Magyar Nemzet, 1956. október (12. évfolyam, 232-250. szám)
1956-10-02 / 232. szám
- Magyar Nanag A béke napja A Béke-Világtanács határozata szerint október másodikét mint a béke napját ünnepeljük meg világszerte. Használjuk fel az emlékezés napját, hogy körülnézzünk a magunk portáján s a magyar békemozgalom helyzetét vizsgáljuk meg közelebbről. A nemzetközi békemozgalom megindulása óta sok minden megváltozott a világban és nálunk is, de nem szűnt meg a háborús veszély, így megvan a békemozgalom szükségessége is. De a módszereket hozzá kell alakítani a megváltozott körülményekhez. A mi viszonyaink között a békemozgalom hosszú éveken keresztül bizonyos fokig a népfront szerepét töltötte be. Kezdetben csak kifelé tekintett, s a háborús veszély elhárítása jegyében igyekezett nemzeti egységet kialakítani. Azt hirdette a békemozgalom — és helyesen —, hogy a béke megőrzése közös nemzeti ügy, minden becsületes ember szívügye, tehát fogjunk össze mindnyájan a háború elhárításáért folyó harcban. A felhívásnak meg is volt a visszhangja: hallgató emberek szólaltak meg, bezárt szívek nyíltak meg, s mind több ember nyilvánította béke akaratait. A magyar békemozgalomnak sikerült a béke védelmében közös frontot, vagy ha úgy tetszik, népfrontot létrehoznia az országban. De csakhamar kiderült, hogy egyedül a háborúellenes harc a népi demokratikus országban nem elegendő a mozgalom életben tartásához, az igazi nemzeti egység kialakításához. Annál kevésbé elegendő, mert azokban az időkben a nemzetközi helyzet és részben a magunk hibái következtében a hazai békemozgalomnak ez a kifelé néző arca is elhorstályosult. Thomas Mannt például békeharcos írónak mondották, ugyanakkor évekig egyetlen műve sem jelent meg magyar kiadásban. A békemozgalom okkal hirdette a népek megértésének, a kulturális kapcsolatok fejlesztésének szükségességét, de ennek széleskörű megvalósítására kevés volt a lehetőség. Ilyen körülmények között fordult békemozgalmunk mindinkább a hazai élet felé s megpróbált kapcsolatot teremteni a nagyvilág eseményei és a termelés, a takarékosság, az önköltségcsökkentés között. A kapcsolat megvolt akkor is, megvan ma is, hisz országunk gyarapodása mindenképpen a béke erőit növeli, csak az öszszefüggéseket magyaráztuk túlságosan leegyszerűsítve, nem egyszer primitíven, így került sor arra, hogya béke megvédése érdekében" gyöngyöt fűzettek falusi asszonyokkal. Azokban az években egyszerűen "békeharcosoknak" neveztük a villanyfénnyel takarékoskodó tisztviselőket, s mindenre — a gyufára csakúgy, mint a termelőszövetkezetekre — ráhúztuk meggyőzés, sokszor meggyőződés nélkül is a béke címkéjét. Egész természetesen a békemozgalom sem maradhatott mentes a szektás hibáktól: itt is úrrá lett a formulák ismételgetése, sokszor az üres szócséplés. A békemozgalom ebben a formáiban tehát nem tölthette be eredményesen hivatását. Népfront-politikai tennivalóit szükségszerűen átvette a Hazafias Népfront, amely tágabb perspektívába, nagyobb és teljesebb egységbe helyezheti a kül- és belpolitika összefüggéseit csakúgy, mint a nemzeti egység kérdéseit . Egyszersmind az emberek növekvő igénye és tisztánlátása is megkívánta, az SZKP XX- kongresszusa által teremtett új légkör pedig lehetővé tette a nemzetközi kapcsolatok elmélyítését, a nemzetközi tájékoztatás színvonalának emelését. Így került sor pár hónappal ezelőtt a békemozgalom és a Hazafias Népfront szervezeti egyesítésére azzal, hogy a békemozgalom legfontosabb feladatára, a nemzetközi tájékoztatásra ma is — ma jobban, mint valaha — szükség van. A békemozgalom teendőit átvevő két nagy szervezet, illetve mozgalom — a Hazafias Népfront és a szakszervezet — megbízásként kapta és vállalta, hogy a békéért vívott harcot össznemzeti üggyé emeli. Az ígéretből mind ez ideig vajmi kevés valósult meg. Illő, hogy a béke napján erről is szót ejtsünk, s a békemozgalom szükségességére, nagy feladataira felhívjuk a figyelmet. Mert az történt, hogy az üzemekben a szakszervezetek, a falvakban, kerületekben pedig az újonnan megalakult népfrontbizottságok többnyire elfeledkeztek feladatukról és ígéretükről, a nemzetközi tájékoztatásról. A közös okok között ott volt az a megoldás, amely már az önálló békemozgalom virágkorában is felmerült, hogy tudniillik népi demokratikus országban, ahol a kormány következetes békepolitikát folytat és ahol törvény tiltja a háborús uszítást, nincs szükség külön békemozgalomra. A válasz ma is változatlanul az, mint régen: a magyar békemozgalomban nem a párt, a kormány meggyőzése a cél, hanem az emberek széleskörű tájékoztatása, az érdeklődés kielégítése. Ugyancsak helytelen az üzemi szakszervezeti vezetőknek az az ellenvetése, hogy a szervezett dolgozók politikai tájékoztatása kielégítő, „van abban, kül- és belpolitika egyaránt, nem kell tehát külön békebizottság. Éppen a magyar békemozgalom üzemi, hivatali eredményei mutatják, milyen nagy sikert arattak a külpolitikai előadások, a »kérdezz-felelek« esték, a levelesládák és a nemzetközi tájékoztatás egyéb módszerei. S mindemellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a dolgozók érdeklődése megnőtt: az eddiginél színvonalasabb, mélyrehatóbb magyarázatot kívánnak a szuezi kérdésről csakúgy, mint az amerikai elnökválasztás előkészületeiről, Jugoszlávia életéről vagy más nemzetközi kérdésekről. Szükség van tehát az üzemekben is a szakszervezetek ilyen irányú munkájára, a dolgozók el is várják tőlük. A népfrontbizottságok sokáig az egyesüléssel járó szervezeti nehézségekre, személyi változásokra hivatkoztak, mikor számonkérték tőlük ígéretüket. Az indokolás csak részben elfogadható. Valóban vannak olyan megyék, városok, kerületek, ahol az új függetlenített titkár nem volt ismerős a feladatokkal, s kezdetben elhanyagolta a nemzetközi tájékoztatást. De semmiképpen sem érthető ez olyan megyékben, mint Borsod, vagy Bács- Kiskun, ahol a megyei népfrontbizottság vezetői a békemozgalom soraiból kerültek ki, s akiknek hosszú gyakorlatuk van külpolitikai beszámolók, előadások és ankétok megrendezésében. A mulasztást sürgősen pótolni kell. Népfrontbizottságaink érezzék át, hogy a háború elhárításának akarata, a békés építőmunka lehetősége ma is épp oly erős tényező a nemzeti egység, tehát a népfront-politika és a bizalom megszilárdításában, mint évekkel ezelőtt volt. Ma már sok hibát sikerült kiküszöbölni, amely az elmúlt években hátráltatta a nemzeti egység kibontakozását, annál nagyobb szükség van az olyan vonzó és hatásos tényező, mint az egységes békeakarat érvényesítésére. Népfrontbizottságaink éljenek ezzel a lehetőséggel, s a nemzetközi felvilágosítást is tegyék munkájuk szerves részévé. Lontay László A harmadik londoni értekezleten megalakult a Szuezi-csatornát használók szövetsége A francia közvélemény nyugtalansággal fogadta Guy Mollet és Adenauer újabb Saar-egyezményét A külpolitikai helyzet A SZUEZI KÉRDÉSSEL FOGLALKOZÓ NAGYKÖVETI ÉRTEKEZLET, amelyet a nyugati lapok általában harmadik londoni értekezletnek neveznek, megkezdte tanácskozásait a londoni Lancaster House-ban. A csatornát használók szövetségének megalakítását célzó tanácskozásokat Selwyn Lloyd angol külügyminiszter nyitotta meg, aki kormánya nevében nyilatkozatot tett. A harmadik londoni értekezlet megnyitásának előestéjén a kairói félhivatalos Al Gumhurija kifejtette: a londoni tanácskozások előtt le kell szögezni, hogy Egyiptomnak teljes mértékben sikerült működésben tartania a csatornát; a biztosító társaságok már csökkentették a legutóbb felemelt biztosítási illetékeket; és a csatorna bojkottálásának gondolata már nincs szóban. Az angol lapok közül az Observer úgy véli: ha a nyugati hatalmak a problémát állandóan a katonai síkon és a törvényesség síkján mérlegelik, ezzel csalódásoknak teszik ki magukat". A lap leszögezi, hogy a kérdést politikai és gazdasági szemszögből kell nézni. A New Statesman and Nation hangoztatja, hogy az angol Munkáspárt nem támogathatja azt az eljárást, hogy Nasszernak olyan feltételeket diktálnak, amelyek tulajdonképpen lehetetlenné teszik a tárgyalásokat. Az Ecorcomiss szerint a nyugati hatalmaknak most gyengébb a helyzetük, mint azt annak idején feltételezték, amikor a világ úgy vélte, hogy Nasszer elnök képtelen lesz gondoskodni a csatorna forgalmának fenntartásáról. Az AFP arról értesül, hogy a Szuezi-csatorna övezetében kedvezően fogadták azokat a híreket, amelyek szerint a nyugati hajók nem változtatják meg útirányukat a Jóreménységfok felé és a Lloyd angol biztosító társaság elhatározta, csökkenti a biztosítási díjat a Szuezi-csatornán áthaladó hajók számára. Ez a két tény az optimizmus légkörét teremtette meg abban az időpontban, amikor — mint az AFP értesül — az aktualitás előterébe kerül az a terv, hogy Port Szaidot szabadkikötővé alakítják át. SEPILOV KÜLÜGYMINISZTER KÉPVISELI A SZOVJETUNIÓT A BIZTONSÁGI TANÁCSBAN a szuezi kérdéssel foglalkozó vita során. A TASZSZ közli, hogy Sepilov a legközelebbi napokban New Yorkba utazik. Egyébként máris több külügyminiszter jelentette be részvételét és minden, jel arra mutat, hogy feltűnően nagy számban jelennek meg külügyminiszterek a Biztonsági Tanács ülésén. A szabályzat ugyanis lehetővé teszi, hogy a külügyminiszterek mindig megjelenhetnek országuk képviseletében külön megbízólevél nélkül. Eddig Sepilov (Szovjetunió), Pineau (Franciaország), Selwyn Lloyd (Anglia), Dulles (Egyesült Államok), Kocsa Popovics (Jugoszlávia), Spaak (Belgium) és Favzi (Egyiptom) jelentette be megjelenését. A Biztonsági Tanács tagjai közül: Irán, Ausztrália, Kuba, Peru és a csangkajsekista Kína még nem közölte azt a szándékát, hogy külügyminiszterrel képviselteti magát, de máris valószínűnek tartják, hogy Ardalan iráni külügyminiszter szintén ott lesz New Yorkban. ADENAUER ÉS GUY MOLLET TÁRGYALÁSAI A SAAKKÉRDÉSRŐL befejeződtek és a kiadott közlemény leszögezi, hogy »megoldották a még nyílt saar-vidéki kérdéseket, a Mosel hajózhatóvá tételét és a Rajna oldalcsatornájának kérdését. A saar-vidéki valuta átváltásának kérdésében is kielégítő megoldást értek el". A két kormányfő megállapodott abban is, hogy mielőbb meg kell kötni a szerződéseket az európai atom- közösségről és a közös, piacról. Azt is hangoztatták, hogy Nagy- Britanniának aktívan részt kell vennie a közös európai poli-tikában. A Saar-kérdést véglegesen rendező szerződést októ-ber 23-án írják alá Párizsban. A francia lapok közül az Humanité szerint: az új Saarmegállapodás »valósággal gazdasági Münchent« jelent. A francia közvélemény nyugtalansággal fogadja azt a hírt, hogy Guy Mollet voltaképp beleegyezett a nyugatnémet hadseregnek atomfegyverekkel való felszerelésébe, hiszen Adenauer ismét felveszi ebbe a hadseregbe az SS Nürnbergben elítélt tagjait és — akárcsak 1933-ban Hitler — a Német Kommunista Párt betiltása mellett döntött. A Parisien Libéré felveti a kérdést, vajon a francia parlament hozzájárul-e olyan megoldáshoz, amely szerint a Saar-vidék már 1957. január 1-én politikailag csatlakozik Németországhoz, 1960 januárja előtt pedig Németország gazdasági kötelékébe is belép. A harmadik londoni értekezlet hétfői ülése Az AFP jelenti, hogy hétfőn a 18 ország képviselői értekezletének első ülésén megalakították a Szuezi-csatornát használók szövetségét. Selwyn Lloyd, akit az ülés elnökévé választottak meg, bejelentette, hogy a szövetséghez 11 ország csatlakozott. Ezek: Anglia, Ausztrália, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, Irán, Nyugat-Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svédország, Törökország, Új-Zéland. Az ülés megnyitása után Norvégia küldötte bejelentette, hogy országa is csatlakozik, aminek következtében a csatornát használók szövetsége (SCUA) tagjainak száma 15-re emelkedett. Nem csatlakozott Etiópia, Japán és Pakisztán. Küldötteik a hétfői ülésen nem szólaltak fel. Norvégia, Dánia és Hollandia küldötte rámutatott hogy a szövetséghez való csatlakozás országuk parlamentjének ratifikálásától függ, azonban hozzátette, hogy ez a ratifikálás biztosan bekövetkezik. Az értekezlet által létrehozott három bizottságnak a következő lesz a hatásköre: 1. Az első bizottság feladata tanulmányozni a szövetség szervezetét. 2. A hajózási szakértőkből álló operatív bizottságnak az lesz a feladata, hogy megvizsgálja a Szuezi-csatorna hajózása által felvetett gyakorlati kérdéseket, valamint a szövetség más technikai tevékenységét és a csatornán való áthajózás illetékeinek kérdését. 3. A pénzügyi bizottság, amely később lát munkához, a tagállamok pénzügyi hozzájárulásának és a szövetség tőkealapja összegyűjtésének kérdésével foglalkozik majd. Gerő Ernő és Joszip Broz-Tito találkozott a Krímben Hruscsovnál Jaltából jelenti a TASZSZ. Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke és felesége vasárnap reggel abba a nyaralóba érkezett, ahol N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára üdül. Szintén ideérkezett a Krímben üdülő Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára is. Tito feleségével, Hruscsovval és Gerő Ernővel közös sétát tett a tengerparton, ahol az államférfiak összetalálkoztak a Livagyija szanatórium üdülővendégeivel, elbeszélgettek velük és közös fényképet készítettek. N. Sz. Hruscsov és Joszip Broz-Tito, feleségeik és Gerő Ernő ezután a jaltai hegyekbe indultak sétára. Itt csatlakozott hozzájuk N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, aki Szocsiból érkezett üdülésre a Krímbe. A sétán jugoszláv vendégek is részt vettek: Alexandar Rankovics, a szövetségi végrehajtótanács alelnöke, Gyúró Pucar, Bosznia és Hercegovina nemzetgyűlésének elnöke, Micsunovics moszkvai jugoszláv nagykövet és felesége, Dizdarovics, a moszkvai jugoszláv nagykövetség első titkára és Zsezselj tábornok. A sétán részt vett Kiricsenko, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja és felesége, Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának titkára és felesége, Furceva, az SZKP Központi Bizottságának és moszkvai városi bizottságának titkára, Korotcsenko, az Ukrán SZSZK Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke, Grecsko marsall és felesége, Szerov hadseregtábornok és felesége, valamint Firjubin, a Szovjetunió belgrádi nagykövete. A séta után ebéden vettek részt, amely baráti, szívélyes légkörben zajlott le. Nasszer elnök hosszasan tárgyalt a Biztonsági Tanács egyiptomi küldöttségének tagjaival Kairóból jelenti az AFP. Nasszer elnök vasárnap reggel több mint két órán át tanácskozott a Biztonsági Tanács egyiptomi küldöttségének főbb tagjaival, nevezetesen Favzi külügyminiszterrel, Baghat Badauival, a Szuezi-csatorna igazgatósági szervezetének elnökével és Ali Szabiival, az elnökség politikai kabinetfőnökével. ■ Kairóból jelenti az MTI. Kajszuni egyiptomi pénzügyminiszter szombaton délután fogadta Kiszeljov szovjet nagykövetet. A megbeszélés után, amely másfél óra hoszszat tartott, Kajszuni kijelentette, hogy Egyiptom és a Szovjetunió gazdasági kapcsolataival foglalkoztak. A Szovjetunió 200 000 tonna búzát szállít Egyiptomnak Kairóból jelenti a TASZSZ. Kamal Ramzi Esztina egyiptomi ellátásügyi miniszter és Sz. Sz. Nyikitin, a Szovjetunió egyiptomi kereskedelmi képviselője szombaton szerződést írt alá, amelynek értelmében a Szovjetunió 200 000 tonna búzát szállít Egyiptom részére. A lapok rámutatnak, hogy a korábban vásárolt búzamennyiséggel együtt Egyiptom összesen 400 000 tonna búzát kap a Szovjetuniótól. A Szovjetunió a búzáért egyiptomi árukat vásárol cserébe. A jugoszláv külügyi szóvivő sajtótájékoztatója Belgrádból jelenti a Tanjug. Branko Draskovics, a jugoszláv külügyi államtitkárság szóvivője szombati sajtóértekezletén válaszolt az újságírók több kérdésére. A kérdések nagy része Hruscsovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának jugoszláviai magánlátogatására és Joszip Broz- Tito elnök mostani szovjetunióbeli látogatására vonatkozott. A sajtóértekezlet során az újságírók felvetették, hogy tudomásuk szerint a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága levelet intézett, a pártszervezetekhez és ebben állítólag Jugoszláviáról is szó van. Megkérdezték Draskovicsot, hogy mit mondhat erről a levélről. — Úgy látszik, hogy van egy ilyen levél — mondotta, a külügyi államtitkárság szóvivője —, noha tartalma előttünk ismeretlen. Mi azonban normálisnak tartjuk és nincs is abban semmi különös, ha a szovjet pártvezetőség ilyen úton is tájékoztatja tagságát a különböző kérdésekben elfoglalt nézeteiről, ideértve a mi kölcsönös kapcsolatainkat is. Ugyanúgy természetes az is, s a jugoszláv félnek is megvan a joga ahhoz, hogy különböző kérdésekben saját véleménye legyen, amelyeknek nem kell feltétlenül összhangban állniok mások véleményével. Branko Draskovicshoz ezután a következő kérdést intézték: — Helyénvaló-e az a feltételezés, hogy különbségek állnak fenn a jugoszláv és a szovjet nézetek között egyes olyan kérdések tekinteteiben, amelyek Hruscsov nemrégi jugoszláviai látogatása idején megvitatásra kerültek? Draszkovics hivatkozott arra, hogy már korábban is megemlítette- vannak nyitott kérdések és nézetkülönbségek is, mint ahogy a nemzetközi politika és a kölcsönös kapcsolatok kérdéseinek egész sorában fennáll a széleskörű egyetértés is