Magyar Nemzet, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-11 / 214. szám

­­ Magyar Nemzet | A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA A szakszervezeti demokrácia útján (B. 1.) Ezekben az órákban tanácskozik a Szakszervezetek Országos Tanácsának IX. tel­jes ülése. Üdvözöljük a ma­gyar szervezett dolgozók ha­talmas táborának plénumát és sok sikert kívánunk munká­jához. A IX. teljes ülés különös jelentőségére mutat, hogy a szakszervezetek sokirányú fel­adatköréből két tárgysorozati pont úgy ragadja ki az életünk és építésünk elevenjébe vágó legfontosabb kérdéseket, hogy azok a soron levő valamennyi kérdést magukban foglalják. A fő téma az, amit a párt egész politikája gerincébe állított a második ötéves tervben: a szakszervezetek feladatai a dolgozók élet- és munkakörül­ményeinek megjavításában. A második pont az elsőben kitű­zött nagy célt szolgáló eszkö­zök egyik legfontosabbikéról, a szakszervezetek kulturális ne­velő munkájáról szól. Szocializmust építő orszá­gunkban aligha volt még teljes ülése a SZOT-nak, amely ked­vezőbb politikai légkörben fo­gott volna a dolgozó tömegeket érintő legfontosabb kérdések megvitatásához. A Központi Vezetőség júliusi ülése választ adott a munkásosztályt és szö­vetségeseit foglalkoztató leglé­nyegesebb kérdésekre. A párt és a kormány intézkedéseket foganatosított és foganatosít az élet- és munkakörülmények megjavítására. Milliók helyes­lésével találkozik az a törek­vés, amely népi demokra­tikus rendszerünk további de­mokratizálásával párhuzamo­san, a szocializmus építésének soron levő feladatait világosan és határozottan megszabva számolja fel a túlzott centra­lizálást és a bürokratikus meg­kötöttségeket. A XX. kongresszus vérfris­sítő hatása nyomán érezhető fejlődési folyamat a hajtószí­jaknak, a dolgozók tömegszer­vezeteinek is nagyobb önálló­ság mellett teremt kedvezőbb feltételeket munkájuk megja­vításához. Ha a munkásosztály legnagyobb tömegszervezeté­nek eddigi munkáját mérlegre tesszük, meg kell állapítani: fontos részterületeken ért el látható sikereket. Helyesen is­merte fel például, különösen az utóbbi két esztendőiben, hogy iparunk színvonalának emelése nem egyszerűen tech­nikai vagy szervezési kérdés, hanem elsősorban a népjólét emelését szolgáló gazdasági és politikai feladat. Számos példa bizonyítja, hogy az új technika alkalmazásában és továbbfej­lesztésében jelentős szerepe van a szakszervezetek mozgó­sító erejének és nevelő munká­jának is. Mindez azonban nem vonat­kozik a szakszervezeti munka minden területére, s főleg nem jogosít fel az önelégültségre, elbizakodottságra. A sikerek mellett világosan látnunk kell az ipar meglevő fogyatékossá­gait, s az egyéb hiányosságo­kat is. A legérzékenyebb fo­gyatékosságként említendő az, hogy a szakszervezetek nem állították elég következetesen munkájuk középpontjába az emberrel való törődést, nem léptek fel kellő harcossággal és határozottsággal a dolgozók ér­dekeinek védelmében; nem mindenkor őrködtek jól a kol­lektív szerződések, a Munka Törvénykönyve előírásainak betartásán. Példaként utalha­tunk arra, hogy történetesen a tizennyolc éven aluli fiatalok éjszakai műszakban való fog­lalkoztatásának ügyében állást foglalni nem képviselői, nem parlamenti interpelláció dolga, hanem jellegzetesen szakszer­vezeti feladat lett volna. A személyi kultusz közéle­tünkben eluralkodott káros hatásának, s a belőle folyó po­litikai hibáknak tudható be az a téves szemlélet, amely hát­térbe szorította és elcsen eré­szítette a szakszervezet érdek­védelmi jellegét, s inkább hi­vatali jelleget kölcsönzött neki. A szakszervezeti mozgalom ve­zetői ezért nem látták eléggé az embert, s inkább elvont dol­gokkal foglalkoztak a dolgozók élő, eleven problémái helyett. Nem emelte a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának és a szakszervezetek bizottságainak tekintélyét a dolgozó tömegek szemében, hogy lanyhán bírál­ták el az üzemek és hivatalok életében, az egyes minisztériu­mok és irányító szervek mun­kájában mutatkozó negatív je­lenségeket, nem vetették fel élesen a gazdasági szervek előtt a létfontosságú kérdése­ket, nem tárták fel olyan fon­tos területen, mint a bérezés, a zűrzavart okozó különböző “ösztönző” rendszerek káros voltát, s nem foglaltak állást a termelésben elburjánzott, egy­oldalúan fetisizált mennyiségi szemlélettel szemben. Jobban kellett volna törődniök a mun­kások és alkalmazottak anyagi és kulturális igényeinek és ké­réseinek kielégítésével, a mun­ka- és balesetvédelmi gondos­kodástól az étkezés minőségé­nek megjavításáig, az anyag­­ellátástól a lakáselosztásig az egyszerű dolgozó minden prob­lémájával. Mint a munkaver­seny gazdái, a szakszervezetek­nek meg kellett volna akadá­­lyozniuk a munkaversenyek szervezésének gyakori sematiz­musba tonkollását, nem egyszer bürokratikus megfeneklését. Mindezek a bizalom és te­kintély csökkenésére vezettek — hiba lenne, ha ezzel nem néznének szembe a szakszer­vezeti mozgalom vezetői. Két­ségtelen, hogy a szakszerveze­tek funkcionáriusai ma jobban látják tennivalóikat, mint a XX. kongresszus és a párt jú­liusi határozata előtt, s az a je­lenség, amit “szakszervezeti merevségnek” nevezhetünk, feloldódóban van. A szakszerve­zeteknek, mint a gazdálkodás, az igazgatás iskoláinak most az a teendőjük, hogy élére állja­nak az alulról jövő bírálatnak, kérlelhetetlen harcot vívjanak a hibák ellen s szívósan szor­galmazzák kijavításukat. Ha ezt teszik, a dolgozók maguké­nak érzik a szakszervezetet és bizalmukkal erősítik. A fizikai és értelmiségi dolgozók, az al­kalmazottak szakszervezeteik­ben mindenekelőtt érdekeik védelmezőjét akarják meglel­ni a törvények megsértőivel szemben. Nincs megtisztelőbb feladat szakszervezeti funkcio­nárius számára, mint harcolni a dolgozók jólétének emelésére irányuló párthatározatok és népi államunk törvényeinek maradéktalan megtartásáért. A most ülésező plénum ak­kor végez kitűzött programja szerint jó munkát, ha olyan határozatokat hoz, amelyek biztosítják annak a lenini elv­nek az érvényre juttatását, hogy a dolgozók legyenek anyagilag érdekeltek munká­juk eredményeiben. Ha a szak­­szervezet mindenek fölött mint érdekvédelmi testület végzi sokirányú gazdasági és kultu­rális tevékenységét, az új, na­gyobb önállóságot biztosító szabadabb légkörben minden feltétele megvan ahhoz, hogy az eddiginél jóval nagyobb mértékben járuljon hozzá tö­megnevelő hivatása maradék­talan betöltéséhez, az egyéni és társadalmi gondolkodás és cselekvés oly módon való ala­kításához, hogy anyagi erővé válva, meggyorsítsa a szocia­lizmus felépítését. Meggyőző­désünk, hogy a szakszerveze­tek életében is elkövetkezett az az idő, amelyben felszámol­ják munkájuk hiányosságait és minden erejüket latba vetik, hogy a szocializmus lenini is­kolájaként eleget tegyenek megtisztelő szerepüknek és el­foglalják megillető helyüket a dolgozó tömegek szívében. Az angol sajtó a kairói megbeszélések befejezése után kialakult helyzetről A Szuezi-csatorna kérdése valószínűleg az ENSZ elé kerül Kiküldött tudósítónk jelenti Kairóból: Kairó, szeptember 10. Ma egy hete kezdődtek el a megbeszélések Kairóban az egyiptomi kormány vezetői és a Menzies-féle ötös bizottság tag­jai között. A külső jelekből, a lapokban megjelent közlemé­nyekből és a vezércikkekből ítélve, a helyzet lényegében ugyan­az, mint volt egy héttel ezelőtt, e tárgyalások kezdetekor. Az álláspontok egy jottányit sem változtak. A Dulles-terv semmi­féle átalakuláson nem ment keresztül és Egyiptom oldaláról sem nyújtottak át más javaslatot, vagy kiegészítő indítványt. Nasszer elnök az egyiptomi álláspontot a következőkben kör­vonalazta: A komoly helyzetet mesterségesen idézték elő a fegyveres erők felvonultatásával, a révkalauzok visszarende­lésével és az Egyiptom ellen irányuló gazdasági rendszabá­lyokkal. Egyiptom kész tárgyalni a békés megoldásról az ENSZ alapokmányának megfelelően. Egyiptom hajlandó részt ve­ni egy széleskörű konferencián. A kormány egyetért a 18-ak javaslatának elveivel, de nem az indítványozott mód­szerekkel és igazgatási rendszerrel, amelyek sértik Egyiptom szuverenitását. Az egyiptomi kormány az, amely gyakorlati­lag garantálja a Szuezi-csatorna szabadságát és biztonságát. Semmi kétség sem lehetett kezdettől fogva az iránt, hogy a Dulles-terv elfogadhatatlan Egyiptom számára. Nasszer már a kezdet kezdetén kijelentette, hogy Kairóban nem tanácsko­zások, hanem megbeszélések lesznek csupán. Ilyen értelem­ben tehát a “kudarc” kifejezés használata logikátlan. Aki azonban azt várta, hogy az ötös bizottság megfelelő felhatal­mazással érdemi tárgyalások folytatására érkezett Kairóba, az joggal lehet csalódott és beszélhet kudarcról. Az érdekesebb kérdés nézetünk szerint az, hogy a szín­falak mögött változott-e valami szeptember 3-hoz, az ötös bizottság érkezésének időpontjához képest. Ha erre a kérdésre válaszolni akarunk, akkor szükséges mindenekelőtt fejlődésé­ben vizsgálni a megbeszélések menetét és rendszerbe foglalni ama híreszteléseket, amelyek sok szóbeszédre adtak okot az utóbbi napokban Kairóban. Kétségtelennek látszik,­­ hogy szerdán, szeptember 5-én este valami történt, ami szükségessé tette a megbeszélések háromnapos szüneteltetését. Ez a vala­mi — általános nézet szerte­­ — a Henderson-féle “papír”, ami ha nem is a Nasszerrel folytatott tárgyaláson, de legalábbis az ötös bizottság kebelén belül komoly viták okozójává vált. A terv, vagy “papír” mint már jelentettük, állítólag elfogadta volna azt az egyiptomi álláspontot, hogy a nemzetközi csator­nahatóság csupán tanácsadó jellegű lesz majd és ti csatorna feletti irányítást kizárólag háború esetén vehetné át. Egy ilyert értelmű amerikai lépés azonban nyilvánvalóan a britek és franciák határozott ellenállásába ütközött és ezáltal, ha nem is törést, de legalábbis horpadást idézett elő a bizottság egy­séges álláspontján. De akkor már nemcsak a bizottság egysége került veszélybe, hanem a szélesebb nyugati egység, tovább­­menve esetleg az atlanti egység is. Csütörtökön, pénteken és szombaton az ötös bizottság együttesen és annak tagjai külön­­külön is állandó érintkezésben voltak Londonnal, Párizzsal és Washingtonnal. Ebből a jelek szerint a következő átmeneti megoldás született: Az Egyesült Államok egyelőre eláll a Henderson-féle indítványoktól, ugyanakkor viszont Nagy-Bri­­tannia elfogadja azt az amerikai javaslatot, hogy a Szuezi­­csatorna konfliktust terjesszék az ENSZ elé. Az ötös bizott­ság tehát Kairóban a Henderson-féle tapogatózó kísérletek „senki földjéről— visszahúzódott a Dulles-terv szárnyai mögé és ezzel legalábbis időszakosan megakadályozta az előrehala­dást. Hogy amerikai tervek vannak és lesznek, azt több jelen­tés is valószínűsíti. Az Al Ábrám washingtoni tudósítója sze­rint Dulles új tervet készít elő. Kairói diplomáciai körökben kijelentették, hogy az Egyesült Államok új javaslatokon dol­gozik, amelyek azonban még nincsenek az előterjesztés stá­diumában. Az amerikai terveket illetően azonban már jóelőre ismét figyelmeztetni kell arra, hogy azok minden bizonnyal »abadani megoldást« irányoznak elő. Az angol—iráni olajvita idején különösképpen éppen Henderson volt, aki javasolta a “nemzetközi olajkonzorciumot”, amelynek eredményeképpen az amerikai olajmonopóliumok megkaparintották az iráni olaj 40 százalékát. Az amerikai elképzelések most ilyen »­szuezi konzorcium­ körül mozognak. A megbeszéléseket követő kairói hangulatot higgadtnak lehet minősíteni. Az Al Ahbar így ír: “Mi elfogadjuk az együttműködést, de nem az idegen uralmat. Saját érdekünk, hogy a csatorna nyitva álljon béké­ben és háborúban egyaránt mindenkor, minden hajó előtt. Azt is jól tudjuk, hogyha politikai célok érdekében használnák fel az ellenőrzést, ezzel a csatorna gazdaságilag értékét vesztené. Röviden összefoglalva, mi elfogadjuk a nemzetközi együttmű­ködés minden formáját, de határozottan visszautasítjuk a csa­torna nemzetközivé tételét.* Az Al Saab a most következő lé­pést abban látja, hogy az ötös bizottság elnökének Londonban el kell fogadtatnia a Dulles­terrel szemben a bizottság kebe­lén belül kialakult többségi álláspontot. “Nagyon megértjük a Menzies-bizottság ama tagjainak magatartását, akik függet­lenítették magukat a Dulles-tervtől. Az a benyomásunk, hogy már a bizottságon belül is különböző nézetek alakultak ki a Dulles-terv tekintetében.* Anvar el Szakat ezredes, az Al Gumhurija főszerkesztője, nyílt levélben fordult Menzieshez: «•mondja el Edennek Nasszer elnök válaszát és mindazt, amit az ön bizottságának néhány tagja kifejtett. Fejtse ki Edennek — írja a továbbiakban Szakat — a nemzetközi együttműködés és egy nemzetközi bizottság felállítása közti óriási különbsé­get­. Alkalmunk volt egyébként hosszabb beszélgetést foly­tatni Szakat ezredessel, aki jelenleg a muzulmán kongresszus főtitkára és tagja volt az egykori forradalmi tanácsnak. Külö­nös nyomatékkal mutatott rá a szuezi kérdéssel kapcsolatban az ENSZ-eljárás fontosságára és hangsúlyozta, hogy Egyiptom meg fog jelenni mind a közgyűlésben, mind a Biztonsági Ta­nácsban. Ugyanakkor lehetőséget lát a negyvenöthatalmi ér­tekezlet összehívására is. A kairói tárgyalásokkal tehát lezárult a második menet a szuezi kérdésben. Általános vélemény, hogy a látható ered­mény hiánya nem jelenti azt, mintha a megbeszélések nem lettek volna hasznosak. A nézetek alaposabb, részletesebb megismerése nem volt hiábavaló. Az itteni politikai körök szi­lárd meggyőződése, hogy az idegháborús fenyegetőzések elle­nére mindinkább előtérbe nyomulnak a kérdés megközelítésé­nek békés módozatai. E tekintetben különös jelentőséget tulajdonítanak itt annak a jegyzéknek, amelyet a hétfői nap folyamán az egyiptomi külképviseletek juttattak el azoknak az országok­nak kormányaihoz, amelyekkel Egyiptom diplomáciai kapcso­latot tart fenn. E jegyzékben az egyiptomi kormány nemzet­közi konferencia összehívását javasolja az érdekeltek részvé­telével, az 1888-as konstantinápolyi konvenció felülvizsgálásá­ra. Ez a javaslat nem keltett Kairóban különösebb meglepe­tést, hiszen már a londoni értekezletek előtt hasonló javaslat­tal élt az egyiptomi kormány. Az általános vélemény szerint egy ilyen 45­ hatalmi értekezleten megoldást lehet találni a csatorna szabadságának és biztonságának garantálására, a csa­torna kibővítésére és technikai felújítására, valamint a meg­felelő díjszabás megállapítására. A megkötött egyezményt ez­után az ENSZ-nél jegyeztetnék be. Pethő Tibor közös közlemény a kairói megbeszélésekről Kiadták az ötös bizottság és Nasszer elnök múlt heti levélváltását is Az AFP jelentése szerint a kairói értekezlet lezárásakor, vasárnap este az alábbi szöve­gű közös közleményt adták ki:­­A Robert Menzies elnöksé­ge alatt álló szuezi bizottság és Nasszer elnök között szep­tember 3­ 9-ig tartó tanács­kozások befejeződtek. A bizottság előterjesztette és kifejtette a szuezi kérdésről Londonban tartott értekezle­ten részt vett 18 nemzet ja­vaslatait és meghallgatta az egyiptomi kormány álláspont­ját ezekre a javaslatokra. A tanácskozások őszinte és formaságoktól mentes légkör­ben folytak. A bizottság eluta­zik Kairóból, hogy megbízói elé terjessze tanácskozásainak eredményét.­ Washingtonból jeleníti az AP. Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere hétfőn nyi­latkozatában “mélységes” csa­lódását fejezte ki a kairói ér­tekezlet sikertelensége miatt. Kijelentette, hogy a szuezi szerződést aláíró országok “jo­gait tiszteletben kell tartani*. Utalt arra, hogy a Szuezi­­csatorna kérdésében támadt válság megoldásának követ­kező lépését a vitának az ENSZ elé terjesztése jelenti. A tárgyalások befejezése után Menzies, az öthatalmú bi­zottság vezetője közölte, hogy egyiptomi részről annyi időt bocsátottak rendelkezésre, amennyit csak kívánt és any­­nyi megbeszélést tartottak, amennyit a bizottság kért. Menzies végül kijelentette, hogy a helyzet igen súlyos, mint ahogyan már kezdettől fogva is az volt. Az ötös bizottság egyébként már elhagyta Kairót. Menzies Londonba repült, hogy jelen­tést tegyen Selwyn Lloydnak, a londoni konferencia elnöké­nek. Hírek szerint részt fog venni azokon a megbeszélése­ken, amelyeket Eden és Sel­wyn Lloyd Mollet francia mi­niszterelnökkel és Pineau kül­ügyminiszterrel fog folytatni.­Kijelentve, hogy tiszteletben kell tartani a csatornát hasz­náló országok jogait, hangoz­tatta, hogy ezt “következetesen az ENSZ alapokmányának szellemében­ kell végrehaj­tani. Dalles hangsúlyozta, hogy »meg kell teremtenünk azo­kat a körülményeket, amelyek révén fenntarthatók a külön­böző szerződésekből és más nemzetközi jogi forrásokból eredő kötelezettségek«. Dalles nyilatkozata a kairói értekezletről Angol szóvivő az új egyiptomi javaslatról Az AFP jelentése szerint az angol külügyminisztérium szó­vivője hétfőn délután kije­lentette: "Nem biztosít tárgya­lási alapot­ az a hivatalos egyiptomi nyilatkozat, amely javasolja, hogy hívjanak össze nemzetközi bizottságot a Szue­zi-csatorna jövőbeni statútu­mának megvitatására. Franciaország hajlandó beleegyezni, hogy a szuezi vitát az ENSZ elé terjesszék A washingtoni francia nagykövet nyilatkozata Az AP jelenti, hogy Hervé Alphand Franciaország wash­ingtoni nagykövete hétfőn kö­rülbelül negyven percig tar­tó beszélgetést folytatott Dulles külügyminiszterrel. A megbeszélés után a nagy­követ újságírókkal közölte, hogy általánosságban megvi­tatták a helyzetet, de nem fog­lalkoztak Nasszer legutóbbi ja­vaslatával, hogy a vitát egy a különböző szempontokat kép­viselő bizottság elé kellene terjeszteni. Arra a kérdésre, hogy mi a francia álláspont a szuezi kér­désnek az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé terjesztésében, Alphand kijelentette: »nem foglalunk el szigorú álláspon­tot ezzel a javaslattal kapcso­latban. Ha barátaink meg akarják tenni ezt, rendben van, de véleményünk szerint más utak is nyitva állnak. Mi az ENSZ és annak alapokmá­nya szellemében akarunk el­járni­. Alphand hangoztatta: kormánya megkísérli a ren­dezés minden más eszközének kimerítését, mielőtt az erők alkalmazásához folyamodnék. De: “Mi sohasem zártuk ki, mint ahogy az önök elnöke kö­rülbelül tíz nappal ezelőtt mondotta, hogy amikor létfon­tosságú érdekről van szó, erő­szakot alkalmazzunk­. A nagykövet nem válaszolt egy tudósítónak arra a kérdé­sére, hogy az erőszak alkalma­zásáról beszélt-e Dullesszel. Emelkedett az arany árfolyama a londoni tőzsdén Londonból jelenti az MTI. A kairói tárgyalások kudarca a legélénkebb reakciót váltotta ki a londoni tőzsdén a Szuezi­­csatorna államosítása óta. Az arany 1,75 pennyt emelkedett a pénteki 251 shilling 2,5 pen­­ces záróárfolyamhoz viszo­nyítva. Újabb brit csapatszállítmány indult a Földközi-tengerre A Reuter jelenti, hogy szom­baton körülbelül 350 brit kato­nából álló csapatszállítmány indult el Southamptonból a Földközi-tengerre. A katonák mérnökkari alakulatok­ tagjai.

Next