Magyar Nemzet, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-04 / 104. szám

Péntek, 1956. május 1., Majdar Noiinch MEGKEZDTE MUNKÁJÁT AZ ÉPÍTŐMŰVÉSZETI KONFERENCIA Csütörtökön az Újvárosháza tanácstermében megkezdődött a Magyar Építőművészek Szö­vetsége háromnapos konferen­ciája és közgyűlése. A konfe­rencián Weichinger Károly műegyetemi professzor elnö­költ. A tanácskozáson megje­­jelent Szíjártó Lajos építés­ügyi miniszter, Lux László miniszterhelyettes, Kenyeres Ágnes, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége tudományos és kulturális osz­tályának helyettes vezetője, Trautmann Rudolf, az Orszá­gos Építésügyi Hivatal elnöke, Brutyó János, az ÉFEDOSZ elnöke. Megjelentek a társ­­művészetek képviselői is. Az első napi tanácskozást Major Máté Kossuth-díjas akadé­mikus, a szövetség elnöke nyitotta meg. Major Máté részletesen fog­lalkozott építészetünk elmúlt tizenegy esztendejének fejlő­désével, eredményeivel, hibái­val. Megállapította, hogy anyagban, szerkezetben, tech­nikában kerestük az újat és a hibát abban követtük el, hogy az anyagot, a szerkezetet, a funkciót az építészet egyedüli alakító tényezőjének tekintet­tük. A »hasznosság«-ot a »szép­­ség«-gel mechanikusan össze­kapcsoló szemléletet érvénye­sítettük, pedig ez ütközik a »monumentális propaganda« és a »szocialista tartalom — nemzeti forma” elvével. Építé­szetünk fejlődéséről szólva megállapította: e hibák elle­nére is büszkék lehetünk arra, hogy szinte a semmiből te­remtettük meg a magyar ipari építészetet. Ezután Major Máté építé­szetünk jelenlegi helyzetével és problémáival foglalkozott. Rámutatott arra, hogy a gazda­ságosság nagyfontosságú té­nyezőjének egyoldalú kiemelé­se, a takarékosság helytelen értelmezése, az építészet anya­gi és szellemi elszegényesíté­­sére vezet. Az építőiparban a költségcsökkentésnek igen sok módja kínálkozik, de például az erkélyek, loggiák elhagyása, a falusi lakóházak lapostetős megoldása nem alkalmas mód­szer arra, hogy az épülő­ Szo­cializmushoz és a kulturális forradalomhoz méltó építészeti alkotások szülessenek. Szólott a nyugati építészeti ízlés felé orientálódás veszélyéről is. Rámutatott Major Máté be­számolójában, hogy középület­­tervezésünk aránylag lemaradt a tervezés egyéb területei mö­gött. A középületek tipizálása még nem történt meg. Ipari építészetünkben alakult ki a tartalom, anyag, szerkezet, funkció és forma dialektikus egysége viszonylag a legmaga­sabb szinten. Ez az a tervezési terület, amelyben a két előző fejlődési szakasz közötti törés a legkevésbé érezhető. A me­zőgazdasági építkezésben ko­rán rátértünk a típuselemek alkalmazására, de a sokféle tí­pusterv akadályozza a nagy­üzemi előregyártás bevezetését és fejlődését. Hangsúlyozta, hogy az épí­tészet tudományos művelésé­hez, a tervezés, s az építészet­­történet magasszintű összefo­gására feltétlenül szükséges az akadémiai tudományos intézet megteremtése. Kötelességünk építészeti emlékeink védelme, helyreállítása, gondozása. Bár e téren kétségtelenül értünk el szép eredményeket, műemlék­­védelmünk mérlege mégsem mondható pozitívnak. Nem áll elegendő anyagi fedezet sem rendelkezésre. A Szovjetunió­ban, Lengyelországban, Cseh­szlovákiában a műemlékügy közügy, százmilliókat fordíta­nak az építészeti emlékek gon­dozására. Sajnálattal állapította meg azt is, hogy az építészek meg­becsülése messze elmarad ná­lunk nemcsak a többi művé­szeti ág, de az építésügy más szakembereinek megbecsülése mögött is. Befejezésül hangoz­tatta, az építészet sokoldalú­sága megköveteli, hogy megte­remtsük a szakemberek és in­tézmények közötti eredményes együttműködés feltételeit. Fel­hívta a figyelmet arra is, hogy beruházási terveink épí­tészeti programjának kialakí­tásánál jobban támaszkodja­nak az építészeti szakvélemé­nyekre és vegyék figyelembe a már kidolgozott városrende­zési terveket. Ezután dr. Szendrői Jenő Ybl-díjas, a szövetség főtit­kára terjesztette elő a szövet­ség működéséről szóló beszá­molóját. A konferencia vitáját ma reggel kilenckor folytatják. GÁBOR ANDOR vígjátéki: ZILÁRPAPA Filmre írta: DARVAS SZILÁRD és GÁDOR BiLLA Operatőr: BIBEN ISTVÁN Kossuth-díjas Zene: FÉNYES SZABOLCS Rendes te: GEETLER VIKTOR Pőszereplők: DARVAS IVÁN, RAJZ JÁNOS, SOMOGYI ERZSI Kossuth-díjas: HORVÁTH JÚLIA és RÁDAY IMRE Bemutatásra kerül május 17-től Ma érkezik Budapestre a csehszlovák Lusnica-együttes Fővárosunk kulturális életé­nek színes eseménysorozata lesz a legjobb öntevékeny csehszlovák művészeti együt­tes, a­­­Légbőlkapott zenekar­" c. filmből ismert pozsonyi Lusnica vendégszereplése. A 150 tagú, Állami-díjjal kitün­tetett együttes 1949-ben, a szlovákiai Ifjúsági Vasútvonal építésénél alakult, s azóta ki­emelkedő sikerrel szerepel mind hazájában, mind kül­földön. Tagjainak többsége fő­iskolásokból, konzervatóriu­mok hallgatóiból kerül ki. Az együttes ma érkezik Budapest­re. VENDÉGJÁTÉK sok fénnyel és némi árnyékkal »A­em lehet megunni« Az Operaház művészeit várják Ózdon. Hatalmas a népművelési otthon színház­­terme, de nyugodtan lehetne mégegyszer ak­­ora, nem ma­radna hely üresen Kalocsai Kornélnak, a Húsüzem portá­sának ma este szolgálatban kellene lennie, de inkább le­­váltóját ültette le maga he­lyett (ötven forintjába került, annyival váltotta meg a szol­gálatot), s eljött, most alig fér a bőrébe az örömtől, hogy itt lehet. Eszenyi doktorék is eljöttek, s épp azt számolgat­ják, hányadszor is látják ma a Báltik bán­t. Ahányszor Pest­re szabadulnak, mindig elmen­nek az Operába, vagy a Nem­zetibe, no meg itt Ózdon is jártak már egyszer — három éve lehet — a nagy magyar dalművel az operaháziak. Az asszony öt Bánk bán-t szá­mol össze ujjain, a férj hatra emlékszik, abban azonban megegyeznek, hogy "a Bánk bán-t nem lehet megunni«. De nem ám. Szóról szóra ugyanezt mondják a művészek is, akiknek legtöbbje ének­elte már vagy egynéhányszor a darab szerepeit, s mégis lel­kesült boldog izgalommal ké­szülnek rá ma is. Így jön hát létre a szoros kapcsolat nézőtér és színpad között. Fölmegy a függöny, s az énekes érzi: csak úgy süt föl a nézőtérről a forró, szomjas izgalom. A nézőt pedig meg­csapja a színpadrós áradó hő, a dráma heve, a muzsika szép­sége, az érzések, indulatok ka­vargása. Ebből a kapcsolatból, ebből a zárt áramkörből szü­letik a jó előadás. Taps Az Operaház ózdi vendégjá­tékának estéje ilyen este. A hév kölcsönös, az előadás fő­városi színvonalú, a taps pedig egetverő. (Pedig az ózdi közön­ség nemcsak lelkes, hanem muzikális is, jaj, nagyon! Az egyik művész —­ nyilván a hosszú út okozta indiszpozíció­­ban — egyszer-kétszer csöppet melléfog, hát az ózdiak nem eresztik ám el a fülük mellett, meg is vitatják a szünetben, de hozzáteszik, hogy: persze ez csak alkalmi zavar lehetett, hiszen az illető művész nagy­szerű hangú, kiváló énekes.) S méltányolják azt is erősen, hogy elsőrendű művészeket küldtek le hozzájuk.­­Nem ám akárkiket«, mint Barta Lajos, a Szénbányászati Tröszt dol­gozója mondja —­­hanem az Opera szine-javát«. Méltányol­ják és ünneplik Laczó István hősi Bánk­ját, Delly Rózsi drá­mai Gertrudis-át, Szecsődy Irén érzelmes, gyönyörű hangú Melindáját — amelyben egyébként bizonyára szívesen gyönyörködne néhanap a pesti közönség is. Élvezettel hallgat­ják Remsey Győző, Katona Lajos, Faragó András énekét, s a Fráter Gedeon dirigálta MÁV szimfonikusok játékát. Mindnyájan tehetségük legja­vát adják. S a hajdani óbudai munkásdalosokat vezénylő Er­kel Ferenc bizonyára könnyez­ve nézné az ózdi kohászok, hengerészek, martinászok át­szellemült arcát, asszonyaik fátyolos szemét a tiszaparti je­lenetnél s kioldódott tapsukat Gertrudis megölésekor. Veri az ördög a feleségét Jó volna, ha nem kellene másról beszámolni, csak erről a néhány óráról, erről a gyö­nyörű estéről. Jó volna, ha az öröm zavartalan lenne. Jó vol­na, ha az a spontán lelkesedés, a művészetnek az a nagyra­becsülése, amely Ózd egyszerű embereit fűtötte — legalább annyira fűtené a város, az üzem illetékeseit. Jó lett volna, ha legalább egy közülük föl­áldozza szabadnapjának né­hány óráját és foglalkozik egy keveset azokkal a művészek­kel, akik ötszáz kilométert tet­tek meg értük másfél nap alatt. Jó volna, ha valaki — túl nagy dolog ez?—várná őket az állomáson, hogy szállásukat megmutassa, az is jó volna, ha megkérdeznék tőlük, ettek-e, jutott-e még számukra meleg étel, hiszen egy részük az ebéd­idő végére érkezett, vagy eset­leg félre is tétetne számukra valami ebédet, meg vacsorát az előadás utánra. Ennyi jó­szándékot tán megérdemelné­nek. Nem bankettet, csokrot, tósztát hiányolunk, mégis en­gedtessék meg egyetlen kérdés az ózdi vezetőkhöz: vajy ha egy fővárosi futballcsapatot vendé­gelnek meg, azt is ilyen kö­zönnyel fogadják a hivatalos szervek? De nemcsak az ózdiakat, ha­nem az Operaház vezetőit is bíráló szó illeti. Tudjuk, egy­­egy vidéki előadás sokba ke­rül. De az némi szervezéssel talán mégis elkerülhető lenne, hogy a művészek egy részé­nek a vonaton ülve kelljen el­­töltenie az éjszakát, mert­­ nem jut számukra fekvőhely! S ez itt nem csupán a sorsuk­ban osztozó újságíró panasza, hisz utazott az már kényelmet­lenebbül is, meg aztán az ő torkában nincsenek kincsek, s ha megfázik, kiprüszköli ma­gát — de hát az Operaház honnét pótolja őket a másnap esti előadáson? Annyi szép autóbuszt gyárt az Ikarus, nem volna-e méltányosabb egy ilyet kibérelni s abba ültetni az énekeseket, (ez legalább ak­kor indulna, amikor a társu­latnak megfelel s nem amikor a menetrend előírja) — ahe­lyett, hogy vonaton zötyög­te­­tik őket keresztül az országon, s két napjukat, két éjszakáju­kat törik össze? Valahogy olyan ez a beszá­moló, akár az ózdi időjárás hétfőn délután. Veri az ördög a feleségét — süt a nap, s köz­ben csepereg az eső. Reménykedés Reméljük, az Opera művé­szei még sok vidéki városba ellátogatnak, s talán ez a kis­­riport is segít valamit abban, hogy másutt már­ ne fordulja­nak elő ilyen bosszantó hibák, hogy a vendéglátók és vendé­gek egyaránt csupán a fel­emelő élmény felhőtlen emlé­két őrizzék, de sokáig! Fencsik Flóra hogy nagy művész, még haladó gőt örökké szolgálni akaró mű­ember is, tehát bennünket se­ veszet­t egy önmagánál szebb. A Cannes-i telefontudósitás a Picasso-filmről Cannes, május 3. Hít a szocializmus építésében. Szerda este mutattuk be a a szegények felszabadításában. Kati és a vadmacska című re­­a Picasso, akinek nagy vidfilmet. Síimre volt, általa­ tisztelője vagyok, ilyen hely­­ban is tetszett s kisebb nyílt- zet­be kerül. Mert a film a mű­­színi tapsokat is kapott. Védő­­helytitkok első izgalmas ne­­ményem­ szerint esélyes filme­gyedórája után érdektelen. Azonban bármily érdekes is Végeredményben Picasso fejt­­számunkra a Kati és a vad- hatását jelenti, ha nem is ez a macska fogadtatása, ami — célja, mondom — örömteli volt, még­ Picasso elkezd rajzolni és a sem erről, hanem az ezt köve­ megvilágított, átlátszó papír tő Picasso-filmről beszélnek túloldalán fényképezik. Úgy ezúttal, látszik, absztrakt semmit raj-Ez a film nem film a szónak hol- Aztán kialakul egy tyúk, általunk használt értelmében. A tyúkból egy húsvéti tojás. Nem játékfilm, és dokumen- Aztán a tojásból egy álarcos tumfilmnek is sajátságos. A maszk. Aztán az ördög tudja, folyamatot ábrázolja, ahogy micsoda. És a filmen látjuk ezt Picasso egy-egy művét­elké- a nagy embert, aki a foto­­szíti­ riporterek stopperórái szerint. Ez a folyamat hallatlanul ér- ehhez igazodva keni, feni, ma­­dekes egy negyedóráig. Aztán tolja a túloldalt megvilágított unalmas, aztán méginkább vászonra ezeket az ábrákat, unalmas, mert egy szoboszlói (Mert a trükk annyi, hogy Pi­­birkapásztor intelligenciájával casso látható keze nélkül szó­­felvértezett néző már tudja az Jemnek a vonalak.) És közben elején azt, amit a végén ma­ látjuk a filmen a művészt ma­gyarázón bemutattak, hogy gát — ahogy a fotoriporter pa­­tudniillik Picasso rajzai — ramcsára igyekszik a képet de­­maga a rajzolás, anélkül,­­hogy fejezni­ látnánk ’ , Picassóra állandóan rászól a­­­k filmre. Persze nemcsak az gyártásvezető, hogy siessen, a baj, hogy ezt tudja előre, már húsz másodperccel túl- emellett a Ficasso-film olyan hala­jta az előirányzott időt, — kérdéseket is fölvet akarva. Ez a filmen van fefényképezve akaratlanul — szerintem igaz­i eljátszva, nem én találtam I­zan szándék nélkül —, ami a mi számunkra is érdekes. " Rémes lehet egy ilyen vállal- A film lehet érdekes, de a kozás: Picasso a világ jelenleg filmművészet útja, a valaki­­élő képzőművészeinek egyik­nek, bárkinek használni akaró legnagyobbja, aki amellett, művészet, a népet, az ország dicsőbb természet" útja nem ez. Sarkadi Imre * Újabb cannes-i jelentések a Vasutas című olasz film nagy sikeréről számolnak be. Pietro Genni rendezte, ő alakítja a címszerepet is. Az újrealista film egy olasz család életét mutatja be. A fényképészek vetítés után valósággal pergő­tűz alá vették a film hétéves szereplőjét, Edoardo Nevola-t, aki a vasutas kisfiát játssza. Nagy sikere volt a filmfeszti­válon Alain Resnais francia filmrendező Éj és homály című filmjének, melyet előzőleg egyszer Nyugat-Németország kívánságára levettek a feszti­válra küldött filmek listájáról. A film a náci koncentrációs tá­­borokról szól. Később a Fran­ciaországban megindult hatal­mas tiltakozó mozgalom hatá­sára a hatóságok mégis úgy döntöttek, hogy a film bemu­tatható a fesztivál keretében, de nem jutalmazható. A filmbemutató hangulatát szombaton este érdekes ese­mény zavarta meg. A Német Szövetségi Köztársaság kül­döttsége bejelentette, hogy egyetlen filmjüknek, a Csillag­­talan ép-nek betiltása miatt elhagyják a fesztivált. A Rómában megjelenő Más­sággá­ra különtudósítója szerint a fesztivál legnagyobb és leg­­megérdemeltebb sikerét eddig a Körhinta aratta. A filmproducerek nemzet­közi szövetségének Cannes-ban ülésező kongresszusa elhatá­rozta, hogy a július 5-én kez­dődő karlovy-varyi fesztivált felveszi a nemzetközi filmren­­dezvények programjába. n 2652 millióra emelkedett a Föld lakóinak száma.. • Az ENSZ­ nemrég megjelent 1955-ös népesedési év­könyve számos érdekes statisztikai adatot ismertet. Az évkönyv szerint a Föld lakóinak száma 1954-ben 2652 mil­lióra emelkedett. Ebből 1451 millió, azaz 55 százaléka Ázsiában él (a Szovjetunió kivételével), 404 millió Euró­pában, 357 millió a két Amerikában, 214 millió a Szov­jetunióban, 210 millió Afrikában és 14,4 millió Óceániá­ban. A világ legnépesebb országai az évkönyv szerint: Kína 583 millió, India 377 millió, a Szovjetunió 214 millió, az Egyesült Államok 162 millió, Japán 88 millió, Indonézia 81 millió, Pakisztán 80 millió lakossal. 1950 és 1954 között Ázsia lakossága évente 21 millió­val nőtt, Latin-Amerikáé négy millióval, Észak-Ameri­­káé, Afrikáé, Európáé és a Szovjetunióé három-három millióval, Óceániáé 325 ezerrel. A népszaporulat az évkönyv szerint a következő or­szágokban a legnagyobb: Venezuela évente 3 százalék, Pa­nama 2,9 százalék, Ceylon 2,8 százalék, Mexikó 2,7 szá­zalék. A lakosok száma a következő országokban növek­szik a leglassabban: Írország 0,4 százalék, Spanyolország és Pakisztán 0,8 százalék. A városi lakosság aránya Izlandon és Nagy-Britan­­niában a legmagasabb, itt a lakosságnak több mint 70 százaléka él városokban. Ez az arány 56 százalékos Fran­ciaországban és 64 százalékos az Egyesült Államokban. A világ legnagyobb városai, New York 12 300 000 lakos, London 8 300 000, Tokió 6 300 000, Sanghaj 6 200 000. A világnak 51 olyan városa van, ahol a lakosok száma meghaladja az egy milliót. Ebből 19 Európában, 18 Észak- és Dél-Amerikában, 12 Ázsiában és kettő Ausztráliában van. .A statisztikai adatok szerint az amerikai és európai városokban több a nő, mint a férfi, míg Ázsiában ennek ellentéte látszik. India és Ceylon nagyvárosaiban a fér­fiak és a nők aránya: 127—173:109. Dániában, Svéd­országban és Angliában körülbelül 89:100, Amerikában át­lag 73:100, Argentínában 97:100. Az analfabetizmus a belgiumi és franciaországi há­rom százaléktól a Portugál-Guineai 99 százalékig terjed. Indiában a százalékarány 82, Haitiben 89 százalék. Az átlagéletkor az indiai 32 év és a hollandiai 71 év között mozog. A halandóság Észak- és Közép-Európában a legkisebb az egész földön. Átlagban véve a nők két—hét évvel élnek tovább, mint a férfiak. A házasságkötések száma az ipari országokban na­gyobb, mint a gazdaságilag elmaradt országokban, kivéve az arab országokat. 1950 és 1954 között a legtöbb házasságot — ezer lakost véve alapul — az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában kötötték, Írország kivételével, ahol éppen el­lenkezőleg a legalacsonyabb volt a százalék, épp úgy, mint Latin-Ameriká­ban. 1950 óta a születések száma a legtöbb országban nö­vekedett. ... és naponta 255 millió példány újság jelenik meg Megjelent az UNESCO-nak a világ tájékoztatásügyei­­ről kiadott beszámolója. A jelentés szerint a világon na­ponta 255 millió példányban jelennek meg különböző új­ságok, 257 millió rádiókészülék és 44 millió televíziós készülék szolgálja a hírközvetítést. 130 000 mozi játszik híradó filmeket. A jelentésből kitűnik, hogy a televíziós készülékek száma az elmúlt öt év alatt megháromszorozó­dott. Az UNESCO jelentése megállapítja, hogy a világ la­kosainak fele analfabéta. A tájékoztató eszközök is igen egyenlőtlenül oszlanak meg, főképp Afrika és Dél-Ame­rika van elmaradva ezen a téren. A legtöbb újságot Európában vásárolják. Rádióműsor PÉNTEK MÁJUS 1. KOSSUTH-RÁDIÓ; 8.10: Népdal­csokor. rím 9.00: Beszélgetés* egy operat kedvelő munkással. — 9.10: Operarészletek. — 10.10: Óvodások műsora. —* 10.30: Játékok. — 10.40: Cser Tímea énekel, Miklós György zongorázik. — 11.10: Lányok, asszon­­yok . . . — 11.25: Híres 8-trauss-* keringők. — 12.10: Népi zenekarok műsorából. — 13.15: Tánczene. —• 14.35: Részletek Relu­pi: Noona­e* operájából. — 15.10: Qevork Emin örmény költö­zésnél. 15.30: Köny*­nyű zene. — 15.55: Mándi Iván játéka. 16.40: Tinédi-dalok. —• 17.10: Jó munkáért — szép mundi*­kát! — 18.00: Vita a második ötéves terv irányelveiről. — 18.20: Harm­ó­­nia a bartóki zenében. — 13.50: An­két a tájékozló fiatalok* c. operett­ről. — 19.20: Tánczene. — 20.30: Régi magyar operettekből. — 21.20: Liszt-hangverseny. — 23.00: A cseh— magyar közös könyvkiadás. — 23.10: Palóc nóták. — 23.40: Szerelmes ének. — 0.10: Katonadalok. PETŐFI-RÁDIÓ: 14.00: Halló, itt Bukaresti — 15.00: Puccini, pillangó­kisasszony. — 16.10: Részletek Szír-* mai: Mézesk­alács c. operettjéből. — 16.40: Orosz nyelvlecke kezdőknek. — 17.00: Szovjet népek dalai. — 17.30: Az épülő kommunizmus nagy országában. — 18.00: Kamarazene. — 18.30: Hogyan növelték a kolhoz­tagol­ anyagi érdekeltségét, a Szov­jetunióban? — 18.50: Palestrina­művek. — 19.30: Válaszolunk hallga­tóinknak. — 19.45: Szórakoztató mu­zsika. — 21.00: Hírünk a­ nagyvilág­ban ... — 21.20 : Az új magyar Shakespeare. — 32.00: Tánczene. Férfi, női, gyermekruhák olcsó áron vásárolhatók A BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT VII., Baross tér 20. számú boltjában Nyitva: 8.30-tól 17.30-ig TELEFON: 4­2­4-556

Next