Magyar Nemzet, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-01 / 77. szám

A HA­ZAFI­AS NÉPFRONT LAPJA . IV. Sz. Hruscsov vezeti a Magyarországra látogató szovjet párt- és kormányküldöttséget A Magyar Népköztársaság küldöttsége 1957 márciusában a Szovjetunióban tett látogatása alkalmával átadta a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány vezetőinek a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság kormánya meghívását, hogy viszonzásul látogassanak el Magyarországra A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a szovjet kormány elfogadta a meghívást és kijelölte a Magyar Népköztársa­ságba látogató párt- és kormányküldöttség tagjait. A küldöttség tagjai: N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkára, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke (a küldöttség veze­tője), F. R. Kozlov, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottsága Elnökségé­nek tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak első elnökhelyettese, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, V. V. Grisin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsá­nak elnöke, P­­. Selest, Ukrajna Kommu­nista Pártja Kijev területi bizottságának első titkára, A. P. Bojkova, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Leningrád városi bizottsága másodtitkára és J. I. Gromov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. A Szovjetunió párt- és kormányküldött­sége április 2-án indul Moszkvából Magyar­­országra. Legfőbb feladatunk a Szovjetunió és a baráti szocialista államok békekezdeményezéseinek támogatása Sik Endre külügyminiszter beszámolója az országgyűlés külügyi bizottságának ülésén Az országgyűlés külügyi bi­zottsága hétfőn Kiss Károly elnökletével megtárgyalta a külügyi tárca 1958. évi költség­­vetését. A bizottság előtt dr. Sik Endre külügyminiszter is­mertette a költségvetést, s be­számolt a minisztérium és a kül­képviseletek munkájáról, feladatairól. A nemzetközi kérdésekről szólva megállapította, hogy a mai nemzetközi helyzetet a szocialista országok nagy kül­politikai aktivitása jellemzi. A Szovjetunió külpolitikai sike­reivel párhuzamosan javult a Magyar Népköztársaság nem­zetközi helyzete is. Nagy jelentőségűek e téren a baráti államok küldöttségeinek hazánkban tett látogatásai, il­letve a mi viszontlátogatá­­saink, a lefolytatott tárgyalá­sok, s az azok eredményeként létrejött újabb szerződések. Ma elmondhatjuk, hogy kap­csolataink a szocialista orszá­gokkal jobbak, testvéribbek és szorosabbak, mint bármikor az elmúlt években.­­ Kapcsolataink a kapita­lista államokkal ál­talában nem rosszabbak az ellenforradalom előttinél — mondotta a továb­biakban —, sőt közülük egye­sekkel — különösen a gyarma­ti sorból nemrég felszabadult országokkal — ma jobbnak mondható a viszonyunk. Fejleszteni kívánjuk kapcso­latainkat az imperialista tábor államaival is, a szuverenitás tiszteletben tartása és a bel-A tárca feladatairól szólva beszélt a miniszter- diplomáciai kapcsolatainkról, amelyeknek továbbfejlesztését a miniszté­rium fontos céljának tekinti. Utalt arra, milyen nagy jelen­tősége van annak, hogy a kül­földet helyesen tájékoztassuk a magyarországi helyzetről. Ez a munka rendkívül szerteágazó, szükség van a módszerek he­lyes megválasztására. A kül­földi sajtót különböző témájú cikkekkel, fényképanyagokkal látjuk el, amelyek hű képet adnak népünk életéről, előre­haladásunkról, a szocialista építésben. Idegen nyelvű tájé­koztatókkal, magyar filmekkel, kiállítási anyagokkal támogat­juk külképviseleteink és a po­litikánkat elősegítő szervezetek munkáját. Követségeink időn­ként sajtótájékoztatókat tarta­nak a legfontosabb magyar eseményekről. A külföld he­lyes tájékoztatásában fontos szerepük van a sajtóirodáknak, a baráti társaságoknak éa i .­ Az elmúlt időben fő felada­tunk az volt, hogy a nemzetközi légkör javulását az úgynevezett magyar kérdéssel zavarni aka­ró imperialista cselszövéseket visszautasítsuk és egyidejűleg lépéseket tegyünk kapcsola­taink norma­lizálására, illetve bizonyos temleteken azok fej­lesztésére — mondotta ezután. — Tevékenységünk központjá­ban állott az is, hogy az ellen­forradalom alatt és után a ba­ráti szocialista országoktól ka­pott sokoldalú segítség bázisá­ról kiindulva, erősítsük és szi­lárdítsuk testvéri kapcsolatain­kat a szocialista államokkal, elsősorban a Szovjetunióval ügyekbe való be nem avatko­zás elvei alapján. Az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel való viszonyunkban olyan in­tézkedések és javaslatok meg­tételét tervezzük, amelyek elősegítik viszonyunk norma­lizálását.­­ A mai nemzetközi hely­zetben a legfőbb feladatunk azoknak a békekezdeményezé­seknek a támogatása, amelye­ket a Szovjetunió és a­ baráti szocialista államok terjeszte­nek a nemzetközi politika ve­zetői és a nemzetközi­ közvéle­mény elé — mondotta ezután a miniszter. — A jövőben az ily­en kezdeményezésekben a magyar külpolitikának is te­vékenyebbnek kell lennie, ki­használva a tradicionális és egyéb kapcsolatokból adódó le­hetőségeket a magyar intézeteknek. Munká­juk elősegítése szintén alap­vető feladatunk. A továbbiakban megemlí­tette a beszámoló, hogy a tárca költségvetésének helyes átszer­vezésével és más magyar szer­vek külföldre irányuló propa­gandájának koordinálásával is elő kívánják segíteni külkép­viseleteink munkáját, más or­szágok népeinek tájékoztatását a magyarországi viszonyokról. Erre annál is inkább szükség van, mert az utóbbi időben nagymértékben megnőtt a kül­föld érdeklődése hazánk iránt, s nem mindegy számunkra, hogy ezt az érdeklődést or­szágunk viszonyainak reális is­mertetésével mi, vagy pedig a tények elferdítésével az ellen­ség elégíti ki. Azt sem nézhet­jük tétlenül, hogy az ellenfor­radalom következtében, vagy azt megelőzőleg külföldre szö­kött, s csalódott magyarok az ellenséges csoportok között őr­lődnek, s közben hazánk elleni tevékenységre használhatják fel őket. A közöttük végzendő felvilágosító munka lehetősé­geit csak növeli a nyu­gati világban kibontakozó gazdasági visszaesés s az a tény, hogy az elbocsátások el­sősorban a disszidált magya­rokat érintik. A megmentésük érdekében­ jelentős faladat vár a Magyarok Világszövetségére is, amelynek ilyen, irányban ki kell terjesztenie munkáját. Nemzetközi helyzetünk megszilárdult Részletesen szólt dr. Sik Endre hazánknak a nemzet­közi szervezetekben vitt sze­repéről. Jelenleg 226 nemzet­közi szervezetnek vagyunk a tagjai, többnek, mint az ellen­­forradalom előtt. Közülük a po­litikai szervezetekben — főleg az ellenforradalom után — ne­hézségekkel kellett megküz­­denünk. Az imperialista orszá­gok ugyanis hazánk elszigete­lésére, munkánk megnehezíté­sére törekedtek. Ma már el­mondhatjuk, hogy törekvései­ket minden téren sikeresen visszautasítottuk, s ez kihatás­sal volt nemzetközi helyze­tünk általános megszilárdulá­sára is — mondotta a minisz­ter. — Részvételünk e szerveze­tekben természetesen jelentős devizájába kerül népgazdasá­gunknak. A tagdíjak körülbe­lül 90 százalékát azonban olyan politikai szervezeteknek fizetjük, amelyekben részvéte­lünk hazánk és a szocialista tábor politikai célkitűzései szempontjából elengedhetet­len. Tájékoztatóját befejezve, a miniszter kérte a bizottságot, fogadja el a Külügyminiszté­rium ez évi költségvetését. A beszámolót követő vitában felszólaltak: Barcs Sándor, Kiss Károly, Nem György, Pé­ter János, dr. Rusznyák Ist­ván és Sebes István képvise­lők. A felszólalók kérdéseket intéztek a külügyminiszterhez külképviseleti szerveink mun­káját illetően, foglalkoztak külföldön megjelenő kiadvá­nyaink színvonalának kérdésé­vel, Ausztriához, továbbá a gyarmati sorból felemelkedő országokhoz fűződő kapcsola­tainkkal, magyar politikai sze­mélyiségek, valamint szakem­berek, művészek, tudósok kül­földi látogatásainak jelentősé­gével. A külügyminiszter válasza után a bizottság a tárca ez évi költségvetését elfogadta. Kapcsolataink a szocialista országokkal testvéribbek, mint valaha Megnőtt a külföld érdeklődése hazánk iránt A Szovjetunió egyoldalúan beszünteti az atom- és h­idrogénfegy­ver kí­sérleteket A Legfelső Tanács felhívása a világ valamennyi parlamentjéhez: kövessék a példát Megválasztották az új szovjet kormányt A Legfelső Tanács elfogadta a törvényt a gépállomások átszervezéséről A külpolitikai helyzet A Legfelső Tanács külpolitikai vitája meghozta a már napok óta találgatás tárgyát képező, de mégis a szenzáció ere­jével ható döntést: a Szovjetunió a maga részéről nem foly­tatja tovább az atom- és hidrogénbomba-kísérleteket és fel­hívja a többi országokat, elsősorban természetesen a nukleáris fegyverekkel rendelkező másik két nagyhatalmat, az Egyesült Államokat és Angliát, kövessék példáját. Bízvást mondhatjuk, hogy ez az utóbbi idők legnagyobb horderejű eseménye a nemzetközi politikában s kihatásait ma még csak latolgatni sem lehet. A szovjet kormány és a legfőbb szovjet törvényhozó testület e történelmi határozata újabb kifejezése annak a ren­díthetetlen békeakaratnak, amely a világ egyik vezető nagy­hatalmát áthatja. Természetesen a szovjet kormány döntése önmagában még nem hárítja el az emberiség feje felől azt a veszélyt, amelyet az atomfegyverkezés jelent. Ezt mutatja, hogy az Egyesült Ál­lamok külügyminisztériumának szóvivője szombaton kijelen­tette: az Egyesült Államok a Szovjetunió tiltakozó jegyzéke ellenére is megtartja bejelentett hidrogénbomba-robbantási kísérleteit a Csendes-óceán térségében. Igaz, ez a bejelentés még szombaton történt. A nemzetközi közvélemény most még nagyobb figyelemmel kíséri az atomfegyverkezés lovagjainak­­minden lépését, hiszen a szovjet példa megcáfolhatatlanul bi­zonyítja: a jelenlegi nemzetközi helyzetben is megvannak a reális feltételei az atomkísérletek beszüntetésének, akár még egyoldalijan is. A Szo­v­jetun­ió Legfelső Tanácsának határozata az atom-és hidrogén fegy­verkísérletek egy­oldalú beszüntetéséről Mozkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió Legfelső Taná­csa, a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács hétfői­­ együttes ülésén határozatot­­ hozott arról, hogy a­ Szovjet-­­unió egyoldalúan beszünteti az atom- és hidrogénfegyverkí­sérleteket. A Szovjetunió Leg­felső Tanácsa üzenetet inté­zett az Egyesült Államok Kongresszusa­­hoz, valamit Nagy-Britannia parlamentjé­hez, ezekben az üzenetekben közli a Szovjetunió kezdemé­nyezését és kéri annak támo­gatását. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa hasonló tartalmú felhí­vást intézett a­­ világ vala­mennyi parlamentjéhez. Moszkvai tudósítónk tehe­fon jelentése a Legfelső Tanács záró üléséről A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa mostani ülésszakának utolsó napja a Nemzet’.~~ Ta­nács ülésével kezdődött. A képviselők folytatták a vitát a mezőgazdasági reformról. Délután a két Ház együttes ülést tartott, amelyen Hrus­csov miniszterelnök rövid zár­szavával befejeződött a kolhoz­rendszer továbbfejlesztéséről és a gépállomások átszervezé­séről szóló törvényjavaslat vi­tája. Zárszavában Nyikita Hrus­csov hangsúlyozta, hogy a vita során felmerült javaslatokat az illetékesek alaposan tanul­mányozni fogják. A mezőgaz­dasági gépeket most csak azok a kolhozok kapják meg, ame­lyek 1—2, de legfeljebb 5 év alatt is is fizetik azokat. A gyenge kolhozokat jól képzett káderekkel és más módon is segíteni kell. A miniszterelnök hangsúlyozta a kolhozok kö­zötti tapasztalatcsere szüksé­gességét r­ámutatott, hogy a mezőgazdaság legfontosabb feladata a növényi és az állat­tenyésztési termékek hozamá­nak növelése. A Legfelső Tanács nagy taps közepette egyhangúan elfogad­ta a gépállomások átszervezé­séről szóló törvényjavaslatot. Ezután Hruscsov a képvise­lők elé terjesztette a M­iniszter­­tanács tagjaira vonatkozó ja­vaslatát, amelyet az SZKP Központi Bizottsága hagyott jóvá. Eszerint a Miniszterta­nács elnöke Hruscsov, első he­lyettesei Kozlov és Mikojan, helyettesei Koszigin, Zaszjagu­­kov, Kuzmin (egyúttal az Álla­mi Terv­bizottság elnöke) és Usztyinov, Nyikolaj Bulga­­nyin az Állami Bank igazgató­ságának elnöke lett. A kor­mány összetételében más, fon­tosabb változás nem történt. A Legfelső Tanács a javaslatot egyhangúan elfogadta. Ezután került sor a napirend utolsó pontjára. Gromiko kül­ügyminiszter előterjesztette az új kormány törvényjavaslatát az atom- és a hidrogénfegyver­kísérletek beszüntetéséről . A szovjet kormány — mondotta Gromiko — már, hosszú évek óta javasolja a nyugati nagyhatalmak kom­á­­ny­ainak, hogy egyezzenek meg az atom- és hidrogén fegyver­­kísérletek beszüntetésére. A Szovjetunió az egyetlen hidro­génfegyverrel rendelkező nagyhatalom, amely kész min­den külön feltétel nélkül egyezményt kötni a kísérletek megszüntetéséről, ami, bár egymagában még nem hárítaná el az atomháború veszélyét, de lépést jelentene előre az atom- és hidrogénfegyvereik haszná­latának, előállításának betiltá­sához és a rendelkezésre álló készletek megsemmisítéséhez. Az Egyesült Államok és Anglia kormányai azonban nem akarnak beleegyezni a kí­sérletek beszüntetésébe, noha ezt az egész emberiség üdvö­zölné. Gromiko hangsúlyozta, hogy a kísérletek folytatásával ál­landóan nő az atomháború ve­szélye, de a kísérletek még önmagukban is veszélyt jelen­tenek az embermilliók egész­ségére. A szovjet külügyminiszter megcáfolta azokat a nyugati állításokat, amelyek szerint az atombomba a béke megvédé­­sének eszköze. Hangsúlyozta : a rangfegyver fejlődése olyan nagy, hogy egy-két hidrogén­­bomba ledobása egy közepes nagyságú európai állam terü­letén, megsemmisítene ott minden, vagy majdnem min­den élőlényt — A kísérletek beszünteté­sében — mondotta a külügymi­niszter — annál is könnyebb lenne megállapodni,­ minthogy jelenleg csak három ország — a Szovjetunió, az Egyesült Aj­kánok és Anglia rendelke­zik atomfegyverről. Ha a nuk­leáris fegyver már több ország birtokában lesz, nehezebbé vá­lik a megegyezés. — A kísérletek megszünte­tése csökkentené az atomhá­ború veszélyét és megtisztíta­ná az utat a­ többi égetően fontos nemzetközi kérdés, el­sősorban a leszerelés problé­májának megoldása felé.­­ Ezért tartja a szovjet kormány a kísérletek beszün­tetését a legidőszerűbb nem­zetközi feladatnak s ezért is javasolja ezt a csúcsértekez­let első pontjául. A szovjet külügyminiszter ezután arról beszélt, hogy mind jobban elmélyül a sza­kadék a kísérleteket beszün­tetni nem kívánó kormányok és a világ közvéleménye kö­zött. Ilyen vagy olyan formá­ban az atomfegyverkísérletek ellen foglalt állást India, In­donézia, Japán, Burma, Cey­lon, Svédország, Dánia és még számos ország kormánya. Egyre több angol és amerikai polgár is követeli, hogy kor­mányaik egyezzenek meg a Szovjetunióval. — Valószínűleg közel van az a pillanat — jelentette ki Andrej Gromiko —, amikorr a nyugati nagyhatalmak kor­mányai mégis csak kénytele­nek lesznek beleegyezni az atom-, és hidrogénfegyverkí­sérletek megszüntetésébe. A Szovjetunió, amely min­den módon törekszik arra, hogy megőrizze a békét az egész világon, első lépésként egyoldalúan beszünteti az atom- és hidrogén fegyver­kísérleteket. A szovjet kor­mány reméli, hogy ez a lépése kedvező visszhangra talál a világközvéleménynél és hozzá­járul az egész nemzetközi helyzet megjavításához. A Szovjetunió reméli, hogy az Egyesült Államok és Ang­lia is csatlakozik a kísérletek beszüntetéséhez. Ha erre sor kerül, akkor ez az­ emberisé­get annyira izgató kérdés egy­szer és mindenkorra megszű­nik. Ha a nyugati hatalmak kormányai nem teszik ezt, ak­kor a Szovjetunió saját vé­delmi érdekeiből kiindulva, kénytelen lesz folytatni a kí­sérleteket. Gromiko részletesen beszélt

Next