Magyar Nemzet, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-21 / 68. szám
Vészek, 1958. március 21.. Magyar Fieniza Az eszme, amely 1919-ben Magyarországon győzött, elvezeti népünket a teljes győzelemig Emlékünnepség a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 39. évfordulója alkalmából Díszünnepséget rendeztek csütörtök este a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 39. évfordulóján az MSZMP Központi Bizottságának, a Szakszervezetek Országos Tanácsának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, valamint a KISZ Központi Bizottságának rendezésében az Erkel Színházban. Az elnökségben helyet foglalt az MSZMP Politikai Bizottságának és Központi Bizottságának több tagja, miniszterek, a politikai, gazdasági és kulturális élet számos vezetője és a Tanácsköztársaság évfordulója alkalmából kitüntetett néhány kommunista veterán. Az ünnepséget Kállai Gyula államminiszter, a Politikai Bizottság tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke nyitotta meg. Ezután Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagja, a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetője emelkedett szólásra. Nemes Dezső beszéde 99 esztendővel ezelőtt bejárta az országot és a nagyvilágot a hír: Budapesten forradalmi kormány alakult, amely a proletariátus képviseletében átvette a hatalmat! Győzött a szocialista forradalom. Győzött vértelenül, fegyveres felkelés nélkül. A polgári kormányzat beismerte teljes csődjét, s önként átadta a hatalmat a proletariátusnak, amely a nemzet vezető osztályává vált. Dicsősége a magyar munkásmozgalomnak és nemzetünk történetének, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követően elsőnek Magyarországon győzött a szocialista forradalom. Nemes Dezső ezután elemezte a győzelem okait, majd így folytatta: ,A Magyar Tanácsköztársaság óriási társadalomátalakító munkába fogott a tőkés rendszer felszámolására és a szocialista rendszer kiépítésére. Hogyan lehetséges az, hogy a kisebbségben levő kommunistáknak a revizionisták szembenállása ellenére sikerült keresztülvinniük, hogy a népbiztosok tanácsa e forradalmi rendszabályokat meghozza és haladéktalan végrehajtásáról rögtön intézkedjen? A baloldali szocialisták állásfoglalásának, a kommunistákkal való szilárd összefogásának igen fontos szerepe volt abban, hogy a munkásság óriási többsége a kommunisták politikája mellé állt, és hogy az ingadozó centristák balfelé szorultak, a nyiti revizionisták pedig elszigetelődtek, behúzták a nyakukat a népbiztosok tanácsában is. A forradalmi kormányzótanács szociáldemokrata többsége nem alkotott holmi egységes kommunista-ellenes blokkot, hanem egy része — a legkövetkezetesebb baloldaliak — lelkes és hű fegyvertárán lett a kommunistáknak , e harcokban kommunistává fejlődött. A 21 szociáldemokrata népbiztos között 8 volt olyan, aki a 14 kommunista népbiztossal szilárd forradalmi blokkot alkotott és a Tanácsköztársaság bukása után nemhogy visszatáncolt volna, hanem ellenkezőleg: a proletárdiktatúra iránti hűségét büszkén hirdető kommunista párthoz csatlakozott. Kun Bélának, Szamuely Tibornak, Kelen Józsefnek és a többi kommunista népbiztosnak végig hű fegyvertársa volt Landler, Bokányi, Nyisztor György, Varga Jenő és társaik, akik baloldali szocialistákból kommunistákká váltak. A proletárhatalom hű vezetőinek, a kommunistáknak és tegnapi baloldali szocialistáknak a tömegek támogatása mellett többségük és döntő befolyásuk volt a legfontosabb kérdésekben a népbiztosok tanácsában is. A magyar munkásosztály győzelmének nemzetközi hatása A Magyar Tanácsköztársaság létrejövetelének a ténye az egész nyugat-európai munkásmozgalomra igen nagy hatással volt. És nem csupán a szocialista forradalom győzelmének a ténye volt nagy hatással, hanem ezenkívül — úgy hiszem — az is, hogy a magyar munkásosztály a két munkáspárt erőinek egyesítésével vívta ki nagy győzelmét. A magyar proletárforradalom békés győzelme, a két munkáspárt erőinek egyesítése révén kivívott diadala, az erők forradalmi egyesítésére ösztönzött másutt is. Nemes Dezső szólt arról is, hogy az egyesülés módjának igen súlyos negatívumai voltak és ezek a negatív vonások Ugyanunk éreztethették és nyilván éreztették is a maguk hatását az európai munkásmozgalomban, mégpedig negatív irányban, nehezítették a reformistákkal való szakítást. Mégis nagy dolog volt az, hogy a magyar munkásosztály 1919 márciusi ragyogó győzelmének példája megmutatta: az összes szocialista erők forradalmi egyesülése milyen lendületet ad, a proletariátus felszabadulási harcának, a szocialista forradalomért folyó küzdelemnek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom világrengető hatása mellett, úgy gondolom, a Magyar Tanácsköztársaság megszületésének az ösztönző hatása is játszott bizonyos szerepet abban, hogy 1919 áprilisában megszületett a Bajor Tanácsköztársaság. A proletárforradalom tüze magasra csapott Németországban is, s a nemzetközi burzsoázia, megdöbbenése és félelme a szocialista világforradalomtól még nagyobb lett. A győztes antanthatalmak burzsoáziája és a levert Németország, valamint szövetségeseinek a burzsoáziája gyorsan összefogott az európai proletárforradalom elfojtására. Fegyverbe lépett a nép Az antant szövetségeseinek támadása rögtön megélénkítette a magyar reformisták aknamunkáját. A külső imperialista támadás aktivizálta a burzsoá-földesúri és teuláli reakciót, s ugyanakkor az egyesült pártban, az állami, szakszervezeti és egyéb szervekben kunfiak és peyerek előálltak a kapitulációs jelszavakkal. Megindították a nyílt bomlasztást, a demoralizálást, természetesem a ''demokráciáért* — mégpedig olyanért, amelyet' az antant is »pártolna« és támogatna«. Kunfi és társai a népbiztosok tanácsán belül léptek fel a kapitulációért. Nemes Dezső ezután a külföldi intervencióról szólt. A kommunisták kibontották a forradalmi honvédő háború vörös lobogóját és a baloldali szocialisták melléjük álltak. Kun Béla és Szamuely, Landler és Bokányi együtt hívták fegyverbe a munkásosztályt, a szegényparasztokat és a népet. Bámulatosan rövid idő alatt talpra állt a Tanácsköztársaság dicső vörös hadserege, amely nagyszerű katonai sikereket ért el A Bajor Tanácsköztársaság 1919 májusi leverése után az európai reakció fokozottabban összpontosította erőit a Magyar Tanácsköztársaság ellen. A reformisták ismét felélénkültek és fokozták, egyre nyíltabban, az aknamunkát a proletárdiktatúra megbuktatására. Lenin üdvözlete Ekkor, 1919 május végén küldte el Lenin nevezetes üdvözletét a magyar munkásoknak, amelyben az orosz munkások és parasztok államának üdvözletét küldi és tanácsot ad a hatalom megvédéséért és a szocialista világ megteremtéséért hősiesen küzdő magyar proletariátusnak. Lenin eme üdvözlete — amellett, hogy nagyszerű és általános érvényű útmutatást ad a szocialista rend megteremtéséért folyó hosszú, szívós küzdelemhez — figyelmezteti a magyar munkásokat, a Tanácsköztársaság minden hívét, hogy óvják és erősítsék a proletárhatalmat. Vázolja a proletárdiktatúra történelmi feladatát amit ha valaki nem értett meg, *az nem forradalmár, az'' el kell távolítani a proletariátus vezéreinek vagy tanácsadóinak soraiból*. Felszólít az ingadozás könyörtelen elnyomására, ha 33 felüti a feje a szocialisták között, vagy mások között, akik tegnap csatlakoztak a proletárdiktatúrához. Az ingadozás nemcsak a régebbi szocialisták között ütheti fel a fejét, hanem olyanok között is, akik korábban álltak a kommunisták közé, de az éles harcok idején kishitűek lettek és ingadozásuk nem kevésbé viheti őket a proletárhatalom teljes elárulásának az útjára, mint ahogy 1919-ben odavitte a kunfiakat és böhmöket, együtt az ő pegereikkel Elég csak utalni az 1956-os tapasztalatokra, akommunista lepelbe burkolt új típusú Nagy Imre-féle revizionizmusra és annak szégyenletes szerepére az ellenforradalom előkészítésében, végrehajtásában, kiszolgálásában. Lenin 1919 május végi üdvözlete nagy segítséget nyújtott a feléledő ingadozás, az erősödő revizionista aknamunka és az egyéb ellenforradalmi tevékenység elleni harcban. Nemes Dezső a továbbiakban ismertette az ellenforradalmi szövetkezés, a hírhedt ludovikás lázadás, majd az antant katonai támadás történetét. Az imperialista túlerő, a belső ellenforradalmi aknamunka segítségével leverte az első magyar proletárhatalmat. A magyar nép történetének egyik legsötétebb korszaka következett: a vérengző ellenforradalom és imperialista bábáinak szörnyszülötte, a Horthyfasizmus uralma. Ezrek hullottak el, mikor hatalomra került, százezreket űzött a pusztulásba, és az egész nemzetet döntötte végveszélybe, mielőtt elpusztult A negyedszázados fasiszta elnyomás és a második világháború szörnyűségeiből az a felszabadító szovjet hadsereg mentette meg népünket, amelytől a magyar munkás és a magyar szegényparaszt negyedszázadon keresztül szüntelenül várta a segítséget és tudta, hogy az el is fog jönni. Mikor és hogyan, azt nem tudta, de hogy jönni fog azt tudta, mert akarta és érezte, hogy ez a történelem parancsa lesz! 1345-ben új korszak köszöntött a magyar népre 1945-ben új korszak köszöntött a magyar népre. A munkásosztály vezetésével népi hatalom született, mely kivezette a nemzetet abból a szörnyű katasztrófából, amelybe a fasizmus döntötte. A munkásosztály uralkodó osztállyá szerveződve rövid idő alatt ismét győzelemre vitte a szocialista forradalmat. Ehhez nagy morális és politikai erőt adott az 1919-es Tanácsköztársaság hősi hagyománya is, amelynek emléke kitörölhetetlenül élt a munkások és szegényparasztok szívében. Az első magyar szocialista forradalom hagyományait azonban az elmúlt évtizedben mégsem ápoltuk eléggé, harci tapasztalatait kevéssé tanulmányoztuk, s ezért nem is hasznosíthattuk kellőképpen. Ennek a következménye az, hogy népünk és különösen ifjúságunk szocialista nevelésében az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság emléke és tanulsága távolról sem töltötte be azt a szerepet, amelyet betölthetne és kell is hogy betöltsön. A Tanácsköztársaság a felszabadulás előtti magyar történelem legnagyobb eseménye: társadalmi és nemzeti fejlődésünk legmagasabb foka. És ezt távolról sem tudatosítottuk kellőképpen. S ennek velejárója volt az is, hogy az 1919-es harcosok nem részesültek abban a megbecsülésben, amely őket, akkori és későbbi küzdelmeikért megilleti. Természetesen bizonyos alapvető tanulságokat az 1919- es tapasztalatokból pártunk levont és széles körben el is terjesztette. 1948-ban alapjában véve helyes módon hajtottuk végre a két munkáspárt erőinek teljes egyesítését, az egyesülést — a revizionisták kizárásával. Pártunk vezetésében azonban az 1919-es pártegyesülés hibájától való félelem az 1919-es egyesülés pozitív vonásainak lebecsülésével, a volt baloldali szocialisták kommunista fejlődésének figyelmen kívül hagyásával, az 1948-ban velünk egyesült szocialista harcostársakkal szembeni nagyfokú bizalmatlansággal párosult. A személyi kultusz bénító légkörében ez különösen elburjánzott és a politikai irányvonal szektás torzulásának egyik forrása lett. Bizonyos tekintetben az ellenség, az ellenforadalmárok, a nyugati imperialisták jobban hasznosították a maguk számára a tapasztalatokat, természetesen az ellenforradalmi aknamunka tapasztalatait. Mindenekelőtt azt, hogy a nyílt ellenforradalmi lázadás, amely azonnal a munkáshatalom megdöntésének a jelszavát írja a zászlajára — nem ígért sok sikert. Viszont a revizionista aknamunka, amely a kapitalista restauráció erőit “demokratikus* és "szocialista* jelszavak hangoztatásával segíti, s a proletárhatalom erőit először belülről bomlasztja fel, s csak azután áll ki nyíltan a tőkés rendszer viszszaállítása mellett — ez ígér az ellenforradalomnak nagyobb sikert. Ez vált a Tanácsköztársaság idején, különösen 1919 júniusában és júliusában az ellenforradalmi aknamunka fő módszerévé és ez nyújtotta az imperialistáknak a legnagyobb segítséget. Ezt a módszert választották az imperialisták fő módszerként az 1956- os ellenforradalom előkészítése és kirobbantása során is. Tudjuk természetesen, hogy hiába választottak volna az imperialisták bármilyen módszert, ha a régi vezetés rendkívül súlyos hibái nem teremtettek volna lehetőséget az ellenforradalmi aknamunka széleskörű kibontakozása számára, ha a Rákosi-féle vezetés képes lett volna a hibákat időben, huzavona és felemásság nélkül őszintén kijavítani, ha képes lett volna arra, hogy az elvtelen kompromisszumok és adminisztratív rendszabályok kombinálása helyett megfelelő eszmei harcban zúzza szét a támadó revizionizmust, ha a szükséges adminisztratív rendszabályokat is a ténylegesen elkövetett hibák bátor kijavításával és a kellő erejű eszmei harccal kapcsolták volna össze — akkor az imperialisták és hazai szövetségeseik el sem juthattak volna az ellenforradalmi kísérletig. Az élenforradalmi ideérlet persze így is csődöt mondott. Az imperialisták is csak egy részét vontaik le azoknak a tanulságoknak, amik az 1919-es tapasztalatokból adódtak. Az 1919-es tapasztalat azt mutatta, hogy az ellenforradalmi összeesküvés, ha la is váltott fegyveres lázadásokat, nem tudott győzni az imperialisták nagy erejű katonai beavatkozása nélkül. Bármilyen gondosan is szervezték meg az 1956-06 ellenforradalmi összeesküvést, mit sem tudtak tenni az ellen, hogy a világhelyzet 1919 óta gyökeresen megváltozott és mér nem tudhatták katonai beavatkozással nyzeregbe segíteni az ellenforradalmat. Viszont a magyar proletariátus, amikor a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulásával megindította forradalmi ellentámadását az ellenforradalom szétveréséért és megsemmisítéséért, kérhetett és kaphatott testvéri segítséget a Szovjetuniótól; ez a segítség egyrészt lehetetlenné tette, hogy imperialista csapatok betörjenek az országba, másrészt rendkívül meggyorsította az ellenforradalmi erők hevenyészett fegyveres alakulatainak a szétverését. A proletár Internacionalizmus ereje Az imperialistáik kétszeresen is elszámították magukat Egyrészt nem várták, hogy a magyar proletariátus forradalmi központja oly gyorsan újjászerveződik és képes lesz a forradalmi erőket oly gyorsan talpraállítani és harcba vezetni. Másrészt azt remélték, hogy a magyar ellenforradalom tovább terjed a szomszédos népi demokratikus országokba. Ehelyett a szomszédos testvéri országokban a munkásfiatalok ébersége és harckészsége megnövekedett, s az ellenforradalmi elemek moccanni sem mertek. Viszont ette válhatatlan és legyőzhetetlen erőként jelentkezett a proletár internacionalizmus ereje, amely 1919-ben még nem volt elég a Magyar Tanácsköztársaság megmentéséhez, de ma már Berlintől Sanghajig, s Leningrádtól Hanoiig, közel 1 milliárd főt kitevő felszabadult népek nagy családját egybekovácsoló előfű szocialista Magyarország — az 1919-es Tanácsköztársaság örököse és folytatója —, a legyőzhetetlenné vált szocialista tábor megbecsült és a népek barátságával övezett országa lett és az is marad mindörökké. Nemes Dezső ezután arról beszélt, hogy az amerikai és egyéb imperialisták rágalomhadjáratot folytatnak hazánk ellen. Népünk önmaga rendezi ügyeit A magyar nép már kimondta az ítéletet a kapitalista restauráció, a fasizmus és a nyugati imperialisták sötét erői felett, s a nyugati urak meg az ő kiszolgálóik hiába kísérletezgetnek. A magyar munkásosztály, a magyar nép önmaga rendezi saját ügyeit. Mégpedig az Eszterházy grófok, Mindszentyk és Weiss Manfrédek nélkül és az ő különböző kiszolgálóik nélkül is. A szocialista tábor népeinek a segítségére és testvéri összefogására támaszkodik, azokra, akik önfeláldozóan és önzetlenül segítették és segítik az ország függetlenségének megvédését és szocialista fejlődését. A szovjet néppel és a többi baráti ország népeivel való barátságát fejleszti tovább és nem tűr semmiféle aknamunkát a barátság ellen. Bármennyire is haragszanak érte a nyugati urak és a hazai reakció szétvert erői,a magyar munkásosztály már 1919-ben végleg eljegyezte magát a szocialista forradalom, a kommunizmus ügyével. Eszméi mellett kitartott a Horthy-fasizmus sötét időszakában is. S a népi demokratikus rend megteremtésével szilárd szövetséget létesített a dolgozó parasztsággal és e nemzet felvirágzásában szívvel-lélekkel részt vállaló valóban hazafias értelmiséggel. Az az eszme és az a hatalom, amely 1919-ben Magyarországon egyszer győzött, de a külső imperialista túlerő akkor legyűrte, többé el nem bukik, s élvezeti népünket hazánk szocialista felvirágzásának útján, a teljes győzelemhez, a boldog jövendőhöz —■ , fejezte be nagy tetszéssé! fő rgadott beszédét Nemas Deze. Évtizedek harcaiért... Munkásmozgalmi veteránokat tüntettek ki Tizenegy veterán állt csütörtök délben az Országház Munkácsy-termében fényképezőgépek, filmesek kereszttüzében egymás mellé, hogy átvegye sok évtized harcainak jutalmát, a nép hálajelvényét. Apró Antal, Kiss Károly, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Olt Károly, a Központi Bizottság tagja vettek részt az ünnepségen. S Kristóf Istvánnak, az Elnöki Tanács titkárának rövid üdvözlése után felhangzott: — A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa több évtizedes munkásságukért, a Tanácsköztársaság kikiáltásának 39. évfordulóján kormánykitüntetésben részesíti... — és következett a névsor. Szilágyi Dezső, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának vezetője, a Munka Vörös Zászló érdemrendjét, Jakab Rudolf nyugdíjas, Jackwerth Ferenc a Minisztertanács személyi titkárságának dolgozója, Spiesz József nyugdíjas, Matejka Jánosné nyugdíjas, Kelen Józsefné nyugdíjas, Kiss Elek nyugdíjas, Székely Lajos nyugdíjas, Ács Vilma nyugdíjas, Tóth László nyugdíjas és Paksi József nyugdíjas a Munka Érdemrendet kapta. Nehezen lépkedett előre az asztalhoz, hogy átvegye a kitüntetést Három lépés oda, három vissza, mégis zihált a melle. Ha beszél, ha sokat áll, már köhög, de nem ül le, hiába erősködnek. — Nem vagyok öreg — magyarázza kicsit haragosan, s a fejét csóválja, mikor azt hallja: veteránok. Éppen hetven esztendős, ősz a haja, s a bajusz éppen úgy terpeszkedik a szája felett, mintha Bugyonnijról mintázta volna. Tóth Lászlónak hívják. Miért kapta a kitüntetést? — Igazán nem is tudom megmondani — feleli. — A magam fejéből úgy gondolom, azért, mert 1920. április 1-én Miskolcon a bíróság előtt a főügyész szemébe vágtam. •Csináljatok Velem, amit akartok, akasszatok felkétszázszor, akkor is csirkefogók vagytok. Ezért kapott akkor tizenöt esztendőt. Meg az előzményekért. Mert a “kondás Tóth Miska fia«, Borsodban, Dédes- Tapolcsányban 1919. március 21-én, harminckilenc esztendeje kimerészelte tűzzel a vörös zászlót, s azt mondta a falu régi, úri vezetőinek: ‘menjetek, ne lássunk benneteket soha többé*. S mert Sajószentpéternél, Tiszác ülőnél gépfegyverrel harcolt a Vörös Hadseregben a csehek elleni. Akkor hiába — a proletárdiktatúrát az árulás, az intervenció elsöpörte. Tizenöt év helyett csak kettőt töltött Vácott, a fegyerházban. De a két esztendőt ma is érzi belül, a mellében, a hátán. Aztán Szovjet-Oroszországba került. A Volga mentén egy szovházban dolgozott nagyon sokáig. Végigmutat a termen, s csak annyit mond: — Érdemes volt Nem, mert most kitüntetést kaptam. Nem. Azért, mert most mi osztjuk a kitüntetéseket Kiss Elek négy érem mellé tűzte ki most az ötödiket. Hármat a Szovjetunióban kapott, a negyediket itthon adták át neki néhány hónapja, aFegyverrel a hazáért* érdemérmét, 1956 október—novemberi magatartásáért. Hatvannyolc esztendős, mégis fegyverrel a kezében védte a népi demokratikus rendszert, a munkáshatalmat Az élete regény, ő fogta el 11. Miklós cárt. Hogyan történt? — 1917-ben, a februári forradalom idején hadifogolyként Pétervár fölött, az északi vasútépítkezésen dolgoztunk háromszázan, köztük hatan mi hadifoglyok. Akkorra már nagyon untuk a háborút és alaposan beoltottak bennünket a kommunizmussal. A forradalom hírére aztán mi is azt mondtuk -hajrá, előre*. — Egyszerű volt nagyon, elfogni a cárt — meséli tovább. — Hallottuk Pétervárból, hogy szöktetnék Miklóst ki Párizsba, de hogy észre ne vegyék idő előtt, Rigán át Mi csak annyit csináltunk, hogy elfordítottuk a váltót, pirosra csaptuk a szemafort, s mikor megállt a vonat — megállt, mert nem gondoltak semmi rosszra —, felszálltunk, s azt mondtuk a cári famíliának: végállomás*. Egy szempillantás alatt megértették. II. Miklós — alacsony, vörösbajuszú ember volt —, megpróbált ugyan felugrani, de aztán idejében rájött ő is, hogy hiába. Három napom át én voltam az őrség parancsnoka. S ami utána következett: polgárháború, 1926-ig tagja a Vörös Hadseregnek, harminc után pedig Krasznodár mellett egy szovhez igazgatója. Ismerte Oleg Kosevojt és Dija Gromovát, az ifjú gárda segítségével mentette át a saovhoz vagyonát a nácik elől a Kaukázusba. Aztán negyvenötig partizán. A felszabadulás óta itthon van. Szeretne még harminc évig békességben élni. Kocsis Tamás 3