Magyar Nemzet, 1956. október (12. évfolyam, 232-250. szám)

1956-10-02 / 232. szám

- Magyar Nana­g ­ A béke napja A Béke-Világ­tan­ács határo­zata szerint október másodi­két mint a béke napját ünne­peljük meg világszerte. Hasz­náljuk fel az emlékezés nap­ját, hogy körülnézzünk a ma­gunk portáján s a magyar bé­kemozgalom helyzetét vizsgál­juk meg közelebbről. A nemzetközi békemozgalom megindulása óta sok minden megváltozott a világban és ná­lunk is, de nem szűnt meg a háborús veszély, így megvan a békemozgalom szükségessége is. De a módszereket hozzá kell alakítani a megváltozott körülményekhez. A mi viszonyaink között a békemozgalom hosszú éveken keresztül bizonyos fokig a népfront szerepét töltötte be. Kezdetben csak kifelé tekin­tett, s a háborús veszély elhá­rítása jegyében igyekezett nemzeti egységet kialakítani. Azt hirdette a békemozgalom — és helyesen —, hogy a béke megőrzése közös nemzeti ügy, minden becsületes ember szív­ügye, tehát fogjunk össze mindnyájan a háború elhárí­tásáért folyó harcban. A felhí­vásnak meg is volt a vissz­hangja: hallgató emberek szó­laltak meg, bezárt szívek nyíl­tak meg, s mind több ember nyilvánította béke akaratait. A magyar békemozgalomnak si­került a béke védelmében kö­zös frontot, vagy ha úgy tet­szik, népfrontot létrehoznia az országban. De csakhamar kiderült, hogy egyedül a háborúellenes harc a népi demokratikus ország­ban nem elegendő a mozgalom életben t­artásához, az igazi nemzeti egység kialakításához. Annál kevésbé elegendő, mer­t azokban az időkben a nemzet­közi helyzet és részben a ma­gunk hibái következtében a hazai békemozgalomnak ez a kifelé néző arca is elhorstá­­lyosult. Thomas Mannt pél­dául békeharcos írónak mon­dották, ugyanakkor évekig egyetlen műve sem jelent meg magyar kiadásban. A béke­­mozgalom okkal hirdette a né­pek megértésének, a kulturális kapcsolatok fejlesztésének szükségességét, de ennek szé­leskörű megvalósítására ke­vés volt a lehetőség. Ilyen körülmények között fordult békemozgalmunk mindinkább a hazai élet felé s megpróbált kapcsolatot terem­teni a nagyvilág eseményei és a termelés, a takarékosság, az önköltségcsökkentés között. A kapcsolat megvolt akkor is, megvan ma is, hisz országunk gyarapodása mindenképpen a béke erőit növeli, csak az ösz­­szefüggéseket magyaráztuk túlságosan leegyszerűsítve, nem egyszer primitíven, így került sor­ arra, hogy­­a béke megvédése érdekében" gyön­gyöt fűzettek falusi asszonyok­kal. Azokban az években egy­szerűen "békeharcosoknak" neveztük a villanyfénnyel ta­karékoskodó tisztviselőket, s mindenre — a gyufára csak­úgy, mint a termelőszövetke­zetekre — ráhúztuk meggyő­zés, sokszor meggyőződés nél­kül is a béke címkéjét. Egész természetesen a békemozgalom sem maradhatott mentes a szektás hibáktól: itt is úrrá lett a formulák ismételgetése, sokszor az üres szócséplés. A békemozgalom ebben a formáiban tehát nem tölthette be eredményesen hivatását. Népfront-politikai tennivalói­t szükségszerűen átvette a Haza­fias Népfront, amely tágabb perspektívába, nagyobb és tel­jesebb egységbe helyezheti a kül- és belpolitika összefüggé­seit csakúgy, mint a nemzeti egység kérdéseit . Egyszersmind az emberek növekvő igénye és tisztánlátása is megkívánta, az SZKP XX- kongresszusa által teremtett új légkör pedig lehe­tővé tette a nemzetközi kap­csolatok elmélyítését, a nem­zetközi tájékoztatás színvona­lának emelését. Így került sor pár hónappal ezelőtt a békemozgalom és a Hazafias Népfront szervezeti egyesítésére azzal, hogy a bé­kemozgalom legfontosabb fel­adatára, a nemzetközi tájékoz­tatásra ma is — ma jobban, mint valaha — szükség van. A békemozgalom teendőit át­vevő két nagy szervezet, illet­ve mozgalom — a Hazafias Népfront és a szakszervezet — megbízásként kapta és vállalta, hogy a békéért vívott harcot össz­nemzeti üggyé emeli. Az ígéretből mind ez ideig vajmi kevés valósult meg. Illő, hogy a béke napján erről is szót ejtsünk, s a békemozga­lom szükségességére, nagy fel­adataira felhívjuk a figyelmet. Mert az történt, hogy az üze­mekben a szakszervezetek, a falvakban, kerületekben pedig az újonnan megalakult nép­frontbizottságok többnyire el­feledkeztek feladatukról és ígéretükről, a nemzetközi tájé­koztatásról. A közös okok kö­zött ott volt az a megoldás, amely már az önálló békemoz­galom virágkorában is felme­rült, hogy tudniillik népi de­mokratikus országban, ahol a kormány következetes béke­politikát folytat és ahol tör­vény tiltja a háborús uszítást, nincs szükség külön békemoz­galomra. A válasz ma is válto­zatlanul az, mint régen: a ma­gyar békemozgalomban nem a párt, a kormány meggyőzése a cél, hanem az emberek széles­körű tájékoztatása, az érdek­lődés kielégítése. Ugyancsak helytelen az üzemi szakszer­vezeti vezetőknek az az ellen­vetése, hogy a szervezett dol­gozók politikai tájékoztatása kielégítő, „van abban, kül- és belpolitika egyaránt, nem kell tehát külön békebizottság. Ép­pen a magyar békemozgalom üzemi, hivatali eredményei mutatják, milyen nagy sikert arattak a külpolitikai előadá­sok, a »kérdezz-felelek« esték, a levelesládák és a nemzet­közi tájékoztatás egyéb mód­szerei. S mindemellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a dol­gozók érdeklődése megnőtt: az eddiginél színvonalasabb, mélyrehatóbb magyarázatot kívánnak a szuezi kérdésről csakúgy, mint az amerikai el­nökválasztás előkészületeiről, Jugoszlávia életéről vagy más nemzetközi kérdésekről. Szük­ség van tehát az üzemekben is a szakszervezetek ilyen irá­nyú munkájára, a dolgozók el is várják tőlük. A népfrontbizottságok so­káig az egyesüléssel járó szer­vezeti nehézségekre, személyi változásokra hivatkoztak, mi­kor számonkérték tőlük ígére­tüket. Az indokolás csak rész­ben elfogadható. Valóban van­nak olyan megyék, városok, kerületek, ahol az új függet­lenített titkár nem volt isme­rős a feladatokkal, s kezdetben elhanyagolta a nemzetközi tá­jékoztatást. De semmiképpen sem érthető ez olyan megyék­ben, mint Borsod, vagy Bács- Kiskun, ahol a­ megyei nép­­frontbizottság vezetői a béke­­m­ozgalom soraiból kerültek ki, s akiknek hosszú gyakorlatuk van külpolitikai beszámolók, előadások és ankétok megren­dezésében. A mulasztást sürgő­sen pótolni kell. Népfrontbi­zottságaink érezzék át, hogy a háború elhárításának akarata,­­ a békés építőmunka lehető­sége ma is épp oly erős té­nyező a nemzeti egység, tehát a népfront-politika és a biza­lom megszilárdításában, mint évekkel ezelőtt volt. Ma már sok hibát sikerült kiküszöböl­ni, amely az elmúlt években hátráltatta a nemzeti­ egy­ség kibontakozását, annál na­gyobb szükség van az olyan vonzó és hatásos tényező, mint az egységes békeakarat érvé­nyesítésére. Népfrontbizottsá­­gaink éljenek ezzel a lehető­séggel, s a nemzetközi felvi­lágosítást is tegyék munkájuk szerves részévé. Lontay László A harmadik londoni értekezleten megalakult a Szuezi-csatornát használók szövetsége A francia közvélemény nyugtalansággal fogadta Guy Mollet és Adenauer újabb Saar-egyezményét A külpolitikai helyzet A SZUEZI KÉRDÉSSEL FOGLALKOZÓ NAGYKÖVETI ÉRTEKEZLET, amelyet a nyugati lapok általában harmadik londoni értekezletnek neveznek, megkezdte tanácskozásait a londoni Lancaster House-ban. A csatornát használók szövet­ségének megalakítását célzó tanácskozásokat Selwyn Lloyd angol külügyminiszter nyitotta meg, aki kormánya nevében nyilatkozatot tett. A harmadik londoni értekezlet megnyitásának előestéjén a kairói félhivatalos Al Gumhurija kifejtette: a londoni ta­nácskozások előtt le kell szögezni, hogy Egyiptomnak teljes mértékben sikerült működésben tartania a csatornát; a bizto­sító társaságok már csökkentették a legutóbb felemelt bizto­sítási illetékeket; és a csatorna bojkottálásának gondolata már nincs szóban. Az angol lapok közül az Observer úgy véli: ha a nyugati hatalmak a problémát állandóan a katonai síkon és a törvényesség síkján mérlegelik, ezzel csalódásoknak teszik ki magukat". A lap leszögezi, hogy a kérdést politikai és gaz­dasági szemszögből kell nézni. A New Statesman and Nation hangoztatja, hogy az angol Munkáspárt nem támogathatja azt az eljárást, hogy Nasszernak olyan feltételeket diktálnak, ame­lyek tulajdonképpen lehetetlenné teszik a tárgyalásokat. Az Ecorcomiss szerint­ a nyugati hatalmaknak most gyengébb a hely­­zetük, mint azt annak idején feltételezték, amikor a világ úgy vélte, hogy Nasszer elnök képtelen lesz gondoskodni a csa­torna forgalmának fenntartásáról. Az AFP arról értesül, hogy a Szuezi-csatorna övezetében kedvezően fogadták azokat a híreket, amelyek szerint a nyu­gati hajók nem változtatják meg útirányukat a Jóremény­ség­­fok felé és a Lloyd angol biztosító társaság elhatározta, csök­kenti a biztosítási díjat a Szuezi-csatornán áthaladó hajók számára. Ez a két tény az optimizmus légkörét teremtette meg abban az időpontban, amikor — mint az AFP értesül — az aktualitás előterébe kerül az a terv, hogy Port Szaidot szabad­kikötővé alakítják át. SEPILOV KÜLÜGYMINISZTER KÉPVISELI A SZOVJET­UNIÓT A BIZTONSÁGI TANÁCSBAN a szuezi kérdéssel foglalkozó vita során. A TASZSZ közli, hogy Sepilov a legkö­zelebbi napokban New Yorkba utazik. Egyébként máris több külügyminiszter jelentette be részvételét és minden, jel arra mutat, hogy feltűnően nagy számban jelennek meg külügy­miniszterek a Biztonsági Tanács ülésén. A szabályzat ugyanis lehetővé teszi, hogy a külügyminiszterek mindig megjelenhet­nek országuk képviseletében külön megbízólevél nélkül. Ed­dig Sepilov (Szovjetunió), Pineau (Franciaország), Selwyn Lloyd (Anglia), Dulles (Egyesült Államok), Kocsa Popovics (Jugoszlávia), Spaak (Belgium) és Favzi (Egyiptom) jelentette be megjelenését. A Biztonsági Tanács tagjai közül: Irán, Ausztrália, Kuba, Peru és a csangkajsekista Kína még nem közölte azt a szándékát, hogy külügyminiszterrel képviselteti magát, de máris valószínűnek tartják, hogy Ardalan iráni kül­ügyminiszter szintén ott lesz New Yorkban. ADENAUER ÉS GUY MOLLET TÁRGYALÁSAI A SAAK­­KÉRDÉSRŐL befejeződtek és a kiadott közlemény leszögezi, hogy »megoldották a még nyílt saar-vidéki kérdéseket, a Mosel hajózhatóvá tételét és a Rajna oldalcsatornájának kérdését. A saar-vidéki valuta átváltásának kérdésében is kielégítő meg­oldást értek el". A két kormányfő megállapodott abban is, hogy mielőbb meg kell kötni a szerződéseket az európai atom-­­ közösségről és a közös, piacról. Azt is hangoztatták, hogy Nagy-­­ Britanniának aktívan részt kell vennie a közös európai poli-­­­tikában. A Saar-kérdést véglegesen rendező szerződést októ-­­­ber 23-án írják alá Párizsban. A francia lapok közül az Humanité szerint: az új Saar­­megállapodás »valósággal gazdasági Münchent« jelent. A fran­cia közvélemény nyugtalansággal fogadja azt a hírt, hogy Guy Mollet voltaképp­ beleegyezett a nyugatnémet hadseregnek atomfegyverekkel való felszerelésébe, hiszen Adenauer ismét felveszi ebbe a hadseregbe az SS Nürnbergben elítélt tagjait és — akárcsak 1933-ban Hitler — a Német Kommunista Párt betiltása mellett döntött. A Parisien Libéré felveti a kérdést, vajon a francia parlament hozzájárul-e olyan megoldáshoz, amely szerint a Saar-vidék már­ 1957. január 1-én politikailag csatlakozik Németországhoz, 1960 januárja előtt pedig Németor­szág gazdasági kötelékébe is belép. A harmadik londoni értekezlet hétfői ülése Az AFP jelenti, hogy hétfőn a 18 ország képviselői értekez­letének első ülésén megalakí­tották a Szuezi-csatornát hasz­nálók szövetségét. Selwyn Lloyd, akit az ülés elnökévé választottak meg, bejelentette, hogy a szövetséghez 11 ország csatlakozott. Ezek: Anglia, Ausztrália, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hol­landia, Irán, Nyugat-Német­­ország, Olaszország, Portugá­lia, Spanyolország, Svédország, Törökország, Új-Zéland. Az ülés megnyitása után Norvé­gia küldötte bejelentette, hogy országa is csatlakozik, aminek következtében a csatornát használók szövetsége (SCUA) tagjainak száma 15-re emel­kedett. Nem csatlakozott Etió­pia, Japán és Pakisztán. Kül­dötteik a hétfői ülésen nem szólaltak fel. Norvégia, Dánia és Hollan­dia küldötte rámutatott hogy a szövetséghez való csatlako­zás országuk parlamentjének ratifikálásától függ, azonban hozzátette, hogy ez a ratifiká­lás biztosan bekövetkezik. Az értekezlet által létre­hozott három bizottságnak a következő lesz a hatásköre: 1. Az első bizottság fel­adata tanulmányozni a szövet­ség szervezetét. 2. A hajózási szakértőkből álló operatív bizottságnak az lesz a feladata, hogy megvizs­gálja a Szuezi-csatorna hajó­zása által felvetett gyakorlati kérdéseket, valamint a szövet­ség más technikai tevékenysé­gét és a­ csatornán való át­­hajózás illetékeinek kérdését. 3. A pénzügyi bizottság, amely később lát munkához, a tagállamok pénzügyi hozzá­járulásának és a szövetség tőkealapja összegyűjtésének kérdésével foglalkozik majd. Gerő Ernő és Joszip Broz-Tito találkozott a Krímben Hruscsovnál Jaltából jelenti a TASZSZ. Joszip Broz-Tito, a Jugo­szláv Szövetségi Népköztár­saság elnöke és felesége va­sárnap reggel abba a nyara­lóba érkezett, ahol N. Sz. Hruscsov, az SZKP Közpon­ti Bizottságának első titká­ra üdül. Szintén ideérkezett a Krímben üdülő Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára is. Tito feleségével, Hruscsovval és Gerő Ernő­vel közös sétát tett a ten­gerparton, ahol az államfér­fiak összetalálkoztak a Liva­­gyija szanatórium üdülőven­dégeivel, elbeszélgettek ve­lük és közös fényképet ké­szítettek. N. Sz. Hruscsov és Joszip Broz-Tito, feleségeik és Gerő Ernő ezután a jaltai hegyek­be indultak sétára. Itt csatlakozott hozzájuk N. A. Bulganyin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke, aki Szocsiból érkezett üdülésre a Krímbe. A sétán jugoszláv vendé­gek is részt vettek: Alexan­dar Rankovics, a szövetségi végrehajtótanács alelnöke, Gyúró Pucar, Bosznia és Hercegovina nemzetgyűlésé­nek elnöke, Micsunovics moszkvai jugoszláv nagykö­vet és felesége, Dizdarovics, a moszkvai jugoszláv nagy­­követség első titkára és Zse­­zselj tábornok. A sétán részt vett Kiri­­csenko, az Ukrán Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának első titkára, az SZKP Központi Bizott­sága elnökségének tagja és felesége, Brezsnyev, az SZKP Központi Bi­zottságának titkára és fele­sége, Furceva, az SZKP Köz­ponti Bizottságának és moszkvai városi bizottságá­nak titkára, Korotcsenko, az Ukrán SZSZK Legfelső Ta­nácsa elnökségének elnöke, Grecsko marsall és felesége, Szerov hadseregtábornok és felesége, valamint Firjubin, a Szovjetunió belgrádi nagy­követe. A séta után ebéden vettek részt, amely baráti, szívélyes légkörben zajlott le. Nasszer elnök hosszasan tárgyalt a Biztonsági Tanács egyiptomi küldöttségének tagjaival Kairóból jelenti az AFP. Nasszer elnök vasárnap reggel több mint két órán át tanács­kozott a Biztonsági Tanács egyiptomi küldöttségének főbb tagjaival, nevezetesen Favzi külügyminiszterrel, Baghat Badauival, a Szuezi-csatorna igazgatósági szervezetének el­nökével és Ali Szabiival, az elnökség politikai kabinetfő­nökével. ■ Kairóból jelenti az MTI. Kajszuni egyiptomi pénzügy­­miniszter szombaton délután fogadta Kiszeljov szovjet nagykövetet. A megbeszélés után, amely másfél óra hosz­­szat tartott, Kajszuni kijelen­tette, hogy Egyiptom és a Szovjetunió gazdasági kapcso­lataival foglalkoztak. A Szovjetunió 200 000 tonna búzát szállít Egyiptomnak Kairóból jelenti a TASZSZ. Kamal Ramzi Esztina egyipto­mi ellátásügyi miniszter és Sz. Sz. Nyikitin, a Szovjetunió egyiptomi kereskedelmi képvi­selője szombaton szerződést írt alá, amelynek értelmében a Szovjetunió 200 000 tonna bú­zát szállít Egyiptom részére. A lapok r­ámutatnak, hogy a korábban vásárolt búza­­mennyiséggel együtt Egyiptom összesen 400 000 tonna búzát kap a Szovjetuniótól. A Szov­jetunió a búzáért egyiptomi árukat vásárol cserébe. A jugoszláv külügyi szóvivő sajtótájékoztatója Belgrádból jelenti a Tanjug. Branko Draskovics, a jugo­szláv külügyi államtitkárság szóvivője szombati sajtóérte­kezletén válaszolt az újságírók több kérdésére. A kérdések nagy része Hruscsovnak, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága első titkárának jugoszláviai magán­­látogatására és Joszip Broz- Tito elnök mostani szovjet­unióbeli látogatására vonatko­zott. A sajtóértekezlet során az újságírók felvetették, hogy tudomásuk szerint a Szovjet­unió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága levelet in­tézett, a pártszervezetekhez és ebben állítólag Jugoszláviáról is szó van. Megkérdezték Dras­­kovicsot, hogy mit mondhat erről a levélről. — Úgy látszik, hogy van egy ilyen levél — mondotta, a kül­ügyi államtitkárság szóvivője —, noha tartalma előttünk is­meretlen. Mi azonban normá­lisnak tartjuk és nincs is ab­ban semmi különös, ha a szov­jet pártvezetőség ilyen úton is­ tájékoztatja tagságát a külön­böző kérdésekben elfoglalt né­zeteiről, ideértve a mi kölcsö­nös kapcsolatainkat is.­­ Ugyanúgy természetes az is, s a jugoszláv félnek is meg­van a joga ahhoz, hogy külön­böző kérdésekben saját véle­ménye legyen, amelyeknek nem kell feltétlenül összhang­ban állniok mások véleményé­vel.­­ Branko Draskovicsh­oz ez­után a következő kérdést in­tézték: — Helyénvaló-e az a feltéte­lezés, hogy különbségek állnak fenn a jugoszláv és a szovjet nézetek között egyes olyan kérdések tekinteteiben, ame­lyek Hruscsov nemrégi jugo­szláviai látogatása idején meg­vitatásra kerültek? Draszkovics hivatkozott arra, hogy már korábban is megem­lítette- vannak nyitott kérdé­sek és nézetkülönbségek is, mint ahogy a nemzetközi poli­tika és a kölcsönös kapcsolatok kérdéseinek egész sorában fennáll a széleskörű egyetér­tés is

Next