Magyar Nemzet, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-20 / 170. szám
- - Magyar Nemzet ss A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA A párt szavára figyel az ország Rádió mellett, újságlap fölé hajolva a párt szavára figyel az ország; a párt szavára, amely »erős, mert milliók és milliók legbensőbb vágyait fejezi iet s egyesíti szélesen hömpölygő folyammá«. A Központi Vezetőség ülése még folyik, de a párt úgy döntött, hogy az ülés első határozatait és a Politikai Bizottság beszámolóját még az ülés idején nyilvánosságra hozzák. Elégedetten és örömeel vette tudomásul ezt az intézkedést az ország dolgozó népe, mert azonnali, gyakorlati megnyilvánulását látja benne a Politikai Bizottság beszámolójában foglalt fontos állásfoglalásnak, mintegy kifejeződését a pártmumika, a pártvezetés új stílusának, amely a párttagok és pártonkívüliek helyes tájékoztatását odasorolja a legfontosabb tennivalók közé. A párt szavára figyeltünk párttagok és pártonkívüliek — a magyar nép milliói, s éreztük, a nép építőmunkáját, az állam ügyeit szilárdan, tántoríthatatlan elvhűséggel a szocializmus útján vezető kommunisták pártja újra, mint mindig, teljes, nyílt választ ad a dolgozókban élő kérdésekre. Mert vajon ki tagadná, hogy éltek megválaszolatlan kérdések bennünk az utóbbi időben? Nem egyszer felmerült párttagok vitájában s a szocializmushoz eszükkel, szívükkel és akaratukkal örökre odatartozó pártonkívüliek beszélgetéseiben egyaránt, hogy bizonyos tétovázás, huzavona volt az egész nemzetközi munkásmozgalom és haladó emberiség által oly nagy örömmel üdvözölt XX. kongresszus útmutatásainak hazai megvalósításában. A párt most megfelelt erre a néha kimondott, néha elhallgatott kérdésre. A Politikai Bizottság irányvonala, politikája helyes volt, a XX. kongresszus után — de a helyes tervek, elgondolások megvalósításában volt tétovázás és huzavona. Az az elemzés, amelyet e huzavona okairól adott a Politikai Bizottság, megmagyarázza a tétovázás okait és egyúttal, kiegészítve a Központi Vezetőség július 18-i döntéseivel, biztosítékot nyújt arra, hogy most már lendülettel haladhatunk előre. A mi fejlődésünk része a szocializmus útján haladó, a proletár-internacionalizmus nagy ügyét híven szolgáló országok közös fejlődésének. S ha ebben az összefüggésben vizsgáljuk az elmúlt évek során történt eseményeket, s így nézünk a jövendő felé, van okunk bizakodásra, jó reményre. Az SZKP történelmi jelentőségű XX. kongresszusa nálunk is felpezsdítette, megerősítette azt a nagy és széleskörű demokratizálódási folyamatot, amelyről a párt első titkára, Gerő Ernő mondotta a Központi Vezetőség ülésén, hogy kibontakoztatása, ingadozás nélküli továbbvitele a párt, az állam, az ország mindenekelőtt álló feladata. S ez az, ami a legszebb reményekre jogosít. A nép történelemalkotó erejéről már nemcsak a régmúlt forradalmai s nemcsak a világtörténelem első nagy ugrása, a Nagy Október beszél — a mi szabad évtizedünk is ott áll e ragyogó annaleseken, amit 1945 napfényes áprilisa óta alkotott a magyar nép, örök időkre példázza kommunisták vezette népünk alkotókedvét, alkotóerejét. S azok az új, eddig nem egyszer rejtve maradt energiák, amelyeket a XX. kongresszus szelleme szabadított fel, még nagyobb, még szebb alkotásokra teszik képessé szabad népünket. A magyar dolgozó nép rendületlenül bízik a Magyar Dolgozók Pártjában és mellette áll, minden erejével támogatja a szocialista Magyarország felépítéséért folytatott politikát. Ez a párt és nép közötti bizalom olyan szilárd egység alapja, amelyen megtörik minden ellenséges zavartkeltési kísérlet. A Hazafias Népfront zászlaja alatt tömörült milliók számára nagy, biztató ígéret a párt szava. Hosszú idő után félreérthetetlen szavakkal szólt a Politikai Bizottság beszámolója a népfront munkájáról és feladatairól. Nem hallgathatjuk el, hogy a Hazafias Népfront, a nőmozgalom és a békemozgalom egyesülése óta is pangás van egyes szervezetek munkájában; nehezen találják meg az új tennivalókat, az új utat, amely pedig a párt politikájának ismeretében, elfogadásában és követésében, hirdetésében és megvalósításában oly sok feladatot szab a legszélesebb körű tömegmozgalom tisztségviselői, bizottságai és tagjai számára i s örömmel hallottuk Gerő Ernő beszédében: »Politikai Bizottságunk véleménye az, hogy a Hazafias Népfrontnak igen jelentős helye és szerepe van s kell, hogy legyen országunk, népünk életében.« Hasonlóképpen elégedetten hallgattuk azokat a szavakat, amelyeket Gerő Ernő a Hazafias Népfront tevékenységével kapcsolatos téves nézetek elleni fellépésről mondott. A szektarianizmus — mondta —kifejezésre jutott a szövetségesek sokszor helytelen mellőzésében, abban, hogy nem számoltunk eléggé velük. Kifejezésre jutott a többi között ez abban is, hogy háttérbe szorult a Hazafias Népfront. Helyes volt, hogy a párt fellépett a jobboldali elhajlók ellen, akik a párt fölé akarták helyezni a népfrontot és szembe akarták állítani a párttal, de nem volt helyes emiatt háttérbe szorítani, elhalványítani a Hazafias Népfrontot.* Egyetértéssel és helyesléssel fogadja az ország azt, amit a párt most a múltra, a múlt hibáira vonatkozólag mond. Ismerjük a személyi kultusz és szocialista törvényesség megsértése okozta súlyos károkat, tudjuk azt is, hogy ennek bizonyos maradványai akadályozták lendületesebb előrehaladásunkat is a XX. kongresszus mutatta úton. De nagyon jól tudjuk, hogy nem a népnek, nem a pártnak, nem az országnak használ ezek szüntelen, önmarcangoló ismételgetése. Most előre kell nézni, a tegnap helyett a ma és a holnap feladataira, a szocializmus építésében előttünk álló tennivalók légiójára! Megnyugvással, nyílt bizalommal fogadja az egész ország a párt egyenes szavát, hogy az eddigi intézkedések folytatásaként s a Központi Vezetőség ülésén már meghozott és meghozandó intézkedésekkel biztosítja: az említett hibák soha többé ne ismétlődhessenek meg. A magyar jövendő, a szocialista építés, a békés munka minden híve örömmel állapíthatja meg, hogy e biztosítékok között oly nagy súllyal szerepel az, amit a nép fokozott részvételének nevezünk a hatalom gyakorlásában — a demokratizálás. Nem a burzsoá demokrácia, a polgári demokrácia avult és oly sokszor leleplezett, megcsúfolt "szabadságeszményeiről" van szó, hanem a proletár, a szocialista demokratizmusról, amely a legmagasabbrendű, a legtisztább demokrácia a társadalom fejlődésének eddigi útján. Mindaz, amit például a vitáról mond a Politikai Bizottság beszámolója, világossá teszi e szocialista demokratizmus mély, humanista türelmét, a népi demokrácia minden híve számára, de egyúttal megindokolja azt is, hogy miután a párt soha nem tehet és nem tesz engedményt a marxizmus—leninizmus kérdésében, nem engedhet teret az ellenséges nézetek hirdetésében. A párt azonban nem tesz szívességet az ellenségnek azzal, hogy az egy vagy más kérdésben nem kellő megértést, vagy értetlenséget tanúsító embereket egyszerűen odasorolja a meglevő ellenséges elemekhez. A párt igenli és kívánja a vitát és még azt sem tartja szükségesnek, hogy a párt és annak vezetése mindenkor és mindenben közvetlenül beleszóljon a vitákba. Az értelmiség különböző vitáiról szólva hangoztatja a Politikai Bizottság, hogy nemcsak a pártszervezetekben szükséges és lehetséges a vita, bár természetes, hogy az alapvető kérdések megvitatásának a pártszervezet, a párt által rendezett vita a megfelelő fóruma. Ám teljesen világos, hogy egy-egy tudományág, egy-egy foglalkozás speciális kérdései — esetleg annak politikai vonatkozásaival is — megfelelő körben, kellő színvonalon és a szükséges ideológiai fegyelemmel bárhol megvitathatóak. Amikor a párt vezető testülete, a Központi Vezetőség még ülésezik — s mint a Politikai Bizottság beszámolójából tudjuk —s nagy horderejű kérdésekben hoz a közeli napokban határozatot, az első nyilvánosságra került dokumentumok alapján a dolgozó milliók első érzelmeiről adhat csupán még számot a mindennapok krónikása, a közvélemény gyorsan reagáló hangja, az újság. Ezek az érzelmek egységesek, alapvető tartalmuk a bizalom és várakozás, a töretlen hit a párt vezető erejében, útjának helyességében. Az a néhány, vázlatos megjegyzés, amely — a második ötéves terv irányelveivel kapcsolatos megbeszélések előtt — gazdasági feladatainkat, egyes tennivalóinkat és terveinket érintette a beszámolóban, ugyancsak egyöntetű helyeslésre talált. Megfontolt, bölcs intézkedésnek látja dolgozó népünk azt, hogy a megalapozottság, a biztonság érdekében a fő előirányzatok csökkentését javasolja a Politikai Bizottság. Hasonlóképpen elégedettség fogadta azt a javaslatot, hogy a következő években, a kormány ne bocsásson ki sem békekölcsönt, sem más állami kölcsönt. Ez a most javasolt intézkedés — együtt azzal az egész sor már megvalósult intézkedéssel, amelyek a dolgozó nép életszínvonalának emelését szolgálják — csak megerősíti a milliókban élő, szilárd bizalmat a szocializmus építésében a haza ügyét kormányzó párt iránt. Az ország feszült érdeklődéssel figyel a Központi Vezetőség munkájára. A hazafiak, az ország építői, a dolgozó milliók jól tudják, hogy az út, amelyen haladunk , jó út. Ahogy a Politikai Bizottság beszámolója megfogalmazta: új, tiszta lapot nyitunk a párt történetében. S mert a párt története a felszabadulás óta szorosan egybeforrt a haza egész történetével, párttagok és pártonkívüliek nagyon jól tudják, hogy most rajtuk, a dolgozó milliókon áll, hogy milyen alkotások, nagy tettek, dicső esztendők történetének sorait róják e tiszta lapra! A mi államunk népi demokratikus, szocialista állam. Fő törvénye: gondoskodás a dolgozó eraterről. E gondolat ereje, nagysága hatja át napjaink minden eseményét — hiszen a párt vezeti az országot s a párt a lenini úton járva ezt a lenini tanítást akarja gyakorlatba átültetni minden intézkedésével. Népünk jól tudja, hogy a fondor ellenség keserűen nézi sikereinket — de jól tudja azt is, hogy testvéri, baráti milliók örülnek győzelmeinknek. A Szovjetunióval és a népi demokráciákkal hazánkat összekötő baráti kapcsolatok építése útján most a párt le akarja törleszteni azt az adósságot is, amely a testvér, a szocializmust építő jugoszláv nép, állama és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége iránt még fennáll. Ebben is egész népünk helyeslése és öröme kíséri a Politikai Bizottság komoly, nyílt mondatait. A párt szavát hallgatta az ország és igent mondott rá. A párt erős , és egyre erősebb lesz vele együtt népi államunk. A dolgozó milliók akaratával, eszével, tettvágyával, dolgos karjával épülő szocialista hazánk holnapja biztos, jó reménnyel tölthet el minden hazafit. Befejeződtek Brioniban Tito, Nasszer és Jehru tárgyalásai A külpolitikai helyzet A JUGOSZLÁV—EGYIPTOMI TÁRGYALÁSOKRÓL, amelyeket szerda délelőtt fejeztek be Brioniban, közös közleményt adtak ki. A közlemény szerint Nassszer és Tito a megbeszélések során megállapították nézeteik messzemenő azonosságát a jelenlegi fő világproblémák tekintetében, amelyek megoldására a két ország a békés aktív egymás mellett élés és a tömbökhöz való nem-csatlakozás elvétől vezérelve törekszik. Egyetértettek annak megítélésében, hogy folytatódik a nemzetközi helyzet pozitív fejlődése a világfeszültség csökkentése felé, ami annak köszönhető, hogy fokozódnak az általános törekvések a nemzetközi együttműködés kiszélesítésére és a népek közötti bizalom megerősítésére, a vitás kérdések megoldását szolgáló tárgyalási módszerek egyre sikeresebb alkalmazása útján. Ami a két ország kapcsolatait illeti, a közlemény megállapítja, hogy e kapcsolatok sikeresen fejlődnek, s a tárgyalások során megbizonyosodtak arról, hogy széleskörű lehetőségek vannak a kölcsönös gazdasági együttműködés és árucsere kibővítésére. E célból elhatározták, hogy a következő hónapokbana két ország szakértői tárgyalásokat kezdenek. Hasonlóan további lépéseket vettek tervbe a kulturális együttműködés fejlesztése és kiszélesítése érdekében. Megvitatták a kölcsönös általános együttműködés és segélynyújtás kérdését műszaki téren, valamint az atomerőnek békés célú felhasználása terén. A két elnök egyetértett abban, hogy ezen a téren is megvan a lehetőség az együttműködésre. A közlemény hangsúlyozza, hogy a legmagasabb szinten folytatott közvetlen eszmecserék és személyes érintkezések mindkét fél számára hasznosnak bizonyultak, éppen ezért ezt a gyakorlatot tovább folytatják s a jövőben rendszeres tanácskozásokat tartanak. A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ NDK KORMÁNYTÁRGYALÁSAINAK EREDMÉNYE élénken foglalkoztatja a világsajtót. Az angol lapok a tárgyalásokról kiadott nyilatkozatnak főleg azt a részét emelik ki, amelyben annak az összegnek felére csökkentéséről van szó, amellyel a Német Demokratikus Köztársaság hozzájárul a Németországban állomásozó szovjet csapatok eltartásához. A Times afölött aggódik, hogy ez a megállapodás okot szolgáltathat Nyugat-Németország lakosainak arra, hogy aztszembeállítsák a megszállási költségekre vonatkozó nemrég Bonnban megkötött egyezménnyel, amelyet hosszantartó tárgyalások után hoztak létre s amely mind a két félben nagy elégedetlenséget keltett". (Az angol lap itt a Németországban állomásozó nyugati csapatok eltartási költségeinek kérdésében létrejött megállapodásra utal.) Több angol lap még azt is hangsúlyozza, hogy a Moszkvában folytatott tárgyalások eredményeként a Német Demokratikus Köztársaság újabb nagy anyagi forrásokhoz jut gazdasági életének fejlesztésére. Befejeződtek a brioni tárgyalások Brioniból jelenti a Tanjug, Tito, Nasszer és Nehru csütörtökön este helyi idő szerint 19.25 órakor parafálta a brioni tárgyalásokról szóló közös nyilatkozatot. A több oldal terjedelmű közös nyilatkozatot pénteken, délután egyidőben hozzák nyilvánosságra Belgrádiban, Kairóban és Új-Delhitben. Tito és felesége, Jovanka Broz csütörtököm délben a brioni Fehér Villában búcsúebédet rendezett Nasszer és Nehru tiszteletére. Az ebéd előtt Nasszer egyiptomi köztársasági elnök átnyújtotta Tito elnök feleségének, Jovanka Broz asszonynak az El Kárnál érdemrend első fokozatát. Ezt az egyiptomi érdemrendet nemrégen alapították és kizárólag nőknek adományozható. Jovanka Broz elsőnek kapta meg az új egyiptomi érdemrendet. Csütörtök reggel az algériai Nemzeti Felszabadítási Front és a nemzeti felszabadítási hadsereg képviselői Brioniba érkeztek. A négy algériai politikust Brioniban Marko Nikezics, a külügyi államtitkárság nagykövete fogadta. Az algériai küldöttek átnyújtották Nikezicsnek Tito és Nasszer köz társasági elnökhöz, valamint Nehru miniszterelnökhöz címzett emlékiratukat. A három államférfi csütörtökön este helyi idő szerint 18 óra körül fejezte be a politikai tárgyalásokat, majd ez után részt vett azon a vacsorán, amelyet Tito adott Nasszer és Nehru tiszteletére. A nyilatkozat parafálása után Nasszer és Nehru, Tito kíséretében, a »Podgorica« nevű motorcsónakon Fazsane kis tengeri kikötőbe ment s onnan Nasszer és Nehru a kíséretükben levő személyekkel együtt gépkocsin folytatta útját a pulai repülőtérre. Thorez az SZKP XX. kongresszusáról, a szocializmus világrendszeréről és a népfront szükségességéről Párizsból jelenti a TASZSZ. A Francia Kommunista Párt XIV. kongresszusának szerdai megnyitó ülésén Maurice Thorez, a párt főtitkára, elmondotta: »A Francia Kommunista Párt harcban a szociális haladásért, a békéért és a nemzeti nagyság jövőjéért*' címűbeszámolóját. Thorez rámutatott arra, hogy a háború utáni változások eredményeként korszakunkat egy fővonás jellemzi: az, hogy a szocializmus világrendszerré vált. Ezzel kapcsolatban a munkásmozgalom előtt sok kérdés új formában vetődik fel. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa néhány hónappal ezelőtt mélyrehatóan elemezte ezeket a kérdéseket. E kongresszus a marxizmus-leninizmus alkotó fejlesztésének fontos mérföldköve volt. A szocializmus kilépett egy ország kereteiből és a szocialista eszmék nagy vonzóerőt gyakorolnak a kapitalista országok embermillióira. Franciaországban a néptömegek harcolnak létérdekeikért és az ország nemzeti függetlenségéért. Bizonyos változások már történtek Franciaország politikájában. A Francia Kommunista Párt tevékenységével nagyban elősegítette a sikeres harcot. Thorez azután elemezte a szocializmus erőinek növekedését és megszilárdulását, jellemezte a Szovjetuniónak a gazdasági fejlődésben elért eredményeit, hangoztatta a szocialista tábor erőinek megszilárdulását és a békeövezethez tartozó országok tömörülését. Az algériai problémáról beszélve, kifejtette, hogy az algériai háború elmélyíti a szakadékot Algéria és Franciaország népe között. Franciaország a következő választás előtt áll: vagy megszerzi az algériai nép értékes barátságát a tűzszünettel és az algériai nemzeti jogok elismerésével, vagy az igazságtalan gyarmati háború folytatásával elmélyíti a két nép közötti szakadékot és ellenségeskedést. Thorez esztelenségnek nevezte azt a kísérletet, amelylyel fel akarják tartóztatni a gyarmati népeknek a nemzeti függetlenségért küzdő világméretű mozgalmát. A francia helyzettel foglalkozva, Thorez hangoztatta, hogy a nemzetközi életben megvannak a háború megakadályozásához szükséges hatalmas erők. A nemrég folytatott francia—szovjet tárgyalások kedvező alakulása jelentős mértékben elősegítette, hogy helyreálljanak a baráti kapcsolatok az összes nagyhatalmak között, amelyek legfőképpen felelősek a béke fenntartásáért. Nem az atlanti szerződés, hanem más út felel meg a béke érdekeinek és Franciaország nemzeti érdekeinek, társadalmi rendszerüktől függetlenül az összes állam egyenlőségén alapuló békés együttműködés és egymás mellett élés útja. A Francia Kommunista Párt harcol a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentéséért, az atomfegyver betiltásáért, az Euratom-reakciós terve ellen, a német probléma békés megoldásáért, a német militarizmus feltámasztása ellen, a kollektív biztonsági rendszer megteremtéséért. Teljesen természetes, hogy Franciaországban széles körökben felvetődik az új rendszerbe való átmenet útjainak kérdése, mert a mai Franciaországban megértek a szocializmus létrejöttének objektív feltételei, mert a szocialista tudat a dolgozók milliós tömegeit hatja át. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának az a határozata, hogy az egyes országokban különböző a szocializmusba való átmenet útja — egyáltalán nem jelenti a marxista elmélet revízióját. Thorez rámutatott, hogy lehetséges a dolgozó ■parasztságnak, az értelmiségnek és a kisiparosoknak, a francia nép nagy többségének