Magyar Nemzet, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-11 / 214. szám
Magyar Nemzet | A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA A szakszervezeti demokrácia útján (B. 1.) Ezekben az órákban tanácskozik a Szakszervezetek Országos Tanácsának IX. teljes ülése. Üdvözöljük a magyar szervezett dolgozók hatalmas táborának plénumát és sok sikert kívánunk munkájához. A IX. teljes ülés különös jelentőségére mutat, hogy a szakszervezetek sokirányú feladatköréből két tárgysorozati pont úgy ragadja ki az életünk és építésünk elevenjébe vágó legfontosabb kérdéseket, hogy azok a soron levő valamennyi kérdést magukban foglalják. A fő téma az, amit a párt egész politikája gerincébe állított a második ötéves tervben: a szakszervezetek feladatai a dolgozók élet- és munkakörülményeinek megjavításában. A második pont az elsőben kitűzött nagy célt szolgáló eszközök egyik legfontosabbikéról, a szakszervezetek kulturális nevelő munkájáról szól. Szocializmust építő országunkban aligha volt még teljes ülése a SZOT-nak, amely kedvezőbb politikai légkörben fogott volna a dolgozó tömegeket érintő legfontosabb kérdések megvitatásához. A Központi Vezetőség júliusi ülése választ adott a munkásosztályt és szövetségeseit foglalkoztató leglényegesebb kérdésekre. A párt és a kormány intézkedéseket foganatosított és foganatosít az élet- és munkakörülmények megjavítására. Milliók helyeslésével találkozik az a törekvés, amely népi demokratikus rendszerünk további demokratizálásával párhuzamosan, a szocializmus építésének soron levő feladatait világosan és határozottan megszabva számolja fel a túlzott centralizálást és a bürokratikus megkötöttségeket. A XX. kongresszus vérfrissítő hatása nyomán érezhető fejlődési folyamat a hajtószíjaknak, a dolgozók tömegszervezeteinek is nagyobb önállóság mellett teremt kedvezőbb feltételeket munkájuk megjavításához. Ha a munkásosztály legnagyobb tömegszervezetének eddigi munkáját mérlegre tesszük, meg kell állapítani: fontos részterületeken ért el látható sikereket. Helyesen ismerte fel például, különösen az utóbbi két esztendőiben, hogy iparunk színvonalának emelése nem egyszerűen technikai vagy szervezési kérdés, hanem elsősorban a népjólét emelését szolgáló gazdasági és politikai feladat. Számos példa bizonyítja, hogy az új technika alkalmazásában és továbbfejlesztésében jelentős szerepe van a szakszervezetek mozgósító erejének és nevelő munkájának is. Mindez azonban nem vonatkozik a szakszervezeti munka minden területére, s főleg nem jogosít fel az önelégültségre, elbizakodottságra. A sikerek mellett világosan látnunk kell az ipar meglevő fogyatékosságait, s az egyéb hiányosságokat is. A legérzékenyebb fogyatékosságként említendő az, hogy a szakszervezetek nem állították elég következetesen munkájuk középpontjába az emberrel való törődést, nem léptek fel kellő harcossággal és határozottsággal a dolgozók érdekeinek védelmében; nem mindenkor őrködtek jól a kollektív szerződések, a Munka Törvénykönyve előírásainak betartásán. Példaként utalhatunk arra, hogy történetesen a tizennyolc éven aluli fiatalok éjszakai műszakban való foglalkoztatásának ügyében állást foglalni nem képviselői, nem parlamenti interpelláció dolga, hanem jellegzetesen szakszervezeti feladat lett volna. A személyi kultusz közéletünkben eluralkodott káros hatásának, s a belőle folyó politikai hibáknak tudható be az a téves szemlélet, amely háttérbe szorította és elcsen erészítette a szakszervezet érdekvédelmi jellegét, s inkább hivatali jelleget kölcsönzött neki. A szakszervezeti mozgalom vezetői ezért nem látták eléggé az embert, s inkább elvont dolgokkal foglalkoztak a dolgozók élő, eleven problémái helyett. Nem emelte a Szakszervezetek Országos Tanácsának és a szakszervezetek bizottságainak tekintélyét a dolgozó tömegek szemében, hogy lanyhán bírálták el az üzemek és hivatalok életében, az egyes minisztériumok és irányító szervek munkájában mutatkozó negatív jelenségeket, nem vetették fel élesen a gazdasági szervek előtt a létfontosságú kérdéseket, nem tárták fel olyan fontos területen, mint a bérezés, a zűrzavart okozó különböző “ösztönző” rendszerek káros voltát, s nem foglaltak állást a termelésben elburjánzott, egyoldalúan fetisizált mennyiségi szemlélettel szemben. Jobban kellett volna törődniök a munkások és alkalmazottak anyagi és kulturális igényeinek és kéréseinek kielégítésével, a munka- és balesetvédelmi gondoskodástól az étkezés minőségének megjavításáig, az anyagellátástól a lakáselosztásig az egyszerű dolgozó minden problémájával. Mint a munkaverseny gazdái, a szakszervezeteknek meg kellett volna akadályozniuk a munkaversenyek szervezésének gyakori sematizmusba tonkollását, nem egyszer bürokratikus megfeneklését. Mindezek a bizalom és tekintély csökkenésére vezettek — hiba lenne, ha ezzel nem néznének szembe a szakszervezeti mozgalom vezetői. Kétségtelen, hogy a szakszervezetek funkcionáriusai ma jobban látják tennivalóikat, mint a XX. kongresszus és a párt júliusi határozata előtt, s az a jelenség, amit “szakszervezeti merevségnek” nevezhetünk, feloldódóban van. A szakszervezeteknek, mint a gazdálkodás, az igazgatás iskoláinak most az a teendőjük, hogy élére álljanak az alulról jövő bírálatnak, kérlelhetetlen harcot vívjanak a hibák ellen s szívósan szorgalmazzák kijavításukat. Ha ezt teszik, a dolgozók magukénak érzik a szakszervezetet és bizalmukkal erősítik. A fizikai és értelmiségi dolgozók, az alkalmazottak szakszervezeteikben mindenekelőtt érdekeik védelmezőjét akarják meglelni a törvények megsértőivel szemben. Nincs megtisztelőbb feladat szakszervezeti funkcionárius számára, mint harcolni a dolgozók jólétének emelésére irányuló párthatározatok és népi államunk törvényeinek maradéktalan megtartásáért. A most ülésező plénum akkor végez kitűzött programja szerint jó munkát, ha olyan határozatokat hoz, amelyek biztosítják annak a lenini elvnek az érvényre juttatását, hogy a dolgozók legyenek anyagilag érdekeltek munkájuk eredményeiben. Ha a szakszervezet mindenek fölött mint érdekvédelmi testület végzi sokirányú gazdasági és kulturális tevékenységét, az új, nagyobb önállóságot biztosító szabadabb légkörben minden feltétele megvan ahhoz, hogy az eddiginél jóval nagyobb mértékben járuljon hozzá tömegnevelő hivatása maradéktalan betöltéséhez, az egyéni és társadalmi gondolkodás és cselekvés oly módon való alakításához, hogy anyagi erővé válva, meggyorsítsa a szocializmus felépítését. Meggyőződésünk, hogy a szakszervezetek életében is elkövetkezett az az idő, amelyben felszámolják munkájuk hiányosságait és minden erejüket latba vetik, hogy a szocializmus lenini iskolájaként eleget tegyenek megtisztelő szerepüknek és elfoglalják megillető helyüket a dolgozó tömegek szívében. Az angol sajtó a kairói megbeszélések befejezése után kialakult helyzetről A Szuezi-csatorna kérdése valószínűleg az ENSZ elé kerül Kiküldött tudósítónk jelenti Kairóból: Kairó, szeptember 10. Ma egy hete kezdődtek el a megbeszélések Kairóban az egyiptomi kormány vezetői és a Menzies-féle ötös bizottság tagjai között. A külső jelekből, a lapokban megjelent közleményekből és a vezércikkekből ítélve, a helyzet lényegében ugyanaz, mint volt egy héttel ezelőtt, e tárgyalások kezdetekor. Az álláspontok egy jottányit sem változtak. A Dulles-terv semmiféle átalakuláson nem ment keresztül és Egyiptom oldaláról sem nyújtottak át más javaslatot, vagy kiegészítő indítványt. Nasszer elnök az egyiptomi álláspontot a következőkben körvonalazta: A komoly helyzetet mesterségesen idézték elő a fegyveres erők felvonultatásával, a révkalauzok visszarendelésével és az Egyiptom ellen irányuló gazdasági rendszabályokkal. Egyiptom kész tárgyalni a békés megoldásról az ENSZ alapokmányának megfelelően. Egyiptom hajlandó részt veni egy széleskörű konferencián. A kormány egyetért a 18-ak javaslatának elveivel, de nem az indítványozott módszerekkel és igazgatási rendszerrel, amelyek sértik Egyiptom szuverenitását. Az egyiptomi kormány az, amely gyakorlatilag garantálja a Szuezi-csatorna szabadságát és biztonságát. Semmi kétség sem lehetett kezdettől fogva az iránt, hogy a Dulles-terv elfogadhatatlan Egyiptom számára. Nasszer már a kezdet kezdetén kijelentette, hogy Kairóban nem tanácskozások, hanem megbeszélések lesznek csupán. Ilyen értelemben tehát a “kudarc” kifejezés használata logikátlan. Aki azonban azt várta, hogy az ötös bizottság megfelelő felhatalmazással érdemi tárgyalások folytatására érkezett Kairóba, az joggal lehet csalódott és beszélhet kudarcról. Az érdekesebb kérdés nézetünk szerint az, hogy a színfalak mögött változott-e valami szeptember 3-hoz, az ötös bizottság érkezésének időpontjához képest. Ha erre a kérdésre válaszolni akarunk, akkor szükséges mindenekelőtt fejlődésében vizsgálni a megbeszélések menetét és rendszerbe foglalni ama híreszteléseket, amelyek sok szóbeszédre adtak okot az utóbbi napokban Kairóban. Kétségtelennek látszik, hogy szerdán, szeptember 5-én este valami történt, ami szükségessé tette a megbeszélések háromnapos szüneteltetését. Ez a valami — általános nézet szerte — a Henderson-féle “papír”, ami ha nem is a Nasszerrel folytatott tárgyaláson, de legalábbis az ötös bizottság kebelén belül komoly viták okozójává vált. A terv, vagy “papír” mint már jelentettük, állítólag elfogadta volna azt az egyiptomi álláspontot, hogy a nemzetközi csatornahatóság csupán tanácsadó jellegű lesz majd és ti csatorna feletti irányítást kizárólag háború esetén vehetné át. Egy ilyert értelmű amerikai lépés azonban nyilvánvalóan a britek és franciák határozott ellenállásába ütközött és ezáltal, ha nem is törést, de legalábbis horpadást idézett elő a bizottság egységes álláspontján. De akkor már nemcsak a bizottság egysége került veszélybe, hanem a szélesebb nyugati egység, továbbmenve esetleg az atlanti egység is. Csütörtökön, pénteken és szombaton az ötös bizottság együttesen és annak tagjai különkülön is állandó érintkezésben voltak Londonnal, Párizzsal és Washingtonnal. Ebből a jelek szerint a következő átmeneti megoldás született: Az Egyesült Államok egyelőre eláll a Henderson-féle indítványoktól, ugyanakkor viszont Nagy-Britannia elfogadja azt az amerikai javaslatot, hogy a Szuezicsatorna konfliktust terjesszék az ENSZ elé. Az ötös bizottság tehát Kairóban a Henderson-féle tapogatózó kísérletek „senki földjéről— visszahúzódott a Dulles-terv szárnyai mögé és ezzel legalábbis időszakosan megakadályozta az előrehaladást. Hogy amerikai tervek vannak és lesznek, azt több jelentés is valószínűsíti. Az Al Ábrám washingtoni tudósítója szerint Dulles új tervet készít elő. Kairói diplomáciai körökben kijelentették, hogy az Egyesült Államok új javaslatokon dolgozik, amelyek azonban még nincsenek az előterjesztés stádiumában. Az amerikai terveket illetően azonban már jóelőre ismét figyelmeztetni kell arra, hogy azok minden bizonnyal »abadani megoldást« irányoznak elő. Az angol—iráni olajvita idején különösképpen éppen Henderson volt, aki javasolta a “nemzetközi olajkonzorciumot”, amelynek eredményeképpen az amerikai olajmonopóliumok megkaparintották az iráni olaj 40 százalékát. Az amerikai elképzelések most ilyen »szuezi konzorcium körül mozognak. A megbeszéléseket követő kairói hangulatot higgadtnak lehet minősíteni. Az Al Ahbar így ír: “Mi elfogadjuk az együttműködést, de nem az idegen uralmat. Saját érdekünk, hogy a csatorna nyitva álljon békében és háborúban egyaránt mindenkor, minden hajó előtt. Azt is jól tudjuk, hogyha politikai célok érdekében használnák fel az ellenőrzést, ezzel a csatorna gazdaságilag értékét vesztené. Röviden összefoglalva, mi elfogadjuk a nemzetközi együttműködés minden formáját, de határozottan visszautasítjuk a csatorna nemzetközivé tételét.* Az Al Saab a most következő lépést abban látja, hogy az ötös bizottság elnökének Londonban el kell fogadtatnia a Dullesterrel szemben a bizottság kebelén belül kialakult többségi álláspontot. “Nagyon megértjük a Menzies-bizottság ama tagjainak magatartását, akik függetlenítették magukat a Dulles-tervtől. Az a benyomásunk, hogy már a bizottságon belül is különböző nézetek alakultak ki a Dulles-terv tekintetében.* Anvar el Szakat ezredes, az Al Gumhurija főszerkesztője, nyílt levélben fordult Menzieshez: «•mondja el Edennek Nasszer elnök válaszát és mindazt, amit az ön bizottságának néhány tagja kifejtett. Fejtse ki Edennek — írja a továbbiakban Szakat — a nemzetközi együttműködés és egy nemzetközi bizottság felállítása közti óriási különbséget. Alkalmunk volt egyébként hosszabb beszélgetést folytatni Szakat ezredessel, aki jelenleg a muzulmán kongresszus főtitkára és tagja volt az egykori forradalmi tanácsnak. Különös nyomatékkal mutatott rá a szuezi kérdéssel kapcsolatban az ENSZ-eljárás fontosságára és hangsúlyozta, hogy Egyiptom meg fog jelenni mind a közgyűlésben, mind a Biztonsági Tanácsban. Ugyanakkor lehetőséget lát a negyvenöthatalmi értekezlet összehívására is. A kairói tárgyalásokkal tehát lezárult a második menet a szuezi kérdésben. Általános vélemény, hogy a látható eredmény hiánya nem jelenti azt, mintha a megbeszélések nem lettek volna hasznosak. A nézetek alaposabb, részletesebb megismerése nem volt hiábavaló. Az itteni politikai körök szilárd meggyőződése, hogy az idegháborús fenyegetőzések ellenére mindinkább előtérbe nyomulnak a kérdés megközelítésének békés módozatai. E tekintetben különös jelentőséget tulajdonítanak itt annak a jegyzéknek, amelyet a hétfői nap folyamán az egyiptomi külképviseletek juttattak el azoknak az országoknak kormányaihoz, amelyekkel Egyiptom diplomáciai kapcsolatot tart fenn. E jegyzékben az egyiptomi kormány nemzetközi konferencia összehívását javasolja az érdekeltek részvételével, az 1888-as konstantinápolyi konvenció felülvizsgálására. Ez a javaslat nem keltett Kairóban különösebb meglepetést, hiszen már a londoni értekezletek előtt hasonló javaslattal élt az egyiptomi kormány. Az általános vélemény szerint egy ilyen 45 hatalmi értekezleten megoldást lehet találni a csatorna szabadságának és biztonságának garantálására, a csatorna kibővítésére és technikai felújítására, valamint a megfelelő díjszabás megállapítására. A megkötött egyezményt ezután az ENSZ-nél jegyeztetnék be. Pethő Tibor közös közlemény a kairói megbeszélésekről Kiadták az ötös bizottság és Nasszer elnök múlt heti levélváltását is Az AFP jelentése szerint a kairói értekezlet lezárásakor, vasárnap este az alábbi szövegű közös közleményt adták ki:A Robert Menzies elnöksége alatt álló szuezi bizottság és Nasszer elnök között szeptember 3 9-ig tartó tanácskozások befejeződtek. A bizottság előterjesztette és kifejtette a szuezi kérdésről Londonban tartott értekezleten részt vett 18 nemzet javaslatait és meghallgatta az egyiptomi kormány álláspontját ezekre a javaslatokra. A tanácskozások őszinte és formaságoktól mentes légkörben folytak. A bizottság elutazik Kairóból, hogy megbízói elé terjessze tanácskozásainak eredményét. Washingtonból jeleníti az AP. Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere hétfőn nyilatkozatában “mélységes” csalódását fejezte ki a kairói értekezlet sikertelensége miatt. Kijelentette, hogy a szuezi szerződést aláíró országok “jogait tiszteletben kell tartani*. Utalt arra, hogy a Szuezicsatorna kérdésében támadt válság megoldásának következő lépését a vitának az ENSZ elé terjesztése jelenti. A tárgyalások befejezése után Menzies, az öthatalmú bizottság vezetője közölte, hogy egyiptomi részről annyi időt bocsátottak rendelkezésre, amennyit csak kívánt és anynyi megbeszélést tartottak, amennyit a bizottság kért. Menzies végül kijelentette, hogy a helyzet igen súlyos, mint ahogyan már kezdettől fogva is az volt. Az ötös bizottság egyébként már elhagyta Kairót. Menzies Londonba repült, hogy jelentést tegyen Selwyn Lloydnak, a londoni konferencia elnökének. Hírek szerint részt fog venni azokon a megbeszéléseken, amelyeket Eden és Selwyn Lloyd Mollet francia miniszterelnökkel és Pineau külügyminiszterrel fog folytatni.Kijelentve, hogy tiszteletben kell tartani a csatornát használó országok jogait, hangoztatta, hogy ezt “következetesen az ENSZ alapokmányának szellemében kell végrehajtani. Dalles hangsúlyozta, hogy »meg kell teremtenünk azokat a körülményeket, amelyek révén fenntarthatók a különböző szerződésekből és más nemzetközi jogi forrásokból eredő kötelezettségek«. Dalles nyilatkozata a kairói értekezletről Angol szóvivő az új egyiptomi javaslatról Az AFP jelentése szerint az angol külügyminisztérium szóvivője hétfőn délután kijelentette: "Nem biztosít tárgyalási alapot az a hivatalos egyiptomi nyilatkozat, amely javasolja, hogy hívjanak össze nemzetközi bizottságot a Szuezi-csatorna jövőbeni statútumának megvitatására. Franciaország hajlandó beleegyezni, hogy a szuezi vitát az ENSZ elé terjesszék A washingtoni francia nagykövet nyilatkozata Az AP jelenti, hogy Hervé Alphand Franciaország washingtoni nagykövete hétfőn körülbelül negyven percig tartó beszélgetést folytatott Dulles külügyminiszterrel. A megbeszélés után a nagykövet újságírókkal közölte, hogy általánosságban megvitatták a helyzetet, de nem foglalkoztak Nasszer legutóbbi javaslatával, hogy a vitát egy a különböző szempontokat képviselő bizottság elé kellene terjeszteni. Arra a kérdésre, hogy mi a francia álláspont a szuezi kérdésnek az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé terjesztésében, Alphand kijelentette: »nem foglalunk el szigorú álláspontot ezzel a javaslattal kapcsolatban. Ha barátaink meg akarják tenni ezt, rendben van, de véleményünk szerint más utak is nyitva állnak. Mi az ENSZ és annak alapokmánya szellemében akarunk eljárni. Alphand hangoztatta: kormánya megkísérli a rendezés minden más eszközének kimerítését, mielőtt az erők alkalmazásához folyamodnék. De: “Mi sohasem zártuk ki, mint ahogy az önök elnöke körülbelül tíz nappal ezelőtt mondotta, hogy amikor létfontosságú érdekről van szó, erőszakot alkalmazzunk. A nagykövet nem válaszolt egy tudósítónak arra a kérdésére, hogy az erőszak alkalmazásáról beszélt-e Dullesszel. Emelkedett az arany árfolyama a londoni tőzsdén Londonból jelenti az MTI. A kairói tárgyalások kudarca a legélénkebb reakciót váltotta ki a londoni tőzsdén a Szuezicsatorna államosítása óta. Az arany 1,75 pennyt emelkedett a pénteki 251 shilling 2,5 pences záróárfolyamhoz viszonyítva. Újabb brit csapatszállítmány indult a Földközi-tengerre A Reuter jelenti, hogy szombaton körülbelül 350 brit katonából álló csapatszállítmány indult el Southamptonból a Földközi-tengerre. A katonák mérnökkari alakulatok tagjai.