Magyar Nemzet, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-11 / 292. szám
CsfltBrtüÉs, 1938. december 11. ■ Fényképalbumot küldtek a ceglédiek Hruscsovnak Az MSZMP ceglédi bizottsága és a városi tanács végrehajtó bizottsága száz fényképeit tartalmazó, díszes albumot küldött N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének. A fényképek egy része tavasszal, a szovjet párt- és kormánydelegáció magyarországi tartózkodása idején, N. Sz. Hruscsov ceglédi látogatásáról készült. A többi fénykép Cegléd életét, az azóta eltelt fél esztendő létesítményeit szemlélteti. Magyar újságíróküldöttség utazott a Kínai Népköztársaságba A Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma és a Kínai Újságírók Országos Szövetsége meghívására szerdán délelőtt hat tagú magyar újságíróküldöttség utazott a Kínai Népköztársaságba. A delegáció vezetője, Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetője. A küldöttség tagjai Gostti Sándor, Gomba Pál, Lovászi Ferenc, Paál Ferenc és Szentkirályi János. A küldöttség búcsúztatásán a Ferihegyi repülőtéren részt vett Naményi Géza, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese, Siklósi Norbert, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének főtitkára, valamint a magyar sajtó több vezető munkatársa. Jelen volt Hao Ce-cin, a Kínai Népköztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, s a nagykövetség több munkatársa. Magyar Nemzet OLCSÓBB LETT egy év alatt: a vaj, a zöldség, a mák, a méz, a burgonya, az alma, a baromfi h liba majdnem feleannyiba kerül, mint tavaly ilyenkor Nyakunkon a tél, de a piac még tobzódik az ősz színeiben. Sárga húsú, rozsdavörös kalapú gombák, piros paprikafüzérek, fekete szőlők és cirmoshéjú almák tárulkoznak a polcokon, a levegőt azonban már decemberi aroma, füstölt disznóhús szaga és fenyőfák gyantás illata fűszerezi. Az ünnep előtti vásárt bőség jellemzi. Vaddisznócombtól sertéskarajig, baromfitól halfiléig válogathatunk a húsok között. A gyümölcsfelhozatal mintegy háromszorosa a tavalyinak, s hozzá az importáru a felkiáltójel, amelynek banán a szára, narancs a pontja. A füge gúlákban áll... néhány napon belül árusítani kezdik a datolyát és az ananászt. Hosszú esztendők óta ez az első év, hogy halban sincs hiány a karácsonyi piacon. „Sztár” lett a liba A bőséges állami készletek döntően befolyásolják a szabadpiaci árak alakulását. A zsírszalonnát 4,—, a burgonyát 1,20, az almát 2,70, a héjas diót 4,50, a száraztésztát 4,00, a mákot 3,—, a rizst és mézet 2—2 forinttal olcsóbban kínálják a termelők az idén, mint tavaly ilyenkor. Egyedül a tojásellátás nem kielégítő. Az árakat a múlt évre vetítve lényegesen olcsóbb lett még a tejföl, a tehéntúró, a sajt, a torma, a fokhagyma, a bab, a lencse, a vörös- és kelkáposzta a termelői soron, az állami boltokban pedig a vaj, a fülbaba burgonya, a petrezselyem, karalábé, karfiol,körte és szőlő, a néhány héttel ezelőtti átlaghoz képest pedig a vöröshagyma ára esett rohamosan. Néhány példa az állami és termelői árak közötti különbözetre: sertéshús 26,60— 30,—, Ella burgonya 1,30— 1,70; savanyúkáposzta 4,50— 5,30 forint. A karácsony előtti piac sztárja kétségtelenül a liba, amelynek ára csaknem fele a tavalyinak. A baromfi ára napról napra esik, s a hagyományos karácsonyi pulyka megvásárlása sem okoz majd nagyobb gondot a háziaszszonyoknak. Hát mi a legolcsóbb? A felsorolt összegek budapesti átlagárak. Nézzünk most kissé körül a vidéki piacokon is, hol mi a legolcsóbb országosan. A tojás Békéscsabán (1,50), a szőlő Hatvanban (2,60), a körte és burgonya Kaposvárott (3,—1,—), az élőcsirke és liba Makón (17,80—18,20) a vöröshagyma Makón, Nyíregyházán (1,90), az alma Zalaegerszegen (1,60). A vidéki piacok termelői felhozatalának értéke októberben 63 millió forint volt, 3 millióval több a múlt évinél. A novemberi számok összehasonlítása még folyik. A végeredmény azonban előreláthatólag az előző havinál is kedvezőbb lesz. Az országos ellátottság — különösen tőkehúsban, tejtermékben és gyümölcsben — messzemenően kielégítő. A bőséges alma- és szőlőtermés december végéig húzza ki a gyümölcsszezont, és olcsó áron fedezi a lakosság téli vitaminszükségletét. A Jonathán alma, amely néhány éve még húsz-huszonöt forint volt, ma 5—6 forintért kapható. A férj kosarat kap Újdonság a piacon még az a férfi, aki a második műszakban segít asszonyának. Láttunk például egy századost, aki vaskos oszlop füstölt karajt és öt kiló szőlőt tétetett félre a Közértben. — Azonnal jövök — magyarázta —, csak hazaugrom átöltözni, mert egyenruhához mégsem illik a szatyor... A piac hangulata derűsebb és kiegyensúlyozottabb, mint azelőtt. Sehol sem látni munkából kikopott öreget, vagy mezítlábas gyereket, aki kosárra vadászik, hogy alamizsna fillérekért hazaszállítsa az árut. Pedig régebben hemzsegtek a bódék között a kis koldusok, s marakodtak a zsákmányért, ha valaki elejtett egy-egy gyümölcsöt, répát, hogy csillapítsák éhségüket. Mindez a múlté, emlékezetünkben is csak kószán kísért. Átvitt értelemben azonban a piac ma is az, ami a régi rómaiaknál volt. Fórum, ahol az emberek gyülekeznek, vásárolnak és tereferélnek, amelynek látványos kirakata az életszínvonal alakulásának egyik legpontosabb mércéje. Az emberek jókedve most híven tükrözi az árubőséget, a púposam tett kosarak pedig az olcsóbbodó árakat. Kun Erzsébet Ahol a cserépkályhák csempéit égetik Napi ötezer csempét gyárt a Romhányi Cserépkályhagyár A hegy háta mögött, Palócföld szívében, büszkén emelkedik ki egy karcsú gyárkémény: füstjét úgy karikázza a komor téli ég felé, mintha öreg pipás ember eregetne bölcs szakértelemmel. Pedig több folyik itt egyszerű pöfékelésnél, mert a Romhányi Cserépkályhagyáré ez a kémény, azé a gyáré, amely lassanként a legnagyobb ilyenfajta üzem az országban. 1925-ben még csak égetőkemencének hívták Romhányban és környékén. Gazdája a Lloyd Bank volt. Így beszél a falu főutcáján egy bekecses, középkorú ember, amikor kérdem tőle, melyik a legrövidebb út a gyárhoz. Vezet a patak felé. A bekecses ember, Harsányi József, és éppen a gyárba tart ő is, mert várja a munkája. A Lloyd-vázáktól a kályhacsempéig Megyünk és beszélgetünk. — Látta már ezt az új gyárat?! — kérdi. — A régit sem. — Azt ne sajnálja.. Nyomorúságos munka folyt ott, ha csináltunk is néha mutatós, szép dolgokat. Mi, gyáriak erre az új gyárra vannunk büszkék, nem a Lloyd-félére. Pedig látja, akkoriban is a petényi földből formáltuk a cserépedényeket, meg a szép vázákat. De hát más dolog ellátni az országnak több mint felét — kályhacsempével. Most ezt csináljuk. És mindig jobban, mindig nagyobb méretek között. Igaz, hogy a gyárat is folyton nagyobbítjuk. Tudja, én harmincöt éve dolgozom itt a hegyoldalban. Nemcsak láttam a régi faalagutas kemencét, meg a sötét, pincének is jobban mondható munkatermeket, hanem olyanban dolgoztam. De, amióta mérnökünk is van, szellős, világos munkatermet épített már nekünk a gyár, újak a kemencéink és mondhatnám minden hónapban bontunk valamit a régi kalyibákból. A gyár udvarán, a nagy kémény tövében, Harsányi bácsi kissé megvárakoztat. Azt mondja, ő akar bemutatni Radvánszky Sándornak, a Sital mérnöknek, de várjam meg, amíg átvedlik a kezeslábasába. Néhány pillanat csak az egész. Gyúrják a petényi fehér földet Valóban így van. A jó, új bekecs lekerül Harsányi bácsiról s jön is már az öreg a kék kezes-lábasban. — Nem fázik meg?! *— Maga is leteszi majd ezt a prémes kabátot, csak érjünk be a kemencék birodalmába! — mondja nevetve. Aztán bevezet előbb Radvánszky Sándor irodájába, majd végigkísér bennünket a gyár munkatermein, az agyaggyúró, hűvös helyiségeken, a csempeformáló szobákon, s jön velünk a kemencékhez és a szárítóba is. Az öreg délutáni műszakos, de itt ebédel a házikonyhán — bablevest kolbásszal és káposztás kockát — menetközben pedig elárulja: úgy szereti a mesterségét, hogy át nem engedné másnak az idegenvezető szerepét. Ezt ugyan mondania sem kellett volna Harsányi bácsinak, a cserépkályhagyár kiváló dolgozójának, mert beszélgetés közben egy-egy elejtett szavából úgyis kiderült volna. . Ahol most széntároló van, valamikor munkáslakások voltak. Nyomorúságos barakkok. Ezeknek a falán bizony ki-bejárt a nógrádi szél és becsikordult a fagy, bezörgetett a tél, de még az eső is becsordogtált. Széntárolónak nagyszerű, lakásnak borzalmas lehetett. De e nagy, nyitott szeneskamrák háta mögül elővillannak a pirosfőetős, új házak. Államkölcsönből, meg saját erejükből építették és bővítik tovább e csinos, új lakótelepet a Romhányi Cserépkályhagyár dolgozói. 1925- ben, harminchárom évvel ezelőtt pontosan harmincan voltak, a második világháború kitörésekor nyolcvanan és ma mérnökkel, igazgatóval, adminisztrátorokkal együtt több mint kétszázan. Fiatal nők és vidám legények gyúrják a petényi fehér földet •A szürke masszávál aztán egy másik teremben már formálják is, mint pék a zsemléket, vagy a cukrász a süteményt: lapítják, simítják, formába öntik, péklapáthoz hasonló, sima deszkalapokra helyezve hurcolják gördülőkocsikon, majd emeltetik felvonón a magasabb régiókba, a szárítóba s az égetőbe, miután közben a gyártási folyamatnak megfelelő utakat jár mega massza. Többek között a mártogató helyiséget is, ahol a fényes mázt kapja szárítás után. A kemencékben pedig izzik a szén. Csak színes üvegen át pillanthatunk be az ezer hőfoknál is tüzesebb pokolba. Jólesik végigjárni a decemberi hidegben a meleg termeket. S mi van itt nyáron?! — kérdezem, mire Radvánszky mérnök mutatja a hatalmas, egész falat végigérő üvegablakokat és a korszerű szellőzőket. — Ezeket már a gyár korszerűsítésekor rendeztük be így. Régen úgy volt, mint ahogyan Harsányi bácsi mondja, lent a mélyben, a sötét falak között dolgoztak az emberek. Napi ötezer csempe Az újfajta gyártástechnika, a sokféle kísérletezés eredménye: napi ötezer csempét küld a piacra a Romhányi Cserépkályhagyár. De szinte napról napra többet gépesítenek az üzemben. Következő terv például, hogy a nehéz, kézi formázás helyett géppel préseljenek. És ezzel nemcsak könynyítik az emberi munkát, hanem gyorsítják is a gyártást. A piac kevesli a napi ötezer csempét, amely most már rekordnak számít, hiszen itt Romhányban is tudják, hogy Pécsről például csak háromezer csempe indul naponta a piacra. De a cserépkályha mind népszerűbb fűtőtest. Az új építkezések, a mázöblítő terem nagyobbítása s ezzel együtt a csempemázolás gyorsítása fokozzák majd azt a bizonyos termelékenységet. Régen egy vagon fa kellett a napi , sokkal kevesebb csempemennyiség égetéséhez, az új kemencék megépítése óta elegendő egyharmad vagon nógrádi szén is. Itt pompásan megteszi a magáét, s mint ahogyan ma már nem lapáttal kevernek, hanem géppel, úgy újítanak napról napra e korszerű cserépkályhagyárban, hogy napról napra több csempét szállítsanak a hatalmas gépkocsik a szárnyvonal végállomására. A nyersanyagot bőven ajándékozza a petényi hegy, amelyről gyakran énekelnek dalokat a gyár kultúrházában a vidám fiatalok. A cserépkályhagyár létezése és fejlesztése az ő életüket is megváltoztatta ... Szabó József 000000000000000000000000000000000000000000001 I VAÍáó cd eóúiiua I A sajtó ritkán tesz közüggyé házassági híreket, legfeljebb a napihírek végén közli, a hirdetések között, minden külön értesítés helyett, hogy X. Jolánka és J. Kálmán örök hűséget esküdött egymásnak. Ez így van nálunk és így van nyugaton is. Ott is csak ritkán tesznek kivételt ez alól a szabály alól. Például akkor, ha valamelyik hercegnő megy férjhez valamelyik herceghez, lehetőleg uralkodó herceghez, akinek családját még odahaza is megfosztották trónjától és a koszorúslányok és vőfélyek is uralkodóházból származnak, lehetőség szerint szintén detronizálva. Még a vastag képeslapok is kivételt tesznek, ha egy színésznő, lehetőleg mozisztár válik egy moziszínésztől, vagy legrosszabb esetben egy közismert nemzetközi tezértől. Legutóbb láttam egy világhírű válásról készült fotoriportot. Down Adams válópere után könnyeit törli az egyik képen a fotóriporter előtt, a másikon Vittorio Massimo herceg nyilatkozik az újságíróknak felháborodott arckifejezéssel ugyancsak válóperről. Nálunk úgy látszik, most kezdenek a kivételek kialakulni. Például akkor, ha parasztlegények és parasztleányok esküdnek egymásnak örök hűséget. Néhány héttel ezelőtt ugyanis a mi lapjainkban is, a Német Demokratikus Köztársaság egyik berlini képeslapjában, a Freie Weltben is láttam egy fotoriportot mezőtúri termelőszövetkezeti parasztok leányainak és fiainak fényes, boldog lakodalmáról. Úgy látszik, nemcsak Down Adams könnyáztatta zsebkendője lett világhírű, hanem a mezőtúri esküvői ebéd is. Két fotoriporthoz, gondolom, elég ennyi tanulság és így napirendre lehet térni az ügy felett. Persze, csak akkor, ha az élet engedi! De nem engedi, mert a minap érdekes riportot olvastam a Magyar Nemzetben arról, hogy Túrkénén kilenc menyasszony és kilenc vőlegény kötött házasságot. Sajnos, csak kétezerháromszáz meghívott evett a túrkevei asszonyok tyúkleveséből, ivott a négyezer pohárból és így csak távolból küldhettem szerény üdvözletemet az új házasoknak, akik most indulnak a boldogság és valószínűleg fényes esküvőjük révén a világhír felé is. Pohárköszöntő helyett azonban mégis szeretném elmondani, hogy ha nem tévedek, most a mi termelőszövetkezeteink szerelmes szívű ifjúságának jóvoltából új népszokás születik. Csak győzze Dobi István, meg Münnich Ferenc, a párt és a kormány többi vezetője a násznagyságot. Természetesen én is ismerem a közmondást, hogy egy fecske nem csinál nyarat. De hát most már két fecskéről van szó, a mezőtúriról és a túrkeveiről. Lehet, hogy két fecske sem csinál még nyarat. Ezt biztosan csak évtizedek után lehet majd megmondani, amikor majd a mai házaspárok unokái tiszteletére vágnak le háromszázhuszonkét formás tyúkocskát, 68 birkát és két zsák csigatésztát főznek be esküvői levesükbe. Lehet, hogy így lesz, lehet, hogy nem. Egy dolog azonban bizonyosnak látszik. Az ugyanis, hogy a jövendő Tamási Áron népi története majd így kezdődik: Volt egyszer egy gazdag ember. Szövetkezeti paraszt volt. Gál György oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooc Tizenöt „szőnyegház” épül Miskolcon A Magyar Nemzetben nemrég számoltunk be arról a beszélgetésről, amelyet Reischl Antal építésszel a lakásépítés új útjairól folytattunk. Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Lakóépület Tervezési Tanszékének vezetője az úgynevezettszőnyegházas- és »búzakalász« beépítési módokban jelölte meg a földszintes családiház fejlesztési irányát. Néhány nappal ezelőtt értesültünk arról, hogy a Miskolci Tervező Vállalat — az Építésügyi Minisztérium Műszaki Fejlesztési Főosztályának és Miskolc Város Tanácsának haladó szellemű támogatásával — már a gyakorlati megvalósulás közelségébe hozta a szőnyegtelepülés gondolatát és jelenleg az első kísérleti egység műszaki tervein dolgozik. A tervező vállalat egyik műtermében Virágh Pál főmérnökkel, Miskolc városépítészével és Nagy Zoltán építésszel, a kísérlet irányító tervezőjével beszélgettünk. Először a Szinva menti építkezés problémája került szóba. A szűk Szinva-völgybe beszorított város gyorsütemű családiházas terjeszkedése egyrészt a területi túlnövekedéssel, másrészt a számításba jöhető összes területek városgazdasági szempontból előnytelen beépítésével fenyeget. Olcsóbban nagyértékű lakást Ez a Miskolcon különösen égető probléma még az év elején arra ösztönözte Nagy Zoltánt, hogy a családiházas települések beépítési sűrítésének problémáját az építészet legkorszerűbb elvei és a szocialista lakásépítés tágabb lehetőségei szempontjából általános vizsgálat alá vegye. — Hogyan foglalható össze a vizsgálat lényege és célja? — fordultunk most Nagy Zoltánhoz. — Fél-, vagy harmadannyi telken olcsóbban, jóval nagyobb használati értékű lakásokat akarunk adni. Kutatásunk fő célja a családi ház gazdasági versenyképességének igazolása a többszintes beépítési módokkal. Végső fokon azt akarjuk elérni, hogy a családi ház indokolt százalékban a tömeges lakásépítési program reális ésteljesjogú« épületformájává váljon először az állami és szövetkezeti később — amikor előnyei közismertté válnak —, a sajátházépítkezés területén is. A »szőnyegtelepítés« az eddigi 40—80-as bruttó laksűrűséggel szemben minimálisan 140—160-as hektáronkénti sűrűséget tesz lehetővé. Ez pedig egyéb előnyei mellett azt is jelenti, hogy a családi házak telepíthetőségi sávja a városcentrum irányába bővül. Új, városias jellegű lakótelepeink, úgynevezett úsztatott szőnyeg-egységek megfelelő elhelyezésével színesebbé és tartalmilag teljesebbé tehetők. — Milyennek tervezi az első szőnyegtelepülést ? Díszbokros terasz, játszóudvar — Első lépésként 15 darab két- és háromszobás, lakókertes ház épül 1959—60-ban, a diósgyőri Kilián Gimnázium melletti lakótelepen. A házhelyek mérete — a lakások szobaszámától függően 60—80 négyszögöl között váltakozik. A lakásban beépített szekrények lesznek, a fürdőszobán kívül a konyha teljes felszerelését is beépítve, a lakás tartozékaként készítjük el. A lakásokat tüzelő-, illetve szerszám- és lomkamrával látjuk el. A nappali és a 120—150 négyzetméteres alapterületű lakókert közötti átmenetet kb. 8 négyzeméteres nagyságú, jól bútorozható fedett terasz biztosítja. A kertet a lakberendezésnél szokásos gondossággal a legapróbb részletekig megtervezzük: a kisebb-nagyobb zöld gyepes, díszbokros, virágos foltokat, a nyitott teraszrészt, a játszóudvart úgy alakítjuk ki, hogy ott a család minden tagja szórakozást, pihenést és munka utáni felfrissülést találjon. A belső lakásokhoz vezető gyalogutak lezárásaképpen mód van minden négyes lakáscsoport részére 1—2 kisautó fedett tárolására alkalmas gépkocsiszín készítésére- Ez természetesen csak lehetőség és mint ilyen, a szükségletnek megfelelően megépíthető vagy elhagyható. Új építési anyag Az új települések külön érdekessége, hogy újszerű építészeti tartalma mellett, kivitelezése is új módszerek kikísérletezésével történik. Falazati alapanyagként a diósgyőri granulált kohósalakot használják zsaluzatok közé öntött módszerrel. A kísérlet sikere a megvalósítás gazdaságosságán, az olcsó és sokszor felhasználható -előgyártott- zsaluzaton, a belső vakolatok kiküszöbölésén, nem utolsósorban az öntés sajátosságainak megfelelő szerkezeti rendszer megválasztásán múlik. Ennek érdekében munkánkban kezdettől fogva szakértőként vonjuk be a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat nagy gyakorlatú kivitelező mérnökeit. Végül arra a kérdésünkre, vajon tetszik-e majd a lakókertes ház a város közönségének, Virágh Pál főmérnök a következő választ adta: " A szőnyegtelepítés egyik alapgondolata: a takarékos és célszerű telekkihasználás, továbbá szoros kapcsolat teremtése a ház és udvar között, bizonyos rokonvonást mutat a fésűs beépítésű magyar parasztházzal, tehát nem egészen idegen építészeti hagyományainktól. A lakókertes ház éppen úgy a mai ember megnövekedett kényelmét és igényeit szolgálja, mint a legkorszerűbb személygépkocsi, vagy egy televíziós készülék. Ha az emberek megtanulják az új lakás helyes használatát, módosul az otthonról alkotott régi elképzelésük is. Szeretnénk ezért a kis település néhány lakását teljesen felszerelve, kertesítve és bebútorozva, átadás előtt kiállításszerűen »használat közben« bemutatni. Ennek sikere érdekében majd az Iparművészeti Tanács segítségét és közreműködését is igénybe akarjuk venni.