Magyar Nemzet, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-02 / 284. szám
% lasztókerületben dőlt csak el a mandátumok sorsa .Úgy, hogy valamelyik jelölt abszolút többsége], mondhatott a magáénak. A választások második fordulója előtt a választási rendszer lehetővé tette, hogy a pártok elvtelen módon megalkudjanak egymással, kölcsönösen visszaléptessék jelöltjeiket egymás javára. A csaknem 3000 képviselőjelölt közül a második fordulóban már csak 1332 maradt sorompóban. Átlagosan három jelölt jutott egy választókerületre. Igen sok választókerületben azonban a kommunista jelölttel szemben csupán egyetlen ellenjelölt volt, aki a pártok “kupeckedése” következtében valósággal kommunistaellenes frontot képviselt: a szélsőjobboldaltól egészen a szocialistákig valamennyi párt választói rászavaztak. A socialisták kudarca A reakciónak ez az összefogása magyarázza, hogy a választási harcban hogyan szenvedhetett vereséget a francia munkásosztály olyan kipróbált fia, mint Jacques Duclos, Párizs “vörös övezetében, Montreuilben. Kibuktatására a szocialistáktól a degaulleistákig, vagy egészen a poujadeistákig, a reakció egyesítette erőfeszítéseit, hiszen Ducás az előző nemzetgyűlésben ismételt felszólalásaiban számtalanszor leleplezte a reakció, a tőkések mesterkedéseit. A választási rendszer ezzel szemben kedvezett a degaulleistáknak. A szavazás első fordulójában igen sok választókerületben a degaulleista jelölt a második helyre került, a kommunista jelölt mögött. Ezen a címen követelték a többi jobboldali és polgári párt, sokhelyütt még a szocialisták jelöltjének visszalépését is, hogy így a “nemzeti pártok-- közös jelöltjeként eredményesen vehessék fel a harcot az “első számú közellenségnek minősített kommunista jelölttel szemben. Ugyanígy növelhette eddigi képviselőinek számát a jobboldali függetlenek pártja is, amely szintén győztesen került ki a választási harcból. A választási rendszer,érdeme, hogy az MKP némileg megtarthatta főleg Kelet- és Nyugat-Franciaország katolikusvidékein mandátumait. A választások bizonyos fokú meglepetése a szocialisták kudarca. Guy Mollet pártja mandátumainak több mint a felét elvesztette, jóllehet maga Guy Mollet volt az, aki a radikálisokkal együtt leginkább harcolt az antidemokratikus választási rendszer visszaállításáért. Emlékezetes ugyanis, hogy annak idején de Gaulle tábornok Guy Mollet ösztönzésére vette elő a francia politikai élet lomtárából a kétfordulós, többségi, egyjelöltes választási rendszert. A szocialisták veresége nemcsak a jobboldal előretörésének a következménye: sokhelyütt a szocialista választók elfordultak az olyan jelöltektől, mint Robert Lacoste volt algériai miniszterrezidens, vagy Gaston Defferre, Marseille polgármestere. Jobboldali kibukottak és bejutottak A francia átlagpolgárköztársasági reflexe másutt is megmutatkozott: kibukott André Mórice, az algériai határzárat építtető volt hadügyminiszter, akinek, nevén a német -atlanti fal-, építése idején a kollaborálás gyanúja ejtett foltott. Nem válaszották meg az előző nemzetgyűlés hírhedt szélsőjobboldali fenegyerekét, Tixier-Vignancourt ügyvédet sem, és ugyancsak kudarcot vallott Isorni jobboldali ügyvédnek, az egykori pétainistának képviselőjelölt-próbálkozása. Megbukott Chassin tábornok, a május 13-i események egyik ismert figurája is. A másik oldalon viszont olyan emberek kerültek be az új nemzetgyűlésbe — rácáfolva a hangoztatottmegújhodásra, mint Paul Reynaud, aHarmadik Francia Köztársaság sírásójának nevezett világháborús francia miniszterelnök, vagy Félix Gaillard, a frankot legutóbb devalváló radikális párti miniszterelnök. Mandátumhoz jutott Delbecque, az algériai közüdvbizottság volt alelnöke, május 13. aktív szereplőinek egyike; Neuwirth, a közüdvbizottság volt szóvivője; Thomazo ezredes, az algériai és a korzikai események ismert szereplője. További érdekes választási vereségek: kibukott Edgar Faure volt miniszterelnök és Ramadier volt miniszterelnök; nem választották meg Jules Moch-ot, Franciaország állandó képviselőjét az ENSZ leszerelési bizottságában; vereséget szenvedett Mitterrand volt igazságügyminiszter, elvesztette mandátumát Pineau szocialistapárti volt külügyminiszter. Az “autonóm szocialisták” jelöltjei közül egy sem jutott mandátumhoz. Depreux és Verdier is vereséget szenvedett választókerületében. Nem kapott mandátumot a haladó Pierre Cot és Emmanuel d’Astier sem. Az új francia nemzetgyűlés összetétele: 53 földbirtokos, 28 kereskedő és iparos, 46 vállalkozó és gyáros, 60 alkalmazott, 92 magasrangú állami funkcionárius és 148 szabad foglalkozású — köztük 57 ügyvéd és 37 orvos — valamint 8 katonatiszt és 12 pap. A többi »egyéb« és ebbe az “egyéb rovatba kerül az a kevésszámú munkás is, aki a Francia Kommunista Párt programjával jutott be a Bourbon-palotába. A baloldal képviselői Az új kommunista képviselők: Maurice Thorez, Francois Billoux, Waldeck Rochet, Pierre Villon, René Cance, Maurice Nilles, Jean Kolive, Robert Ballanger, Paul Cermelacce és az első fordulóban megválasztott Fernand Grenier. A kommunista képviselőkfelét Párizs a vörös övezete adta. Igaz, hogy magában a fővárosban is a szavazatok 24,11 százaléka jutott a Francia Kommunista Pártra, a választási rendszer igazságtalansága azonban elütötte a pártot attól, hogy a 31 párizsi választókerületnek akár egyikében is mandátumhoz jusson. Párizs elővárosai közül Ivry és Vitry egyesített választókerületében Maurice Thorez nyerte el a mandátumot 26 265 szavazattal a degaulleista Soulivet ellenében, aki 25 157 szavazatot kapott. Waldeck Rochet Aubervillersban 25 409 szavazattal szerezte meg a mandátumot a degaulleista Gantoisval szemben, aki 22 903 szavazathoz jutott. Bagnolet-ben a kommunista Leuve győzelme annál is inkább jelentős, mivel a francia jobboldal legrettegettebb alakjára mért vereséget. Az ellenjelölt Dides képviselő valaha rendőrfelügyelő volt. Nevét az emlékezetes titokkiszivárgási per, majd ez év elején a Bourbon-palota előtt rendezett fasiszta rendőrtüntetés tette ismeretessé. I .elve 22 221 szavazatot kapott és Dides 20 095 szavazattal követte. Jacques Duclos Montreuilben 21 252 szavazattal szorult a de gaulleista Profichet mögé, aki 29 662 szavazatot kapott. St. Quenben Etienne Fajon a szavazatok 49,5 százalékával is vereséget szenvedett. 24 451 szavazata ellenében a szocialista Privet 24 932 szavazatot kapott. A szocialista jelölt Itt a reakció jelöltje is volt, hiszen az első fordulóban csupán 7218-an szavaztak rá és csak a degaulleista, a poujadeista és más jelöltek visszalépése duzzasztotta fel szavazatainak számát Genfből jelenti Nyvikov, a TASZSZ tudósítója. A váratlan támadások megelőzéséről tárgyaló genfi értekezleten hosszú napirendi vita után a tíz állam szakértői áttértek a küldöttségek előterjesztette javaslatok vitájára. Egyes szemleíróik ezt a tényt haladásnak tekintik. Egyelőre azonban nehéz egyetérteni ezzel az értékeléssel, mert — mint a nyugati sajtó kommentárjaiból kitűnik — a konkrét javaslatok megvitatásakor a nyugati hatalmak továbbra is kitartanak eddigi álláspontjuk mellett. Más szóval, az értekezletet tisztán technikai kérdések és az ellenőrzés megvizsgálására igyekeznek korlátozni és egyelőre nem mutatnak hajlandóságot azoknak a javaslatoknak komoly megvitatására, amelyeket a Szovjetunió és a többi szocialista ország küldöttségei terjesztettek be arra vonatkozóan, hogy határozzák el a már most megvalósítható gyakorlati intézkedéseket a váratlan támadások megakadályozására. A nyugati küldöttségek egyelőre csupán a váratlan támadás néhány technikai eszközét sorolták fel az értekezleten és ködös elhordulásokat terjesztettek elő az ellenőrzésre vonatkozóan. A szovjet küldöttség — mint ismeretes — november 17-én javaslatot nyújtott be, amely ajánlja az államoknak, vállaljanak kötelezettséget: nem engedik meg, hogy atom- és hidrogénfegyverrel terhelt repülőgépeik más államok és a nyár tenger fölött végezzenek repüléseket. . A nyugati küldöttségek egyelőre kitértek e javaslat komoly megvitatása elől. A nyugati sajtó, amely az értekezlet zárt jellege ellenére rendszerint részletesen beszámol az ülésekről, közli, mit tartalmaznak azok a javaslatot, amelyeket Albánia, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió küldöttségei nyújtottak be november 28-án. E javaslatok egyes gyakorlati intézkedéseket foglalnak magukban a váratlan támadások veszélyének csökkentésére. Ezeket az intézkedéseket bizonyos leszerelési lépésekkel összekapcsolva lehetne végrehajtani. Sajtójelentések szerint ezek a javaslatok figyelembe veszik azt a körülményt, hogy Európában és a Közép-Keleten közvetlen közel vannak egymáshoz a NATO, a bagdadi szerződés és a varsói szerződés fő fegyveres erői. Ezért az említett térségre vonatkozóan elsősorban az alábbi lépésekben való megegyezést indítványozzák: 1. A vasúti csomópontokon, a nagyobb kikötőkben és a gépkocsi-főútvonalakon ellenőrző őrségeket állítsanak fel annak megfigyelésére, nem vonnak-e össze ezeken a pontokon megengedhetetlenül veszélyes arányban fegyveres erőket és haditechnikai felszereléseket. 2. Létesítsenek Európában a NATO és a varsói szerződés fő fegyveres erőit egymástól elválasztó vonaltól keletre és nyugatra nyolcszáz kilométer mélységben, valamint néhány más ország területén légifényképezési övezetet. 3. Ezzel egyidejűen a leszerelés vonatkozásában hajtsák végre az alábbi lépéseket: a) Csökkentsék legalább egyharmadával azokat a fegyveres erőket, amelyek jelenleg az európai államoknak az ellenőrzési övezetbe eső területén tartózkodnak. b) A nukleáris és rakétafegyverekkel rendelkező államok kötelezzék magukat, hogy nem helyeznek el ilyen fegyvereket Németország egyik részében sem, ahol a NATO és a varsói szerződés fegyveres erői közvetlenül érintkeznek egymással. Mint a Szovjetunió már többször hangsúlyozta, a váratlan támadások veszélyének kiküszöbölését biztosító intézkedéseket csak akkor lehet kidolgozni, ha teljesen megtiltják az atom- és hidrogénfegyvert, kiküszöbölik e fegyvereket az államok fegyverzetéből, megsemmisítik az e fegyverekből fennálló készleteket, továbbá megszüntetik az idegen területeken levő külföldi katonai támaszpontokat és lényegesen csökkentik a fegyveres erőket és a fegyverzetet. Figyelembe véve azonban, hogy a nyugati hatalmak egyelőre nem mutatnak hajlandóságot e kérdések megoldására, a fenti pontokba foglalt gyakorlati intézkedések elfogadása legalább a váratlan támadások veszélyének csökkentését mozdítaná elő. A Nemzetek Palotájának folyosóin és a sajtó hasábjain nagy érdeklődéssel foglalkoznak a szocialista országok küldöttségének javaslataival. A La Suisse című svájci lap megállapítja, hogy a javaslatok bizonyos hatást gyakorolnak a világ közvéleményére. E javaslatok számolnak Eisenhower amerikai elnök légi fényképezésre vonatkozó gondolatával. A lap ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy e javaslatok nyugati elutasítása rendkívül meglepő lenne, szavatolják Nyugat-Berlinnek, mint demilitarizált szabad városnak a helyzetét, gondoskodnak majd arról, hogy Nyugat- Berlin szabad városban ne folyjék ellenséges tevékenység a szocialista tábor országai ellen. Ulbricht határozottan elutasította azt a gondolatot, hogy Németország egységét úgynevezett szabad választások útján állítsák helyre. Szó sem lehet szabad választásokról, amikor Nyugat-Németországban atomfegyverkezés folyik, tilos a Német Kommunista Párt tevékenysége, üldözik a békeharcosokat, Strauss bonni hadügyminiszterlélektani hadviselést- hirdet, Schröder bonni belügyminiszter pedig a rendkívüli állapot bevezetésére készül. Ami az össznémet választásokat illeti, az ilyen választások kizárólag a németekre tartoznak, ugyanúgy, mint az amerikai választások az amerikaiakra, így tehát először meg kell teremteni a két német állam békés közeledését, tekintet nélkül társadalmi rendszerünk különbözőségére. Ez a konföderáció értelme és jelentősége. Az Egyesült Államok úgy mozdíthatja elő a német egység helyreállítását, ha támomgatja a békeszerződés megkötésének előkészítésére vonatkozó javaslatot — mondotta befejezésül Ulbricht. — A békeszerződésnek biztosítékot kell tartalmaznia, hogy a német militarista erők soha többé ne zavarják meg a német nép és a többi nép békés életét. Mi mindent elkövetünk ennek érdekében. Reméljük, az amerikaiak ugyanezt teszik. A szocialista országok nagy jelentőségű javaslata a váratlan támadás megelőzéséről tárgyaló értekezlet előtt Ellenőrző őrségek, légi fényképezési övezet, hadseregcsökkentés Nagyarányú tartózkodás az algériai választásokon Algírból jelenti az MTI. A francia nemzetgyűlési választások algériai részletes eredményei még nem ismeretesek. Az AFP és a Reuter jelentése szerint a hétfő délelőtti órákban a 18 algériai választókerületből csak 16 eredményei váltak ismeretessé. Mindenek előtt a tartózkodók feltűnően magas száma jellemzi a vasárnapi algériai választásokat. Miközben a szeptember 38-i népszavazáson a választójogosultak 96 százaléka járult az urnák elé, a mostani választásokon a szavazópolgárok nagy része tartózkodott a szavazástól. Algír városában a választójogosultaknak mintegy 40 százaléka nem élt állampolgári jogával. Philippeville városában a választópolgárok 50 százaléka tartózkodott a szavazástól. Ezenkívül igen sok volt az elutasító szavazat Magyar Nemzet ■Kedd, 1958. decemmber 1. Walter Ulbricht a berlini kérdésről nyilatkozott a New York Times-nak Berlinből jelenti az ADN. Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi bizottságának első titkára nyilatkozott a New York Times tudósítójának a berlini kérdéssel foglalkozó szovjet jegyzék nyomán felvetődő kérdésekről. A tudósítónak arra a kérdésére, hogyan használhatják majd a nyugati szövetségesek a Német Demokratikus Köztársaságon keresztül vezetőútvonalaikat-, ha ezeknek az ellenőrzése az NDK kormányának kezébe kerül, Ulbricht kijelentette: " A nyugati szövetségeseknek nincsenek saját közlekedési útvonalaik az NDK területén keresztül. Vannak olyan közlekedési utak az NDK-ban, amelyeket a nyugati szövetségesek eddig használtak és továbbra is használhatnak bizonyos feltételek mellett, ha megfelelően rendezik a kérdést az NDK kormányával. Ha mi Washingtonba akarunk utazni a szárazföldön, vizen, vagy a levegőben, akkor engedélyt kell kérnünk azoktól az államoktól, amelyeken, vagy amelyek fölött utunk átvezet. Ugyanígy áll a dolog abban az esetben is, ha valaki Berlinbe akar utazni vagy repülni. Nem tudom elképzelni, hogy a nyugati nagyhatalmak az NDK engedélye nélkül akarnák használni az NDK területén át vezető közlekedési utakat Ulbricht kifejezte azt a meggyőződését, hogy a demilitarizált Nyugat-Berlin és a város demokratikus övezetének kapcsolatai gyorsan megjavulnának. Hangsúlyozta, a következőket is: — Ha normális üzleti kapcsolatok jönnének létre Nyugat-Berlin és az NDK, illetve, más kelet- és nyugat-európai államok között, ez előmozdítaná Nyugat-Berlin gazdasági helyzetének megszilárdulását. Emellett Nyugat-Berlin szabad város nem függne sem a Nyugattól, sem a Kelettől, valóban szabad és független lenne. Ami Berlinnek mint az NDK fővárosának szerepét illeti, folytatta Ulbricht — ez a kérdés igen egyszerű, önmaga is meggyőződhetik arról, hogy Berlinben csak egy kormány van, mégpedig az NDK kormánya, ámbár Nyugat-Berlin még militarizált állapotban van és külföldi csapatok tartják megszállva. Ha Nyugat- Berlin militarizálását megszüntetik és mentes lesz a megszállási rendszer alól, ez csak hasznos lehet minden berlini számára. Ha Nyugat-Berlinben eltávolítják a rákos daganatot — mint Hruscsov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke mondotta —, az csak egészségessé teszi a légkört Berlinben. Egy másik kérdésre válaszolva Ulbricht kijelentette, hogy azok a hatalmak — és Reofbergt __ nmfdvAl A demokratikus Berlin tízesztendős jubileuma Berlinből jelenti a TASZSZ. A demokratikus Berlin vasárnap ünnepelte a demokratikus magisztrátus megalakulásának tizedik évfordulóját. A demokratikus magisztrátus ünnepségén beszédet mondott Kiefert, a Német Szocialista Egységpárt nagy-berlini szervezetének első titkára. Hangsúlyozta, hogy a lakosság a békés Berlinért harcol, azért, hogy Berlin a béke és a haladás városa legyen. Az ülésen egyhangúan ismét Friedrich Ebertet választották Nagy- Berlin főpolgármesterévé. A jubileumi évforduló alkalmából Berlin demokratikus övezetének lakosai ünnepi felvonulást szerveztek. A felvonulókat Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, Ebert főpolgármester és több más személyiség üdvözölte. Ebert rövid beszédében a Szovjetunió Berlinre vonatkozó javaslatát úgy jellemezte, mint fontos hozzájárulást az európai béke ügyéhez. Visszahívták Bangkokból a kambodzsai nagykövetet Pnom Penhből jelenti a TASZSZ. A kambodzsai külügyminisztérium kormánynyilatkozatot tett közzé a kambodzsai—thaiföldi viszonyról. A nyilatkozat szerint a kormány nyomós okok miatt döntött úgy, hogy visszahívja nagykövetét és a kambodzsai nagykövetség munkatársait Thaiföldről. A nyilatkozat rámutat, hogy a határkérdésekben támadt ellentétekről folytatott tárgyalásokon a thaiföldi kormány meg akarta félemlíteni Kambodzsát, s a többi között “a kommunista behatolás veszélyének, elhárítása ürügyével a thaiföldi fegyveres erők megszállták a kambodzsai határt. — Ennek ellenére — hangzik a nyilatkozat — mi kifejeztük, hogy folytatni akarjuk a tárgyalásokat, ha véget vetnek az országunk ellen irányuló ellenséges akcióknak. Thaiföld erre a provokációk fokozásával válaszolt. — Hyers helyzetben — hangzik a nyilatkozat — a királyi kormány nem látja értelmét, hogy továbbra is diplomáciai képvisetet tartson Thaiföldön és ideiglenesen visszahívta a követség vezetőit és munkatársait. A nyilatkozat befejezésül hangsúlyozza, hogy a kambodzsai kormány jószomszédi kapcsolatokat szeretne Thaifölddel és nem zárkózik el az elől, hogy megfelelő időpontban helyreállítsa a két ország normális kapcsolatait. Szudán elismerte a Kínai Népköztársaságot Kairóból jelenti a Reuter és az AP. Ahmed Kheir szudáni külügyminiszter szombat este bejelentette, hogy a kormány a szombaton hozott minisztertanácsi döntés értelmében elismeri a Kínai Népköztársaságot.A Szudáni Köztársaság nem csatlakozik semmiféle katonai szerződéshez és követeli, hogy az atomerőt kizárólag békés célokra hasznosítsák* — mondotta nyilatkozatában Szudán külügyminisztere, majd megállapította: “Szudán része az arab világnak, mert kötelékek fűzik az arab országokhoz. Szudánnak az a szándéka, hogy megoldja az Egyesült Arab Köztársasággal valamennyi el nem döntött kérdését és bizakodva tekint az Egyesült Arab Köztársasággal fennálló kapcsolatainak jövője felé.* Kairóban a szudáni külügyminiszter nyilatkozatát követően megjegyezték, a nyilatkozat első fontos jele annak, hogy az új kormány a korábbi kormánytól eltérő politikát óhajt folytatni. Líbia felül akarja vizsgálni az amerikaiakkal kötött egyezményét Trpoliból jelenti az AFP. A líbiai parlament vasárnapi megnyitó ülésén, amelyen jelen volt Idrisz király és a trónörökös is, Kobar miniszterelnök nagy vonalakban ismertette kormányának külpolitikáját. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy Líbia és az Egyesült Arab Köztársaság baráti kapcsolatai az utóbbi időben tovább erősödtek. Bejelentette, hogy kormánya felül szándékszik vizsgálni az 1954. évi amerikai—líbiai egyezmény bizonyos záradékait, különös tekintettel Líbia nemzeti érdekeire. A líbiai kormány támogatja Algéria ügyét, örömmel üdvözölte az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának megalakulását, mint fontos lépést az algériai kérdés méltányos, békés megoldása felé. Eltemették Georgi Damjanovot Dimitr Ganev a bolgár nemzetgyűlés elnökségének új elnöke Vasárnap délelőtt százezer ember kísérte utolsó útjára Georgi Damjanovot. A nemzetgyűlés üléstermében felállított ravataltól elindult gyászmenetben haladt a Kiss Károly vezetésével Szófiába utazott magyar párt- és kormányküldöttség is. A Dimitrov-mauzóleum előtt gyásznagygyűlést tartottak. A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága, a kormány és a nemzetgyűlés elnöksége nevében Boján Balgaranov búcsúztatta a nagy halottat, majd az SZKP nevében Ignatov, a Központi Bizottság titkára emlékezett meg Damjanovról A baráti szocialista országok, nevében Ignacy Loga-Souanski, a LEMP Politikai Bizottságának tagja mondott gyászbeszédet, majd Rodoljub Csolakovics, a jugoszláv szövetségi végrehajtó tanács alelnöke és a Dimitrovi Népi Ifjúsági Szövetség küldötte mondott búcsúzó szavakat. A szófiai temetőben díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra Georgi Damjanovot. A bolgár nemzetgyűlés vasárnap tartott rendkívüli ülésén egyhangúan Dimitroanevet, a Bolgár Kommunista Párt régi harcosát választották meg a prezidium új elnökévé