Magyar Nemzet, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-01 / 153. szám

: ^ . :■ 1 \ r ^ \ , big Magyar Nemzet fi§ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • A magyar-bolgár barátság még erősebb lett Hazaérkezett Bulgáriából a magyar párt- és kormányküldöttség Vasárnap reggel a­ szófiai repülőtéren ünnepélyesen bú­csúztatták a magyar párt- és kormányküldöttséget, amely baráti látogatást tett a Bolgár Népköztársaságban. A búcsúz­tatáson megjelent Todor Zsiv­­jeot), a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Anton Jugov, a Minisztertanács elnöke, a Bol­gár Kommunista Párt Politikai Bizottságának, a bolgár kor­mánynak tagjai, a diplomáciai testület számos képviselője. A magyar párt- és kormány­küldöttségtől Tjodor Zsivkov vett búcsút meleg szavakkal a Bolgár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága, a Bolgár Népköztársaság kormánya és az egész dolgozó nép nevében. A szívélyes üdvözlésre Sán­­der János, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, ál­lamminiszter mondott meleg­hangú köszönetet, majd a ma­gyar párt- és kormányküldött­ség a megjelentek lelkes tapsa közepette különrepülőgépbe szállt, amely elindult Buda­pestre. A delegáció fogadtatására a Ferihegyi repülőtéren megje­lent dr. Münnich Ferenc, a Mi­nisztertanács elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán és Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagjai. Jelen volt a fogad­tatáson az MSZMP Központi Bizottságának, a kormánynak számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok vezető személyisége. Részt vett a fogadtatáson a budapesti diplomáciai képvi­seletek számos vezetője és tagja. A párt- és kormányküldött­ség különrepülőgépe röviddel 1 óra előtt érkezett meg a ma­gyar és bolgár zászlókkal, üd­vözlő feliratokkal díszített re­pülőtérre. A repülőtér beton­ján és az érkezési csarnokban a budapesti dolgozók ezrei gyűltek össze, akik forró lelke­sedéssel köszöntötték Kádár Jánost és a delegáció többi tag­ját. A pártot, a forradalmi munkás-paraszt kormányt él­tető jelszavak hangzottak fel. A párt- és kormányküldött­ség tagjai üdvözölték a fogad­tatásukra megjelent­­személyi­ségeket, a diplomáciai testület tagjait, és a dolgozókat, majd dr. Münnich Ferenc, a Minisz­tertanács elnöke köszöntötte a küldöttséget. — Nekünk van Balato­nunk, van Mátránk és még sok mindenünk. Mi is tehet­nénk egyet s mást, hogy dol­gozóink egy kicsit jobban pi­henjenek és jövedelmet is sze­rezzünk az országnak. — Elvtársak! Nem kell szé­­gyelnünk, hogy bolgár elv­­társaink egyben s másban megelőztek bennünket. Meg­mondtuk a bolgár elvtársak­nak, hogy most utol akarjuk őket érni, versenyezni is aka­runk velük, úgy mint 10 év­vel ezelőtt, s azután majd meglátjuk, hogy ki építi job­ban a szocializmust. Gondol­junk úgy a Bolgár Népköztár­saságra, mint amelytől mi is rengeteget tanulhatunk, anél­kül azonban, hogy bármit gé­piesen lemásolnánk. A bolgár kommunisták he­lyesen alkalmazták a marxiz­mus-leninizmust a bulgáriai viszonyokra, ebben van erejük egyik forrása. Bulgáriában nem voltak olyan súlyos hibák, mint Magyarországon, de a Dr. Münnich Ferenc üdvözlő beszéde — Kedves Kádár elvtárs, kedves elvtársak, kedves bará­taim! A párt- és kormánykül­döttségek látogatása a baráti országokban rendkívül fontos formája a Szovjetunió vezette hatalmas béke­tábor tagjai kö­zött fennálló, egyre jobban erősödő és egyre jobban meg­szilárduló testvéri viszony alakulásának. A mostani bul­gáriai látogatás abban az idő­ben történt, amikor a reakció, a nemzetközi imperializmus vad hajszát folytat országunk ellen, felhasználva azt a jogos és igazságos ítéletet, amelyet bíróságaink a hazaáruló Nagy Imre és bűntársai fölött ki­mondottak. — A hősies, baráti bolgár nép az ellenforradalom nehéz napjaiban haladék nélkül mel­lénk állt. Soraiból tízezrek je­lentkeztek, hogy fegyveres se­gítséget nyújtsanak Magyar­­ország munkásosztályának, a Magyar Népköztársaságnak. A bolgár nép helyesli ezt az íté­letet.­­ A magyar és a bolgár párt- és kormánydelegáció te­vékenysége, tanácskozásai megvilágították­­ azt, hogy tel­jes egyetértés van pártjaink és kormányaink között a revizio­­nizmus elleni harcban, amely revizionizm­usna­k megjelenési formáj­a­­ Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének úgyneve­zett programja adott. Velünk teljesen egyetértenek, velünk egyformán ítélik meg a revi­­zionizmus veszélyét és egyfor­mán elszánt akarattal, elvi ala­pon harcolnak ellene.­­ Ezek a szempontok, ezek a viszonyok és események külö­nös jelentőséget adnak a dele­gáció bulgáriai látogatásának, látogatásunknak annál a nép­nél, amelyhez történelmi ha­gyományaink és a szocializ­musért vívott egységes, elvi alapokon folytatott küzdelem kapcsol bennünket. Egész né­pünk figyelemmel kísérte a de­legáció munkáját és örömmel vette tudomásul azt, hogy köz­tünk szilárd, megbonthatatlan elvi egység van és hűségünk is törhetetlen a szocialista tá­bor nagy vezetőjéhez, felsza­badítónkhoz, a Szovjetunióhoz. (Nagy éljenzés és ütemes taps. Felkiáltások:' Magyar—szovjet barátság!)­­ ’ — Engedjék meg elvtársaik, hogy mindnyájunk nevében, pártunk, kormányunk és az önök nevében, az egész dolgozó magyar nép nevében szeretet­tel üdvözöljem Kádár elvtársat és a küldöttség többi tagját. (Lelkes éljenzés és taps, üte­mes felkiáltások: Éljen a párt!) Beszéde után Kádár János emelkedett szólásra. Nagy lel­kesedéssel fogadott beszédét gyakran szakította félbe a hall­gatóság tetszésnyilvánítása, tapsa. Kádár János válasza Beszéde elején elmondotta, hogy a bolgár dolgozók milyen forró, baráti fogadtatásban ré­szesítették a küldöttséget. A lelkes fogadtatással népünket becsülték és tisztelték meg. A bolgár dolgozók a magyar dol­gozó nép mellett vannak. A magyar nép mindenkor szá­míthat az egész bolgár nép testvéri támogatására. — Mi egy nagyon nagy, ha­talmas és legyőzhetetlen szo­cialista erőnek, a szocialista országok táborának része va­gyunk, s ebben a táborban vannak olyan barátaink, mint a nagy szovjet nép — mondot­ta Kádár János. — Olyan ba­rátaink, mint a kínai nép. Eb­ben a szocialista családban él velünk együtt a bolgár dolgo­zó nép is. Bulgária és Ma­gyarország, a bolgár nép és a magyar nép között testvéri vi­szony van. Testvéri és harcos­­társi viszony van a Bolgár Kommunista Párt és a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt között is, mert ezek kommu­nista pártok, a marxizmus— leninizmus elvei alapján áll­nak. — Egyetértünk a szocializ­mus építésének kérdésében és a­ béke együttes védelmének harci kérdésében — folytatta. — Harcában mindkét párt — bár a miénk súlyos és keser­­ves tanulságok után — a tö­megekre támaszkodik és sem a marxizmus eltorzítóival, sem a világimperializmussal, sem az osztályellenséggel megbé­­kélha soha nem fogunk. Rámutatott arra, hogy a marxizmus—leninizmus és a marxizmus—leninizmus vezet­te munkásmozgalom és párt célja a dolgozó ember életé­nek­ megjavítása. A bolgár nép harcát és munkáját a Bolgár Kommunista Párt a marxiz­mus—­leninizmus elvei alapján vezeti. Sokan Magyarországon talán úgy gondolják, hogy fej­lettebbek vagyunk, mint a Bolgár Népköztársaság. — Nem egészen így van — mondotta Kádár János. — Mint a küldöttség tagja és mint kommunista Bulgáriában több ízben mondottam — és teljes hittel és meggyőződéssel mondottam —, hogy a Ma­gyar Népk­öztár­saságnak ma sok tekintetben utol kell érnie a bolgár népet és a Bolgár Népköztársaságot. — Amíg ugyanis a mi pár­tunk és népünk különböző el­hajlásokkal, kilengésekkel, ki­térésekkel, a különböző mó­don gáncsoskodók­kal, a hibát elkövetőkkel és az árulókkal viaskodott és küzdött, hogy visszaverekedje magát az egyenes útra, addig, az idő alatt a bolgár nép szilárd kommunista pártja vezetése alatt megállás nélkül haladt előre. (Élénk taps.) Bulgáriában győzött a szo­cialista társadalom: városon és falun szocialista alapja van a társadalom életének. Amikor azt mondom, hogy utol kell érni a bolgárokat, elsősorban arra gondolok, hogy nekünk m igyekeznünk kal, hogy mi­előbb lerakjuk a szocialista társadalom alapjait, az élet minden területén. Az pedig elvtársak, hogy ez milyen gyorsan történik meg, vagy hogy meddig késlekedünk még vele, a­ mi dolgozó népünk legön­tudatosabb fiainak és leányainak elhatározásán mú­lik. Ha népünk egységesen tö­mörül, ha a párt mindig jól vezet, akkor ez meggyorsul­hat. Ez annál is inkább fon­tos, mert szocialista társa­dalomban dolgozni más, mint olyan társadalomban, amilyen a mienk, ahol még mindig az átmenet állapota uralkodik. A bolgárok már ott tartanak, hogy elmondhatják, népük már nemcsak építi, hanem él­vezni is elkezdte a szocializ­must. — A bolgár nép már meg­ízlelte mi az: szocializmusban élni és dolgozni. A bolgárokon is úgy láttam, hogy ez nem lehet rossz dolog, mert jó a hangulatuk, gyönyörűen dol­goznak és rendesen élnek. (Taps.) Iparuk van! Szinte le­írhatatlan, hogy a bolgár ipar az utolsó 12—13. esztendő alatt mit fejlődött. Mezőgazdaságu­kat öröm nézni. Építkeznek, elvtársak! Elmondotta Kádár János, hogy a küldöttség a várnai tengerparton olyan helyeken járt, ahol két évvel ezelőtt csak homok volt, most pedig három-négyemeletes, szépen berendezett, szállodák látha­tók, amelyekben dolgozók üdülnek, s amelyek valutát hoznak az országnak. A küldöttség távirata Todor Zsivkovhoz és Anton Jugovhoz A Bulgáriában járt magyar párt- és kormányküldöttség a következő táviratot intézte Todor Zsivkovhoz, a Bolgár Kom­munista Párt első titkárához és Anton Jugovhoz, a Bolgár Nép­köztársaság Minisztertanácsa elnökéhez: "Hazatérve a testvéri Bolgár Népköztársaság vendégszerető földjéről, a Magyar Népköztársaság párt- és kormány­küldött­­sége nevében még egyszer forró köszönetet mondunk Önöknek, drága elvtársaink, azért a felejthetetlen fogadtatásért, amely­ben bulgáriai tartózkodásunk alatt részünk volt. Köszönjük a bolgár vezetőknek, a bolgár nép képviselőinek, üzemi mun­kásoknak, szövetkezeti parasztoknak és értelmiségieknek azt a vendégszeretetet és barátságot, amellyel bennünket mindvé­gig körülvettek. Meggyőződésünk, hogy a bolgár nép, a Bolgár Kommunista Párt és a Bolgár Népköztársaság vezetőivel foly­tatott tárgyalásainkon megnyilvánult teljes egyetértés tovább erősítette és mélyítette népeink barátságát. Népeink testvéri­ségének ez a ragyogó megnyilvánulása új harcokra lelkesít bennünket a szocializmus felépítése és a béke megvédése érdekében. A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége nevében: KÁDÁR JÁNOS* Bolgár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága nekiült s a XX. kongresszus fényénél át­vizsgálta egész munkáját. Ta­láltak igazítani valót és kiiga­zították. A nép lelkesen tömö­rült a párt körül. Ilyen körül­mények között a Bolgár Nép­köztársaság, a bolgár párt és a bolgár nép sok tekintetben pél­da lehet. A jelenlegi szakasz­ban olyan tapasztalatokat ad­hat, amelyek nekünk hiá­nyoznak­ volna soha bírósá­g elé. De ő mindezt nem mondta meg, hanem az ellenséges nyomást kihasználva, csalással belopta magát a hatalomba. Ha ő nem hazudja azt, hogy kész az el­lenforradalmi felkelés ellen harcolni, soha sem került vol­na hatalomra. Van egy másik oldala is a dolognak. A Magyar Népköz­társaság bíróságai 1956. no­vember 4. óta — mint ismere­tes — számos ellenforradal­­márt vontak felelősségre. De milyen igazság az, hogy ha azt, aki tesz valamit, megbün­tetik, de azt, aki az egészet ki­gondolta, elhatározta, meg­szervezte és irányította, nem vonják felelősségre? Ki hallott már ilyen igazságszolgáltatást? A mi igazságszolgáltatásunk valóban igazságszolgáltatás és ami történt, az törvényeink szellemében és törvényeink szerint történt. (Közbekiáltá­­sok: Megérdemelték a bünte­tést!) Elvtársak! Azt mondják egyes nyugati újságok, hogy az embereket megdöbbentette az ítélet. Ki tudja, kiket értenek ők „emberek” alatt. Dullest például tényleg megdöbben­tette a dolog, más személyeket, akiket nem akarok megnevez­ni, szintén megdöbbentett. Mi Bulgáriában találkoztunk jó­­néhány emberrel, akik szintén emberek, legalább annyira, mint Dulles úr. Szófia főterén legkevesebb 300 000 emberrel találkoztunk egy gyűlésen és még másutt is­ sok helyen ta­lálkoztunk emberekkel. Ott semmiféle elkeseredést, vagy megdöbbenést az emberek ar­cán nem láttunk. (Nagy taps.) Éppen ellenkezőleg. Azt mondták nekünk a bol­gárok, a dolgozók, a munká­sok, a parasztok, különböző emberek, magyar elvtársak, mi egy emberként mellettetek vagyunk a ti harcotokban.. (Nagy taps.) A béke megőrzésének leghatalmasabb ereje a szocialista tábor egysége Ezután Kádár János a tár­gyalásokról beszélt. Az a véleményünk, hogy utunk eredményes volt, mert kiszélesítettük az együttműkö­dést nagyon sok­­ tekintetben, partvonalon­, állami, gazdasági és kulturális vonalon és ami legfontosabb, elvi egyetérté­sünk még szilárdabb és a bol­gár—magyar barátság még erősebb lett. (Nagy taps.) Ál­líthatjuk, hogy a szocialista tábor egysége és ereje is növe­kedett a mostani bolgár—ma­gyar találkozó révén. Ez fon­tos dolog, mert a szocializmus ügyének és a béke megőrzésé­nek jelenleg leghatalmasabb ereje a szocialista tábor egy­sége. Aki ezt erősíti, az erősí­ti a szocializmust és védelme­zi a békét, aki pedig ezt bom­lasztja, vagy robbantani akar­ja, az a szocializmus ellen lép fel és a békét veszélyezteti, akár tudatosan teszi ezt, akár nem. (Nagy taps.) Megköszönöm Münnich elv­társ elvtársi, baráti szavait. Egy dologra szeretnék reflek­tálni, a Nagy Imre ügyben ho­zott ítélet ügyére. Elvtársak! Aki"­­Nekivágott november 4-ének, vagyis a szo­cialista forradalmi ellentáma­dásnak, annak végig kell men­nie ezen az úton, mert külön­ben nincs értelme. (Viharos taps, és felkiáltások: Éljen a párt!) Emlékezzenek vissza, hogyan volt annak idején. Gondolom, elég béketűrőek voltunk, pedig nehéz volt a helyzet. Szép szóval megkér­tük az ellenforradalmi felkelés mozgatóit és cselekvő részve­vőit, hogy tegyétek le a fegy­vert, és ha letettétek, akkor megbocsát nektek a nép. Ám ők nem tették le a fegyvert. Ha pedig az ellenség nem teszi le a fegyvert, akkor pusztul­jon! (Nagy taps.) Senki sem szegheti meg az alkotmányunkra letett esküt Azt mondják nekünk egye­sek, hogy Nagy Imrével kap­csolatban megszegtük szavun­kat. Ez rágalom. Ki tudhatta, hogy mit akar valójában az a Náci Imre, aki október 28-án kijelentette, hogy súlyosnak ítéli a helyzetet, kész segíteni az ellenforradalom — akkor ő is ezt a kifejezést használta — leverésében. Arról akkor egy árva szót sem szólt, hogy neki 1955 decemberéből van egy irata, amelyben benne van, hogy ki kell lépni a varsói szerződésből, hogy vissza kell állítani az úgynevezett koalí­ciós pártokat és azokkal kell kormányt alakítani. Erről egy árva szót sem szólt. Azt mondják nekünk, hogy a mi bíróságunk an­ti­revizionista akciót hajtott végre. Lehet és természetes is, hogy ha Nagy Imréékre ütnek, a revizionis­ták tyúkszeme fáj. Erről az összefüggésről, mi nem tehe­tünk. Nagy Imrééket nem a nézeteik miatt, nem ilyen, vagy olyan hibáik miatt vonta felelősségre a bíróság, hanem olyasmiért, amit senkinek sincs joga megtenni. Senki sem szegheti meg a mi alkotmá­nyunkra letett esküt! (Úgy van, úgy van!) Ha ő, mondjuk október 23-án este megmondta volna, hogy azon a­ vélemé­nyem van, hogy vissza kell át­­utasn a Kisgazda Párttá, be kell venni a kormányba stb., és ki kell lépni a varsói szer­ződésből, mi történt volna ve­le? A világon semmi, csak nem lett volna miniszterelnök, nem lett volna Központi Bi­zottsági tag, de nem is került Ügyünkhöz hűek maradunk Nagyon sok üdvözlést hal­lottunk ott. Az üdvözletekben mindig benne volt, hogy tisz­telik, szeretik és köszöntik azt a magyar­ népet, amely a szov­jet nép segítségével leverte az ellenforradalmi felkelést. Ezek a szavak egy kis büszkeség­érzést ébresztettek bennem. Jól esik hallani, amikor az embernek saját népéről jót mondanak. Azt válaszoltam, nemcsak a küldöttség, nem­csak a Központi Bizottság és a kormány nevében, hanem a magyar kommunisták és az összes öntudatos magyar dol­gozók nevében is, hogy bizto­sak lehetnek: a szocialista for­radalom ügyéhez, a munkás nemzetköziséghez és testvér­­népeinkhez, köztük a bolgár néphez mindörökké hűek le­szünk. (Úgy van, úgy van. Nagy taps.) Aho­gyan hűek maradunk né­pünkhöz, ugyanúgy hűek ma­radunk ahhoz az elhatározá­sunkhoz is, hogy az osztály­­elenségnek, a­nvagimperta­z­m­usnak engedményt nem te­szünk. Népéhez hű csak az maradhat, aki nem tesz enged­ményt a nép ellenségeinek. Azt hiszem, elvtársak, jog­gal mondhatom, bízhatnak bennünk. Nemcsak húsz, vagy harminc ember tanult az el­lenforradalmi felkelésből, ha­nem ennek az országnak jóné­­hány százezer felnőtt gondol­kozó dolgozója tanult az ellen­forradalmi támadásból. (Taps.) Legyenek azon, hogy né­pünkben magasan lobogjon a lelkesedés lángja a marxiz­mus a leninizmus eszméi, a szocializmus és a béke ügye iránt. Ápoljuk a proletár in­ternacionalizmust, ápoljuk or­szágaink Szovjetunió vezette táborának egységét, ápoljuk a bolgár és a magyar nép barát­ságát. Ügyünkhöz, a szocializ­mus és a béke teljes győzel­méig hűek maradunk. (Hosz­­szan tartó, lelkes, üteme®, nagy taps és felkiáltások: Él­jen a párti Hurrá!)

Next