Magyar Nemzet, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-01 / 258. szám

mms&iw?' ■ ■ ~ . " - ■ ■ /*? v‚t lg n\ (o foly‚‹'iratofe 51 - Macar Vnwi­e= A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA » Az értelmiség helye Minap közölt cikksorozatunk a falusi értelmiségről, alapot ad általános következtetésekre az értelmiség egészét illetően is. A legszembeötlőbb az értel­miség számszerű növekedése a munkásosztály vezette ma­gyar társadalomban. Kétség­telen, hogy ez a folyamat nem magától megy végbe, hanem a népi demokratikus álam tudatos tevékenysége folytán. Mit jelent ez? Mindenekelőtt azt,hogy az állam magára vál­lalta az értelmiséggé válással járó, hosszú esztendőkig tartó tanulás költségeit, s ezzel mó­dot nyújt arra, hogy ne a va­gyoni helyzet, hanem a tényle­ges tudás, illetve a tudás meg­szerzésének vágya, a szellemi érdeklődés legyen az egyik leg­döntőbb szempont a leendő értelmiség kiválasztásánál. Másodszor: a mi társadalmunk több értelmiségi munkalehe­tőséget kínál, vagy ami ennek a másik oldala, társadalmunk­nak több szellemi tevékeny­ségre van igénye, sokkal na­gyobb értelmiségi munkára van szüksége, mint a koráb­binak. Pusztán ez az egy tény tehát: az értelmiség számszerű növekedése jelzi az értelmisé­giek nagyobb szerepét a szo­cialista rendszerben. Miben áll a megnövekedett társadalmi szerep? Abban, hogy a szocialista rendszer a termelőeszközök olyan mérvű fejlesztését tűzi ki célul, amely messze maga mögött hagyja a kapitalizmust. A modern nagy­ipar fejlődése pedig növekvő társadalmi szükségletet teremt mérnökök, technikusok, köz­gazdászok, agronómusok, min­denfajta szakemberek és tudo­mányos kutatók iránt A szo­cializmus csakis a munka ma­gasabb termelékenységével, a termelt javak nagyarányú növekedésével, a tömegek életszínvonalának növelésével győzheti le a kapitalizmust. Ezt az alapvető feladatot az értelmiség nélkül megoldani nem lehet, sőt, csakis a koráb­binál magasabb szintű értelmi­ségi munkával valósítható meg. Ez azonban csak az egyik része a dolognak. A szocia­lizmus építése az egész nép szellemi színvonalának emel­kedésével kell hogy együtt­járjon, s ez a kulturális fej­lődés megint csak igen nagy­mértékben az értelmiségen múlik. Végül, de nem utolsó­sorban a tömegek szocialista tudatának kialakításából is igen sok hárul az értelmiség­re, amelynek közvéleményfor­máló befolyása messze megha­ladja számarányát. E feladatok vállalása az ér­telmiségi lét legmélyebb lénye­géből fakad, abból, hogy a szellemi tevékenység a megis­merés és megismertetés szün­telen folyamatában a válto­zást, az előrehaladást szolgál­ja, megvan a képessége a természet és társadalom folya­matainak átgondolására és absztrahálására, látószögének tágítására, a lényeges és lé­nyegtelen megkülönböztetésé­re. Vagyis: az értelmiségben megvan a képesség, hogy a munkásosztály oldalán szo­cialistává legyem. A mai magyar értelmiség igen komplex társadalmi kép­ződmény. Problémái legalábbis három síkon jelentkeznek: a régi értelmiség, a fiatal értel­miség és a munkásokból, pa­rasztokból lett új értelmiség között. Alapvetőbb megoszlás azonban, hogy bár az értelmi­ség egy részét még mindig a burzsoáziához kötik nézetei, kapcsolatai — értelmiségünk nagyobb része már szocialista, vagy úton van, hogy azzá le­gyen. Az utóbbi másfél eszten­dőben mélyreható változás, tisztuló erjedés ment végbe az értelmiség között is. Ez a fo­lyamat nem most kezdődött, haladt a szocializmus építésével. De most ért be, mint sok minden más, ami ti­zenhárom esztendő alatt ebben az országban történt. A nép­hatalom szilárdsága, a kor­mány következetes, egyenes, őszinte, szókimondó politikája az utóbbi két esztendőben el­oszlatott sok értelmiségi ké­telyt, megcáfolt sok téves né­metet, megkönnyítette az állás­­foglalást új, szocialista ren­dünk mellett. Korábban az értelmiségi po­litika fő torzulása az volt, hogy közömbösség mutatkozott az értelmiség tömegeit alkotó mérnökök, orvosok, pedagógu­sok igényei iránt, de a min­dent elnéző udvarlás politikája folyt az értelmiség legfelsőbb rétege irányában. A napi po­litika állandó kritikai elemzése — ez a sajátosan értelmiségi tulajdonság — ma arról győzi meg az értelmiséget, hogy igé­nyeit a párt és a kormány fi­gyelembe veszi és a lehetősé­gekhez mérten kielégíti. Ennek egyik legutóbbi jele a pedagógusok és az egészség­ügyi dolgozók tervbe vett fize­tésrendezése. Kétségtelenül van aránytalanság e rétegek fizetése és más kategóriák jö­vedelme között , a kormány teljesen tudatában van annak, hogy ezen változtatni kell. Ez azonban nem befolyásolja azt a tényt, hogy a magyar értel­miség egésze jobb anyagi kö­rülmények között él, mint a két világháború közötti. Az ér­telmiségi munkanélküliség, a szellemi ínségmunka ismeret­len fogalom tizenhárom esz­tendeje Magyarországon, ellen­kezőleg, a legkülönbözőbb fog­lalkozásokban nyílik lehetőség külön keresetre, a jövedelem kiegészítésére. Igen sok értel­miségi munkakörben prémium járul a fizetéshez. Színház, mozi, könyv, hangverseny ma összehasonlíthatatlanul ol­csóbb, a kereset jóval kisebb részét teszi ki, mint korábban, tehát jóval könnyebb az értel­miségi kultúrigények kielégí­tése. Mind több értelmiségi jut külföldre, tanulmányuta­kon, szakmai konferenciákon vagy társasutazásokon. Ez azonban csak egyik része a társadalmi megbecsülésnek. Az értelmiség a munkásosz­tály szövetségeseként nagyobb közéleti szerephez is jut, mint a burzsoázia kiszolgálójaként. A Hazafias Népfrontban az ér­telmiség megtalálja a­­helyét a szocializmus építésének alakí­tásában. Tükröződik ez abban is, milyen sok értelmiségit je­löltek tanácstagnak, ország­­gyűlési képviselőnek. S nem árt emlékeztetni arra, hogy a múltban legfeljebb, mint viri­lista került be egy-egy ügyvéd a városi képviselőtestületbe, a parlamentbe pedig aligha jut­hatott be olyan értelmiségi, akit nem fűztek családi, üzleti kapcsolatok az uralkodó osz­tályokhoz. Akár a szellemi tevékenysé­get, akár az életkörülménye­ket, akár a társadalmi szere­pet nézzük tehát, a szocializ­mus sokkal többet nyújt az ér­telmiségnek, mint a kapitaliz­mus. Ez megkönnyíti, hogy az értelmiség színes-lélekkel a szocialista társadalmi rend mellé álljon. A harmincas évek értelmisé­gi problematikáját kevesen fe­jezték ki olyan teljességgel, mint Bálint György, ő adta azt a tanácsot az ifjú intellek­­tüe­leknek: merüljenek alá a tömegek történelmi kavargá­sában, mert így találkozhat­nak megújul­tan önmagukkal. A szocializmus teremtette meg az idejét a tanács megfogadá­­sának. A magyar értelmiség túlnyomó többsége a nép mel­lé állt, s nem hagyja onnan­­ eltántorítani magát A kormány szóvivőjének nyilatkozata a szocialista országok együttműködéséről, ipari fejlődésünkről, a beruházási politikáról és a választásokról Gyáros László, rendkívüli követ és meghatalmazott mi­niszter, a Tájékoztatási Hiva­tal elnöke, a kormány­szóvi­A lengyel párt- és kormány­küldöttség szovjetunióbeli láto­gatására vonatkozó kérdésre a szóvivő kijelentette: — Őszintén örülünk minden lépésnek, amely a szocialista országok egységét és összefor­­rottságát erősíti. Ebből a szem­pontból nagyra értékeljük a Gomulka és Cyrankiewicz elv­társak által vezetett lengyel delegáció szovjetunióbel­­láto­gatását. őszinte örömmel tölt el bennünket, hogy a Lengyel Népköztársaság kapcsolata a Szovjetunióval és a többi bará­ti szocialista országgal mind szorosabbá válik. Meg vagyunk győződve arról, hogy a szocia­lista országok közötti testvéri barátság elmélyítése és to­vábbfejlesztése nemcsak min­vője pénteken értekezletet tar­tott, amelyen válaszolt a kér­és a külföldi sajtó munkatár­sainak kérdéseire, den egyes szocialista állam ér­deke, további fejlődésének és megerősödésének alapvető kö­vetelménye, hanem elengedhe­tetlen alapfeltétele az egész szocialista tábor további meg­­erősödésének és a békének is. A szocializmus ellenségei nap­jainkban arra összpontosítják erőfeszítéseiket, hogy megbont­sák a szocialista tábor egysé­gét, minden eszközt felhasznál­nak arra, hogy éket verjenek a szocialista országok közé. Ez a törekvésük azonban ku­darcra van ítélve, mert a szo­cialista tábor egysége napról napra erősödik és a szocialis­ta országok testvéri együttmű­ködése mind szélesebb alapo­kon bontakozik ki. vízienergiájának hasznosításá­ra létrejött magyar—csehszlo­vák megállapodásra vonatko­zott. A szóvivő közölte, hogy a két baráti ország kormánya által kiküldött bizottságok októ­ber elején folytatott tárgyalá­sainak eredménye, hogy a kér­dés a megvalósulás stádiumá­ba került. A Minisztertanács jóváhagyta az erre vonatkozó határozatot. Elsőnek a nagy­marosi vízierőművet kell meg­építeni. Az egész, Bratislavá­­tól Nagymarosig terjedő közös érdekű Duna-szakasz víziener­giájának hasznosítása közös tervezésben, beruházásban és kivitelben készül. E Duna-sza­kasz vízienergiájának teljes kihasználását a két ország az Gyáros László ezután külke­reskedelmünk helyzetéről adott felvilágosítást. Ezzel kap­csolatban elmondotta, hogy a piaci igényeknek megfelelően nehézipari exportunk terén fo­kozzuk a komplett gyári beren­dezések exportját, világszerte el­ismert távközlési iparunk gyártmányainál korszerűsíté­seket hajtunk végre, így a Ro­­tary-rendszerű telefonközpon­tok mellett crossbar-rendszerű telefonközpontokat is rövide­sen exportálni fogunk. Műszer­ipari exportunk a Szovjetunió nagy rendelései eredménye­ként át tud térni a tömeg­gyártásra. ■ . . . A közszükségleti importcikk­­ellátottságunk ma már az 1954. évinek hatszorosára emelke­dett. Az 1959. évi behozatali program az import további fej­lesztését irányozza elő. Bútor­­hiányunk csökkentésére a kö­vetkező időszakban nagy beru­házásokat hajtunk végre. Kor­szerű megmunkáló gépeket ál­lítunk be, de az eddiginél na­gyobb mértékben hozunk majd be kész szobaberendezéseket, vagy egyedi kisbútorokat is. A lakosság műanyagellátottsága jelentősen javulni fog és a ke­resett háztartási gépekben is nagyobb lesz a választék. Gon­doskodni fogunk 1959-ben a személy­gépjárműimport növe­léséről, amennyiben biztosít­juk Moszkvics, Spartak, Wart­burg és más kiskocsi típusok behozatalát. Külföldi tárgyalásaink jó mederben folynak. A baráti or­szágokkal részben most készít­jük elő, részben már folytat­juk is az 1961—1965. évi ter­veink kölcsönös egyeztetését. Külkereskedelmi forgalmunk a tőkés országokkal is kedve­zően alakult. Kereskedelmi mérlegünk szeptember végével érdemleges aktívumot mutat. Ezzel kapcsolatban a szóvivő megemlítette, hogy a nyugati 1975-ig terjedő távlati tervé­ben úgy irányozza elő, hogy a nagymarosi vízlépcső tervezése a jövő év végére elkészüljön, az építési munkálatok már 1960-ban megkezdődjenek. Ma­gyarország a nagymarosi erő­műből már 1965-től kezdve kö­rülbelül 60 megawatt teljesít­ménnyel évente mintegy 415 millió kilowatt óra áramot kap. A következő láncszemként épülő felsődunai erőmű pedig mintegy háromszorosát fogja adni a nagymarosi erőmű energiatermelésének. A közös erőmű építkezés kiemelkedő példája a KGST-hez tartozó országok baráti együttműkö­désének, piacokon mutatkozó válság­jelenségek, valamint gazdasági integrációs törekvések növeke­dő feladatok elé állítják ex­portvállalatainkat. Foglalkozott Gyáros László az AP október 23-i bécsi je­lentésével, amely szerint “­a kommunisták szerda este az amerikai követség épülete előtt Mindszenty-ellenes tüntetést szerveztek-e. Ezzel kapcsolat­ban megjegyezte: alig múlik el olyan hét, hogy egyes ameri­kai hírügynökségek bécsi kel­tezéssel ne költenének Ma­gyarországról egy-két kacsát. Rendszerint olyan kacsákról van szó, amelyeknek tojásain Budapesten tartózkodó nyugati urak kotlanak, mielőtt azon­ban még a kiskacsák kikelné­nek, gyorsan átszállítják eiket Bécsbe. Felvetődik a kérdés: miért nem tartotta szükséges­nek az Egyesült Államok bu­dapesti követsége, hogy ezt az álhírt kereken megcáfolja? Talán csak nem azért, mert a követség hosszan tartó vendég­szeretetét élvező Mindszenty víziói a követség beosztottjai­ra is átragadtak és tüntető tö­megnek nézték a békés járó­kelőket vagy a követség előtti téren sétálgató szeratatespáro­­kat?... A M­edszenty-ügyben tör­tént amerikai—magyar jegy­zékváltásra vonatkozó kérdés­re a szóvivő közölte, hogy e magyar kormány álláspontja nem változott. Az 1959-es terv előkészítésé­ről a szóvivő közölte, hogy a Gazdasági Bizottság néhány héttel ezelőtt jóváhagyta a jö­vő évi terv keretszámait. A részlettervek kidolgozása befe­jezés előtt áll és rövidese­n megkezdjük ezek egyeztetését a Tervhivatalban. A végleges tervjavaslat előreláthatólag decemberben kerül a kormány elé. A lettgyel párt- és kormányküldöttség moszkvai útjáról JVovertssife nehézipari exportunk Borzalmak a Virágok Szigetén A Brazíliába került magya­rokról Gyáros László elmon­dotta, hogy ez év folyamán az egész nemzetközi sajtót foglal­koztatta annak a néhány ma­gyar családnak a kálifariája, akiknek sikerült Brazíliából visszaszökni Angliába. Ügyük­­kel még az angol parlament is foglalkozott. Ezek a családok nem ok nélkül hagyták el Bra­zíliát Ezzel kapcsolatban is­merteti­ a szóvivő Lindt úr­hoz, az ENSZ menekültügyi fő­biztosához írt, október 1-én kel­tezett levelet mely így kez­dődik: ».Mélyen tisztelt Elnök Úrt E levélben több mint hét­száz személy, gyerek, asszony, férfi fordul Önhöz és Önön ke­resztül a magyar kormányhoz segítségért Több, mint hétszáz, a nyugati propaganda által megtévesztett személy, akiket mint rabszolgákat eladtak és éhhalálra ítélte­k. Nem tudunk máshová fordulni védelemért a »magyar komité«, a brazil ha­tóságok és az organizáció vé­res, kegyetlen terrorja elől...« •»A ,magyar komité’ vezetői — dr. Jordán Emil perjel, dr. Kogl Szeverin páter és dr. Jancsó Albert, volt hadbíró százados — több milliót sik­kasztottak a­­menekültek’ ré­szére összegyűjtött pénzből , hatalmas sikkasztási botrány ma már a brazil bíróság előtt van.­ A szóvivő a levél alapján is­mertette, hogy ez év február 8-án Rio de Janei­róban, a Vi­rágok Szigetén több mint 700 személyt összevertek, majd erőszakkal elhurcoltatták őket az őserdő vidékére. A levél írója szerint dr. Alberto Gon­­zago Fernandez, az ENSZ dél­amerikai menekültügyi megbí­zottja mindenben­­fedezi a­­magyar komité­ üzelmeit, és az elégedetlenkedőket egyik legutóbbi látogatásakor súlyos börtönbüntetéssel fenyegette meg, ha nem nyugszanak bele sorsukba. A szóvivő másik levelet is ismertetett, amelyben a többi között ezek a sorok olvasha­tók: »... tudja meg mindenki, hogy milyen lehet a ,szabad vi­lág’, a ,mesés* Nyugat ahol már nem lehet bírni a nélkü­lözést és a nyomort, ahol rú­tul becsaptak és félrevezettek számtalan magyart« A szóvi­vő ezután kijelentette: köny­­nyű volna most előszedni a Szabad Európa és társai kü­lönböző hátborzongató rom­me­­séit a magyarországi állapotok­ról és szembeállítani azokat a külföldre szökött magyarok tényleges helyzetével. Ehelyett inkább azon vagyunk, hogy va­lamilyen formában elérjük az illetékes nemzetközi fórumo­kon a külföldre­­került magya­rok kiszolgáltatott helyzetének valamelyes javítását, illetve hazahozataluk megoldását. Az illetékes magyar hatóságok már több esetben tárgyaláso­kat folytattak Lindt úrral, az ENSZ menekültügyi főbiztosá­val. Meg kell azonban jegyez­nem, hogy eddig nem sok lát­ható eredménnyel. Tiltakozunk az USA újabb beavatkozási kísérlete ellen Az Egyesült Államok kül­­ügyminisztériumának 1958. ok­tóber 23-i nyilatkozatával kap­csolatban feltett kérdésre vá­laszolva Gyáros László kijelen­tette: Nem ez az első eset, hogy az Egyesült Államok kül­ügyminisztériuma hallatta hangját, amikor jobb lett vol­na hallgatnia. Minden egyes ilyen természetű megnyilatko­zása ugyanis csak azt az egyet bizonyítja, hogy az amerikai kormánykörök csökönyösen ra­gaszkodnak a más népek bel­­ügyeibe való durva beavatko­zás elvéhez és gyakorlatához. Nem lehet kétséges, hogy ez a szervezett uszítás csakis a nemzetközi kapcsolatok továb­bi rontását, a feszültség foko­zását szolgálhatja. Vajon ezt szándékoznak ilyen leplezetle­nül dokumentálni az illetékes amerikai körök? Ha igen, ak­kor felesleges, mert a világ né­peinek döntő többsége már amúgy is szilárdan meg van győződve arról, hogy a béke híveit és a nemzetközi együtt­működés őszinte barátait nem az Egyesült Államok kormány­köreiben kell keresni. Felesle­­ges ezt ilyen újabb gesztusok­kal még nyilvánvalóbbá tenni. A hústól műtorcimarendszerrel A magyar kormány ennek tudatában mélységesen elítéli és visszautasítja az Egyesült Államok kormányának ezt az újabb provokációját és­ A leg­határozottabban tiltakozik a hazánk belügyeibe történő is­mételt otromba beavatkozási kísérlet ellen. Egy további kérdés a Duna A beruházási többlet egynegyedét lakásépítésre fordítjuk Az idei eredmények jobbak a vártnál. Ezért a jövő évi tervszámokat az eredeti há­roméves tervhez képest vala­melyest felemelhetjük. Ez elsősorban a beruházásokra vonatkozik. A beruházási többletnek mintegy negyedét a lakásépítkezések meggyor­sítására kívánjuk fordítani. A megmaradó összegből pedig elsősorban a Dunai Vasmű hengerművét és a Tiszavidéki Vegyikombinát építését akar­juk előbbrehozni. A henger­mű elkészültével olyan hen­gerelt árut tudunk majd az ipar rendelkezésére bocsátani, amelyet eddig legnagyobb részt nyugati valutáért vásá­roltunk. A Vegyikombinát­­ssall pedig egész ipari struk­túránk átalakítása, egyebek közt műanyagellátott­ságunk szempontjából van igen nagy jelentősége. A beruházások emelése azonban nem vonja maga után az életszínvonal és a fogyasztási színvonal csökken­tését. Éppen ellenkezőleg, 1959-ben a fogyasztási alapot csekély mértékben ugyan, kb egy százalékkal, de ugyancsak felemeljük a hároméves terv eredeti előirányzatához ké­­pest. A u-i «1’-fareske'1­'-rt: for­galmon belül tovább nő ez ipar­cikkek részesedési ará­nya. Emelkedik a magasabb tápértékű élelmiszerek fo­gyasztása. Általában javul a lakosság áruellátása. Az idei­hez képest némileg javul az

Next