Magyar Nemzet, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-31 / 26. szám
4 Madar Nemzet II 111111II FN1%1 IL1 Mai angol elbeszélőkről, egy érdekes amerikai riportkönyvről és egy új magyar verseskötetről az Európa Könyvkiadó pará** dés kiállításban bocsátotta közre 39 modern angol elbeszélést tartalmazó kötetét. A válogatás (Róna Éva munkája) átfogó képet igyekszik róni korunk angol novellájától, megszületésétől napjainkig. A gyűjteménynek különösen az első része sikerült, a modern novella klasszikusainak bemutatása. (Ha szabad ezt a paradoxont használni.) A második rész, úgy érezzük, ingatagabb, túl sok volt az érdemes anyag — Vás év túl kevés? — s így nem ad világos áttekintést. A század első negyedének irodalmi reprezentánsai közül alig hiányzik valaki. James Joyce, Lawrence, Virginia Woolf, W. S. Maugham, Priestley, Hartley, Coppard, Mansfield művei nélkül az utánuk jövő nemzedék életműve sem., lenne érthető, ők adták az első nagy lendületet az angol novellának. Altípus Huxley, aki — más munkáiban, regényeiben — lépten-nyomon a kultúrafelső tízezreihez szól, az Apácák terítéken című elbeszélésében (Lengyel Balázs fordítása) az irodalmi merevség, a konvenciók ostobasága ellen lázadók küzdelmének alaphangját adja meg. Maugham is, és a legjobbak mind, szidják néha az angolokat, akik egyedül honfitársaiktól tűrik ezt el. Tudják, hogy azok sem gondolják komolyan az egészet, eszük ágában sincs gyökeres változást kívánni. Ez az író-olvasó játék a XX. század dereka felé kezd komolyra fordulni: vannak írók, akik valóban kívánják a változást. Különösen a fiatalok között akadnak ilyenek. Priestley (Addersonnék — egy ínségsújtotta területen — Devecseriné Gutai Erzsébet fordítása) melyre ás, s a munkanélküliségről fest megrázó, szomorú képet. Érdekes bár önkényes párhuzam — két gyermektémájú elbeszélést szembeállítani. Az egyiket Graham Greene írta (Az alagsori szoba — Szobotka Tibor fordítása), a másikat Philip Oakes (A hiba — Kócsvay Margit fordítása). Greene — tisztesség ne essék szólván — enyhén múzeálisnak hat az ifjabb mellett, aki a lélektani bravúrnak máris mestere. (Mindössze 30 éves.) Csehovi ihletés van Katherine Mansfield elbeszélésében. (Egy csésze tea — Szöllösy Klára fordítása.) Ha gazdag az ember és egyszer, szeszélyből, meghatja egy szegény lány sorsa, átmeneti elérzékenyülésében 10 fonttal megváltottnak véli az összes szegényeket. Bates novellája (Julián ezredes — fordította Balabán Péter) két pompásan megrajzolt brit katona arcért villant fel. Apapírízű civilizációnak a hittérítő-szenvedélyű ostorozója D. H. Lawrence, akinek szabad morált hirdető prédikátori merészségétől (és prédikátorhoz nem illő, kinyomtathatatlan kifejezéseitől) Rabelais is elsápadt volna A kötetben közölt novellája (A holmi — Balabán Péter fordítása) egy nyugtalanságra ítélt emberpár nyugalomkeresését mondja el. Hajsza a nyugalomért. C. S. Forester novellája (A túsz — Vermes Magda fordítása) a második világháború borzalmas élményéből meríti témáját. Egy öreg német tábornoknak és feleségének hőstette a lelki nagyság csodálatos példája, 50 év terméséből válogatni igen nehéz munka. A könyv változatos tematikájú, sok író világát öleli fel: műfaji határokat döngető újakat, merész realistákat, lélekrajzolókat. A válogatás tükrözi a szigetország társadalma különböző rétegeinek életét, s nem marad el az angol vidék, Írország, Skócia, Wales bemutatása sem. (Könnyen nélkülöztük volna azonban — egyebek között Daphne du Maurier novelláját. Ám legalább megállapíthattuk: * Rebecca — magyar cimén A Mapderley ház asszonya — írója 1988-ben sem hódította még meg az Olim-Poolt.) Az elbeszéléseket kitűnő műfordítók tolmácsolják, az említetteken kívül Gergely Ágnes, Papp Zoltán, Réz Ádám és Róna Éva. Tamás István Ez a könyveim — Szép új világ — nem ismeretlen az olvasó előtt. Aldous Huxley ilyen című fantasztikus regénye a gondolkodás és mélyebb érzelmek nélküli, szinte géppé formált ember életét mutatja be, sekélyes örömeivel, kábítószerbe fojtott bánatával. Most azonban nem erről a műről lesz szó, hanem egy amerikai házaspár, Helen és Scott Nearing azonos című, érdekes, bátorhangú angolnyelvű riportkönyvéről, amely nemrég látott napvilágot Amerikában. (Copyright, 1958 by Sorad Science Institute, Harborside, Maine). Témája a valóban szép új világ, a Szovjetunió és Kína. A szerzők így fogalmazták meg odautazásuk célját: »Azért mentünk oda, hogy lássuk az embereket és együtt legyünk velük munka közben, a szórakozásnál, és felkeressük őket otthonukban. Azért mentünk, hogy megállapítsuk: min gondolkodnak, mit csinálnak, mit terveznek. Azért mentünk, hogy megállapítsuk: merre haladnak és sikerül-e eszméiket a gyakorlatba átvinni. Azért mentünk, hogy lássuk: előmozdítja-e az új rendszer az általános jólétet ...« A könyv első része a Szovjetunióban tett útjukról számol be sokoldalúan. Foglalkozik a többi közt a szovjet gyermekek boldog életével, azzal az iskolarendszerrel, amelyben a tanulás és a munka összhangja a gyakorlati életre nevel. Kiemeli a főiskolák és egyetemek nagy számát és az óriási könyvtár-hálózatot, ahol rengeteg idegen nyelvű könyvet és folyóiratot is találhat az érdeklődő. Lelkesen emlékezik meg a jólöltözött, vidám, boldog szovjet emberekről, az áruval megrakott üzletekről, a magas életszínvonalról. Külön-külön fejezetet szented Sztálingrád múltjának és jelenének, Baku fekete aranyának, a petróleumnak, és Taskent fehér aranyának, a gyapotnak. A Kínával foglalkozó rész beszámol róla, mennyivel kedvezőbb körülmények között élnek a kínai parasztok, mióta szövetkezetekbe tömörültek. Hangsúlyozza, hogy a 650 milliós kínai nép tagjai egy nagy családnak érzik maguikat. Nagy elismeréssel nyilatkozik a kínai iskolarendszerről és arról a hatalmas tanulni vágyásról, ami a fiatalokat eltölti. A könyv harmadik része összefoglaló: Szocializmus, béke és barátság a címe. Párhuzamot von a két hatalmas szocialista ország között. Elemzi békevágyukat, kifejti, hogy az nem a háborútól való félelmen alapszik, hanem embereinek életmódja követeli meg. A szerzők célja az, hogy sokoldalúan megvilágítsák a szép új világ igazságát, az amerikai olvasó elé tárják e szép új világ igazán boldog lakosainak életét, ahol szolgálatába állítja az ember a gépet, de maga nem válik rabjává, sőt, azoknak köszönheti felszabadult, kiteljesedett életét. (szirmai)* Ifjúkora síheder-élményei ahhoz a nemzedékhez kapcsolják Fodor Andrást, amely épp az elmúlt évtizedben, oly tüneményszerű váratlansággal adott hírt magáról — főleg Juhász Ferenc és Hagy László költészetében. Fodor lenne talán a mesebeli,harmadik fiú«? Tény, hogy nem volt a sors kegyeltje, igaz, már kamaszkorban előkelő folyóiratok közölték a verseit, de éppoly hirtelen megfeledkeztek róla- Hojzssú hallgatás után, 1954-ben jelentkezett újra. A Józan reggel a második, vékonyka kötete, a járványszerűn szaporodó összes versek és gyűjteményes kiadások idején. S mintha ő maga is szerényen beérné azzal, hogy e plebejus indítású költészet hiányzó színeit pótolja; a társaiban föltört gazdag, de amorf költői anyagot rendszerbe foglalva, kiküzdje folytatását. Ám ez csak csalóka látszat, ami alkalmasint magát a költőt is megigézte. Élményvilága tán rokon a másik kettőével, a magatartása azonban gyökeresen különbözik. Juhász és Nagy mindketten romantikusok. Lírájuk egyik legfőbb jellemvonása a kissé múltszázadias, messianisztikus szerepjátszás; igaz, Juhásznál ultramodern jelmezekbe öltözötten. Fodor Andrástól viszont mi sem áll távolabb, mint ez a sóvárgott homály, amelyre a másik kettő a lelkét tette. Tudós költő, sokszor szinte az öncsonkításig. Nem vonzza a váteszség, a mágia, bár emiatt mintha kissé roszszul érezné magát. Babits szavaival élve: a takart seb költője, nem a festett vérzésé. Kisebb formátumú művész társainál, de egy-egy árulkodó sorából kiolvashatjuk, hogy nem képzelete, csak az ambíciója szerényebb. Viszolyog a titánkodástól. Tudja, hogy költői hivatása alkat és sors kényszere; szerep tan ez is, de az igazabbak, a hitelesebbek közül való; a belátás szüli s egy tiszta, póztalan jellem szentesíti szabályait. Még emlékeiből, nosztalgiáiból is lélekedző programot csihol ki, mint egyik szép versében, a Méret dombokban, szülőfaluja szelíd lankáira emlékezve: Miattatok kell szelídség jármán vonszolni gyötrő terhét a szépnek, s befele kínzó vad fegyelemmel keresnem azt, amit ismertem egyszer: a boldogító kerek-egészet. Szintézis az életben s költészetben: erre törekszik konok elszántsággal. Hajlamo s célja egyaránt a gondolati líra felé húzza, de nem Vörösmarty lázas vívódásaira, mint inkább Csokonai szelíd sóvárgására emlékeztetőn. Ez azért is örvendetes, mert a filozófhajlam s műveltség eléggé hiányzik a fiatal lírikusokból. Különös azonban, hogy egyelőre visszariad a merészebb építkezésektől. Költészete —kivált e kötet második része — keményre edzett, változatos, de épp gondolati szempontból szűktávlatú. Néhány kivételtől (Ének József Attiláról, Éhség, Idegenség bánata, Feláldozás) eltekintve, gondolati versei regisztratív jellegűek, briliáns formakészségre valló földolgozásban, ám sokszor csak egyszerű erkölcsi maximákban, aranymondásokban csengve ki. Pedig tehetségéből — mint ezt az azóta írt angliai ciklusa is kinyítja — sokkal többre futja. Alighanem az 56-os év szelleme, a revizionista téveszmék okolhatók ezért az öncsonkító tartózkodásért, amelyek az ő költészetére is kihatottak. A művelt, gondolkodó költő, ki szíve szerint a hajdani kisemmizettekhez, a nekik s immár velük készülő rendhez húz, mintha a saját vágyairól álmodna lidércképet a Nem tudsz te ragyogni című versében, amely nemzedéke eszmei vívódásának kínzón szép és tanulságos költői dokumentuma: „De, jaj, nem tudsz te ragyogni — kristályszívvel a télre — vágyódsz csak nyomorult és a forró — gyötrelmek melegébe.« Kötete a tanúság, hogy Fodorban ott a sejtés s az óhaj: a jövő nem a forró gyötrelmek s a fagyarcú határ végleteit tartogatja. Ne féljen a ••tiszta jelek szigorától*, hisz ő is ezt keresi, vállalva a természetihez illő ••hősi szolgasáságot*, amelyről, József Attila ürügyén maga is beszél: a hajdani eltiportak igazát. A Józan reggel rideg pompája* bél így tehet a delelő forró verőfénye. B. Nagy László ....... OnmDit, MS9. Január 1. KÉPZŐMŰVÉSZEINK KÉSZÜLŐDÉSE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ÜNNEPÉRE A konzultációs bizottság munkájáról Képzőművészeink nagyszabású alkotásokkal, történelmi kompozíciókkal, a kort megelevenítő művekkel készülnek a Tanácsköztársaság 40. évfordulóján, márciusban nyíló műcsarnoki kiállításra. Festők, szobrászok, grafikusok, gobelin-szövők, iparművészek hónapok óta foglalkoznak 1919 nagy történelmi témájának megjelenítésével. Elkészültek a vázlatok, kisebb vagy nagyobb méretben, érlelődnek a művek, és sok helyen már a befejezés felé halad a munka. Képzőművészetünk ismét nagy erőpróba előtt áll. Ebben van segítségére a Képzőművészek Szövetségének konzultációs bizottsága, amely hatvan tagból alakította meg csoportjait. A képzőművészekből, művészeti írókból álló csoportok felkeresik mindazokat a művészeket, akik ilyen irányú kérésükkel a szövetséghez fordultak. Január 15-e óta van folyamatban a konzultációs csoportok működése. Erdős Géza Munkácsy-díjas festőművésztől, a konzultációs bizottság elnökétől kérdeztük meg, milyen tapasztalatokról számoltak be a műtermekben járt konzultációs csoportok. Mindössze három hét áll rendelkezésünkre, hogy elvégezzük ezt a szép feladatot, amelynek ötletét a művészek vetették fel. Sok műteremben tettek látogatást már a konzultációs bizottságok, és a jegyzőkönyvek igen kedvező benyomásokat rögzítenek le. A legtöbb műteremben biztatónak találták a terveket és a folyamatban levő munkát. Látogatásuk során gyakorlati tanácsokat adtak, megbeszélték a művészekkel a vázlatok további fejlesztésére vonatkozó részleteket, őszintén feltárták észrevételeiket. Előfordult, hogy a bizottság olyan művet javasolt beküldésre, amelynek kiállítására a művész nem is gondolt. Egyik festőnk műtermében érdekes művészi dokumentumokkal találkoztak, 1919-ben készült vázlatokkal, és a többi között egy Derkovits Gyulát ábrázoló rajzzal. A bizottság hatáskörébe tartozik az is, hogy javaslatot tegyen alkotói előlegek folyósítására. Ez is fontos kérdés, de a bizottság működésének igazi jelentőségét abban látom, hogy mindenki megkapja a segítséget, a támogatást, aki ennek szükségét érzi és igényli. És tudjuk, a művészi munkára milyen ösztönző hatással lehet a baráti megjegyzés, a jóindulatú bírálat, különösen akkor, ha elismert nagymúltú művészektől kapjuk. A jóindulatban és a baráti segítőkészségben pedig nincs hiány. Idős mesterünk, Burghardt Rezső és a nagy elfoglaltságú Domanovszkey Endre éppoly lelkesedéssel vesznek részt ebben a társadalmi munkában, mint Konecsni György, Kántor Andor, Kerényi Jenő, Tarr István és velük együtt még sokan mások. A bizottság önfeláldozó munkájának, reméljük, meglesznek az eredményei, a művészek a nagy gyakorlatú mesterek baráti tanácsait hasznosítják majd alkotásaik végső megfogalmazásában. Az ének bátor, tiszta hangra száll... Emlékest Hriszto Botev születésének 110. évfordulóján A bolgárok nemzeti hősének, Hriszto Botev forradalmár-költő születésének 110. évfordulóján emlékestet rendezett a Kulturális Kapcsolatok Intézete. Hriszto Botev a bolgárok Petőfije. Ugyanazért és ugyanúgy halt meg, mint a mi forradalmár költőnk. Petőfi Botev születésének évében, 1849-ben halt hősi halált. Botev 27 év múlva, amikor 200 emigráns társával elindult Romániából, hogy felszabadítsa népét a félezeréves török uralom alól. Vékonyka kötet maradt utána: mindössze 25 vers, néhány politikai írás, cikk és levél. De minden sora halhatatlan. Szavai ismerősen zengenek: a forradalomnak csak egyféle hangja van. Természetes, tiszta, és szabadon szárnyaló. Erőteljes és mindent áttörő. A bensőséges, jól összeválogatott műsor méltón idézte Botevet. Az előadóművészek közül elsősorban Bodor Tiborról kell megemlékeznünk, aki szatirikus tehetségét is megcsillogtatta »Az írók és újságírók kötelességeiről* szóló szatíra előadásával. Az ••Első szerelmemhez* című dalt pedig erőteljes drámaisággal mondotta el. A fiatal Egressy István eszköztelen egyszerűséggel adta elő Botev Hitvallását A ••Búcsú* című, mélyen megindító költeményt Jancsó Adrienné mondotta el, a vers gondolatgazdagságát, érzelmi színeit hűen tolmácsolta. A művészi est hangulatába jól illeszkedett Török Erzsi, aki bolgár népdalokat és balladákat énekelt, valamint Kocsis Albert hegedűművész, aki Vladigorov és Cserkin zeneműveit szólaltatta meg. (Tóth) Gosztonyi János orgonaestje Hosszabb szünet után ismét a Zeneakadémia orgonájához ült Gosztonyi János, aki hét évvel ezelőtt, mint Pécsi Sebestyén kiváló tanítványa, feltűnést keltő bemutatkozásával hívta magára a figyelmet. Igen tekintélyes, nehéz orgonaművekből összeállított műsort játszott végig, bizonyítva, hogy ambíciója a régi, technikai felkészültsége pedig biztos alapot ad számára, hogy egyéni elképzeléseit új ártólendüléssel valósítsa meg. Ami Gosztonyi argon a játékában leginkább megragad, az a természetes, jósodró, majdnem azt mondhatnánk, gátlástalan hévvel kibontakozó muzsikálás. Néha talán túlságosan is elviszi a temperamentuma, esetleg a stílus vagy a hagyományok ellenére is; ha azonban nem vagyunk szőrszálhasogatók, s hagyjuk, hogy felfelszárnyaló, vagy dúsan áradó zeneiségének hatása alá kerüljünk: megfeledkezünk aszabály** formákról*, és csak a zene elemi erejének sodrában vitetjük magunkat. így volt Bach nagy C-dúr Toccata, adagio és tuga-jában, vagy Liszt Ad nos, ad salutarem undam című romantikus kompozíció-építményében, vagy akár César Franck szabadon előadott Piéce héroique-jában is — s ugyanígy említhetjük Jemnitz Sándor, Opus-számot viselő Passacaglia-ját, Reget hatalmas d-mail Fantáziáját s Widtor virtuóz Toccatatát — mint amelyekben stílustól függetlenül, a megszólaltató orgonaművész sajátos tehetsége érvényesült. Az érdekes koncerten Kapácsó Mária dalokkal működött közre. Különösen sikerült a Kodály-poéma előadása; Dalikó Aladár finom zomgorakíséretét is itt dicsérjük meg. .. . „A Tündérlaki lányok" az Állami Faluszínházban Helyes, hogy a Déryné Állami Faluszínház előadta most ••A Tündérlaki lányok«-at, ezt a kitűnő szerkezetű Heltai Jenőszínművet, amely (a polgári történet és szemlélet keretében) csípős, sőt éles kritikát mond a kor — a század eleje — uralkodó erkölcseiről. Városi közönség előtt még jobban hatna ugyan, s bizonyos rövidítések — különösen a második felvonást érintő dramaturgiai »leporolás«-ok — csak hasznára lettek volna a darabnak, ám az író kiállása a pénzügyi viszonylatoktól független, szép és tiszta szerelem mellett, ma is rokonszenvessé teszik, mégpedig széles rétegeik számára .A Tündérlaki lányok*-at. Kalmár Tibor rendezőnek érdeme, hogy a rendelkezésre álló kis színpadon, Rajkai György egyszerűségükben és mozgékonyságukban is igen kifejező díszletei között ötletesen mozgatja a szereplőket, kihasználja a színpadtér minden kockáját. Helyes az is, hogy — egyes régi rendezőkkel szemben, akik a Báróra irányították a reflektorfényt — ő a Tündérlaki-család tagjait hozza premier plan-ba. (Nem ő tehet róla, hogy Boriska és Sárika kitűnő alakítói háttérbe szorítják a többi Tündérlakiakat, köztük a Mária remek szerepének vérszegény intepretálóját.) Szóval sok helyes dolog fűződik a rendezőhöz, ám a szmmü légkörét mégsem érti igazán és nem egy, s cselekményhez, * jellemekhez, * darab egész jellegéhez nem tartozó játékot ír elő (vagy engedélyez) a színészeknek. pázmán költő kissé shacsérptes maszkja és édeskés hangvétele — amellyel megmásítja ennek az enyhe iróniával, sőt öniróniával ábrázolt kedves, naiv fiúnak az alakját — a rendező hibája is Említettük már Boriska és Sárika kitűnő megszemélyesítését Az előbbi Kassai Ilona teljesítménye, aki szinte külsőségek nélkül, nagyon szép, nagyon intelligens szövegmondásával ábrázolja a „tisztességtelen* Tündérlaki - lányt, aki többet ér, mint a tisztességesek. Sárikát Bege Margit alakítja s alakítása újabb szép eredménye egy fejlődő színészi munkának. Ahogy a második felvonás második felében ott áll az ablaknál, arcáról szavak nélkül is le lehet olvasni, mi történik a színpad másik részén. A Tündérlakicsalád többi tagjai kevesebbet nyújtottak. A Báró szerepében jó volt — különösen a harmadik felvonásban — Tassy Béla. Reményi Sándor Petrenczey torna tanárjának voltak jelenetei, amikor erősen megközelítette azt az utálatosan pedáns, álszent figurát, akit Heltai megrajzolt. Mezei Lajos, akit tehetséges színésznek ismerünk, Pázmán szerepében nem tudta megformálni azt a fiatalembert, akibe Boriska is, Sárika is szerelmesek. Keresi, kutatja a figurát, pedig csak a szöveg mondataiba kellene kapaszkodnia, amelyek sokoldalúan, de félreérthetetlenül mutatják meg annak a századeleji poéta-hírlapírónak az egyéniségét, aki őszinte, szent lángolással ír verset a szomorú szeretemről és még őszintébb örömmel veszi fel könynyék között született rímeiért ez ötven kerékét.,, A CL LÁNCOMÉ PARIS illatszer és kozmetikai különlegességek megérkeztek! Korlátozott mennyiségben csak az alanti boltok árusítják: BELVÁROSI ILLATSZERBOLT V. , Petőfi Sándor utca 11. LEVENDULA ILLATSZERBOLT V, Váci utca & OPERA IllATSZERBOLT VI. , Népköztársaság útja 43