Magyar Nemzet, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-19 / 299. szám

*■- Magyar Nemzet | A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA . Együtt a győzelem útján A magyar párt- és kormány- sföldöttség csehszlovákiai út­ja, prágai tárgyalásainak ered­ménye messze túlnő a szoká­sos baráti látogatások jelentő­ségén. Az a forró szeretet, őszinte ragaszkodás, testvéri fogadtatás, amelyben népünk küldötteit a csehszlovák társa­dalom legszélesebb rétegei ré­szesítették, mutatja, milyen szilárd a két szomszédos or­szág széttéphetetlen szövetsé­ge. A magyar és a csehszlovák nép hivatott vezetőinek politi­kai tanácskozásaira olyan idő­pontban került sor, amikor az egész nemzetközi életet rend­kívüli élénkség jellemzi. A két delegáció megbeszé­léseiről kiadott közös nyilat­kozat a jelenlegi legfontosabb nemzetközi problémák mélyre­ható elemzését tartalmazza kimagasló történelmi doku­mentum. A szocialista tábor törhetetlen egységének újabb fényes bizonyítéka. A tárgyaló partnerek minden megvitatott kérdésben teljes nézetazonos­ságot vallottak. Tökéletes egyetértésük több eredőre ve­zethető vissza. Napjainkban a magyar és a csehszlovák milliók közös úton, a győzelem útján együtt ha­ladnak előre. Egymást segítve és támogatva szüntelenül újabb sikereket érnek el a szo­cializmus építésében. A két or­szág gazdasági egymásrautalt­ságának tényei kézenfekvőek és éppen a Magyar Népköztár­saságot ért ellenséges támadást követő nehéz napokban mutat­kozott meg barátaink önzetlen segítőkészségének ezernyi meg­nyilvánulása. A mi népünk ezt sohasem felejti el. Ekkor érez­tük a legközvetlenebbül, mi­lyen felmérhetetlen erő rejlik az Elbától a Sárga-tengerig terjedő, ezermillió embert ma­gában foglaló szocialista béke­tábor egységében. Természetese­n a múlt sanya­­rúságait visszahozni akaró reakciós körök és a mögöttük álló nyugati imperialista érde­keltségek egyre fokozódó, tehe­tetlen dühvel szemlélik sike­reinket, összeforrottságunkat. Támadásuk 1956 őszén csúfos kudarcot vallott. Minden reá­lis érzékű ember azt hihette volna, hogy tanultak­­a vere­ségből és visszavonulót fújtak. A valóságban azonban nem így van. Mint a közös nyilat­kozat is hangsúlyozottan em­líti, az amerikai imperialisták tovább folytatják provokációi­kat a Magyar Népköztársaság ellen az ENSZ-ben és — te­gyük hozzá — azon kívül is. A két küldöttség a leghatározot­tabban elítélte a nyugati kö­röknek ezeket a megújuló, nyílt beavatkozási kísérleteit a szocialista országok belügyei­­be. A mi hazánk csak az egyik célpontja a washingtoni stra­tégák és nyugat-európai szö­vetségeseik agresszív célkitű­zéseinek. Ha röviden áttekint­jük a világpolitikai helyze­tet, és felmérjük a leglénye­gesebb nemzetközi momentu­mokat, kétségtelenül kiderül, hogy a háborút előkészítő kö­rök tevékenységének súlypont­ja az utóbbi hónapokban átte­vődött Európába. Miután a Közel- és Közép-Keletről a népek tiltakozásának vihará­ban kénytelenek voltak vissza­vonni intervenciós haderőiket, miután a Kínai Népköztársa­ság hadseregének áttörhetetlen faláról visszapattant minden amerikai—csangkajsekista tá­madó manőver, most a világpo­litika mindenkor legérzéke­nyebb pontján, Európában kí­sérleteznek. A múlt hetek eseményei és tapasztalatai azonban világosan megmutatták, hogy a háborús kalandorokra ezen a területen jó vereség vár. A magyar és a csehszlovák nép képviselői nyomatékosan kifejezésre jut­tatták eltökéltségüket: megvé­dik szocialista vívmányaikat az amerikai zsoldban álló nyu­gatnémet militaristák minden revansista törekvésével szem­ben. Hiába Adenauer és az új­fajta egyenruhába bújtatott volt hitlerista tábornokok szüntelen kardcsörtetése. Ma már a legmodernebb fegyve­rekkel ellátott bonni roham­­hadosztályok sem tudják meg­félemlíteni, még kevésbbé el­téríteni a szocialista országo­kat a maguk választotta egye­düli helyes útról. Népeink nincsenek egyedül küzdelmükben. Felsorakozik mögöttük mindenekelőtt a Szovjetunió legyőzhetetlen ereje, a varsói szerződésben részvevő államok szolidaritása. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság né­pei legelemibb érdekeinek megfelelően cselekszik, amikor minden tekintetben támogatja a Szovjetuniónak azt a javas­latát, hogy a két szembenálló tábor konkrét intézkedésekkel küszöbölje ki a háborús ve­szélyt. Amint a magyar ENSZ- kü­ldöttség vezetője a világfó­rumon is félreérthetetlenül kifejtette: kormányunk leg­főbb törekvése, hogy munkál­kodjék a nemzetközi feszült­ség kiküszöbölése, a nemzetek közötti egyetértés és sokoldalú együttműködés megteremtése érdekében. A nyilatkozat most még inkább aláhúzza a békés egymás mellett élés elvi és gyakorlati jelentőségét. Ez a jövő szempontjából felbecsül­­­hetetlen értékű eszme vezeti kormányainkat abban a törek­vésükben, hogy jószomszédi kapcsolatokat teremtsenek az Osztrák Köztársasággal is. Ed­dig sem rajtunk múlott, hogy az osztrák semlegességi nyilat­kozat szelleme sok tekintetben csak írott betű maradt, holott Európa békéje szempontjából egyáltalán nem közömbös, mi­ként és mikor sikerül megta­lálni a sokoldalú, kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolatok ki­építésének módját. Nincs a jelenlegi nemzetközi helyzetnek egyetlen olyan kér­dése sem, amelyről ne esett volna szó a prágai tanácskozó­­asztal mellett. A közös doku­mentum hatása éppen ezért egyetemes, mert a két országot érintő speciális területeken túlmenően a világot foglalkoz­tató valamennyi alapvető probléma tekintetében elvi ál­lásfoglalást tartalmaz és ugyanakkor konkrét kibonta­kozási módozatokat javasol a rendezésre érett, vitás kér­dések megoldására. Minden magyar hazafi őszinte örömmel látja hazánk helyzetének gyors konszolidá­cióját, nemzetgazdasági és kul­turális életünk fejlődését, dol­gozóink életszínvonalának emelését. Nem feledkezhetünk meg azonban a szocialista épí­tést gátló tényezőkről sem. Ezért a két testvérpárt első­rendű feladatának tekinti, hogy következetesen harcoljon a marxizmus a len­inizmus tisz­taságáért, a jelenkori revizio­­nizmusnak a forradalmi elmé­let eltorzítására irányuló kí­sérletek ellen. A két párt még szorosabb együttműködése a záloga annak, hogy senki és soha ne üthessen rést szövetsé­günk sziklaszilárd bástyáján. Megható emberi jelenetek­ben gazdag, felejthetetlen él­ményekkel teli utat tett meg küldöttségünk csehszlovák föl­dön. Méltán állapította meg Kádár János üdvözlő beszédé­ben: küldöttségünk útja, láto­gatásai, tárgyalásai, találkozá­sai a csehszlovák dolgozókkal elősegítik a két népi állam ba­rátságát, a szocialista tábor egységét és ezzel a béke ügyét A nyugati küldöttségek szabotálják a váratlan támadások megelőzéséről tárgyal­t genfi értekezlet munkáját . A külpolitikai helyzet­ ­ A GENFI SZAKÉRTŐI ÉRTEKEZLET munkáját veszély ■*"* fenyegeti. A nyugati küldöttségek nem akarják megvitatni a szocialista országoknak a váratlan támadások megelőzésére előterjesztett javaslatait, ők maguk viszont semmiféle konkrét indítványt nem nyújtottak be. Mint a Pravda rámutat, az az egyetlen céljuk, hogy értesüléseket szerezhessenek a szocialista országok új fegyvertípusairól, fegyveres erejéről és azok fel­szereltségéről. A nyugati taktika következtében a szakértői értekezlet egyetlen lépést sem haladt előre. A varsói szerződés tagálla­mainak képviselői és a NATO-országok megbízottai az utóbbi napokban nem hivatalos megbeszéléseken találkoztak, amelye­ken azt kellett volna eldönteni, miként folytassa munkáját az értekezlet. A nyugati küldöttek makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy a legközelebbi napokban szüntessék be a munkát, anél­kül, hogy kitűznék a tárgyalások folytatásának időpontját. Ez a magatartásuk azt mutatja, hogy a megegyezés meghiúsítására törekszenek. A szocialista országok küldöttei viszont azt kíván­ják elérni, hogy a kedvező eredmény létrejöttéig a szakértői tanácskozás folytassa munkáját. Nem szívesen látnák, ha a viták megszakadnának, de számolnak a másik fél kívánságaival. Határozottan sík­raszállnak azért, hogy a szakértők meghatáro­zott időpontban, de januárnál nem később ismét összeüljenek. A Pravdában Borovszkij fűzött kommentárt a tanácskozá­sok jelenlegi állásához. Megírja, hogy Fostert, az amerikai kül­döttség vezetőjét úgy ismerik, mint a váratlan, összpontosított támadás hívét. Nem meglepő tehát — fejti ki a cikkíró —, hogy Foster Genflbe­ küldőinek nem érdekük az értekezlet sikere és azt csak arra akarják felhasználni, hogy elaltassák a népek éberségét.­­ AZ AMERIKAI RAKÉTA- ÉS NUKLEÁRIS TÁMASZ­PONTOK nyugat-európai elhelyezéséről tárgyalt szerdán az Atlanti Tanács ülése. A vitából kitűnik, hogy egyes kormá­nyok tétováznak és ellenállást fejtenek ki a tervvel szemben. Norstad amerikai tábornok, a NATO európai fegyveres erőinek főparancsnoka szemrehányásokkal illette mindazokat a NATO- országokat, amelyek — mint mondotta — "nem teljesítik kö­­telezettségeiket". *•.. Különösen Gullaumat francia hadügyi miniszter igyekezett bizonygatni, hogy Franciaország katonai erőfeszítései máris túl­ságosan nagyok és nem vállalhat újabb terheket. Kiemelte, hogy országa a katonai kiadások méreteit tekintve, a NATO tagállamai között az Egyesült Államok után már a második he­lyen áll Azzal az érvvel akarta elhárítani az újabb kirováso­kat, hogy Franciaország az algériai háborút -az atlanti tömb érdekeiért- is vívja, Harold King­nek, a Reuter párizsi tudósítójának értesü­lései szerint, a tanácskozásokon több külügyminiszter szorgal­mazta, hogy a függő nemzetközi kérdések megvitatására kelet- nyugati értekezlet összehívását kezdeményezzék. Az Associated Press tudósítója arra mutat rá, hogy katonapolitikai tekintet­ben az Atlanti Szövetségben Nyugat-Németország foglalta el azt a légüres teret, amely a francia hadseregnek­­Algériában való lekötöttsége következtében keletkezett. Hozzáfűzi, hogy a tanácskozásokon­­Konrad Adenauer igen sokat nyert, míg Charles de Gaulle igen sokat vesztett­. A tudósító szerint Strauss nyugatnémet hadügyminiszter a tanácsülésen bejelen­tette: a szövetségi köztársaság 1959 decemberére már kilenc Bundeswehr-hadosztályt bocsát a NATO rendelkezésére. Amint a jelentésekből kitűnik, az európai kereskedelemről folytatott vitában is a franciák húzták a rövidebbet, jelen eset­ben az angolokkal szemben. A londoni kormánynak sikerült éket vernie Franciaország és az­ európai közös piac öt másik tagállama közé. Az Atlanti Tanács ülésén a katonai kérdések megtárgya­lása után a politikai problémák megvitatására tértek át. A kül­ügyminiszterek, valamint tanácsadóik a Földközi-tenger keleti térségében és a Távol-Keleten kialakult helyzetről cserélték ki nézeteiket. 4 Mikojan: Nincs messze az idő, amikor a Szovjetunió gazdagabb lesz a legfejlettebb tőkés országoknál Varsóból jelenti a TASZSZ. A Lengyel Kommunista Párt megalakításának 40. évforduló­ja alkalmából rendezett ün­nepségeken részt vett szovjet, csehszlovák, NDK és nyugat­német pártküldöttség szerdán meglátogatta az »M. Nowotko« üzemet, a lengyel főváros egyik legnagyobb ipari válla­latát. A vendégeket Gomulka, a LEMP Központi Bizottságá­nak első titkára és Cyrankie­­wicz, a lengyel minisztertanács elnöke kísérte. Mikojan, a Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttsé­gének vezetője és a többi ven­dég megtekintette a gyár mű­helyeit. Utálta nagygyűlést rendezték, amelyen Mikojan mondott beszédet. A többi között hangsúlyoz­ta: — A Szovjetunió Kommu­nista Pártját és a Lengyel E­gyesült Munkáspártot a mar­­x­izm­ua—ienmniramis eszméi, a forradalmi harc hagyományai fűzik össze. A leninizmus ere­je abban rejlik, hogy eszméi napról napra megvalósulnak mondotta Mikojan, majd a Szovjetunió hétéves tervé­nek jelentőségét hangsú­lyozva így folytatta: Nincs messze az idő, amikor a Szov­jetunió gazdagabb lesz, mint a legfejlettebb tőkés országok. Azelőtt a burzsoá körök két­kedve fogadták terveinket. Ma már másként beszélnek, mert ismerik a szocializmus erejét és lehetőségeit, tudják, mire képes a szovjet nép. Mikojan ezután a német mi­­litarizmus veszélyéről szólott és megállapította: A szovjet— lengyel barátság szilárd és megbonthatatlan. A szovjet dolgozóknak­­ az a vélelmé­­nnyük, ha megtámadják a Len­gyel Népköztársaságot, az any­­nyi, mintha a Szovjetuniót tá­madnák meg, és a Szovjetunió ebben az esetben minden ere­jével segíti lengyel testvéreit. Ezután Cyrankiewicz szó­lalt fel. Melegen üdvözölte a gyűlésen részt vevő pártkül­döttségeket. — Nem szabad megfeledkez­nünk azokról az óriási erő­feszítésekről és áldozatokról — mondotta —, amelyeket a Szovjetunió, az első szocialista állam hozott, hogy felszaba­dítsa hazánkat a fasiszta meg­szállás alól. Még jobban erő­síteni kell a lengyel—szovjet barátságot, népünk biztonságá­nak zálogét. A népi Lengyel­­ország erejét növeli barátai­nak, szomszédainak, az egész szocialista tábornak és elsősor­ban a nagy Szovjetuniónak ereje. Iraki kormány szóte­vő Bagdad semlegességi politikájáról és az ENSZ „magyar vitájáról. A Magyar Távirati Iroda közép-keleti tudósítója nyilat­kozatot kért az Iraki Köztár­saság kormányának szóvivőjé­től. Kérdéseire a szóvivő el­mondotta, hogy kormánya még nem hozta nyilvánosságra ál­láspontját a bagdadi paktum­ról, amelyet az előző rendszer kötött meg. Annyit azonban máris bejelenthetünk — han­goztatta —, meggyőződésünk, hogy a semlegesség és az ENSZ alapokmányának becsületes betartása elegendő a Közép- Kelet békéjének biztosítására. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a "magyar kérdés" ismételt napirendre tűzéséről az ENSZ-ben, a szóvivő ki­jelentette: " Az iraki népnek bőséges tapasztalata van az imperia­lista taktikáról. Ennek jellem­ző példája az úgynevezett "­magyar kérdésben" követett eljárásuk is. Meggyőződésünk, hogy a magyar népi demokrá­cia a magyar nép valódi aka­ratát képviseli. A szóvivő hozzáfűzte, hogy az Iraki Köztársaság politi­kája értelmében jóbarátság­ban kíván élni a világ minden országával. Úgy véli, hogy azok a gazdasági és kulturális egyezmények, amelyeket a szocialista országokkal kötött, vagy a jövőben megköt, prog­resszív lépéseket jelentenek eb­ben az irányban. Végezetül elmondotta, hogy az iraki kormánynak két­irányú elgondolása van a nép életszínvonalának emelésére. Rövidlejáratú tervének az a célja, hogy megoldja a legsür­gősebb gazdasági és szocialista feladatokat, hosszúlejáratú ter­ve pedig elsősorban iparosí­tani akarja az országot, hasz­nosítva minden erőforrást s fejleszteni kívánja a mező­gazdaságot. A részletes terve­ket a legközelebbi hónapok­ban hozzák nyilvánosságra. Bonn meghamisította a nyugati külügyminiszterek tanácskozásáról kiadott párizsi záróközleményt Berlinből jelenti az MTI. A hivatalos bonni politika, ab­ban az igyekezetében, hogy kimutassa a Nyugat teljes egy­ségét Berlin kérdéseiben, ha­misításhoz folyamodott. A nyugati külügyminiszterek pá­rizsi tanácskozásairól kiadott záróközlemény német szövege egy lényeges pontban eltér az eredeti angol szövegtől. A nyugatnémet változatban ugyanis­­kiemelték a külügy­miniszterek "azonos vélemé­nyét", amely szerint az Ellen­őrzésnek az NDK hatóságai­nak kezébe való átadása "El­fogadhatatlan". Az eredeti an­gol szöveg azonban egészen mást mond. Csupán arról tesz említést, hogy a nyugati hatal­mak "akkor érzik magukat érintve, ha berlini jogaikat korlátoznák". Görögország hajlandó tárgyalni a ciprusi megoldásról Párizsból jelenti az AP és a Reuter. Averoff görög külügyminiszter szer­da este újságíróknak kije­lentette, Görögország hajlandó tárgyalni Angliával és Török­országgal a ciprusi kérdésről, de csak a végleges és nem az ideiglenes megoldásról. Általá­nos vélemény szerint Dulles ösztönözte az érdekelt feleket, főleg Törökországot, hogy tö­rekedjék közvetlen megállapo­dásra. Averoff hangoztatta, hogy a hétéves átmeneti időszakra vonatkozó angol javaslatokat Görögország nem fogadhatja el. Hozzátette, Görögország hajlandó résztvenni egy kerek­­asztal-értekezleten, feltéve, hogy az értekezletet gondosan előkészítik és felhatalmazzák a végleges rendezés megvita­tására. Selwyn Lloyd szerdán id­d­­­ön­ külön megbeszélést folyta­tott Zorlü török és Averoff görög külügyminiszterrel. Averoff —, akit athéni hír szerint utasítottak, hogy hárít­son el minden tárgyalási aján­latot abban az esetben, ha ki­­végzik a halálra ítélt két cip­rusi görög fiatalembert — ar­ra kérte Selwyn Loydot, hogy függesszék fel a halálos ítéle­tek végrehajtását. Selwyn Lloyd Averoff kérését továb­bította az angol kormánynak. Az angol gyarmatügyi mi­nisztérium csütörtökön korán reggel közölte, hogy Foot cip­rusi kormányzó elhalasztotta a ciprusi görög fiatalemberek halálos ítéletének végrehajtá­sát. Választási komédia Francia-Ni­gériában Párizsból jelenti az MTI. Az elmúlt napokban Francia- Nigériában területi gyűlési ta­gokat jelölő választások vol­tak. A hivatalos eredmények szerint a választójogosultak­­nak csak húsz százaléka sza­­vazott le. A szavazók többsé­ge az Afrikai Demokratikus Tömörülés Pártjának jelölt­jeire szavazott, azokra, akik a francia alkotmány elfogadása — Francia Nigériának az új közösségbe való belépése — mellett folytattak kampányt. Leopold Senghor, a másik afrikai párt, a PR­A parla­menti csoportjának elnöke Dakarban sajtókonferencián kijelentette: a Francia-Nigé­­riában lezajlott választás újabb komédia volt és a vá­lasztó testület húsz százaléká­nak szavazataival kikerült többség nem képviseli a nigé­riai nép igazi akaratát. Seng­hor nyilatkozatában kijelen­tette még: nem lehet a fran­cia-afrikai közösséget a bizal­matlanságra építeni, holott csak bizalmatlanok lehetünk. Nem lehet Franciaország afri­kai jelenlétét a demokrácia legelemibb elveinek, tisztelet­ben tartása nélkül

Next