Magyar Nemzet, 1957. december (13. évfolyam, 73-96. szám)

1957-12-11 / 81. szám

2__ Tízéves a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja Berlinből jelenti az MTI. E napok­ban ünnepli fennállásá­nak 10. évfordulóját a De­mokratikus Németország Nem­zeti Frontja. Tíz évvel ez­előtt, december 6-án és 7-én rendezték meg Berlinben az első német népi kongresszust, amelyen közel kétezer küldött vett részt Németország min­den részéből, különböző világ­nézetek és pártok képviseleté­ben. Az első népi kongresszus annyiban jelentett nagy lépést előre, hogy olyan széles népi mozgalmat sikerült létrehozni, amely 31 hónappal a fasizmus leverése után a munkásosztály vezetésével lépett a politikai élet porondjára. Ezen a népi kongresszuson hangzott el az első elvi vita Németország jö­vőjének két útjáról is. A népfront-mozgalom kez­dettől fogva antimilitarista jelleget öltött, kezdettől fogva küzdött az amerikanizmus és az antibolsevizmus ellen s a középrétegek megnyerésének jelszavát írta zászlajára. E téren a tízéves mozgalom ko­moly sikerekre tekinthet vissza. December 6-án a De­mokratikus Németország Nem­zeti Frontjának elnöksége ülést tartott és ezen elemezte az eddig megjárt utat s ki­­­­tűzte a jövő feladatait. Az el­nökség december 12-én nyilat­kozattal fordul a német nép­hez, amelyben ismerteti a to­vábbi célokat és feladatokat. Az amerikai hadügyminiszter N­y­ugat-N­ém­e­t­országban Berlinből jelenti az AFP. McElroy, amerikai­­hadügymi­niszter, kedd délben London­ból repülőgépen Nyugat-Ber­linibe érkezett. A hadügymi­niszter villámlátogatása alkal­mával megszemléli a Nyugat- Berlinben állomhásozó hatodik amerikai gyalogezredet, majd estére Nyugat-Németországba repült. McElroy látogatásával kap­csolatban a Német Szociál­demokrata Párt sajtószolgálata hangoztatja: mindenki tisztá­ban van azzal, hogy McElroy az amerikai csapatok megláto­gatásán kívül azért is jön a Német Szövetségi Köztársaság­ba, mert a szövetségi kor­mánnyal megbeszéléseket kí­ván folytatni annak arra irá­nyuló hajlandóságáról, hogy megengedje közepes hatósu­garú rakéták kilövési támasz­pontjainak kiépítését Nyugat- Németországban. Szakemberek azt állítják, hogy a közep­es hatósugarú rakéták minden további nélkül elláthatók atomtöltetű robban­tófejjel. Ebben az esetben sem szükséges McElroynak sokáig tárgyalnia a szövetségi kor­mánnyal, mert már hosszabb idő óta megkezdték atomtölte­tű robantófejek tárolását Nyu­­gat-Németország különböző ré­szein, anélkül, hogy Bonn ez ellen tiltakozott volna. A ciprusi hatóságok letartóztattak 150 tüntetőt Nicosiából jelenti az AP. A ciprusi hatóságok közölték, hogy a Ciprus különböző ré­szeiben hétfőn lezajlott tün­tetések százötven részvevőjét letartóztatták, azonban legna­gyobb részüket óvadék ellené­ben ismét szabadlábra helyez­ték. A hivatalos bejelentés sze­rint a tüntetések alatt a rend­őrség húsz tagja megsebesült, tizenegy tüntetőt pedig kór­házban ápolnak. . . v .■.. Nem hivatalos közlések sze­­rint 150—200 tüntető sebesült meg. Makariosz ciprusi érsek, aki jelenleg New Yorkban tartóz­kodik, a Columbia rádió mű­sorában interjút adott. ■»A Szabad Ciprus létrejötte kedvezően befolyásolná az egész közép-keleti térséget. Az önrendelkezési jog biztosítása Ciprus számára alkalmas len­ne arra, hogy helyreállítsa a közép-keleti országok erősen meggyengült bizalmát a nyu­gati világ céljai és szándékai iránt« — mondotta az érsek. ♦Milyen szerepre gondol ön a saját számára a független Ciprus államban?« — kérdezte ezután a rádió munkatársa.­­Ha Ciprus kivívta szabad­ságát, a Cipruson élő görö­gök nemzetiségi vezetőjeként játszott szerepem természetsze­rűen véget ér és ezután kizáró­lag egyházi kötelezettségeim teljesítésére­­ szorítkozom. Ad­dig azonban továbbra is veze­tem a Ciprus felszabadításáért folyó erőfeszítéseket, ahogy azt Ciprus népe reám bízta.* Abdel Krím spanyol csapatok Kairóból jelenti az AFP­ Abdel Krim emir hétfő este kijelentette, hogy a marokkói spanyol csapatok azonnali ki­vonására kérte a spanyol kor­mányt. A sajtónak tett nyilatkoza­tában az emir közölte, hogy legutóbb sorozatos megbeszélé­seket folytatott a kairói spa­nyol nagykövetség tagjaival és ezúton kérte, hogy­­■továbbít­sák-e a spanyol kormányhoz a spanyol csapatok haladéktalan visszavonására vonatkozó ké­rését. A spanyol nagykövetségen minden kommentártól elzár­kóznak. V. Mohammed, marokkói király az ENSZ-közgyűlésben mondott beszédében kijelentet­te:­­nagyon szeretnék, ha tár­gyalások kezdődnének Francia­ a marokkói visszavonását kéri ország és az algériai naciona­listák között abból a célból, hogy az algériai konfliktust az ENSZ alapokmánya elveivel összhangban megoldják. -Határozottan meg vagyunk győződve arról" — fűzte hozzá, hogy jószándákú erőfeszítések­kel és megértéssel sikerül megoldást találnunk erre a fájdalmas problémára és vé­­get vetni a vérontásnak. (Tu­nisz és Marokkó nemrégen fel­ajánlotta közbenjárását, Fran­ciaország azonban elvetette az ajánlatot, azt állítva, hogy a két észak-afrikai ország nem pártatlan.) A marokkói király az ENSZ- közgyűlésben elmondotta, hogy a konfliktus Algériában "nap­ról napra veszélyesebb arányo­kat ölt­". Aggódik az amerikai kormány az indonéziai helyzet miatt , szakértőt küld Djakartába Djakartából jelenti az AP. Sadjarvoo indonéz földműve­lésügyi miniszter kedden Dja­­■kartában tett nyilatkozatában közölte, hogy az Indonéziában lefoglalt holland ültetvények állami ellenőrzés alá vonása nem jelenti az ültetvények államosítását vagy elkobzását. Ugyanakkor utalt a miniszter az államosítás lehetőségére. Megjegyezte, hogy az ültet-e vények mindaddig állami igazgatás alatt maradnak, amíg nem elégítik ki Indoné­zia igényét Nyugat-Iriánra. Az indonéz földművelésügyi miniszter kijelentette, noha az Indonéz kormánynak szándé­kában áll később visszaadni az ültetvényeket, a kormány a jövőben nem teszi többé le­hetővé, hogy a hollandok uralkodjanak Indonézia gaz­dasági életében. Gatot Subroto vezérőrnagy, az indonéz hadsereg vezér­kari főnökhelyettese hétfőn megtekintette azt a területet, ahol az indonéz hadsereg lő­szerraktára felrobbant. A szemle után közölte, a hely­szín megvizsgálása megnyug­tatóan bebizonyította, hogy nem szabotázscselekmény idézte elő a robbanásokat, ha­nem azok oka az volt, hogy a lőszert már régen tárolták és a raktárakban magas hőmű­ér­­séklet uralkodott. A lőszer­­raktár környékén lakó mint­egy tízezer személyt kitelepí­tették, a környéket pedig le­zárták. Hágai jelentések szerint a holland kormány bejelentette, megtette az előzetes intézke­déseket Indonézia hollandiai követeléseinek befagyasztásá­ra. Washingtonban bejelentet­ték, hogy az amerikai kor­mány az Indonéziában kiala­kult helyzet tanulmányozásá­ra Djakartába küldi Gordon Meint, az amerikai külügy­minisztériumban a Csendes­óceán délnyugati térségével foglalkozó osztály vezetőjét, aki tíznapos tartózkodásra szerdán érkezik meg Indo­néziába. Magyar Nemzet Szovjet tudományos vélemény az amerikai műholdkísérletről Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunióban első kísér­letre sikerült kilőni a mester­séges holdat. Mind az első, mind pedig a második mes­terséges hold kilövésének meg­kísérlését siker koronázta — írja Szedov akadémikus a Pravdában. A szovjet akadémikus rá­mutat, hogy a szovjet mester­séges holdakat az előzőleg ki­tűzött időnél valamivel ko­rábban sikerült kilőni. Hang­súlyozza, hogy a sikeres kí­sérletezéseknél fontos szere­pet játszott az a körülmény, hogy a mesterséges hold szer­kezeti tervezésével és a ki­lövési rendszer kiválasztásá­val kapcsolatos döntések he­lyeseknek bizonyultak. Szedov akadémikus az ame­rikai mesterséges hold kilö­vése körüli nehézségekről megjegyezte, hogy ez ismét bizonyítja a feladat bonyo­lultságát. "Véleményem sze­rint — tette hozzá — az ame­rikai szakembereknek hama­rosan sikerül kilőniük a mes­terséges holdat. A szovjet szakemberek őszinte sikert kí­vánnak az amerikai tudósok­nak és mérnököknek.­ Szedov itt megjegyezte, hogy­­ az Egyesült Államo­kban rend­kívül tapasztalt és képzett rakéta-specialisták vannak. Reméljük — írja a szovjet tudós —, hogy a mesterséges holdak és az űrben repülő ké­szülékek jó alapul szolgálnak a békés versenyhez és azok­nak a nagyszabású feladatok­nak a megoldásához, amelyet a jövőbeni bolygóközi közle­kedés megvalósításához meg kell oldani. Egyszersmind — tette hozzá — jó alapul szol­gálnak a világbéke szilárdí­tásához. A Vanguard-rakéta kudarcának oka Washingtonból jelenti az AP. Az amerikai haditengeré­szet kutatólaboratóriuma hét­főn közölte, megállapították, hogy az amerikai mesterséges holdat magasba emelő Van­guard-rakéta kiröpítésére tett kísérlet sikertelenségének oka a rakéta meghajtási szerkeze­tének műszaki hibája volt, "de a részletek nem hozhatók nyil­vánosságra". A világsajtó újabb kommentárjai az amerikai kudarcról A világsajtó vezető lapjai további következtetéseket von­nak le az Egyesült Államok műhold-kísérletének kudarcá­ból. Az angol Western Mail szerint a kudarc többet ártott az Egyesült Államok tekinté­lyének, mintha elhalasztotta volna a kísérletet mindaddig, amíg biztos lett volna a siker. A lap megállapítja, hogy az amerikai politika "ordító el­lentmondásokba" keveredett, mert lekicsinyelte a szputnyik sikerét és ugyanakkor pánik­szerű sietséggel igyekezett utánozni, ezzel is bebizonyítva, hogy a Szovjetunió óriási diadalt aratott. A Scotsman égetően sürgősnek tartja, hogy valaki Amerikáján megtanul­jon megbízható rakétát készí­teni ,éspedig nagyon gyor­san­. Stevenson is úgy nyilat­kozott a New York-i Jogász Szövetségben, hogy az Egye­sült Államoknak minden erő­feszítést meg kell tennie, hogy utolérje a Szovjetuniót tudo­mányos téren. A francia Pa­ris Presse a nyilvánvaló le­maradás bizonyítékának tart­ja a másfélkilós mestersé­ges hold nevetséges kudarcát és ez a kudarc, a lap szerint, felfedi azt a zavart és ügyet­lenséget, amely lerombolhatja Nyugat-Európa bizalmát Washington vezető szerepével szemben. A New York Herald Try­­bune-ben Marguerite Higgins elemzi az amerikai kudarc okait és a többi között így ír: ♦Mindenesetre tény, hogy a Szovjetunióra vonatkozó érte­süléseket ma az amerikai kor­mányban olyan emberek kap­ják kézhez, fogadják el, utasít­ják, vissza vagy rostálják meg, akik közvetlenül semmit sem tudnak a Szovjetunióról, akik alig vagy kevéssé ismerik a kommunizmust és nagyon ke­veset értenek a külpolitiká­hoz. Ezek az emberek többsé­gükben jogászok, szappangyá­rosok vagy bankemberek vol­tak,­ mielőtt minisztériumok élére kerültek, illetve New England kormányzói tisztéből jutottak az elnök legközelebbi munkatársának pozíciójába.* A Times of India megálla­pítja: azok az amerikai pró­bálkozások, amelyek a Szov­jetuniónak a tudomány terü­letén való utolérésére irányul­nak, eleve kudarcra vannak ítélve, mert a szovjet tudo­mány sikerei olyan szilárd alapokra épültek, amelyek Amerikában nem találhatók meg. Ezer fordulatot tett az első mesterséges hold Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az első mesterséges hold 1957. december 9-én este 20.00 óráig ezer fordulatot tett a Föld kö­rül. Kilövése pillanatától 43,2 millió kilométert tett meg, ami megfelel a Föld—Mars távol­ság háromnegyedének a Mars nagy oppozíciója idején és több mint százszorosa a Föld—Hold távolságnak. Az e­lső mesterséges hold ke­ringési ideje eddig mintegy 3,5 másodperccel csökkent és jelenleg 9­,7 perc. Pályájának a Föld felszíntől számított ma­ximális magassága keringésé­nek első napjaiban több mint 900 kilométer volt, jelenleg alig valamivel haladja meg a 600 kilométert. A számítások szerint az első mesterséges hold keringése 1958. januárjá­ban szűnik meg. A második mesterséges hold december 9-én este 20.00 óráig 511 fordulatot tett a Föld kö­rül. A France Soir nem helyesbíti tendenciózus budapesti beszámolóját Párizsból jelenti az MTI. A l’Humanité megírja, hogy a France Soir-ban Gaston Foum­­nier, annak a lapnak a külön­­tudósítója, amelyben a szenzá­ciót annál inkább értékelik — és megfizetik —, minél kom­­munistaellenesebb. Magyar­­országról egész sor valótlan­ságot írt. November 12-én pél­dául — mint ismeretes — azt írta, hogy Budapesten a ruha- és cipőüzletek kirakataiban a népi demokráciák szokásos ócskaságai láthatók: gyapjúáru gyapjú nélkül és cipő­bőr nél­kül. A l’Humanité közli, hogy Budapest legnagyobb cipőgyá­rának igazgatója meghívta a francia újságírót, hogy a hely­színen győződjék meg állítá­sainak valóságáról. Az újság­írónak megmutatták a cipők készítését, láthatott minden­fajta bőrt a cipőfelsőrésztől a talpig. Gaston Fournier ekkor nagy zavarba került, de m­ég mindig várjuk — írja a l’Hu­­manité —, hogy Gaston Four­nier és a France Soir helyes­bítsen, közölje a valóságot is. Angol és amerikai olajtársaságok olaj után kutatnak a Szaharában Párizsból jelenti a Reuter. A francia kormány szóvivője Pá­rizsban vasárnap azt mondot­ta, hogy két angol és hat ame­rikai olajtársaság újabb enge­délyt kért a szaharai olajkuta­tásra. Az olajkutatást 11 600 négyzetmérföldnyi területen végzik Tonghourt, Laghouat és Gardaia környékén. A Liberation közli azt az ér­tesülését, hogy az angol és amerikai kőolajtársaságok után most egy kanadai kőolaj­­társaság is bekapcsolódik a szaharai kőolaj kiaknázásába. A lap úgy tudja, hogy René Mayer és a »Francarep“ kő­olajkutató-társaság közvetíté­sével kapcsolódik be a kana­dai tőke a szaharai kutatá­sokba. •Szerda, 1957. december 1. Egy kétéltű ország Beszélgetés a saarvidéki francia és német irányítás kettősségéről Három békeharcos a nyu­gati világból, három egyszerű dolgozó onnan, ahol "a kon­szernek virágoznak", beszélge­tett kedd délelőtt három új­ságíróval az Országos Béke­tanács fogadószobájában. Mind a három nyugati ven­dég a rendkívül bonyolult helyzetben levő Saarvidékről jött, arról a vidékről, amely államjogi szempontból már Nyugat-Németországhoz, de gazdaságilag még mindig Franciaországhoz tartozik. Csak 1960-ban kerül végleg Nyugat-Németországhoz. A bíró franciául gondolkozik és németül ítélkezik — Ez annyit jelent — mondja Bernhard Leander, a saarvidéki békebizottság tit­kára —, hogy gazdaságilag ah­hoz az országhoz tartozunk, amelynek pénze az algériai háború miatt állandóan rom­lik, politikailag pedig ahhoz, ahol a fegyverkezés költségeit kell a munkásoknak viselniük. — A bírónak, ha gazdasági ügyben hoz döntést, franciául kell gondolkoznia és németül ítélkeznie — teszi hozzá Heintz Blatter saarvidéki kár­pitosmester, a Katonai Szol­gálatot Megtagadók szerveze­tének vezetője. — Vagyis lényegében az a helyzet — összegezi az egészet harmadik társuk, Otto Weber, egy kerámiagyár dolgozója —, hogy mi 1960-ig felemás hely­zetünk következtében nagy bizonytalanságban leszünk. Gazdaságilag még Franciaor­szághoz tartozunk. Ez azt je­lenti, hogy a fizetést az egy­re romló frankban kapjuk. Éppen ezért akarják a szak­­szervezetek, hogy már 1960 előtt kerüljünk véglegesen Nyugat-Németországhoz, mert a C­D-márka jobb valuta. Egye­lőre az a helyzet, hogy a bé­rek­ nálunk alacsonyabbak, mint Franciaországban vagy Nyugat-Németországban, az árak viszont­ magasabbak,mint bármelyik országban a kettő közül. Ugyanakkor azonban az is tény, hogyha Nyugat-Német­országhoz kerülünk, akkor a munkanélküliség veszélye kö­vetkezhet be. Franciaország­nak ugyanis szüksége van a mi iparunkra az export szem­pontjából, a telítettebb német ipari helyzetben azonban számos iparágunk kénytelen lesz csökkenteni munkáját. Így áll elő az a helyzet, hogy a D-márka miatt a munkások sürgetik a végleges csatlako­zást Bonnhoz, a vállalkozók egy része viszont nem olyan lelkes híve ennek a fúziónak.­­ A franciák tíz éven át nem invesztáltak, mert nem tudták, mi lesz a terület hely­zete, így a nyugatnémet ipar ma jobb — teszi hozzá Lean­der —, a közelgő egyesüléstől félve több mint négyszáz vál­lalat tulajdonosa, főleg se­lyem-, textil- és bőrgyáros már Franciaországba menekí­tette tőkéje oroszlánrészét és ott alapított újabb vállalatot. Egyelőre még tartja a Saar vidéki céget is, de előrelátha­tólag felszámolja, mihelyt az egyesülés végleges lesz. —­ Van olyan elgondolás is — fűzi hozzá Blatter —, hogy ha a végleges egyesülést nem lehet közelebb hozni, akkor a jövő nyáron bevezetjük az úgynevezett Saar-márkát, amely különbözik mind a franktól, mind a D-márkától és ez lesz a váltópénz az egye­sülésig. — A németek nagy hiteleket bocsátanak a vállalatok ren­delkezésére, hogy modernizál­ják elhanyagolt gépeiket — szól most közbe Weber —, de ezeket a hiteleket, olyan fel­tételekkel adják, hogy csak nagyvállalatok vehetik igénybe. Harcolunk az általános hadkötelezettség ellen — Szeretnénk hallani va­lamit az ottani békemozga­lomról is. — Mi nem élvezzük az ál­lam támogatását ebben a har­cunkban, saját erőinkre kell támaszkodni — válaszolja Leander —, legfontosabb fel­adatunk egyike a Nyugat- Németországban már meglevő általános hadkötelezettség be­vezetésének megakadályozása. Népszavazást szeretnénk elérni ebben az ügyben. A szociál­demokraták és a független demokraták éppen úgy helyes­­lik tervünket, mint a jelenleg pártonkívüli két volt kommu-­­nista képviselő, de a legna­gyobb párt, a keresztény­de­mokraták pártja nem támogat bennünket. — Ami a békemozgalmat illeti — folytatja —, 1953 óta dolgozunk legálisan. Együtt­működik velünk a Katonai Szolgálatot Megtagadók Szer­vezete és van keresztény béke­mozgalom is. Ez a legutóbbi azonban nem jelentős. A pa­pok befolyása persze erős, hisz a vidék majdnem telje­sen katolikus és a papság zöme a keresztény­demokratákkal tart. ■ — A Katonai Szolgálatot Megtagadók Szervezete — szól közbe jelenlévő képviselőjük a Nyugat-Németországban ti­zennyolcezer tagot számláló szövetséghez tartozik. Rend­es tagsági igazolvánnyal látjuk el tagjainkat és hetenként egy­szer megjelenik Information című lapunk. — Hogy a népszavazást el­érjük és a katonakötelezettség ellen harcoljunk, a helyi par­lament kétharmad részének támogatását kell megszerez­nünk — folytatja Weber —, a döntés a szakszervezetek ke­zében van. Ezek közül mia k­ már az 1948-ban betiltott Egységes Szakszervezet utódja, a Deutsche Gewerkschaftsbund­ a legerősebb (Német Szakszer­vezeti Szövetség). A szociálde­mokraták irányítják. A béke­mozgalom természetesen együttműködik a szakszerveze­tekkel, de tagjai között egy­aránt vannak keresztény­de­mokraták, független demokra­ták és szociáldemokraták is. Hetilapunk, a Stimme des Friedens, Düsseldorfban jele­nik meg. A nyilas Fiala Ferenc, mint saarvidé­ki főszerkesztő — Végül még egy k­érdés: úgy tudjuk, hogy magyar disszidensek önöknél is van­nak. Hallhatnánk róluk is valamit? — Körülbelül négyszáz ma­gyar került hozzánk — mondja Leander —, egy részük mun­kás és ezek már nagyon bán­ják, hogy eljöttek. Mint el­mondották: nálunk sokkal töb­bet kell dolgozni, mint Ma­gyarországon. Azok, akik bá­nyába mentek, már­ mind ott­hagyták, mert nem bírták a munkát. Egyébként tömegszál­lásokon laknak és szívesen hazajönnének, csak félnek az esetleges következményektől. — Van azután néhány mér­nök, értelmiségi, ezek elhelyez­kedtek a magángazdaságban. Egy jellemző adat: Fiala Fe­renc nevű újságíró, most Strauss nyugatnémet hadügy­miniszter pártjának, a C. S. U.-nak lapját, a Saarländische Volkszeitungot szerkeszti. — Mint keleti szakértő — teszi hozzá Weber. — Cikkeiben gyalázza Ma­gyarországot. Mi meghívtuk a mi szervezetünkhöz beszélget­ni, de nem jött el. — Biztosan jobbnak látta el­maradni — mondtuk most már végezetül mi, magyarok és felvilágosítottuk saarvidéki barátainkat, hogy Fiala hábo­rús bűnös volt, Szálasi lapját, az Összetartás-t szerkesztette, ami olyan volt, mint a Völ­­kischer Beobachter. Ezért ült börtönben. Jellemző, hogy a Keresztény-Szocialista Unió lapját ilyen emberek szerkesz­tik. Máté Iván Négerellenes terror Amerikában New Yorkból jelenti a TASZSZ. Lapjelentések sze­rint az Egyesült Államok déli részén folytatódik a fajgyűlö­lők garázdálkodása. Egymást érik a banditatámadások a né­ger lakosság ellen. A United Press hírügynökség közli, hogy az Alabama állambeli Bir­­minghamban dinamittal fel­robbantottak egy házat, ame­lyet néhány nappal ezelőtt vá­sárolt meg magának egy né­ger család. A jelentésből ki­tűnik, hogy a házat azért rö­pítették levegőbe, mert a né­gerek olyan negyedben akar­tak letelepedni, ahol fehérek laknak.

Next