Magyar Nemzet, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-10 / 291. szám
aterán, 1958. december 10. Nagyarányú lecsapolási munkák kezdődtek Zalában Az egy héttel belőtt megalakult gelsei vízügyi társulás, az ország eddigi legnagyobb paraszti közössége, amely 23 Zala megyei községet foglal egységbe. A társulás nemrégiben megkezdte a terméketlen, ingoványos, mocsaras területek lecsapolási mitikáit. A terveik szerint 600 ezer köbméter földet mozgatnak meg, s az összes földmunkákat — vízügyi szakemberek irányításával — a társult parasztok végzik el. A jövő év végére elkézítik a körülbelül tízezer holdas ingovány csatornarendszerét. A 23 község területét érintő Principáliscsatorna mentén több ezer paraszt jelenik meg nap nap után, ásóval, lapáttal felfegyverkezve és húzzák az árkokat, hogy az évtizedek óta terméketlen szittyás, vadvizes földeket meghódítsák. A szakemberek számításai szerint a jövőben az eddiginél sokkal jobb minőségű, amellett nagyobb tömegű réti szénát takaríthatnak be a társulás parasztjai, az évenkénti többletérték legalább hárommillió forint lesz. Alakuló tanácsülések Kedden tartotta alakuló ülését a paksi járási tanács. Az ülésen megjelentek Bognár József egyetemi tanár és Hosnyánszky János Kossuth-díjas tsz elnök, országgyűlési képviselők is. Az oroszlányi városi tanács alakuló ülésén a 80 tanácstagon kívül a város számos dolgozója is részt vett. Martin Ferenc, az országgyűlés munkaügyi bizottságának elnöke az országgyűlés elnökségének üdvözletét tolmácsolta a megjelelteknek. A vegyipar előtt álló feladatokról, szervezeti és irányítási kérdésekről rendezett kedden tanácskozást a Magyar Kémikusok Egyesülete és a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete. A rózsaszín fűQQUMI TITKA A rendőrjárőr lassan sétált végig a Margitszigeten, sarud közelében egy kis ösvényen letért a vízpartra. Az esti sötétségben feketén ragyogott a Duna tükre, és keskeny fénycsíkjait rávetítette a szigetre, nyúló Ipolpillérre. A rendőr hirtelen megtorpant. Mintha a híd alatt, a magasban összefonódó vastraverzek között valami rózsaszín villant volna meg ... Eszébe jutott, hogy régebben egy bűnözőt fogtak el ott, aki az igazságszolgáltatás elől bujkált. Közelebb ment a pillérhez, és zseblámpájával felvilágított a tartóvázra, mely a híd íve alatt húzódott végig. Most már tisztán kivehette, hogy odafent az egyik vastag cső nyílását kis, rózsaszín függöny fedi. Míg az őrs felé sietett, hogy jelentést tegyen, arra gondolt: sok lehet annak a rovásán, aki egy rejtekhelyért felkapaszkodik a nyaktörő magasba, vállalva a kockázatot, hogy megcsúszhat a lába, és belezuhan a Dunába. A rejtekhely A járőr társaival együtt tért vissza. Egymást támogatva felmásztak a tartóvázra, és a nyíláson át egyesével bebújtak a csőbe. Mindjárt az első beakadt egy kifeszített zsinegbe, amelyen apró halálfej himbálódzott. Töprengve nézték, vajon mire szolgál? Észrevették, hogy a zsineg továbbvezet, és azt követve, feljebbkúsztak a csőben. A cső annyira volt tágas, hogy lehajolva vagy inkább hason csúszva lehetett csak benne előrehaladni. Hamarosan egy kis berendezett zugba értek, ahol megoldódott a zsineg rejtélye, egy csengőhöz vezetett, s amikor beleakadtak, jelezte: idegen közeleg. Most nem tartózkodott itt senki. Matracok hevertek a zugban, egy kis szekrényke élelemmel tele, mellette egy üveg rum, spirituszfőző lábaskával, melyben sültszalonna volt, és egy félig leégett gyertya. Mindért jel arra mutatott, hogy itt tanyát vert valaki. Bizonyára megint egy bűnöző. De az is lehet, hogy egy egész banda • • • A parancsnok mindenesetre kiadta az utasítást: rendszeresen figyelni kell a búvóhelyet. Attól a naptól fogva a járőrök sűrűn megfordultak arrafelé. De sohasem sikerült a fecsőlakóit elcsípniük. Azután egy alkalommal az egyik rendőrnek szerencséje volt. Naplóra bukkant a rejtekhelyen, és bevitte az őrsre. Mindjárt az első oldalon, kissé Ügyetlenül rajzolva, egy halálfejes címer ijesztgette a nézelődőt, alatta pedig, girbegurba zsinórírással örök barátságot fogadtak és vérrel írták alá a nevüket: Csípi, Vica és Szöszi. (A valódi nevüket mi sem áruljuk el.) Egyikük fényképe kiesett a napló lapjai közül: egy cicaszemű kislányarc mosolygott róla. A szövegben szó esett a Fedett uszodáról, ahová a napló gazdái edzésre jártak, és ahonnan hazafelé menet, az esti sötétség leple alatt mindig felkúsztak a kis kuckóba. Lebukik a „banda"! Ezután már nem volt nehéz a nyomozás — egy lépés az uszoda, egy lépés a fénykép — és a derűssé vált szigorú rendőrarcok előtt ott állott a három ►►bűnöző*, a roppant komoly vérszerződők és halálfejesek: egy szőke, egy barnacopfos és egy kis szeplős, vörös lányka. 12—13—14 évesek. A gyermevédelmin még figyelmeztették őket, ne használják a halálfejet, mert az az SS-ek legvérengzőbb csoportjának a jelvénye volt, a Klu-klux-klan pedig még ma is ez alatt a jelkép alatt gyilkolja a négereket, és megtiltották, hogy feljárjanak a veszélyes magasba, ahonnan leeshetnek. Ezzel aztán az ügy le is zárult. De az újságíró számára ekkor kezdődött csak el a nyomozás. Vallomástételre hívta meg egy habossütemény mellé, a sarki cukrászdába a banda ►►szellemi vezérét, a lányok közül a legidősebbet, aki már csaknem tizennégy éves: a cicaszemű Csipit. Fontosságának teljes tudatában lépett be, két varkocsában fehér masni libegett. Kicsit zavartan ült le, percekig nem tudta, hovát is tegye a kezét — de hát még egy bandavezértől sem lehet megkívánni, hogy mindent tudjon! — Miért tetszett meg nektek ez a rejtekhely? Csípi aprókat nevetgélt és felcsillanó szemmel kezdte mesélni: — Olyan romantikus volt ez a hely. Lesz egy olyan búvóhelyünk, gondoltuk, amiről senki a világon nem tud! Kinek is jutna eszébe rajtunk kívül olyan magasra felmászni? Megbeszéltük, hogy mindig este jövünk, akkor nem vesznek bennünket észre, meg különben is, este sokkal titokzatosabb a sötétben a víz felett ... A kaland izgalma A visszaemlékezéstől az arca kitüzesedett, egész kis lénye csupa ragyogás volt: — Aztán hoztunk ide holmikat otthonról. Teát főztünk rummal, nem mintha szomjasak lettünk volna — de itt valahogy minden olyan más volt, olyan érdekes, izgalmas, még a tea is jobban ízlett. Szépen berendezkedtünk, beüvegeztük a nyílást, hogy ne jöjjön be a hideg, függönyt is tettünk fel... Az újságíró magában találgatta: vajon miit csináltak ott? A gyerekek mindig azt szeretik játszani, ami éppen a legjobban vonzza őket. Azt, ami elrepíti őket a rózsaszínfüggönyös mesékbe, a szépséges királykisasszony palotájába, az aranysisakos vitézzel a csatába, bősz haramiák üldözésébe, végtelen kéklő tengerek hajóira, s mindenhová, ami megbűvöli fantáziájukat, szépre, jóra, kalandokra vágyó természetüket. — Mondd csak, elárulnád nekem, hogy mit játszottatok? — Hát... először is vezért választottunk. — Rablóvezért? — Dehogy! — m mondta sértődötten. — A mi vezérünknek egészen más feladata volt. Felírtuk a naplónkba egymás iskolai osztályzatait, és a vezér ehhez hozzáírta még a saját osztályozását is: az utcai és az uszodai viselkedést. Mert megbeszéltük, hogy mi hárman nagyon rendesen fogunk viselkedni. Minden alkalommal persze más lett a vezér, az, akit aznap megválasztottunk. Elhatároztuk, hogy az iskolai és a viselkedési osztályzatokat mind ötösre javítjuk. Aki aztán valamelyikben hibát követett el, nem tanult vagy rendetlenkedett, megbüntettük. Olyankor egyikünk, akit kineveztünk "fő-szüló"-nak, felsorolta a bűnös hibáit, azután a bűnös is felsorolhatta a mentségeit és végül a harmadik döntött- Azért csináltuk így, hogy az ítélet igazságos legyen. A legnagyobb büntetés az volt, ha valakit egy hétre kiközösítettünk, és nem jöhetett velünk a búvóhelyre ... Az újságíró csodálkozik. Vagyis, felnőtt nyelvre átültetve Csípi szavait, ezek a kislányok ebben a romantikus keretben a valóságot játszották. A műveltebb, rendesebb emberré válás gondolata — mai életünk valósága — volt a legszebb, legvonzóbb számukra. És ez már önmagában is sokat mond ... — Tetszik tudni — hajolt közelebb Csípi —, azért sajnálom, hogy felfedezték a kuckónkat. Olyan érdekes volt ott! De hát hiába, én mondtam a lányoknak, hogy a rózsaszín függöny feltűnő, és észrevehetik, de nekik annyira megtetszett ... Balázs Éva Kisfilmek feltámadása Kitűnően beválik az országos ismeretterjesztő filmtári hálózat Amikor egyik vidéki gyármakuttól anunk vezető pedagógusa néhány héttel ezelőtt meghallotta hírét, hogy a MOKÉP ismeretterjesztő filmtárából olcsón kölcsönözhet kisfilmeket, felsóhajtott, végre szívük szerint gondoskodhatnak kis gondozottjaik szórakozásáról. A rendelkezésére álló keret, amelyből az otthon lakóinak filmvetítéseit fedezte, eddig alig havi egykét előadást tett lehetővé. Ezentúl rendszeresen, hetenként összeállíthat egy-egy szórakoztató kis műsort! A Mozgóképforgalmi Vállalat a nyár elején hozta létre országos fümtári hálózatot, amely a budapesti központi filmtáron kívül minden megyeszékhely helyi magazinját is magában foglalja. Felkerestük a VIII. Mező Imre út 25. szám alatti központi filmtárat, s vezetőjétől, Bodnár Iréntől megkérdeztük, kik veszik igénybe a filmtár szolgálatit? — Elsősorban kultúrotthonok, intézmények, üzemek, továbbá iskolák, technikumok, kórházak is. Vannak már rendszeres ügyfeleink, akik minden héten újra megjelennek. Ezek közé tartoznak a szakszervezeteik: az EFEQQSZ például tíz nagyobb budapesti munkásszállása számára tízezer forintot biztosított, hogy rendszeressé tegye bennük a filmvetítést. Októberben 450 kölcsönzést iktattunk, novemberben több mint ezret, de a fejlődés tovább tart A fümtárak rendkívül ked- KSS- feltételekkel kölcsönzik a kópiákat. Normál, 35 mm szélességűeket kb. tíz perc időtartamig 12,50 Ft-ért, húsz percesnél hosszabbat 40.— Et-ért, keskeny, 16 mm szélességben pedig elég ennél is olcsóbban— Milyen filmekből jő a filmtár állománya? Erre a kérdésre Garay Erzsébet, a Filmfőigazgatóság munkatársa válaszol.- Általáiban azok a hazai és külföldi gyártmányú rövidfilmek kerülnek a filmtárba, amelyek már nem, vagy csak ritkán szerepelnek moziműsorban, így megvan a Budapest Filmstúdió (illetve a HDF) minden korábbi filmje, valamint az egyes minisztériumok által készíttetett szakoktató filmek egy része is. A Művelődésügyi Minisztérium ezeken kívül külön dotációt biztosított abból a célból, hogy a filmtárakat ellássa olyan filmekkel, amelyek vagy nem kerülnek moziforgalomba (pl. szakjellegük miatt), vagy amelyeket a mozikban jelenleg is vetítenek ugyan, de ismeretterjesztő, dokumentatív tartalmuk vagy művészi értékük miatt a filmtárak is jól fel tudják használni őket. Megnézzük a kimutatást, hogy milyen filmeket keresnek leginkább. Óriási az érdeklődés az útifilmek, földrajzi és tájismertetések iránt, akár hazai vidékeket mutatnak, akár pedig távoli tájakat. Keresik a technika és a tudományok fejlődését bemutató kisfilmeket, de épp így a különféle természetismertetéseket a »Kis balatoni nádrengeteg«-től a »Tiszavirág«-ig és a moszkvai díjnyertes »Bölcsője«-ig. Nagy az érdeklődés az aktuális kérdésekkel foglalkozó, dokumentatív jellegű filmek iránt. Sokan érdeklődnek gyermekfilmek iránt. Ebből azonban eléggé hiányos a készlet: alig egy-két tekercset tudnak mutatni. Pedig ezen a téren éppen hatalmas és fontos lehetőségek nyílnának meg, ha a filmtárak terjesztenék a gyermekfilmeket is. A filmtár igénybevevői között sok az iskola és a kultúrotthonok is bizonyára szívesen rendeznének gyermekvetítéseket. Van ilyen érdeklődés és még fokozni kellene azáltal, hogy a jelenlegi tízoldalas raktári filmjegyzékbe sok színes gyermekfilm kerüljön, így válna teljessé ez a kitűnő kezdeményezés. Zay László Mai Nemzet Magyar írók új alkotásai a Szépirodalmi Könyvkiadó jövő évi tervében A Szépirodalmi Könyvkiadó a Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmában Kizsiadása a magyar égnek címmel antológiát bocsát közre, amely irodalmi visszaemlékezéseket tartalmaz 1819-re. Kiadják Illés Béla Szivárvány című történelmi drámáját, Madarász Emil elbeszélő költeményét, az Árulást, Veres Péter János és Julcsa című regényét, az Olcsó Könyvtár-sorozatban pedig Lengyel József Prenn Ferenc hányatott élete című írását. Az első évnegyedben lát napvilágot Fehér Klára Idegen víztükör című új regénye, Hegedűs Géza Rágy istenek című mitológiai tárgyú trilógiája és Karinthy Ferenc elbeszélésgyűjteménye. Demeter Imre Rivalda című kötetében színházi tárgyú portrékat és novellákat gyűjtött össze. Az év további terveiben a többi között Bárány Tamás, Darvas József, Erdős László, Kolozsvári- Grandpierre Emil, Gergely Sándor, Hidas Antal, Németh László, Palotai Boris, Rideg Sándor, Szabó Pál, Szüdi György, Tamási Áron, Urbán Ernő, Veres Péter, a költők közül Hajnal Anna, Juhász Ferenc, Kassák Lajos, Reményi Béla és Simon István kötete szerepel. Bölöni György Emlékeim ciusű műve, Halasi Andor Korok és kortársak című visszaemlékezés-kötete, Sőtér István európai útikönyve, a tanulmányok sorában Devecseri Gábor, Hatvany Lajos, Kardos László és Klaniczay Tibor munkája ugyancsak 1959-ben jelenik meg. -■---------- Kétszer annyi jegygyűrű fogy mint tavaly ilyenkor Az óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat üzletei az utóbbi napokban hatalmas forgalmat bonyolítottak le. Naponta átlagosan egymillió forint értékű bizsut, órát, ékszert és aranyárut adtak el. Igen népszerűek a szovjet Pobjeda, Zárja, Néva, Ural és Kirovszkaja órák- Az elmúlt öt nap alatt több mint kétezer órát vásároltak meg. Feltűnő, hogy milyen nagy a kelendősége az aranyáruknak- A láncokon, fülbevalókon kívül igen sokan vásárolnak jegygyűrűt. A múlt év hasonló időszakához képest a jegygyűrű vásárlás két és félszeresére, az aranyáruk vétele pedig kétszeresére növekedett. Miint az óra- és ékszerszakma szakemberei mondották, soha ennyi eljegyzési ajándéktárgyat nem adtak el, mint ezekben a napokban- Nagy keletje van ezenkívül a kínai ajándéktárgyaiknak. Sok legyezőt, intarziás dobozt vásárolnak. Hasonlóképpen igen keresett cikk a csehszlovák alpakka áru is Izgatott gyerekek sürögnekforognak fehér szakácsköpenyben és sapkában az Astoria Szálló konyhájában. Egymás mellett dolgozik itt a múlt és a jövő. Egyik tűzhelynél a híres-nevezetes Rákóczi János és Bálint Sándor főszakács készítik a brüsszeli különlegességeket, a másiknál tíz harmadéves szakács tanuló mutatja be frissen szerzett tudományát. Rákóczi bácsi nem állhatja meg, hogy ne ►►súgjone a rózsaszín képű Pranter Ferencnek, aki hideg fogassal remekelt ezen a vizsgán. Kovács Laci nagy dologra vállalkozott: a brüsszeli éteksor egyik legraffináltabb ételét, a hargitai sertésszeletkéket készítette el, méghozzá kitűnően. A hétvezér-tokány borított burgonyával, olyan jól sikerült, hogy egy felnőtt szakácsnak is becsületére vált volna- Rangos öreg szakácsok ízlelgetik egy kerekasztalnál a fiatalok főztjét: Rehberger bácsi, a szakácsok doyenje, Vadász Károly, Lastyák András, Taros Emil. ő ugyan nem öreg, csupán tapasztalatokban, annál jobban izgulgyerekeiért, lévén a vendéglátóipari tanulóiskola igazgatóhelyettese. A Belkereskedelmi Minisztérium kollégiumának határozata értelmében ugyanis a harmadik évben a szakácstanulóknak az Astoriában, a cukrásztanulóknak a Vörösmarty-cukrászdában kell félévet eltölteniük. A gyakorlati félévben szerzett tapasztalataik eredményét kóstolgatjuk most, s kevés kivétellel jól vizsgáznak a gyerekek. Puskás Dánielnek, a Vörösmarty-cukrászüzem vezetőjének szeme a kis cukrász jelölteken van. Ők is jól vizsgáztak, különösen Szanda István, a fatörzs készítője. Kitűnő volt a felszolgálás is: csupa utolsóéves pincértanuló végezte, mestereik, Mepcseli Lajos és Zádor Sándor elégedett pillantásaitól kísérve. A jelek szerint nincs baj az utánpótlással. —----------s- Jól vizsgáztak a fiatal szakácsok, cukrászok és pincér tanulók s A természeti szépségekben bővelkedő Dunakanyar kedves városkája Szentendre. Környéke fertők ecsetjét, költők tollát ihlette meg. Tavasztól őszig hozzátartozik a szentendrei utcaképhez a város különböző pontjain dolgozó művész, akit megejtett a hangulatos kis város szépsége. Szentendre híre már túljutott az országhatáron: bel- és külföldi idegenforgalma évről évre növekszik. Ahal Rab Ráby élt Aki a tabáni hangulatú zegzúgos szentendrei utcákat járja, örömmel állapítja meg, hogy körülbelül 50—60 öreg ház öltözött új köntösbe. Az élénksárga és tompazöld házak közül húszat táblánál jelöltek meg, amely felvilágosítja a szemlélődét, melyik korból maradt ránk, és miért műemlék. Közöttük van az a nevezetes épület is, ahol Jókai regényhőse, a híres Rab Ráby élt. Az új szentendrei tanács a napokban tartotta első ülését. Új tanácselnököt is avattak ezen az ülésen: Sziráki Ferencet aki az elmúlt években tanácselnökhelyettesként dolgozott. Hozzá fordultunk, hogy megtudjuk, hogyan sáfárkodott a tanács az elmúlt négy év során, és milyen reális feladatok megoldására vállalkozik a jövő esztendőben. Tennivaló akadt bőven a romantikus, hangulatos városkában. Hogy csak a legfontosabbat említsük, a Szentendre külső kerületét képező Izbég vízellátásának megoldásáról kellett ebben az éppen a tanácsnak gondoskodnia. Hasonló problémával küzdött a város másik külterületén fekvő Lászlótelep, amelyet törpevízművel láttak el, a községfejlesztési hozzájárulás felhasználásával. Az év nyarán megvalósult Szentendre strandfürdőjének első szakasza is: régi panaszt orvosoltak ezzel, mert ki látott Duna mentén fekvő várost strandfürdő nélkül ?! Három szentendrei utca kapott járdát, a többire a jövő évben kerül sor. De adjuk át a szót Szentendre új tanácselnökeinek. — Régi programja volt a tanácsnak az állami tartalékterületek hasznosítása, a szőlőkultúra felelevenítése. Kevesen tudják, hogy a szőlőn kívül hagyomány a szentendrei lankákon az egres termesztése is. Ötven hold ilyen tartalékföldet parcelláztunk, ahol megkezdődött a szőlő és az egres telepítése. S hogy minél jobban tudjanak gazdálkodni a földdel a szentendrei szőlő- és gyümölcstermelő gazdák, november végén létrehoztuk 120 holddal a hegyközséget. Hatvan gazda akarja kivenni részét az eddig parlagon heverő földek hasznosításából. Segít a Hazafias Népfront A szentendrei tanács jól gazdálkodik a tartalékfölddel: több mint 80 művész, tudós és más dolgozó lett telektulajdonos a táj szépségeinek rajongói közül. Százötven-kétszázötven négyszögöles kisparcellákat hasítottak ki Szentendre és Leányfalu között a domboldalon hétvégi pihenőházak céljára. Egy lépéssel újra közelebb jut ezzel a megvalósításhoz a régi terv, hogy Szentendre és Leányfalu között kulturált üdülőtelep létesüljön. A jövő évi községfejlesztési terv már erre is gondol, amikor autóbusz-várótermet kíván a leányfalusi úton. A városfejlesztő munka során számít a tanács a tavaly alakult Szentendre Baráti Körének támogatására, amelynek munkájába számos kiváló művész, Kossuth-díjas tudós is bekapcsolódott, de igényt tart a községi Hazafias Népfront segítségére is, amely eddig is segítette javaslataival a tanács munkáját. Csak így valósulhat meg a szentendreiek régi terve a szabadtéri színpad is, amely szervesen illeszkedik rejd a táj szépségébe. A műszaki tervek már elkészültek, jövő évben hozzákezdenek a szabadtéri színpad megvalósításához. A Dunakanyar Intéző Bizottság is gondolt erre a szép fekvésű kisvárosra: jövő évre 800 000 forintot ad Szentendrének. Félmilliót a girbe-gurba Utcák kikövezésére fordítanak, 300 000 forint pedig parkosításra jut. Jövőre tehát szebben ragyog az eddiginél majd a Hónának ez a kis ékszerdoboza. Gyorsabb közlekedést ! egy nagy problémája még mindig marad a szentendreieknek. A mesehangulatú, kedves városka a Lánchídtól mindössze húsz kilométerre van, a HÉV azonban ezt a rövid távot 55—60 perc alatt teszi meg. Hevenyészett statisztika szerint Budapestre naponta több mint kétezren járnak be Szentendréről dolgozni, Pomáz, Budakalász, Csillaghegy üzemeibe körülbelül ugyanennyien. Nem sokkal kisebb azok száma, akik viszont Budapestről, keresztutazásként, fenti üzemekbe igyekeznek reggelenként. Ily módon öt-hatezerre tehető azok száma, akiknek naponta két-három órát kell utazgatással tölteniük, hogy a húszkilométeres utat megtegyék, itt lenne az ideje a HÉV korszerűsítésérnek, esetleg autóbuszjáratok beállításának, hogy feleennyi időre legyen szükségük azoknak, akiket munkájuk akár Budapestre, akár Szentendrére szólít. F. B. Hozzák közelebb Szentendrét Budapesthez! Víkend-telep, szabadtéri színpad, szőlőtelepítés a szentendrei tanács terveiben