Magyar Nemzet, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-20 / 118. szám
Vasárnap, 1961. május 11). Magyar NewM „Nem egy munkás panasza, nem is egyetlen gyáré..." — Amíg beteg voltam, többet kerestem, mint amióta ismét dolgozom. Tréfás beszédű ember Szalay Lajos, huncutság ül a pisze orra tövében — de a fenti szavakat nem a mulatság kedvéért mondja. — Ez nem vicc. Ez valóság. A Ruggyantaárugyárban dolgozik már 18 éve. Utóbbi időben a karbantartó csőszerelőknél. A múlt év augusztus 19-én kiújult gyomorfekélye miatt kórházba került s január 18-ig volt betegállományban. Táppénzre 52 forint 31 fillért kapott naponta, hiszen a keresete 1800 forint körül járt, sőt elérte nem egyszer a kétezret is. Amíg kórházban feküdt, rendeletileg szabályozták a karbantartók bérét. Megszüntették az addigi teljesítménybér-rendszert és visszatértek az időbérezéshez. Lehetővé tették ezenkívül bizonyos célprémiumok kiírását és kiadását. És a betegágyból visszatérő Szalay Lajost az a meglepetés érte, hogy a keresete ■jó pár száz forinttal csökkent. Márciusban 1226 forintot vitt haza, áprilisban 1192-t. De ebben már vagy 150 forint célprémium is benne foglaltatik. Szalay Lajos ismét humorba csomagolja ezeket a fájdalmas tényeket. — Mi, karbantartók vagyunk az országban az egyetlenek, akik a prémiumnak nem tudunk örülni... * kenéssel járnia. A karbantartók bére azonban átlagosan 300 forintot esett. Az eredmény? Mindenki meg akar szökni innen. A szerencse csupán az, hogy a Ruggyanta valami 73 más vállalattal kooperál, azoktól is járnak ide villanyszerelők és más karbantartók és »sírnak« azok is. Mert ez nem egy munkás panasza, nem is egyetlen gyáré... Az asztallapnyi bérkartonokon az áll, hogy Pirk Sándor esztergályos például április hónapban 1248 forintot keresett (ebből 275 volt a prémium), Hajagos István kovács 1091-et, Jenővári József ács 1043-at, Kusmasovszki Elek kőműves 1189-et, Csorosz Béla lakatos 1388-at stb. — Persze — mondja a bérosztályvezető, — másutt az ilyen szakmunkások játszva elérnék a kétezret. És nem kellene minden második vasárnapjukat idebent tölteniük és nem rángatnák ki őket éjjel az ágyból, ha valamelyik gép leáll. .. S míg a darabbér annak idején azzal járt, hogy nem fordítottak kellő gondot a minőségre, úgy az időbér most meg nem ösztönöz arra, hogy a munka időtartamával is gondoljanak. Fogas kérdés, annyi bizonyos...* A gyári pártbizottságon Hegedűs Tibor sokkal indulatosabban fogalmaz: — Átok ez a karbantartóbérezés. És országos gond. Mert ahelyett, hogy lehetővé tenné, hogy a legeslegjobb szakmunkásokat állítsuk be karbantartónak, hiszen százezres, milliós értékek vannak a kezükön, s nálunk például, ha egyetlen kalandorgép leáll, nincs többé tervteljesítés — mihamarabb odajutunk, hogy többnyire vagy a termelőmunkából már kivonült, de a gyárhoz még mindig ragaszkodó öreg szakik, vagy esetleg a kimustrált, sehol se jó munkások kerülnek csak a karbantartásba, némelyik azt se tudja, hol kezdjen hozzá a gép javításához. És ha tovább rontja? ... Többet vesztünk a réven, mint nyerünk a vámon. Udvardi Károlyné, a pártbizottság másik tagja a maga csendes, de határozott hangján hozzáteszi: — Nagy is köztük a felzúdulás. A legutóbbi termelési értekezleten egymásután több felszólaló kérte ki magának, hogy ő vegyipari karban,tartó — nem, ő vasas szakmunkás!... Mint elmondták, a karbantartók mindig mostohagyerekek voltak. S a napokban feljön hozzám az egyik és azt mondja: «Tizenegy év óta most olvasom először, hogy egy öreg karbantartót kitüntettek ...•« Ezerből egyet! Vagy talán tízezerből? ... » Talán a második ötéves terv irányelveinek vitájához hozzá lehetne tenni ezt is. Ember Mária A Ruggyantaárugyár bérosztályán Radnóti László osztályvezető sorra, egymás után szedegeti nekem elő a kimutatásokat, kartotékokat. — Hát kérem, a karbantartók között csőszerelőik, villanyszerelők, gépkenők, lakatosok, műszerészek, esztergályosok, kőművesek, ácsok, asztalosok, tetőfedők, vésnökök stb. vannak. Egyedül nálunk pár száz ember. A darabbérezésből az időbérre való visszatérést az tette szükségessé, hogy javítsunk a karbantartási munka minőségén, színvonalán, ne a mennyiségi teljesítést hajszoljuk. Igen, de ennek nem lett volna szabad keresetcsökpapírreklám, sűrű erdőben nagy-nagy fák állnak. — Mi ez? — kérdem a gye— Erdő! Ebben lakik Társsán. Szájéihoz teszi a kezét és Madát, így ni, mint a cica! Ha-ha-ha! Láttam Tarzant a moziban. Anyuka engem is magával vitt. Meg a bácsika is velünk volt. — Milyen bácsika? — Ó! Hát nem tetszik ismerni? Hosszú-bosszú bajusza van és vörös-vörös szeme. Nagyon félek tőle. Egyszer éjjel, amikor a bácsika nálunk aludt. Rémülten fordítottam egy lapot. Az »Oriental Line-i gőzhajók képe tárult elénk. — Hajó — örvendezett a gyerek. — Tetszik tudni? — Tudom — feleltem megnyugodva. — Tessék nekem adni! Éppen egy ilyen hajó kéne nekem. Ilyen nagy,meg ilyen fehér. — Jól van, neked adom. — De hol tetszik szerezni? — Veszek a piacon. — Jó. De tengert is tessék hozni. — Azt ishozok. — Dehol tetszik venni? Tengert is árulnak a piacon? — Nem, a tenger a kikötőnél alszik. Egyszer odalopózom, kötelet kanyarintok a tenger, nyakába és idevezetem. — Kötélen? — ujjongott a fiúcska. — Úgy mint a lovakat szokás? Én is elmegyek a bácsival! — Jól van, együtt megyünk — válaszoltam és tovább lapoztam. — Anyuka meg a bácsika sose visznek magukkal. Más kisfiúk pedig együtt szoktak menni az anyukájukkal. Ez miért van így? Fordítottam egy lapot. Töltőtollreklám: két örökíró toll van rajta. Az egyiknek vékony a tolla, a másiknak vastag. — Melyik tetszik jobban? — kérdezte a gyerek. — A vastagtollú. — Miért? — Mert az szépen ír. — Ó! Nekem a másik. — Jól van, vegyük azt. No, nézzük tovább. Utána egy elbeszélés következett katonákról. A képen egy katona dobolt. — Ki ez? — kérdeztem. — Én vagyok! Én dobolok! A következő lapon egy férfi vízzel telt vödröt cipelt. A kisfiú felkiáltott: — Ez meg a szolgánk. Azután nagysebesen megkereste azt az oldalt, ahol a whisky-reklámok voltak. — Állá! — mondta. — Ez meg a brandy. Anyuka azt is szokott inni! Büszkén felnézett és azt kérdezte: — Tetszik inni? Hozok. O-o-ott van, az ágy alatt. — Nem, nem szeretem a brandyt, nagyon keserű. Szomorúan bólintott. — Én sem szeretek semmit, ami keserű. Tessék csak megsimogatni a térdemet, itt bibi van, tetszik látni? Jóddal bekent sebre mutatott. — Nagyon fáj! Anyuka keserű orvosságot tesz rá. — Keserű orvosságot? — kérdeztem meglepve. — Igen és attól nagyon fáj. És azt akarom, hogy édes orvosságot tegyenek rá, és édeset, mint a cukor! — Majd én hozok neked olyat. A kisfiú átfonta a nyakamat vékony karocskáival, orcáját az arcomhoz szorította és azt mondta: — De biztosan tessék hozni! Megígéri?’ — Meg. — Jól van ... Most valami nagyon szépet mutatok. Tessék lehunyni a szemét. Megtettem. — Ki ne tessék nyitni, mert megölöm. Evvel beszaladt a hálóba. Kihúzott az ágy alól két kis revolvert, visszarohant és nekem szegezte. — Piff-puff! — kiabálta és elsütötte őket. Azután zsebrevágta és tisztelgett. Én vissza. Akkor így szólt: — Nézzük meg a galambokat! — Hol vannak? — Alszanak a galambdúcban. Anyuka nem éjjel alszik, hanem nappal, a galambok meg nappal sétálnak és éjjel alszanak. Az egyik az úr, a másik a hölgy. — És melyik a hölgy? — Az amelyik így jár, így ni, hogy kidülleszti a mellét. Egyszer tojások estek ki a farka alól, kis kék tojások. Az egyiket feltörtem és anyuka megvert. Ha sok brandyt iszik, mindig nagyon megver. Ettől van ez a bibi is a lábamon... Verés után meg mindig nagyon simogat. Csokoládét is ad. Egyszer rettenetesen megvert. De az máskor volt... — Hát az hogy történt? — Nem tetszik elmondani senkinek? — Nem. — Az utcán játszottam. Ott volt a fehérnemű-mosó ember fia is. Meztelenül szaladgál, egészen fekete ... Vele játszottam és elvettem az üveggolyóját... Azt mondta: »Add vissza a golyómat!« De nem adtam. Erre csúfolni kezdett: »Szajha fia vagy! Szajha fia vagy!...« Sírva fakadtam és hazaszaladtam. Anyuka nagyon megvert. De nem mondta meg, mi az, hogy szajha fia. A bácsi tudja, mi az a szajha? Nem bírtam válaszolni. A nyelvem szinte odatapadt a szájpadlásomhoz. A gyerek fejecskéjében pedig tovább mozogtak a gondolatok, vastag ajka megremegett, lassan szólt: — Az anyukám jó, ő nem lehet szajha. Biztosan apám az. Nem is jön soha hozzánk. Persze, ő a szajha! Anyuka azt mondta, hogy nem is fog jönni soha. Mért nem jön? — kérdezte és a szemembe nézett. Elfordultam és belelapoztam a »Times of India«-ba. Az egyik reklámról szép gyermekarc mosolygott ránk. Barátom fia rátekintett és azt mondta: * Indiában férfiak foglalkoznak fehérnemű mosással. — Átvágom a torkát ! — Miért? — Átvágom és kész! — Dehát miiért? — kérdeztem újból. — Mert... mert... mért néz rám és nevet? — a fiúcska hangja halk volt, de elkeseredett gyűlölet érzett belőle. — Mindig néz és nevet: »Hi-hi-hi! Hi-hi-hi!...« Egy gyors mozdulattal beledöfött a képbe és több helyen átvágta. A mosolygó gyermekarc eltorzult. Becsuktam a »Times of Indiait, letettem az asztalra és a gyereket levettem a térdemről. A kés villogott a kezében. Meghökkenve nézett rám. Felhívtam a szolgát. — Rambharose!... Ööö!.. . John! John! — Parancsoljon, uram! — Elmegyek, barátom. — Igen, uram. Mit mondjak az úrnőnek? — Hogy mit? — ismételtem halkan. — Mondd azt, hogy nem volt itt senki. Megsimogattam a gyerek fejét, aki még mindig szorongatta a kést. Ledobta a kést a padlóra, a díványra vágta magát és felzokogott. — Anyuka!... Anyuka!... Anyukához akarok menni!... * ... Milyen elbeszélést írjak, barátom? Szórakoztató novellát vidám éjszakákról? Vagy erről a kisfiúról, akinek nyakán már ma ott látom a kötelet? A kisfiúról, aki már most átvágja a mosolygó gyermek torkát?.. Igen, barátom, tudom, hogy elbeszélésem nem szerzi meg önnek azt az élvezetet, amit a konyak, vagy egy szajha szerelmes dalocskája okoz. Dehát hiába! Mostanáig nem árultam műveimet a feketepiacon, ahol ön cukorgyárat szerzett. Ha kereskednék művészetemmel, édes sziruppal fűszerezhetném meg életét. De ezt sohasem fogom megtenni: az ön fia áll előttem és elbeszélésem az ő új életéért küzd. (Szirmai Marianna fordítása) Fogadás a bécsi magyar követségen Puja Frigyes, a Magyar Népköztársaság bécsi követe fogadást adott a cannes-i filmfesztiválon Darvas József népművelési miniszter vezetésével részt vett magyar küldöttség tiszteletére. A fogadáson megjelent Leopold Figl külügyminiszter, J. Schöner követ, K. Braunias követ, H. Mandl városi tanácsos, valamint a kulturális és társadalmi élet több magasrangú személyisége. A fogadás után bemutatták a Cigánytánc és a Körhinta című magyar filmeket. A brazil szenátorok látogatásai Boldoczki János külügyminiszter szombat délelőtt fogadta a hazánkban tartózkodó brazil szenátorokat, Auro Soares de Mara Andradet, a szenátus külügyi bizottságának elnökét és Antonio de Freitas Cavalcantit. A vendégek ezután látogatást tettek a Ganz Vagon- és Gépgyárban, ahol dr. Varga József, a gyár igazgatóhelyettese és az üzem több más vezetője kalauzolta őket. A látogatást befejezve Andrade szenátor köszöntötte a gyár dolgozóit és többek között hangsúlyozta: " Jól tudjuk, hogy az itt látott nagyszabású munka a békéért folyik. Ezért az ügyért harcol a brazil nép is és azt kívánja, hogy megvalósuljon ez a nagy célkitűzés. A szenátor Sao Paolo város lakóinak nevében zászlót adott át. Meleghangú üdvözlőbeszédet mondott Cavalcanti szenátor is. A brazil vendégek tiszteletére Bíró Ferenc, a külkereskedelmi miniszter első helyettese szombat délben ebédet adott a városligeti Gundel étteremben. Kína a magyar penicillin legnagyobb piaca Peking, május 19. (MTI) A gyorsan fejlődő magyar penicillingyártás évek óta nagy mennyiségű penicillint exportál a Kínai Népköztársaságba. A magyar penicillin igen népszerű a kínai orvosok körében. 1953 óta mintegy 6000 milliárd egység penicillint exportáltunk a Kínai Népköztársaságba s az év végéig leszállításra kerülő mennyiséggel együtt ez a szám megközelíti a 10 000 milliárd egységet. A magyar penicillin kínai népszerűségéből arra lehet következtetni, hogy a Kínai Népköztársaság komoly piaca lehet a többi magyar antibiotikumnak is, többek között a jó minőségű magyar streptomicinnek. Új bútorfajták kerülnek forgalomba A háziasszonyok kívánságára szimplatetős konyhaasztalok készítését kezdte meg bútoriparunk. Ezek az újfajta, az eddiginél olcsóbb konyhabútorok júniusban kerülnek forgalomba. A Sátoraljaújhelyi Bútorgyár konyhagarnitúrákat, külön fásládákat és konyhaszékeket, a Szék- és Faárugyár színes PVC bevonatú székeket gyárt. »Fáklya« elnevezéssel új típusú, kétrészes kombinált szekrények is készülnek a jövőben. — Virágba borultak az újszegedi szamócaföldek. Az idén legalább 20—25 mázsás holdanként termésre számítanak. A magyar—jugoszláv vízügyi egyezmény ratifikálása A Magyar Népköztársaság kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya a határmenti vízgazdálkodási kérdések szabályozása tárgyában Belgrádban 1955. augusztus 8-án egyezményt kötött. Az egyezmény ratifikációs okmányait Budapesten 1956. május 19-én kicserélték. Az erre vonatkozó jegyzőkönyvet a Magyar Népköztársaság kormánya részéről Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya részéről Dalibor Soldatic budapesti rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter írta alá. Az egyezmény a mindkét ország szempontjából jelentős vízgazdálkodási kérdéseket a kölcsönös érdekek szem előtt tartásával, a megértés, baráti és jószomszédi viszony szellemében szabályozza. A ratifikációs okmányok kicserélésénél jelen volt Marjai József rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a Külügyminisztérium I. számú politikai főosztályénak vezetője, a Külügyminisztérium, valamint az Országos Vízügyi Főigazgatóság több vezető munkatársa. Jelen voltak a ratifikációs okmányok kicserélésénél a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság budapesti követségének tagjai. (MTI) 5 Hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar szakszervezeti küldöttség A magyar szakszervezeti küldöttség háromheti szovjetunióbeli tartózkodás után Bíró Mihálynak, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete megbízott elnökének vezetésével szombaton hazaérkezett Budapestre. A delegáció a május 1-i ünnepségekre utazott a Szovjetunióba. A LAKOSSÁG NÉLKÜL? Ha az ember ezt a két szót hallja: községfejlesztési tervz a másik percben már akaratlanul is az országos népgazdasági tervre gondol, mely monumentálisan össze-gézi városaink, falvaink fejlődésének lehetőségeit, irá-nyát, feladatait. És fordítva: amikor második ötéves tér- ‚ • vünk irányelv-tervezetét tanulmányozzuk, szinte külön- ( ! külön is magunk előtt látjuk hazánk különböző vidékeit, ‹ helységeit, amelyek egyre nagyobb léptekkel haladnak a › i fejlődés útján. S mert valósággal kézzelfogható ez a terv ‘ › — azért foglalkozik vele oly behatóan, lelkesen ezekben a hetekben az ország öregje-fiatalja. Mivel pedig a köz- ' s ségfejlesztési tervek — mint az országos terv részei — helyi viszonylatban hasonló jelentőséggel bírnak, az a helyes — amit egyébként a törvény is előír —, hag azok megalkotásában ugyancsak részt vesz a lakosság, illetve képviseletében az általa megválasztott tanácstagsgság. A községfejlesztési tervek végrehajtása is csak akkor lehet sikeres, ha azt már születésétől kezdve magáénak érzi a lakosság. ? Egyszerű, érthető ez a logika — mégsem értik meg mindenütt. Amikor a Központi Vezetőség az ország elé állt, hogy vitassák meg közösen a második ötéves terv irányelveit, akadt olyan község az országban, ahol a lakosságot csupán a községfejlesztési terv egyszerű »nézőkközönségévé« akarták degradálni. A Tolna megyei Győr- Iköny község tanácsa végrehajtó bizottságáról van ez esetben szó, mely a községfejlesztési tervek összeállítása idején a következő határozattal tolta félre a tanácstagság milyen irányú közreműködésének nagy jelentőségét. »A lakosság részéről a községfejlesztési hozzájárulást öt százalékban hagyjuk helyben — szögezi le az említett vb-határozat. — A most ismertetett községfejlesztési tervet pedig a legközelebbi tanácsülés előtt is ismertetni kell és el kell fogadtatni.« » Hogy miért érdemes foglalkozni ezzel a határozattal? [ Egyszerűen azért, mert a határozat mindkét részét az idevonatkozó törvényes rendelkezések figyelembevétele nélkül fogalmazta meg a községi végrehajtó bizottság. »A községfejlesztési hozzájárulást öt százalékban hagyjuk helyben« — állapítja meg a végrehajtó bizottság, holott ehhez nincs joga. A lakosság községfejlesztési hozzájárulásának mértékét ugyanis csak a községi tanács állapíthatja meg. A tanács végrehajtó bizottságára más feladat vár ezzel kapcsolatban: a tanács határozatának végrehajtása, vagyis a községfejlesztési hozzájárulás kivetése és beszedése. De nézzük a határozat másik részét — mi abban a tarthatatlan álláspont? Hogy a végrehajtó bizottság felelős a községfejlesztési terv összeállításáért, hogy a vb által összeállított tervjavaslatot tanácsülés elé kell vinni és ott ismertetni, mindez helyénvaló intézkedés. Ám, hogy azt is el kell fogadtatni" — ezzel senki nem érthet egyet. A lakosságot oly közelről érintő terveket semmiképpen nem lehet a választópolgárokra ráerőszakolni, akaratuktól füg- i getlenül. A tanács elé terjesztett községfejlesztési tervű javaslatot — hasonlóképpen ahhoz, ahogy azt a Központi Vezetőség teszi ezekben a hetekben második ötéves tervünk irányelv-tervezetével — vitára kell bocsátani a tanácsülésen, hogy a lakosság problémáit, javaslatait leginkább ismerő tanácstagok közreműködésével valóban olyan terv szülessék, amely a lehetőségekkel és a kívánalmakkal számolva megfelelően segíti elő a község vagy város fejlődését. Egy határozatból két rövid mondat is mennyi felületességet takar. Mert legtöbbször a felületesség, a törvények kellő nem ismerése az oka a törvényellenes intézkedésnek. Nyilván Györköny község esetében is ez volt a helyzet, pedig a szocialista demokratizmus elmélyítéseinél ma aligha van fontosabb feladatunk. Mellesleg, a paksi járási tanács végrehajtó bizottsága is több gondot és figyelmet fordíthatna az alsóbb végrehajtó bizottságok ilyen irányú megnyilvánulásaira. (németh) Vásároljon kényelmesen ! A KÖZÉRT Vállalatok felhívják a vásárlók figyelmét, hogy a napi vagy heti TEJSZÜKSÉGLETÜKET a lakásukhoz legközelebb eső bármely tejet árusító Közértboltban ELŐRE MEGRENDELHETIK A tej előre rendelésén keresztül biztosítani kívánjuk, hogy a tejet BOLTZÁRÁSIG BÁRMELY IDŐPONTBAN a vásárló a boltban átvehesse. A bőséges tejellátás ellenére is esetenként előfordul, hogy egyes boltok nem tudják az igényt maradéktalanul biztosítani az egyenlőtlen kereslet következtében. Kérjük vásárlóinkat, hogy A TEJ ELŐRE RENDELÉST, melyet saját érdekükben vezetünk be, vegyék igénybe, az előre meg nem rendelt tejvásárlás változatlan meghagyása mellett.