Magyar Nemzet, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-02 / 154. szám

fxertfa, 1958.Július t. Szovjet tudós módszere a rák korai felismerésére A Szovjet Tudományos Akadémia kiadja Alekszandr Csizsevszkij “Vizsgálatok a mozgó vér szerkezeti elemzésére" című munkáját. A tudós e munkájában kijelenti, hogy lehetséges a rákmegbetegedés korai felismerése. A vér geometriai felépítésében — mondja Csizsevszkij — mint a tükörben, megmutatkoznak a betegséget okozó folyamatok. Ugyanakkor a vértestecskék mozgásának matematikai elmélete fényt vet a vérben lejátszódó igen bonyolult folyamatokra, amelyek segítik a szervezetben fontos anyagcserefunkciókat ellátó vörös vértestecskékszületésének- éselhalásának- megmagyarázását. Nagy sikerük volt a magyar modelleknek a bukaresti divatkongresszuson Befejeződött Bukarestben a IX. nemzetközi divatkongreszszus, amelyen Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió és hazáink ruhaipara vett részt. A kollekciókat a modern vonal jellemezte, de ezen a közös vonáson túl kidomborodott az egyes országok sajátos ízlése. A magyar kollekcióiról elismeréssel nyilatkoztak a külföldi szakemberek. Sikert aratott az anyagok változatos mintája, rajza és kellemes színárnyalata. *— Több mint hatezeregyszáz tonna vegyeskohászati terméket gyártottak a diósgyőri kohásztanulók önálló műszakban. A munkában és tanulásban leginkább kitűnt 80 tanulót üdülni küldi az iskola vezetősége. — Mérnök-technikus tanács alakult Debrecenben. Feladata: a termelés segítése és a műszakiak érdekeinek védelme. — A zamárdi úttörőtáborba 195 gyermek érkezett kedden. A vezetőség kis ünnepséggel fogadta az első táborozókat. MIÉRT TÖBB AZ ELEKTROMŰSZERÉSZ, MINT AZ ESZTERGÁLYOS ? Érettségizettek szakmunkás-vizsgáján Délután fél 4-re kellene elkészíteniük a rádiókészülékeket, de délelőtt 10 órától kezdve már egyiket a másik után hozzák be. Az Orion gyárban az érettségizett elektroműszerész ipari tanulók vizsgáján az írásbeli dolgozatokat már beadták, a gyakorlati vizsga most folyik, a szóbeli még hátra van. Az írásbeli jól sikerült: kilenc közül 5 ötös, 4 négyes lett. Magyar Ottótól kérdezzük, amikor behozza az összeszerelt rádiót (van ugyan még egy kis hibája, de majd gyorsan megreparálja azt is!): — Még mindig orvos szeretne lenni. (Érettségi után ugyanis az orvosegyetemre jelentkezett, felvételire sikerült is, de hely hiányában mégsem jutott be.) — Akármilyen furcsa, úgy érzem, hogy ez a foglalkozás nem esik olyan távol az orvositól . . Úgyis röntgenes akartam lenni... De most már nem cserélnék semmi pénzért. Két perc múlva visszaszalad és kér, ha írunk róla, okvetlenül említsük meg, hogy a szolnoki fiú és soha nem lehetett volna szakmunkás, ha nem juttatják be az iparitanuló-otthonba. ötszáz elektroműszerészjelölt Vermes Sándorral, a Hernád utcai 14-es számú Műszaki Intézet igazgatójával beszélgetünk. Csupa érettségizett fiatal van náluk — milyen problémáik vannak? — A szakmunkási pályát választó érettségizettek feltűnően ellepnek egy-egy szakmát és feltűnően elhanyagolnak egy másikat. Csak a végleteket említem: intézetünkben százhúsz elektroműszerész helyre ötszázan jelentkeztek, de hetvenkét esztergályos helyre csak tizenketten. Az anyagi lehetőségek nagyjából egyformák. A jól dolgozó fiatalok már első évben 1100—1400 forint körüli összeget kereshetnek. Meglátszik, előkelőbb dolognak tartják az elektroműszerészt, mint az esztergályosi vagy lakatos mesterséget. Gondolom, ha tánc közben megkérdi a kislány: mi a foglalkozása, akkor szebben hangzik: elektroműszerész! Hiszen az már majdnem mérnök. Pedig ha tudnák a fiúk, mennyi intelligencia, fejtörés, kombinálókészség kell az esztergályossághoz is.. Vidékiek inváziója Érthetetlen a vidéki fiatalok Pestre özönlése is. Ne beszéljünk a lakáskérdésről. Hiszen az iparitanuló-otthonokban a szakvizsga után legfeljebb még egy hónapig maradhatnak. De hogyan emeljük a mezőgazdaság színvonalát, hogyan lássuk el a termelőszövetkezeteket jól dolgozó, művelt, az egész ország felemelkedését szemük előtt tartó emberekkel, ha minden vidéki fiatal nagyvárosokba törekszik? A szülők azt hiszik, gyermekeik érdekében áldoznak, ha mindenáron városban akarják őket elhelyezni, holott a fiatalok áramlása a faluból lassan társadalmi probléma lesz. — Hogyan állják meg helyüket az érettségizett szakmunkások? — Jól tanulnak, alaposan elsajátítják a szakmát. Általában nincs is panasz ellenük a szakvizsga után sem. A Gammagyár vállalatvezetője és főmérnöke például érettségizett tanulókkal akarja emelni a jövőben a vállalat műszaki színvonalát. Az a véleményük, hogy a technika mai, illetve várható fejlődésével csak érettségizett emberekből válhat jó szakmunkás. Hasonló értesüléseink vannak az Orvosi Műszergyárból és a Posta Központi Műszaki Hivatalától is. Néhány szó az önteltségről Kertész Ferenc, az Orion tanműhelyének vezetője veszi át a szót. — Általában jól dolgoznak az érettségizettek. De azért meg kell mondanom: van bennük — különösen az első időben — bizonyos önteltség. Valami olyan: én különb vagyok, mert érettségiztem! Pedig éppen azért érettségiznek évről évre többen, hogy ne csak művelt orvosaink, tanáraink vagy mérnökeink, hanem művelt szakmunkásaink is legyenek. A Munkaügyi Minisztérium kiküldötte is jelen van. Arról beszélgetünk: sokkal több érettségizett fiatalt lehetne szakmunkássá kiképezni, ha a vállalatok bátrabban vállalnák tanműhelyi oktatásukat. Most többnyire csak annyi fiatalt vesznek fel, ahánynak szakvizsga utáni foglalkoztatását biztosítani tudják. Ez pedig nem helyes, mert sok kisebb vállalat venne fel fiatal szakmunkásokat, de nincs rá lehetősége, hogy kiképezze őket magának. A nagyvállalatoknak ez az óvatossága annál kevésbé érthető, mert a kétéves kötelező szakmai gyakorlatot megszüntették. Tehát nem kötelesek foglalkoztatni azokat, akik számára nincs hely, a fiatalok pedig oda mehetnek dolgozni, ahova akarnak. Attól nem kell félni, hogy a fiatal szakmunkások munka nélkül maradnak, mert sokkal nagyobb a kereslet utánuk, mint amennyien vannak. Mindnyájan egyetértettünk abban: az eddigi tapasztalatok biztatóak. Ha az érettségizettek levetik a gimnáziumi gőgéjüket, a művezetők megszabadulnak olykor-olykor még felbukkanó idegenkedésüktől — semmi sem áll majd útjában annak, hogy művelt, a technikát kitűnően ismerő, jól dolgozó fiatal szakmunkásaink vetélkedjenek az “öregek" harcedzett gárdájával. Köves Rózsa K·0^000›KK›000^›KK›0-··000~·›X›0›» A ZSIGA Izgatott női hang kérte tegnap a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium titkárságát: — Konkoly elvtárs? Itt Balogh Istvánné beszél a XIII. kerületből. Hallottuk, hogy magának is van szíve, maga is állatbarát. Hát vegye tudomásul, hogy a Zsigát nem adjuk. A Zsigát meg kell mentenünk. A Zsiga a miénk! Amikor idekerült a kerületbe, tiszta csont és bőr volt a Zsiga, valóságos agár, de mi feltápláltuk, lovat csináltunk belőle ... De micsoda lovat, olyat, mint egy táltos. Most nézzék meg, Konkoly elvtárs! Azt mondja reggel a fogatosa, a Bencsik Pista, no, asszonyok búcsúzzanak a Zsigától, viszik vidékre. Azt beszélik a kerületben, hogy besorozták katonalónak és Pécelre hurcolják. Hát nem, ezt már nem! Ha ezt meg merik tenni, vegye tudomásul Konkoly elvtárs, ötezer asszony vonul ki innen a Pozsonyi útról a parlament elé és visszük a panaszunkat. Egyébként se keressék a Zsigát, mert mi eldugjuk, el ám, házról-házra visszük. Hogyne, most hogy hónapokig etettük, itattuk, cukorral, kiflivel kényeztettük, most elviszik ... — De asszonyom, mi közünk a Zsigához? Miért fordult hozzánk? — torlaszolta el egy pillanatra titkárunk a szóáradatot, de csak egy percre tudta, mert Balogh Istvánné már mondta is tovább: — Tudja milyen állat a Zsiga? Annak lelke van, nem úgy, mint maguknak, ha cukrot akart, kapálta a földet, ha kiflit adtunk neki, oldalunkhoz dörzsölte azt a szép, komoly fejét... Hát próbálják csak elvinni, olyan csetepatét még nem láttak. Ezt jól jegyezze meg a minisztérium! — Ezzel Baloghné választ sem várva, lecsapta a kagylót. A titkár nevetett, a fejét csóválta, azután mégiscsak érdeklődni kezdett Zsiga után. Mi lehet a Zsiga, bordélyosló? Felhívta a szállítási osztályt. Ott senki sem ismerte a Zsigát. Felhívta a postát. Végül annak lófogatú szállítási osztályán tudtak valamit a Zsigáról. Hívjuk fel őket később, akkor pontos tényekkel, közelebbi adatokkal szolgálnak majd. Itt már én vettem át a szerepet. Felhívtam a főnökhelyettest. — Ja, a Zsiga! Hogyne tudnánk róla. Tegnap már felhívta a főnökömet egy goromba nő és hevesen veszekedett miatta. Azt mondta, hogy elmegy akár a miniszterig, de megmutatja a Pozsonyi út, hogy inkább a Zsiga marad, mint az igazgató... De a Zsiga nem maradhat Pesten, igaz, hogy jó erőben van, de repedtpatájú, árt neki a budapesti aszfalt... Szó sincs besorozásról, postásló marad továbbra is, csak éppen Zalaegerszegen. Ott majd meggyógyul, jót tesz majd neki a vidéki porhanyós út... Amúgyis csak egy féléve lehetett volna még Pesten, jövő év elejéig felszámoljuk a lóvontatást... Gépkocsi viszi majd ki mindenhová a postacsomagokat, mind a hatvan lovat odaadjuk vidéknek, persze a gyengébbeket kiselejtezzük... Nincs igaza az asszonynak, jó dolga lesz odalent a Zsigának ... Mire ideértem Zsiga sorsá- ' nak a nyomozásában, bennem is szolidaritás ébredt iránta, s különösen arra a „kiselejte- zés” szóra reagáltam érzékenyen. De megnyugtattam ma- ' gam, a Zsiga erős, szép ló, van még jövője, ha vidéken is... ” Halad a világ, a lapok tele vannak az automatizálással, a gépesítéssel és a Pozsonyi úton a Zsigát siratják az asszonyok. S én őket is megértem. A legszebb Rolls-Royce sem kapál a kockacukorért, a leg-1 jobb Skoda sem dörgöli oda szelíden a fejét a gazdájához., Hol van a régi világ, gyerek- korom világa, amikor patkó- szögeket gyűjtöttem az Izabella utcai konflisállomás körül, hol van a margitszigeti ló- vasút? Most már a postáslova- okat is kifogják, kemény nekik , a pesti aszfalt, kemény hozzá-suk a repülő világ. Isten veled ! Zsiga, poroszkálj sokáig az Egerszeg környéki porhanyós dúló utakon... Barabás Tibor " A papírgyártásban is be kell hozni lemaradásunkat, s az egy főre eső papírfogyasztást fokozatosan emelni. Anemzetközi papírfogyasztási fejadagátlag évente 25 kilót tesz ki. Nálunk 12,6 kiló jut fel Iparcikk, könyv, csomagolóp papír, újság és egyéb formáiban a fogyasztóhoz. A három 5 éves terv végére az egy főreeső papírfogyasztást 15—16kilóra kívánják növelni és 1965-ig szeretnénk elérni a nemzetközi átlagot. 5 Új erőműveka papíripar szolgálatában 5 Felkerestük a KönnyűipariMinisztérium Papíripari Igazgatóságának megbízott vezetőjét, Czimer Lászlót, hogy apapíripar hároméves tervéről ? tájékoztatást kapjunk. — A papíripar tervei szerint mintegy 250 millió forintos beruházással számolunk — S adta meg a tájékoztatást Czimer László. — Köztudott dolog, hogy a papíripar rend-kívül energiaigényes. Meglevő erőműveink elhasználódjak és drágán termelnek. Ahhoz tehát, hogy több papírt tudjon az ipar adni, elsősorban megfelelő kapacitású erőművekről kell gondoskodjunk. Csepelen már épül erő- 5 mű a papíripar számára, adiósgyőri építését is megkezdjék, a szolnokit pedig most tervezik. Elsősorban ezek az erőművek biztosítják a hároméves tervben beállított 280 ezer tonna többlet papír és 120 ezer tonna cellulóz termelését. A nagyobb beruházásokat is megemlítem, így a 240 ezer tonna többletpapír és a papírkészítő gépet, amelyeta Csepeli Papírgyárban márszerelnek. Jövő év januárjáén szeretnénk a gyártástmegindítani vele. Ez azonbancsak úgy válik lehetővé, ha aKohó- és Gépipari Minisztérium leszállítja az ehhez szükséges elektromos szerelésianyagokat és szerelvényeket. ·Az új gép üzemszerű termeltetéséhez elengedhetetlenülszükséges az is, hogy az épülő Jerőmű jövő év áprilisábanmár gőzt tudjon adni. › Néhány szóval ismertetiCzimer László azokat a rekonstrukciós beruházásokat, amelyek a papírtermelés fokozását ugyancsak segítik. Importanyagmegtakarítás — szovjet segítség — Az importanyag és deviza takarékosságra ad lehetőséget az egyik rekonstrukció a csepeli cellulózgyárban. A cellulózgyártásnál használt piritet import útján kapjuk, a tervbe vett rekonstrukció jelentős picit megtakarítást és a termelés kétszeresére növelését eredményezi, ami további deviza-megtakarítást jelent. Bővítjük a csomagoláshoz használt hullám dobozpapír gyártását is. Erre ugyancsak rekonstrukcióval kerül sor. Az NDK-ból kapott új hullámgép üzembe helyezése 1959-ben már érezteti hatását, amellett milliós deviza-megtakarítást eredményez. A dobozellátás további javulását a KGST keretében juttatott szovjet gépek üzembe helyezése oldja majd meg. Ezeknek a gépeknek a termelése egyedül annyi papírt ad népgazdaságunk számára, amennyi az 1950-es egész évi papírtermelés volt. Ahhoz, hogy a Szovjetuniótól a műszaki segítség keretében kapott gépek időben működhessenek, szükséges az érintett tervezőirodák gyors és pontos munkája is: a papíripar a hároméves terv végére szeretné üzembe állítani a baráti segítségként kapott szovjet gépeket. Nem kerülte el a papírgyártó és feldolgozó ipar figyelmét a vásárlók tetszetősebb csomagolás iránti igénye sem. A jövőben ugyan többet gyárt az alumíniumfóliás, színes nyomott celofán, polietilén (műanyaghártya), műanyagbevonatú papírokból, elsősorban az élelmiszer- és textilipar számára, de még mindig nem eleget. Sok a tennivaló. A papíripar örömmel várja a tervezett beruházásokat. Az év első felében tervét forintértékben 7 százalékkal sikerült túlteljesítenie — az új beruházásokkal remélhetőleg még ennél is szebb eredményeket tud majd elérni. f—r —a) Mit kap a papíripar a hároméves tervtől? _ Madar Nemzet___ A neszmélyi hutákban A dunaalmási temetőben alig maradt nyoma a tizenhárom esztendővel ezelőtt erre dúlt harcoknak, jóformán egy síremlék rongálódott meg, Lillának, Vajda Juliannának, Csokonai Múzsájának márvány-síremléke. Kegyeletes kezek azóta téglaburkolatba fogták s a dombtetőn árvuló sírhoz ma is kijárnak a Lilla emléke előtt áldozók, egy régen volt poéta hírének tisztelői. Kicsit düledezik ugyan az egymás mellé állított két rokoni kőemlék, a sírt kegyeletlenül födi a gyep, a vasrács is rozsdásodik körülötte, nyilván nem jutott még eszébe sem az almási tanácsnak, sem az eklézsiának, hogy jobban ápolja ezt a híres emléket, Csokonai Vitéz Mihály költészetének e borongós búcsújáró helyét. Lilla háza, a valamikori lelkészlak is már csak a múlté. Ezt azonban még a harmincas években alakították át ügyetlenül modern kultúrházzá, ahelyett, hogy a falu egyetlen bogárhátú, kétszázéves műemlékét a maga eredeti szépségében hagyták volna meg, bármilyen igénytelen s bátortalan volt is az a “szépség". Most tehát egy semmitmondó, jellegtelen földszintes épületen virít a tábla, a Lilla emlékét hirdető süttői márvány, alig lehet megtalálni ezt is. * Élénkforgalmú község ez a Dunaalmás a pesti bécsi műút legközepén. Egyvégüben össze van már építve Neszméllyel, Almásfüzitővel. Hegyes határában csodálatos ízű borok szőleje, ott pedig, ahol a falu határa a Kisalföldbe fut bele, a füzitői gyár lakótelepeinek négyszögű, roppant tömege. A Duna lomhán locsosan az almási partokhoz: csendes harc folyik emberi folyam között évek óta a szigetekért, úgy látszik azonban, lassanként mégis az ember győz és okos töltésrendszerrel néhány évtized múlva hozzáragasztja a féltucatnyi, fával, fűvel borított, tavaszi árral sűrűn ellepett szigetrendszert az almási—neszmélyi szárazföldhöz. A part s a szigetek között lassan sekélyesedik a Duna, szaporodik a zátony s ha minden terv szerint sikerül, az ember fog nagy földdarabot visszaragadni a Dunától s nem a Duna ragad el földet a partból. De a régi vízimalomnak már csak híre van. Híre annak a pallónak is, amelyen úgy szerettek elüldögélni s méghozzá megfelelő eredménnyel a horgászok. Ma is emlegetik azt a vidám horgászhistóriát, amikor egy elmélyedt komáromi horgász hóna alá futott menekültében a vadászok üldözte nyúl s az ijedt horgász azon vette észre magát, hogy dévér helyett nyulat fogott a horga. * A vízimalom tövében van a híres almási kénes fürdő medencéje. A Gerecse alól föltörő ásványvíz itt talált utat, bőségesen csobog föl a mezőn s uszodának keretébe fogták húszegynéhány esztendővel ezelőtt. Kénes illat szállong a huszonkétfokos víz fölött; aki illatát nem bírja, inkább a Dunában fürdik, aki azonban szereti a gyógyvizet, az egészségét találja meg benne. Ezt az idegenforgalmi főnyereményt azonban Dunaalmás nem tudja kiaknázni teljesen. A strand épületeit, felszerelését, a forrás kezelését, a kabinok sorát az almásfüzitői Timföldgyár vette kezelésbe, irányítása alá. Ez eddig rendjén is volna: az almási kénes strandfürdő berendezése megközelíti immár az azelőtti szintet, látogatottsága nagy. Ellenben a strand mellé épített reprezentáns fürdőszállót, az idegenforgalom céljára megépített üdülőhelyet munkásszállónak hagyta meg, következésképp nem jut fürdővendég Dunaalmásra. A gyár, nagy építkezései során biztosan megtalálhatta volna a megoldást, hová helyezze átmenő munkásait s bizonnyal még azt is meg tudta volna oldani, hogy saját dolgozói számára rendez be üdülőt a kénes fürdő mellett. A valamikor oly látogatott, népszerű s kiváló berendezésű fürdőszálloda azonban jobb sorsra méltóan hervadozik, kopik a strand mellett, híres étterme helyett lármás italbolt van az épületben — a kénes fürdő és Dunaalmás nem közkincs tehát, hanem csupán egyetlen intézmény tulajdona, amely, úgy látszik, nem tud mit kezdeni üdülőtelepével. Sajnos, Dunaalmás nyaralóházai sem jutottak különb sorsra. A neszmélyi szőlők alatt, kiváló borvidéken, irodalmi hagyományoktól terhesen, római kőbányák, római emlékek keretében nem tudja visszaharcolni régi díszét, a Duna menti nyaralótelep, fürdőváros szerepét. Minden adottsága megvan hozzá: a táj szépsége, a kellemes dunai éghajlat, a neszmélyi várdomb történelmi levegője — (a múlt hetekben ástak ki alatta nagyszámú bronzkori edényt) — a nagyszerű közlekedés, a víz, az erdő, csak éppen nincs senki, aki helyreállíttatná a düledező villákat, az omladozó nyaralókat, aki megszervezné a dunaalmási fürdőéletet s pezsgő lendületet teremtene ezen a tájékon. Így tehát a dunaalmási fürdőélet alig szorítkozik egyébre, mint arra, hogy a szomszédos községek s Komárom város fiatalsága lubickol a medencében — fürdővendégek, intézmények üdülni vágyó dolgozói azonban csupán primitív elhelyezést találnak a községben. Látványnak is szomorú a sok düledező üdülőház a felső utcasor szintjén. Pedig a szomszédos Neszmély lankáin csodálatos bor is terem, borversenyben győztes nedű: májustól októberi szüretig sok idegen megfordulna itt. De még csak az italboltban, ebben a zajos, talponálló “apák boltjában" sem lehet igazi, ízes neszmélyi bort kapni, legfeljebb a dunaszentmiklósi gazdák kínálják meg vele az embert vasárnaponként, ha éppen a pincék felé vetődik el a vándor s megáll például Biharkerék présháza előtt, hogy a jövendő jó termésre ürítse a tavalyi bor poharát. Oly rendben, olyan szép glédában állnak a dombok homokján a szőlők, mint a legszebb sorba szedett, fegyelmezett katonák. Ha jó lesz az időjárás a Duna fölött, pompás termés lesz az idén, ismét megnyerik a neszmélyi borversenyt. Az ital is, meg az italozók maguk is! Szombathy Viktor Árad a Sajó és a Hernád A vízügyi főigazgatóság tájékoztatója A vízügyi főigazgatóság tájékoztatása szerint a Sajó és a Hernád tetőzése a hétfő esti órákban elérte az országhatárt. A vízügyi és a tanácsi szervek eredményes felkészülésének köszönhető, hogy az érintett községek területét sikerült megóvni az ártól. Kedd reggelre már mindkét folyó apadt a határmenti szakaszon. A patakok és a mellékfolyók árhulláma már elvonult. A Sebes- és a Fekete-Körös vízállása emelkedő, de a román területen már megindult az apadás. Magyar mezőgazdasági szakemberek: Gonda Béla, a Földművelésügyi Minisztérium osztályvezetője és Egerszegi Sándor Kossuth-díjas kutató Lipcsébe utaztak, hogy az ottani mezőgazdasági kiállításon előadásokat tartsanak a legújabb hazai eredményekről. 5 Befejeződött a megyei főorvosok országos értekezlete Június 30-án és július 1-én tartották az Egészségügyi Minisztériumban a megyei főorvosok országos értekezletét. Az értekezleten tárgyalták többek között az orvosok és a betegek közötti meg nem engedett anyagi kapcsolat kérdését. A főorvosok beszámoltak az Egészségügyi Minisztérium ezzel a kérdéssel kapcsolatban kiadott utasítása visszhangjáról. Ezután a főorvosok megtárgyalták a hároméves terv egészségügyi vonatkozásait. Az értekezlet több hozzászólás után ért véget. A Magyar szerszámgép kiállítást rendeztek Moszkvában. A kiállított gépek megnyerték a szovjet szakemberek elismerését és a szovjet külkereskedelmi szervek valamennyit átveszik.