Magyar Nemzet, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-01 / 128. szám
Ára: 60 fillérMagyar Nemzet 4 HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Péltek 1956. júnus XII. év, 128. szám Mérnök-közgazdászok — közgazdász-mérnökök (V. O.) Régóta hangoztatott kívánságnak tett eleget, évek óta újra meg újra felbukkanó hiányosságok megszüntetésének alapját teremtette meg a Minisztertanács május 19-i határozata, amely a mérnökök, műszaki szakemberek közgazdasági képzésére ad utasítást. Nem tulajdonítunk érdemen felüli jelentőséget e határozatnak, ha mindjárt hozzátesszük: ipari vezetésünk színvonalának nagymértékű javulását, s ezen keresztül népgazdaságunk termelési sikereinek további gazdagodását várjuk ettől az intézkedéstől. Különösen, ha arra gondolunk, hogy az utóbbi évek során mennyi — néha súlyos — hiba kiindulópontja volt az ipar műszaki vezetőinek közgazdasági járatlansága, vagy akár megfordítva: vezető közgazdászaink műszaki tájékozatlansága. Nem szólva arról, hogy világpiaci helyzetünk alakulására sem volt kedvező hatással külkereskedelmi szakembereink laza kapcsolata azokkal az üzemekkel, műhelyekkel, ahol az exportcikkek készülnek. A Központi Vezetőség novemberi, az ipar műszaki színvonalának emeléséről szóló határozata — mint valamenynyien tanúi voltunk — ritkán látott lelkesedést, egyetértést váltott ki az ipari termelés parancsnokainak és közkatonáinak sorai között. Ha a végrehajtás kezdetben lassan is indult, elvitathatatlan, hogy valamennyieket áthatotta és termékeny gondolatokra serkentette a törekvés: korszerűssíteni a fontosabb gyártmányokat, átvenni a legújabb, legolcsóbb, leggördülékenyebb technológiákat, versenyképessé tenni termékeinket a nemzetközi piacon. Az ötletek, elgondolások, tervek légiói láttak és látnak napvilágot az íróasztalok mellett, a műhelyekben, de ezek között nem egy olyan is akad, amelynek megvalósítása — bár a jószándék kétségen felül áll — népgazdasági szinten vizsgálva nem mindig helyes. Érthető is, hiszen a gazdasági feladatok nem oldhatók meg kizárólag a termelés vonaláról, egy műszaki megoldás nem biztos, hogy gazdaságilag is hasznos. De ugyanígy egy közgazdaságilag h helyes elgondolás sem mindig hajtható végre műszakilag. Ilyen hibaforrás például a beruházások helyes arányainak szem elől tévesztése, ami gyakran túlzásokhoz vezet s indokolatlanul szorgalmazza olyan gyártási eljárások költséges automatizálását, ahol az nem kifizetődő. Másrészt visszariaszt olyan beruházások foganatosításától, amelyek látszólag költségesek, de rövid időn belül megtérülnek, sőt hasznot is hoznak. Ki vegye mindezt észre? A mérnök, aki dicséretes buzgósággal kidolgozza a műszaki fejlesztési terveket, de — saját hibáján kívül — hiányzik belőle a távolabbi perspektívákat is figyelembe vevő, a népgazdaság összefüggéseit világosan látó közgazdasági gondolkodás? Vagy a közgazdász, aki ugyan fel tudja mérni egy-egy nagyobb terv gazdasági következményeit, pénzügyi mérlegét, de — nem rendelkezvén műszaki ismeretekkel — nem tudja azt egy egy adott esetre konkretizálni és ily módon elbírálni? Vagy nézzük külkereskedelmünket. Az az iparági, vállalati főmérnök, aki nem ismeri a nemzetközi piac követelményeit, igényeit (néha még a konkurrens külföldi cégek pillanatnyi kínálatát sem), irányíthatja-e tökéletesen exportgyártmányaink korszerűsítését, mennyiségi arányainak helyes kialakítását? Éppúgy nem, mint ahogy az a külkereskedelmi szakember sem köthet jó üzletet, aki nincs tisztában üzemeink lehetőségeivel, a cikkek anyag- és munkaigényességével, a gyártás műszaki hátterével. A két munkakör — mérnöki és közgazdászi — különösen tervgazdaságban annyira egymásra utalt, hogy összefonódásuk egyes személyekben szinte nélkülözhetetlen. Ezért szükséges, hogy minél több ipari vezetőnk egyesítse magában e kétféle felkészültséget. Nem elég azonban az egyik fél közeledése, a mérnökök közgazdasági képzése, amit a minisztertanácsi határozat most oldottmeg. Közgazdászaink műszaki képzése legalább ennyire fontos, s ezt érzik, tudják maguk a közgazdászok is. Szerkesztőségünkhöz érkezett leveleik arról tanúskodnak, hogy várják az intézkedést, ami műszaki ismereteik bővítését segíti elő. Jogos kérésüket így indokolják: »A közgazdászok, jelenlegi felkészültségük mellett, nem tudják elég hatásosan érvényesíteni gazdaságossági elgondolásaikat a termelés szervezésében; kellő műszaki képzettség hiányában nem tudnak műszakilag átgondolt javaslatokat adni, továbbá a közgazdasági elemzés során nem tudnak a termelés mélyébe hatolni. (Például egy konstrukció gazdaságosságának megállapítása, technológiai folyamatok helyes és gazdaságos felmérése.)« A továbbiakban annak az aggályuknak adnak kifejezést, hogy ilyen körülmények között a közgazdasági munka elszakad a gyakorlattól, papirosízűvé válik és a termelési folyamatok értékelése, befolyásolása, szervezése, irányítása helyett azok adminisztrálására, regisztrálására szorítkozik. Nem mehetünk el szó nélkül a mellett az örvendetes jelenség mellett — amiről a levelek tanúskodnak —, hogy közgazdászaink mennyire önzetlenül, önfeláldozóan vállalják a továbbképzéssel járó többletmunkát. Mérnökeink előtt most már nyitva az út, hogy a közgazdasági ismeretek elsajátításával valóban méltó irányítói legyenek iparunk műszaki fejlesztésének, hazánk nemzetközi ipari hírneve kivívásának. De ezek a mérnök-közgazdászok csak úgy vihetik győzelemre közös célkitűzéseinket, ha munkájukban ott állnak mellettük műszaki tudással jól felszerelt fegyvertársaik, a közgazdász-mérnökök. Fogadás II. Erzsébet angol királynő születésnapja alkalmából L. A. C. Fry, Nagy-Britannia és Észak-Írországi Egyesült Királyság magyarországi követe II. Erzsébet angol királynő születésnapja alkalmából csütörtökön fogadást adott. A fogadáson megjelent Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, az Elnöki Tanács tagja, Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, Boldoczki János külügyminiszter és a Minisztertanács több tagja, valamint a politikai, a gazdasági és a kulturális élet számos kiválósága, a Külügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Külkereskedelmi Minisztérium és a Népművelési Minisztérium vezető tisztviselői. Jelen voltak a fogadáson a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői és tagjai. VÉLEMÉNYÜKKEL, ÉPÍTŐ JAVASLATAIKKAL ÉS BÍRÁLATUKKAL segítsenek a dolgozók kiküszöbölni az előrehaladásunkat gátló hibákat Hegedűs András beszéde az RM Művek munkásgyűlésén bel- és külpolitikánk több fontos kérdéséről Hegedűs András szerdán az RM Művek munkásgyűlésén, a dolgozók kérdéseire válaszolva bel- és külpolitikánk több fontos kérdését ismertette. Bevezetőben arról beszélt, hogy országunkban a XX. kongresszus hatására a dolgozók sokkal kezdeményezőbben lépnek fel, s mondják el véleményüket fejlődésünk legfontosabb kérdéseiről. Meggyőzően bizonyítja ezt az ötéves terv irányelveiről indított vita, amely százezreket mozgatott meg, s lehetőséget ad pártunk Központi Vezetőségének és a kormánynak, hogy a második ötéves terv céljait a dolgozók véleményének meghallgatása után határozza meg. Pártunk Központi Vezetősége és kormányunk azt akarja, hogy ez az egészséges folyamat tovább folytatódjék, s a dolgozók, elsősorban a munkások — ismerve országunk helyzetét — véleményükkel, építő Hegedűs András a továbbiakban az ötéves terv irányelveivel kapcsolatos vitában felvetődött problémákkal foglalkozott. Sokan felvetik — mondotta —, hogy a párt és a kormány miképpen gondolja biztosítani a dolgozók életszínvonalának 25 százalékos emelését? Elérhető-e ez a cél? Az életszínvonal emelését úgy szeretnénk végrehajtani, hogy az egy keresőre eső bér, s annak vásárlóereje legalább 25 százalékkal növekedjék. Az elmúlt években az egy keresőre eső bér vásárlóereje 1949-hez viszonyítva nem emelkedett jelentősen. A második ötéves terv előirányzatának ebből a szempontból nagyon lényeges változása az, hogy az egy keresőre eső jövedelmet, azaz az átlagos havi kereset tényleges vásárlóerejét akarjuk 25 százalékkal növelni. Ez viszont a dolgozók életkörülményeinek megjavításában jelentős lépés lesz. De javaslataikkal és bírálataikkal segítsék kiküszöbölni az előrehaladásunkat gátló hibákat. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy az ország fontos kérdéseiről a Központi Vezetőség és a kormány tagjai gyakrabban beszéljenek a dolgozókkal, osszák meg az ország vezetésének gondját és baját a munkásokkal, a dolgozó parasztokkal és értelmiségiekkel. A második ötéves terv irányelveit a dolgozók országszerte örömmel fogadták. Különböző megbeszéléseken szinte egységesen alakult ki az az álláspont, hogy ez az előirányzat figyelembe veszi országunk gazdasági adottságait, elérhető célokat tartalmaz és helyes arányokat állapít meg a népgazdaság különböző ágainak fejlesztése között. Dolgozóink nagy részét azonban érthetően különösen sokat foglalkoztatja az életszínvonal emelésének előirányzata: az életszínvonal 25 százalékos növekedését csak úgy lehet elérni, ha ugyanakkor gyorsan növekszik az egy munkásra eső termelési érték is, aminek viszont egyik legfontosabb feltétele a műszaki színvonal fejlesztése. A műszaki színvonal fejlesztésének pedig igen fontos eszköze a beruházások célszerű felhasználása. Biztosítani kell, hogy új, korszerű szerszámgépeket tudjunk gyártani és a termelésbe állítani; olyanokat, amelyek megkönnyítik az emberi munkát, fokozzák a termelékenységet. Ezért a második ötéves tervben a gépipari beruházásokat elsősorban nem a kapacitás egyszerű növelésére, hanem a szerszámgépek felújítására és a termelési folyamatok egyre jobb, korszerűbb gépesítésére fordítjuk. Ilyen beruházásokat csinálunk például az RM Művekben is. Gépesítjük a temperöntödét, korszerűsítjük a készülék- és szerszámgyárat, újjáalakítjuk az acélmű durvahengerművét. Múlhatatlanul szükséges, hogy érdekeltté tegyük a dolgozókat abban, hogy nemcsak többet termeljenek, hanem jobb minőségű munkát is végezzenek. Ipari üzemeink bérrendszere nem mindig ösztönöz a jobb minőségű munkára, sőt gyakran arra készteti a dolgozókat, hogy csak a mennyiségre, a normák túlteljesítésére törekedjenek. A jó minőségű munka igazi megbecsülését csak akkor tudjuk elérni, ha a bérek megállapításánál nagyobb hatáskört adunk az üzemek és az egyes gyárrészlegek vezetőinek. A minőséget ugyanis nehéz központi rendeletekben előírni, százalékban mérni. Helyi ismeretekre van szükség. Hegedűs András ezután beszédében válaszolt az egyik idős szakmunkás kérdésére, aki a múlt hét péntekén tartott megbeszélésen azt kérdezte a Minisztertanács elnökétől, miként akarja biztosítani a kormány az öreg szakmunkások, megfelelő bérezését, azokét, akik normájukat már nem tudják teljesíteni? Hegedűs András rámutatott, hogy az idős szakmunkásokra nagyobb szaktudást igénylő munkákat kell bízni, messzemenően be kell vonni őket a fiatalok képzésébe, tanfolyamokon oktatóknak kell felhasználni őket stb. Ugyancsak idősebb szakmunkások panaszkodtak a Minisztertanács elnökének a nyugdíjtörvény fogyatékosságai miatt. — A panaszok nagy része jogos — mondotta Hegedűs András. — A SZOT elnöksége, a Minisztertanáccsal karöltve most dolgozik a nyugdíjrendelet módosításán, s a cél az, hogy a visszásságokat megszüntessük, s a sok évtizedes munkát megfelelően honoráljuk. Az életszínvonal emelésének feltételeiről Hegedűs András a következőket mondotta:• A termelékenység növelésében nagy lehetőségünk van még a fegyelem megszilárdítása, a dolgozók olyan üzemen belüli elosztása területén, amely lehetővé teszi, hogy ki-ki a tehetségéhez és tudásához mérten dolgozhassék. Mindezeket a lehetőségeket fel kell használnunk arra, hogy a munka termelékenységének előirányzatait a második ötéves tervben és már ebben az évben is hiánytalanul teljesítsük és túlteljesítsük. Ha ezt biztosítani tudjuk, akkor megteremtettük az életszínvonal emelésének és a népgazdaság fejlesztésének legfontosabb anyagi alapjait. Az átlagos havi kereset vásárlóerejét akarjuk 25 százalékkal emelni A beruházási összegeket a leggazdaságosabban kell felhasználnunk Sok helyes vélemény és javaslat hangzik el a tervvitában. De a kiindulópont sokszor nem számol a lehetőségekkel. Jó néhányan itt, az RM Művekben is úgy vélekednek, mintha a beruházások növelésére korlátlanul lennének lehetőségeink. Igaz, hogy e kívánságok önmagukban legtöbbször jogosak. De, ha mindezeket az igényeket kielégítenénk, akkor a nemzeti jövedelem szétosztásában újra aránytalanság keletkezne, túlzottan sokat fordítanánk beruházásokra, és csak keveset lehetne adni az életszínvonal növelésére. Megismétlődne az a hiba, amelyet az 1953 júniusa előtti években követtünk el. Fő figyelmünket arra kell fordítanunk, hogy a rendelkezésünkre álló beruházási összegeket a leggazdaságosabban használják fel. Ahhoz, hogy egy munkásra több termelési érték jusson, nemcsak új gépekre van szükség, hanem talán mindenekelőtt arra, hogy rendet teremtsünk az anyagellátásiban. Magyarország nyersanyagokban szegény ország. Sokféle nyersanyagot kell külföldről behoznunk, s ez nem megy mindig zökkenőik nélkül. Külkereskedelmi helyzetünk javítását szolgálja az is, hogy a Minisztertanács elnöksége úgy döntött: jobban be kell vonni termékeik külföldi értékesítésébe az ipari üzemeket és ezen ipari üzemekre rá is bízta termékeik értékesítését. Ettől az intézkedéstől azt várjuk, hogy megnő a külkereskedelmi forgalmunk ezekben a cikkekben, s arra is számítunk, hogy ily módon megjavul majd a gyártmányok minősége. Az anyagellátás hiányosságainak oka az is, hogy sok hiba van még a termelés megszervezésében. Az ipari vállalatok vezetői, dolgozói keveset törődnek a folyamatos termelés feltételeinek megteremtésével. S ebben nemcsak az ipari üzemek vezetői a hibásak, hanem a központi irányítás is. Tegyük érdekeltté a dolgozókat a jobb minőségű munkában is Az anyag- és félkész termék körüli ellátási zavarokban sokszor szerepet játszik az, hogy az egyes gyártmányok minősége nem megfelelő. A selejt elleni küzdelemben, a minőség megjavításában nagyon fontos feladatnak tartjuk a bérezési rendszer további megjavítását és egyben a minőségi ellenőrzés megszigorítását. Az életszínvonal emelésének kétféle módszere Sok helyen azt kérdik, milyen intézkedésekkel akarjuk az életszínvonalat az előirányzott mértékben növelni. Ha az életszínvonal tervezett növelése számára az anyagi feltételek biztosítottak, akkor alapjában véve kétféle módszerrel élünk majd: emeljük a munkabéreket és csökkentjük az árakat. A munkabéreik emelésével fokozatosan ki kell küszöbölni a bérrendszerben még ma meglevő aránytalanságokat és igazságtalanságokat, az árak csökkentésével pedig elérjük, hogy a dolgozók ugyanabból a keresetből többet tudnak vásárolni. Az idén is alkalmaztuk az életszínvonal emelésének ezt a két módját. A munkatermelékenységnek tavalyi növekedése lehetővé tette, hogy olyan árleszállítást hajtsunk végre, amely évi 900 millió forintos megtakarítást jelent a dolgozóknak. Az árleszállítást örömmel fogadták a dolgozók. Igaz, hogy kevés élelmiszerre vonatkozott. Nem tudtuk csökkenteni a hús és a zsír árát. Ennek az oka kézenfekvő. A mezőgazdasági termelés emelése lehetővé tette ugyan, hogy megjavítsuk a város ellátását, de ahhoz még nem elégséges, hogy az árcsökkentés esetén bekövetkező nagyobb fogyasztást is fedezni tudjuk. A párt és a kormány nagy erőfeszítéseket tesz a mezőgazdasági termelés növelésére, így akarja lehetővé tenni majd, hogy a következő években az élelmiszerek árait is csökkenthesse. A dolgozók béremeléséről szólva Hegedűs András elmondotta, hogy a Minisztertanács minapi rendelete, amelynek értelmében az alacsony fizetésű időbéresek alapbérét felemelik havi 650 forintra , évente 170 millió forintot jelent. Ezt az intézkedést továbbiak fogják követni. A béremelések összkihatása egy évre 800 millió lesz. Béremelést olyan szakmákban akarunk az idén végrehajtani, amelyekben a bérszínvonal különösen alacsony. A párt és a kormány nagy gondot fordít azonban arra, hogy a 800 millió túlnyomó részét a termelésben részt vevő munkások kapják. Az életkörülmények megjavításában nagy szerepet játszik a munkaidő fokozatos csökkentése is. A Minisztertanács már szerény lépést tett azzal a határozatával, amelyben elrendelte, hogy egyes, az egészségre ártalmas szakmákban, az alumíniumkohászatban, a nitro- és nitrobenzol-származékok, az ólomfesték, a penicillin és a szuperfoszfát gyártásában dolgozók heti munkaidejét 42, 40, illetve 36 órára kell csökkenteni. A második ötéves tervvel további intézkedések történnek más szakmákban is, elsősorban a kohászatban és a bányászatban, az egészségre ártalmas, munkaterületeken a munkaidő csökkentésére. De a munkaidő-csökkentés a legszorosabb kapcsolatban van a munkaszervezéssel. Hegedűs András ezután a túlóráztatások, a hóvégi hajrák káros kihatásairól, majd a dolgozók lakásgondjairól és a kormány lakásépítési terveiről beszélt. Elősegítjük a lakásépítés meggyorsítását A dolgozók életkörülményeinek megjavításában az egyik legfontosabb és egyben a legnehezebb feladat: a lakásellátás. A lakáskérdés különösen nagy gondja a városi lakosságnak. Több lakást kell építenünk. 1950-től 1955-ig mintegy 130 ezer lakás épült az országban. A második ötéves tervben pedig mintegy 200 ezer új lakás építése szerepel. A lakásépítkezést olcsóbbá kell tennünk. Ennek legfontosabb feltétele a lakásépítőipar korszerűsítése. Új, könnyű építőanyagból egész falnagyságú építőelemeket kell készíteni, s el kell érni, hogy az építőipar lényegében csak az üzemileg előállított épületelemek összeszerelését végezze. Az ilyen lakásépítés szinte minden részletében gépesíthető. A lakásépítkezés meggyorsítását kívánta a Minisztertanács , elősegíteni azzal is, hogy állami támogatással