Magyar Nemzet, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-03 / 155. szám
2 Magyar Nemzet Alkotó vitákat — de nem demagógiát! A Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi jelentőségű XX. kongresszusa olyan útmutatásokat adott, amelyeket a mi állami életünk és közéletünk irányítód, de a magyar közvélemény legszélesebb rétegei is nagy haszonnal használnak fel. A Magyar Dolgozók Pártjának és a kormánynak a vezetői a XX. kongreszszus óta eltelt időben lényegbevágó intézkedések egész sorát tették a párt és az állam életének erőteljes demokratizálására, az egészségtelen személyi kultusz megszüntetésére, az életszínvonal javítása irányában, a szocialista törvényesség biztosítására, az ártatlanul elítéltek rehabilitálására, a szocialista közigazgatáshoz nem méltó törvénytiprések és basáskodások likvidálására. A magyar közvélemény — városokban és falvakban egyaránt — a legnagyobb helyesléssel fogadta a pártnak és a kormánynak ezeket a XX. kongresszus szelleméből fakadó kezdeményezéseit. A gyárak, az üzemek, a mezőgazdaság, a gépállomások, a hivatalok dolgozói, a tudósok, az írók, a művészek, a pedagógusok, a legkülönbözőbb foglalkozási ágak képviselői termékeny és hasznos, az ország ügyét elősegítő vitákban foglalkoztak és foglalkoznak a múltban elkövetett hibákkal és a jobb jövő lehetőségeivel, a tegnappal kapcsolatos panaszokkal és a holnaphoz fűződő óhajokkal, az első ötéves terv megalkotása és végrehajtása nyomán észlelt hibákkal és hiányosságokkal, de egyben az első ötéves terv nagyszerű eredményeivel is. Különösen élénkeknek bizonyultak azok a disputák, amelyeken a munkásság, a szövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztság, a haladó értelmiség megtárgyalta a második ötéves tervvel összefüggő észrevételeit és kívánalmait. TV/is jellemezte általában ezeket az országszerte folyó vitákat? A mélyen értelmezett hazafiság, a komoly felelősségérzet, a személyi kultusztól való eltávolodás, a dogmatizmustól való megszabadulás óhaja, bátorság és őszinteség hatotta át mindazokat a városi és falusi vitákat, amelyekben a hazafias és becsületes magyarok százezrei vettek részt. Olyanok is hallatták hangjukat és felemelték szavukat a XX. kongresszus üdítőbb légköre nyomán támadt eszmecserékben, akik azelőtt némán hallgattak az értekezleteken és fejbólintó Jánosként tapsoltak mindenhez, tehát az olyan beszédekhez és határozatokhoz is, amelyek egyáltalán nem álltak összhangban meggyőződésükkel. A XX. kongresszus után a Magyar Dolgozók Pártja arra törekedett, hogy a kongreszszus szellemét minél szélesebb rétegek közkincsévé tegye.Azok a konkrét intézkedések, amelyeket a párt és kormányzatunk a szocialista demokrácia kiszélesítése, a szocialista törvényesség megszilárdítása, a gazdasági élet hibáinak kiküszöbölése érdekében tett, mind hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar dolgozók bátrabban, őszintébben mondják meg véleményüket, kritikusabb szemmel látják fejlődésünk fogyatékosságait. S teszik ezt azért, mert megerősödött bizalmuk a szocializmus felépítésének sikerében. Ma minden hazafias érzésű, tisztességes gondolkodású magyar állampolgárnak megvan a joga ahhoz, hogy panaszait előadhassa, véleményét kifejtse és a szocialista demokratizmus jegyében hozzászóljon az ország sorsdöntő kérdéseihez. Mindenki meggyőződhetett arról: a párt és az államvezetés erélyes intézkedéseket foganatosított, hogy a kisebb és nagyobb kiskirálykodások minden lehetőségét felszámolja, hogy teljesen érvényre juttassa a szocialista törvényességet. A XX. kongresszus nyomán támadt új, egészségesebb, nyíltabb és őszintébb közéleti megnyilvánulások közé soroltuk a többi között a DISZ Petőfi Körét, amelynek vitáival foglalkozott a Magyar Negyzet is. A Petőfi Kör fiataljai — segítségül híva néhány tekintélyes idősebb tudóst is — napirendre tűzték a marxista—leninista filozófia alapkérdéseinek megvitatását, a magyar filozófiai oktatás hiányosságainak feltárását, feladatainak megvitatását, a magyar történelem fontos kérdéseinek elemzését és a közvélemény irányításában kimagasló szerepet játszó sajtó problémáinak megvitatását. Senki sem kifogásolhatja, hanem csak helyeselheti, ha a fiatalság hozzájárul a bátor viták kialakításához. Ám lehetetlen észre nem venni, hogy míg a Magyar Dolgozók Pártja következetesen a szocialista demokrácia kiszélesítésére, a közélet szabad és egészséges légkörének kialakítására törekszik, párt- és népellenes elemek a kommunista önbírálatot visszájára fordítva támadást indítottak pártunk politikája, népi demokratikus rendszerünk ellen és így igyekeznek akadályozni azoknak a céloknak mielőbbi megvalósítását, amelyeket a XX. kongresszus szellemében a Magyar Dolgozók Pártja maga elé tűzött. Amint azt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége megállapítja:E támadások egyik gócpontjává vált a DISZ Petőfi Köre.* A Petőfi Kör tagságának lendületes fiataljai mellé — sok esetben a helyükbe — a pártból kiközösített rosszindulatú elemek tódultak és a viták során mindinkább hangadóvá váltak. Tetszetős, megtévesztő módon magát fennhangonpártosnak hirdető jelszavakba igyekeztek burkolni pártellenes támadásaikat, kiforgatni a becsületes szót, s fegyvert kovácsolni a már őszintén feltárt hibákból, szándékosan figyelmen kívül hagyva azt, hogy a hibák és fogyatékosságok kijavításának útját a XX. kongresszus nyomán a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége mutatta és mutatja továbbra is. Sok minden hozzájárult ahhoz, hogy ez bekövetkezhetett. Nem utolsósorban az, hogy a sajtóban, így a Magyar Nemzetben is a Petőfi Kör vitáiról tendenciózus tudósítások jelentek meg, amelyek nem csak magukat a vitákat adták vissza egyoldalúan, hanem a Petőfi Kör jellegét is teljesen helytelenül határozták meg. A Magyar Nemzet egyik tudósításában például a Petőfi Kört a Pilvax-kávéházhoz és a Galilei Körhöz hasonlították, holott kézenfekvő, hogy az ilyen összehasonlításnak semmi alapja nincsen. A Pilvax-kávéház — mint ismeretes — 1848 előtt a demokratikus forradalomra készülő fiatalság gyülekezőhelye volt, a Galilei Kör pedig az első világháború előtt jött létre és az 1919-es proletárforradalomig baloldali, utolsó éveiben egyre inkább szocialista, háborúellenes, internacionalista egyetemi ifjúság szervezete volt, amely a Habsburg-monarchia ellen, a feudális és tőkés Magyarország fennálló rendszere ellen harcolt. A Petőfi Kör fiatalsága a népi demokrácia neveltje, tehát olyan forradalmi fiatalság, amely a megvalósuló szocializmus országában él, ennek az országnak nagy történelmi problémáit vitatja meg, tehát jellegéből, társadalmi helyzetéből kifolyólag a szocialista építés programjáért, e program mellett lép fel. A fent említett összehasonlítások, valamint az olyan is, amely „a szellem napvilágát” vélte felfedezni a Petőfi Kör vitáiban, még csak elmélyítette a viták hangos sikerétől a Petőfi Kör vezetőiben jelentkező elkapatottságot. A Petőfi Kör ajtót-kaput nyitott a reakciós, káros nézeteknek és különösen olyan ún. bírálatoknak, amelyek egyenesen fittyet hányva a meghirdetett témának, a maguk képére alakították át a vitákat és szólamaikat hangerővel, közbekiáltásokkal, cirkuszi tapsmutatványokkal körítve adták elő. Igen jellemző volt ebből a szempontból a legutóbbi vita, amely a sajtó és tájékoztatás kérdéseit lett volna hivatva megtárgyalni, ami azonban nem történt meg, mert a felszólalók egy része a sajtó és tájékoztatás kérdését csak ürügyül használta fel arra, hogy a maga rosszízű mondókáját elmondja. Méltán állapította meg a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, hogy alegutóbbi Petőfi-köri vita egyes felszólalói (Déry, Tardos) már odáig mentek, hogy tagadták a párt és a munkásosztály vezető szerepét és burzsoá ellenforradalmi nézeteket hirdettek. Néhány más felszólalóval együtt a párt és a népi demokrácia fejlődése során elkövetett hibákat demagóg módon, egyoldalúan kiélezték, teljesen elhallgatták, sőt tagadták a pártunk és dolgozó népünk forradalmi vívmányait.* Bármilyen nagy érdeklődés mutatkozik is napjainkban a viták iránt, ne ringassuk magunkat naiv illúziókba: nem azért volt sok száz ember a filozófiai vitán, mert ilyen nagy érdeklődés mutatkozik a filozófia szakkérdései iránt, s nem azért jelent meg még több ember a sajtókérdés megvitatásánál, mert kiváncsi volt a sajtó szakmai kérdéseivel kapcsolatos bírálatokra és javaslatokra! Másról volt szó! A hallgatóság jelentős része olyanokból tevődött össze, akiket nem a filozófia és nem a lapszerkesztés problémái izgattak, hanem akik arra voltak kiváncsiak, hogy miképp használják fel egyesek a Petőfi Kör pódiumát a népi demokrácia minden eredményének tagadására vagy lekicsinylésére! Kézenfekvő, hogy az ilyen tendenciájú ún. viták csak árthatnak. A termékeny és hasznos vitákat természetesen folytatni kell, mert ezek a viták elősegítik a magyar jövő kialakítását, az állampolgári felelősségérzet fokozódását, az alulról jövő kezdeményezések gazdagítását, a hibák kiküszöbölésének lehetőségeit. Különösen az értelmiségre várnak fontos feladatok az ideológiai, a szaktudományos, az irodalmi, a művészeti problémák megvitatása körül. Ezeket a vitákat nem szűkíteni, hanem szélesíteni kell a XX. kongresszus szellemében és a Magyar Dolgozók Pártjának útmutatásai jegyében. De a jó hazafiaknak, a becsületes demokratáknak, azoknak, akik féltve őrködnek az elért eredmények felett és meg tudják különböztetni az eredményeket a hibáktól, az a kötelességük, hogy ne engedjék az esetleg rendkívül hasznosnak indult vitáikat felelőtlen demagógok, új karrieristák és reakciós pecsenyesütögetők szólamainak, továbbá az ezeket a szólamokat megtapsoló reakciósoknak a hatása alá kerülni. Megkezdődtek a külkereskedelmi kirendeltségek vezetőinek plenáris ülései A Külkereskedelmi Minisztérium a külföldi kirendeltségek vezetőivel, a vállalatok igazgatóival és párttitkáraival együtt megvitatja a népgazdaság előtt álló legfontosabb feladatokat. A megnyitó beszédet Bognár József külkereskedelmi miniszter tartotta, majd Antos István, az MDP Központi Vezetősége terv-, pénzügyi és kereskedelmi osztályának vezetője tartotta meg előadását A magyar népgazdaság helyzete címmel. A referátumot követő vitában a részvevők elmondották a második ötéves tervvel kapcsolatos észrevételeiket. A plenáris ülés programja során kedden Bognár József miniszter tart előadást az 1956. évi terv végrehajtásával kapcsolatos feladatokról és kereskedelempolitikánk főbb irányelveiről. (MTI) Az argentin követ bemutatkozó látogatásai Bartolome Danéri, az Argentin Köztársaság magyarországi rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere július 2-án bemutatkozó látogatást tett Hegedűs Andrásnál, a Minisztertanács elnökénél és Rónai Sándornál, az országgyűlés elnökénél. A bolgár nagykövet elutazott Budapestről Borisz Manolov rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a Bolgár Népköztársaság magyarországi nagykövete július 2-én, hétfőn elutazott Budapestről. A nagykövet búcsúztatására a pályaudvaron megjelent Csatorday Károly, a Külügyminisztérium protokollosztályának vezetője, továbbá a budapesti diplomáciai testület számos vezetője és a bolgár nagykövetség tagjai, élükön Varban Canev ideiglenes ügyvivővel. Országszerte megkezdték az őszi árpa aratását A hűvös, szeles hetek után nyári meleggel köszöntött ránk a július és a gabonaföldeken országszerte megkezdődött az aratás. Mindenütt vágják már az őszi árpát, a homokos talajokon megkezdték a rozs aratását. Mezőtúr határában harminc aratógép látott az őszi árpa aratásához és a kombájnok is megkezdték a munkát. Kisújszálláson és Türkénén hétfőn, reggel álltak munkába az aratógépek. A baranyai földeken száz kombájn aratott és csépelt a hét első napján. Több termelőszövetkezetben és állami gazdaságban vasárnap is teljes erővel dolgoztak. A Duna— Tisza közén, Bács megyében már több napja aratnak. Megkezdték a munkát Fejér megyében is. Az elmúlt nap 35 kombájn és 50 aratógép dolgozott a földeken. A terméseredmények mindenütt jobbak, mint a tavalyiak. A nagy nyári mezőgazdasági munkákra a gépjavító vállalatok is alaposan felkészültek. Komplex brigádokból álladó készenléti szolgálatot 4111tak fel és gondoskodtak a felelő mennyiségű gépalkuszékről is. A nyári mezőgasági munkákban részt vevők egészségének védelméről egészségügyi szakemberek és vöröskeresztes aktivisták gondoskodnak. Mindenütt megszervezték az elsősegély-nyújtó szolgálatot. A tűzrendészeti szerveik is felkészültek a kalászos termények tűzvédelmére. Megvizsgálták, van-e a traktorokon szikrafogó, biztosították a szükséges fecskendőket és a községekben felállították a készültségi és figyelő szolgálatot. A postahivatalok a nyári időszakban éjjel-nappali telefonszolgálatot tartanak. Katolikus papokat részesített kegyelemben az Elnöki Tanács A Katolikus Papok Országos Békebizottsága nevében dr. Beresztóczy Miklós érseki helynök, a Katolikus Papok Országos Békebizottsága elnöke, dr. Horváth Richárd protonotárius kanonok, a Katolikus Papok Országos Békebizottsága alelnöke és Mag Béla tiszteletbeli kanonok, a Katolikus Papok Országos Békebizottságának titkára a napokban levélben fordult Hegedűs Andráshoz, a Minisztertanács elnökéhez. A levél — a többi között — a következőket tartalmazza:örömmel mérlegelve annak a ténynek sokatmondó jelentőségét, hogy Népköztársaságunk illetékes szervei a közelmúltban több elítélt egyházi személyt kegyelmi úton szabadon bocsátottak: a Katolikus Papok Országos Békebizottsága — továbbítván a hozzá többektől érkezett kérelmeket — azzal a kéréssel fordul Elnök Úrhoz, hogy a politikai vétségek miatt elítélt paptestvéreink közül azokat, akik erre magatartásukkal érdemességet mutatnak, kegyelemben részesíttetni szíveskedjék. Hisszük, hogy Népköztársaságunk kormányának ez az újabb nemes gesztusa az emberiesség és a megbékélés útján további jó szolgálatot fog teljesíteni.* A Minisztertanács, az igazságügyminiszter javaslata alapján, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához fordult, s kérte egyes, korábban elítélt papok még hátralevő büntetésének kegyelmi úton történő elengedését. Az Elnöki Tanács a felterjesztésben foglaltakat megvizsgálta, s Berta Lajos, Csellér István, dr. Gyéresi Béla, Homonai Sándor, Rácz István, Szekull Pál, Tarcza József, Veres János és Zsiga Sándor áldozópapokat hátralevő büntetésük letöltése alól kegyelmi úton felmentette. (MTI) Budapesti 16. sz. AUTÓKÖZLEKEDÉS IV. igazgatósága (Budapesti MÁVAUT) V., Tükör u.3.sz. alól elköltözött Lenin krt. 96 sz. alá , telefonszámai: 124-280,122-180 add, 1996. júliIus*, Előzmények 1953. május 17-én Z. Nagy Ferencet tizenegyedmagával Szolnok megyei képviselővé választották. Az akkori eljárás módja szerint az emberek megyei lajstromra adták szavazatukat: a városok vagy községek lakói nem tudták, melyik lesz a tizenegy jelölt közül az ő képviselőjük. Hosszú ideig nem is tudták meg. Ez év májusában hívta csak össze a megyei pártbizottság a tizenegy képviselőt, megbeszélendő, hogy egy-egy képviselő a megye melyik vidékének kérdéseivel foglalkozzék elsősorban. Z. Nagy Ferencnek jutott a szolnoki járásból Tiszaföldvár, Isákóczifalva és néhány más község. A képviselő — a megye többi országgyűlési küldöttéhez hasonlóan — eddig egyetlen beszámolót sem tartott. Z. Nagy Ferenc 1953-ban járt utoljára Tiszaföldváron, akkor is egy estére vetődött ide szűkebb körű választási beszélgetésre. Ennek ellenére a képviselő nem egészen ismeretlen választói előtt. 1934 óta vesz részt a tisztántúli parasztmozgalmakban, a felszabadulás óta a megye különböző kerületeit képviselte az országgyűlésben, először mint a kisgazdapárt, később mint a Függetlenségi Népfront jelöltje. A név tehét ismerte a régi harcokat, a koalíciós időket idézi, de a ma képviselője ismeretlen. Tiszaföldvár lakói a négyéves parlamenti ciklus negyedik évében álltak először szemtől szembe képviselőjükkel. Megnyugtató intézkedések sora készül a parlamenti demokratizmus megerősítésére: életszerűbb házszabályok, az interpellációs gyakorlat viszszaállítása, a bizottsági munka és a viták elmélyítése. A tiszaföldvári példa azonban legfontosabbnak azt mutatja, hogy a választók és a képviselők kapcsolatait már a jelöléstől kezdve szorosabbá kell tenni. Vagy úgy, hogy kerületenként válasszák meg a képviselőket, vagy pedig azáltal, hogy a megyei lajstromra szavazók is tudják előre, melyik jelölt melyik község vagy járás jelöltje. És természetesen: érvényt kell szerezni annak a szabálynak, hogy a képviselő legalább évente kétszer jelenjék meg kerületében. A képviselői beszámoló Vasárnap délelőttre tűzték ki Z. Nagy Ferenc beszámolóját. A járás és a község vezetői úgy vélték, hogy a képviselői beszámoló keretében tartják majd meg az aratóünnepséget és ülik meg a nemzetközi szövetkezeti napot is. Az elgondolás csak részben sikerült. A képviselői beszámolót ugyanis előzőleg különböző okokból már két ízben el kellett halasztani s harmadszorra hittek is, nem is az emberek a hangosan beszélőnek, a gyűlést bejelentő plakátoknak. S nem utolsósorban: a szépen sárguló búza, az őszi árpa sok tsz-tagot, egyéni parasztot tartott kint a földeken. Így esett meg aztán, hogy a 15 000 lakosú községet kétszázegynéhény ember képviselte a beszámolón. De más okok is közrejátszottak a közönség részvétlenségében. A község vezetői nem eléggé érezték át a beszámoló fontosságát, azt, hogy nem mindennapi dolog a választók és a képviselő első találkozása, formálisan készítették elő a gyűlést, az emberek nem érezték, hogy a pártbizottság, a tanács, a Hazafias Népfront igazán szívügyének tartja a beszámoló sikerét. Igaz, az elmúlt években el is szoktak a képviselői munka megbecsülésétől, most újra hozzá kell szokniok. A beszámoló egyszerű, frézismentes volt. Z. Nagy Ferenc a parasztok nyelvén beszélt a paraszti problémákról, szerencsésen vegyítette a magyar politikai szónoklat nemes hagyományait az új tartalommal. A hallgatóságom látszott, hogy belül minden szót megmér. A beszéd végén rövid taps, azután ki-ki hazament. Delet harangoztak, az asszony várt az ebéddel. De úgy gondolom, hogy a részvevők sokáig gondolkoznak, beszélnek még a hallottakról. Panasznap Gyűlés után fogadóóra, egész pontosan panasznap az Ifjúsági házban. Mint cseppben a tenger, ez a beszélgetés is tükrözte az országban folyó viták hangulatát. A jogos, orvoslandó panaszt tevők között akadt olyan, aki a demokrácia légkörét nem éppen tisztes egyéni érdekeinek érvényesítésére szerette volna felhasználni, mások lehetetlen, kívánságokkal álltak elő. Egy kereskedő arra szerette volna rábírni a képviselőt, hogy második államosított házát is szerezze vissza, mondvánhátha elválok az asszonytól, s akkor ő hol lakjék". Egy öreg bácsi, akinek két fia van, szociális kedvezményt kért a beadásban. Ez sem megy, mivel van, aki eltartja. De a képviselő, a járási és a községi párttitkár, a községi tanácselnök egyformán azonnali segítséget ígért annak a dolgozó parasztnak, akinek ötszáz négyszögöl bevetett, megtrágyázott kukoricáját elszántotta az egyik termelőszövetkezet. S amiben talán legjobban tükröződik a paraszti fejlődés: a hat-nyolc panaszos közül legalább három olyan volt, akinek fia vagy lánya egyetemre jár, másoknak a gyerekei technikumba mentek s éppen válogattak a gimnázium és a szakközépiskola között. Z. Nagy Ferenc parasztember, az állami gazdaságok minisztériumában osztályvezető, ismeri a falusi problémákat, s így általában tudott is válaszolni a kérdésekre. De nem ismerte még elég jól Tiszaföldvár mai gondjait: ezeknek a megválaszolásában a járási és helyi vezetők segítették ki. Ha többször eljár választói közé, jobb ismerője és képviselője lesz körzetének. Tiszaföldvár várossá szeretne nőni. Konzervgyárat kér a sok alma, szilva feldolgozására, szívesen összefonódna a szomszédos Martfűvel, hadd fejlődjék ki Szolnoktól délre új ipari központ,a cipők s a gyümölcskonzervek városa. A képviselő feladata is, hogy ezeket az igényeket megvizsgálja s ha megvalósíthatónak bizonyulna, a kormánynál, az országgyűlésben pártfogolja. Lontay László Tiszaföldvár ismerkedik képviselőjével Megkoszorúzták a budapesti Dimitrov-szobrot Georgi Dimitrov, a bolgár nép nagy fia halálának hetedik évfordulója alkalmából hétfőn délelőtt megkoszorúzták a budapesti Dimitrovszobrot. A Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövetsége nevében Varban Canev ideiglenes ügyvivő, a budapesti Georgi Dimitrov kulturális otthon nevében Nikola Bocsev elnök helyezett el koszorút az emlékmű talapzatán. (MTI) A Vörös Csillag Traktorgyár ESZTERG.YOS ÁTKÉPZÉSRE tanfolyamot indít állandó budapesti lakosok részére, 22-től 30 éves korhatáron belül. Jelentkezni lehet: Bpest, XIX., Hofherr A. u. 3—15. Munkaerőgazdálkod I____________dás.___________