Magyar Nemzet, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-06 / 106. szám

Vasárnap, 1956. május 11. Lakóházszövetkezetek szervezéséről hozott rendeletet a Minisztertanács A Minisztertanács abból a­­ célból, hogy a dolgozók saját lakáshoz juthassanak, rendele­tet hozott a lakóházszövetke­zetek szervezéséről és szövet­kezeti társasházak építéséről. A lakóházszövetkezet a dol­gozók önkéntes egyesülése. Célja, hogy az állam által fel­épített társasházakban a dol­gozókat megtakarított pénzük, valamint az állam által nyúj­tott kölcsön felhasználásával saját lakáshoz juttassa, s gon­doskodjék a ház karbantartá­sáról és tatarozásáról. A rendelet értelmében az állam a népgazdasági tervben évenként megha­tározott keretben társas­­házakat épít, s az ezekben levő lakásokat kedvezmé­nyes vételárért — lakóház­­szövetkezetek útján — sze­mélyi tulajdonba adja. Az állam a vételárkedvezmé­­nyen kívül hosszúlejáratú kölcsönt és egyéb kedvez­ményeket is biztosít a szö­vetkezet tagjainak. A szövetkezeti akció kereté­ben a második ötéves terv so­rán egy-, két- és háromszobás komfortos lakások épülnek. A szövetkezeti tagok —­ amennyiben vállalt kötelezett­ségeiknek eleget tesznek — az építési költségből árkedvez­ményt kapnak. Az egyszobás lakás építési költsége 78 000 fo­rint. Ebből az állam­ 20 000 fo­rint árkedvezményt ad, tehát a szövetkezeti tag a lakásért 58 000 forint vételárat fizet.­­A kétszobás lakás építési költ­sége 104 000 forint, a kedvez­mény 26 000 forint, a fizeten­dő vételár 78 000 forint. A há­­■romszobás lakás építési költ­sége 129 000 forint, a kedvez­mény 32 000 forint, a fizetendő vételár 97 000 forint.) A szövetkezeti tagnak a vé­telár mintegy 30 százalékát a beköltözés időpontjáig részben készpénzben (előtakarékosság), részben havonkénti törlesztés­sel (előtörlesztés) kell az Or­szágos Takarékpénztárhoz be­fizetni. A szobák számától és attól függően, hogy a második ötéves terv ideje alatt melyik évben kíván lakáshoz jutni, ál­lapítják meg, hogy az előre fi­zetendő összegből mennyit kell a belépés időpontjában és mennyit havonkénti előtörlesz­téssel kiegyenlíteni. Az állami kedvezménnyel, az előtörlesztéssel és az előtakarékossági összeggel csökkentett vételárat 25 év alatt évi 2 százalékos ka­mattérítéssel, havi részle­tekben kell törleszteni. A beköltözésig befizetett ösz­­szeg után a Takarékpénztár évi 2 százalék kamatot térít. A szövetkezeti lakások 15 évig teljesen adómentesek és az első alkalommal mentesek az örökösödési illeték alól A földalatti munkahelyen dolgozó bányászok és az Építésügyi Minisztérium főfelügyelete alatt ál­ló állami építőipari és épí­­tőanyagipari vállalatoknak azok a munkásai és a ter­melést közvetlenül irányí­tó műszaki dolgozói, akik 3 éve megszakítás nélkül az állami iparban dolgoz­nak, külön kedvezmény­ben is részesülnek. Lakóházszövetkezeteket szer­vezhetnek üzemek, vállalatok — a szakszervezeti bizottságok közreműködésével — (üzemi, szakmai szövetkezetek), továb­bá a tanácsok végrehajtó bi­zottságai (területi szövetkeze­tek). A szövetkezetek szervezését a Város- és Községgazdálko­dási Minisztérium engedélyezi. A szövetkezetek tagjai munkások, alkalmazottak, szellemi szabadfoglalkozá­súak és nyugdíjasok lehet­nek. Az álla­m szövetkezeti társas­házak építésével a dolgozók­nak munkahelyükhöz közel kí­ván megfelelő lakást biztosí­tani. Magyar Nemzet A MINISZTERTANÁCS HATÁROZATA a dolgozók bejelentéseinek és panaszainak intézéséről A Minisztertanács a Zala megyei tanács végrehajtó bi­zottságának jelentése alapján — több más megyei tanács vb-elnökének részvételével — megtárgyalta, hogyan foglalko­zik a megyei tanács végrehajtó bizottsága a dolgozók bejelen­téseinek és panaszainak inté­zésével. A Minisztertanács megálla­pította, hogy Zala megyében a tanácsok végrehajtó bizottsá­gai és a szakigazgatási szer­vek a lakosság bejelentéseinek intézéséről szóló 1954:1. tör­vény megjelenése óta nagyobb gondot fordítanak a bejelentések és a pana­szok intézésére, a törvényt azonban még mindig nem tartják meg elég követke­zetesen. A lakosság bejelentéseit és panaszait gyakran még formá­lisan, bürokratikusa­n intézik. A különböző igazgatási szer­vek érdemi intézkedés helyett nem egyszer egymással leve­­lezgetnek és egyes panaszok, bejelentések elintézését indo­kolatlanul sokáig késleltetik. Előfordul, hogy a panaszok kivizsgálását azokra bíz­zák, akik ellen a panasz szól, vagy az érdekelt al­sóbb állami szervektől kért jelentések alapján dönte­nek. Arra is van példa, hogy a be­jelentés vizsgálata helyett a panaszttevő személye után ku­tatnak. Gyakori, hogy a helyi tanácsok végrehajtó bizottsága elnökének és az igazgatási szervek vezetőinek figyelme csak a panaszügyi előadó nyil­vántartási munkájára szorítko­zik és nem terjed ki a pana­szok érdemi elintézésének el­lenőrzésére. Az ügyintézésben még meg­levő hibák miatt a megye egyes községeiből, városaiból a dolgozók sok esetben, ahelyett, hogy az intézkedésre jogosult helyi szerveket keresnék meg, közvetlenül a központi szer­vekhez fordulnak. A Minisztertanács a Zala megyei tanács végrehajtó bi­zottsága jelentésének megvita­tása során megállapította, hogy egyes minisztériumok és or­szágos hatáskörű szervek sem minden esetben tartják szem előtt az 1954:1. törvény előírá­sait a lakosság panaszainak, bejelentéseinek intézéséről. A Minisztertanács azért, hogy az állami szervek gondo­sabban és gyorsabban intézzék el a dolgozók bejelentéseit és panaszait, s a lakosság bírála­tát jobban felhasználják a munka megjavítására, határo­zatában felhívja a minisztériu­mok, az országos hatáskörű szervek vezetőit, a tanácsi végrehajtó bizottságok elnö­keit és a szakigazgatási szer­vek vezetőit, hogy mindennapi munkájukban sokkal inkább támaszkod­janak a lakosság javasla­taira és észrevételeire. A bejelentések és panaszok gondos vizsgálata, elemzé­se és általánosítása útján javítsák meg az irányítá­suk alatt működő szervek munkáját, segítsék elő­ a bürokratikus munkamód­szerek megszüntetését. A bejelentések, a levelek gyors és érdemi elintézésével fűzzék szorosabbra kapcsolatukat a dolgozókkal. Leplezzék le és vonják felelősségre a lélektelen, bürokratikus ügyintézőket, s az ilyen intézkedéseket hozzák nyilvánosságra. A Minisztertanács felhívja a lakosságot, hogy a bejelentések és panaszok gyorsabb elinté­zése végett elsősorban az in­tézkedésre jogosult helyi szer­veket keressék meg és ha azok nem intézkednek megnyugtató módon, akkor forduljanak a felsőbb szervekhez. A „­CDLLOGIOLU" NAGYVÁROS Rövid beszélgetés a győri tanácsházán •Az 1956-os esztendőről be­szélgetünk a győri tanács­házán, arról, hogy mi épül a községfejlesztési terv alapján ebben az esztendőben Győr városában. Gergényi tanács­elnökhelyettes és Turóczyné, a tanácstitkár sorolják a köz­­ségfejlesztési alapból tervezett munkákat. Villamosítják a likócsi lakótelepet, a Kiskuti és Tinódi utat. Sürgősen gya­logjárót kell építeni az Ipar úton, az Ady Endre utcán, a Báthory úton, a Sallai Imre úton és néhány más utcában. A gyalogjáró-építéssel egy idő­ben parkosítják a Népfürdő előtti teret. Be kell fejezni a régi színházépület homlokzatá­nak tatarozását. A Rózsa Fe­renc utcai és a gorkijvárosi iskolákban új tantermi beren­dezés kell. Bővíteni kell a jancsifalusi élelmiszerboltot s az egyetlen győri kalapboltot. Házasságkötő dísztermet kell építeni. Alig győzöm jegyezni a kisebb-nagyobb terveket, amelyekből még ebben az év­ben valóság lesz. Egyszóval a város fejlődéséről beszélge­tünk, s úgy valahogy, hogy kérdéseimre mindig így ka­pok választ: már rendben van, vagy hamarosan rendben lesz... Nincs hozzá közük? Egyszer csak megkérdezem: hogyan jutok ki Pinnyédre. Nem vagyok ismerős Győrött, nem tudom, melyik autóbusz­járat visz ki oda ... — Oda nem visz ki autóbusz. Igaz, hogy négy kilométer ide, igaz, hogy szinte minden győri üzembe járnak be pinnyédiek, de autóbuszjárat, az nincs... — Hát miért nem szerepel a községfejlesztési tervben egy új autóbuszjárat létesí­tése? — Nem lehet. Semmi közünk hozzá. Meghökkenünk. Hát nem azt mondja a tanácstörvény szava, egész tanácsrendsze­rünk szelleme, hogy a helyi tanácsnak kötelessége gondos­kodni a lakosság helyi szük­ségleteiről? Miért nincs »sem­­mi közük hozzá« a győri ta­nács vezetőinek? — Győrnek egyszerűen nincs önálló közlekedési vállalata — mondja a tanácselnökhelyet­tes. — Azt hiszem, az egyetlen nagy ipari város vagyunk, amely ilyen helyzetben van. A MÁVAUT kezeli a néhány helyi járatot, de az kevés. Ha mi lennénk a gazdái, sokkal jobban megszervezhetnénk. Hiszen nemcsak Pinnyéd gondja bánt bennünket! Több külső kerület ugyanilyen helyzetben van. Hogy a MÁVAUT kerete nem bírja, tervébe nem fér bele? Mi itt Győrött éppúgy el tudnánk vezetni a helyi közlekedést,­­ mint a miskolciak vagy debre­ceniek ... Néhány autóbusz kell csak és nem lesz annyi panasz a győri közlekedés­re... S a tanácselnökhelyettes mindjárt azzal folytatja, hogy a tanácstörvény éppen erre cé­loz, amikor a tanács hatás­körébe utalja a helyi szükség­letekről való gondoskodást. Szinte azt gondolná az em­ber, hogy Győr — “­kiskorú vá­ros". Hiszen miféle saját vál­lalata van a városi tanácsnak? A Fűrészüzem? ... a finom­mechanikai üzem, persze ez csak tulajdonképpen javító­üzem ... A községfejlesztési tervben ezek mellett még ott büszkél­kedik a szikvízüzem és szesz­főzde is. Mindössze ennyi, ami­vel az ország egyik legnagyobb ipari városának tanácsa maga gazdálkodhat. A „megyei” mozi — Elhiszi-e, hogy egy ilyen hatalmas város vágóhídja is megyei vállalat? »Megyei« még a győri mozi is, az egyetlen. Csak hogy jellemezzem ezt a helyzetet — folytatja a tanács­elnökhelyettes — elmondom: nekünk még élelmiszeripari osztályunk sincs. Pedig... itt van például a kenyér kérdése. Ócska, szétaprózott üzemecs­­kékben, harminc helyen sül a győri kenyér, így persze ma­gasabb is az önköltsége — pe­dig nagyváros vagyunk, most már ránk férne egy korszerű sütőüzem. Azóta, amióta ez a beszélge­tés elhangzott, vitára kerültek a második ötéves terv irány­elvei. Reméljük, hogy a győri tanács vezetői részletesebben kidolgozzák azt a néhány mon­datot, amiből megtudtuk, hogy másfél-két év alatt megépít­hető lenne és hamarosan meg is térülne a győri kenyérgyár építési, felszerelési költsége.­­ Ha ez a javaslat elkészül, el­küldik a Központi Vezetőség­hez, ott szerepelhet majd a terv­irányelvekről folyó nagy vitában a győri sütőüzem is. S van még jónéhány gond, ami egyszerre csak felbukkan a be­szélgetésben. A városi tanács köztisztasági vállalatának most már, végre, van útjavító rész­lege, csak éppen gépekkel nincs úgy ellátva, hogy el is végezze a rábízott munkát. A kommunális vállalatok, víz­vezeték- vagy csatornajavítás közben feltúrják az úttestet. De a győri vállalat útjavító részlege elég gyakran nem tudja megcsinálni — a megyei vállalathoz kell fordulnia ... Nem a túlzott centralizálásban van itt a hiba? Mennyivel gyorsabban és főleg olcsóbban épülhetne számos utcaburkolat, gyalogjáró, ha az útkarban­tartó részleg felszerelése jobb lenne! Van más területe is a város életének, ahol sokszor szinte semmibe se veszik a vá­rosi tanácsot, nemcsak a közle­kedés, a kenyér vagy az út­javítás. S mint példa, a Vörös Csillag, a város gyönyörű, új szállójának esete kínálkozik. — Igaz, régen volt, két év­nél több, de hogy meg ne is­métlődjék, elmondom — moso­lyog a tanácstitkárnő. — Ép­pen csak a megnyitásra hívtak meg bennünket, a városi taná­csot. Pedig ha előbb szóba áll­nak velünk, akkor például el­beszélgettünk volna Molnár C. Pállal, a nagynevű festővel , talán más, a győriek jelené­hez, munkájához jobban illő freskó került volna az étterem nagy falára... Ez persze csak kicsiny kérdés, de a kicsi tük­rözi a nagyot is... Több önállóságot! Talán fél óra az egész be­szélgetés. Bizony vontatottan indult, óvatosan felelgettek a kérdésekre a győri tanácshá­­zán. Pedig nem okvetetlen­­kedni akartam, nem szándé­kos »hibakeresés« vitt Győr­be. De amikor a tanács veze­tőivel való beszélgetésben szüntelenül ott éreztem, hogy nem nagyon akaródzik meg­mondani, hol a gondok gyö­kere, felébredt bennem a ko­nok kíváncsiság. Megkérdez­tem: »Nem a túlzott központo­sítás, az önálló intézkedések lehetőségének hiánya fékezi Győr gyorsabb városi fejlődé­sét?« Kerek, pontos választ nem kaptam. Elmondták, hogy Győr a legtöbb kérdés­ben­­gyámi figyelemben része­sül" a megyei tanács részéről. Hallottam olyan intézkedések­ről — igaz, nem éppen maiak már ezek —, amelyek nem vették figyelembe, hogy Győr nagyváros, csak arra gondol­tak megfogalmazóik, hogy a megye egyik városa... Csak egy-egy konkrét, kitapintható hibánál fogalmaztak éleseb­ben, mint a közlekedés prob­lémáját ... Mi lehet ennek az oka? Úgy érzem, az, hogy elég ritkán beszélünk a város­­fejlődés általános kérdéseiről, nem beszélünk eleget — és elég konkréten — tanácsaink szük­séges és lehetséges önállóságá­ról. Sokszor persze ez az ön­állóság mit sem ér anyagi megalapozottság nélkül. De hát miért van az, hogy Győr a maga erejéből, de beillesztve persze az állami tervbe, nem építhet például sütőüzemet? Szándékosan fel sem vetem az önállóság hiányának azokat a kiáltó példáit, amelyekre a la­káselosztásról beszélgetve mu­tattak rá a győriek; erről, né­hány nappal a beszélgetés után, intézkedett a Miniszter­­tanács. De ebből a csonka, rö­vid beszélgetésből azt a tanul­ságot vontuk le: több, nagyobb önállóságot kell adni a győri városi tanácsnak — s minden tanácsnak —, mert enélkül csak írott szó marad a tanács­­törvény, a helyi tanács nem le­het igazi gazda, s a város, a falu dolgozói nem érezhetik igazán magukénak. — Mégegyszer a közlekedés — mondja egyszercsak a ta­nácselnökhelyettes. — Azt mondják, hogy a MÁVAUT- nak terve teljesítéséhez van szüksége a győri helyi járatok­ra. Miféle érv ez? Hát a terv ■ csak a MÁVAUT-é? Nem az­­ országé? Miféle tervteljesítés­­ indokolja, hogy Pinnyédre ne járjon autóbusz? S legyint. »Alig hiszem, hogy megírja. S ha meg is írja, lesz-e eredménye?« — szól.­­ Megírtam. Talán lesz ered­­­­ménye is■ n-A«W Mikin* Gárdos Miklós ka, örvendek! — fuvolázta be és szeretett volna arról de- családot elszakítani nem fog­ rette volna mindezeket az ar­­mosolyogva és úgy szorította szólni, hogyan fognak élni az­­ak. Igaz? Sokat ellökni magától, hogy össze­festett ajkait, mintha van esküvő után. — De az én családi életemet közelebbről lássa Suzyt. De ő lantit a levegőből felcsippen- De mind erőszakosabban bú- másképpen képzeltem el. Hi- messze állt... és hallgatott, tett volna. Lott az apósjelölt basszusa, szén én is elutazom. Már a ki- — Mi kell még ennek a fia-A papa — alacsony, régi di- — Tehát, fiatalember, a je- küldetési lapot is megkaptam, falembernek — hallotta a ma­ratú, fényes hajtókájú kabát- löktvizsgákat letette. Csak a Altajra. Ott, csakis ott tudom ma hangját. — És a családi­ban — erősen megszorította disszertációt kell megírni. Di­ a kutatásaimat megfelelően fészek? Micsoda fészket készí- Szenya kezét és mély basszu-­cséretes! Most maga előtt egye- végezni és a munkát megírni... tettünk mi nekik! Ján mondta: nes és biztosított út áll! Na- Gondolom, nem lesz nehéz el- A szmök karon ragadták Sze­- Üdvözlöm lányom szive- szép! Valamikor én is érni hogy Suzyt velem enged- nyát , becipelték a szomszéd nek választottját! napokat láttam. És most jek­­öt a szovhoz agronomusa- szotjába. Ott egy pianinót, sző-Vállon veregette lányát az- fenekepugynok vagyok! Ho... ként, engem fomunkatarsa- nyegeket, nagy komódot lá­­vavonveregette lányát az hb... ho... Felneveltem egy kent. Együtt utazunk el! — *ott , , komódon eev naav “eSl-SS £ t1rn-tZéP !ánT,& hangosan és lelkesen ££*,' külledtTernT^emn­xete szemomol evei, amely ke akarjak venni tőlem. Mar be beszelt. — Ugye így lesz Suzy? figm­a-nerselvt A fisura fényes: tul az egyik lényegesen ni*- is kották a végzetteket. És Szer­etet volna Suzy vállá- hS rSftó fenrS­gasabbra nőtt a másiknál, s tudja hová’ Falura kolhoz- u volna • f, , R£?an .,°,Y , eio I€ Wi'i-elen hatalma* hahotára fa- -1 nova. falura, Kolhoz hoz érni, de karja lehanyat- -Kopejkából lesz a rubel". A kadt- Oh-ho-ho-ho! Megcsör- aSzt-n°musnal.. Néni, ez nem jött a szék hideg támlájára, papa csuklójánál fogva tartotta Kadt, un-no no-no megcsör- megy! Hogy az en Suzym kecs- Suzy , nyi mellett állt nev­oirnvát !,ov madarázta- s rent az üveg a csilláron, ettől kék libák közé menten* Nem ■­­u"Ja­­ yl­au , ozenyut es úgy magyarázta, összerezzent Szenya is mire a a K menjen, etem nezett rá hideg, zöld szemevel. Itt van a fészketek, itt fogtok ^ataAhnosofvodoT engedem! duzzadt ajka alig észrevehe­ élni!­­ Szenya kirántotta kar­papa újra elmosolyodo - Hát hogyan is lehetne idén megrándult, jót az öreg ragadós ujjaiból. Amikor asztalhoz ültek, a másképpen? - csodálkozott _ Romantika, gyerekség! - vázával férelökte a rendezőt, papa hadarni kezdett: Szenya. - Hiszen Suzy agro- hallotta Szenya, kedve lett volna felkapni a Égjetek, igyatok, mindezt nomus, tehat munka a kolhoz- Ki mondta ezt? Suzy? Nem, nagy hajú emberkéz és a pad­a teremtő dicsőségére We- ban van szamara. Nemde Suzy? Suzy hallgatott... Ezt az any­­lón pozdorjává zúzni, gyerek magatokhoz a feltalált pe Suzy éppen a sütemény- ja mondta. Mind odamentek De hirtelen megszólalt a javakat. nyel volt elfoglalva és nem Szenyához, bort töltöttek neki csengő, s Szenyát egyedül --Tenyieg, ^dal»^!" - felel, és végnélkül bizonygatták, hagyták. A­­fészek" forogni gondolta Szenya,_s nezte, hogy — Kecskék közé, vidékre! hogy nem ért a reális élethez, kezdett vele és valahová el- S­iSi szemüg­y^106 orr’! Nem engedem! Nem! Nem! — — Dehát értsd meg, te cső­ úszott a távolba. Émelyegni emberke hogyan törli meg a kiabált a papa egy csirkecomb-­dabogár — magyarázta a ren- kezdett a gyomra, kiment a kezét és tolt a második po-­har hadonászva, rácsepegtetve dező, orrát minden szónál fel konyhába és sokáig tartotta hark­a konyakot, az abroszra a salátalevet­­s alá mozgatva —, hogy te ott fejét a vízcsap alá. Szenya jól érezte magát, ki- Szenya gépiesen ítta ki , egyedül leszel a műveletlen Amikor néhány perc múlva szén Suzy mellett ült, érezte rendező által feléje nyújtott emberek között. Kivel fogsz visszatért a szobába, senkit , vállát, s egy kiszabadult haj­­poharat és megkérdezte: konzultálni? Itt téged az egész sem talált ott. A­­fészek­­nyi­fürt meg-megcsiklandozta az — Hát hogyan gondolja ezt? tudós világ ismer. Itt könnyen tett ajtajából megpillantotta arcát. — Csak úgy, pusztán udvarias- meg tudod védeni a disszertá- Suzyt, amint a tükör előtt — Feodolyt atya parancsa,­ságból kérdezte. Feje erősen dudat, ezüstrókát próbált. Suzy mel­húzzuk meg újra — koccin­ szédült és az apósjelölt szavai — Nem, nekünk Suzyval a lett az anyja állt és Szenya tett vele a papa. A harmadik nem jutottak el egészen a tó- városban nincs semmi keresni- váratlanul felfedezte, hogy pohárka után Szenyának jó haláig­ valónk. — Szenya nagyon Suzy nagyon hasonlít ar any­kedve kerekedett, mindent — Hö-hö-hö-hö! Hogyan? messziről látta a papa fekete fára, az arca éppoly madár­kedvesnek és közelinek érzett. Gyorsan megtartjuk az eskü­ szemöldökét, a mama m­asnya- szerű... Belenézett Suzy zöldes szemé­­vel, akkor nem küldik el A hát sárga szemölcseivel,­s sze­ (Fordította: Csontos Ilona.) s SZÉPÜL BUDAPEST: több mint kétmillió forint városszépítésre ! A főváros idei költségveté­­sébe­n 2,1 millió forint áll ren­delkezésre városszépítési fel­adatokra, ezenkívül a község­fejlesztési alapból is jelentős összeget fordítanak fővárosunk szépítésére. Az idei városszépítési hitel­ből folytatják a főútvonala­kon, elsősorban a Sztálin úton a reprezentatív városkép ki­alakítása érdekében a föld­­szinti üzletsorok külső átalakí­tását. A nagyrészt elavult, az architektúrát bontó portá­lokat lebontják és az épületek külső képét eredeti állapotába állítják vissza. Eredeti állapo­tába állítják helyre a Maja­kovszkij utca 11. számú épület földszinti lábazatát is. A Bajcsy-Zsilinszky út, Deák tér és Engels tér által határolt romháztelket rövidesen par­­kozzák. A Várban a Bécsi­­ kapu tértől induló Babits Mi­­­­hály-sétánynak a Bástyafal­­ alatti elhanyagolt szakaszát­­ kertészetileg rendezik. A H­ 5- ö sok tere megrongált díszbur- Ikolatát rendbehozzák.. Ebben az évben folytatják a műemlék jellegű épületek táb­lával való megjelölését. Az idén 350 házra helyeznek el emléktáblát. A Fő utcában most folyik a Király-fürdő helyreállítása. A környezet rendezését és parkosítását a városépítési terv keretében, hajtják végre. A Margitszigeten ismét élet­re hívják a vadaskertet, amely a szigetnek korábban is igen kedves látványossága volt és nagy népszerűségnek örven­dett. A vadaskert benépesíté­séről az Állatkert gondosko­dik. A Gellért rakparton, a Gellért-hegy alatt húzódó lá­­bazatos kovácsolt vaskerítés a háború alatt súlyosan megron­gálódott. A 350 méter hosszú díszkerítés helyreállításához már az idén hozzákezdenek. Ezenkívül megrendelik a BUVÁTI-nál a Nagykörút, Kiskörút, a Rákóczi út, Kos­suth Lajos utca és a belvárosi üzletnegyed épületeinek rend­­behozatalára vonatkozó ter­veket. .. X

Next