Magyar Nemzet, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-21 / 44. szám

2 Atomfegyvermentes Koreát javasol a Szovjetunió Diplomáciai bonyodalmak a tuniszi kérdés körül A külpolitikai helyzet A KÖZÉP-EURÓPAI ATOMMENTES ÖVEZET lengyel tervével foglalkozó szovjet nyilatkozat általános nemzetközi figyelmetkeltett. A nyugati fővárosok hivatalos körei ugyan makacsul ismételgetik szokásos ellenvetéseiket, a különböző országok ellenzéki pártjai azonban annál határozottabban követelik a Rapacki-terv alapos megfontolását és elfogadását tárgyalási alapul. A nyugatnémet kormány szóvivője furcsa és logikátlan módon azzal érvelt, hogy a Rapacki-terv "egyoldalú engedmény lenne a Kelet irányába". Fritz Erler, a szociáldemokrata ellenzék katonai szakértője ezzel szemben kijelentette: a kormány teljesen figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az atomfegyvermentes övezet alternatívája a kölcsönös atomfegyverkezés lenne, ami növelné a háborús veszélyt és megsemmisülést jelentene háború esetén. A nyugatnémet lakosság döntő többségének véleményét fejtette ki, amikor hangsúlyozta: »Atomfegyverekkel Németországot nem lehet megvédeni, hanem csak elpusztítani!« Az Angol Munkáspárt központi lapja, a Daily Herald nagy feltűnést keltő vezércikkben hívta fel a figyelmet a kormány politikájának veszélyeire. A lap megállapította, miközben a parlament a békéről vitázik, a kormány halogatja, hogy felvilágosítást adjon az Egyesült Államokkal kötött egyezményről, amely a világ első hidrogénrakéta kilövőtelepévé változtatná Angliát, ahonnan a Szovjetuniót lehet majd támadni. Ezzel igazán nem kellene sietni. Ezek a rakéták úgysem fogják Anglia biztonságát növelni, ezek csak öngyilkos fegyverek. A Daily Herald befejezésül kiemeli: a kormány próbáljon meg tárgyalni és adjon módot a csúcstalálkozónak újabb őrültségek elkerülésére. A FRANCIA—TUNISZI VISZONY ALAKULÁSÁNAK szentelte a NATO állandó tanácsa szerdai ülését. A tanács meghallgatta Franciaország képviselőjének beszámolóját. Pineau francia külügyminiszter ugyanakkor a párizsi Köztársasági Tanács külügyi bizottsága előtt meglehetősen élesen fogalmazta meg a francia álláspontot. Szó szerint kijelentette: "Bizert a francia stratégiai támaszpont és az is marad, nem lehet szó a NATO hatáskörébe vonásáról." Pineau elutasította azt a feltételezést is, hogy az angol—amerikai► jószolgálat" egyáltalában felvethesse Algéria problémáját. A francia sajtó vezető helyen foglalkozik az algériai ■senki földje" tervével és az amerikai—brit jószolgálat kérdéseivel. A Libération rámutat arra, hogy a "senki földje" stratégiailag teljesen hiábavaló és csupán kényelmetlen politikai visszahatásokat idézhet elő Franciaország atlanti "szövetségesei" körében. A szélsőjobboldali lapok viszont helyeslik a tervezetet. A Figaro és a Parisien Libéré úgy értesül, hogy Washingtonban, Londonban és Tuniszban tanácskozásokat tartanak, mielőtt összehívnának egy magasabb szintű konferenciát a francia—tuniszi vita végleges megoldására. Az ENSZ-ben működő francia diplomaták, úgy tudják, hogy az értekezletet Rómában vagy Genfben rendezik meg. A probléma lényegére tapint rá a l’Humannté és figyelmeztet a kétségbevonhatatlan tényre, hogy a francia kormány tragikus és képtelen politikájának erdeményeként most már Washington keresi az északafrikai rendezés kulcsát, pontosabban: az Egyesült Államoknak ajánlották fel Észak-Afrika kulcsát. Moszkvai tudósítónk ide fóti jelentése Új szovjet javaslat Koreáról Pontosan 24 órával a szerdai sajtókonferencia után a Moszkvában akkreditált külföldi laptudósítók csütörtökön délután ismét összegyűltek a Külügyminisztérium rózsaszíntermében, hogy meghallgassák Iljicsov szóvivő közleményét. A szovjet kormány a tegnapi — a Rapacki-tervet teljességgel támogató — nyilatkozat után ma újabb — nyilatkozattal lépett a világ közvéleménye elé. A koreai kérdéssel foglalkozó új szovjet állásfoglalás egyik legfontosabb része az, amelyben a szovjet kormány — ha közvetett formában is — javasolja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Dél- Korea kormányainak: jelentsék ki, hogy területükön nem engedélyezik nukleáris és rakéta-támaszpontok létesítését. Figyelemre méltó, hogy a koreai kérdés megoldásában a szovjet kormány valamennyi érdekelt félre számít. Moszkvában hangsúlyozzák, hogy a Szovjetunió a nukleáris fegyverek teljes eltiltásáért küzd. Addig azonban, amíg sikerül e problémát véglegesen rendezni — mint számos más kérdésben is — a fokozatos megvalósításra törekszik. Ily módon a Koreával foglalkozó nyilatkozatot az egész szovjet békeoffenzíva újabb állomásának lehet tekinteni. Ha az érdekelt felek elfogadják a javaslatokat, úgy Közép- Európa, valamint a Közel- és Közép-Kelet után, a Koreaifélsziget lenne a világ harmadik olyan körzete, amelyben semmiesetre sem lehetnének atom-, hidrogén- és rakétatámaszpontok. Megfigyelők véleménye szerint ez a három körzet jelenleg a legveszélyesebb háborús tűzfészkek közé tartozik. Egy tudósítónak arra a kérdésére, milyen módon — diplomáciai úton, külön értekezleten vagy a csúcskonferencián — állapodhatnának meg az érdekelt hatalmak a koreai kérdésben, Iljicsov kijelentette: minden olyan út megfelel, amely a béke megszilárdításához vezet. Ami egyébként a csúcsértekezletet illeti, Moszkvában bizakodó a hangulat. A Novoje Vremja mai száma "Ez elkerülhetetlen" címmel ír a magasszintű találkozóról. A szovjet külügyminisztérium szóvivője egy ezzel kapcsolatban hozzáintézett kérdésre, Hruscsov interjújára hivatkozva, válaszolt: »A csúcstalálkozóra okvetlenül sor kerül". A szovjet kormány — a hírek szerint — most tanulmányozza Eisenhower legutóbbi válaszát Bulganyin levelére. Valószínűnek tartják, hogy az amerikai állásfoglalást Moszkvában hamarosan kommentálják. A szovjet fővárosban biztosra veszik, hogy a szovjet kormány a közeljövőben olyan újabb konstruktív javaslatokkal áll elő, amelyek ismét előre viszik a béke megőrzésének ügyét. Kulcsár István angol alsóház külpolitikai vitájának első napján, összefoglalta az ellenzék álláspontját. Hangoztatta, hogy az ellenzék az európai kölcsönös visszavonulás mellett van. Amerika politikáját a szónok szerint "■megbénítja az elnök gyengesége és a külügyminiszter ereje". A kormánynak az lenne a kötelessége, hogy síkraszálljon a kölcsönös visszavonulás mellett, tárgyalásokat kezdjen a Szovjetunióval és meggyőzze a szövetségeseket ennek a politikának a helyességéről. Az ellenzék véleménye szerint a Rapacki-tervet angol ellenjavaslatok alapjául lehetne felhasználni. David Ormsby-Gore külügyi államminiszter a kormány nevében kijelentette, nem azért ellenzi a csúcsértekezletet vagy az európai semleges övezet elgondolását, mert nem óhajtja az ellenzék remélte eredményeket, hanem, mert úgy véli, hogy ezek a javaslatoknem hoznák meg az említett eredményeket". Azt állította, hogy a Szovjetuniónak "egyetlen fő célja van Európában: szétzúzni a NATO-t és rávenni az amerikaiakat a kontinensről való kivonulásra". Ami az atomfegyvermentes övezet tervét illeti, az államminiszter közölte, hogy a kormány gondosan tanulmányozza a lengyel kormánytól a hét elején kapott újabb részleteket. Ezekben két "érdekes, új vonás" van, mégpedig az, hogy a lengyel kormány hajlandó részletes tárgyalásokat kezdeni az ellenőrzés módjáról, valamint az, hogy a lengyelek a hagyományos fegyverzet csökkentésére is gondolnak. Ezeket kedvezően lehet megítélni — mondta az államminiszter és hozzátette, hogy a brit kormány megvitatja ezt a kérdést a többi érdekelt országgal, majd válaszol a lengyel külügyminiszternek. Az angol külügyminiszter a szovjet kormánynyilatkozatról Londonból jelenti a Reuter. Selwyn Lloyd angol külügyminiszter szerdán az alsóházban kijelentette, üdvözli a Szovjetuniónak azt a nyilatkozatát, amely szerint elfogadja a tervezett közép-európai atomfegyvermentes övezetre vonatkozó ellenőrzés elvét. A külügyminiszter Sorensen munkáspárti képviselő kérdésére válaszolt és utalt arra, amit Macmillan miniszterelnök írt Bulganyin marsallhoz intézett levelében. (Macmillan ebben a levélben azt írta, hogy,a brit kormány tanulmányozza a Rapacki-tervet és igyekszik megállapítani, vannak-e benne olyan elemek, amelyek valamilyen ellenjavaslat alapjául szolgálhatnak.) Az MTI szerint Denis Healey, munkáspárti képviselő az Mattjar Nerozot Márciusvégén román kormányküldöttség utazik a Kínai Népköztársaságba Bukarestből jelenti a Tanjug. A bukaresti rádió jelentése szerint március végén román kormányküldöttség látogat a Kínai Népköztársaságba. A küldöttséget Chivu Stoica, a minisztertanács elnöke vezeti. Eisenhower elnök kongresszusi üzenete a kölcsönös biztonsági programról Washingtonból jelenti a TASZSZ. Eisenhower amerikai elnök február 19-én külön üzenetet intézett a kongreszszushoz az úgynevezett kölcsönös biztonsági program ügyében. Eisenhower üzenetében kéri a kongresszust, hogy az említett program végrehajtására az 1958. július 1-én kezdődő 1959-es pénzügyi évben hárommilliárd kilencszáznegyvenkétmillió egyszázezer dollárt irányozzon elő. Eisenhower most is azt hangsúlyozza, hogy e program számbeli értékénél sokkal jelentősebb az Egyesült Államok nemzetbiztonsága szempontjából. E program végrehajtása következtében — mutat rá üzenetében Eisenhower — az Egyesült Államokkal közös katonai tömbben részt vevő országok szárazföldi hadereje majdnem ötmillió főre, tengeri hadereje pedig 1950 óta majdnem kétszeresére növekedett. Légi hadereje jelenleg 32 000 katonai repülőgépet számlál és ebből 14 000 lökhajtásos repülőgép. A kölcsönös biztonsági program, amelynek fő vonalai 10 év óta változatlanok, és e program hatása — hangsúlyozza a továbbiakban Eisenhower — igen fontos szerepet játszikaz Egyesült Államok nemzetbiztonsági programjával összefüggő alapvető célkitűzések" megvalósításában. Az üzenet külön foglalkozik az elmaradott országoknak nyújtott úgynevezett gazdasági és technikai segéllyel. Azt állítja, hogy sok ország külső segítség nélkül nem tudna gazdaságilag fejlődni. Az üzenet azonban nyomban hozzáteszi, hogy az Egyesült Államok, amikor felajánl ilyen segélyt, saját »gazdasági érdekeiből« indul ki. A fejlődésben elmaradott országok gazdasági erősödése ugyanis az Egyesült Államok számára "nagy kiviteli piacokat nyit meg, új lehetőségeket teremt tőkebefektetésekre és bizonyos anyagok nagyarányú behozatalára". A kölcsönös segélyprogram megvalósítására kért összegből 1900 millió dollárt Eisenhower közvetlen katonai segélynyújtásra kér. Ezenkívül 835 millió dollárt — Eisenhower üzenete értelmében —, a védelmi program támogatására,kell előirányozni. Ezt az összeget az a 12 ország kapná, amelyik "jelentős fegyveres erőket tart fenn". Valójában viszont ennek az összegnek a 70 százalékát Eisenhower elnök Dél-Koreának, Dél-Vietnamnak, Törökországnak és Csang Kajseknek szánja. Az úgynevezett különleges segítségre Eisenhower 212 millió dollárt kér. Ennek az öszszegnek a felhasználásával akarják fenntartani a "politikai és gazdasági egyensúlyt sok olyan országban, amelyben az Egyesült Államoknak nincsen jelentős fegyveres ereje", viszont például légitámaszpontjai vannak. (Mint Marokkóban és Líbiában.) Így tehát Eisenhower elnök üzenetében összesen több mint 2700 millió dollárt kér úgynevezett katonai segélynyújtásra. Az üzenet a fejlesztési kölcsön-alapra 265 millió, úgynevezett gazdasági együttműködésre 142 millió dollárt szán; 20 millió dollárt irányoz elő mint "az Egyesült Államok hozzájárulását az ENSZ technikai segélyprogramjához" és 1,5 millió dollárt az Amerikai Államok Szervezetének. Ezenkívül Eisenhower kéri a kongresszust, szavazzon meg egy 200 millió dolláros külön alapot, amelyet különböző, előre nem látott körülmények esetén használnának fel. Tovább folynak az atomhadgyakorlatok Nyugat-Németországban Berlinből jelenti az MTI. Mint már közöltük, a Nyugat- Németországban állomásozó 7. amerikai hadsereg a háború óta a legnagyobb szabású hadgyakorlatát tartja Nyugat-Németországban. A hadgyakorlaton két páncélos, egy gyalogos, egy ejtőernyős hadosztály, továbbá tüzérségi, híradós és utász alakulatok, atomtüzérség és rakétaegységek vesznek részt. A hivatalos cél a taktikai atomfegyverek alkalmazásának megjavításával, mint az atomháborúra kiképzett hadosztályok "kipróbálása". Az előző évi májusi hadgyakorlatoktól eltérően az idén a nyugatnémet sajtó munkatársait nem engedték be a hadgyakorlatok vezérkari megbeszéléseire. A sajtó munkatársai ugyanis tavaly megírták, a hadgyakorlat "abból a feltevésből indul ki, hogy a nyugatnémet hadsereg az összetűzés első 24 órájában elpusztult, "a nyugatnémet városok lángokba állnak s a harmadik világháború első napját csupán hárommillió nyugatnémet lakos élte túl". A sajtónak ezek a cikkei felháborodást keltettek annak idején egész Németországban. Nyilvánvalóan ezt akarják most elkerülni s ezért "csak" annyit közöltek a sajtó tudósítóival, hogy feltételezések szerint a hadgyakorlat 14 000 négyzetkilométernyi területén eddig tíz atombombát dobtak le. A hadgyakorlatokon egyébként részt vesz a nyugatnémet hadsereg egy magasrangú tisztekből álló küldöttsége, élén Speidel és Heusinger tábornokkal. A nyugatnémet küldöttség valamennyi NATO-ország hivatalos küldöttsége közül a legnagyobb létszámú. .Pésztek, 1958. február 21. Amifia hitek mögött van AMERIKAI PAPOK ÉS KONZERVEK INDONÉZIÁBAN A második világháború óta eltelt időszakban számos volt gyarmati ország vívta ki függetlenségét. A függetlenség kivívása azonban szinte egyetlen esetben sem jelentette, hogy a volt gyarmatosítók vagy más potenciális gyarmatosítók lemondtak volna az elvesztett területek visszaszerzéséről. Indonézia esetében olyan klasszikus példájával rendelkezünk a szünet nélküli visszahódítási kísérleteknek, amelynek alapján szinte tanítani lehetne ezt a hírhedt mesterséget. Alig hogy létrejött az indonéz állam, a holland gyarmatosítók azonnal katonai támadást indítottak és bár eredeti céljukat nem érték el, Nyugat-Iriánt, Indonézia szerves részét visszakaparintották. Nyugat-Irián azonban csakkis része Indonéziának és ezzel távolról sem elégedtek meg a szigetvilág korábbi urai. A különböző katonai klikkek szeparatista törekvéseit bátorítva újból és újból kísérletet tettek az Indonéz Köztársaság szétdarabolására. Az elmúlt hónapokban, amikor Indonéziában mind szélesebb méreteket öltött a Nyugat-Irián felszabadításáért küzdő mozgalom és a nemzeti egység alapján létrejött Dzsuanda-kormány Szukarno elnök vezetésével erőteljesen szembeszállt az imperialista manőverekkel, külpolitikai téren pedig jelentős támogatást nyújtott az ázsiai—afrikai országok függetlenségi és békeharcához — az amerikai és holland imperialisták elérkezettnek látták az időt nagyobb méretű akciók megindítására. Ezek az akciók végül a néhány nappal ezelőtt bejelentett szumátrai "ellenkormány" megalakításával érték el csúcspontjukat. A Husszein ezredes által irányított közép-szumátrai lázadás egyik legjellemzőbb sajátossága, hogy egyrészt Dulles amerikai külügyminiszter, de ezt megelőzően az amerikai sajtó is kedvezően nyilatkozott az "ellenkormányról", még annak megalakítása előtt, másrészt pedig anyagi eszközökkel és fegyverrel támogatva a lázadókat, az Egyesült Államok szinte precedenst teremtett a más államok belügyeibe való leplezetlen beavatkozásra. Az U. S. News & World Report január 31-i számában arról olvashatunk ugyanis, hogy Indonéziának rövidesen "két vagy több kormánya is lesz, és hogy a második kormányt Szumátrában fogják létrehozni, ami pedig az Egyesült Államokat illeti, Amerikára nagyobb vonzóerőt gyakorol majd a "kommunistaellenes szumatrai, mint a város-barát dzsakartai kormány". Ezek után természetesen nem is lehet azon nagyon csodálkozni, hogy az "ellenkormány" bejelentését megelőző napokban Dulles olyan értelmű nyilatkozatot adott, melyben kétségbevonta Indonézia törvényes kormányának "alkotmányosságát". Az indonéziai sajtószolgálat azonban nemcsak Dulles "ideológiai" beavatkozását leplezi le, de arról is hírt ad, hogy az elmúlt hetekben igen sok amerikai fegyvert szállítottak konzervládákba csomagolva Szumátrába és hogy a lázadók kellőképpen tudják használni a fegyvereket, papnak álcázott kiképző tiszteket is küldik Padangba, Husszein ezredes főhadiszállására. A Suluh Indonézia című dzsakartai lap arról is tájékoztat, hogy miközben Indonéziában a kormány rendelete alapján zárolták, illetve nemzeti tulajdonba vették a holland bankokat és vállalatokat, a holland és más külföldi tulajdonban levő dzsakartai bankok szokatlanul nagy pénzösszegeket helyeztek el középszumátrai bankfiókjaikban. Az itteni bankokat ugyanis Husszeinéit érintetlenül meghagyták külföldi tulajdonban. Viszonzásképpen a szóbanforgó pénzintézetek jelentős öszszegeket bocsátottak a lázadók rendelkezésére. Az a tény, hogy Husszeinék külföldi irányítói nem nagyon igyekeznek leplezni beavatkozásukat Indonézia belügyeibe és hogy az úgynevezett ellenkormány bejelentésével nem vártak addig, míg a különböző szeparatista csoportok közös platformra jutnak, arra enged következtetni, hogy az amerikaiak számára váratlanul sürgős lett az akció »lebonyolítása«. Ez nyilván összefügg Szukarno elnök külföldi útjával is — az indonéz elnök sikeres körútja feltételezhetően a kormány belpolitikai megszilárdulását is szolgálja —, de méginkább a SEATO katonai programjával, a csendesóceáni térségen létesítendő rakétakilövő támaszpontokkal. Ami pedig az ellenkormány kilátásait illeti, az eddigi jelentésekből kitűnik, hogy sem Észak-, sem Dél-Szumátra nem csatlakozott a lázadókhoz, a londoni Times ezzel kapcsolatban fel is veti, hogy nem korai-e "kormányról beszélni" Husszein csoportjával kapcsolatban és hogy a múltbeli »drámai változásokhoz" hasonlóan, vajon nem fog-e megint kiderülni, hogy jelentéktelen dologról van szó. Az angol lap szkepticizmusa részben azzal magyarázható, hogy nem »saját« ügyről van szó. Az is nyilvánvaló, hogy a Husszeinék próbálkozásával szembeni kétkedések nem a Szukarno-kormány iránti szimpátiából fakadnak. Az angol konzervatív lap ugyanis annak az aggályának ad kifejezést, hogy ez még nem az a központ, ami"köré tömörülhetnének" az ország vezetésére "alkalmas erők. Az indonéz kormány nyilatkozataiból kitűnik, hogy el van szánva a lázadás teljes felszámolására és hogy Jávában, az indonéz állam központi és legsűrűbben lakott szigetén teljes a nyugalom. A kormány számíthat a tömegek támogatására az imperialisták által irányított összeesküvés leverésében. Az elmúlt hónapok során a kormány több ízben is meggyőződhetett arról, hogy mind az ország teljes felszabadításáért folyó küzdelemben, mind az imperialisták különböző manővereinek visszaverésében a szervezett munkásság, a parasztság és az értelmiség teljes támogatását élvezi, sőt a tömegek öntevékenysége jelentős mértékben megkönnyítette a feladatok megoldását, így például a holland vállalatok ellenőrzését. Az egymillió tagot számláló kommunista párt ezekben a harcokban jelentősen növelte befolyását. Az Indonéz Kommunista Párt teljes mértékben támogatja Szukarno nemzeti egység politikáját és élenjár a tömegek mozgósításában, hogy megvédhessék a kormányt a különböző összeesküvésekkel szemben. A lázadás teljes felszámolása természetesen még akkor sem könnyű, ha az öszszeesküvők továbbra is Közép- Szumátrára korlátozzák akcióikat. Az indonéz szigetek közötti közlekedés nehézségei ugyanis nehéz feladat elé állítják a központi kormányt. Aligha kétséges azonban, hogy az indonéz nép támogatásával végül is siker koronázza majd a nemzeti egységért vívott küzdelmet. F. M. Jordánia felkérte Irakot, lépjen ki a bagdadi egyezményből Londonból jelenti az MTI. A Scotsman külügyi szolgálata úgy értesült, Jordánia arra kérte Irakot, kettejük egyesülési tárgyalásain, hogy lépjen ki a bagdadi egyezményből. Irak állítólag azt válaszolta, hogy nem léphet ki máról holnapra, de megfontolja a kívánságot. Szaud-Arábia kijelentette, addig nem csatlakozik Jordánia és Irak uniójához, míg Irak nem lép ki a bagdadi egyezményből. Beirutból jelenti az AFP. Hitelt érdemlő forrás szerint Szaud király és Chamoun elnök hamarosan találkozik, hogy megvitassa a legújabb politikai fejleményeket.