Magyar Nemzet, 1956. október (12. évfolyam, 232-250. szám)
1956-10-02 / 232. szám
4 A lengyel nép építi fővárosát Az Aleje Jerozolimskie, Varsó egyik főutcájának épületén, ott, ahol a Könyv és a Sajtó Nemzetközi Klubja van, kőbevésett nagy felirat hirdeti: »Az egész nemzet építi fővárosát”. 1945 januárjában, amikor a lengyel hadsereg a szovjet fegyveres erőkkel együtt felszabadította Varsót, ez a ház sem állott ott, ahogy sok százezer más ház sem. Az 1944 augusztusi felkelés után a hitleristák földig rombolták Lengyelország fővárosát. A középületek, lakóházak, színházak, mozik, bankok, templomok és pályaudvarok 75 százaléka romokban hevert. Varsó belvárosában, az óvárosban, Wola és Ochota negyedekben egyetlen lakos sem maradt meg. A felkelés idején több mint 300 000 ember pusztult el A Visztula jobbpartján, Prága kerületeiben, körülbelül 150 000 lakos vészelte át a megszállás borzalmait. Itt működött az egyik kis egyemeletes házban az ideiglenes kormány. Ebben a helyzetben a lengyel kormány történelmi jelentőségű határozatot hozott: Varsó továbbra is Lengyelország fővárosa lesz! Az egész nemzet roppant erőfeszítésére volt szükség, hogy a határozat megvalósuljon. Ekkor született a jelszó: »Az egész nemzet építi fővárosát.«* Budapest lakosai könnyen megérthetik akkori erőfeszítéseinket. Amikor a Gellérthegy csúcsáról letekintettem a ragyogó városra, alig tudtam elhinni, hogy a Magyar Népköztársaság fővárosának több mint 33 000 épülete romokban repe volt a népfrontnak, amely fokozatosan kiterjesztette tevékenységének hatósugarát. Az újjáépítés után most a demokratizálás általános problematikája került előtérbe, ez a népfront munkájában a legsürgősebb és legfontosabb feladat. Varsó lakosainak száma ma már meghaladja az egymilliót. A lengyel főváros gyáraiban, üzemeiben és munkáslakótelepein lüktet az élet. A város lakossága fokozottan igényli, hogy a társadalom szervezeti formái elősegítsék a további fejlődést. Jelentős szerep jut ebben a népfrontnak. A közvéleményt most a népi ülnökök megválasztásának széleskörű akciója foglalkoztatja. A népfront tevékenyen kiveszi részét a választás előkészületeiből. A népi ülnökök helyes megválasztása biztosítja az igazságszolgáltatás demokratikus működését. Közelednek a szejm-választások is: december 16-án kerül sor a nagy eseményre, amelynek előkészítése, a demokratizmus kiszélesítése jegyében, a népfront egyik legfontosabb feladata.* A Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa 1956. július 2-án határozatot hozott Varsó általános fejlesztésének tervéről. Az első ilyen irányú terv 1945 márciusában született, hat héttel a főváros felszabadulása után. Tizenegy esztendő választja el a két nagy tervet egymástól. Az elmúlt tizenegy év óta sok tapasztalatra tettünk szert az újjáépítés és továbbfejlesztés mindennapi munkájában. Varsó építése hónapjának nevezik Lengyelországban a szeptembert. Mint minden esztendőben, az idén is mérleget készítettünk szeptemberben az építésben elért eredményeinkről. Nem kicsik ezek az eredmények. Évente 18 000 —20 000 lakószobát adunk át a dolgozóknak. A lakosság szükségletei azonban mindinkább fokozódnak. A népfrontbizottságok a múlt hónapban megbeszéléseket folytattak a lakossággal Varsó általános fejlesztési tervéről, hogy közösen megtárgyalják az új erőfeszítéseket, a "sziréna városának" további felvirágoztatásért" Andrzej Tewiaszew a »Zycie Warsawy« munkatársa A már felépített húsz városnegyed után az újabbak sorában most épül a "Wola". Az egykori elhanyagolt, nyomorúságos proletárnegyed helyén modern városrész alapjait rakják le. A rajz az egyik wolai építkezés terveit mutatja. II. Aki körülnéz Pozsonyban és Szlovákiában, észreveszi, hogy a szlovák szellem most avatja tulajdonképpen kincsévé a régi magyar hűbért s a városi patrícius múltat. Leltározza, gondozza, restaurálja, ami csak kezeügyébe akad. Elsősorban a félezernyi kastély és vár képzőművészeti anyagát tárják fel a friss múzeumokban. Nagy gond a múlt A műveletnek vannak túlzásai is, amelyek megmosolyogni valók. Így például az, hogy a múlt század ismert magyar képzőművészei, Benczúr, Mednyánszky, Szinyei Merse stb. némi átírással szlovák művészekként szerepelnek a galériákban. De hasonló címben részesülnek a XVIII. század némely írói s tudósai is, például Bél, Tessedik, Mikovinyi, akik valóban a régi Magyarország kultúráját szolgálva, felvilágosult humanizmussal szolgálták a szlovákságot is. Mi azt hisszük, hogy a szlovák szellem fejlődésének oly pontjára jutott már, hogy ilyen kétes művelődéstörténeti áttelepítésekre nincsen szüksége. Annál inkább szükséges s mindenkit gazdagító: a szlovák nép múltjának, életének, viseleteinek, dalainak bemutatása. Alkalmi kiállítások és múzeumok, szép albumok és néprajzi tanulmányok, gazdaságtörténeti és társadalomtudományi művek teljesebb képet adnak a szlovákságról, mint aminőt eddig ismertünk, tisztán a szlovák nép értékére híva fel a figyelmet. Persze e tudományos kutatásnak s bemutatásnak elágazása van sokfelé. Észrevehető is a szlovák tudományosságon a tervszerűség, mely távol áll hevert, vagy súlyosan megsérült. Óriási eredményeket értek el a budapestiek az újjáépítés terén — hasonlóan mint a varsóiak. Varsó újjáépítésének első szakaszában a szó szoros értelmében mindent kézzel kellett végezni, csak később érkeztek a szerszámok, a gépek. A Szovjetunió sietett segítségünkre, az Ukrajnából érkezett gabona mentette meg a lengyel fővárost a legsúlyosabb megpróbáltatások idején az éhhaláltól — akárcsak Budapestet. Ebben az időben hívták életre Varsó építésének főtanácsát, hogy egyesítse a nép mind mai erejét a főváros újjáépítéseire, s újjászülessen a város, amelynek címerében — örök emlékeztetőül — ott a sziréna. Társadalmi alapot létesítettek az újjáépítésre. Parasztok és bányászok, hajógyári munkások és villamoskalauzok, színészek és tisztviselők — mindenki, aki szívügyének tekintette a főváros újjáépítését, hozzájárult a társadalmi alap növeléséhez, összege ma már túlhaladja az egymilliárd zlotyt. A dolgozók áldozatkészségéből jött létre a Kelet— Nyugat útvonal, a sziléziai Dabrowski-híd, a Poniatowskihíd, az óváros és az új város, sok iskola s az újjáépült Operaházi Ma, amikor eltűntek a romok, s az újjáépítés szakasza befejeződött, jut a társadalmi alapból a bányász-lakótelepek, kis mazur falvak újjáépítésére Az újjáépítésben nagy szen felületes és együgyű eszközöktől, sőt egyre inkább keresi az összekapcsolódást a szomszédokkal, akikre úgyis rá van utalva, mint ahogy a szomszédok sem kerülhetik el Szlovákiát és múltját. A pozsonyi várban megragadott a legnagyobb szándék: föl akarják építeni az 1811 óta rookban heverő hatalmas várat, történelmünk egyik leghíresebb helyét. Egy műegyetemi tanár lelkes és gondos terve alapján már meg is indult a roppant munka, s remélhetőleg tíz év alatt elkészülnek a híres csonka falak teljes beépítésével. A műemlékvédelem, reméljük, eredeti utolsó formáiban, a Mária Terézia-kor barokkjában fogja felépíteni a pozsonyi várat. S nem engedi meg azt a szertelen pusztítást, ami Pozsony belvárosában léptennyomon fogadja az embert. Hogy tudniillik az óváros egységes, szép barokk jellegét megbontották a régi házak közé épített modern lakóházakkal. A Prímáspalotát például már csak ügyes fényképfelvételen lehet megszemlélni. A remek épület előtt álló picinyke teret a most épült új városháza teljesen összeszűkítette s elvette a tér egységes hangulatát is. Ugyanez történt az új postapalotával s a műegyetemmel a Szabadság téren, a két roppant vasbetonkolosszus eltiporja a barokk prímási nyári lakot s a Grassalkovich-palotát. Természetesen a külső városrészekben felépített új lakónegyedek célszerűségükkel nekünk is tetszettek; bizonyára nemcsak külsejük jó, hanem a lakás is bennük. A szlovák könyvkiadás ma nagy gondot fordít arra, hogy a széles tömegek megismerkedjenek a szlovák irodalom klasszikus alkotásaival. A Hviezdoslav-könyvtár sorozata százezrekhez jut el. Ugyanígy a könyvtárak és színházak tekintélyes száma viszi tovább ezt a, varázst s gondoskodik róla a zenei élet is. Magam csak a Jánosik-operát láttam, de abban csupán a zene volt fölemelő, az epikum lesújtóan azonos volt a régebbi szlovák Jánosik-színművek és filmek feudalizmust kipécéző körképeivel s a hangsúly a feudalizmus magyar mivoltán volt. Mindez annál furább, mert épp a szlovák kutatás derítette ki Jánosik kuruc katona voltát s az ő és társai részvételét Rákóczinak mindenkit felszabadító harcaiban. Annál üdítőbbek a hangversenyek. Magyarok okulása ilyen körülmények közt feljegyzésre érdemes vonása a mai Szlovákiának. Már tudniillik a szlovákiai magyarok okulása. Az áttelepítés és a széttelepítés után fölöttébb nehéz helyzetben maradt a szlovákiai magyarság. A szlovakizációs rendelet tíz évvel ezelőtt több százezer lelket hódított el a magyarságtól, de azt mondják, ez az intézkedés hatályát vesztette. Ma valóban mi sem áll a szlovákiai magyarok útjában. Mi sem? Minden újságolvasó tudja, hogy sajtó, rádió, iskolák állanak ott a magyarok rendelkezésére s a törvényes egyenjogúság a szlovákokkal és ukránokkal. Ezt nemcsak örvendetesnek, hanem valóban komoly s jelentős ténynek tartjuk ahhoz viszonyítva, ami 1948-ig volt. A szlovákiai magyarok helyzetét a szocializmus győzelme változtatta meg Csehszlovákiában. Ehhez képest természetesen a szlovákiai magyar néptömegek azóta is a szocializmus törvényességében, emberszabadító erejében s jellemformáló erkölcsében keresik új kisebbségi mivoltuk értelmét. Ezen az úton hatnak ott a régi Felvidékhez fűződő bőséges magyar haladó hagyományok, a kuruc korszak s az 1848—49-es szabadságharc emlékei, az írók szava Balassitól Madách Imre életművén át Reviczkyig, Pozsony, Kassa és a bányavárosok felvilágosult s humanista öröksége, Jókai, Mikszáth, Tompa élő szelleme. S nem utolsósorban az első Csehszlovákia magyar szellemiségének haladó hagyománya is. Új értelmiség is nő a régi helyére. S annak élén olyan kiváló jellemnevelő áll, mint Fábry Zoltán, a kritikus, aki a szlovákiai magyarokban -a béke és kultúra elkötelezettjeit- látja s evvel tudatosítja olvasóit s evvel hívja fel őszinte barátságra a szlovákságot a magyarokkal. A béke szabadságharca, ahogy Fábry meghatározza a fogalmat most megjelent könyvében, A béke igaza címűben, a szlovák s magyar emberek közös ügye. Szlovákiát belülről csak ez a szabadságharc tarthatja meg. Nyolc testvér közül mai napig csak én maradtam meg magyarnak, embert alázó kényszerűség, a nyolc közül csak én tagadlak. Így kezdődik a fiatal szlovákiai magyar írónemzedék egyik tagjának, Bábi Tibornak, egyik verse, amely a Hazám, hazám című kötetben ez idén jelent meg a pozsonyi magyar könyvkiadónál. Okulásul —írja,a vers címében is s okulásul hangzik az egész erkölcsi gondolat: magyarnak lenni jellem dolga. S emberként helyt állni csak becsületesen, ki nem fosztottan lehet. Bábi Tibor kis verse bizonyítéka annak a roppant belső küzdelemnek, amely a szlovákiai magyarok nyelvi és emberi szabadságáért folyik s amely küzdelem az erkölcs győzelmével érhet csak véget. Dokumentum a vers megjelenése és hatása — a szocializmus szabadító és nevelő erejéről. A szlovákiai magyarok okulása tehát a haladó gondolat s a szocializmus okulása. Nem léphetnek le erről az útról, az élen kell járniuk. Ha elakadnánk, írja másutt Bábi, ezer ellenség törne ránk. A szlovákiai magyaroknak nincs fejlődés-zavara, tapasztalatuk, szellemük friss és tiszta, Szlovákia legjobb hagyományainak őrállói lettek. Pozsony belvárosi üzleteinek kirakataiban újabban ilyen felirat olvasható: »Beszélünk magyarul«, akárha a pesti boltokban az »On parié français”-t olvasnánk. Idegen nyelv lett Pozsonyban a magyar? Fábry Zoltánék és Bábi Tiborék élénken tiltakoznak. Mutatják lapjaikat, könyveiket. Igaz, önálló könyvkiadójuk már nincsen, ez idén beolvadt a Szlovák Szépirodalmi Könyvkiadóba. Kitűnő népi művészegyüttesük is a múlté már hónapok óta, de azt mondják, van remény a feltámadására. A szlovákiai magyar dolgozók ma is az ország legjobb munkásai, akár régebben. A magyar termelőszövetkezetek s az egyéni gazdák, hallom, mintaszerűen teljesítik kötelességüket s lelkesen dolgoznak apáik földjén. Nekik, a munkásoknak és a parasztoknak köszönhető, hogy a magyarság Szlovákiában olyan jól kitelelt s nem tört el a gerince. A Fábry Zoltánok és Bábi Tiborok őket érzik a háttérben maguk mögött. Bennük igazán nehéz felfedezni a gyűlöletet, a türelmetlenséget s a nemzeti féltékenységet. Ma is olyan realisták, mint voltak diákkorukban mai értelmiségi vezetőik, amikor Móricz országjáró útjain köztük találta meg a nemzeti élet hiteles ígéretét, a józan szemléletet, a becsületes munkát, amely a családért indult el s az emberiséget éri el. — Mi a legnagyobb örömötök? — kérdem azt a harmincéves ifjú mérnököt és apát, aki egykor a diákom volt. — Komoly ígéretünk van, hogy megnyílik Pozsonyban a magyar középiskola, a tizenegy éves általános, sőt Kassán és Rozsnyón is. Nagyon nagy dolog ez. Nem kell a pozsonyi gyerekeknek Galántára vagy Somorjára utazniok, itthon járhatnak iskolába. — S fölragyog az arca, kitüntetése van jó munkájáért, s nemrég jutott lakáshoz. S a kérdést megismétlem itt is, ott is. Gyűjtöm a válaszokat. Az egyiknek az a legnagyobb öröme, ha magyar sportsikert hall a rádióban. A másiknak az, hogy megkapta a lapját az újságosnál. A harmadik elmondja, hogyan hallgatta családjával Tamási Áron Ábel-jének hangjáték-változatát a rádióban. Ez volt a legnagyobb örömük. S szerényen, egyszerűen széttárják a kezüket. Olyanok, mint Medgsyessy szobrai, mosolyognak, erő és biztonság árad belőlük. Megbízhat bennük Szlovákia és a szlovákság, bízhatunk bennük mindnyájan, akik építünk, alkotunk s azt akarjuk, hogy boldogok legyenek az emberek valahára a Duna partjain. Szalatnai Rezső Szllovékiébaim járva Wagrarflemt Ünnepi tanácsülés az ezeréves Csongrádon Csongrád szeptember 30-tól október 7-ig terjedő héten emlékezik meg alapításának ezredik és felszabadulásának tizenkettedik évfordulójáról. A hét minden napján ünnepségeket rendeznek az ősi városban. Vasárnap a tanácsháza nagytermében tartottak nyilvános ünnepi tanácsülést, amelyen Nagy Imre, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke ünnepi beszédben ismertette a város történetét alapításától napjainkig. Elmondotta, hogy Csongrád lakói a történelem során milyen áldozatokat hoztak a város védelmében. A feljegyzések szerint Damjanich vörössipkás honvédeinek nagyrésze csongrádi volt. A tanácsülés elhatározta, hogy a Hazafias Népfrontbizottság kezdeményezésére pályázatot hirdetnek a város történetének megírására. Határozatot hoztak múzeum létesítésére, amelyet Csongrád alapítójáról, Étéről neveznek el. Október 7-én a szovjet csapatok iránt érzett soha el nem múló hála jeléül a Dózsa György téren hősi emlékművet avatnak. Vasércet bányásznak a Mecsekben Másfél évvel ezelőtt a Mecsek legmagasabb hegycsúcsának, a Zengőnek a lábánál kezdte meg működését a Zengővárkonyi Vasércbánya, ahol 35 százalékos vasércet bányásznak. A Mecsek első jelentősebb vasérc-lelőhelye eddig 30 000 tonna vasércet termelt, amelyet a Sztálin Vasmű használt fel. A bánya — egy táró és egy sejtakna — jelenlegi termelése napi 4—5 vagon. A vasérc után tovább kutatnak és a jelek szerint eredménnyel. ■Kedd, 1956. október 2. Ami jó és ami rossz az áruházakban Áruházaink, üzleteink az utóbbi hónapokban fokozódó gonddal törődnek a vásárlók érdekeivel, igyekeznek megvalósítani a zökkenőmentes, jobb áruellátást, kiszolgálást. Ennek a lehetőségét részben szocialista szerződések kötésével kívánják elérni; a Hazai Fésűsfonóval, a Goldberger-gyárral, a Pesterzsébeti Kötszövőgyárral létrejött szocialista szerződések értelmében ezek az üzemek bizonyos mintákat kizárólagos joggal gyártanak egy-egy áruház részére. Előnye az áruházak és üzemek közötti megállapodásnak az is, hogy ily módon létrejött a gyárak közvetlen kapcsolata az áruházakkal, az árut nem a nagykereskedelmi vállalathoz, hanem közvetlenül az áruházba szállítják. Ez olcsóbb is, célravezetőbb is a megfelelő áru kiválasztása szempontjából. Cipőben is sokkal nagyobb a választék az eddiginél. A közkedvelt, 70 forintos papucscipőből például tíz új változat és szín található az áruházakban, de a magas sarkú cipők hívei is megtalálják, amit keresnek. Gyermekcipőkben soha ennyiféle között nem válogathattak a szülők. Legcsinosabb az "áramvonalas, piros és drapp bőrcipő, mikroporusos talppal, de igen sok híve van a sima bőrből készült félcipőnek és az elnyűhetetlen darabel-bakancsnak is. A női konfekcióosztályon egy-egy modellből az idén már nem találunk több százat. A Debreceni Ruhagyár például csupán 300 darabot készít egyegy fazonból, ami azt jelenti, hogy egy városba csak néhány darab jut belőle. Megszűnik tehát az az uniformizált öltözködés, ami a női divatot az elmúlt években jellemezte. Jó kezdeményezés a Corvin Áruház harisnyaosztályáé, ahol megrövidül az áru útja az eladótól a vásárlóig, mert annál fizet és attól kapja meg az árut, akitől vásárolta. Ezt a Corvin egész földszintjén meg akarják valósítani a vásárlók érdekében. A Magyar Divatcsarnok a postai rendelések gyors leszállításával akar kedveskedni a vidéki vásárlóknak: 48 órán belül postán, vasúton vagy teherautón leszállítja majd a rendelt árut. Rossz az áruházak világítása. Néhol villanyfény és neoncső-világítás váltakozik, ami rendkívül szemrontó és zavaró. A berendezések legtöbb helyen korszerűtlenek, s nem tetszetősek, alapos felújításra szorulnak. A liftek előtt várakozók tömege szorong csúcsforgalmi időben: a Corvin Áruház esetében ezen rövidesen két új lift beállításával kívánnak segíteni, amelyek havonta körülbelül 20 000 vásárlót szállítanak majd. A sorbanállás, sajnos, megismétlődődik a pénztár, majd a csomagoló előtt is. Minél szélesebb körben kellene megvalósítani a Corvin harisnyaosztályán jól bevált egykéz rendszert a többi áruházakban is. Gyakran találkozunk azzal is, hogy az eladók nem elég udvariasak, sőt néha kifejezetten türelmetlenek a vásárlóval. Ezen legtöbbet az anyagi érdekeltség elvének széleskörű megvalósítása segíthet, amikor az eladó érdeke, hogy vevői kedveljék s visszatérjenek hozzá. Javulást jelenthet még az újabb generáció munkábaállítása, amelyet szakiskolákon képeznek arra, hogy munkáját megfelelő szakmai ismerettel és a kulturált kereskedelemmel együtt járó jó modorral lássa el. Még mindig nincs érdemleges változás a csomagolás, adjusztálás kérdésében sem. Gyakori eset, hogy a vásárolt csinos ajándék, amelyet megfelelő csomagolás még vonzóbbá tenne, apró, tépettszélű papírba gyűrve kerül a vevőhöz. Rendkívül fontos kérdés ez — exportunknak is egyik sarkalatos problémája! —, amely feltétlen javításra szorul. Az áruházak a csinosabb csomagolást hozzák ki például az egyszeri szállítás megtakarításából megmaradó összegből, amely a gyárakkal való közvetlen kapcsolatnál mutatkozik, vagy más önköltségcsökkentési intézkedés révén megmaradt forintokból, és a vevő kapjon végre gusztusos, kedvére való csomagolást a kedvére való áruhoz. (f. r.) Divatújdonságok A Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat a közeli napokban számos divatújdonságot hoz forgalomba. A szűk, alul rakott szoknyás kosztümök árusítását már a napokban megkezdték, majd az újszerű, bolyhos gyapjú férfi- és női sálak, valamint skót mintájú gyapjúsálak kerülnek az üzletekbe. Nők részére szövetköntösöket készítenek, selyemzsinór díszítéssel és övvel. Rövidesen megjelennek az üzletekben a madeira és rátét hímzéssel díszített ágykészletek is. Ezeket dobozba, illetve plasztik táskába csomagolva hozzák forgalomba. Ismét divatba jöttek az alsószoknyák és megkezdik árusításukat.