Magyar Nemzet, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-20 / 170. szám

- - Magyar Nemzet ss A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA A párt szavára figyel az ország Rádió mellett, újságlap fölé hajolva a párt szavára fi­gyel az ország; a párt sza­vára, amely »erős, mert mil­liók és milliók legbensőbb vá­gyait fejezi i­et s egyesíti széle­sen hömpölygő folyammá«. A Központi Vezetőség ülése még folyik, de a párt úgy döntött, hogy az ülés első határozatait és a Politikai Bizottság beszá­molóját még az ülés idején nyilvánosságra hozzák. Elé­gedetten és öröm­e­el vette tu­domásul ezt az intézkedést az ország dolgozó népe, mert azonnali, gyakorlati megnyil­vánulását látja benne a Poli­tikai Bizottság beszámolójá­ban foglalt fontos állásfogla­lásnak, mintegy kifejeződését a pártmumika, a pártvezetés új stílusának, amely a párttagok és pártonkívüliek helyes tájé­koztatását odasorolja a leg­fontosabb tennivalók közé. A párt szavára figyeltünk párttagok és pártonkívüliek — a magyar nép milliói, s érez­tük, a nép építőmunkáját, az állam ügyeit szilárdan, tánto­ríthatatlan elvhűséggel a szo­cializmus útján vezető kom­munisták pártja újra, mint mindig, teljes, nyílt választ ad a dolgozókban élő kérdésekre. Mert vajon ki tagadná, hogy éltek megválaszolatlan kérdé­sek bennünk az utóbbi időben? Nem egyszer felmerült pártta­gok vitájában s a szocializmus­hoz eszükkel, szívükkel és aka­ratukkal örökre odatartozó pártonkívüliek beszélgetései­ben egyaránt, hogy bizonyos tétovázás, huzavona volt az egész nemzetközi munkásmoz­galom és haladó emberiség által oly nagy örömmel üdvö­zölt XX. kongresszus útmuta­tásainak hazai megvalósításá­ban. A párt most megfelelt erre a néha kimondott, néha elhallgatott kérdésre. A Poli­tikai Bizottság irányvonala, politikája helyes volt, a XX. kongresszus után — de a he­lyes tervek, elgondolások meg­valósításában volt tétovázás és huzavona. Az az elemzés, amelyet e huzavona okairól adott a Politikai Bizottság, megmagyarázza a tétovázás okait és egyúttal, kiegészítve a Központi Vezetőség július 18-i döntéseivel, biztosítékot nyújt arra, hogy most már lendülettel haladhatunk előre. A mi fejlődésünk része a szocializmus útján haladó, a proletár-in­ternacionalizm­us nagy ügyét híven szolgáló országok közös fejlődésének. S ha ebben az összefüg­gésben vizsgáljuk az elmúlt évek során történt eseménye­ket, s így nézünk a jövendő felé, van okunk bizakodásra, jó reményre. Az SZKP törté­nelmi jelentőségű XX. kong­resszusa nálunk is felpezsdí­tette, megerősítette azt a nagy és széleskörű demokratizáló­dási folyamatot, amelyről a párt első titkára, Gerő Ernő mondotta a Központi Vezető­ség ülésén, hogy kibontakozta­tása, ingadozás nélküli to­vábbvitele a párt, az állam, az ország mindenekelőtt álló fel­adata. S ez az, ami a legszebb re­ményekre jogosít. A nép tör­ténelemalkotó erejéről már nemcsak a régmúlt forradal­mai s nemcsak a világtörténe­lem első nagy ugrása, a Nagy Október beszél — a mi sza­bad évtizedünk is ott áll e ra­gyogó annaleseken, amit 1945 napfényes áprilisa óta alkotott a magyar nép, örök időkre példázza kommunisták vezette népünk alkotókedvét, alkotó­erejét. S azok az új, eddig nem egyszer rejtve maradt energiák, amelyeket a XX. kongresszus szelleme szabadí­tott fel, még nagyobb, még szebb alkotásokra teszik ké­pessé szabad népünket. A magyar dolgozó nép ren­dületlenül bízik a Magyar Dol­gozók Pártjában és mellette áll, minden erejével támogat­ja a szocialista Magyarország felépítéséért folytatott politi­kát. Ez a párt és nép közötti bizalom olyan szilárd egység alapja, amelyen megtörik min­den ellenséges zavartkeltési kísérlet. A Hazafias Népfront zászla­ja alatt tömörült milliók szá­mára nagy, biztató ígéret a párt szava. Hosszú idő után félreérthetetlen szavakkal szólt a Politikai Bizottság be­számolója a népfront munká­járól és feladatairól. Nem hallgathatjuk el, hogy a Haza­fias Népfront, a nőmozgalom és a békemozgalom egye­sülése óta is pangás van egyes szervezetek munká­jában; nehezen találják meg az új tennivalókat, az új utat, amely pedig a párt politikájának ismeretében, el­fogadásában és követésében, hirdetésében és megvalósításá­ban oly sok feladatot szab a legszélesebb körű tömegmoz­galom tisztségviselői, bizott­ságai és tagjai számára i s­ örömmel hallottuk Gerő Ernő beszédében: »Politikai Bizottságunk véleménye az, hogy a Hazafias Népfrontnak igen jelentős helye és szerepe van s kell, hogy legyen orszá­gunk, népünk életében.« Ha­sonlóképpen elégedetten hall­gattuk azokat a szavakat, ame­lyeket Gerő Ernő a Hazafias Népfront tevékenységével kap­csolatos téves nézetek elleni fellépésről mondott. A szekta­­rianizmus — mondta —­­kife­­jezésre jutott a szövetségesek sokszor helytelen mellőzésében, abban, hogy nem számoltunk eléggé velük. Kifejezésre jutott a többi között ez abban is, hogy háttérbe szorult a Haza­fias Népfront. Helyes volt, hogy a párt fellépett a jobbol­dali elhajlók ellen, akik a párt fölé akarták helyezni a nép­frontot és szembe akarták állí­tani a párttal, de nem volt he­lyes emiatt háttérbe szorítani, elhalványítani a Hazafias Nép­frontot.*­ Egyetértéssel és helyesléssel fogadja az ország azt, amit a párt most a múltra, a múlt hi­báira vonatkozólag mond. Is­merjük a személyi kultusz és szocialista törvényesség meg­sértése okozta súlyos káro­kat, tudjuk azt is, hogy ennek bizonyos maradványai akadályozták lendületesebb előrehaladásunkat is a XX. kongresszus mutatta úton. De nagyon jól tudjuk, hogy nem a népnek, nem a pártnak, nem az országnak használ ezek szüntelen, önmarcangoló ismé­telgetése. Most előre kell nézni, a tegnap helyett a ma és a holnap feladataira, a szocializ­mus építésében előttünk álló tennivalók légiójára! Megnyug­vással, nyílt bizalommal fogad­ja az egész ország a párt egyenes szavát, hogy az eddigi intézkedések folytatásaként s a Központi Vezetőség ülésén már meghozott és meghozandó in­tézkedésekkel biztosítja: az említett hibák soha többé ne ismétlődhessenek meg. A magyar jövendő, a szocia­lista építés, a békés munka minden híve örömmel állapít­hatja meg, hogy e biztosítékok között oly nagy súllyal szere­pel az, amit a nép fokozott részvételének nevezünk a ha­talom gyakorlásában — a de­mokratizálás. Nem a burzsoá demokrácia, a polgári demok­rácia avult és oly sokszor le­leplezett, megcsúfolt "sza­­badságeszményeiről" van szó, hanem a proletár, a szocialista demokratizmusról, amely a legmagasabbrendű, a legtisz­tább demokrácia a társadalom fejlődésének eddigi útján. Mindaz, amit például a vitáról mond a Politikai Bizottság be­számolója, világossá teszi e szocialista demokratizmus mély, humanista türelmét, a népi demokrácia minden híve számára, de egyúttal megindo­kolja azt is, hogy miután a párt soha nem tehet és nem tesz engedményt a marxiz­mus—leninizmus kérdésében, nem engedhet teret az ellensé­ges nézetek hirdetésében. A párt azonban nem tesz szíves­séget az ellenségnek azzal, hogy az egy vagy más kérdés­ben nem kellő megértést, vagy értetlenséget tanúsító embere­ket egyszerűen odasorolja a meglevő ellenséges elemekhez. A párt igenli és kívánja a vitát és még azt sem tartja szüksé­gesnek, hogy a párt és annak vezetése mindenkor és min­denben közvetlenül beleszóljon a vitákba. Az értelmiség kü­lönböző vitáiról szólva hangoz­tatja a Politikai Bizottság, hogy nemcsak a pártszervezetekben szükséges és lehetséges a vita, bár természetes, hogy az alap­vető kérdések megvitatásának a pártszervezet, a párt által rendezett vita a megfelelő fó­ruma. Ám teljesen világos, hogy egy-egy tudományág, egy-egy foglalkozás speciális kérdései — esetleg annak po­litikai vonatkozásaival is — megfelelő körben, kellő szín­vonalon és a szükséges ideoló­giai fegyelemmel bárhol meg­­vitathatóak. Amikor a párt vezető testülete, a Központi Vezetőség még ülé­sezik — s mint a Politikai Bi­zottság beszámolójából tudjuk —s nagy horderejű kérdésekben hoz a közeli napokban határo­zatot, az első nyilvánosságra került dokumentumok alapján a dolgozó milliók első érzelmei­ről adhat csupán még számot a mindennapok krónikása, a köz­vélemény gyorsan reagáló hangja, az újság. Ezek az ér­zelmek egységesek, alapvető tartalmuk a bizalom és vára­kozás, a töretlen hit a párt ve­zető erejében, útjának helyes­ségében. Az a néhány, vázlatos meg­jegyzés, amely — a második ötéves terv irányelveivel kap­csolatos megbeszélések előtt — gazdasági feladatainkat, egyes tennivalóinkat és terveinket érintette a beszámolóban, ugyancsak egyöntetű helyeslés­re talált. Megfontolt, bölcs in­tézkedésnek látja dolgozó né­pünk azt, hogy a megalapozott­ság, a biztonság érdekében a fő előirányzatok csökkentését ja­vasolja a Politikai Bizottság. Hasonlóképpen elégedettség fogadta azt a javaslatot, hogy a következő években, a kor­mány ne bocsásson ki sem bé­kekölcsönt, sem más állami kölcsönt. Ez a most javasolt intézkedés — együtt azzal az egész sor már megvalósult in­tézkedéssel, amelyek a dolgozó nép életszínvonalának emelését szolgálják — csak megerősíti a milliókban élő, szilárd bizal­mat a szocializmus építésében a haza ügyét kormányzó párt iránt. Az ország feszült érdeklő­déssel figyel a Központi Veze­tőség munkájára. A hazafiak, az ország építői, a dolgozó mil­liók jól tudják, hogy az út, amelyen haladunk , jó út. Ahogy a Politikai Bizottság beszámolója megfogalmazta: új, tiszta lapot nyitunk a párt történetében. S mert a párt története a felszabadulás óta szorosan egybeforrt a haza egész történetével, párttagok és pártonkívüliek nagyon jól tud­ják, hogy most rajtuk, a dol­gozó milliókon áll, hogy mi­lyen alkotások, nagy tettek, di­cső esztendők történetének so­rait róják e tiszta lapra! A mi államunk népi demok­ratikus, szocialista állam. Fő törvénye: gondoskodás a dol­gozó eraterről. E gondolat ere­je, nagysága hatja át napjaink minden eseményét — hiszen a párt vezeti az országot s a párt a lenini úton járva ezt a lenini tanítást akarja gyakor­latba átültetni minden intéz­kedésével. Népünk jól tudja, hogy a fondor ellenség keserűen nézi sikereinket — de jól tudja azt is, hogy testvéri, ba­ráti milliók örülnek győzel­meinknek. A Szovjetunióval és a népi demokráciákkal ha­zánkat összekötő baráti kap­csolatok építése útján most a párt le akarja törleszteni azt az adósságot is, amely a test­vér, a szocializmust építő ju­goszláv nép, állama és a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsége iránt még fennáll. Ebben is egész népünk helyeslése és öröme kíséri a Politikai Bizott­ság komoly, nyílt mondatait. A párt szavát hallgatta az ország és igent mondott rá. A párt erős , és egyre erősebb lesz vele együtt népi államunk. A dolgozó milliók akaratával, eszével, tettvágyával, dolgos karjával épülő szocialista ha­zánk holnapja biztos, jó re­ménnyel tölthet el minden ha­zafit. Befejeződtek Brioniban Tito, Nasszer és J­ehru tárgyalásai A külpolitikai helyzet­ ­ A JUGOSZLÁV—EGYIPTOMI TÁRGYALÁS­OKRÓL, ame­lyeket szerda délelőtt fejeztek be Brioniban, közös közle­ményt adtak ki. A közlemény szerint Nassszer és Tito a meg­beszélések során megállapították nézeteik messzemenő azo­nosságát a jelenlegi fő világproblémák tekintetében, amelyek megoldására a két ország a békés aktív egymás mellett élés és a tömbökhöz való nem-csatlakozás elvétől vezérelve törek­szik. Egyetértettek annak megítélésében, hogy folytatódik a nemzetközi helyzet pozitív fejlődése a világfeszültség csökken­tése felé, ami annak köszönhető, hogy fokozódnak az általá­nos törekvések a nemzetközi együttműködés kiszélesítésére és a népek közötti bizalom megerősítésére, a vitás kérdések meg­oldását szolgáló tárgyalási módszerek egyre sikeresebb alkal­mazása útján. Ami a két ország kapcsolatait illeti, a közlemény megál­lapítja, hogy e kapcsolatok sikeresen fejlődnek, s a tárgyalá­sok során megbizonyosodtak arról, hogy széleskörű lehetősé­gek vannak a kölcsönös gazdasági együttműködés és árucsere kibővítésére. E célból elhatározták, hogy a következő hóna­pokban­­a két ország szakértői tárgyalásokat kezdenek. Hason­lóan további lépéseket vettek tervbe a kulturális együttmű­ködés fejlesztése és kiszélesítése érdekében. Megvitatták a kölcsönös általános együttműködés és segélynyújtás kérdését műszaki téren, valamint az atomerőnek békés célú felhaszná­lása terén. A két elnök egyetértett abban, hogy ezen a téren is megvan a lehetőség az együttműködésre. A közlemény hangsúlyozza, hogy a legmagasabb szinten folytatott közvet­len eszmecserék és személyes érintkezések mindkét fél szá­mára hasznosnak bizonyultak, éppen ezért ezt a gyakorlatot tovább folytatják s a jövőben rendszeres tanácskozásokat tartanak.­­ A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ NDK KORMÁNYTÁRGY­ALÁ­SAINAK EREDMÉNYE élénken foglalkoztatja a világ­sajtót. Az angol lapok a tárgyalásokról kiadott nyilatkozat­nak főleg azt a részét emelik ki, amelyben annak az összeg­nek felére csökkentéséről van szó, amellyel a Német Demok­ratikus Köztársaság hozzájárul a Németországban állomásozó szovjet csapatok eltartásához. A Times afölött aggódik, hogy ez a megállapodás okot szolgáltathat Nyugat-Németország la­kosainak arra, hogy azt­­szembeállítsák a megszállási költsé­gekre vonatkozó nemrég Bonnban megkötött egyezménnyel, amelyet hosszantartó tárgyalások után hoztak létre s amely mind a két félben nagy elégedetlenséget keltett". (Az angol lap itt a Németországban állomásozó nyugati csapatok eltar­tási költségeinek kérdésében létrejött megállapodásra utal.) Több angol lap még azt is hangsúlyozza, hogy a Moszkvá­ban folytatott tárgyalások eredményeként a Német Demokra­tikus Köztársaság újabb nagy anyagi forrásokhoz jut gazda­sági életének fejlesztésére. Befejeződtek a brioni tárgyalások Brioniból jelenti a Tanjug, Tito, Nasszer és Nehru csütör­tökön este helyi idő szerint 19.25 órakor parafálta a brioni tárgyalásokról szóló közös nyi­latkozatot. A több oldal terjedelmű kö­zös nyilatkozatot pénteken, délután egyidőben hozzák nyilvánosságra Belgrádiban, Kairóban és Új-Delhitben. Tito és felesége, Jovanka Broz csütörtököm délben a brioni Fehér Villában búcsú­ebédet rendezett Nasszer és Nehru tiszteletére. Az ebéd előtt Nasszer egyiptomi köz­­társasági elnök átnyújtotta Tito elnök feleségének, Jovan­­ka Broz asszonynak az El Ká­rnál érdemrend első fokoza­tát. Ezt az egyiptomi érdem­rendet nemrégen alapították és kizárólag nőknek adomá­nyozható. Jovanka Broz első­nek kapta meg az új egyip­tomi érdemrendet. Csütörtök reggel az algériai Nemzeti Felszabadítási Front és a nemzeti felszabadítási hadsereg képviselői Brioniba érkeztek. A négy algériai poli­tikust Brioniban Marko Nike­­zics, a külügyi államtitkárság nagykövete fogadta. Az algé­riai küldöttek átnyújtották Ni­­kezicsnek Tito és Nasszer köz­ társasági elnökhöz, valamint Nehru miniszterelnökhöz cím­zett emlékiratukat. A három államférfi csü­törtökön este helyi idő szerint 18 óra körül fejezte be a po­litikai tárgyalásokat, majd ez után részt vett azon a vacso­rán, amelyet Tito adott Nasszer és Nehru tiszteletére.­­ A nyilatkozat parafálása után Nasszer és Nehru, Tito kíséretében, a »Podgorica« ne­vű motorcsónakon Fazsane kis tengeri kikötőbe ment s onnan Nasszer és Nehru a kíséretük­ben levő személyekkel együtt gépkocsin folytatta útját a pu­­lai repülőtérre. Thorez az SZKP XX. kongresszusáról, a szocializmus világrendszeréről és a népfront szükségességéről Párizsból jelenti a TASZSZ. A Francia Kommunista Párt XIV. kongresszusának szerdai megnyitó ülésén Maurice Tho­rez, a párt főtitkára, elmon­dotta: »A Francia Kommunista Párt harcban a szociális hala­dásért, a békéért és a nemzeti nagyság jövőjéért*' című­­beszá­molóját. Thorez rámutatott ar­ra, hogy a háború utáni vál­tozások eredményeként kor­szakunkat egy fővonás jellem­zi: az, hogy a szocializmus vi­lágrendszerré vált. Ezzel kap­csolatban a munkásmozgalom előtt sok kérdés új formában vetődik fel. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa néhány hónap­pal ezelőtt mélyrehatóan ele­mezte ezeket a kérdéseket. E kongresszus a marxizmus-le­­ninizmus alkotó fejlesztésének fontos mérföldköve volt. A szo­cializmus kilépett egy ország kereteiből és a szocialista esz­mék nagy vonzóerőt gyakorol­nak a kapitalista országok em­­bermillióira. Franciaországban a néptö­megek harcolnak létérdekei­kért és az ország nemzeti füg­getlenségéért. Bizonyos válto­zások már történtek Francia­­ország politikájában. A Fran­cia Kommunista Párt tevé­kenységével nagyban elősegí­tette a sikeres harcot. Thorez azután elemezte a szocializmus erőinek növeke­dését és megszilárdulását, jel­lemezte a Szovjetuniónak a gazdasági fejlődésben elért eredményeit, hangoztatta a szocialista tábor erőinek meg­szilárdulását és a békeövezet­hez tartozó országok tömörü­lését. Az algériai problémáról be­szélve, kifejtette, hogy az al­gériai háború elmélyíti a sza­kadékot Algéria és Franciaor­szág népe között. Franciaor­szág a következő választás előtt áll: vagy megszerzi az al­gériai nép értékes barátságát a tűzszünettel és az algériai nemzeti jogok elismerésével, vagy az igazságtalan gyarmati háború folytatásával elmélyíti a két nép közötti szakadékot és ellenségeskedést. Thorez esztelenségnek ne­vezte azt a kísérletet, amely­­lyel fel akarják tartóztatni a gyarmati népeknek a nemzeti függetlenségért küzdő világ­méretű mozgalmát. A francia helyzettel foglal­kozva, Thorez hangoztatta, hogy a nemzetközi életben megvannak a háború megaka­dályozásához szükséges hatal­mas erők. A nemrég folytatott francia—szovjet tárgyalások kedvező alakulása jelentős mértékben elősegítette, hogy helyreálljanak a baráti kap­csolatok az összes nagyhatal­mak között, amelyek legfőkép­pen felelősek a béke fenntar­tásáért. Nem az atlanti szerződés, hanem más út felel meg a bé­ke érdekeinek és Franciaor­szág nemzeti érdekeinek, tár­sadalmi rendszerüktől függet­lenül az összes állam egyenlő­ségén alapuló békés együttmű­ködés és egymás mellett élés útja. A Francia Kommunista Párt harcol a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentéséért, az atomfegyver betiltásáért, az Euratom-­­reakciós terve ellen, a német probléma békés meg­oldásáért, a német militariz­­mus feltámasztása ellen, a kollektív biztonsági rendszer megteremtéséért. Teljesen természetes, hogy Franciaországban széles körök­ben felvetődik az új rendszer­be való átmenet útjainak kér­dése, mert a mai Franciaor­szágban megértek a szocializ­mus létrejöttének objektív fel­tételei, mert a szocialista tu­dat a dolgozók milliós töme­geit hatja át. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kong­resszusának az a határozata, hogy az egyes országokban kü­lönböző a szocializmusba való átmenet útja — egyáltalán nem jelenti a marxista elmé­let revízióját. Thorez rámuta­tott, hogy lehetséges a dolgozó ■parasztságnak, az értelmiség­nek és a kisiparosoknak, a francia nép nagy többségének

Next