogy tárgyalásaink eredményeképpen új feltételek jönnek létre államaink kapcsolatainak további megjavítására. Egyre kiterjedtebb lehetőségek nyílnak a politikai és a gazdasági téren folytatandó együttműködés, valamint a kulturális és a tudományos kapcsolatok fejlesztésére. Megismertük egymást. A legfontosabb nemzetközi kérdések többségében nyitr eszmecserét folytattunk. Számos kérdésben mindegyik fél megmaradt a maga véleményénél, számos kérdésben azonban hasonló nézőpontot találtunk. A békés egymás mellett élés szovjet külpolitikája maradéktalanul igazolódott. E külpolitika■ összhangban áll valamennyi ország és valamennyi nép létérdekeivel. Általában sikereseknek kell tartani tárgyalásaink és látogatásaink eredményeit. Jóllehet a tárgyalásokon időnként nehéz és feszült helyzet állt elő, mégis a bizalom és a kölcsönös megértés légkörét hozta létre az a törekvés, hogy a két fél számára elfogadható döntéseket találjunk, valamint az, hogy mind az egyik, mind A másik fél őszintén fejtette ki nézeteit. S ez jó tárgyalási eredmények elérését tette lehetővé. Látogatásunk és tárgyalásaink baráti célokon kívül semmilyen más célokat nem követtek. A Nagy-Britanniához fűződő kapcsolataink megjavítását nem óhajtjuk Nagy- Britannia más államokkal való kapcsolatainak rosszabbodásával elérni. A Szovjetunió mindig örömmel vette az egyes államok barátságát, amikor e barátság alapjául békés és nemes célok szolgálnak. Az angol kormánnyal folytatott tárgyalásaink újból megmutatták, hogy jó eredményekkel jár a Szovjetunió békeszerető külpolitikája. Aviboljev akadémikus, a moszkvai értelmiség nevében üdvözölte Bulganyint és Hruscsovot. Ezután viliarc® éljenzés közepette Bulganyin mondott beszédet. tág sok országával alakult ki barátságos viszony és aktívan fejlődik a politikai és gazdasági együttműködés, szélesedik a kereskedelem, bővülnek a tudományos és kulturális kapcsolatok. Az ilyen politika Azért utaztunk Angliába, hogy az angol kormány vezető személyiségeivel létesített személyes kapcsolat útján nagyobb kölcsönös megértést teremtsünk és megtaláljuk az országaink közti viszony további javításának útjait. Igen hasznosnak tartjuk utazásunkat — mondotta Hruscsov. A tárgyalásokon őszinte eszmecserét folytattunk mind az angol—szovjet viszonyról, mind pedig a legfontosabb nemzetközi problémákról. Az eszmecsere lehetővé tette, hogy jobban megismerjük egy’’mást, felderítsük, milyen kérdésekben közelednek álláspontjaink és megtudjuk, milyen kérdések nem értek még meg a rendezésre. Ez fontos, hiszen az ilyen tisztázás tette lehetővé, hogy megjelöljük azoknak a kérdéseknek a körét, amelyekre nézve kölcsönös megértést érhetünk el. Úgy véljük, jó eredményeket értünk el, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a tárgyalásokat a kölcsönös bizalmatlanság hosszabb időszaka után folytattuk. A fő dolog véleményünk szerint az, hogy megalapozódott a Szovjetunió éss Nagy-Britannia barátságos kapcsolatainak kialakítása, javítása és továbbfejlesztése. Ez megfelel országunk népes érdekeinek és elő fogja segíteni az egész világ békéjének megszilárdulását. A tárgyalások eredményei újabb bizonyítékai annak, hogy jóakarattal meg lehet teremteni az együttműködést és békés egymás mellett élést lehet folytatni az államok között, függetlenül társadalmi rendszerüktől. A tárgyalások eredményeinek nagy jelentősége abban is rejlik, hogy e tárgyalások új szakaszt jelentenek a nemzetközi feszültség további enyhítésének útján, fontos lépést jelentenek az országok közti jobb bizalom megteremtésében. Angliai tartózkodásunk idején a legbarátságosabb fogadtatásban és vendégszeretetben részesültünk. Ezért újból őszinte köszönetet mondunk az angol népnek, Sir Anthony Edennek,az Egyesült Királyság kormánya miniszterelnökének és kollégáinak. Londonon kívül ellátogattunk Oxford, Birmingham, Edinburgh városába és más vidékekre. Mindenütt szíves, barátságos fogadtatásban részesültünk. Sok időnket emésztették fel a tárgyalások és más hivatalos ügyek. Ezért sajnos nem nyílt lehetőségünk arra, hogy találkozhassunk Anglia egyszerű embereivel. De azok a találkozások, amelyekre mégis alkalmunk nyílt, az angolok részéről látogatásunk iránt megnyilvánult figyelem, a hozzánk, mint a Szovjetunió képviselőihez intézett üdvözletek azt mutatják, hogy az angol nép barátságot kíván a Szovjetunió népeivel. Meggyőződtünk arról, hogy az angol nép békére és a jó viszony fejlesztésére törekszik országunkkal. Beszédeinkben elmondottuk az angoloknak, hogy a szovjet emberek barátságos érzelmeket táplálnak az angol nép iránt, amelyivel együtt harcoltunk az első és a második világháború éveiben a közös ellenség ellen. Úgy vélem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy népeinket — a szovjet és angol népet — kielégítették a tárgyalások eredményei, hiszen tudatában nemcsak reánk nézve hasznos, de kedvező befolyást gyakorol az egész nemzetközi helyzetre is. A nemzetközi láthatár tisztul, fokozatosan szerteoszlik az embereknek a holnap miatt érzett aggodalma. A béke erői gyarapszanak és szilárdulnak. Az Angliával való viszonyunk javulása nemcsak az országok közti növekvő bizalom kezdete, nemcsak új szakasz kezdete a kapcsolatok és az együttműködés kiterjesztésében, hanem a béke és az egész világon megteremtendő jó kapcsolatok fejlesztésének általános ügyét is szolgálja. Hruscsov beszéde vannak annak, hogy ez csupán a kezdet és a továbbiakban lépéseket teszünk egymás felé. (Hosszas taps.) Arra törekszünk majd, hogy a nemzeti függetlenség és szuverenitás, a területi integritás és a belügyekbe való be nem avatkozás alapján baráti kapcsolatokat létesítsünk minden országgal. Valamennyi nép a szilárd és tartós békére vár, a nemzetközi feszültség enyhülését szomjúhozza. Az utóbbi időben e tekintetben sok minden változott meg jobb irányban. Az úgynevezett hidegháború teljes felszámolásának útján azonban még nem kis akadályok vannak. Ezek az akadályok főképpen az Egyesült Államok egyes befolyásos köreitől indulnak ki, azon köröktől, amelyeknek nem fűződik érdekük a nemzetközi feszültség eloszlatásához. Az Egyesült Államokban nyilván még nem értek meg a hidegháború politikájáról való lemondás feltételei. Nekünk azonban úgy tetszik, hogy már az Egyesült Államokban is felcsillan az a kívánság, hogy a kölcsönös megértés útjára lépjenek. Erről tanúskodik többek közt Eisenhower elnöknek az Amerikai Lapszerkesztők Társaságában nemrégiben tett nyilatkozata is. Nyilatkozatának sok tételével sehogy sem érthetünk egyet, mivel e tételek nem mozdíthatják elő a bizalom megteremtését. Az elnök nyilatkozatában ugyanakkor értékes kijelentéseket tett arról, hogy az Egyesült Államok készen áll a vitás kérdések rendezéséhez vezető valamenynyi út felkutatására, s hogy a szovjet kormányt baráti kapcsolatok fűzhetnék az Egyesült Államokhoz. Reméljük, hogy e szavakat gyakorlati tettek támasztják alá. Ami a szovjet kormányt illeti, amellett foglal állást, hogy baráti kapcsolatokat létesítsen az Egyesült Államokkal és más országokkal egyaránt s mi minden lehetőt elkövetünk ennek érdekében. Ha mindkét fél jóakaratot tanúsít, meggyőződésünk, hogy sok félreértést kiküszöbölhetünk és megjavíthatjuk a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatait. Kölcsönös óhaj esetén lépésről lépésre fokozatosan kiküszöbölhetnénk a nézeteltéréseket és megteremthetnénk a kellő bizalmat, elérhetnénk a fegyverzet csökkentése, az atom- és hidrogénfegyver eltiltása, valamint az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek eltiltása kérdéseinek megoldását. A Szovjetunió, az Egyesült Államok és valamennyi más ország népeinek érdekében létre kell hozni az államok közti kereskedelmi, kulturális és más kapcsolatok széleskörű fejlesztésének feltételeit. A hidegháború felszámolása révén — amelyre törekszünk — az emberiség teli tüdőből fellélegezhetne és minden erőfeszítését a népek javára szolgáló újabb anyagi és kulturális értékek létrehozására összpontosíthatná. A szovjet kormány a jövőben is lankadatlanul törekszik majd a nemzetközi feszültség kiküszöbölésére, a biztonság megszilárdítására és a tartós béke megteremtésére. Amellett szállunk síkra, hogy széleskörű kapcsolatokat létesítsünk a világ valamenynyi népével és kapcsolatokat A Szovjetunió dicső kommunista pártjának és kormányának vezetésével továbbra is rendületlenül folytatja a népek közti barátság és együttműködés megszilárdítására irányuló politikáját. Az SZKP XX. kongresszusa által kidolgozott külpolitikai program kedvező eredményei máris láthatók. Ez a program teljesen megfelel a Szovjetunió népei érdekeinek, az egyetemes béke és biztonság érdekeinek. Éljen a szovjet külpolitika, a népek közti barátság és béke politikája! (Viharos taps.) * Bulganyin után Tupoljev és Kurcsatov akadémikusok szólaltak fel, majd Hruscsov mondott beszédet, teremtsünk a szocialista pártokkal. A kommunista és szocialista pártok közt sok kérdésben különbözőek a szempontok, elvi nézeteltérések állnak fenn. A dolgozók érdekében azonban a jelenkori munkásmozgalom legfőbb és alapvető kérdéseiben kapcsolatok lehetnek és kapcsolatoknak kell lenni közöttük. E kérdések mindenekelőtt a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a tartós béke megteremtéséért, az országok közti kereskedelmi és kulturális együttműködés létrehozásáért vívott harc kérdései. Angliai tartózkodásunk alatt szívesen fogadtuk el a Labour Párt vezetőinek azt a javaslatát, hogy találkozzunk velük és folytassunk eszmecserét a két pártot — az SZKP-t és a labourista pártot — érdeklő kérdésekről. Ilyen találkozásra sor került. Elvtársak, meg kell önöknek nyíltan mondanunk, hogy e találkozó eredményeként az a véleményünk alakult ki, hogy a Labour-Párt vezetőségében a funkcionáriusok egy része reakciós, szovjetellenes álláspontot foglalt el. A Labour-Párt egyes vezetői mind ez ideig nem mondottak le a Szovjetunióra, az SZKP-ra, a népi demokratikus országok kommunista és munkáspártjaira vonatkozó káros nézeteikről. Külön előkészítettek számunkra és nekünk szegeztek kérdéseket bizonyos szociáldemokratákról, akik nálunk és a népi demokratikus országokban börtönben ülnek. Mi ezeket a kérdéseket, mint provokációsokat, határozottan viszszautasítottuk. Ha ezek a labour-párti vezetők jó szándékkal lettek volna az SZKP irányában, akkor akadtak volna más kérdéseik. Hiszen nagyon jól tudják, hogy mindent megteszünk, hogy kijavítsuk a múltban több esetben elkövetett hibákat és az ártatlanul elítélteket rehabilitálták s hogy nemcsak a Szovjetunióban, hanem a népi demokratikus országokban is felülvizsgálják azokat a pereket, amelyeknek helyességéhez valamilyen kétség fér. Jól tudja ezt az egész világ, jól tudják ezt az említett labourista vezetők is. Miért hozták hát elő ezt a kérdést és más ilyen visszataszító kérdéseket? Azért, hogy érdemeket szerezzenek a reakciósok szemében. Más magyarázatot nehéz találni. Csakis a reakciósoknak előnyös a munkásosztály különböző osztagainak elkülönülése és a reakciósok félnek a legjobban ezeknek az osztagoknak egységétől. Egyes labourista vezetőknek azok a kijelentései, hogy a munkásosztály érdekeit védelmezik, messze eltérnek tehát tetteiktől. Hiszen csak igen ritkán és félénken szállnak szembe a haladó személyiségeket több tőkés országban sújtó megtorló intézkedésekkel. A Labour-párt vezetőinek eszrésze nyilván úgy értette őszinte kijelentéseinket — amelyekben azért szóltunk hiányosságainkról és hibáinkról, hogy kijavítsuk ezeket —, hogy ezeket gyengeségünk és a külső reakciós erők valamiféle nyomása miatt tesszük. Nem uraim, önök mélységesen tévednek. Számolniok kell szocialista államunkkal, államunk vívmányaival, amelyeket népünk a munkásosztály és élcsapata, a kommunista párt vezetésével ért el. Csak reménytelen opportunisták nem látják és nem veszik tekintetbe azokat a sikereket, amelyeket népünk a kommunista építés útján haladva aratott. Nem erőszakoljuk reá önökre utunkat, de eltökélten védelmezni fogjuk országunk munkásosztályának vívmányait, barátaink vívmányait, azokat a vívmányokat, amelyekért a dolgozók hatalmas árat fizettek. (Hosszas taps.) Bár a labouristák vendégei voltunk, határozottan visszautasítottuk azokat a próbálkozásokat, hogy beavatkozzanak a szocialista országok belügyeibe, visszautasítottuk az ezen országok dolgozóinak vívmányaira törő próbálkozásokat. Több országban a reakció elvakult képviselői azzal rágalmazzák az SZKP-t, hogy mi ellenezzük a kapcsolatot a szocialista pártokkal, hogy a kommunisták és a szocialisták akcióegységének szükségességéről szólva valamilyen galád terveink vannak. Ez hazugság, amelyet a munkásosztály ellenségei terjesztenek és egyes gyász-szocialisták felkapják ezt a rágalmat. A munkásosztály különböző osztagainak egysége mellett foglalunk állást. Az élet megerősítette, hogy ott, ahol az ilyen egység megvalósult, nagy sikerek születtek a dolgozók alapvető, lényeges érdekeiért folyó harcban. Ezért pártunk továbbra is fáradhatatlanul törekszik majd a munkásosztály pártjainak egységére, különösen olyan fontos kérdésekben, amelyek minden dolgozót foglalkoztatnak — ez harc a nemzetközi feszültség enyhítéséért és a béke megóvásáért. Meggyőződésünk, hogy az egyszerű Labour-pártiak nem osztják a labourista párt egyes vezetőinek kirohanásait és hogy a labouristák egyes vezetőinek álláspontját a tömegek nem támogatják. Meggyőződésünk, hogy Anglia dolgozói, köztük az egyszerű labouristák is barátságot és együttműködést akarnak a szovjet néppel, a Szovjetunió Kommunista Pártjával, mert ez a siker alapja a nemzetközi feszültség enyhítéséért folyó harcban, a feszültség enyhítése pedig a fegyverkezési kiadások csökkentéséhez és a népek anyagi jólétének megjavításához vezet. Pártunk Központi Bizottsága ezután is állhatatosan valóra váltja az SZKP XX. kongresszusának a szocialista és munkáspártokkal való kapcsolatok megteremtésére vonatkozó határozatait. Meggyőződésünk, hogy a Labour-párt jól megért bennünket és megteszi a szükséges lépéseket ebben az irányban. Készek vagyunk felülemelkedni a személyes sértéseken és provokációs kirohanásokon, amelyeket a labouristák egyes vezetői a Szovjetunió kommunista pártja ellen elkövettek és ennek ellenére belemehetünk abba, hogy kapcsolatokat teremtsünk az angol labouristákkal, ha részükről megnyilvánul a kellő megértés és kívánság. Világos, hogy az ilyen kapcsolatok igen fontosak Anglia és a Szovjetunió dolgozóinak érdekében. Befejezésül üdvözlöm önöket, moszkvai elvtársak a reánk köszöntő május elsejei ünnep alkalmából és sikereket kívánok önöknek a hazánk javára végzett munkában. (Hosszas taps.) Éljen a Szovjetunió és Nagy-Britannia népeinek barátsága! (Hosszas taps.) Éljen a béke az egész világon! (Viharos taps.) * Ezt követően Pegov, az SZKP moszkvai Proletár kerületi bizottságának titkára határozat-tervezetet olvasott fel, amelyben Moszkva dolgozói kifejezték mélységes megelégedettségüket a szovjet vezetők angliai tárgyalásai felett. A jelenlevők forró tapssal fogadták a határozatot. A nagygyűlés után a moszkvai utcákon egybegyűlt sok ezer ember nagy lelkesedéssel üdvözölte Bulganyint, Hruscsovot, valamint a kommunista párt és a szovjet kormány más vezetőit. ■Péntek, 1956. május 1. Rákosi Mátyás cikke a Pravdában A Pravda május 2-i számában közölte Rákosi Mátyás »A lenini eszmék élő megtesesülése« című cikkét.