Magyar Nemzet, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-04 / 234. szám

Ifját, október 1. ___Magyar Nem­zet _ Gondoskodás kétmillió emberről A budapesti tanácsok nyolc esztendeje Nyolc esztendeje, hogy meg­kezdték munkájukat a buda­pesti tanácsok. 1950. október 22-én volt az első tanácsvá­lasztás. Nem sokkal a tanácsrend­szer megvalósulása előtt Bu­dapesthez csatolták a környező helységek egy részét. Kialakult az ország másfélmilliós fő­városa. Azóta Budapest lakói­na­k száma megközelítette az 1 900 000-ret, s ma az ország lakosságának mintegy 19 szá­zaléka a fővárosban él. (Euró­pában általában az országok népességének 5—10%-a lakik a fővárosokban; Párizsban, ahol Budapesthez hasonlóan a külvárosokkal nagyobbítot­­­ták a várost, a francia lakosság 12 százaléka él.) Ez a gyors fejlődés, Buda­pest túlzsúfoltsága önmagá­ban is utal arra, hogy milyen roppant feladatokat kellett megoldaniuk a budapesti taná­csoknak nyolc esztendő alatt, hogy eltüntessék a tőkés múlt súlyos örökségeit — például a külső kerületek elmaradottsá­gát — s biztosítsák a gyorsan gyarapodó lakosság ellátását «­s a növekvő igények alapján. A víz és a gáz Csepelen a felszabadulás előtt egyetlenegy lakásban sem volt gáz. A peremvárosok lakóházainak kétharmadában nem volt vízvezeték. Gondos­kodni kellett az elhanyagolt kerületek növekvő víz- és gáz­­fogyasztásának kielégítéséről is. Nyolc esztendő alatt, a Víz­művek új termelőhelyeket lé­tesített, 386 kilométerrel nö­velte a csőhálózatot. Új víztá­rolókat épített, köztük a gel­lérthegyi 30 000 köbméteres sziklamedencét, amely egész Európában egyedülálló mű­szaki alkotás. A tanácsok megalakulása óta csaknem 200 millió forintot fordítottak a gázszolgáltatás fejlesztésére. A gázszolgálta­tást az 1950. évi 142 millió köb­méterről 1957-ig 255 millió köb­méterre fokozták. Mintegy 40 százalékkal növelték a háztar­tási gázfogyasztók számét. Je­lentősen emelkedhet majd a gázfogyasztás, ha elkészül a sztál­invárosi budapesti veze­ték. Ezen szállítják a főváros­ba a sztálinevárosi Vasmű kam­ragázát. Egymilliárd utas Budapesten ma naponta há­rommillió ember utazik villa­moson és autóbuszon, vagyis évente több mint egymilliárd. Ez a szám az 1938-as forga­lom háromszorosa, 1938-ban 355 millió, 1950-ben 757 millió, 1957-ben 1030 millió volt az az utasok száma. Míg 1938-ban 42 millió ember utazott a bu­dapesti autóbuszokon, 1957- ben már 251 millió. Ez a rend­kívül gyors fejlődés igen nagy követelményeket támasztott a fővárosi közlekedés iránt. An­nál is inkább, mert egyidejűleg fejleszteni kellett az elhanya­golt külvárosok közlekedé­sét is. A budapesti közlekedési há­lózat ma már mintegy 750 ki­lométer hosszú. Nyolc esz­tendő alatt növelték a járatok számát, megkétszerezték az autóbuszhálózat hosszát. Elké­szült a csepeli gyorsvasút, 11 trolibuszjáratot indítottak, a budai hegyvidéket bekapcsol­ták az autóbuszközlekedésbe. A fővárosi tanács nyolc év alatt 1,5 milliárd forintot for­dított Budapest közlekedésé­nek fejlesztésére. Jobban, egészségesebben táplálkozik Budapest A tanácsok megalakulása után gyors ütemben indult meg a szocialista kereskedelem üz­lethálózatának kialakítása. A kerületi tanácsok jól ismerték a lakosság igényeit és útmuta­tásaik alapján korszerű, nagy­méretű boltok épültek a fő­útvonalakon, a forgalmas góc­pontokon — nemcsak a belső kerületekben, de a volt perem­városokban is. Újpesten fel­épült az ország egyik legkor­szerűbb nagyáruháza. A fővá­rosi tanács irányítása alá tar­tozó kiskereskedelmi vállala­tok boltjainak száma az 1950 júniusi 1844-ről 1958 júniusá­ban 4844-re emelkedett. A kibővített üzlethálózatot is nagy feladatok elé állítja a fogyasztás gyors emelkedése. A legfontosabb élelmiszercik­kek forgalma az utóbbi négy esztendőben a következő arányban nőtt: péksütemény­ből 40,5, hús- és húskészít­ményből 21,8, baromfiféleség­ből 22,0, halból 75,1, tojásból 32,4, vajból 40,2 százalékkal vá­sároltak többet. Budapest la­kossága ma jobban, egészsége­sebben táplálkozik, mint bár­mikor. Nagymértékben növe­kedett az ipari termékek for­galma is, sok háztartási gépet, jégszekrényt, motorkerékpárt vásárolnak. A kereskedelmi forgalom összetétele jelentő­sennyi idő alatt lehet ala­posan elsajátítani azokat az alapvető gyakorlati műszaki ismereteket, amelyekre az üze­mi szakembernek feltétl­en­ül szüksége van? Milyen módsze­reik segítségével lehet ezt a célt elérni, s milyen külföldi tapasztalatok hazai meghonosí­tása lehet eredményes — ezek­re a gondolatokra épült az a nagyszabású elméleti munka, amelyhez nemrég láttak hozzá a Kohó- és Gépipari Minisz­térium­­iktatási osztályának szakbizottságai. Tevékenysé­gük a hároméves terv egyik igen fontos célját is szolgálja, a politechnikai oktatás bevezeté­sét a megfelelő alsó- és közép­fokú iskolákban. Nevelők, ok­tatók és ipari szakemberek vizsgálják felül a tanterveket és jelölik meg a jövőben vég­rehajtandó módosítások irá­nyát. A gyakorlati munkával való nevelés Miért van erre szükség? A technikusképzés hosszú idő óta gondja az országnak. Halad — azaz inkább száguld a technika, új meg új iparágak születnek, bonyolódnak a mű­szaki ismeretek, tágul a tudni­valóknak eddig sem éppen szűk köre, egyre több gyakor­lati ismerettel kell rendelkez­nie a jó szakembernek. Tökéletesebb, korszerűbb módszereket kell bevezetni az oktatásban is. Az általános és középiskolai oktatás jövendő útja kétségkívül az, amelyet nemrég napvilágot látott fej­tegetéseiben Hruscsov szovjet miniszterelnök is megjelölt: a gyakorított munnkával való ne­velés. A szovjet, csehszlovák, lengyel, német és kínai szak­középiskolák, technikumok tantervében már érvényesül­nek ennek az irányzatnak bi­zonyos — néhol még csak kez­deti, bizonytalan — vonásai. Nálunk az általános iskolai ok­tatás formája és módszerei egyelőre nem teszik lehetővé, hogy a középiskola, elsősorban természetesen a technikum, a gyakorlati oktatást folytassa. Azok a "­félműszaki* — ma­tematikai, fizikai, kémiai — ismeretek, amelyeket az álta­lános iskolában tanulnak a diákok, még nem adnak alapot ehhez. Éppen ezért a null pont­ról* kell indulni, a gyakorlati munkával való nevelés leg­jobb módszereit a középiskolá­ban kell bevezetni az elkövet­kező esztendőkben. A techni­kumi oktatásnak eddig kettős célkitűzése volt: műszaki és általános műveltségi ismerete­ket adni a diákoknak, némi gyakorlati vonatkozásokkal, amelyek azonban — mint be­bizonyosodott — távolról sem elegendőek ahhoz, hogy jól képzett szakemberek kerülje­nek az iskolából az üzemekbe, gyárakba. Az önképzés fontossága A négy esztendő kevés ah­hoz, hogy a tanulók megbir­kózzanak a nehéz elméleti fel­adatokkal, ugyanakkor elsajá­títsák a szükséges gyakorlati tudnivalókat is. Még a legjobb oktatási módszerek segítségé­vel sem lehet ezt a célt elérni. Elhatározták tehát, hogy a technikumi oktatás négy esz­tendejét a jövő tanévtől kezd­ve felemelik öt évre. Gyökeresen át kell dolgozni a tantervet, elhagyni a korsze­rűtlen, nem hasznosítható anyagot, helyette beiktatni azokat az ismereteket, amelyek a modern technika megisme­­r­éséhez és megértéséhez kel­lenek. Ki kell fejleszteni a ta­sen eltolódott az iparcikkek javára.* Néhány számadat természe­tesen megközelíthetően sem ad­hat képet a budapesti tanácsok nyolcévi munkájáról, eredmé­nyeiről. De ha nagy vonalak­ban is, vázolják milyen hatal­mas és sikeres erőfeszítéseket tettek és tesznek, hogy mind­jobban ellássák a kétmilliós fővárost. (A ta­ nulókban az önképzés legjobb formáit, önálló feladatokat kell adni nekik, hogy maguk osszák be idejüket, maguk tervezze­nek meg egy-egy munkadara­bot és azt lehetőleg maguk is készítsék el. A minisztériumi szakbizottság távlati tervet dolgoz ki, mely szerint a jövő évtől kezdődően folyamatosan módosítják a tankönyvtervet és évente beillesztik a tan­anyagba a legkorszerűbb mű­szaki ismereteket, az elméleti kutatások legújabb eredmé­nyeit, természetesen a megfe­lelő színvonalon. Itt meg kell jegyezni, hogy a szakbizottságok sok ellenál­lással, maradisággal küszköd­nek, sokan azt a téves felfo­gást tették magukévá, hogy a gyakorlati munkával való ne­velést elég 17—18 éves kor­ban elkezdeni, addig felesle­ges terhelni vele a diákokat. Főleg azok mondják ezt, akik a gimnáziumi érettségire akarják építeni a technikumi oktatást. Ez az elgondolás té­ves, a gyakorlati tudnivalók alapjait már az általános is­kolában kell elsajátítani. (E nézet helyességét a haladó pedagógia különben tudomá­nyosan is alátámasztja.) Speciális képzés A Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium oktatási osztályá­nak küldöttsége nemrégiben hosszabb tanulmányutat tett a Szovjetunióban. A műszaki középiskolák, szaktanfolya­mok és továbbképző intézetek működésével, tananyagával, jövendő terveivel ismerked­tek meg. Sok hasznos tapasz­talatot hoztak magukkal, ezeknek egyik-másika már megvalósult, néhányat a kö­vetkező tanévekben vezetnek be. Például: a Szovjetunióban a négyéves technikumok mel­lett — azaz inkább felett — két és féléves tanfolyamokon speciális képzettséget adnak végzett, érettségizett techni­kusoknak. A kétéves felsőta­gozatú oktatást nálunk is be­vezették az idei tanévtől kez­dődően. Az első ilyen iskola Budapesten működik, jelen­leg Diesel- és automatika-sza­­kos technikusokat képez. Jö­vőre tovább szélesítik a mű­szaki felsőtagozatoknak ezt a körét, megszervezik néhány nagyobb vidéki iparvárosban is. A tanfolyam legtöbb fia­tal technikus számára elérhe­tő: munkaidő után, hetenként három alkalommal tartják az előadásokat. Több tanműhelyt, laboratóriumot Ugyancsak a Szovjetunióban szerzett tapasztalat — nem éppen felfedezés jellegű, hi­szen régóta tudjuk, hogy ott így van: — kitűnően felsze­relt laboratóriumok és tan­műhelyek könnyítik meg a gyakorlati műszaki tudnivalók megszerzését. Az elektrotech­nikus hallgatók például olyan bonyolult nagy technikai ap­parátust és nem csekély el­méleti felkészültséget igénylő méréseket végeznek, amilyen­ről a mi technikus jelöltjeink nem is hallhattak eddig. Ez temészetesen a gazdag ország nagyobb anyagi lehetőségeinek vívmánya, de meg kell ta­lálni a módját annak, hogy nálunk is több műhelyben, laboratóriumban dolgozhas­sanak a diákok. Talán egyik kezdeti lépésként sokkal több időt kellene szentelni a gyár­ét üzemlátogatásoknak, hogy az ipar gyakorlati szakembe­reinek irányításával a hely­színen munkálkodhassanak a fiatalok. Folyik tehát az útkeresés a tökéletesebb szakmai nevelés érdekében. Nagy feladat: meg kell valósítani, hogy a műsza­ki középiskolák padjait és tanműhelyeit gyakorlati mun­ka segítségével műszakilag képzett, lehetőleg széles álta­lános műveltségű tanulók hagyják el. A végleges mód­szerek kialakításától még messzire vagyunk, hiszen azok, akik elsőnek ismerték fel a probléma rendkívüli fontosságát sem oldották még meg, ők is a »hogyan tovább« feltételeit kutatják. T. I. A technikusképzés új útjai A KGM oktatási szakbizottságai felülvizsgálják és módosítják a tanterveket . Több lesz a műhely- és laboratóriumi gyakorlat yooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo^ ________i Az ember most teszi első lépéseit a világűrben Nagy István György mérnök, az űrhajózási Bizottság tagjának nyilatkozata Ma egy esztendeje, hogy a Szovjetunióban felépítették földünk első mesterséges hold­ját, a szputnyikot. Ebből az al­kalomból Nagy István György mérnök, a Magyar Űrhajózási Bizottság tagja nyilatkozott az űrhajózás eddigi eredményei­ről: — Nem túlzás azt mondani, hogy ezen a napon egy kor­szakalkotó esemény évfordu­lójához érkeztünk. Ma már elmondhatjuk, hogy megkez­dődött az »űrkorszak­«. Az em­ber most teszi első lépéseit a világűrben, bár maga még nem szállt fel a kozmikus térségbe. A szputnyikok a szovjet ra­kétatechnika hatalmas fölé­nyét tükrözik. A szovjet mes­terséges holdak méreteihez képest az amerikaiaké való­sággal eltörpül. A harmadik szputnyik rakétájának ener­giájával egy féltonnás testet a holdba lehetne juttatni. Eb­ben az esetben természetesen a szputnyikokénál lényegesen bonyolultabb irányítástech­nikai kérdések is felmerülné­nek. Milyen eredményekkel gazdagították a tudományt az eddigi mesterséges holdak? — teszik fel sokan a kérdést. Amikor erről beszélünk, nem szabad szem elől téveszte­nünk, hogy a mesterséges hol­dak által szolgáltatott mérési adatok feldolgozása és rend­szerezése igen hosszadalmas. Egy nagyszabású kísérleti program első szakaszában va­gyunk. A mérések szerint pél­dául 350 kilométer magasság­ban a légsűrűség az eddig feltételezett érték ti­zennégy­szerese. Kevésbé ismert a nagykö­zönség előtt, hogy a szovjet mesterséges holdak olyan pá­lyán keringenek, melyre sok­kal nehezebb volt a szputnyi­­kokat felrepíteni, mint az amerikai holdakat a pályá­jukra. Ugyanis a mesterséges holdat annál könnyebb elin­dítani, minél kisebb szöget zár be pályája az Egyenlítővel. A szovjet holdak pályaszöge 65 fokos, az amerikaiaké 51 fo­kos. Az ember műszerek segítsé­gével megtette az első lépést az eddig ismeretlen világmin­denségbe s minden remény megvan arra, hogy a további kísérletek megalapozzák az ember megjelenését is a vi­lágűrben. | „Hét fiatal párnak i­s követeként állunk.. ” | Békesség e háznak, jónapot kívánunk, Hét fiatal párnak követeként állunk, Hét fiatal párunk szeretettel kéri Hozzánk a lakziba tessék majd eljönni. *— hangzik ünnepélyesen, komolyan a hívogató a parlament Munkácsy-ter­­mében. Négyen állnak az ajtónál — tizennégy nevé­ben. Ünneplőben, amúgy paraszti ünneplőben, sötét ruhában és tükörfényes fe­kete csizmában. Hármójuk kezében csikóbőrös kulacs, frissen sült, barnahéjú, édes kalács, baloldalukon hosszú, fehér pántlika söp­ri a földet. Ők a vőfélyek. Mögöttük egy kicsit a hát­térben csendesen, szótla­nul — ahogy illik — az egyik vőlegény. S velük szembe — akinek az invitá­­ció szól — Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke. Nem mindennapi ese­mény hírnökeiként jöttek: hetes esküvőre készül Me­zőtúr, a mezőtúri Petőfi termelőszövetkezet. S meg­született a határozat, fontos ügy, nagy ügy ez a készülő esküvő — egyébként jövő szombaton tartják —, men­jen hát deputáció Pestre és hívja meg Dobi Istvánt, s ha lehet Kádár Jánost, Münnich Ferencet, Maro­sán Györgyöt és Dögei Imre földművelésügyi mi­nisztert is. Néhányon majd csak eljönnek közülük. Koccintanak a vendégek s a vendéglátó és Varga István, a legöregebb, a vezető vőfély, mintegy leg­főbb érvként magyarázza: — Olyan lakodalmat még sehol sem láttak, amilyet mi fogunk ülni. — Mert van miből — fe­leli nevetve Dobi István és emlékezik. — Amikor én megházasodtam nem volt nekem többem, csak a csu­pasz karom. Dehát, azóta bizony jócskán megválto­zott a világ. Előkerül a kulacs s belő­le a tiszamenti, jó, homoki bor — beszélgetnek. Dobi István így búcsúzik:­­— Mindenkinek tisztele­temet küldöm — és elme­gyek. S a küldöttség egy ház­zal odébb áll. Mennek Ma­rosán Györgyhöz... Mert szigorú volt a parancs, ven­dégek nélkül akár haza se jöjjenek. (kocsis) Az új lakások több mint egynegyedét fiatal házasok kapták az idén Budapesten A budapesti tanácsok az el­múlt hetekben gondos mérle­gelés után döntöttek arról, kik kapják a rendelkezésükre álló új lakásokat a sok ezer igénylő közül. A kiutalásokról végleges kép még nem alakult ki, annyi azonban bizonyos, hogy mindenütt fokozottan ügyeltek a fizikai dolgozók és a fiatalok kellő részesedésére. A törvény előírásai szerint például az összes új lakás 20 százalékát fiataloknak, ifjú házasoknak kell biztosítani s — ez már végleges adat — az idén Budapesten 25,6 száza­lék a részesedésük. Fizikai dolgozóknak, üzemi munká­soknak, műszakiaknak az új otthonok 70 százalékát utal­ják ki. A kerületi tanácsok egyéb­ként gyors ütemben végzik a beérkező nagyszámú kérel­mek besorolását. Az első kate­góriába — s ez fontossági sor­rendet is jelent — azok az igénylők kerülnek, akik élet­­veszélyes, romos lakásokban laknak. A második kategória az egészségtelen otthonokban lakó családok neveit tartal­mazza, azután következnek a fiatal házasok, a zsúfolt la­kásban lakók és a bírói úton kihely­ezendők. Félmilliárd forint megtakarítást értek el újításokból tíz év alatt az építőiparban Pénteken az Építők Dózsa György úti székházában, ren­dezték meg az építő- és faipari újítók, feltalálók második kon­ferenciáját. Brutyó János, az építők szakszervezetének fő­titkára üdvözölte a tanácsko­zás részvevőit, majd Lux László építésügyi miniszterhe­lyettes számolt be az építőipari újítómozgalom tíz esztendejé­nek eredményeiről és a jövő feladatairól. A mozgalom mé­reteire jellemző adatként el­mondotta, hogy csak az Építés­ügyi Minisztériumhoz tartozó vállalatok 1949-től, ez év jú­niusáig 83 153 újítási javasla­tot fogadtak el , és ebből 65 937-et be is vezettek. A be­vezetett újítások 654 millió fo­rint megtakarítást eredményez­tek a­­népgazdaságnak. Az újí­tóknak 32,7 millió forint díjat fizettek ki. A miniszterhelyettes a to­vábbiakban rámutatott arra, hogy legfontosabb feladat az épületek súlyának csökkentése, az építéstechnika iparosítása. Az­ építőanyagiparnak fel­ kell készülnie a könnyű, jól szige­telő anyagok gyártására, az elő- és utófeszített betonszer­kezetek általános bevezetésére. Fokozott újítótevékenységre van szükség új padlóburkola­tok bevezetése érdekében is, mert a fa világszerte hiány­cikk. Magyar felsőoktatási küldöttség utazott a Szovjetunióba A szovjet felsőoktatási intéz­mények szervezetének, felépí­tésének tanulmányozására öt­tagú magyar felsőoktatási de­legáció utazott Moszkvába. A küldöttség — amelynek veze­tője dr. Szigeti József művelő­désügyi miniszterhelyettes — három hetet tölt a Szovjet­unióban. Kulebakin akadémikus Magyarországon A Szovjetunió Tudományos Akadémiája és a Magyar Tu­dományos Akadémia közötti együttműködési szerződés alapján háromhetes látogatás­ra Magyarországra érkezett a Szovjet Tudományos Akadé­mia öttagú küldöttsége V. Sz. Kulebakin akadémikusnak, az elektrotechnika világhírű pro­fesszorának vezetésével. A küldöttség az együttműködés­sel kapcsolatos műszaki tár­gyalásokon kívül látogatásokat tesz a műszaki egyetemeken, a magyar villamos kutató inté­zetekben, villamosipari és mű­szeripari üzemeket tekint meg. Ezen kívül a szovjet tu­dósok konzultációkat folytat­nak magyar szakemberekkel A közlekedés újítóinak konferenciája A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete és a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium az újítómozgalom tízéves évfordulója alkalmából egésznapos konferenciát ren­dezett. Földvári László minisz­terhelyettes és Földvári Ala­dár, a szakszervezet főtitkára beszéde után a szakma több mint kétszáz egybegyűlt újí­tója és kiváló dolgozója ta­nácskozott az eredmények és a feladatokról. Befejeződött a KGST hibridkukorica termesztési tanácskozása A KGST-ben részvevő álla­mok mezőgazdasági állandó bi­zottságának hibridkukorica termesztési szakemberei szep­tember 25-e és október 2-a kö­zött Budapesten tapasztalat­­csere tanácskozást tartottak. A küldöttségek megállapodtak a hibridkukorica termesztési kí­sérletek általános módszerei­ben. Szovjet szövetkezeti delegáció érkezett Budapestre Péntek délután P. A. Kaba­­nov, a Szovjetunió Fogyasz­tási Szövetkezetei Központi Szövetsége elnökhelyettesének vezetésével, négytagú szövet­kezeti delegáció érkezett Bu­dapestre. A vendégek fogadá­sára a Ferihegyi repülőtéren megjelent Nyers Rezső, a SZÖVOSZ igazgatóságának el­nöke, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, a SZÖVOSZ elnökhelyettesei és vezető munkatársai.­­ Lengyel bányaműszaki szakemberek érkeztek pénte­ken Tatabányára.

Next