Magyar Nemzet, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-14 / 62. szám

Mit t**esUt*ek a Ua{dúMÍ <wcw is $s&w*ala sUok? Hogyan végezték ki Martinovicsékat? — Kik ölték meg IV. Béla unokáját? Beszélgetés Bartucz professzorral, az Embertani Intézet vezetőjével Milyen érdekes, hogy ma, amikor az ember mér a világ­űrt ostromolja és a technika segítségével egyre inkább be­letekint a messzeségbe, a jövő világába, még mindig csak ke­veset tudunk az emberiség ős­történetéről. Az embertan (antropológia) az a tudomány, amely a nyelvészettel és régé­szettel együtt a különböző né­pek és az egyetemes emberi­ség őstörténetét vizsgálja, ku­tatja. — A föld mélye egy valósá­gos több százezeréves múzeum, amely sok tekintetben meg­őrizné az emberiség fejlődésé­nek különböző szakaszait — mondja dr. Bartucz Lajos pro­fesszor, az Embertani Intézet vezetője. — Hazánk ebből a szempontból Európa leggazda­gabb országa: bárhol ásunk, bármerre kutatunk, mindenütt régi évszázadok, évezredek le­tűnt világa, őseink csontvázai, használati tárgyai kerülnek elő a földből. Ez természetesen nem véletlen, hiszen a Kárpát­medence egy csodálatosan gaz­dag Kánaán volt, ahová szí­vesen jöttek és sokáig itt ma­radtak a különböző vándorló népek. S ahogy halottjaikat eltemették, önkénytelenül is itthagyták ismertetőjeleiket a sírok mélyében. Magyarorszá­gon egyébként több mint 20 000 koponyát és 6000-nél is több csontvázat őriznek tudósaink, Móra Ferenc és a 300 avar koponya . Most például igen érdekes kutatómunkát folytatunk a ja­­zig-szarmaták és az avarok vándorlásával, életével kap­csolatban — folytatja Bartucz professzor. Ez a két nép ugyanis igen sokáig élt hazánk területén s nálunk találhatók leggazdagabb leleteik. A szarmatákról azt tudjuk, hogy időszámításunk után 50 és 400 között éltek a Kárpát-meden­cében és ez az ősi, keletről jövő nép nagyrészt az egész Alföldet benépesítette. Több hullámban jöttek, egy részük nem is vándorolt tovább, itt maradtak a különböző népek­kel keveredve, s később min­den valószínűség szerint beol­vadtak a magyar nemzet tes­tébe. Most készítünk egyéb­ként a jazig-szarmaták antro­pológiai jellegéről, vándorlá­sáról és életéről egy tanul­mányt, amely az embertan kö­réből az első ilyen nemzet­közi publikáció lesz. — Nagy tömegben éltek ha­zánkban az avarok is. Már ed­dig is több száz avar temetőt tártak fel régészeink, s van köztük olyan, amelyben több ezer csontvázat találtunk. Ér­dekes, hogy erről a népről, amelyik lélekszámra lényege­sen nagyobb volt, mint a hon­foglaló magyarok törzse, egész az 1920-as évek közepéig alig tudtunk valamit. Ma már azon­ban annál biztosabb adatokkal rendelkezünk és többezres avar gyűjteményünk van. — Érdekes talán elmonda­nom, hogy avar gyűjtemé­nyünknek alapját Móra Fe­renc vetette meg. 1924-ben előadást tartottam Kecskeméten az avarokról és hiányoltam, hogy régészeink nem mentik meg az embertan számára az avar és egyéb te­metők csontvázait. Néhány hó­nap múlva levelet kaptam Mó­ra Ferenc barátomtól, aki a Szegedi Múzeum igazgatója volt, s kért, látogassam meg őt Szegeden. Amikor eleget tet­tem meghívásának, legnagyobb csodálkozásomra és örömömre szakszerűen megjelölve és be­csomagolva 300 avar koponyát ajándékozott az Antropológiai Intézetnek. Agylékelés a bronzkorban A szobában, ahol beszélge­tünk, a polcokon körös-körül koponyák sorakoznak. Bartucz professzor szinte kivétel nél­kül mindegyiket valósággal régi ismerősként kezeli. Rend­kívül meglepett a több évez­reddel ezelőtti orvostudomány eredményeit bizonyító egyik koponyagyűjtemény. Ki hinné, hogy az agylékelés műtétjét, amely ma is egyik legnehezebb és legveszélyesebb operáció­nak számít, már évezredekkel ezelőtt végezték az ősi­­orvos­­mágusok­. Ha valakinek nagyon fájt a feje, vagy betörték a koponyá­ját s feltételezhető volt, hogy a koponyán belül genyesedés támadt, az akkori orvosok meg­lékelték a páciens fejét. Van olyan koponya, amelyen ötszö­ri lékelés helye is látható s a csontokról megállapítható, hogy a beteg a nem éppen ve­szélytelen műtét után évekig élt. Ilyen lékelt koponyák még a neolit- és a bronzkorból is megmaradtak. Mutat például Bartucz pro­fesszor egy koponyát, melynek csaknem a fele hiányzik. Harc közben csaphatta le a honfog­laló magyar koponyájának fe­lét az ellenség kardja. A "­tá­bori sebészek" kezelésbe vet­ték, körül vágták az összetört csontokat s egy érdekes sapkát szerkesztettek a harcos számá­ra, melynek belsejében az agy megvédésére egy ezüst fémla­pot helyeztek el. Ahogy mon­­­­dani szokás, a műtét sikerült ugyan, de a beteg meghalt, leg­alább is ezt bizonyítják a ko­ponya csontjai, melyeken a gyógyulás nyomai nem látha­tók. Valószínű, hogy szepszist kapott a honfoglaláskori pá­ciens. — Sokan azt hiszik, hogy unalmas foglalkozás ez a miénk — mondja nevetve a 72 éves, de fiatalosan derűs pro­fesszor. — Pedig ezek a csont­vázak, koponyák mind-mind mesélnek, csodálatosan érde­kes és izgalmas történeteket mondanak el, csak éppen meg kell érteni nyelvüket. Olyan történeteket mesélnek, melyek gyakran még a históriában sem szerepelnek. 32 kardvágás a macsói bánon Mondjon el néhány ilyen történetet — kérem a profesz­­szort. — Ennek csontvázát például — vesz kezébe egy sötétszürke koponyát —, a margitszigeti kolostor romjai alatt találták. Igen érdekes lelet, szerettük volna megállapítani kilétét. Rengeteg sebesülés nyomát fe­deztük fel rajta. Fején, mellén, karján, lábán, mindenütt kard-­­ vágások voltak, összesen 32.. Utánanéztünk a történelem-11 nek, amely elmondja, hogy IV.­­ Béla unokáját, Béla macsói bánt politikai ellenfelei, akik V. Lászlót szerették volna a trónon látni, kicsalták a szi­getre, megsértették és amikor a bán kardot rántott, rárohan­ták és halálra kaszabolták. A margitszigeti kegyeletes apá­cák vitték be a kolostorba és temették el a második magyar honalapító unokáját. Semmi kétség tehát, hogy a kolostor egyetlen férfi csontvázának tulajdonosa valaha Béla ma­csói bán volt. Még az 1914-es háború előtt­­ valamelyik régi iratból kide­fi­rült, hogy Martinovicsot és 6­0 társát annak idején a Verme­t­zőn temették el. Bartucz pro­­­fesszor a fővárosi temetők munkásaival ásni kezdett és 2 hónapi kutató ásatás után rábukkantak a csontvázakra. Annak idején pallossal végez­ték ki őket, s levágott fejüket -a szokásnak megfelelően­" térdeik közé tették. Érdekes, hogy a legenda, amely arról beszélt, hogy Sigray nyakára háromszor suhintott a hóhér pallosa, valóban igaz volt. Az egyik levágott fej nyakcsigo­lyáin ott volt a pallos­ ütésnek mind a három nyoma. Sze­gény Martinovicsnak és tár­sainak azonban csaknem tíz éven át ládákban kellett vára­kozniuk, amíg eltemették őket, mert a Habsburg talpnyalók éveken át még sírhelyet sem akartak adni nekik. Két hős vértanú teteme az aradi vársáncban­­ Ugyancsak Bartucz profes­szor találta meg az Aradi vár sáncában a 13 aradi vértanú közül Lázárnak és Schweidel­­nek tetemeit, akiket a császári önkény golyó általi halálra ítélt. A hős tábornokok féltérd­re ereszkedve, kigombolt ingü­ket széjjelhúzva néztek szembe a halált hozó puskacsövekkel. A csontvázakat is így találták meg, felhúzott féltérddel s az inggombok is csaknem váll­­szélességben sorakoznak. Sok érdekes, izgalmas történetet mond még el a professzor. Ő exhumálta a Bánik bán halha­tatlan alkotójának, Katona Jó­zsefnek és családjának tete­meit is a kecskeméti temető­ben. Ő találta és hitelesítette az Apaffyak sírhelyét is. S az idős professzor korát meghazudtoló kedéllyel és munkabírással napjainkban is egymaga látja el a budapesti és a szegedi egyetem emberta­ni tanszékeinek vezetését. Sze­geden lakik, de h­etenkint leg­alább kétszer a fővárosba vo­natozik ... Mesélteti és beszél­teti a hajdani népek marad­ványait, elmondatja velük, ho­gyan éltek, s hogyan pusztul­tak el a Kárpát-medence egy­kori lakói, N. L. Szovjetunió a szocialista kultúra, a tu­domány és technika ered­ményeit, a szovjet nép és ember életét és munkáját mutatja be sok színes kép­ben, írásban a március­tól havonta rendszeresen megjelenő Szovjetunió című színes, nagy képes havi folyóirat. Ára 8.5 forint. Megrendelhető: Lapkiadó Vállalat, Budapest, Vll., Lenin körút 9—11. Előfize­tések beküldhetők a 61 066. sz. csekkszámlára. Magyar Nemzet A magyar mezőgazdaság sikere Új-Delhiben Az Új-Delhiben március 11-én megnyílt összindiai me­zőgazdasági kiállításon nagy sikert arat a magyar pavilon. Már az első napon a kormány több tagja, s neves indiai me­zőgazdasági tudósok látogatták meg. A kiállított anyagból fő­leg a szarvasmarha-tenyésztés szervezési módszereinek ismer­tetése, így a mesterséges ter­mékenyítő állomások hálóza­tának, a baromfitenyésztésnek az eredményei, az állatgyógyá­szati eszközök és az antibioti­kumok keltettek feltűnést. A kiállítás magyar pavilonjában öt külkereskedelmi vállala­tunk megbízottja ad felvilágo­sítást a különböző cikkek gyártásáról és az exportlehető­ségekről. Új magyar-burmai kereskedelmi és fizetési megállapodás Új kereskedelmi és fizetési megállapodást írtak alá már­cius 11-án Rangoonban, Ma­gyarország és Burma megbí­zottai. A megállapodás egy év­re szól és Magyarország részé­ről mezőgazdasági cikkek és egyéb nyersanyagok vásárlá­sát irányozza elő, gépek, jár­művek, elektromos cikkek és textilneműek ellenében. A megállapodást magyar részről Herendi József kereskedelmi tanácsos, burmai részről Xi Ba San, a kereskedelmi miniszté­rium államtitkára írták alá. Szovjet orvos új sebészeti találmánya A Donyeckij gyűrűt kiállítják Brüsszelben A sebészorvosokat évszáza­dok óta foglalkoztatja, ho­gyan segíthetnék elő a véredé­nyek gyors, megbízható össze­illesztését. Dimitrij Donyeckij ogyesszai orvosnak nemrégi­ben sikerült erre új­ módszert feltalálnia. Donyeckij kis szerkezetet készített — csövecskét, amely körül élesen kiálló kis tüskék vannak. A műtét alatt az éret behúzzák a csövecskébe, majd visszájára hajtják, a tüskék átszűrjék az érfalat és rög­zítik. Ezután a csövecskére könnyen rá lehet húzni az ér másik részét, a tüskék azt is átszúrják és biztosan rögzí­tenek. Az új eljárást először ku­tyákon próbálta ki. Az acél­protézis kiválóan bevált. A kísérletezés során azonban az is kiderült, hogy nincs szükség az egész csövecskére, mert ele­gendő egy vékony kis acélgyű­rű alkalmazása is, négy kiálló tüskével. A találmány jelentősége nagymértékben megrövidíti a véredények összeillesztésének idejét. Az ér kevésbé sérül meg és így gyorsabban gyó­gyul, mint a tűvel való var­rásánál. A tüskés gyűrű kü­lönösen nélkülözhetetlen olyan esetekben, amikor egyes beteg­ségek esetében a véredények elvesztik rugalmasságukat. A szovjet Orvostudományi Akadémia A. A. Visnyevszkij professzorról elnevezett sebé­szeti intézetben már több mint száz műtétnél alkalmazták ki­váló eredménnyel a Donyec­­kij-féle gyűrűt. Az új talál­mányt hamarosan megismeri a világ, mert a brüsszeli világ­­kiállításon bemutatják. Henri Alleg: «A KÉRDÉS*' Henri Alleg, az Alger Repub­­licain-nek, az algériai Kommu­nista Pán lapjának Volt a fő­­szerkesztője. A lapot beoltották, Alleg pedig illegalitás­ba vonult. Aztán elfogták az ejtőernyösök és borzalmasan megkínozták. A vele elkövetett szadista kegyet­lenkedésről szörnyű pontossággal beszámolt a börtönből kicsempé­szett naplójában. A naplóból részleteket közölt az l’Humanité, azt a számát a francia hatóságok elkobozták. Hasonló sorsra ju­tott minden lap, amelynek ha­sábjain akár csak néhány sor is megjelent Alley írásából. A Mi­­nuit­ kiadóvállalat nemrégiben könyvalakban jelentette meg Alley naplóját. A France Obser­­vateur című polgári hetilap az "év legmegrázóbb könyvének" nevezte a kötetet s rövid kom­mentárt fűzött a belőle közölt részletekhez.­­A francia katonák körében, akik komolyan azt hi­szik, hogy Algériában a nemzeti érdeket védik, olyan emberek találhatók, akik, mivel az SS- mesterséget folytatják, maguké­vá tették az SS ideológiáját is. Ezek az emberek türelmetlenül várják azt a pillanatot, amikor megdönthetik a francia demok­ráciát. Vajon a francia demok­raták hagyják-e őket cselekedni, vagy pedig elhatározzák: SS-ek­­nek nevezik őket, és harcba szállnak mindazok ellen, akik előkészítik a jövendő katonai nácizmust Franciaországban?" A francia kormány a "hadsereg becsületének védelmében" a France Observateur-t is elko­­boztatta. Az alábbiakban közlünk egy részletet Henri Alley könyvéből. A francia pribékek neveit rö­vidítve írtuk, mert így szerepel­nek a könyvben is. A kiadónak az volt a véleménye, hogy sze­mélyük kiderítése az igazságszol­gáltatás feladata. Ja... egyre mosolyogva elő­ször a szemem előtt hadoná­szott a csiptetőkkel, amelyek­ben az elektródok végződtek. Csillogó acélból készült hosz­­szúkás és fogas csiptetők vol­tak. "Krokodil" csiptetők, ahogyan a telefonszerelő mun­kások nevezik, akik ezeket a csiptetőket használják. Az egyik csiptetőt jobb fülcim­pámra, a másikat jobb kezem egyik ujjára csiptette. Hirtelen felugrottam kötelé­keimben és teli torokból üvöl­töttem. Cha... testembe eresz­tette az első elektromos kisü­lést. Fülem mellett hosszú szikra pattogott és éreztem mellkasomban, miként ver­va­dul a szívem. Ordítva hány­­tam-vetettem magam és a vég­sőkig megmerevítettem teste­met, a rázások szakadatlanul követték egymást, ahogyan Cha... mágneses gyújtóval kezében vezérelte az áramot. Cha... azonos ütemben egyet­len kérdést ismételt, élesen ta­golva a szótagokat: "Hol vagy elszállásolva?« Két rázás közt feléje fordul­tam, hogy odakiáltsam neki: "Igazságtalanságot követ el, még meg fogja bánni.« Cha... dühösen a szélső határig for­gatta a mágneses gyújtó kar­ját: »Valahányszor erkölcsi prédikációt tartasz nekem, na­gyobb adagot kapsz!- és mi­alatt én tovább kiabáltam, így szólt: Ja... hoz: »Szent Isten, milyen nagyszájú! Peckeljétek fel a száját!« Ja... összegyö­möszölte ingemet, a számba tömte és újra megkezdődött a kínzás. Teljes erővel ráharap­tam az ingre és csaknem meg­könnyebbülést leltem benne. Hirtelen úgy éreztem, mint­ha vadállat megszakításokkal tépdesné rólam a húst. Ja,­ aki továbbra is mosolyogva hajolt felé, a csiptetőt rákap­csolta nemi szervemre. A rá­zások olyan erősek voltak, hogy az egyik bokámon kioldó­dott a vékony szíj, amellyel összekötöztek. Kikapcsolták az áramot, hogy újból megkötöz­zenek, aztán folytatták. Hamarosan a hadnagy vál­totta fel Ja...-t. A csiptető egyik drótját letekerte és tel­jes szélességében mellkasomra csavarta. Egész testemet egyre erőteljesebb ideges rángatózás járta át és a kezelés folytató­dott. Vizet spricceltek rám, hogy még fokozzák az áram hatását és két "nagyobb adag" közt a hidegtől is reszkettem. Körü­löttem a katonai cókmókra ülve, Cha... és barátai sörös­üvegekből ittak, összeharap­tam a számban levő pecket, hogy elkerüljem a görcsöt, amely egész testemet gyötörte. Hiába. Végül abbahagyták, áldjá­tok ki a kötelékeit!- Az első "kezelés" befejeződött. Imbolyogva álltam fel, fel­vettem nadrágom és kabátom, ír... előttem állt. Nyakken­dőm az asztalon volt. Felkapta, mint valami kötelet a nyakam­ba kötötte és nagy hahotázás közepette vonszolt a szomszé­dos irodahelyiségig, mintha va­lami kutyát vonszolt volna maga után. "Nos — fordult hozzám —, nem volt még elég? Nem eresz­tünk ki a kezünkből. Térdre!« Hatalmas lapáttenyerével tel­jes erőből pofozni kezdett. Térdre estem, de képtelen vol­tam egyenesen tartani magam. Hol jobbra, hol balra imbo­­lyogtam, ír ... ütései állították vissza egyensúlyomat, ha nem terítettek le a földre. "Nos, hajlandó vagy beszélni? Elve­szett ember vagy, érted. Halott vagy már, csak még haladékot k­aptál!« »Vezessétek elő Audint — szólalt meg Cha... —, a má­sik épületben van­. Ir... to­vább ütlegelt, míg a másik az egyik asztalon ülve nézte vé­gig a látványosságot. Szemüve­gem lírái­ rég elrepült. Rövid­látásom csak erősítette azt a valószínűtlen, lázálomszerű be­nyomást, amelyet éreztem és amely ellen igyekeztem harcol­ni, attól félve, hogy megtörik akaraterőm. "Rajta, Audin, mondja el neki, mi vár rá. Kímélje meg a tegnap esti borzalmaktól :« Cha... beszélt, ír... felemelte a fejem. Magam felett láttam Audin barátom halvány és ré­mült arcát, amint rám meredt, miközben én térden állva im­­bolyogtam. »Na, rajta, beszél­jen már!« — mondta Cha... »Nehéz dolog ez, Henri! — mondta Audin és elvezették. ír... hirtelen felemelt. Ma­gánkívül volt. "ide figyelj, gazember! Véged van! Beszél­ni fogsz! Érted, beszélni fogsz!­­Arcát közel tartotta arcomhoz, csaknem hozzám ért és üvöltött: »Beszélni fogsz! Itt mindenki­nek beszélnie kell! Végigcsi­náltuk az indokínai háborút, s ez a háború lehetővé tette, hogy megismerjünk bennete­ket. Ez itt a Gestapo! Ismered a Gestapót?« Aztán gúnyosan folytatta: »Cikkeket írtál a kínzásokról, mi, te csirkefogó! Nos, jó, most a tizedik ejtőer­nyős hadosztály rajtad mutatja be azokat.« Hallottam, hogy a másik mögött mint nevet a pribékek csapata, ír ... ökle kalapácsként verte arcomat, térdével pedig hasam rúgta. »Amit itt csinálunk, azt fogjuk csinálni Franciaországban is. Ezt fogjuk csinálni a te Duc­­los-dal és Millerrandoddal is és a levegőbe fogjuk röpíteni a te kurva köztársaságodat is! Beszélni fogsz, én mondom ne­ked.­ Az asztalon egy darab kemény kartonlemez volt. Fel­kapta és azzal kezdett ütni. Minden ütés még jobban elká­bított, de ugyanakkor megerő­sítette azt az elhatározásomat, hogy nem engedek ezeknek a vadállatoknak, akik azzal kér­kedtek, hogy a Gestapo tanít­ványai. “Na, jól van — mondta Cha... —, te akartad! Mind­járt a ragadozók közé kerülsz.­­A­­ragadozókat már ismertem, de hamarosan még jobban ki­fejtették adottságaikat. .Péntek, 1958. március 14. ­Wűipitci£ cd pxipa/ideXfe i*t&e A MAGYAR SZAKÁCSMŰVÉSZET EXPORTJA Kelet népeinek híres étele a piláf. Rizsből készítik, néhol zöldséggel, másutt gombával. De a piláfok királya az ürü­­piláf. "Olvasztott marhafaggyú­ban megfuttatjuk a vörös­hagymát, majd beledobjuk a kockára vágott ürühúst... Azután rizst, paradicsomot te­szünk hozzá s cukorral, sóval, petrezselyemmel, borssal, sze­recsendióval ízesítjük..." — magyarázza az ürüpiláf elké­szítésének titkát Lontai Osz­kár, a Budapesti Konzervgyár szakácsa. A napokban ő főzte az első piláfkonzervet. A magyar gyümölcskonzer­­vek már régebben eljutottak Egyiptomba. Nemrég a ma­gyar húskészítmények iránt érdeklődtek. A mohamedán konyha sokban különbözik a magyartól. Nem esznek disz­nóhúst, nem főznek disznó­zsírral. A magyar szakácsok vállalták, hogy tanulmányoz­zák az arab konyhát s a kele­ti ízlésnek megfelelő ételeket készítenek. S­zontai Oszkár, Virágh Antal mérnökkel, a gyár húsüzemének vezetőjével összeállította az első konzerv­­sorozatot. Háromféle marhahúskon­zervet készítettek: marhagu­lyást babbal, illetve burgo­nyával és paradicsomos mar­hahúst zöldséggel, továbbá öt­féle ürühús konzervet: ürü­húst saját levében, ürüpiláfot, ürüpörköltet, ürügulyást és ürülevest rizzsel. A konzervek kiválóan sikerültek.­­Nemcsak a marhahús-, de az ürühús-ételeket is jól is­merik a magyar szakácsok. Azelőtt sokkal több ürühúst ettek nálunk is. Erdélyben ra­ is kedvelik az ürütokányt és az ürüpörköltet s nem is olyan régen a budapesti vendéglők étlapjain megtalálhatták az wh­ish stewe-t, az ürühúsból készült ír gulyást.) Borjúpörkölt :550 kilogram hagymával A gyár húsüzeme Magyar­­ország legnagyobb konyhája. Naponta sok tízezer adag ebé­det, vacsorát készítenek itt. Ha Lontai Oszkár, az ótátra­­füredi Grand Hotel egykori szakácsa most egy délelőtt borjúpörköltet főz , 450 kilo­gramm vöröshagymát vágat össze hozzá. A szakácsművészet meste­rei a legkülönfélébb ízléseket elégítik ki. Igazi gourmandok asztalára való a strasbourgi bélszín, amelyet libamájjal és Franciaországból hozott szarvasgombával körítenek, és boros spanyolmártással önte­nek le. De a legtöbb húskonzerv a magyar konyha remekei: bor­­júpörkölt, csikóstokány, bog­rácsgulyás. A brüsszeli világ­kiállításra tizennégyféle étel­ből álló sorozatot állítottak össze. Kiváló szakácsok ké­szítették, Venesz József, Lep­­sics Andor, Tüdős József és Lontai Oszkár, akik hosszú időt töltöttek el idegen orszá­gokban, megismerték az otta­ni ízlést. A magyar konyha követei A húskonzerveket már be­mutatták Brüsszelben, ahol nagy sikert arattak. A világ­­kiállítás magyar éttermében ezeket az ételeket is főzik majd s ha a látogatók meg­kedvelik, k­onzervben is meg­vásárolhatják, így a világ minden részén megismerhetik a magyar húskonzerveket, a magyar konyhát. Prágában, Berlinben és Szó­fiában már van magyar étte­rem, ahol magyaros vacsorá­kat szolgálnak fel. A baráti országokba sok ételkonzervet is szállítunk. Brüsszel új lehe­tőségeket tár majd fel. —at—

Next