Magyar Nemzet, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-10 / 188. szám
* Amer tábornok (ar»halá$« az EAK és Szaud-Arábia kapcsolatairól Mekkából jelenti a DPA. Amernek, az Egyesült Arab Köztársaság nemzetvédelmi miniszterének szaud-arábiai tárgyalásairól kiadott hivatalos közlemény szerint a miniszter "fontos megbeszéléseket" folytatott Szaúd királyijai és más személyiségekkel. A megbeszélések célja a két ország közötti kapcsolatok légkörének megjavítása, valamint szorosabb, "testvéribb és barátibb kapcsolatok« kialakítása volt. Közös érdekű és az arab népek biztonságát, szolgáló ügyekről tanácskoztak továbbá. A mekkai rádió által ismertetett közlemény hangsúlyozza, hogy a megbeszélések "rendkívül barátságosak" voltak. Kairói politikai megfigyelők Amer szaúd-arábiai látogatásában világos bizonyítékát látják annak, hogy a két állam a baráti kapcsolatok helyreállítására törekszik. Az Egyesült Arab Köztársaság és Szaud- Arábia közötti viszony hónapok óta nagyon feszült volt, miután Kairóban állítólag Szaud király által finanszírozott, Nasszer elnök elleni öszszeesküvést fedeztek fel. Új törvény az összeesküvések ellen Irakban Bagdadból jelenti a Reuter: Irak forradalmi kormánya szombaton új törvényt léptetett életbe, amely kényszermunkával súlyosbított életfogytiglani börtönnel bünteti az állam biztonsága ellen szőtt összeesküvést. Július 14-e, a monarchia megdöntése óta mintegy száz politikai foglyot őriznek a börtönökben. Ezek között van Fadil el Dzsemali volt külügyminiszter és Nuri Szaid volt kormányának másik tíz tagja. Ügyükben a katonai bíróság nyilvános tárgyaláson határoz. Az ítéleteket Abdul Karim Kasszem miniszterelnök elé terjesztik, aki mint a fegyveres erők parancsnoka dönt az ítélet jogerőre emeléséről. A kormány egyik szóvivője szerint a perek két héten belül megkezdődnek, sok ügyben azonban még folyik a nyomozás. Az új törvény értelmében összeesküvés vádjával lehet illetni mindazokat a képviselőket, közhivatalt, vagy közéleti tisztséget viselő személyiségeket, akikaz ország politikáját a nép érdekeivel ellentétben irányítják és az országot a háború szélére taszítják, akik fegyveres erőt használnak, vagy fegyveres erők használatával fenyegetőznek arab államok ellen, akik arra ösztönöznek külföldi országokat, hogy azok az arab államok biztonságát veszélyeztessék, akik a kormány megdöntésére szervezkednek, akik beavatkoznak az arab államok belügyeibe. Ezeknek érdekeivel ellentétben, akik támogatják az arab államok elleni összeesküvőket, és akik nemzetközi körökben támadják az állam vezetőit.* * A Daily Telegraph bagdadi jelentése szerint Irak kapcsolatai mind szorosabbá válnak az Egyesült Arab Köztársasággal. Az Al Jakda című nemhivatalos bagdadi lap ezt írta: "Nincs semmi okunk arra, hogy ne tekintsük magunkat az Egyesült Arab Köztársaság részének. Nyíltan hirdetjük, hogy uniót követelünk az Egyesült Arab Köztársasággal." A TASZSZ a svájci hadsereg atomfegyverkezéséről A TASZSZ az alábbi nyilatkozatot tette közzé: Mint ismeretes, 1958. július 11-én a svájci Szövetségi Tanács hivatalosan kijelentette: határozatot hozott arról, hogy a svájci hadsereget felszerelik atomfegyverrel és ezzel kapcsolatban megbízta a hadügyminisztériumot, terjesszen jelentést és megfelelő javaslatokat a szövetségi parlament elé. A nyilatkozat a továbbiakban hangsúlyozza: " A svájci kormánynak ez az elhatározása semmiképpen sem egyeztethető össze a semlegességi politikával, minthogy az atomfegyverkezés fokozására, a nemzetközi helyzet további kiélezésére irányul, s ellentmond a semlegességi politika, mint a békés együttélés egyik formája szellemének. Ez az elhatározás nem indokolt azért sem, mert — mint ismeretes — senki nem fenyegeti Svájcot. Amikor Svájc atomfegyverrel szereli fel hadseregét, veszélyezteti más európai államok biztonságát. A svájci kormány ezzel az elhatározással voltaképpen bekapcsolja Svájcot az atomfegyverhasználati övezetbe. Ezzel kapcsolatban Svájc állandó semlegességét és állami létét egyaránt súlyos veszélynek teszi ki. Drámai küzdelem az amerikai atomtudósok és atomtőkések között A valóban világrengető külpolitikai események érthető módon átmenetileg elterelik a közvélemény figyelmét egy olyan küzdelemről, amely már közel másfél évtized óta folyik elsősorban az USA-ban, de Nagy-Britanniában, újabban Franciaországban és főleg Nyugat-Németországban is, az agresszív imperialista, militarista körök és egyes emberi lelkiismerettel rendelkező tudóscsoportok között. Ez a párviadal az atom- és hidrogénbomba-gyártás és ezekkel a bombákkal folytatott kísérletezések körül folyik. Ez pedig a mai világpolitikai feszültség és e harc közötti a legszorosabb összefüggést bizonyítja. Találóan jegyezte meg egy angol atomfizikus, hogy a Hirosimára ledobott első atombomba, melyet semmiféle stratégiai szempont nem indokolt, volt tulajdonképpen az elindítója az amerikai atomdiplomáciának és a hidegháborúnak, melynek legkritikusabb fázisát most éljük át. A mai válság hátterének megvizsgálásához tehát szükséges, hogy figyelemmel kísérjük mindazt, ami ebben a végzetes kérdésben, elsősorban az Egyesült Államokban lezajlik. Néhány héttel ezelőtt az amerikai atombizottság vezetésében jelentős személyi változás történt. Strauss admirális, az AEC elnöke, váratlanul lemondott. Lemondása sokkal nagyobb jelentőségű esemény, mint ahogy azt általában vélik. Strauss az amerikai monopolkapitalizmus bizalmi embere volt az ABC élén. Nem azért, mintha életében valaha is admirális lett volna, mert nem hadihajókkal járt a világtengerek veszedelmes hullámai és örvényei fölött, hanem kényelmesen a Wall Street dollártengerében úszott. Legközelebbi munkatársa, Edward Teller volt, a Budapestről Amerikába költözött atomszakértő, akinek a neve nem sok dicsőséget hozott azóta sem szülőföldjére, amelyet éppúgy megtagadott az amerikanizált Edward név felvételével, mint az egész emberiség érdekeit, a humanizmust. Tellért nevezik a "hidrogénbomba atyjának", úgy ahogy a pozsonyi származású családból Amerikába került Oppenheimer professzort nevezik az "atombomba atyjának". Ez az utóbbi kétségtelenül igaz. De ugyanakkor meg kell mondanunk, hogy amikor Teller gyártotta Oppenheimer ellenkezésével, tiltakozásával szemben az első hidrogénbombát, a hidrogénbomba atyjának pontosan mégsem Téliért nevezhetjük, hanem Strauss admirálist, a Wall Street mindenható diktátorát az amerikai atom- és hidrogénbombagyártás terén, aki Téliért ellátta sokszáz dollármillióval és a nagy monopolkapitalista vállalatok gyáraival hidrogénbomba gyártásához. Ez a tény éppúgy, mint a világ atomszakértőinek genfi konferenciája, időszerűvé teszi, hogy betekintsünk azoknak a tudományos és üzleti kulisszatitkoknak rejtelmeibe, amelyek az amerikai atomgyártás körül már majdnem 15 év alatt kialakultak. Mert csak ezeknek a kulisszatitkoknak az ismeretében láthatjuk meg részben a jogosult reményeket és részben a halálos veszélyeket, amelyeket az amerikai atomgyártás személyi intrikái, elsősorban a lelkiismeretes tudósoknak és a lepénzelt atomfizika szakértő kalmároknak a harca, a nagy profithajsza dzsungelje rejteget magában. Minket, magyarokat nemcsak az emberiség általános érdekei és kilátásai szempontjából érdekelhet egészen közelről az imperializmus dzsungeljének e személyi és profitharca, hanem azért is, mert ennek a harcnak egyik legsötétebb kalandorja, leglelkiismeretlenebb gyakorlati irányítója — mint már jeleztük —, a magyar származású Teller Ede, az, aki az első hidrogénbombát, az emberiség békéjének legfenyegetőbb veszélyét gyártotta. A Magyar Nemzetben néhány évvel ezelőtt megjelent, Einstein tragikus halálával összefüggő cikksorozatomban már rámutattam arra, hogy miképp került sor az Egyesült Államokban a második világháború második felében az atombomba gyártására, hogy miképp jutottak el Einstein professzornak szinte mágikus erejű egyenlete alapján az olasz Enrico Fermi és a magyar Szilárd Leó professzorok gyakorlati kísérletezései során az atombomba gyártása megvalósításának lehetőségéhez. Einstein Roosevelt elnökhöz intézett levelében javasolta az atombomba gyártásának elrendelését. Neki éppúgy, mint Ferminek és Szilárdnak ugyanis biztos hírei voltak arról, hogy a nácik már egészen a közelébe kerültek az atombomba gyártásának megvalósításához. Ebből pedig az egész haladó emberiségre halálos katasztrófa zúdult volna. Tehát emberiességi okokból kérték, hogy az USA bocsássa rendelkezésre a Los Alamos-i térséget, létesítsen ott atombomiongyártó telepet, hogy adott esetben a nácikkal szemben megfelelő ellenfegyverrel rendelkezhessenek. Az elnök hozzájárult e nyomatékos tények alapján az atombomba gyártásához. 1945. július 15-én a New Mexikó-i Jordana del Muerto sivatagában felrobbantották az első kísérleti atombombát. A többi között Robert Oppenheimer, Enrico Fermi, Eduard Teller és mások jelenlétében. Oppenheimer már akkor is emberileg teljesen meg volt rendülve és a hindu eposzból idézte e sorokat: "Mi történnék, ha egy pillanat alatt millió napnak a fénye robbanna fel az égbolton?" Fermi ekkor még nem volt ennyire pesszimista, mert elsősorban annak örült, hogy sikerült a nácikat az atombombagyártás terén megelőzni, és velük szemben hatásos ellenfegyvert gyártani, amely elveszi a kedvüket mind a mérgesgázoknak, mind a vegyi fegyvereknek tömegpusztító alkalmazásától, másrészt zsenialitásával észrevette, hogy milyen nagy lehetőségeket rejt magában az atommáglya szédületes energiamennyisége, amelyből az elsőt ő gyártotta, az emberiség békés haladásának szempontjából. Ezért mondotta az aggályoskodóknak szinte fölényesen: "hagyjatok abba a lelkifurdalásotokkal, mert hiszen ez (az atomfizika) a legszebb fizika." Később azonban már Oppenheimer, Fermi, Szilárd, különösen Einstein egészen másképpen gondolkodott. És e gondolatváltozásuk hozta őket legélesebb ellentétbe Edward Tellerrel, akiben nem volt lelkiismeret sohasem, aki Strauss admirálisnak és ezzel együtt a Wall Streetnek, az amerikai imperializmusnak készséges kiszolgálójává, szellemi helotájává szegődött. Ez a nagy szellemi és lelkiismereti összeütközés Einstein halála óta is tart, és részben rávetíti árnyékát az egész amerikai atomfizikai tudományra és különösen a fizikában részt vevő tudósok lelkiismeretére, azokéra is, akik a most ülésező genfi konferencián részt vesznek. A tragikus szakítás az amerikai atomfizikusok lelkiismeretes csoportja és a monopolkapitalizmust cinikusan kiszolgáló réteg között már a kísérleti bomba 1945 júliusi ledobása után rögtön bekövetkezett. Köztudomású, hogy maga Einstein arra kérte Truman elnököt, aki Roosevelt tragikus gyorsasággal bekövetkezett halála után az atombomba élet és halál ura lett, ne dobják le az atombombát japán városokra, mert hiszen a háború végérvényesen eldőlt, a nácizmus teljes katonai leverése után létrejött a nagy találkozó a keleti és nyugati szövetségesek között az Elbán. Japán kapitulációja csak rövid idő kérdése lehet, tekintettel arra, hogy a csendes-óceáni amerikai flotta teljes mértékben ura volt a csendes-óceáni hadihelyzetnek, a Szovjetunió pedig a jaltai -----L_|------- —, áss megállapodás értelmében megkezdi a Kvantung hadsereg kiűzését Mandzsúriából, Kínából és Koreából-Ezért kérte Einstein, hogy mutassák be az atombomba hatását a japán szakértők előtt egy lakatlan szigeten, egy elhagyott hadihajón. Ezt a petíciót 1945 nyárért a legkiválóbb, Amerikában élő európai tudósok írták alá néhány haladó amerikai tudóssal együtt. Az európaiak közül egyedül a budapesti származású Edward Teller nem írta alá ezt a petíciót. Ugyanakkor mint Sergiu Farcasan román újságíró legutóbbi cikkéből kiderül, a másik Budapestről menekült és Tellernél sokkal nagyobb atomtudós, Szilárd Leó írásban kérte Tellert, írja alá ő is a petíciót. A román újságíró információja szerint: "Teller ezt durván megtagadta, s kereken kijelentette, hogy a bombának emberi célpontra való ledobása »a lehető legjobb dolog" . Fermi is az események hatása következtében, eldobta optimizmusát, halálos ágyán kérte Téllert, ne adja oda magát az amerikai imperialisták szolgálatának, az ördög adjutánsának. Teller a nagy olasz tudós halálos ágyánál is cinikus pökhendiséggel viselkedett és megtagadta Fermi kérését. Ez volt a legfőbb oka annak, hogy az emberiség egyik legnagyobb tudósa, Einstein, a reménytelenség és kétségbeesés hangulatában töltötte utolsó éveit és lelkiismeretfurdalással magát vádolta, ilyen módon: "Én nyomtam meg a nagy katasztrófa gombját." Parragi György fofyar Npmzpf .Vasárnap, 1958. augusztus . Világ ifjúsága, foglalok össze az impperialista mesterkedések ellen! Az Egyesült Arab Köztársaság Ifjúsági Főtanácsának felhívása Az Egyesült Arab Köztársaság Ifjúsági Főtanácsa felhívást adott ki. A felhívás bevezetőben utal arra, hogy az arab népek elleni imperialista agresszió nyilvánvaló megsértése a népek szabadságának. Az arab nacionalizmus fellendülése, az arab népek felébredése, hogy megvédjék szabadságukat és méltóságukat, megrendítette az imperialista köröket, valósággal elvesztették eszüket és odáig jutottak, hogy megsértették az arab nép szuverenitásét, beavatkoztak belügyeibe. Megfeledkeztek arról, hogy ma már nem az a világ van, ami volt tegnap! A világ ifjúsága is összefog a szabad és emberhez méltó élet megvalósítására, a béke megmentésére, a boldog jövő kialakítására — állapítja meg a felhívás, amely a továbbiakban így hangzik: Világ ifjúsága! Úgy látjuk, hogy az imperialisták törekvései olyan, egyes személyek törekvéseit fedi, akik a körülmények folytén lettek felelős kormánypolitikusok és nem törődnek azzal, hogy a világot romlás és pusztulás fenyegeti, mivel nincs más gondjuk, minthogy kielégítsék a maguk uralmi vágyát. Világ ifjúsága! Azt kérjük, fogjatok össze az imperialista mesterkedésekkel szemben, amelyek csak pusztulást hozhatnak az emberiségre. Azt kérjük, hogy mindnyájan járuljatok hozzá a béke megerősítéséhez. Juttassátok kifejezésre és terjesszétek nézeteiteket, megrendíthetetlen vágyaitokat az egyetemes és tartós béke iránt. Forduljatok felhívástokkal az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, a kormányfőkhöz és fejezzétek ki azt a kívánságotokat, hogy a világ népei között béke és szeretet uralkodjék. Végül a felhívás támogatása érdekében azt kérjük a világ fiataljaitól és szervezeteiktől, hogy írják alá az alábbi okmányt, amely a jelen körülmények között kifejezésre juttatja az ifjúság érzéseit. "Mi, fiatalok, akik egy jobb élet után vágyó, gyorsan változó világban élünk, kijelentjük, hallatjuk hangunkat és harcolunk minden olyan erőszakoskodás ellen, amely életünket veszélyezteti. Hallatjuk szavunkat az államok belügyeibe történő külső beavatkozás ellen. Szembeszállunk a népek szabadsága ellen irányuló mindennemű agresszióval. Mi, világ fiataljai, tudatában vagyunk annak a felelősségnek, amely reánk hárul egy emberi társadalom kialakításáért. Kijelentjük és állást foglalunk amellett, hogy a világ fiataljai között a megértést és az együttműködést kulturális, sport és nevelési kapcsolatok útján, valamint a legkülönbözőbb területeken minden más békés eszközzel elő kell mozdítanunk. Kérjük a kormányokat és a világ felelős vezetőit, hogy hagyják jóvá ezeket az elveket." A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség távirata az ifjúsági világkongresszushoz A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség helyesli az Egyesült Arab Köztársaság ifjúsági főtanácsának a világ ifjúságához intézett felhívását, hogy az ifjúság hozzájáruljon a béke fenntartásához, a népek belügyeibe történő külföldi beavatkozás ellen. Elősegítse a kölcsönös megértést és megismerést az ifjúság között az egész világ ifjúsági szervezeteinek együttműködésén keresztül. Javasoljuk, a világ ifjúsági kongresszusának (WAY) az összes ifjúsági szervezetek együttesen támogassák a felhívást. Külpolitikai hírek / (Moszkva, TASZSZ) Szombaton tartották Moszkvában a Lenin politikai tiszti akadémia hallgatóinak évzáró ünnepségét. Az ünnepség elnökségében ott volt Brezsnyev, Szuszlov, valamint Malinovszkij marsall vezetésével a szovjet hadsereg több magasrangú tisztje.. Az ünnepségen Szuszlov és Malinovszkij marsall beszédet mondott. A (Helsinki, TASZSZ) Lebegyev, a Szovjetunió finnországi nagykövete fogadást adott a szovjet hadihajóraj finnországi baráti látogatásával kapcsolatban. A fogadáson jelen voltak a finn kormány tagjai, s a finn közélet kiválóságai. Szovjet részről megjelent Harlamov tengernagy vezetésével a három szovjet hadihajó tisztikara. iiiii iji mi® suni A Forward a Kínai Népköztársaság elismerésének szükségességéről A munkáspárt vezetőségéhez közelálló Forward írja: " A nemzetközi színtér egyik legbámulatosabb látványát Dulles nyújtotta, midőn rohant, hogy elismerje a forradalmat. Július 14-én heves és véres politikai robbanás tört ki Bagdadban. Dulles kötelességszerűen elítélte ezeket az eseményeket, azután augusztus 1-án elismerte a forradalmárokat, akiket nemrég elítélt, mert "megölték királyukat és törvényes kormányukat". Dulles jól tette, hogy ennyire sietett. Az elismerés annak a való ténynek az elfogadása, hogy valamely kormány tényleg az ország kormánya. Dulles eljárásában az a rejtély, miképp ismerhette el az iraki forradalmi kormányt alig három héten belül, de nem ismeri el Kína forradalmi kormányát kilenc év után sem. Amerika azzal, hogy csökönyösen vonakodik elismerni a való tényeket a Távol-Keleten, súlyosan gyengíti az ENSZ-et, mert ahhoz a komédiához vezet, hogy Csang Kaj-sek szóvivője képviseli Kínát az ENSZ-ben. Amerika a kis Tajvan szigetet tette meg a Biztonsági Tanács állandó tagjává, míg az igazi Kínát, a világ egyik legnagyobb hatalmát veszedelmes módon sértegeti és kizárja. Amerikának ez az őrültsége lerontja azt az okosságát, hogy elismerte Irakot. Lehetetlenné tette a csúcstalálkozót a Biztonsági Tanács keretében. Ez a válság aláhúzza annak szükségességét, hogy el kell ismerni a nemzetközi politika döntő tényeit és meg kell adni Kínának az őt megillető helyet az ENSZ-ben. A Trud a New York-i tőzsde felélénküléséről Az Egyesült Államok monopolistái abban reménykednek, hogy a közel- és közép-keleti agresszió révén könnyebben kimászhatnak abból a gazdasági szakadékból, amelyben most vannak — írja a Trud a New York-i tőzsdének az utóbbi hetekben tapasztalható felélénkülését kommentáló cikkében. Az amerikai üzleti élet főkolomposai — mutat rá a lap — nem is csinálnak titkot abból, hogy az arab-keleti amerikai—angol agresszióban rendkívül előnyös vállalkozást látnak, amely számításaik szerint — minden egyeben kívül — ösztönözni hivatott az Egyesült Államok lesántult gazdasági életét, és újabb profitot hivatott biztosítani maroknyi monopolistáinak. A nagytőkés körökkel szoros kapcsolatban álló egyes lapok nyíltan beszélnek arról, ha valami nyugtalanítja is a monopolistákat a közel- és a középkeleti eseményekkel kapcsolatban, ez az, hogy az Egyesült Államok és Anglia beavatkozása nem eléggé széleskörű és a helyzet esetleg hamarabb rendeződik, mint ahogyan a vállalkozók ki tudták volna használni a háborús konjunktúrát. A tények azt mutatják, hogy a nemzetközi feszültség fokozódása az amerikai monopolisták malmára hajtja a vizet. Az amerikai ipari és pénzügyi főkolomposok önző céljaikat, nyereségüket hajszolva képesek újabb pusztító háború örvényébe dönteni az emberiséget. A Daily Worker a közel-keleti helyzetről Palme Dutt a Daily Worker hasábjain rámutat arra, hogy a közel-keleti béke megteremtéséhez mindenekelőtt ki kell vonni a beavatkozó csapatokat Libanonból és Jordániából. "Ezt a józan ész diktálta egyszerű követelést — írja Dutt — a legutóbbi szovjet üzenet tartalmazza, amely javasolja e kérdés megvitatását az ENSZ közgyűlésben. Ez a követelés áttör azoknak az ellenjavaslatoknak és diplomáciai fogásoknak a végeláthatatlan útvesztőjén, amelyek segítségével a nyugati hatalmak a legmagasabb szintű értekezletre vonatkozó szovjet javaslatot akarták és igyekeztek elhantolni. Az Egyesült Államoknak és Angliának az egész világ támogatta szovjet javaslattal szemben tanúsított ellenállási és az a kísérlete, hogy az egész ügyet zsákutcába vigye az amerikaiak ellenőrizte Biztonsági Tanács révén, megmutatta, mennyire ellenséges érzülettel viseltetnek azzal a gondolattal szemben, hogy a katonai műveleteket tárgyalásokkal váltsák fel.«