Magyar Nemzet, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-07 / 5. szám
Szerda, 1959. január * _________________________________Magyar Nemzet______________________________________* ANGLIAI KÉPESLAP MILYEN IS AZ A VÍKEND? A tizennégy napból egyet Brightonban töltöttem. Véletlen szerencse, alkalmi autó juttatott hozzá. Nemcsak a látvány szépsége vonzott, bár a tengerpart és a szállósor csodálatos látvány. De ennél jobb okom is volt odamenni. Nagy riport ígérkezett. Még a harmincas évek derekán, angol tanulásom legelején egy diákszervezeten keresztül leveleztem egy brightoni kislánnyal. A háború félbeszakította, egész pontosan befejezte a levelezést. De még tizenöt év távlatából is emlékezetemben volt a címe: 32, St. John’s Road, Brighton, Sussex. A pompás úton nem egészen két óra alatt megtettük a nyolcvan mérföldes (majdnem 130 kilométer) utat, a St. John’s Roadot is megleltük tíz perc alatt, csak azért tartott addig is, mert az angol nyelv Brightonban beszélt formája nemeseik a Nagykőrösön tanulttól különbözik, de a londonitól is, amelyhez addig már hozzászoktam, így azután a szíves útbaigazítás ellenére, egész pontosan, amiatt — jó pár, percig keringtünk a St. John’s Road körül. Végül is rábukkantunk. A 32-es számot azonban több órai szorgos keresés után sem találtam meg. Vagy rosszul emlékeztem a címre, vagy lebombázták a házat, vagy gonosz manók elvarázsolták. De ezzel még nem adtam fel a kutatást. Megsértve az angol viselkedés minden százszor szent szabályát, vasárnap délben sorba telefonáltam — igaz, hogy sűrű bocsánatkérések és magyarázkodások közepette — a brightoni telefonkönyvben szereplő valamennyi Jervis nevű családot. Kifaggattam őket lányaik, unokahúgaik, unokáik, nőnemű névrokonaik keresztnevéről — ámde egyik sem tudott Margaret Jervisről. Ez a riport bizony füstbe ment. Nagy bánatosan kiültem a tengerpartra. Oda, ahol hosszú sorokban álltak a feltételezhetőleg Londonból jött autók. Bennük angol családok ültek, ki gyerekkel, ki kutyával. Újságot olvastak, beszélgettek, pipáztak. Azután elővették az élelmiszeres dobozt és lünchöztek, megebédeltek. Azután szunyókáltak, újságot olvastak, beszélgettek, pipáztak. Elővettél a termoszt, megteáztak. Újságot olvastak, beszélgettek, pipáztak. Azután, csaknem ugyanabban a pillanatban megmozdult az egész kocsisor, s megindultak haza. London felé. Becsületszavamra, közben még az autó ablakát sem eresztették le. Otthon bizonyára elégedetten morfondíroztak azon, hogy milyen jól telt a víkend, milyen szép Brighton és milyen jó a tengeri levegő. KÉT KLUB Két ízben is bejutottam klubba londoni tartózkodásom alatt. Az egyik Garrick-nek, a híres színésznek nevét viseli. Vagy két és félszáz esztendővel ezelőtt létesült, amikor a színészek legjavát kezdtékbefogadni" a “jótársaságba". Ebben a klubban jöttek össze a legnépszerűbb színészek és a legleereszkedőbb arisztokraták. Tagjai — alig nyolcvanak—, ma is az írók, művészek, színészek legfelkapottabb, legjobban kereső rétegéből kerülnek ki. A látogatót tekintélyes külsejű, frakkos, cilinderes portás bocsátja be, már persze csak akkor, ha a vendéglátó klubtag előre jelezte érkezését. Előzetes bejelentés nélkül nehezebb bejutni egy jobb londoni klubba, mint egy elfoglalt budapesti minisztériumi főosztályvezetőhöz. Sötét folyosón, jól kivilágított hatalmas hallba vezet a portás. Embermagasságig faburkolat borítja, azon felül képek mindenütt. A legtöbb színes metszet, híres szerepeikben ábrázolják a híres angol színészeket. Sok tájképet is láttam, két Turner kép volt közöttük. Egy a művészettörténetekből ismert festmény is lóg itt: Ira Aldridge néger színész Othello szerepében. De a képeket annyira összezsúfolták, hogy jóformán lehetetlen megnézni egyet-egyet. S nem is nagyon ildomos nézelődni, nehogy megzavarja az ember a klubtagokat, akik — nyolc— tíz idősebb úriember —, hatalmas karosszékekben, szivarozva, egy-egy pohár itallal a kezükben üldögélnek a hallban. Ketten beszélgetnek, a többi ül, pöfékel és kortyint. Mi a könyvtárba vonultunk. Hatalmas terem, egyik falán könyvespolcok, megrakva a British Encyclopedia, a Who is who, lexikonok köteteivel. Néhány íróasztal. Mély, igen kényelmes karosszékek. A fő berendezési tárgy azonban a hatalmas kandalló, amely uralja a termet. Ez volt egyébként az egyetlen, amelyben fát láttam égni, mert bár a kandalló még változatlanul minden angol lakás díszei villany- vagy gázkályhát állítanak bele, azzal fűtenek. (A központi fűtéses lakások száma elenyésző Londonban.) A Garrick Clubban azonban vígan pattogott a fa. Ez volt az egyetlen jól fűtött helyiség, amelyben a két hét alatt tartózkodni volt szerencsém. A másfél-két óra alatt, amíg a könyvtárban beszélgettünk, mindössze kétszer zavartak meg. Egyszer fehérkabátos pincér hozta az italokat, másszor pedig két úriember dugta be a fejét, de mikor meglátták kis társaságunkat, gyorsan visszahúzódtak. Alighanem ők is a hallban telepedtek le. Ott, ahol távozásunkkor ugyanígy ült nyolc—tíz idősebb úriember, mint érkezésünkkor, szivaroztak, kortyolgatták italukat, ketten még beszélgettek is. Igaz, hogy nagyon halkan. Annál kevésbé volt halk a másik klub, amelyben jártam, az Embassy. Nem csoda, hiszen két jazz-zenekar is váltogatta egymást, s egyik lármásabb hangszerekkel rendelkezett, mint a másik. Műsor is volt, benne strip-tease. A londoni alighanem a világ legszemérmesebb vetkőző revüje, a rossz nyelvek szerint Hamburgban, Münchenben, de még Bécsben is ott kezdik a vetkőzést, ahol Londonban abbahagyták. A hely szemérmességéről szerzett benyomásomat csak az rontotta, hogy a terem egyharmada fölé nyúló balkonon kis asztalok mellett vagy húsz—huszonöt fiatal, csinos lány ült, akik közül a főpincér időnként levezetett egyetegyet az újonnan érkezett vendégekhez. Egyszer az italt hozta előbb, és azután a lányt, máskor fordítva csinálta., A társaságunkban levő egyik angol újságíró azt állította, hogy még hátrább szobák is vannak, ahol a klubtagok pihenhetnek egyet. Pedig hát az Embassy is “Club", zártkörű intézmény, csak tagok látogathatják. »De nem válogatósak, bárkit felvesznek** — mesélték nekem. Ezen a “bárkin" elgondolkoztam, mikor láttam, hogy házigazdám két üveg pezsgőért az átlagos angliai heti kereset másfélszeresét fizette ki. EGY FONT Hazatérésem után az egyik ismerősöm azt kérdezte, mit láttam olyat Angliában, amit nem hittem volna, hogy látni fogok. Válaszomat nem írhatom ide, mert amit még elég világosban a Hyde-parkban láttam, nem bírja a nyomdafestéket. De félretéve a tréfát , valóban nem hittem, hogy Angliában olyan mérvű a prostitúció, mint amilyen. Egy angol ismerősöm, akitől ennek magyarázatát kértem, ezt a választ adta: “Az angol férfi hagyományosan félszeg az ismeretségi köréhez tartozó nőkkel szemben, ezért van szükség a sok prostituáltra." De ez a válasz még azt sem magyarázza meg, hogy miért vadásznak a Piccadillyn lépten nyomon nők az arra járó férfiakra, s még kevésbé azt, hogy más sarkokon miért várakoznak viszont férfiak — ugyancsak férfiak- ra. A prostitúció és a homoszexualitás a televíziótól a parlamentig minden fórumot foglalkoztat Angliában. Le kell küzdeni, de hogyan? .A prostitúció ugyan elvileg tilos.De míg Angliában tartózkodtam, a nyugdíjügyi minisztérium felszólítására a cardiffi bíróság huszonhárom font hátralék és egy font pénzbírság megfizetésére ítélte a huszonöt éves Eirly Roberts utcalányt, mertmint önmaga által foglalkoztatott személy" (self employed person) elmulasztotta fizetni az öregségi biztosítási járulékot. Az ítéletet kimondó Guy Sixsmith értésére adta a lánynak, hogy “ő is éppúgy tartozik engedelmeskedni a törvényeknek, mint bárki más**. Révész József Színes olasz film Széles változatban is Bemutató Budapesten, január 8-án Mosógép:_________ padlókefélő/_____ előfizetéses menü Nézzük meg egyszer, mi valósult meg a dolgozó nők vágyaiból, milyen segítséget kaptak házimunkájuk megkönnyítésére, hogyan alakult életük az utolsó évben? Mernét mindenki ismeri a Budafoki Zománcgyárban, ahol több mint két évtizede dolgozik; férje ugyanitt a zománcműhely művezetője. Az albertfalvi új lakótelep egyik csinos lakásában beszélgetünk a kedves mosolyú, derűs aszszonnyal. A beszélgetésihez ketten is asszisztálnak: Greskovics papa, Merlné édesapja és nyúlánk gimnazistalánya, Gitta. Ahogy körülnézünk a mintaszerű rendben tartott kedves kis lakásban, nem nehéz észrevenni, hogy az utolsó év a háziasszony mennyi régi vágyát váltotta valóra. A papa kis szobájában hétlámpás, lemezjátszós rádió, új szerzemény, karácsony előtt vásárolták, 3800 forintért. Greskovics bácsi ötven esztendeig építette a házakat, húzta a falakat. Most naphosszat üldögél a rádió mellett, élvezi szép otthonát, nyugdíját, a megérdemelt pihenést. A fehércsempés fürdőszobában kapott helyet a mosógép. Mióta megvan, játék a mosás, különösen, ha a csavarásnál a férj is “közreműködik". Porszívógép, padlókefélő, önkiszolgáló bolt — Az év első felében megvesszük a porszívógépet, utána a padlókefélő következik — tervezget a háziasszony. — S milyen öröm volt valamenynyiünk számára a szomszédban megnyílt önkiszolgáló bolt, s az új zöldség-gyümölcsüzlet is segíti a környék aszszonyainak munkáját. A mi kedvünkért nyílott meg az új étterem is, ahol hat napra 32 forintért rendelhetjük meg az előfizetéses menüt. Kiadós, jó ebédet adnak ezért a kis pénzért — higgye el, itthon többe kerül... Boldog, elégedett család lakik a Meri-lakásban. Egyre gyarapodik a kis otthon, megvalósulnak a kívánságok. Ugyan, mit szeretnének még? — Azt, hogy erőben, egészségben minél tovább dolgozhassunk — hangzik a háziasszony válasza. A másik asszonyt, akit megkérdeztünk, Vidor Miklósaiénak hívják és a Magyar Nemzeti Bank devizaosztályán dolgozik. Fővárosi tanácstag, a Nőtanács háztartási bizottságának tagja, sokat vállal a közösségért. A be nem teljesült vágyak listája — Sok minden megvalósult, amivel könnyebb lett a háziasszonyok élete. Rövidebb a kívánságlista a réginél, de még mindig akad rajta megoldandó feladat. A dolgozó anyák egyik legégetőbb problémája a területi bölcsődék és napközik szaporítása, a Nőtanács ezt az ügyet napirenden tartja és siettetni szeretné megoldását — mondja Vidorné. — Ez a legfontosabb kérdés. A többi nem ilyen jelentős, de mégis beszélni kell róla. Nemrégiben Párizsban jártam, ahol félkész és kész főzelékek, húsok várják a francia háziasszonyokat az üzletekben. Változatosabb és több ilyen ételt szeretnénk mi is kapni az ipartól és az eddiginél lényegesen több mélyhűtött főzeléket, gyümölcsöt. Tartsanak a konzervgyárak ételbemutatókat, főzési tanácsadást a nagyobb üzemekben, intézményekben, ismertessék meg jobban a háziasszonyokkal a munkájukat megkönnyítő konzerveket. Nagyon örülünk a hírnek, hogy rövidesen nálunk is forgalomba kerül a gyűrhetetlenített textilanyag. Külföldön találkoztam vele: méterszám árusítják a gyűrhetetlenített anyagból készült plisszírozott és berakott szövetet, a íz:---",való derékszalaggal együ" Ezt bárki össze tudja varrni, varrónőre sincs külön kiadása. Szeretnénk mielőbb találkozni vele az Üzletekben . •, Pótnagymama-szolgálat Megtudtuk azt is, mennyire várják a dolgozó nők a pótnagymama-szolgálat bevezetését. Nyugdíjas pedagógusokból és “gyakorló" nagymamákból most szervezi a Nőtanács ezt a már előre népszerű szolgálatot, amely lehetővé teszi a kisgyermekes anya számára is, hogy néha színházba vagy koncertre mehessen. Egy-két nappal előbb előjegyezteti, melyik napra van szüksége **pótnagymamára" és a jelzett időpontban nyugodtan elmehet, mert a kicsinyekre gondos szemek ügyelnek. a lámáitok Úrijain vágyai Szabálytalan mese a ködből fogant szállodáról Egyszer volt, hol nem volt" — így kezdődik a szabályos mese, a miénk meg úgy, hogy sosem volt, de most már van Seholsincs ország közepén egy ködből fogant Tranzit szálloda. Seholsincs ország, mert területenkívüliséget érez és ködből fogant, hiszen kizárólag a köd miatt építették, hogy a kedvezőtlen idő esetén Ferihegyen veszteglő repülőgépek utasainak átmeneti szállást biztosítsanak. Kellemes kényszerpihenő A szálloda tavaly júliusban öt, szegényesen berendezett szobával nyitotta meg kapuit. Ma már harmincnyolc szobát üzemeltet, igaz, hogy javarészt kölcsönbútorokkal, mert az eredetileg ideszántak — a magyar ipar darabonként méretre tervezett remekművei — még nem készültek el. — Oda nádfonatú olvasószék kerül... amoda herendi hangulatlámpa, Viktória-mintás, pisztráng színű selyemernyővel — magyarázza a riportert körülvezető Kardos Magda üzletvezetőhelyettes. — Minthogy vendégeink zöme magyar vízummal nem rendelkezvén, ki sem léphet a szálloda területéről, szeretnénk kényszerpihenőjüket minél kellemesebbé és szórakoztatóbbá tenni. Fényűzően berendezett társalgók fogadják őket, televízióval, rádióval és újságokkal. Harmincnyolc darab kisméretű nyomógombos világvevő-készüléket is kaptunk, ezekből minden szobába jutott egy-egy, hogy a kollektív szórakozástól esetleg idegenkedőknek se kelljen unatkozniuk. Hamarosan több nyelvű könyvtárunk is megnyílik, ahol kedvükre válogathatnak a külföldiek. A zöld márvánnyal borított, tükörablakos hallban vámmentes üzletet rendezett be októberben a Monimpex. Mellette bárpultos tranzitbüfé és miniatűr gyerekszoba, ahol az átutazók kicsinyeiket tisztába tehetik, mérhetik, füröszthetik. A bejáratnál húsoslevelű pálmák, a falakon márkás festmények, a padlón süppedő keleti szőnyegek... — Vonzó és gyönyörű — mondja G. I. Wisse, a KLM budapesti képviselője. — Káprázatos! — dupláz rá Holger Kastberg, a SAS svéd igazgatója. Mindkét repülőtársaság tavasszal indítja új lökhajtásos gépeit a ferihegyi repülőtérre. Ezeket a járatokat már teljes pompájában várja majd a Tranzit-szálloda, hogy új Bakerekkel bővítse a magyar vendégszeretet világhírét. Tranzit-angyal Egyelőre ugyanis csak a külföldiek elégedettek, mi — mint házigazdák — találunk még hibát eleget. Hogy csak a leggorombábbat említsük: van portásfülke, de nincs portás... Pedig a ködös decemberben sokszor volt telt ház, elkelt volna segítség az üzletvezetőnek. Átmenetileg a “Tranzit-angyal", a földi stewardess helyettesíti a portást. (Megfejthetetlen rejtély, hogy miért “angyal", mikor nem neki, hanem repülőtársának, a légi stewardessnek vannak gépszárnyai. A becenév azonban immár nemzetközileg elismert, minden nyelvre átültetett fogalom.) — Mi a földi stewardess feladata? — kérdezzük az angyal-szakma jelenlevő képviselőjét, Wint Rezsőnét — Afféle háziasszonyi tisztünk van — mondja —, mi fogadjuk az érkező repülőgép utasait, gondoskodunk számukra frissítőkről, olvasnivalókról, ha hosszabb időt töltenek átutazóban Ferihegyen és felvilágosítással, segítséggel szolgálunk. A Tranzit-büfében a herendi eszpresszógépnek és a magyar feketekávénak, a vámmentes boltban pedig a fütyülős parnoknak, a tokaji aszúnak és a népi hímzésnek van a legnagyobb sikere. Tizenhárom ország valutájával lehet fizetni és az átszámítási kulcsot kis táblázatokon a vevő személyesen is ellenőrizheti. Wonderful és wundervoll A vendégek ellátási költségeit általában a repülőtársaságok fedezik, hogy a köd okozta késedelemért minél kisebb anyagi kár érje az utasokat. Sokan így is idegesek, türelmetlenek. Wilhelm Brückner, a DEFA filmdramaturgja, épp a repülőgép feltalálóját káromolja, mert máris huszonnégy órával késte le a “Csillagok" című német—bolgár koprodukció® film szófiai bemutatóját. A delegáció többi tagja kedélyesebben fogja fel az esetet, kártyát kértek a pincértől és most békésen játsszák az ó-német skat-ot az egyik sarokasztalnál. Közben itt is, ott is feltűnik Annamarie Knacke, a szőke berlini stewardess. Szinte megsokszorozza önmagát, mint Figaro a színpadon: cigarettát hoz, bonbont kínál... időjárásjelentést ad, kényeztet és vigasztal... Mert — úgy mondja — a jó légikisasszony a földön sem hagyja cserben védenceit. A szállodában — ahová a vendégek a szó szoros értelmében “szállnak", ködpárti is akad, aki diákos kedvvel élvezi a pihenést. Például a New York-i Edgar Yoongsoon, akitől mást nem is hallani, mint azt. — Very interesting! Nagyon érdekes. — Mi érdekes? — kérdezzük. — Az, hogy maguk tulajdonképpen nem is nyomorognak — feleli és billent hozzá egyet a szemén, mint aki fél, hogy kinevetik. Ő vízumos vendég, két hete él Budapesten és a vámolás után foglalt saját költségére szobát a szállodában, míg az amszterdami gép elindulhat Csak úgy lobog a lelkesedéstől amikor az emberekről, az árvévőségről, a kereseti lehetőségekről beszél: — Very interesting... sose hittem volna, wonderful... — Wundervoll! — mondja az osztrák Grete Müller is, de ő a szállodára érti, a repülőtérre nyíló, fürdőszobával, rádióval, telefonnal felszerelt fényűző lakosztályokra. — Ja, ja... bólint rá Otto Voss — a DMSAA gép parancsnoka, aki pilóta lévén, ugyancsak birtokosa a magyar vízumnak, épp ebédidőre tért vissza a margitszigeti kirándulásról és jóízűen falatozza a paprikáscsirkét. — Sehol sem főznek olyan ízesen, mint Magyarországon — állítja meggyőződéssel. Mire a borospalackokat bontják, teljesen feloldódik a hangulat. Még Wilhelm Brückner is mosolyogva koccintja pehanát a ködre, amely (sic transit tempus" — a Tranzitban) mégis kedves perceket szerez. Tán azóta is ott isznak-esznek, ha csak — köd előttük, köd utánuk — fel nem szállt velük a repülőgép. Kun Erzsébet Előadássorozatot rendez a budapesti népfrontbizottság A Hazafias Népfront budapesti bizottsága nyolc előadásból álló sorozatot rendez a bizottság tagjai, társadalmi munkásai, a népfront barátai részére. Az előadásokat kéthetenként tartják. Az első előadáson, január 9-én, délután 4 órakor az Újvárosháza közgyűlési termében Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára A népfrontpolitika Magyarországon napjainkban címmel tart előadást. A további előadásokban a hároméves tervről, a munkásparaszt szövetség elvi és gyakorlati kérdéseiről, a város és a falu kapcsolatáról, a népfrontbizottságok kulturális feladatairól, a hazafiság és a nemzetköziség kérdéséről, a társadalomnak az ifjúságért való felelősségéről, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságról, a tanácsok szerepéről a népi demokratikus rendszerben lesz szó. Az előadásokat a politikai és a társadalmi élet ismert személyiségei tartják. Az előadásokat vita követi. Családi „munkaerőgazdálkodás” A tapasztalt dolgozó háziaszszonynak néhány tanácsa is van a fiatalabbak számára. — Az asszonyok tervszerű pénz- és “munkaerőgazdálkodással" sokat könnyíthetnek magukon! A család minden tagját be kell vonni a pénzügyi tervezésbe és a háziteendőkbe egyaránt. Gyakran halljuk azt is, hogy a férj szóváteszi: tanulásiban, művelődésben lemarad mellette a felesége. Az ilyen férj saját magáról állít ki rossz bizonyítványt: ha kivette volna részét a házimunkából, több ideje lett volna feleségének a fejlődésre. Még néhány apróságról esik szó, amelyek ugyancsak segítenék a dolgozó háziasszonyok munkáját. Ilyen például a kölcsönzött háztartási gépeknek a kijelölt időre való házhoz szállítása, az átlátszó műanyagból készült sárcipő, a háztartási mérleget pótló mércekancsó, a használat után eldobható papírzsebkendő, papírpelenka. Nem nagy dolgok, de mégis sokat jelentenek, s megvalósításuk nem ütközik különösebb nehézségbe. Két asszonnyal beszélgettünk beteljesült és teljesületlen vágyaikról. Bizonyára mindkét rubrikába még sok mindent lehetne bejegyezni. Szívesen vennénk, ha olvasóink hozzászólásaikkal egészítenék ki 32 itt elmondottakat Fehér Rózsa