Magyar Nemzet, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-10 / 188. szám

* Amer tábornok (ar»halá$«­ az EAK és Szaud-Arábia kapcsolatairól Mekkából jelenti a DPA. Amernek, az Egyesült Arab Köztársaság nemzetvédelmi miniszterének szaud-arábiai tárgyalásairól kiadott hivata­los közlemény szerint a mi­niszter "fon­tos megbeszélése­ket­" folytatott Szaúd király­ijai és más személyiségekkel. A megbeszélések célja a két ország közötti kapcsolatok lég­körének megjavítása, valamint szorosabb, "testvéribb és bará­tibb kapcsolatok« kialakítása volt. Közös érdekű és az arab népek biztonságát, szolgáló ügyekről tanácskoztak továb­bá. A mekkai rádió által ismer­tetett közlemény hangsúlyozza, hogy a megbeszélések "rend­kívül barátságosak" voltak. Kairói politikai megfigyelők A­mer szaúd-arábiai látogatá­sában világos bizonyítékát lát­ják annak, hogy a két állam a baráti kapcsolatok helyreállí­tására törekszik. Az Egyesült Arab Köztársaság és Szaud- Arábia közötti viszony hóna­pok óta nagyon feszült volt, miután Kairóban állítólag Szaud király által finanszíro­zott, Nasszer elnök elleni ösz­­szeesküvést fedeztek fel. Új törvény az összeesküvések ellen Irakban Bagdadból jelenti a Reuter: Ir­a­k forradalmi kormánya szombaton új törvényt lépte­tett életbe, amely kényszer­­munkával súlyosbított élet­fogytiglani börtönnel bünteti az állam biztonsága ellen szőtt összeesküvést. Július 14-e, a monarchia megdöntése óta mintegy száz politikai foglyot őriznek a bör­tönökben. Ezek között van Fadil el Dzsemali volt kül­ügyminiszter és Nuri Szaid volt kormányának másik tíz tagja. Ügyükben a katonai bí­róság nyilvános tárgyaláson határoz. Az ítéleteket Abdul Karim Kasszem miniszterel­nök elé terjesztik, aki mint a fegyveres erők parancsnoka dönt az ítélet jogerőre emelé­séről. A kormány egyik szó­vivője szerint a perek két hé­ten belül megkezdődnek, sok ügyben azonban még folyik a nyomozás. Az új törvény értelmében összeesküvés vádjával lehet illetni mindazokat a képvise­lőket, közhivatalt, vagy köz­életi tisztséget viselő személyi­ségeket, akik­­az ország poli­tikáját a nép érdekeivel ellen­tétben irányítják és az orszá­got a háború szélére taszítják, akik fegyveres erőt használ­nak, vagy fegyveres erők használatával fenyegetőznek arab államo­k ellen, akik arra ösztönöznek külföldi országo­kat, hogy azok az arab álla­mok biztonságát veszélyeztes­sék, akik a kormány megdön­tésére szervezkednek, akik beavatkoznak az arab államok belügyeibe. Ezeknek érdekei­vel ellentétben, akik támo­gatják az arab államok elleni összeesküvőket, és akik nem­zetközi körökben támadják az állam vezetőit.* * A Daily Telegraph bagdadi jelentése szerint Irak kapcso­latai mind szorosabbá válnak az Egyesült Arab Köztársa­sággal. Az Al Jakda című nemhivatalos bagdadi lap ezt írta: "Nincs semmi okunk ar­ra, hogy ne tekintsük magun­kat az Egyesült Arab Köztár­saság részének. Nyíltan hir­detjük, hogy uniót követelünk az Egyesült Arab Köztársaság­gal." A TASZSZ a svájci hadsereg atomfegy­ver­k­ezéséről A TASZSZ az alábbi nyi­latkozatot tette közzé:­­ Mint ismeretes, 1958. jú­lius 11-én a svájci Szövetségi Tanács hivatalosan kijelen­tette: határozatot hozott arról, hogy a svájci hadsereget fel­szerelik atomfegyverrel és ez­zel kapcsolatban megbízta a hadügyminisztériumot, ter­jesszen jelentést és megfelelő javaslatokat a szövetségi par­lament elé. A nyilatkozat a továbbiak­ban hangsúlyozza: " A svájci kormánynak ez az elhatározása semmiképpen sem egyeztethető össze a semlegességi politikával, mint­hogy az atomfegyverkezés fo­kozására, a nemzetközi hely­zet további kiélezésére irá­nyul, s ellentmond a semle­gességi politika, mint a békés együttélés egyik formája szel­lemének. Ez az elhatározás nem indokolt azért sem, mert — mint ismeretes — senki nem fenyegeti Svájcot. Ami­kor Svájc atomfegyverrel sze­reli fel hadseregét, veszélyez­teti más európai államok biz­tonságát. A svájci kormány ezzel az elhatározással volta­képpen bekapcsolja Svájcot az atomfegyverhasználati övezetbe. Ezzel kapcsolatban Svájc állandó semlegességét és állami létét egyaránt sú­lyos veszélynek teszi ki. Drámai küzdelem az amerikai atomtudósok és atomtőkések között A valóban világrengető kül­politikai események érthető módon átmenetileg elterelik a közvélemény figyelmét egy olyan küzdelemről, amely már közel másfél évtized óta fo­lyik elsősorban az USA-ban, de Nagy-Britanniában, újab­ban Franciaországban és főleg Nyugat-Németországban is, az agresszív imperialista, milita­rista körök és egyes emberi lelkiismerettel rendelkező tu­dóscsoportok között. Ez a pár­viadal az atom- és hidrogén­­bomba-gyártás és ezekkel a bombákkal folytatott kísérle­tezések körül folyik. Ez pedig a mai világpolitikai feszültség és e harc közötti a legszoro­sabb összefüggést bizonyítja. Találóan jegyezte meg egy angol atomfizikus, hogy a Hi­rosimára ledobott első atom­bomba, melyet semmiféle stra­tégiai szempont nem indokolt, volt tulajdonképpen az elin­dítója az amerikai atomdiplo­máciának és a hidegháború­nak, melynek legkritikusabb fázisát most éljük át. A mai válság hátterének megvizsgálásához tehát szüksé­ges, hogy figyelemmel kísérjük mindazt, ami ebben a végze­tes kérdésben, elsősorban az Egyesült Államokban lezajlik. Néhány héttel ezelőtt az amerikai atombizottság vezeté­sében jelentős személyi válto­zás történt. Strauss admirális, az AEC elnöke, váratlanul le­mondott. Lemondása sokkal nagyobb jelentőségű esemény, mint ahogy azt általában vé­lik. Strauss az amerikai mo­nopolkapitalizmus bizalmi em­bere volt az ABC élén. Nem azért, mintha életében valaha is admirális lett volna, mert nem hadihajókkal járt a világ­tengerek veszedelmes hullámai és örvényei fölött, hanem ké­nyelmesen a Wall Street dol­lártengerében úszott. Legköze­lebbi munkatársa, Edward Teller volt, a Budapestről Amerikába költözött atom­szakértő, akinek a neve nem sok dicsőséget hozott azóta sem szülőföldjére, amelyet éppúgy megtagadott az ame­­rikanizált Edward név felvéte­lével, mint az egész emberiség érdekeit, a humanizmust. Tellért nevezik a "hidrogén­bomba atyjának", úgy ahogy a pozsonyi származású családból Amerikába került Oppenhei­­mer professzort nevezik az "atombomba atyjának". Ez az utóbbi kétségtelenül igaz. De ugyanakkor meg kell monda­nunk, hogy amikor Teller gyártotta Oppenheimer ellen­kezésével, tiltakozásával szem­ben az első hidrogénbombát, a hidrogénbomba atyjának pon­tosan mégsem Téliért nevez­hetjük, hanem Strauss admi­rálist, a Wall Street minden­ható diktátorát az amerikai atom- és hidrogénbomba­­gyártás terén, aki Téliért ellát­ta sokszáz dollármillióval és a nagy monopolkapitalista vál­lalatok gyáraival hidrogén­bomba gyártásához. Ez a tény éppúgy, mint a vi­lág atomszakértőinek genfi konferenciája, időszerűvé teszi, hogy betekintsünk azoknak a tudományos és üzleti kulissza­titkoknak rejtelmeibe, ame­lyek az amerikai atomgyártás körül már majdnem 15 év alatt kialakultak. Mert csak ezeknek a kulisszatitkoknak az ismeretében láthatjuk meg részben a jogosult reménye­ket és részben a halálos veszé­lyeket, amelyeket az amerikai atomgyártás személyi intrikái, elsősorban a lelkiismeretes tu­dósoknak és a lepénzelt atom­fizika szakértő kalmároknak a harca, a nagy profithajsza dzsungelje rejteget magában. Minket, magyarokat nem­csak az emberiség általános érdekei és kilátásai szempont­jából érdekelhet egészen kö­zelről az imperializmus dzsun­­geljének e személyi és profit­harca, hanem azért is, mert ennek a harcnak egyik legsö­tétebb kalandorja, leglelki­ismeretlenebb gyakorlati irá­nyítója — mint már jeleztük —, a magyar származású Tel­ler Ede, az, aki az első hid­rogénbombát, az emberiség békéjének legfenyegetőbb ve­szélyét gyártotta. A Magyar Nemzetben né­hány évvel ezelőtt megjelent, Einstein tragikus halálával összefüggő cikksorozatomban már rámutattam arra, hogy miképp került sor az Egye­sült Államokban a második vi­lágháború második felében az atombomba gyártására, hogy miképp jutottak el Einstein professzornak szinte mágikus erejű egyenlete alapján az olasz Enrico Fermi és a ma­gyar Szilárd Leó professzorok gyakorlati kísérletezései során az atombomba gyártása meg­valósításának lehetőségéhez. Einstein Roosevelt elnökhöz intézett levelében javasolta az atombomba gyártásának el­rendelését. Neki éppúgy, mint Ferminek és Szilárdnak ugyanis biztos hírei voltak ar­ról, hogy a nácik már egészen a közelébe kerültek az atom­bomba gyártásának megvalósí­tásához. Ebből pedig az egész haladó emberiségre halálos ka­tasztrófa zúdult volna. Tehát emberiességi okokból kérték, hogy az USA bocsássa rendel­kezésre a Los Alamos-i térsé­get, létesítsen ott atom­bomion­­gyártó telepet, hogy adott eset­ben a nácikkal szemben meg­felelő ellenfegyverrel rendel­kezhessenek. Az elnök hozzá­járult e nyomatékos tények alapján az atombomba gyártá­sához. 1945. július 15-én a New Mexikó-i Jordana del Muerto sivatagában felrobbantották az első kísérleti atombombát. A többi között Robert Oppen­­heimer, Enrico Fermi, Eduard Teller és mások jelenlétében. Oppenheimer már akkor is emberileg teljesen meg volt rendülve és a hindu eposzból idézte e sorokat: "Mi történ­nék, ha egy pillanat alatt mil­lió napnak a fénye robbanna fel az égbolton?" Fermi ekkor még nem volt ennyire pesszi­mista, mert elsősorban annak örült, hogy sikerült a nácikat az atombombagyártás terén megelőzni, és velük szemben hatásos ellenfegyvert­ gyár­tani, amely elveszi a kedvü­ket mind a mérgesgázoknak, mind a vegyi fegyvereknek tömegpusztító alkalmazásától, másrészt zsenialitásával észre­vette, hogy milyen nagy lehe­tőségeket rejt magában az atommáglya szédületes ener­giamennyisége, amelyből az elsőt ő gyártotta, az emberi­ség békés haladásának szem­pontjából. Ezért mondotta az aggályos­kodóknak szinte fölényesen: "hagyjatok abba a lelkifurda­lásotokkal, mert hiszen ez (az atomfizika) a legszebb fizika." Később azonban már Op­penheimer, Fermi, Szilárd, kü­lönösen Einstein egészen más­képpen gondolkodott. És e gondolatváltozásuk hozta őket legélesebb ellentétbe Edward Tellerrel, akiben nem volt lel­kiismeret sohasem, aki Strauss admirálisnak és ezzel együtt a Wall Streetnek, az amerikai imperializmusnak készséges kiszolgálójává, szel­lemi helotájává szegődött. Ez a nagy szellemi és lelki­­ismereti összeütközés Einstein halála óta is tart, és részben rávetíti árnyékát az egész amerikai atomfizikai tudo­mányra és különösen a fizi­kában részt vevő tudósok lelkiismeretére, azokéra is, akik a most ülésező genfi konferencián részt vesznek. A tragikus szakítás az ame­rikai atomfizikusok lelkiisme­retes csoportja és a monopol­kapitalizmust cinikusan ki­szolgáló réteg között már a kísérleti bomba 1945 júliusi ledobása után rögtön bekö­vetkezett. Köztudomású, hogy maga Einstein arra kérte Tru­­man elnököt, aki Roosevelt tragikus gyorsasággal bekö­vetkezett halála után az atom­bomba élet és halál ura lett, ne dobják le az atombombát japán városokra, mert hiszen a háború végérvényesen el­dőlt, a nácizmus teljes kato­nai leverése után létrejött a nagy találkozó a keleti és nyugati szövetségesek között az Elbán. Japán kapitulációja csak rövid idő kérdése lehet, tekintettel arra, hogy a csen­des-óceáni amerikai flotta tel­jes mértékben ura volt a csen­des-óceáni hadihelyzetnek, a Szovjetunió pedig a jaltai -----L_|------- —, áss megállapodás értelmében megkezdi a Kvantung hadse­reg kiűzését Mandzsúriából, Kínából és Koreából-Ezért kérte Einstein, hogy mutassák be az atombomba hatását a japán szakértők előtt egy lakatlan szigeten, egy elhagyott hadihajón. Ezt a petíciót 1945 nyárért a legkiválóbb, Amerikában élő európai tudósok írták alá né­hány haladó amerikai tudós­sal együtt. Az európaiak közül egyedül a budapesti szárma­zású Edward Teller nem írta alá ezt a petíciót. Ugyanakkor mint Sergi­u Farcasan román újságíró legutóbbi cikkéből ki­derül, a másik Budapestről menekült és Tellernél sokkal nagyobb atomtudós, Szilárd Leó írásban kérte Tellert, írja alá ő is a petíciót. A román újságíró információja szerint: "Teller ezt durván megtagad­ta, s kereken kijelentette, hogy a bombának emberi cél­pontra való ledobása »a lehető legjobb dolog"­ . Fermi is az események ha­tása következtében, eldobta optimizmusát, halálos ágyán kérte Téllert, ne adja oda ma­gát az amerikai imperialisták szolgálatának, az ördög adju­tánsának. Teller a nagy olasz tudós halálos ágyánál is cini­kus pökhendiséggel viselke­dett és megtagadta Fermi ké­rését. Ez volt a legfőbb oka an­nak, hogy az emberiség egyik legnagyobb tudósa, Einstein, a reménytelenség és kétségbe­esés hangulatában töltötte utolsó éveit és lelkiismeret­­furdalással magát vádolta, ilyen módon: "Én nyomtam meg a nagy katasztrófa gomb­ját." Parragi György ­fof­yar Npmzpf .Vasárnap, 1958. augusztus .­ Világ ifjúsága, foglalok össze az im­pper­ialista mesterkedések ellen! Az Egyesült Arab Köztársaság Ifjúsági Főtanácsának felhívása Az Egyesült Arab Köztársa­ság Ifjúsági Főtanácsa felhí­vást adott ki. A felhívás be­vezetőben utal arra, hogy az arab népek elleni imperialista agresszió nyilvánvaló megsér­tése a népek szabadságának. Az arab nacionalizmus fellen­dülése, az arab népek felébre­dése, hogy megvédjék szabad­ságukat és méltóságukat, megrendítette az imperialista köröket, valósággal elvesztet­ték eszüket és odáig jutottak, hogy megsértették az arab nép szuverenitásét, beavat­koztak belügyeibe. Megfeled­keztek arról, hogy ma már nem az a világ van, ami volt tegnap! A világ ifjúsága is összefog a szabad és emberhez méltó élet megvalósítására, a béke megmentésére, a boldog jövő kialakítására — állapít­ja meg a felhívás, amely a to­vábbiakban így hangzik: Világ ifjúsága! Úgy látjuk, hogy az imperialisták törek­vései olyan, egyes személyek törekvéseit fedi, akik a körül­mények folytén lettek felelős kormánypolitikusok és nem törődnek azzal, hogy a világot romlás és pusztulás fenyegeti, mivel nincs más gondjuk, minthogy kielégítsék a ma­guk uralmi vágyát. Világ ifjúsága! Azt kérjük, fogjatok össze az imperialista mesterkedésekkel szemben, amelyek csak pusztulást hoz­hatnak az emberiségre. Azt kérjük, hogy mindnyájan já­ruljatok hozzá a béke meg­erősítéséhez. Juttassátok kife­jezésre és terjesszétek nézetei­teket, megrendíthetetlen vá­gyaitokat az egyetemes és tar­tós béke iránt. Forduljatok felhívástokkal az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, a kormányfőkhöz és fejezzétek ki azt a kívánságotokat, hogy a világ népei között béke és sze­retet uralkodjék. Végül a felhívás támogatása érdekében azt kérjük a világ fiataljaitól és szervezeteiktől, hogy írják alá az alábbi ok­mányt, amely a jelen körül­mények között kifejezésre jut­tatja az ifjúság érzéseit. "Mi, fiatalok, akik egy jobb élet után vágyó, gyor­san változó világban élünk, kijelentjük, hallatjuk han­gunkat és harcolunk minden olyan erőszakoskodás ellen, amely életünket veszélyez­teti. Hallatjuk szavunkat az államok belügyeibe történő külső beavatkozás ellen. Szembeszállunk a népek szabadsága ellen irányuló mindennemű agresszióval. Mi, világ fiataljai, tudatá­ban vagyunk annak a fele­lősségnek, amely reánk há­rul egy emberi társadalom kialakításáért. Kijelentjük és állást fog­lalunk amellett, hogy a vi­lág fiataljai között a meg­értést és az együttműködést kulturális, sport és nevelési kapcsolatok útján, valamint a legkülönbözőbb területeken minden más békés eszközzel elő kell mozdítanunk. Kérjük a kormányokat és a világ felelős vezetőit, hogy hagyják jóvá ezeket az elveket." A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség távirata az ifjúsági világkongresszushoz A Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség helyesli az Egye­sült Arab Köztársaság ifjúsági főtanácsának a világ ifjúsá­gához intézett felhívását, hogy az ifjúság hozzájáruljon a béke fenntartásához, a né­pek belügyeibe történő kül­földi beavatkozás ellen. Elő­segítse a kölcsönös megér­tést és megismerést az ifjúság között az egész világ ifjúsági szervezeteinek együttműkö­désén keresztül. Javasoljuk, a világ ifjúsági kongresszusá­nak (WAY) az összes ifjúsági szervezetek együttesen támo­gassák a felhívást. Külpolitikai hírek /­ (Moszkva, TASZSZ) Szombaton tartották Moszkvá­ban a Lenin politikai tiszti akadémia hallgatóinak évzáró ünnepségét. Az ünnepség el­nökségében ott volt Brezsnyev, Szuszlov, valamint Malinov­­szkij marsall vezetésével­ a szovjet hadsereg több magas­rangú tisztje.. Az ünnepségen Szuszlov és Malinovszkij mar­sall beszédet mondott. A (Helsinki, TASZSZ) Le­­begyev, a Szovjetunió finnor­szági nagykövete fogadást adott a szovjet hadihajó­raj finnországi baráti látogatásá­val kapcsolatban. A fogadáson jelen voltak a finn kormány tagjai, s a finn közélet kiváló­ságai. Szovjet részről meg­jelent Harlamov tengernagy vezetésével a három szovjet hadihajó tisztikara. iiiii iji­­ mi® suni A Forward a Kínai Népköztársaság elismerésének szükségességéről A munkáspárt vezetőségé­hez közelálló Forward írja: " A nemzetközi színtér egyik legbámulatosabb látvá­nyát Dulles nyújtotta, midőn rohant, hogy elismerje a for­radalmat. Július 14-én heves és véres politikai robbanás tört ki Bagdadban. Dulles köteles­­ségszerűen elítélte ezeket az eseményeket, azután augusztus 1-án elismerte a forradalmá­rokat, akiket nemrég elítélt, mert "megölték királyukat és törvényes kormányukat". Dul­les jól tette, hogy ennyire sie­tett. Az elismerés annak a való ténynek az elfogadása, hogy valamely kormány tényleg az ország kormánya. Dulles eljá­rásában az a rejtély, miképp ismerhette el az iraki forradal­mi kormányt alig három héten belül, de nem ismeri el Kína forradalmi kormányát kilenc év után sem. Amerika azzal, hogy csökönyösen vonakodik elismerni a való tényeket a Távol-Keleten, súlyosan gyen­gíti az ENSZ-et, mert ahhoz a komédiához vezet, hogy Csang Kaj-sek szóvivője képviseli Kí­nát az ENSZ-ben. Amerika a kis Tajvan szigetet tette meg a Biztonsági Tanács állandó tagjává, míg az igazi Kínát, a világ egyik legnagyobb hatal­mát veszedelmes módon sérte­geti és kizárja. Amerikának ez az őrültsége lerontja azt az okosságát, hogy elismerte Ira­­kot. Lehetetlenné tette a csúcs­­találkozót a Biztonsági Tanács keretében. Ez a válság aláhúz­za annak szükségességét, hogy el kell ismerni a nemzetközi politika döntő tényeit és meg kell adni Kínának az őt megil­lető helyet az ENSZ-ben. A Trud a New York-i tőzsde felélénküléséről Az Egyesült Államok mono­polistái abban reménykednek, hogy a közel- és közép-keleti agresszió révén könnyebben kimászhatnak abból a gazda­sági szakadékból, amelyben most vannak — írja a Trud a New York-i tőzsdének az utób­bi hetekben tapasztalható fel­­élénkülését kommentáló cikké­ben. Az amerikai üzleti élet főkolomposai — mutat rá a lap — nem is csinálnak titkot abból, hogy az arab-keleti amerikai—angol agresszióban rendkívül előnyös vállalkozást látnak, amely számításaik sze­rint — minden egyeben kívül — ösztönözni hivatott az Egyesült Államok lesántult gazdasági életét, és újabb pro­fitot hivatott biztosítani ma­roknyi monopolistáinak. A nagytőkés körökkel szoros kapcsolatban álló egyes lapok nyíltan beszélnek arról, ha va­lami nyugtalanítja is a mono­polistákat a közel- és a közép­keleti eseményekkel kapcsolat­ban, ez az, hogy az Egyesült Államok és Anglia beavatkozá­sa nem eléggé széleskörű és a helyzet esetleg hamarabb ren­deződik, mint ahogyan a vál­lalkozók ki tudták volna hasz­nálni a háborús konjunktúrát. A tények azt mutatják, hogy a nemzetközi feszültség foko­zódása az amerikai monopolis­ták malmára hajtja a vizet. Az amerikai ipari és pénzügyi fő­kolomposok önző céljaikat, nyereségüket hajszolva képe­sek újabb pusztító háború ör­vényébe dönteni az emberisé­get. A Daily Worker a közel-keleti helyze­tről Palme Dutt a Daily Worker hasábjain rámutat arra, hogy a közel-keleti béke megteremté­séhez mindenekelőtt ki kell vonni a beavatkozó csapatokat Libanonból és Jordániából. "Ezt a józan ész diktálta egyszerű követelést — írja Dutt — a legutóbbi szovjet üzenet tartalmazza, amely ja­vasolja e kérdés megvitatását az ENSZ közgyűlésben. Ez a követelés áttör azoknak az el­­lenjavaslatoknak és diplomá­ciai fogásoknak a végelátha­tatlan útvesztőjén, amelyek se­gítségével a nyugati hatalmak a legmagasabb szintű értekez­letre vonatkozó szovjet javas­latot akarták és igyekeztek el­­hantolni.­­ Az Egyesült Államoknak­ és Angliának az egész világ tá­mogatta szovjet javaslattal szemben tanúsított ellenállási és az a kísérlete, hogy az egész ügyet zsákutcába vigye az amerikaiak ellenőrizte Bizton­sági Tanács révén, megmutat­ta, mennyire ellenséges érzü­lettel viseltetnek azzal a gon­dolattal szemben, hogy a ka­tonai műveleteket tárgyalások­kal váltsák fel.«

Next