Magyar Nemzet, 1957. október (13. évfolyam, 20-46. szám)
1957-10-08 / 26. szám
4 A hazatért Szabó Miklós leleplezései így toborozták a tanúkat az ötös bizottság jelentéséhez Tegnapi számunkban már közöltünk egy részletet az emigrációból hazatért Szabó Miklós előadásából. Most egy másik passzust ismertetünk, amely arról szól, hogyan toborozták az ENSZ ötös bizottságának Jelentéséhez a "tárgyilagos" tanúkat. Adjuk át a szót Szabó Miklósnak, lássuk, mit tud e — a leghitelesebb tanú — erről mondani. Eleve komolytalannak tartottuk a bizottság munkáját Elhatározásomhoz a végső lökést azonban az úgynevezett ötös bizottság munkájával kapcsolatos események, valamint »a magyar ügy«-nek az ENSZ rendkívüli közgyűlés napirendjére való felvétele adta meg. Mint ismeretes, 1957 tavaszán érkezett meg az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése által megbízott, az úgynevezett magyar ügyet vizsgáló öttagú bizottság Ausztriába. Érkezésük előtt Kéthly Anna és Király Béla aláírásukkal ellátott levélben kérték fel Vidovics Ferencet, Havas Gábort, Sípos Lajost, valamint jómagamat, hogy gyújtsunk adatokat a bizottság munkájához, toborozzunk tanúkat. Levelükben utaltak arra, hogy olyan tanúkat kell a bizottság elé vinni, akik igazolják a szovjet intervenciót, a szovjet katonák "kegyetlenkedéseit«, az ÁVH-sok »kegyetlenségeit, és igazolják, hogy a felkelés »spontán« és*demokratikusi« volt. A felkértek közül csupán Havas Gábor vállalta ezt a tevékenységet. Mi, többiek, a bizottság munkáját eleve komolytalannak tartottuk. Egyébként maga Havas Gábor is. Havas Gáboron kívül dr. Pásztor Tamás és Pásztori Tibor lettek munkatársai a bizottságnak. Dr. Pásztor Tavirtás egyébként az eseményeket nem is ismerhette teljesen, hiszen már november 1-én, de legkésőbb 2-án indult Budapestről Bécsbe. Legalábbis, amikor én 3-án visszaindultam Budapestre, akkor ő már ott volt, ahol a Kisgazdapárt forradalmi rendkívüli megbízottjának mondta magát. őt egyébként az emigrációban széles körben azzal vádolják, hogy börtönévei alatt besúgótokkal igyekezett előnyhöz jutni, amit ő írásos nyilatkozatban el is ismert. Tanúvallomás napi 200 schillingért A bizottság kihallgatására jelentkezők különböző szűrőállomásokon mentek keresztül. Mindenekelőtt dr. Pásztor Tamás hallgatta ki őket és csak azokat engedte tovább, akiknek kihallgatása csak a nyugati körök által látszott kívánatosnak. A második kihallgatást a bizottság magyar származású tisztviselői végezték és a tanúk csak így, kellő előkészítés után, kerültek a tulajdonképpeni bizottság elé. A kihallgatásra általában a jelentős tanúk nem mentek el. Maguk a menekültek azt hangoztatták, hogy aki ezekre a kihallgatásokra elment — kettős kivétellel— azt főképpen a kilátásba helyezett tiszteletdíj vonzotta. A tanúk általában naponként 200 schillinget kaptak. Ez az összeg egy jó szakmunkás 20 órai órabérének felel meg. A bizottság még a kihallgatottak meghallgatása terén sem volt objektív. A kihallgatásokon jelenlevők szerint a ceyloni küldött a kihallgatások során többször kétségbevonta a vallomások tárgyilagosságát és különböző kérdéseket tett fel. A bizottság elnöke, Andersen úr, aki észrevehetően szimpatizált a kihallgatottakkal és távolról sem objektív megállapításaikkal, ilyenkor mindig közbeszólt, közbelépett a vallomástevő javára és helyzetének enyhítésére. Senki se tud a deportálásokról Rendkívül lényeges azonban az, hogy szinte valamennyi kihallgatott határozottan kifejezte azt a véleményét, hogy a Szabad Európa Rádió tevékenysége, a nyugati, főként az amerikai államférfiak és poli típusok megnyilatkozása, az Wsenhower elnök által az októberi események során kilátásba helyezett olyan gazdasági segély, amely "Magyarországot szabadságának teljes kivívása után Európa egyik leggazdagabb országává teszi" és általában a Nyugat magatartása tíz esztendő óta és az őszi események alatt döntően befolyásolta a magyarországi helyzet alakulását. Szinte valamennyi vallomástevő jegyzőkönyvbe és hangfelvételre mondta azt a határozott véleményét, hogy a magyarországi katasztrófáért Nyugatot és elsősorban Amerikát súlyos felelősség terheli. Pásztor Tamás egyébként elpanaszolta nekem ezen tevékenységének fejtegetése közben, hogy mindent elkövetett olyan tagok bevonására, akik a deportálásokat bizonyíthatnák, azonban nem talált olyanokat, akik erre vonatkozólag elfogadható adatokkal rendelkeztek volna. Ezzel kapcsolatban a bizottság tagjai is kétséget éreztek, s időközönként tettek fel kérdéseket, amelyekből ezeket a kétségeket észre lehetett venni. Ilyenkor — szintén Pásztor Tamás és mások előadása alapján tudom — Andersen elnök úr mentette meg a helyzetet a kihallgatott javára.. A jelenet — noha pillanatok alatt zajlott le — olyan hatást tett a jóhiszemű, a saját tisztességét mások számára is boldogan előlegező Bumburucz karfásra, mintha egy végeérhetetlen, egy testvérek között is legalább ötórás rémdrámát szenvedett volna el. — Nahát! — csak ennyit tudott mondani, de nem úgy MiVácska. — Most látta! — sütött föl arcán a diadal mosolya. — Puszit a mamának, s gyerünk. Egy ilyen dög miatt — vágott a fejével Cika felé — vétek lett volna összebalhéznunk, Dönti. S mosolygott ébren, s mosolygott álmában is,, mert a korai kelés s a hirtelen ivott konyak lovagi módon szólva:elbágyasztotta" kissé. Hanem aztán, amikor úgy tíz óra tájt az elágazáshoz értek s a gyárvonatról egy göthös, kivénhedt, özönvíz előtti vicinálisra kellett átszállni??! Először is a párnás kupé, ahová a szörnyű, a nyaktörően meredek lépcsőkön felkapaszkodtak, már eleve, már jóval a gyors megérkezése előtt dugig volt. Másodszor: a harmat fölszámadásával akkora lett a kánikula, hogy a verőfényben veszteglő kupé vas- és bádogrészei sütöttek szinte. Harmadszor: a vicinális , amikor elindult, majd minden eresztékében recsegve-ropogva lendületbe jött végre — akkora bakugrásokat művelt, hogy hősnőnk hol a fejét ütötte bele az ablakdeszkába, hol meg — hogy le ne harapja — a nyelvét volt kénytelen hosszú negyedórákon át a szájpadlásához szorítani, arról már nem is szólva, hogy kikészült idegeit elzsongítandó, még egy nyamvadt cigarettára se tudott rágyújtani szegény. Ó, nem azért, mintha a fülke "nem dohányzó" lett volna! Dehogy! Csakis azért, mert hiába ügyeskedett, a bakkecskét játszó kupé folyton elrázta gyufája elől a cigarettáját. Negyedszer: Bumburucz kortárs ahelyett, hogy figyelmes férjhez illően osztozni próbált volna hitvese bosszúságában, ö, egek! — olvasott, mi több: olvasás közben mosolyogni is képes volt. Csoda-e tehát, hogy mikor mindenből elege lett, és mármár a "megőrüléshez volt közel", hősnőnk roppantott egyet és így rivallt rá a békésen olvasgató Bumburucz karfásra: — Sétálni mentek? — Kik? Hova? — riadt föl olvasmányából Bumburucz kartárs. — Ezek! Innen! — kopogtatta meg a homlokát hősnőnk. — Ugyan. — Tagadja? Ni! Még most is, velem beszélve is vigyorog. Mit vigyorog? — Csak derülök, derülgetek, he-he. .. Bocsánat! — kapott hirtelen észbe a villámló hitvesi szemek láttán. — Ugye megbocsát? Paraszt vagyok, elhanyagoltam, drágám. Amire Millucska szusszanásnyit se eresztve a gyeplőn: — Tüzet! — röppent szájáról a parancs, de oly sürgetve, hogy nemcsak a férj, de a sarokban egy bóbiskoló pap bácsi is a zsebéhez kapott. Majd mikor végezt" már, s az első, mélyen vett szippantástól enyhült kissé a bosszúsága: — S most halljuk, mint derülgetett?* — kérdezte. — Ezen! — mutatta oda címoldalával a könyvét Bumburucz kortárs — Egy kollégától. Számaid a Csongortól kaptam. Jó fiú, csak... bogaras kicsit. Góré, a papírbegyűjtést intézi, de kutató is. Ritkaság-kutató. Folyton az ömlesztett anyagot bújja. Ezt a marhaságot is onnan, az ömlesztett anyagból ásta elő. Azt mondja — betűzte végig mutató ujjával a címlapot: — GEZOVÁR MONOGRÁFIÁJA ÍRTA: PELLE LUKÁCS dr. nyug. kir. közjegyző, aranykulcsos kamarás, a»Nimród« vadásztársaság t. d. elnöke stb. Mottó: "Kerettye kies lapalya: Képedet ha szivem zárja!* GEZOVÁR, 1924 ISTEN ÁLDJA A TISZTES IPART Hősnőnk, akinek fogalma se volt róla, hogy mit jelent a szörnyen tudományos hangzású "monográfia" szó, s ahogy mondani szokás: "kitérő magatartásit vett fel, s csak úgy foghegyről méltóztatott odavetni. — Izgalmas? — Ez? — képedt el, s meredt a "marhaség"-nak bekonferált könyvecskére Bumburucz kortárs. — Nem az? — vont vállat hősnőnk — Akkor meg... minek olvassa? Bumburucz kartárs — hála az imádott hitves hajmeresztő kérdéseinek akkora dilemmában volt, hogy, a nyálát is kiszáradni érezte. És méltán! Mert gondoljuk csak el: ha azt válaszolja, hogy "szivecském, édes, maga tévedésben van, csak a ponyvaregény szokott izgalmas lenni", hát ugorhat is ki főmeredek a kupéablakon, mert a kétségbevont intelligenciájú Millácska -tuti", hogy nemcsak az orrát húzza föl, de megtorlásul az ágyat az asztala mellől is száműzi bizonyos időre. Ha meg azt feleli, hogy "meleg is van, az út is hosszú, valamivel csak agyon kell ülnöm az időt", el lehet készülve rá, hogy ismét csak megkapja a magáét, mint prototípus, mint a modortalan, bűnösen önző férjek mintapéldánya, akik mosó-, szülő- és főzőgépnél egyébnek még álmukban se hajlandók tekinteni százszor szerencsétlen hitveseiket. — Hm ... Hogy minek olvasom? — húzta tehát az időt Bumburucz kortárs. — Igen, minek olvassa? — kötötte meg magát hősnőnk. — Elvégre és utóvégre... én is itt vagyok. Engem is a figyelmére méltathatna. — Kezdődik! — borzolta föl a balsejtelem Bumburucz kortársnak még a keze fején is a férfias, vöröses-barna pelyhet. — Mert... mert... — vágta ki a férjek örökös aduját — ... a munkámhoz kell, a "terület-kutatás"-hoz anyag. — ?! — Nézze csak, drágám — lett egyszerre fölényes, ám dicséretére legyen mondva: fürgén, készségesen fölényes Bumburucz kortárs. — Mi, ugye bár,a Gezővárra megyünk most? — No és? — No és. . . ha azt kérdezném például, hogy mit tesz, mi az értelme a Gezővár szónak, mit tudna felelni rá? — Mi mást? Azt hogy egy név, egy községnek a neve. — Helyes. De most magát ezt a nevet nézve: a vár az világos, a várról mindenki tudja, hogy mi? Igen ám, de itt a "gező« is. A nyakam teszem rá, drágám, hogy még sejteni se sejti, fogalma sincs róla, mi az hogy »gező"? — Úgy! S maga tudja? — Hogy tudom-e? Egér, mezei egér, pockocska! Innen tudom! Ebből a könyvecskéből, drágám! — S boldog? — Miért? — Hogy tudja ... Hogy behűtötték, hogy az utcájába ment valaki vén salabakterrek. Már megbocsásson, drágám — méltatlankodott Bumburucz kortárs. — De mért hűtöttek volna be? — Mert annak — jelentette ki a lehető legszilárdabb meggyőződéssel hősnőnk —, hogyGezővár annyi mint Egérvár" nincs, nem is volt s nem is lesz értelme. Az egér lyukban él. Az egér egy vacak kis rágcsáló. Se lakni, se építeni nem szokott várat. — S a hód? — védte ki hősnőnk döfését,, s lendült azonnal támadásba Bumburucz kortárs. — Miféle . .. "a hód"? — Egy másik, egy sokkal nagyobb, sokkal intelligensebb rágcsáló. A .. .hogy is hívják? — csapott rá vércse tekintettel a könyvre. — Itt van! A Castor fiber. Hossza, márhogy egy jól fejlett hímé: 75—95 centiméter, vállmagassága 30 centiméter, s a farka ugyancsak 30 centiméter. — Hallja-e?! — jött ki a sodrából hősnőnk. — Vagy beszél értelmesen, vagy... nem tudom, mit csinálok...?! Az előbb még "gező", most meg "hód"? Hogyisne! Vagy az egyik, vagy a másik! Elegem van a hadovából! Amire Bumburucz kortárs, rögtön behúzva a nyakát és bátorsága imént még fennem csattogó lobogóját. — Igaza van — mondta. — Csak tapsolni tudok a logikájához, drágám. S ha megengedi, inkább a szerzőnek, dr. Pelle Lukácsnak adom át a szót. Átadhatom? — Miattam?! — Tehát:Miután kópjás, kacagányos eleink meghódították vala Isten rettentő ostorának, Attila királynak örökét, a Kárpátok koszorúzta, tejjel-mézzel folyó, aranykalászos rónaságot, a harcok elültével a vérrel szerzett országrészek pacifikálása következett el, amikor is a Szittyaföldről el-ikiviharzott s egész Európa szívéig hatolt vitézek egyik csoportja (róta) szeretett községünk határába is eljutott, s bőven találván füvet a lapályon, vadat a ciheresekben, valamint halat a már akkor fűzfákkal kísért Keretytye folyóban, népgyűlést (kurulta) hívott össze, s úgy határozott, hogy eddig és ne tovább, azaz: a tartós letáborozás mellett tört lándzsát." (Folytatása következik.) VIIBA JV E It A CIVILTŰRBOTRÁNY (MEZŐVÁROTT \^CSOKOZSAIJ A lalr,, vajmi nyögvi nyerő orvosság!'1 , Magyar NetMel Követi kinevezések A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a külügyminiszter előterjesztésére Zágor György rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert a Magyar Népköztársaság kairói követségének vezetésére kapott megbízatása alól. Szabó Imre rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert pedig e tiszte, valamint a Magyar Népköztársaság római követségének vezetésére kapott megbízatása alól felmentette. Az Elnöki Tanács Szíjártó Lajost rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté nevezte ki és megbízta a Magyar Népköztársaság kairói nagykövetségének vezetésével. Zalka András rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert a Buenos Aires-i követség vezetésére kapott megbízatásának érintetlenül hagyásával megbízta a Magyar Népköztársaság képviseletével a Bolíviai Köztársaság területén. Megjelent a Narodne Novine Szeretettel üdvözöljük új laptársunkat, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének most megjelent hivatalos lapját, a Narodne Novine-t. A lap első számában Ognyenovics Milán, a Szövetség főtitkára "Új úton" című vezércikke részletesen foglalkozik a lap és a Szövetség feladataival. "A legfontosabb feladatok egyike kétségkívül a forradalmi munkás-paraszt kormány támogatása kitűzött céljai megvalósításában, abban az erőfeszítésében, hogy az ország minden polgárának, így a nemzetiségi kisebbségeknek is biztosítsa az Alkotmányban lefektetett összes jogokat." A magyar—jugoszláv viszony fejlődéséről megállapítja: "valamennyien örömmel üdvözöltük a két szomszédos szocialista ország viszonyának megjavulását és mély meggyőződésünk, hogy a baráti és testvéri kapcsolatok Jugoszláviával mind jobban meg fognak szilárdulni". A lap feladata lesz, hogy "tárgyilagosan tájékoztassa olvasóit a jugoszláv nép életéről, eredményeiről és problémáiról". "Mint ismeretes, a Délszlávok Demokratikus Szövetsége tagja a hazafias Népfrontnak" — írja a lap — "a Hazafias Népfront keretében a mi Szövetségünkre is nagy és felelősségteljes feladatok várnak, mindenekelőtt a délszláv nemzetiségi kisebbséggel kapcsolatban." "Bizalommal és őszinte optimizmussal nézünk a jövőbe. Bizakodásunk annál inkább jogosult, mert eddigi munkánkban máris éreztük a kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt tényleges segítségét és ez a támogatás napról napra nagyobb és hathatósabb lesz« — fejezi be cikkét Ognyenovics Milán. Ifjúsági házak országos hálózatának kiépítését tervezi a KISZ A KISZ október végén sorra kerülő első országos értekezletén megtárgyalják a fiatalok az ifjúsági szövetség kulturáis terveit is. A tervek egyik érdekessége, hogy a KISZ a következő hónapokban, években ki akarja építeni az ifjúsági házak országos hálózatát. Az ifjúsági házak feladata az lenne, hogy minden nagyobb városban, kerületben a fiatalok művelésének, szórakozásának központjává váljanak. Az ifjúsági házakban helyet kapnának a fiatalok öntevékeny művészeti együttesei, a különböző szakkörök és az ifjúsági klubok. Kedd, 1957. október 8. Disszidálás elősegítéséért, vöröskeresztes adomány megdézsmálásáért, devizabűntettért 40 börtönbüntetés A Fővárosi Bíróság tegnap délben hirdetett ítéletet Sze■keres János és társai bűnperében. Szekeres János az októberi ellenforradalmi események alatt sodródott a Magyar Vöröskereszt központjához, majd november 7-én elnöke lett a jogtalanul megalakított úgynevezett ideiglenes intéző bizottságnak. A kormány által kinevezett kormánybiztos rövidesen felmondott Szekeresnek. Kapcsolata azonban nem szűnt meg a Vöröskereszttel: a szállítási osztályon dolgozó ifj. Szerencsés Istvántól vöröskeresztes űrlapokat szerzett s megegyeztek abban, hogy ezeket Szekeres disszidálni szándékozó pesti lakotoknál jó pénzért értékesíti, s a hasznon majd megosztoznak. Szekeres hamis adatokkal kitöltötte a vöröskeresztes papírokat és átadta egy kilenctagú disszidálni szándékozó csoportnak, azzal, hogy a vöröskeresztes űrlapok védelme alatt könnyebben elhagyhatják az országot. Negyvenötezer forintot kért csupán a "kis szívességért". Tizenötezret kézhez is kapott, a többi csak a sikeres határátlépés után lett volna esedékes. Csakhogy a határátlépés nem sikerült és Szekeres a közokirathamisításért, valamint a csoportos tiltott határátlépés előmozdításáért negyvenötezer forint helyett kétévi börtönt kapott. Csasznik Andor mint tolmács és kocsikísérő működött a Vöröskeresztnél. Ellene is csoportos, tiltott határátlépés előmozdítása a vád, Csasznik ugyanis nagyobb csoportot kísért át a határon. Ezenkívül bűnbandában elkövetett lopás is terheli a lelkiismeretét. December 3-án ő vette át az indiai nép segélyadományát a Magyar Vöröskereszt részére s útközben a rakodómunkásokat rábeszélte: dézsmálják meg a szállítmányt, hogy nekik is jusson valami. A lopott holmit kilenc felé szétosztották. Csasznik Andor háromévi börtönt kapott. Hét társát, akik ugyancsak részt vettek az indiai segélyadomány megdézsmálásában, tevékenységük súlyossága szerint részben börtön- és felfüggesztett börtönbüntetésre, részben pénzbüntetésre ítélte a Fővárosi Bíróság. A külföldre szökött ifj. Szerencsés István csoportos tiltott határátlépés előmozdításáért, tiltott határátlépésért, valamint orgazdaságért egy év és négy hónapi börtönbüntetést kapott. Csernai Ferenc, aki szintén részt vett a csoportos tiltott határátlépés előmozdításában, hathónapi börtönbüntetéssel úszta meg akkori működését. Balla Gerőt és Szekeres Tibort a tiltott határátlépés előmozdításának vádja alól a Fővárosi Bíróság felmentette. Idős Szerencsés Istvánt, a Vöröskereszt kocsikísérőjét deviza-bűntettben mondta ki bűnösnek a Fővárosi Bíróság. A Nyugatra szökött Oroszi Lászlótól ugyanis közel ötszáz gramm magas finomságú aranyat és egy gramm platinát vett öt megőrzésre, s elrejtésre. Hiába járt azonban az arany kézről kézre, mégis kiderült a rejtegetés s idős Szerencsés István most egy évi és hat hónapi börtönbüntetése alatt elmélkedhetik azon, érdemes volt-e? Az ítélet nem jogerős. — A higiénikusok hévízi vándorgyűlésén mintegy hzatszáz résztvevő jelenlétében határozatokat fogadtak el és ezeket az egészségügyi kormányzat, illetve a Minisztertanács elé terjesztik. Elhatározták, hogy 1959 tavaszán nemzetközi higiénikus kongresszust hívnak össze. RÁDIÓMŰSOR Kedd, október 8. KOSSUTH 18.10: Népi zene. B.-10: Indulók és dalok. 0.00: Gyermekműsor. 10.10: Riport. 10.20: Balettzene. 11.00: Regényismertetés. 11.20: Ajándékműsor. 12.10: Szórakoztató zene. A Moszkvai Rádió műsorából. 13.00: Fodor József verseiből. 13.10: Operarészletek. 14.00: Könynyű szimfonikus muzsika. 14.40: Az Ifjúsági Rádió természettudományos folyóirata. 15.00: Fiatalok sakkiskolája. 15.10: Népdalok, csárdások. 16.10: Nyekraszov verseiből. 16.40: Orosz népdalok. 16.50: A Buenos Aires-i Rádió ajándéklemezei.. 17.15: Riportműssor. 17.30: Szív küldi... 18.30: Szabó József zongorázik. 18.45: Ipari rovat. 10.05: Emil Stehl zenekara, Chevalier és Josephine Baker énekel. 19.20: Regényismertetés. 20.25: Közvetítés a zenerajongók nyilvános hangversenyéről. 22.15: Verses öszszeállítás. 22.35: Német Zenei Hét. Brahms-est. 0.10: Tánczene. PETŐFI. 14.20: Operettmelódiák. 15.00: Kamarazene. 15.35: Felolvasás. 16.05: Nemzetközi kérdések. 10.15: Operaészletek. 16.50: Boldogság. Gorkij elbeszélése. 17.00: Cirkuszban ... 17.30: Rádiószabadegyetem. Útbaj) a bolygók felé. 18.00: Fúvós hangverseny. 18.30: Énekszámok. 19.03: Ezer szó oroszul. 19.15: Népi zene. 19.45: Üzemi lapszemle. 20.00: Magyar könnyű dalok. 20.20: Kutatóúton a Nílus völgyében. 20.40: Armstrong-együttes játszik. 21.03: Népdalok. 21.30: Amerikai népdalok és balladák. 22:00 Tánczene.