Magyar Nemzet, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-03 / 155. szám

2 Magyar Nemzet Alkotó vitákat — de nem demagógiát! A Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi je­lentőségű XX. kongresszusa olyan útmutatásokat adott, amelyeket a mi állami éle­tünk és közéletünk irányí­tód, de a magyar közvéle­mény legszélesebb rétegei is nagy haszonnal használ­nak fel. A Magyar Dolgo­zók Pártjának és a kormány­nak a vezetői a XX. kongresz­­szus óta eltelt időben lé­nyegbevágó intézkedések egész sorát tették a párt és az állam életének erőteljes demokratizálására, az egész­ségtelen személyi kultusz meg­szüntetésére, az életszínvonal javítása irányában, a szocia­lista törvényesség biztosításá­ra, az ártatlanul elítéltek re­habilitálására, a szocialista közigazgatáshoz nem méltó törvénytiprések és basáskodá­­sok likvidálására. A magyar közvélemény — városokban és falvakban egyaránt — a legnagyobb helyesléssel fogadta a párt­nak és a kormánynak eze­ket a XX. kongresszus szel­leméből fakadó kezdeménye­zéseit. A gyárak, az üze­mek, a mezőgazdaság, a gépállomások, a hivatalok dolgozói, a tudósok, az írók, a művészek, a pedagógusok, a legkülönbözőbb foglalkozási ágak képviselői termékeny és hasznos, az ország ügyét elő­segítő vitákban foglalkoztak és foglalkoznak a múltban el­követett hibákkal és a jobb jövő lehetőségeivel, a tegnap­pal kapcsolatos panaszokkal és a holnaphoz fűződő óhajokkal, az első ötéves terv megalkotá­sa és végrehajtása nyomán ész­lelt hibákkal és hiányosságok­kal, de egyben az első ötéves terv nagyszerű eredményeivel is. Különösen élénkeknek bi­zonyultak azok a disputák, amelyeken a munkásság, a szövetkezeti és egyénileg dol­gozó parasztság, a haladó ér­telmiség megtárgyalta a má­sodik ötéves tervvel összefüg­gő észrevételeit és kívánal­mait. TV/is jellemezte általában eze­­ket az országszerte folyó vitákat? A mélyen értelmezett hazafiság, a komoly felelősség­érzet, a személyi kultusz­tól való eltávolodás, a dog­­matizmustól való megsza­badulás óhaja, bátorság és őszinteség hatotta át mindazo­kat a városi és falusi vitákat, amelyekben a hazafias és be­csületes magyarok százezrei vettek részt. Olyanok is hallatták hangjukat és fel­emelték szavukat a XX. kongresszus üdítőbb légköre nyomán támadt eszmecserék­ben, akik azelőtt némán hall­gattak az értekezleteken és fejbólintó Jánosként tapsol­tak mindenhez, tehát az olyan beszédekhez és határozatokhoz is, amelyek egyáltalán nem álltak összhangban meggyőző­désükkel. A XX. kongresszus után a Magyar Dolgozók Pártja arra törekedett, hogy a kongresz­­szus szellemét minél szélesebb rétegek közkincsévé tegye.­­Azok a konkrét intézkedések, amelyeket a párt és kormány­zatunk a szocialista demokrá­cia kiszélesítése, a szocialista törvényesség megszilárdítása, a gazdasági élet hibáinak ki­küszöbölése érdekében tett, mind hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar dolgozók bát­rabban, őszintébben mondják meg véleményüket, kritiku­sabb szemmel látják fejlő­désünk fogyatékosságait. S te­szik ezt azért, mert megerősö­dött bizalmuk a szocializmus felépítésének sikerében. Ma minden hazafias érzésű, tisz­­­tességes gondolkodású magyar állampolgárnak megvan a joga ahhoz, hogy panaszait előad­hassa, véleményét kifejtse és a szocialista demokratizmus je­gyében hozzászóljon az ország sorsdöntő kérdéseihez. Min­denki meggyőződhetett arról: a párt és az államvezetés eré­lyes intézkedéseket foganato­sított, hogy a kisebb és na­gyobb kiskirálykodások min­den lehetőségét felszámolja, hogy teljesen érvényre juttas­sa a szocialista törvényessé­get. A XX. kongresszus nyomán támadt új, egészségesebb, nyíltabb és őszintébb közéleti megnyilvánulások közé sorol­tuk a többi között a DISZ Petőfi Körét, amelynek vitái­val foglalkozott a Magyar Negyzet is. A Petőfi Kör fia­taljai — segítségül híva né­hány tekintélyes idősebb tu­dóst is — napirendre tűzték a marxista—leninista filozófia alapkérdéseinek megvitatását, a magyar filozófiai oktatás hiányosságainak feltárását, feladatainak megvitatását, a magyar történelem fontos kér­déseinek elemzését és a köz­vélemény irányításában ki­magasló szerepet játszó sajtó problémáinak megvitatását. Senki sem kifogásolhatja, ha­nem csak helyeselheti, ha a fiatalság hozzájárul a bátor viták kialakításához. Ám­ lehe­tetlen észre nem venni, hogy míg a Magyar Dolgozók Pártja következetesen a szocialista demokrácia kiszélesítésére, a közélet szabad és egészséges légkörének kialakítására törek­szik, párt- és népellenes ele­mek a kommunista önbírálatot visszájára fordítva támadást indítottak pártunk politikája, népi demokratikus rendsze­rünk ellen és így igyekeznek akadályozni azoknak a célok­nak mielőbbi megvalósítását, amelyeket a XX. kongresszus szellemében a Magyar Dolgo­zók Pártja maga elé tűzött. Amint azt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége megállapítja:­­E támadások egyik gócpontjává vált a DISZ Petőfi Köre.* A Petőfi Kör tagságának lendületes fiataljai mellé — sok esetben a he­lyükbe — a pártból kiközösí­tett rosszindulatú elemek tó­dultak és a viták során mind­inkább hangadóvá váltak. Tet­szetős, megtévesztő módon ma­gát fennhangon­­pártosnak­ hirdető jelszavakba igyekeztek burkolni pártellenes táma­dásaikat, kiforgatni a becsüle­tes szót, s fegyvert kovácsolni a már őszintén feltárt hibák­ból, szándékosan figyelmen kí­vül hagyva azt, hogy a hibák és fogyatékosságok kijavításá­nak útját a XX. kongresszus nyomán a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége mutatta és mutatja továbbra is. Sok minden hozzájárult ah­­hoz, hogy ez bekövetkez­hetett. Nem utolsósorban az, hogy a sajtóban, így a Magyar Nemzetben is a Petőfi Kör vi­táiról tendenciózus tudósítások jelentek meg, amelyek nem csak magukat a vitákat adták vissza egyoldalúan, hanem a Petőfi Kör jellegét is teljesen helytelenül határozták meg. A Magyar Nemzet egyik tudó­sításában például a Petőfi Kört a Pilvax-kávéház­hoz és a Galilei Körhöz hasonlítot­ták, holott kézenfekvő, hogy az ilyen összehasonlításnak semmi alapja nincsen. A Pil­­vax-kávéház — mint ismere­tes — 1848 előtt a demokrati­kus forradalomra készülő fia­talság gyülekezőhelye volt, a Galilei Kör pedig az első vi­lágháború előtt jött létre és az 1919-es proletárforradalomig baloldali, utolsó éveiben egy­re inkább szocialista, háború­ellenes, internacionalista egye­temi ifjúság szervezete volt, amely a Habsburg-monarchia ellen, a feudális és tőkés Ma­gyarország fennálló rendszere ellen harcolt. A Petőfi Kör fiatalsága a népi demokrácia neveltje, tehát olyan forradal­mi fiatalság, amely a megvaló­suló szocializmus országában él, ennek az országnak nagy történelmi problémáit vitatja meg, tehát jellegéből, társa­dalmi helyzetéből kifolyólag a szocialista építés programjáért, e program mellett lép fel. A fent említett összehasonlítá­sok, valamint az olyan is, amely „a szellem napvilágát” vélte felfedezni a Petőfi Kör vitáiban, még csak elmélyítette a viták hangos sikerétől a Pe­tőfi Kör vezetőiben jelentkező elkapatottságot. A Petőfi Kör ajtót-kaput nyitott a reakciós, káros nézeteknek és különö­sen olyan ún. bírálatoknak, amelyek egyenesen fittyet hányva a meghirdetett témá­nak, a maguk képére alakítot­ták át a vitákat és szólamaikat hangerővel, közbekiáltásokkal, cirkuszi tapsmutatványokkal körítve adták elő. Igen jel­lemző volt ebből a szempont­ból a legutóbbi vita, amely a sajtó és tájékoztatás kérdé­seit lett volna hivatva meg­tárgyalni, ami azonban nem történt meg, mert a felszóla­lók egy része a sajtó és tájé­koztatás kérdését csak ürü­gyül használta fel arra, hogy a maga rosszízű mondókáj­át elmondja. Méltán állapította meg a Magyar Dolgozók Párt­ja Központi Vezetősége, hogy a­­legutóbbi Petőfi-köri vita egyes felszólalói (Déry, Tar­­dos) már odáig mentek, hogy tagadták a párt és a munkás­­osztály vezető szerepét és burzsoá ellenforradalmi néze­teket hirdettek. Néhány más felszólalóval együtt a párt és a népi demokrácia fejlődése során elkövetett hibákat de­magóg módon, egyoldalúan ki­élezték, teljesen elhallgatták, sőt tagadták a p­ártunk és dol­gozó népünk forradalmi vív­mányait.* Bármilyen nagy érdeklődés mutatkozik is napjainkban a viták iránt, ne ringassuk ma­gunkat naiv illúziókba: nem azért volt sok száz ember a filozófiai vitán, mert ilyen nagy érdeklődés mutatkozik a filozófia szakkérdései iránt, s nem azért jelent meg még több ember a sajtókérdés megvita­tásánál, mert kiváncsi volt a sajtó szakmai kérdéseivel kapcsolatos bírálatokra és ja­vaslatokra! Másról volt szó! A hallgatóság jelentős része olyanokból tevődött össze, aki­ket nem a filozófia és nem a lapszerkesztés problémái iz­gattak, hanem akik arra voltak kiváncsiak, hogy miképp hasz­nálják fel egyesek a Petőfi Kör pódiumát a népi demok­rácia minden eredményének tagadására vagy lekicsinylésé­re! Kézenfekvő, hogy az ilyen tendenciájú ún. viták csak árthatnak. A termékeny és hasznos vitá­­kat természetesen folytat­ni kell, mert ezek a viták elő­segítik a magyar jövő kiala­kítását, az állampolgári fele­lősségérzet fokozódását, az alulról jövő kezdeményezések gazdagítását, a hibák kikü­szöbölésének lehetőségeit. Kü­lönösen az értelmiségre vár­nak fontos feladatok az ideo­lógiai, a szaktudományos, az irodalmi, a művészeti problémák megvitatása körül. Ezeket a vitákat nem szű­kíteni, hanem szélesíteni kell a XX. kongresszus szelle­mében és a Magyar Dolgozók Pártjának útmutatásai jegyé­ben. De a jó hazafiaknak, a becsületes demokratáknak, azoknak, akik féltve őrködnek az elért eredmények felett és meg tudják különböztetni az eredményeket a hibáktól, az a kötelességük, hogy ne engedjék az esetleg rendkívül hasznos­nak indult vitáikat felelőtlen demagógok, új karrieristák és reakciós pecsenyesütögetők szólamainak, továbbá az eze­ket a szólamokat megtapsoló rea­kciósoknak a hatása alá kerülni. Megkezdődtek a külkereskedelmi kirendeltségek vezetőinek plenáris ülései A Külkereskedelmi Minisz­térium a külföldi kirendeltsé­gek vezetőivel, a vállalatok igazgatóival és párttitkáraival együtt megvitatja a népgazda­ság előtt álló legfontosabb fel­adatokat. A megnyitó beszédet Bognár József külkereskedel­mi miniszter tartotta, majd Antos István, az MDP Köz­ponti Vezetősége terv-, pénz­ügyi és kereskedelmi osztályá­nak vezetője tartotta meg előadását A magyar népgazda­ság helyzete címmel. A referá­tumot követő vitában a rész­vevők elmondották a második ötéves tervvel kapcsolatos ész­revételeiket. A plenáris ülés programja során kedden Bognár József miniszter tart előadást az 1956. évi terv végrehajtásával kap­csolatos feladatokról és keres­kedelempolitikánk főbb irány­elveiről. (MTI) Az argentin követ bemutatkozó látogatásai Bartolome Danéri, az Argen­tin Köztársaság magyarországi rend­kívüli követe és megha­talmazott minisztere július 2-án bemutatkozó látogatást tett Hegedűs Andrásnál, a Mi­nisztertanács elnökénél és Ró­nai Sándornál, az országgyűlés elnökénél. A bolgár nagykövet elutazott Budapestről Borisz Manolov rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a Bolgár Népköztársaság ma­gyarországi nagykövete július 2-én, hétfőn elutazott Buda­pestről. A nagykövet búcsúztatására a pályaudvaron megjelent Csa­­torday Károly, a Külügymi­nisztérium protokollosztályá­­nak vezetője, továbbá a buda­pesti diplomáciai testület szá­mos vezetője és a bolgár nagy­­követség tagjai, élükön Varban Canev ideiglenes ügyvivővel. Országszerte megkezdték az őszi árpa aratását A hűvös, szeles hetek után nyári meleggel köszöntött ránk a július és a gabonaföl­­deken országszerte megkezdő­dött az aratás. Mindenütt vág­ják már az őszi árpát, a ho­mokos talajokon megkezdték a rozs aratását. Mezőtúr ha­tárában harminc aratógép lá­tott az őszi árpa aratásához és a kombájnok is megkezdték a munkát. Kisújszálláson és Tür­kénén hétfőn, reggel állta­k munkába az aratógépek. A baranyai földeken száz kombájn aratott és csépelt a hét első napján. Több ter­melőszövetkezetben és állami gazdaságban vasárnap is tel­jes erővel dolgoztak. A Duna— Tisza közén, Bács megyében már több napja aratnak. Meg­kezdték a munkát Fejér me­gyében is. Az elmúlt nap 35 kombájn és 50 aratógép dol­gozott a földeken. A termés­eredmények mindenütt job­bak, mint a tavalyiak. A nagy nyári mezőgazdasági munkákra a gépjavító vállala­tok is alaposan felkészültek. Komplex brigádokból álladó készenléti szolgálatot 4111­tak fel és gondoskodtak a felelő mennyiségű gépalku­székről is. A nyári mezőga­sági munkákban részt vevők egészségének védelméről egészségügyi szakemberek és vöröskeresztes aktivisták gon­doskodnak. Mindenütt meg­szervezték az elsősegély-nyúj­tó szolgálatot. A tűzrendésze­ti szerveik is felkészültek a kalá­szos termények tűzvédelmére. Megvizsgálták, van-e a trakto­rokon szikrafogó, biztosították a szükséges fecskendőket és a községekben felállították a készültségi és figyelő szolgála­tot. A postahivatalok a nyári időszakban éjjel-nappali tele­fonszolgálatot tartanak. Katolikus papokat részesített kegyelemben az Elnöki Tanács A Katolikus Papok Orszá­gos Békebizottsága nevében dr. Beresztóczy Miklós érseki helynök, a Katolikus Papok Országos Békebizottsága el­nöke, dr. Horváth Richárd protonotárius kanonok, a Ka­tolikus Papok Országos Béke­­bizottsága alelnöke és Mag Béla tiszteletbeli kanonok, a Katolikus Papok Országos Békebizottságának titkára a napokban levélben fordult Hegedűs Andráshoz, a Minisz­tertanács elnökéhez. A levél — a többi között — a követke­zőket tartalmazza:­­örömmel mérlegelve annak a ténynek sokatmondó jelen­tőségét, hogy Népköztársa­ságunk illetékes szervei a kö­zelmúltban több elítélt egy­házi személyt kegyelmi úton szabadon bocsátottak: a Kato­likus Papok Országos Béke­­bizottsága — továbbítván a hozzá többektől érkezett ké­relmeket — azzal a­­ kéréssel fordul Elnök Úrhoz, hogy a politikai vétségek miatt elítélt paptestvéreink közül azokat, akik erre magatartásukkal ér­demességet mutatnak, kegye­lemben részesíttetni szíves­­kedjék. Hisszük, hogy Népköztársa­ságunk kormányának ez az újabb nemes gesztusa az em­beriesség és a megbékélés út­ján további jó szolgálatot fog teljesíteni.* A Minisztertanács, az igaz­­ságügyminiszter javaslata alapján, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsához for­dult, s kérte egyes, korábban elítélt papok még hátralevő büntetésének kegyelmi úton történő elengedését. Az Elnöki Tanács a felter­jesztésben foglaltakat meg­vizsgálta, s Berta Lajos, Csel­­lér István, dr. Gyéresi Béla, Homonai Sándor, Rácz István, Szekull Pál, Tarcza József, Veres János és Zsiga Sándor áldozópapokat hátralevő bün­tetésük letöltése alól kegyelmi úton felmentette. (MTI) Budapesti 16. sz. AUTÓKÖZLEKEDÉS I­V. igazgatósága (Budapesti MÁVAUT) V., Tükör u.3.sz. alól elköltözött Lenin krt. 96 sz. alá ,­ telefonszámai: 124-280,122-180 a­dd, 1996. j­ú­l­i­Ius­*, Előzmények 1953. május 17-én Z. Nagy Ferencet tizenegyedmagával Szolnok megyei képviselővé választották. Az akkori eljárás módja szerint az emberek me­gyei lajstromra adták szavaza­tukat: a városok vagy közsé­gek lakói nem tudták, melyik lesz a tizenegy jelölt közül az ő képviselőjük. Hosszú ideig nem is tudták meg. Ez év má­jusában hívta csak össze a me­gyei pártbizottság a tizenegy képviselőt, megbeszélendő, hogy egy-egy képviselő a me­gye melyik vidékének kérdé­seivel foglalkozzék elsősorban. Z. Nagy Ferencnek jutott a szolnoki járásból Tiszaföldvár, Isákóczifalva és néhány más község. A képviselő — a me­gye többi országgyűlési küldöt­téhez hasonlóan — eddig egyetlen beszámolót sem tar­tott. Z. Nagy Ferenc 1953-ban járt utoljára Tiszaföldváron, akkor is egy estére vetődött ide szűkebb körű választási be­szélgetésre. Ennek ellenére a képviselő nem egészen ismeretlen vá­lasztói előtt. 1934 óta vesz részt a tisztántúli parasztmozgal­makban, a felszabadulás óta a megye különböző kerületeit képviselte az országgyűlésben, először mint a kisgazdapárt, később mint a Függetlenségi Népfront jelöltje. A név teh­ét ismert­e a régi harcokat, a koalíciós időket idézi, de a ma képviselője ismeretlen. Ti­­szaföldvár lakói a négyéves parlamenti ciklus negyedik évében álltak először szemtől szembe képviselőjükkel. Megnyugtató intézkedések sora készül a parlamenti de­mokratizmus megerősítésére: életszerűbb házszabályok, az interpellációs gyakorlat visz­­szaállítása, a bizottsági munka és a viták elmélyítése. A tisza­­földvári példa azonban leg­fontosabbnak azt mutatja, hogy a választók és a képvise­lők kapcsolatait már a jelölés­től kezdve szorosabbá kell ten­ni. Vagy úgy, hogy kerületen­ként válasszák meg a képvise­lőket, vagy pedig azáltal, hogy a megyei lajstromra szavazók is tudják előre, melyik jelölt melyik község vagy járás je­löltje. És természetese­n: ér­vényt kell szerezni annak a szabálynak, hogy a képviselő legalább évente kétszer jelen­jék meg kerületében. A képviselői beszámoló Vasárnap délelőttre tűzték ki Z. Nagy Ferenc beszámoló­ját. A járás és a község veze­tői úgy vélték, hogy a képvi­selői beszámoló keretében tartják majd meg az arató­ünnepséget és ülik meg a nem­zetközi szövetkezeti napot is. Az elgondolás csak részben si­került. A képviselői beszámo­lót ugyanis előzőleg különböző okokból már két ízben el kel­lett halasztani s harmadszorra hittek is, nem is az emberek a h­an­gosan beszél­őnek, a gyűlést bejelentő plakátoknak. S nem utolsósorban: a szépen sárguló búza, az őszi árpa sok tsz-ta­­got, egyéni parasztot tartott kint a földeken. Így esett meg aztán, hogy a 15 000 lakosú községet kétszázegynéhény ember képviselte a beszámo­lón. De más okok is közrejátszot­tak a közönség részvétlensé­gében. A község vezetői nem eléggé érezték át a beszámoló fontosságát, azt, hogy nem mindennapi dolog a választók és a képviselő első találkozása, formálisan készítették elő a gyűlést, az emberek nem érez­ték, hogy a pártbizottság, a ta­nács, a Hazafias Népfront iga­zán szívügyének tartja a be­számoló sikerét. Igaz, az el­múlt években el is szoktak a képviselői munka megbecsülé­sétől, most újra hozzá kell szokniok. A beszámoló egyszerű, fré­­zismentes volt. Z. Nagy Fe­renc a parasztok nyelvén be­szélt a paraszti problémákról, szerencsésen vegyítette a ma­gyar politikai szónoklat ne­mes hagyományait az új tarta­lommal. A hallgatóságom lát­szott, hogy belül minden szót megmér. A beszéd végén rövid taps, azután ki-ki haza­ment. Delet harangoztak, az asszony várt az ebéddel. De úgy gondolom, hogy a részve­vők sokáig gondolkoznak, be­szélnek még a hallottakról. Panasznap Gyűlés után fogadóóra, egész pontosan panasznap az Ifjúsá­gi házban. Mint cseppben a tenger, ez a beszélgetés is tük­­rözte az országban folyó viták hangulatát. A jogos, orvoslan­­dó panaszt tevők között akadt olyan, aki a demokrácia lég­körét nem éppen tisztes egyé­ni érdekeinek érvényesítésére szerette volna felhasználni, mások lehetetlen, kívánságok­kal álltak elő. Egy kereskedő arra szerette volna rábírni a képviselőt, hogy második ál­lamosított házát is szerezze vissza, mondván­­hátha elvá­­lok az asszonytól, s akkor ő hol lakjék". Egy öreg bácsi, akinek két fia van, szociális kedvezményt kért a beadás­ban. Ez sem megy, mivel van, aki eltartja. De a képviselő, a járási és a községi párttitkár, a községi tanácselnök egyfor­mán azonnali segítséget ígért annak a dolgozó parasztnak, akinek ötszáz négyszögöl be­vetett, megtrágyázott kukori­cáját elszántotta az egyik ter­melőszövetkezet. S amiben ta­lán legjobban tükröződik a paraszti fejlődés: a hat-nyolc panaszos közül legalább há­rom olyan volt, akinek fia vagy lánya egyetemre jár, má­soknak a gyerekei technikum­ba mentek s éppen válogattak a gimnázium és a szak­közép­iskola között. Z. Nagy Ferenc parasztem­ber, az állami gazdaságok mi­nisztériumában osztályvezető, ismeri a falusi problémákat, s így általában tudott is vála­szolni a kérdésekre. De nem ismerte még elég jól Tiszaföld­vár mai gondjait: ezeknek a m­egválaszolásában a járási és helyi vezetők segítették ki. Ha többször eljár választói közé, jobb ismerője és képviselője lesz körzetének. Tiszaföldvár várossá szeret­ne nőni. Konzervgyárat kér a sok alma, szilva feldolgozásá­ra, szívesen összefonódna a szomszédos Martfűvel, hadd fejlődjék ki Szolnoktól délre új ipari központ,­­a cipők s a gyümölcskonzervek városa.­ A képviselő feladata is, hogy eze­ket az igényeket megvizsgálja s ha megvalósíthatónak bizo­nyulna, a kormánynál, az or­szággyűlésben pártfogolja. Lontay László Tiszaföldvár ismerkedik képviselőjével Megkoszorúzták a budapesti Dimitrov-szobrot Georgi Dimitrov, a bolgár nép nagy fia halálának hete­dik évfordulója alkalmából hétfőn délelőtt megkoszorúz­ták a budapesti Dimitrov­­szobrot. A Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövetsége ne­vében Varban Canev ideigle­nes ügyvivő, a budapesti Geor­gi Dimitrov kulturális otthon nevében Nikola Bocsev elnök helyezett el koszorút az em­lékmű talapzatán. (MTI) A Vörös Csillag Traktorgyár ESZTERG.­YOS ÁTKÉPZÉSRE tanfolyamot indít állandó budapesti lakosok részére, 22-től 30 éves korhatáron­ belül. Jelentkezni lehet: Bpest, XIX., Hofherr A. u. 3—15. Munkaerőgazdálkod I____________dás.___________

Next