Magyar Nemzet, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-23 / 19. szám

Maña Nemzet A HA­Z­A­F­I­A­S NÉPFRONT LAPJA • Béke és emberség Azt tartja a közmondás, hogy a bajban ismeri meg az ember az igazi barátot. Az élet nagyon sokszor bebizo­nyította ennek a közmondás­nak az igazságát. Emberségből legtöbbször a ránkzúduló baj vagy veszély esetén vizsgá­zunk, amikor szükség van az önzetlen összefogásra és arra, hogy segítsünk embertársain­kon. Itt volt például a két hét előtti hóvihar, amely vércse­ként csapott le a Dunántúlra, eltépte a telefon­huzalokat, be­havazta és járhatatlanná tette az utakat. Sok gépkocsi kinn­­rekedt az ítéletidőben, bete­mette a hó. Közöttük két vö­röskeresztes mentőkocsi is, mindkettőben súlyos beteg. És abban a szörnyű viharban szovjet helikopter szállt fel a magasba, dacolva a széllel, hogy megmentse a betegeket. Pilóták, gépkocsivezetők, sze­relők, kocsisok küzdöttek, ön­­feláldozóan segítettek a baj­bajutottakon, nem kímélve erejüket és fittyet hányva a viharnak, hónak, hidegnek. Különös módon ez a kép öt­lött fel bennem kapcsolatosan az Országos Béketanács szer­dai ülésével, amelynek napi­rendjén a békemozgalom so­ron levő feladatai és tízéves jubileuma megünneplésének előkészületei szerepeltek. E testvérfogalom — béke és em­berség — mint vezérmotívu­ma az ülésnek, újra és újra el­hangzott a béketanács titkárá­nak beszámolójában csakúgy, mint a termelőszövetkezeti dolgozó paraszt, a textilgyári munkásnő, az egyetemi tanár, a festőművész, a pedagógus és az egyházak püspökei felszó­lalásában. Mennyi emberség­re, önzetlen összefogásra van még szükség a világon, hogy mindörökre elhárítsuk a há­borús vihar veszélyét, s a bé­két megőrizzük! Mert bár napról napra gyarapodnak a béke jelei — mint az egyik felszólaló mondotta —, észre kell vennünk azt is, mekkora erők állnak még ma is szem­ben a békemozgalommal, s ezért egyetlen pillanatra sem szünetelhet a békéért folyó küzdelem. Régen egy házi vetítésen vettem részt. Háborúban ké­szült filmet mutattak be. Ám rosszul fűzték a gépbe a fil­met és az visszafelé pergett, így történhetett a "csoda" a vásznon: a romhalmaz, a szét­lőtt, szétbombázott­­ház ismét összeállt és minden törmeléke, minden téglája a régi helyé­re került. A romból lakóház lett, napfényes ablakokkal és virággal az ablakokban. Azóta ez a döbbenetes láto­más folyton kísért, és mindig arra gondolok: végeredmény­ben ugyanaz a technikai fo­lyamat játszódott le, mintha nem követtek volna el hibát, eloltották a lámpákat, megin­dult a gép, sugár vetődött a vászonra. Csak a film volt fordítva befűzve s máris mi­lyen döbbenetes a hatása. Csak meg kell fordítani most a szalagot , a csodálatos "építés" helyett az eredeti ké­pet, a rombolást látjuk a vásznon, azt, hogy hogyan ke­rült az ágyúk tüzébe, s ho­gyan vált romhalmazzá az a napfényes ablakú ház, amely­ben élet volt még tegnap, gyermekkacagás és anyai jó­ság lakozott a falai között. Talán nagyon bizarr a gon­dolat, de nehéz tőle szaba­dulni: mennyire hasonló az a vetítőgép hozzánk, emberek­hez. Agyunk — akár a vetítő­gép — sugározza szét az aka­ratot. De a kéz, amely befűzi életünk filmszalagját, az em­berség, a jóság a környezet­től, a társadalmi berendezéstől is függ. A neveléstől, az esz­métől, mely milliók szívét fű­ti, s viszi az embereket jó vagy rossz irányba. A békés építésre vezetni az emberi kezeket, a béke szolgálatába állítani erőnket — ez a leg­emberségesebb cselekedet. Szemtanúi vagyunk valameny­­nyien az építés és a rombolás, a béke és a háború erős küz­delmének ma is a világban. Az egyik az emberiség boldo­gulásáért száll síkra, a másik a szenvedés örvényébe lökné az emberiséget, hogy nagyobb konc jusson a hadianyaggyá­­rosoknak. De a háborús szándék, a pusztításra, rombolásra való készülődés is manapság nem­egyszer békeszólamokat han­goztat, hogy megtévessze a vi­lágot. A szép szavak, ámító ígéretek mögött azonban a tettek mindennek az ellenke­zőjét bizonyítják. Hogyan be­szélhetnek őszintén békés szándékokról azok, akik atom­bombákat és hidrogénfegyve­­reket gyártanak háborús cé­lokra, kilövőpályákat létesíte­nek távoli országok területén, hogy rettegésben tartsák a né­peket. Mert ezek a tények, amelyeket a leggaládabb ci­nizmus sem nevezhet békés szándéknak, emberséges cse­lekedetnek. Az emberség és az emberte­lenség küzd egymással a vilá­gon s ebben a küzdelemben az emberek százmilliói, az egy­szerű dolgozók mondják ki a végső szót. A torontói taxi­sofőr, a manchesteri textil­munkás, a boulognei nyugdí­jas, a budapesti villamoska­lauz. Az élet hangja, a béke szava mindenütt erősebb. És az élet hangja: az emberség szava. Az a szó, amely a ber­lini kérdés rendezését követe­li, az a szó, amely a genfi atomkongresszuson a nukleá­ris fegyverek gyártásának be­szüntetése mellett száll síkra. Mint az a régi filmszalag, amely visszafelé pergett, láto­másszerűen elővillan a múlt­ból az első atombomba robba­nása Nagaszaki felett. Azóta is rémület tölti el milliók szí­vét. Százezrek riadnak fel éj­szaka álmukból, szülők, ajtók és anyák állnak gyermekük ágya mellé. Vajon mikor szű­nik meg már az aggódás, a háborútól való rettegés a szí­vekben? A felelet egyszerű: majd ha a világon az ember­ség, a józan ész győz, amikor az atom erejét nem pusztítás­ra használják, hanem építésre, a haladás szolgálatába állít­ják, mint ahogy a Szovjetunió teszi. A Szovjetunió rendszere, p politikája a szocialista ember­séget példázza. Azt az ember­séget, amely az építés, a hala­dás szolgálatában fáradozó embereket egymás mellé állít­ja. Olyan emberség ez, amely­nek az ember megbecsülése az alapja. A szocialista emberség szel­leme egyre nagyobb tért hódít a világon, az embereik min­dennapi életében. És segít embernek lenni. Sokszor elhangzik ma is: nehéz embernek lenni. Em­berséges szívű, jóindulatú em­bernek. Nehéz, de nagyon szép és felemelő érzés, mert a vi­lág szebb lesz körülöttünk és bennünk általa- Hruscsov találkozott Kekkonen finn köztársasági elnökkel Mikojan­ meglátogatta Hansen dán miniszterelnököt A külpolitikai helyzet A NÉMET KÉRDÉS az elmúlt huszonnégy órában is a nagy nemzetközi hírszolgálati irodák jelentéseiben a vezető he­lyet foglalta el. Az Associated Press washingtoni jelentése sze­rint az Egyesült Államok fővárosában hamarosan megalakul a nyugati munkabizottság, amely kidolgozza a német békeszerző­dés megkötését sürgető január 10-i szovjet jegyzékre adandó összehangolt választ. Jól értesült körök szerint e bizottság való­színűleg az amerikai külügyminisztérium egy magasrangú tiszt­viselőjéből, valamint Anglia, Franciaország és Nyugat-Német­­ország washingtoni nagykövetéből alakul meg. Számítani lehet arra, hogy a Nyugat elutasítja a Szovjetunió javaslatát, vala­mint a békeszerződés tervezetét, az Egyesült Államok és szövet­ségesei viszont felkérik a Szovjetuniót: tárgyalja meg velük együtt a berlini kérdést az egész német probléma szélesebb ke­retében. Több nyugati lap igyekszik kifürkészni az Egyesült Álla­mok németországi jotitiká­jának alakulását. A találgatások csak megsokszorozódtak a Newsweek ismeretes cikkének megjele­nése óta, amely szerint egyes jelek arra mutatnak, hogy for­dulat várható az amerikai kormány német politikájában. A La Stampa című torinói lap helyesli, hogy bizonyos kilátások nyíl­tak az eddigi politika esetleges felülvizsgálására. A párizsi Combat szerint ütött az engedmények órája. A lap kommen­tátora megállapítja, hogy a német államszövetség gondolatát ma nem tartják olyan megvalósíthatatlanna­k és elfogadhatatlan­nak az amerikai külügyminisztériumban, mint két hete. A de­­gaulleista lap véleményeltérést feltételez Washington és Bonn között. A VHumanité-ban Yves Moreau felveti a kérdést: vajon az amerikai kormányzó körök nemcsak arra törekednek-e, hogy egyszerű formai engedmények alapján a közvéleményt befolyá­solják? A cikkíró emlékeztet rá, hogy a Newsweek szerint Ro­bert Murphy készítette el a Németországról szóló új amerikai tervet, a New York Herald Tribüne pedig leleplezi, hogy ugyanaz a Murphy a nyugat-berlini erőpróba legbuzgóbb védő­ügyvédje és máris megállapodás jött létre Washington, London és Párizs között ez erőpróba teü­ntetében. Moreau tényként emeli ki, hogy a nyugatiak egyre nehezebben tarthatnak ki múltbeli magatartásuk mellett. A Bonnból érkező hírek mindenesetre azt tükrözik, hogy a nyugatnémet kormány csökkenteni igyekszik bármilyen változás lehetőségét. Eckhardt bonni sajtófőnök Washingtonból vissza­térve, újságírók előtt kijelentette: "Nem hiszem, hogy lényeges változás történt volna az Egyesült Államok álláspontjában a kelet-nyugati feszültséget illetően." Ezt a véleményt kézzel­foghatóan alátámasztja Donald Quarles amerikai hadügyminisz­­terhelyettes boomi megbeszélése Strauss nyugatnémet hadügy­miniszterrel a Nyugat-Németországnak szállítandó amerikai távirányítású lövedékek kérdéséről. Mint a Neue Rhein-Zeitung közli, Bonnban komolyan foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy a nyugatnémet hadsereg egyes alakulatait Hollandia, Dánia, Nor­végia és Belgium területén helyezzék és Eisenhower legutóbbi kongresszusi üzenete szintén kételye­ket támaszt az amerikai politika őszintesége tekintetében. Mint a Krasznaja Zvjezda rámutat: az elnök teljesen figyelmen kívül hagyja azokat a lehetőségeket, amelyek a kölcsönös megértés megteremtése és a nemzetközi együttműködés kifejlesztése alapján adódnak a béke megőrzésére. Emiatt sokan elgondol­kozhatnak az Egyesült Államok külpolitikai irányvonalának jel­legéről, annál is inkább, mer­t ismét kiderült, hogy ez a külpoli­tika a háború előkészítését és kirobbantását célozza. gozására. A bizottság elnöke Rapacki külügyminiszter lesz. A bizottság feladata, hogy elő­készítse Lengyelország részvé­telét a Szovjetunió javasolta értekezleten. Hruscsov találkozása Kekkonennel Leningrádból jelenti a TASZSZ. N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke csütörtökön talál­kozott Urho Kekkonennel, a Finn Köztársaság elnökével, aki nem hivatalos látogatást tesz Leningrádban. Hruscsov és Kekkonen véle­ménycserét folytatott a szovjet —finn kapcsolatokról és a nemzetközi helyzet néhány kérdéséről. A beszélgetésben részt vet­tek Andrej Gromiko és Nyi­kolaj Patolicsev miniszterek is. Mikojan Koppenhágában Koppenhágából jelenti a TASZSZ. Mikojan az Egye­sült Államokból hazatérőben csütörtökön helyi idő szerint hajnali 5 órakor Koppenhá­gába érkezett. Mikojan egy napot tölt a dán fővárosiján, látogatást tesz egy hajógyárban, majd felszólal a dán—szovjet együttműködés fejlesztésén munkálkodó társaság estjén. Mikojan, a Szovjetunió mi­nisztertanácsának első elnök­­helyettese csütörtökön talál­kozott Hansen dán miniszter­­elnökkel. Az NDK kormányküldöttsége M­­I nyilvtén Pekingből jelenti a TASZSZ. A Kínai Népköztársaság kor­mányának meghívására csü­törtökön Grotewohl miniszter­elnök vezetésével Pekingbe ér­kezett a Német Demokratikus Köztársaság kormány­küldött­­sége. A két ország zászlóival díszített pekingi repülőterein a vendégeket Csou En-laj, az Álamtanács elnöke és több más személyiség, valamint a demokratikus pártok és társa­dalmi szervezetek számos kép­viselője fogadta. Az ünnepé­lyes fogadtatás alkalmával Csou En-laj és Grotewohl üd­vözlő beszédet mondott a re­pülőtéren. A lengyel bizottság a német békeszerződés előkészítésére Varsóból jelenti az AFP. Varsóban hivatalosan bejelen­tették, hogy Cyrankiewicz len­gyel miniszterelnök bizottsá­got jelölt ki a Németországgal kötendő békeszerződés koldol­ Egymillió kubai tömegtüntetése a külföldi beavatkozás ellen Ha­vanából jelenti a Reu­ter. A kubaiak csaknem egy­milliós tömege vett részt szerda délután Havanában egy tömegtüntetésen, amelyen támogatásáról biztosította Vrrutia elnököt és Fidel Castrót, a forradalom vezető­jét. A tüntetők felvonulása Havana utcáin több mint két óra hosszat tartott. A menet kubai zászlókat és transzpa­renseket vitt magával, ame­lyeknek feliratai a bűnösök megbüntetését követelték és tiltakoztak a külföldi beavat­kozás ellen. Az elnöki pa­lota elé felvonuló tömeg él­tette Fidel Castrót és forra­dalmi dalokat énekelt. Fidel Castro a tömeg előtt másfél órás beszédet mon­dott. Elutasította az amerikai és a mexikói lapok és poli­tikusok bírálatát a kubai ki­végzésekről. Azt mondotta, hogy az Egyesült Államokban rágalomhadjáratot folytat­nak a kubai forradalom el­len, mert tudják, hogy a ku­bai kormány kilátásba he­lyezte a külföldieknek adott koncessziók felülvizsgálását. Castro, akinek beszédét a hallgatóság ünneplésével többször félbeszakította, ki­jelentette, azért­­követeli min­denki a háborús bűnösök megbüntetését, mert ez a büntetés igazságos. Hozzátet­te, hogy csak azokat végzik le, akik gyilkosságokat követ­tek el. Közölte, hogy kérni fogja az Egyesült Államokat, adja ki a területére menekült háborús bűnösöket. Elmondotta, figyelmeztettek, hogy gondoskodjék jobban személyes védelméről, mert esetleg valaki merényletet kö­vethet el ellene. Kijelentette, hogy továbbra is csak úgy tesz, mint eddig. Ha megölnének, esetleg olyasvalaki kerülne a helyeimre, aki még nálam is radikálisabb — mondotta Castro. Ezután javasolta, hogy­ öccsét, Rault tekintsék a for­radalom második vezetőjének. A hatalmas tömeg felkiáltás­sal adta beleegyezését. A nagygyűlésen Urrutia is felszólalt és bejelentette, hogy kormánya fel akarja mondani a menedékjogi szerződést an­nak megakadályozására, hogy "zsarnokok és diktátorok" me­nedéket találhassanak külföldi nagykövetségeken. Csütörtökön kezdődik a volt Batista-rendszer hívei első csoportjának­­tárgyalása. Hum­­berto Sori Marino kubai föld­művelésügyi miniszter, a had­sereg jogi osztályának egyik tagja közölte, hogy a bíróság elé kerülő első vádlottak egyi­ke egy volt őrnagy, aki beval­lotta, hogy megölte a forradal­mi mozgalom 108 tagját. Az ideiglenes kubai kor­mány szerdán bejelentette, hogy Mamuilo Cienfuego őrna­gyot, Fidel Castro egyik veze­tő parancsnokát nevezték ki a hadsereg vezérkari főnökének. Batista volt kubai elnök po­litikai menedékjogot kért Franciaországtól — közük jól értesült párizsi forrásból.­­ Noha nem valószínű, hogy a francia kormány kedvező vá­laszt ad a kérésre, említett kö­rök hangsúlyozzák, hogy Fran­ciaország a hagyományok alapján kész megvizsgálni a politikai száműzöttek mene­dék­jog­i kérését. Hozzáteszik, hogy Batista egyike volt azon államfőknek, akik elsőknt is­merték el az új francia kor­mányt. Több mint háromszáz kubai tüntető vonult fel szerda dél­után az ENSZ székhelye előtt, hogy kifejezze ragaszkodását Fidel Castro kormányához. Haiti és dominikai kormány­ellenes csoportok csatlakoztak hozzájuk. A tüntetést a hava­­nai tömeggyűléssel egy időben szervezték meg. Argentínában továbbra is feszült a helyzet Buenos Airesből jelenti a TASZSZ. Miközben Frendizi elnök Washingtonban tárgyal, az argentínai szakszervezetek szerda este elhatározták, hogy helyi idő szerint, éjféltől kezd­ve megszüntetik a négy napon át tartott általános sztrájkot. Szerdán ismét megjelentek a buzsoá lapok. A ha Hóra és a Nuestra Pallabra megjelenését azonban a hatóságok még nem engedélyezték. Mint a TASZSZ Buenos Aires-i tudósítója jelenti, a hatóságok »katonai övezetté« nyilvánították a hűtőházak környékét és egyes más város­negyedeket. Ugyanakkor ten­­gerészgyalogság szállta meg a La Plata-i olajfinomító műve­ket. Az ötmillió lakosú Buenos Airesbe újabb és újabb kato­nai egységek érkeznek, köztük lovassági és gyalogsági alaku­latok Entrerios és Corrientes tartományokból. A La Prensa című lap jelen­tése szerint a sztrájk idején csupán a Villa Devoto elneve­zésű fegyintézetbe 250 sztráj­­kolót szállítottak. Az AP jelenti, hogy a sztráj­kolók és a hatóságii szervek összetűzéseknek néhány sebe­sült áldozata van. A sztrájko­lók kövekkel dobáltak meg trolibuszokat és gépkocsikat. A Reuter-iroda jelentése sze­rint vidéki városokban is ösz­szetűzések voltak a sztrájkolók és a katonaság között. A Cor­reo de la Tarde című délutáni lap csütörtökön közölte, hogy a rend fenntartásában mint­egy 105 000 rendőr, illetve ka­tona vesz részt. A Frondizi távollétében az elnöki teendőket ellátó Guido szerda esti sajtóértekezletén kijelentette, hogy a helyzet egyes Buenos Aires-i városré­szek kivételével normálisnak tekinthető. Hozzáfűzte, hogy nem vették fontolóra a rögtön­­bíráskodás kihirdetését. A TASZSZ tudósítója a La Prensa jelentése alapján közli, hogy hivatalos körök szerint "a hatóságok tanulmányozzák a kommunista párt betiltásá­nak lehetőségét". A kérdéssel már január 18-án az elnöki s­a­­lotában Frondizi elutazása előtt tartott értekezleten is foglalkoztak. Mint az AFP jelen­ti, Fron­dizi sz­erda délelőtt csaknem egy órán át tárgyalt Dulles külügyminiszterrel. A tárgya­láson jelen volt Thomas Mann, az amerikai külügyminiszter gazdasági ügyekkel foglalkozó helyettese is. Frandizi elnök az amerikai szenátus és képviselőház sze­dai együttes ülésén mondoi beszédében kiemelte a külföldi tőke argentínai befektetésénél, fontosságát,.

Next