Magyar Nemzet, 1957. december (13. évfolyam, 73-96. szám)
1957-12-31 / 96. szám
_r____ Szilveszter/ IHenü „Megbolondított ’* 5 töltöttkáposzta, tordás lacipecsenye, pontypörkölt és túróscsusza Milyen eleven így Szilveszter-tájt egy-egy étterem, vendéglő konyhája! Mennyi leleménnyel, ötlettel, s munkával várják mindenhova a vendégeket, hogy jó hangulatban fogadhassák az új esztendőt! Három szakács sürgölődik a Béke Szálló konyhájában napok óta s Glazer József főszakács vezetésével előkészít mindent a finomabbnál finomabb falatokhoz. Valóságos stratégiai tervet dolgoztak itt ki, hogy mind a nyolc helyiségben jól el legyenek látva azok, akiket a véletlen a Béke Szállóba sodort az óév búcsúztatására. Több mint kétezer vendégre számítanak és ehhez mérten készítik máris a füstölt hússal a megbolondította töltöttkáposztát, spékelik szalonnadarabkákkal a nyúlgerincet, vagdalják a hófehér pulykamellet, főzik a kocsonyát... Megérkezett a 46 kilós óriásharcsa Hogy mi lesz még? Házi disznótoros, malacpecsenye, tordai lacipecsenye párolt káposztával, töltött borjú, korhelyleves, farsangi fánk, s ki tudná felsorolni, még hányféle. Aki menüt akar, 40 forintért ehet erőlevest, hidegfogast tartármártással, malac- vagy jércesültet (babonás csirkét ne egyék, mert kikaparja a szerencséjét) és farsangi fánkkal fejezheti be az étkezést. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy 8000 üveg különböző borból választhatja ki az étkek leöblítéséhez az italt; pezsgőből is van a raktárban vagy 600 üveg, a pincében meg 80 hektó bor várja, hogy elfogyaszszák, azt hisszük, senki sem marad szomjan ezen a Szilveszteren. Akar 5,60-ért 1000 forintos pénzeszsákot? Esetleg fél disznót hatvanötért? Azt is talál a Béke cukrászatában — persze marcipánból, csokoládéból és más hasonló "alkatrészekből". Számos apró ötlettel kedveskedik Tóth Lajos, a cukrászat vezetője, hogy felejthetetlenné tegye az idei, felszabadult, jó hangulatú Szilvesztert ezzel is. Kiskocsma, kispörkölt, kis korsó sör mellett is vigadhat, aki ezt szereti, a szolnoki halászszövetkezet Népszínház utcai csárdájában. Igaz ugyan, hogy a pörköltet itt pontyból készítik, halászlét pedig három-négyféle halból, de az ám a finom!46 kilós óriásharcsát küldtek ma reggel Szolnokról, akkora, mint egy malac, bárddal hasogatják hófehér húsát. Molnárné, a vargabéles és túróscsusza professzora dirigálja a csusza gyúrását, nyolc tojást ütnek bele két kiló lisztbe, jó keményre gyúrják, vékonyra sodorják, majd kézzel szaggatják a gyönyörű sárga tésztát, azután hófehér ruhával letakart szárítópolcra teszik, hogy szikkadjon. Kifőzni csak akkor fogják, amikor a vendég megrendeli, frissiben, merthogy a túróscsusza csak így igazi! Juhászné, a halászlevek tudósa is tesz-vesz, előkészül. Mert aki a halétket nem kedveli, Szilveszterkor hadd kapjon kedve szerint rántott bordát, borjúlábat, flekként vagy éppen kocsonyát. De ki tud ellentállni a piros lében úszkáló fehér húsú harcsának vagy éppen a halfatányérosnak? Kevesen... Fülét-farkát papírburokba takarják ... Azok számára, akik otthon búcsúztatják az ó-esztendőt, a Páva utcai Csemege hidegkonyha készíti a jobbnál jobb falatokat. Tizenegy óriás sütőben párosával sült friss, ropogós malacsült, zsírral locsolgatják, fülét-farkát papírburokba takarják közben, hogy meg ne égjen a finom falat... No és a saláták! Halsalátából szerencsét hozó négylevelű lóherét formál Tárgyíkné ügyes keze, fehér pettyes piros gombák díszítik a másik salátástálat — valóságos kis remekmű mindegyik. Van itt vagy húszféle francia saláta: gomba, karfiol, borsó, orosz hússaláta, no meg majonézes burgonya, amiből nem győznek sohasem eleget készíteni. Kocsonyából is jócskán főztek: 300 kiló hal- és sertéskocsonya kerül az apró műanyagtálacskákba, de készül tormás sonkarolád, töltött borjú, rántott hal és kacsasült is anynyi, hogy csak legyen, aki elfogyassza. S mert egy kis édesség is jólesik a házibálok, piknikek résztvevőinek, bekukkantottunk a Csemege Vállalat cukrászüzemébe is. Marcipán-vekkerórán a csoki-mutató éjfél előtt öt percet mutat, bohócfejül egy másik zsúrtorta közepén BUÉK-ot kívánva, szerencsepatkó díszíti a másikat. Horváth Ferenc, a "malackirály", futószalagon, előregyártott "elemekből" készíti a csokikrémmel töltött, marcipántestű kis malackákat; 5000 darabot küldenek szét belőle az üzletekbe holnap estig. Veress Tibor üzemvezető a Pálma-roládra a legbüszkébb: cukrozott gyümölccsel ízesített párizsi krémmel töltik meg ezt a tésztát é s biztos, hogy nem vallanak vele szégyent. Nagy Szilveszterre készülnek mindenütt, amihez jó mulatóst kívánunk mindenkinek .. (f. r.) ____Magyar Nemzet_____ Kedd, 1957. december 31. Így kell szilveszterezni! (Kizárólag az év utolsó napján használható párbeszéd. Csak éjfél előtt mondhatjuk el, mert utána már nem forog a nyelvünk, hanem körülöttünk az egész szoba.) MI A SZILVESZTER? — Az év vége, legeslegutolsó estje. Olyan, mint az utolsó forint: éppen jó, ha van, de sokat már nem lehet vele kezdeni. éne MELIS, MIT LEHET? — Enni, inni, táncolni, énekelni hajnalig. MIÉRT CSAK EDDIG? — Mert ilyenkor már illik ágyba vagy az asztal alá feküdni. KI TALÁLTA KI A SZILVESZTERT? — Nem tudom, de istekuccse szobrot érdemelne! VAJON MIÉRT? _ — Hogy újév reggelén legalább a szobor álljon szilárdan a talpán, ha mi négykézláb kocogunk is haza a muriból. NONO, NEM KÉNE ANYNYIT INNI! — Hát igen, ezt mondja az asszony is. De becsípni jó. Több nedűt már úgy sem szívhatunk fel 1957-ben, akkor meg gyerünk az itallal! HOL SZOKÁS SZILVESZTEREZNI? — Mindenütt jó, de legroszszabb otthon, mert ilyenkor csak a saját ételünk és italunk fogy, nem a másé. Menjünk tehát vendégségbe. MIVEL LEPJÜK MEG A HÁZIGAZDÁT? — Azzal, hogy mindenét megesszük és elisszuk. Cserébe érte éjfélkor boldog újévet kívánunk. — MIT KÍVÁN NEKÜNK? — Azt nem merem leírni. MIT FOGADJUNK SZILVESZTERKOR? — Egy szabad autót és azt, hogy jövőre minden másként tESZi TEHÁT 1958-ban? — Sajnos, minden marad a régiben... Kinizsi Andor Bemutató : Hónapok és évek Kimondod: december, kimondod: január. Egyiknek édes az íze, a másiknak kesernyés. Attól függ, milyen emléket hordoznak elmúlt életünkből. Van olyan hónap, amelyik úgy borul ránk, mint árnyas fa, s van, amelyik szúr, bánt és keserűségre emlékeztet. Elgondolkozunk, visszaidézünk valakit, a hangját, a mozdulatát és akkor azt mondjuk hirtelen: igen, januárban volt... Az a másik dolog pedig ... augusztusban történt. Ha valaki hónapok szerint csoportosítaná életének elmúlt eseményeit, rájönne: vannak kedves, szelíd hónapok és vannak goromba hónapok. S minden hónapról, már a neve említésekor, egy kép villan fel előttünk. Játszadozom így a hónapok nevével, ízüket kóstolgatom, s kimondom halkan: január. Befagyott az ablaküveg, kapargatom a körmömmel, kis nyílás támad, azon át nézem, hogy zuzmarásak a kertben a fák. Apám jön a kertből, kucsma van a fején, így látom mindig. Január: érzem a hideget is. Február: Csengettyű csilingel a szán elé fogott lovak nyakán. Március: friss, arcot pirosító szelek fújnak, s azt mondja egy hang rekedten az örömtől. »A túlerővel szemben nem állhatok ellent!" — a másik pillanatban már nyomják is az öreg gépek Heckenast nyomdájában a tizenkét pontot. Egy sápadt ifjú a falnak dőlve olvassa, piros láztól ég az orcája. Talán Jókai volt a mai Szép utca falának dőlve. Április: Egy kibontott hajú nő fut mindig előlem, ó, egyszer utolérem! Május: Fekete volt a haja, piros szegfűt küldött egy könyv lapjai közé préselve. A nevét is megmondom: Verának hívták, ő volt az első. Egy lepke pedig lehullott akkor az orgonabokorról, s kiderült, hogy csak hernyó. Mindig ezt látom. Június? Július és augusztus? A nyárról nekem mindig vakító fehér falak jutnak az eszembe, az udvaron nehéz lovak patája dong és mérges legyek csípnek. Hajnaltól késő estig duruzsol a cséplődob hangja. Barnára pirítja a nap a nőie karját és vérpiros, mézédes, ropogós a dinnye belé. Szeptember. Hallod a csengettyűszót? Mintha ezervoltos áram berregtetné ezt a csengőt a szívünkben. Érezzük egy pillanatra a padló olajos szagát, a szivacs és a kréta kesernyés illatát. Van ennél kedvesebb, kellemesebb illat? Iskolában ülünk és figyelünk. Hallod? Berreg a csengő... Sajnos, csak a szívünkben. Szeptember, szeptember: egy gyermeket látok ballagni vonalas füzettel a hóna alatt, valahol nagyon messzi egy régi szeptemberben. December: béke van bennem. Csillagot látok és fenyők gyantás illatát érzem. Harangoznak? Valahol nagyon-nagyon messzi. Hóban jönnek nesztelen léptekkel lámpás emberek és én eltakarom arcom anyára kötényével: jaj, most hallom meg, hogy nyikorog a kiskapu, üvegcsengő szól és sok fényes gyertya gyúl egy régi fenyőn. Olyan távol van már, hogy alig hiszem. Igaz lehet. Vagy csak mese? A harang és a csengettyű se valódi? Mindegy, én hallom, ha kimondom: december. Végtelen béke van bennem. Üdvözlégy esztendő vége, s köszöntsék újév ... Illés Sándor Találkozás a szerencse-asszonnyal Valamikor Fortuna »személyesítette« meg az emberek szerencse-álmát. Híres, szép istenasszony volt és arról is igen nevezetes, hogy csak keveseket vett fel száguldó szekerére. De az istennők is halandók. Az emberiség rájött, hogy nem érdemes a szerencsét nőkre bízni és kinevezte szerencséthozónak a kéményseprőket. Fortuna asszony azonban nem hagyta annyiban a dolgot, hanem elment kéményseprőnek. Ma a szerencse-asszonyt Kovács Mártonnénak hívják és a XII. kerület kéményseprő vállalatánál dolgozik, ő Budapest egyetlen női kéményseprője. — Mi szél hozta erre a pályára? — kérdezem tőle, s amikor beszélni kezd, nem éppen szerencsés élete bontakozik ki előttem. Hét évvel ezelőtt, amikor dolgozni jelentkezett, ezt a szakmát ajánlották. Ekkor már egy négyéves kislány anyja volt. Férjét, aki szintén kéményseprő volt, szerencsétlenség érte, lezuhant a magasból. Két évig egyedül tartotta el a családot. Közbenmegszerette a munkatársakat, a tetők birodalmát, az öregurasan pipázó kéményeket... — Jó érzés hideg szobában vacogó embereken segíteni, akik nem tudnak begyújtani, mert nem szelet a kémény — mondja és kormos arcából csillog a szeme. Hét év óta takarítja a kazánok, kemencék gyomrát, vési a falakat, építi és tisztítja a kéményeket. Azt mondják róla, úgy dolgozik, mint a férfiak — csak éppen vidámabban. Eddig két gyereket dobott be kéményükön a gólya. A négyéves kisfiú már »szerencsegyerek«. Közben repül az élet. Időnként új söprűt kell kérnie a raktárból, mert a régi szőrszálait kitépik a babonás budaiak. Budapest egyetlen szerencse asszonya boldog és elégedett. Amikor azt kérdezem tőle, van-e valami különös kívánsága, amit megírhatok, csak annyit mond kedvesen: boldog új évet! Remélem, szerencséje lesz és kívánsága beteljesedik. (L.) MÉG ÉLT A KÖZÉPKORBAN AZ ŐSBABYLONI HOLD-VALLÁS HlefUfrí felfedezés treuxau városában A Dél-Törökországban folyó ásatások most meglepő bizonyítékát szolgáltatták annak, hogy időszámításunk XII. századában ezen a területen még élt az ősbabyloniai vallás, a Sin-Holdisten kultusza. Sin volt a babyloni vallás hosszú szakállú, fényt és bölcsességet adó holdistene. Az időszámításunk előtti II. évezredben egy Harran nevű város volt a kultusz híres központja. A mai Törökország déli részén elterülő egykori város a Bibliában is szerepel. A holdisten városa .A város jelentősége emelkedett vagy csökkent aszerint, hogy milyen szerepet juttattak neki a babyloniai uralodók, de a vallási kultuszok minden fajtája televény talajra lelt Harran falai között. Az utolsó babyloniai király, Nabonidus, igyekezett Sin-Holdistent tenni a sűrűn benépesített mezopotámiai pantheon vezető istenévé, de a többi vallás papjai annyira ragaszkodtak a többi főistenhez, hogy ármánykodásuk elől Nabonidusnak végül is a vadonba kellett menekülnie. Később viszszatért ugyan, de Cyrus perzsiai király i. e. 539-ben legyőzte Nabonidust és elfoglalta a birodalmát." Ezeket írja a város időszámításunk előtti történetéről most közzétett tanulmányában David Storm Rice angol régész. Az eltűnt templom A továbbiakban beszámol arról, hogy az arab hódítás nem csökkentette a város jelentőségét: erős falakkal ellátott, fontos muzulmán kereskedő központ volt egészen addig, míg a mongolok el nem foglalták időszámításunk XIII. századában. A lerombolt város falait lassan betemette a föld, S ezek a most felszínre került romok rendkívül érdekes "vallomást" tettek a kutató régészek előtt. — Az egykori babyloniai város önálló életének végeszakadt ugyan — írja D. S. Rice —, de az életben maradt lakók — őseik szellemi örökségét őrizve — szilárdan ragaszkodtak Sin-Holdistenhez. Ennek a konzervativizmusnak beszédes példája az, hogy a római birodalomnak sem a feltűnése, sem az elsüllyedése "nem érintette a holdistent" a kereszténység is megállt a város falai előtt, s még a hódító Izlám is megalkudott kezdetben a harvani csökönyösséggel: megengedte, hogy ősi formájában építsék újjá Sin isten templomát. Ez a templom azonban a mongol invázió során a földdel vált egyenlővé. Helyét a legutóbbi időkben évtizedeken keresztül kutatták, eredmény nélkül. Szaladin szultán mecsetjei Most aztán D. S. Rice régész érdekes leletre bukkant. Egy vésett feliratú márványtáblát talált a harvani romrétegek mélyén, amely bizonyítja, hogy a muzulmánná lett város mecsetjét legvégső formájában Szaladin szultán idejében, i. u. 1174-ben építették. Szaladin már nem volt olyan türelmes a Sin-vallással szemben, legalábbis erre utal a felirat szövege, amely szerint a mecsetet "a holdisten temploma fölé emelték". Ugyanekkor a holdisten hívőit is üldözni kezdték — tehát ebben az időben még élt az ősi babyloniai vallás Harran falai között. Az ékírásos kőtáblak Most már a mecset alatt kezdett ásatni Rice: megtalálták az ősi holdisten-térrplom főbejáratát. Mélyen, a kövek alól három kőtábla került napfényre, mindhárom ősmezopotámiai ékírásos felirattal és olyan végetekkel, amelyek az imádásban részesülő holdsarlót, a holdisten egyéb szimbólumait és Nabonidust, az utolsó babyloniai királyt ábrázolják. A három kőtábla új irányt adott a további kutatásnak: a régészek remélik, hogy feltárhatják az ősi templom további épen maradt részeit. A kutatásnak tudományos jelentősége növekszik azáltal, hogy adatokat találtak arra vonatkozóan is, hogy Harran városa fontos muzulmán arab védelmi város volt a XI. században, az európai keresztes vitézek támadásai során. — Az eddig elért eredmények is figyelemre méltóak — írja D. S. Rice —, mert szemmel látható emlékeit találtuk meg egy olyan vallásnak, amely leghosszabb ideig állt fenn eddig történelmünk során. a mecseki térben Fenn a Misináié tőn már barátságos hófoltok teszik teljessé a téli táj derűjét és negyven piros arcú csillogó szemű kisleány és kisfiú — 3 évtől 12 évig — boldog zsivajjal tölti meg a Mecsek ápolt sétaútjait. A SZOT-üdülő felett 5 perces sétaútra van a SZOT mecseki gyermeküdülője. A szülők a mecseki SZOT- üdülőben pihennek, a kisgyerekek néhány percre tőlük a Gyermeküdülőben. Együtt és nincsenek mégsem egymás terhére. A szülők vagy az egyedül üdülő anyukák csak napi 3 órát tölthetnek együtt gyerekeikkel, egyébként ők is, a gyerekek is szabadok. Zavartalanul pihenhetnek és a maguk körében szórakozhatnak. S ez így jó szülőnek is, gyereknek is. Rokonszenves intézmény. Kálnai József, a Gyermeküdülő vezetője lelkes pedagógus. Meleg hangon beszél nem könnyű munkájáról: — Sok szeretetet, kellett magával hoznia annak, aki erre a feladatra vállalkozott. Ez nem laktanya, nem is intézet, hanem üdülő... Ezt a fegyelmezésnél sem szabad egyetlen pillanatra sem elfeledni... Bonyolulttá teszi a munkát, hogy a korhatárok szélesek. A 3 éves kisgyerek olykor ,nagyon önállótlan, a 12 éves olykor nagyon önálló ... Aztán az idő is rövid. A nevelőnek szinte órák alatt kell kéthetenként negyven gyereket megismernie, hogy megfelelő módszert alkalmazhasson az otthoni helytelen megszokások felfüggesztésére. Az öt és fél éves szombathelyi Andriskát például — aki zenei téren különösen tehetséges kisfiú — otthon a nagyapai nevelés azzal kényeztette, hogy este csak mikor kell lefeküdnie. Itt 2—3 este külön kellett vele foglalkozni, s az órák átigazításával becsapni, csakhogy kellő időben lefeküdjék. A 3 éves kis Sárika édesanyja boldogan állapította meg, hogy kislánya a tejcegrízt — amit otthon »nem szeretett« — itt jóízűen elfogyasztotta. Naponta 2—3 órát a gyerekek iskolai tanulmányaival is foglalkozunk, és arra törekszünk, hogy az ott töltött két hét egészségileg és szellemileg egyaránt hasznos legyen. (». a.) Boldog újévet kívánunak ANNA ESZPRESSZÓ PIPACS APOSTOLOK | kis ROYAL - KIS MACKÓ budapest-kÁvéhAz savov BUDAVÁR szinhAz mackó BAROSS-ÉTTEREM VADÁSZKÜRT GRESHAM 1 , ZÖLDFA JEREVÁN BORHARAPÓ- 1 KIS FÓRUM HALVENDÉGLŐ MÉZES MACKÓ KEDVES VENDÉGEINEK Az ÉTTERMI ÉS BÜFÉ VÁLLALAT DOLGOZÓI