Magyar Nemzet, 1959. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-21 / 44. szám

Szombat, 1959. február 21.. NAPLÓ Február in A­­Szovjet könyv ünnepét-t február 22-én, vasárnap este Waldapfel József akadémikus, az MSZBT kulturális bizott­ságának elnöke nyitja meg az Irodalmrti Színpad Majakov­szkij műsora előtt. Dimitrij Sosztakovics mű­veiből rendez szerzői estet március 4-én, szerda este az Országos Filharmónia a Sem­melweis utcai kamaraterem­ben. A Szovjet Könyvkiállítást február 25-én, szerda délben 12 órakor J. I. Gromov nagy­követ és Aczél György, a mű­velődésügyi miniszter első he­lyettese nyitja meg a Nemzeti Szalonban. A Nemzeti Színházban pén­tek délelőtt megkezdődtek Darvas József »Kormos ég« című drámájának próbái. A darab az 1956-os ellenforrada­lom idején játszódik, főhőse egy író. Az új magyar dráma rendezője Várkonyi Zoltán, a főbb szerepeket Bárdi György, Básti Lajos, Bessenyei Fe­renc, Major Tamás, Somogyi Erzsi, és Ungvári László ala­kítja. Darvas József drámáját március 27-én mutatják be.­­ A gyulai Erkel Ferenc Múzeum­ban 1956. február 22-én, vasárnap délután 4 órakor nyitik meg Cs. Pataj Mihály festőművész kiállí­tása.* A párizsi Nemzetek Színhá­zának idei évadjában körülbe­lül 120 előadás lesz, amely fele arányban megoszlik a zenei és a prózai produkciók között. A sorozatot a nyugat-berlini Ope­ra előadásában Richard Strauss: Ariadne Naxoéban cí­mű operája nyitja meg, Rudolf Kempe vezényletével. A Ko­­mische Oper, a demokratikus Berlin egyik operája Offen­­bach: Hoffmann meséit és Benjámin Britten: Albert Herring című operáját mutat­ja be. oo Az Országos Haydn Bizott­ság megbízásából a soproni Liszt Ferenc pedagógus kórus és a fertődi Haydn kórus megkezdte Haydn Évszakok című oratóriuma előadásának próbáit. Az oratóriumból két előadást tartanak majd. Az el­ső előadás júniusban lesz Sop­ronban, a másodikra pedig Fertődön, szeptember közepe táján kerül sor, a hajdani Eszterházán, ahol valamikor Haydn élt és alkotott.­­ Szekszárdon a múlt évben 1200 nézőt befogadó szabad­téri színpad építését kezdték meg. Az építkezést az idén fejezik be. A város központ­jában levő szabadtéri színpa­don tavasztól szélesvásznú kertmozi is működik. A Szolnok megyei üzemek, vállalatok, iskolák és intézmé­nyek művelődési munkásai el­határozták, hogy minden hé­ten ellátogatnak egy-egy köz­ségbe, ahol műsoros esttel köszöntik a közös gazdaságok dolgozóit, közöttük az új ter­melőszövetkezeti tagokat. Ti­zenkét megyei művészcsoport 400 tagja március elejéig 30 községben tart előadást.­­ Az UNESCO közlése szerint 1957-ben a lefordított Irodalmi művek száma tekintetében a Szovjetunió foglalta el a vilá­gon az első helyet. A kimuta­tások szerint a Szovjetunióban 1957-ben 4608 munkát adtak ki fordításban. A legtöbb ide­gen nyelvű kiadást Lenin munkái érték el. A Szovjetunióban nagysza­bású kötet jelent meg nemré­giben a moszkvai Tretyakov­­képtár világhírű gyűjtemé­nyéről. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának gon­dozásában a magyar—szovjet barátsági hónapra nálunk is közreadják magyar szöveggel a T­retyakov-képtárban őrzött 400 legszebb képzőművészeti alkotás reprodukcióját .. A budapesti Erkel Színház után a bécsi Volksoper is fel­újította Auber »Fra Diavolo« című vígoperáját Per Grun­­dennel a címszerepben. Elképesztő Expressz Hír, via Norfolk! — Átkelés az Atlanti-óceánon Három Nap alatt! — Mr. Monrk Mason Repülő­gépének Világraszóló Diadala! — Mr. Mason, Mr. Robert Holland, Mr. Henson, Mr. Harrison Ainsworth és négy másik társával a­­Victoria- Kormányozható léghajón Parttól Partig Hetvenöt Óra alatt Megérkezett Sullivan-szigetére, Charles­ton (I. C.) közelébe! — Nagy Ri­port az Utazás Minden Részletéről! A nagy probléma végre teljesen meg van oldva! Mint a földet és az óceánt, a tudomány igájába hajtotta most a leve­gőt is, úgyhogy az ezentúl, az emberi­ség számára a kényelmes közlekedés megszokott országút­ja lesz. AZ ATLANTI-ÓCEÁNT ÁTREPÜL­TE EGY LÉGHAJÓ! — minden aka­dály, minden veszedelem nélkül — tel­jesen­ hatalmában tartva a gépezetet —, parttól partig, hallatlanul rövid idő: hetvenöt óra alatt! Charlestoni (L. C.) tudósítónk szor­gos utánjárása lehetővé teszi számunk­ra, hogy elsőnek közöljük olvasóközön­ségünkkel ennek a legrendkívülibb utazásnál­ minden részletét. A napló Szombat, április 6. Az éjjel minden, esetleg zavaró körülményt kiküszöböl­tünk és hajnalban megkezdtük ,a lég­gömb töltését. A dolog nehezen ment, mert sűrű köd támadt, amely megter­helte a selyembordás ráncait, így csak kevéssel 11 óra előtt készültünk el. Mi­kor elbocsátották a tartóköteleket, lel­kes hangulatban, lassan, de egyre ma­gasabbra emelkedtünk és könnyű észa­ki szél a Brit Csatorna (La Manche) irányába röpített bennünket. A fel­hajtóerő várakozásunkon felül nagyobb volt, és amint magasabbra emelkedve a parti sziklák között elhaladtunk és a nap sugarai erősebben éreztették hatá­sukat, hirtelen magasabbra szökken­tünk. Nem akartam mindjárt az út ele­jén gázt kiengedni, ezért inkább elha­tároztuk, hogy emelkedjünk. Vezetőkö­telünk nemsokára elfogyott és miután a földet így már egyáltalában nem érintette, még magasabbra szálltunk. A léggömb rendkívül nyugodtan repült a látvány gyönyörű volt! Felszállásunk után tíz perccel a barométer 15 000 láb magasságot jelzett. Az idő nagyon ked­vezett és az alattunk levő táj látványa, akárhonnan is néztük, gyönyörű és fenséges volt. Mr. Ainsworth és a két tengerész, csodálkozva látta, hogy mennyire eltörpülnek a magasságból figyelve a hegyek, aminek az oka az, hogy ily nagy magasságból léghajóról nézve, a föld egyenetlenségei csaknem teljesen ellaposodnak. Féltizenkettőkor még egyre déli irányba repültünk. Feltűnt előttünk a Bristol-csatorna és körülbelül tizenöt perccel később már alattunk volt a parti hullámverés és nemsokára kint lebegtünk a tenger felett. Ekkor elha­tároztuk, hogy megfelelő mennyiségű gázt bocsátunk ki, hogy így vezetőkö­telünk a ráerősített bójákkal a vizet érje. Körülbelül húsz perc múlva első bójánk lemn úszott a víz felületén, rög­tön utána a második is, és nyugodt, ál­landó magasságban folytattuk az utun­­kat. Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy miképpen működik a kormánylapát és a légcsavar, és rövid tanácskozás után működésbe is hoztuk és keleti irányba, Párizs felé vettünk utunkat. A kor­­mánylapáttal rögtön elértük a szüksé­ges irányváltozást. Ekkor, csaknem me­rőlegesen repültünk a szél irányára és midőn elindítottuk a rugó segítségével a csavart, örömmel állapítottuk meg, hogy minden számításunk bevált és az óhajtott irányba haladunk. Kilenc ha­talmas hum­ák­ hangzott el a tenger felett és egy palackot az óceán vizébe dobtunk, — benne a léghajó leírása. De korai öröm volt, mert alig hagy­tuk abba ujjongásunkat, amikor nem­­várt baleset­ért, amely kedvünk szeg­te és megingatta bátorságunkat. Ugyanis, az acélrúd, mely a rugót ösz­­szekötötte a légcsavarral, hirtelen ki­zökkent helyéről és egy pillanat alatt elérhetetlen távolságban lóbázott ide­­oda a csavar tengelyének csapjától. (A balesetet a két tengerész himbálása okozta.) Mialatt minden erőnkkel azon igye­keztünk, hogy a szabadon lebegő rudat megkaparintsuk, a léghajó hatalmas keleti légáramlatba jutott, mely növek­vő erővel kivitte az Atlanti-óceán fölé. Sebességmérőnkkel megállapítottuk, hogy legalább is ötven-hatvan mérföld óránkénti sebességgel haladunk a nyílt EDGAR ALLAN POE­ Lésből kapott hír (Részlet) tenger felé, úgyhogy a Cape Clear-rel egy vonalba kerültünk. Végre, nagy nehezen megszereztük a rudat és nyu­galmunk is némileg visszatért. Azon kezdtünk gondolkozni, hogy mitevők is legyünk. Mr. Ainsworth ekkor azzal a vakmerő, de szerintem egyáltalában nem esztelen vagy fantasztikus ötlet­tel állott elő, melyhez Mr. Holland is rögtön csatlakozott, hogy használjuk ki az erős szelet, amely teljes hatalmával röpít bennünket és ahelyett, hogy Pá­rizs felé küszködjünk, kíséreljük meg az utat az Atlanti-óceánon át Észak- Amerikába. Rövid megfontolás után elfogadtam a merész ajánlatot, amelyhez (elég külö­nös) csak a két tengerész nem csatla­kozott. A többség leintette a tengeré­szek ellenvetését és kemény elhatáro­zással az amerikai út mellett döntött. Rögtön nyugat felé irányítottuk légha­jónkat, minthogy azonban a tenger fe­lületével érintkező bóják lényegesen akadályozták sebességünket, másrész­ről pedig a léghajó teljesen hatalmunk­ban volt, akár süllyedni, akár emelked­ni akart m­it. — először is kidobtunk öt­ven font ballasztot, azután (egy kötél­dob segítségével) felgombolyítottunk annyi kötelet, hogy többé, a vízzel nem érintkezhetett. Sebességünk rögtön óriási mértékben megnövekedett és mert a szél is velünk egy irányban ha­ladt, hihetetlen gyorsan szálltunk és a vezetőkötél úgy lebegett a kosér után, mint hajózászló a szélben. A part csakhamar eltűnt szemünk elől, alattunk számtalan hajót hagy­tunk el, némelyik megkísérelte, hogy velünk versenyt fusson, de csúfosan el­maradt. A hajók fedélzetén, amikor csak­ találkoztunk, óriási izgalmat oko­zott a fölöttük átszálló léghajó. Jót mulattunk rajtuk. Két tengerészünk egy pár kupica borovicska hatása alatt megtért és elfelejtette minden félelmét. Sok hajó jelzőlövéssel üdvözölt bennün­ket, tisztán hallottuk az emberek ujjon­­gását és láttuk, hogy lengetik felénk sapkájukat és zsebkendőiket. Különben pedig egész nap minden különösebb esemény és izgalom nélkül haladtunk és amikor az estszürkület le­­szállott, megközelítő becsléssel igyekez­tünk megállapítani, hogy milyen távol­ságot is futottunk be. Ötszáz mérföld­nél semmiesetre se volt kevesebb, de minden valószínűség szerint sokkal több. A légcsavar állandóan dolgozott és kétségtelenül lényegesen elősegítet­te haladásunkat. Amint a nap leszál­lóit, a szélvész orkánná növekedett és káprázatos szép volt alattunk a tisztán látszó óceán foszforeszkálása. A szél állandóan keletről fújt és biztosak vol­tunk a sikerben. A hidegtől sokat szen­vedtünk, "kellemetlen volt a páratelt le­vegő is, de kosarunk elég tágas lévén, lefekhettünk, és beburkolózhattunk kö­penyünkbe és takaróinkba. Utóirat. (Mr. Ainsworthitól.) Kétség­kívül az utolsó kilenc óra volt a legiz­galmasabb életemben. Nincs szebb és felemelőbb, mint egy ilyen kaland szo­katlan veszedelme és újdonsága. Adja Isten, hogy sikerüljön! Nem a magam biztonságáért kérem ezt, ahhoz sokkal kisebb pont vagyok, hanem az emberi tudomány és haladás nagy eszméjéért és a mérhetetlen di­csőségért. Érdekes, hogy ezt a fényes vállalkozást annyira valóra lehet válta­ni, hogy csodálkoznunk kell az embe­rek kishitűségein, amiért nem kísérel­ték meg már ezelőtt is. Csak egyetlen jóindulatú és barátságos szélirány, mint most ez a mienk , csak négy-öt napig ragadja magával ilyen szélvész a lég­gömböt (a szélviharok még hosszabb ideig is el szoktak tartani) s máris meg­tesszük az utat parttól partág. Ilyen kedvező széllel a hatalmas Atlanti­­óceán kis tóvá törpült Vasárnap, április 7. (Mr. Mason kéz­irata.) Ma reggel tíz óra felé a vihar 8—9 csomós széllé csendesült (tengeri csomóról van szó), és körülbelül har­minc vagy több mérföldnyi óránkénti sebességgel visz bennünket. A Szél je­lentékenyen észak felé kanyarodott, de mi most, naplementekor, pontosan meg­tartjuk nyugati irányunkat, főként a légcsavar és a kormánylapát bámula­tos működése folytán. A feladat megoldását teljes sikerű­nek tartom és többé nem kérdés (ki­véve óriási viharok idején) a levegőben való kormányzás bármilyen irányban. A tegnapi erős szél ellen nem tudtunk volna haladni, de feljebb emelkedve, hatásköréből kijuthattunk volna. De erre nem volt szükség. Meglehetős erős széllel szemben (és ez meggyőződésem) a propeller segélyével egész jól­­halad­hatnánk. Ma délben 25 000 láb magas­ra emelkedtünk, miután több ballasz­tot kidobtunk. Utóirat. (Mr. Ainsworthtól.) Sok fel­jegyezni valóm nincs, legfeljebb az (ami engem­­ meglepett), hogy olyan ma­gasságban, mint amilyen a Cotopaxi csúcsa, sincs olyan metsző hideg, mint amilyet vártunk és nem küsködtünk se főfájással, se lélegzési nehézségekkel. Mr. Mason-nek, Mr. Holland-nek és Sir Beverard-nak is ugyanez a megjegyzé­se. Mr. Osborne panaszkodott kissé, hogy szorongó érzései vannak, de már ez is elmúlt. Ma is nagy sebességgel haladtunk és biztos, hogy az óceán fe­lén már túl vagyunk. Húsz vagy har­minc különböző hajóval találkoztunk — úgy látszik a találkozás kellemesen lepte meg őket. Végeredményben nem is olyan nagy ügy az óceánt léghajó­val átrepülni. NB. 25 000 láb magas­ságban az égbolt csaknem feketének látszik és a csillagok tisztán láthatóak. Felülről pedig a tenger nem convex, aminek az ember gondolná, hanem tel­jesen concav. Hétfő, április 8. (Mr. Mason kézira­ta.) Ma reggel újra bajunk volt a lég­csavar rúdjával. Teljesen át kell alakí­tanunk, hogy komoly baleset elejét ve­gyük. Az acélrudat értem, nem pedig a lapátokat. Az utóbbiakon nincs mit javítani. A szél állandóan és erősen fújt egész nap észak-kelet felől. A jó szerencse eddig velünk volt! Közvetlenül napfel­kelte előtt mindnyájunkat megrémített egy furcsa ropogásszerű zaj, melyet az egész gépezet látszólagos gyors leállása követett. Pedig az történt csak, hogy az atmoszféra hőemelkedése következ­tében a gáz kitágult és ez megrepesz­­tette a jégburkot, amely éjjel a léghajó kötélhálózatát bevonta. Utóirat. (Mr. Ainsworthtól.) Hajnali 2 óra. Amennyire meg tudom ítélni, csaknem szélcsend, mert teljesen együtt haladunk a széllel. Mióta Wheat-Wor-t elhagytuk, nem aludtam, de tovább nem bírom, le kell pihennem. Már nem lehetünk messze az amerikai parttól. Kedd, április 9. (Mr. Ainsworth kéz­irata.) Délután 1 óra. Teljesen látjuk South Carolina alacsony partvidékét. A nagy probléma meg van oldva: átjutottunk az Atlanti-óceánon! Nyu­godtan, könnyen repültünk át felette egy léghajóval. Dicsőség Istennek! Ki merné még ezután is mondani, hogy bármi is lehetetlen? * A Napló itt véget ér. De Mr. Ains­­worth volt olyan szíves és a leszállás­ról néhány részletet elmondott Mr. Forsythnak. A Victoria csaknem teljes szélcsendben haladt, amikor utasai megpillantották a partot. A két tenge­rész és Mr. Osborne vették először ész­re. Mr. Osborne-nak a Fort Moultrie­­ben ismerősei vannak, és így elhatá­rozták, hogy annak közelében eresz­kednek le. A léghajót a parti föveny felé irányították (éppen apály ideje volt) és a kemény, sima homok a leg­nagyszerűbb leszállóhely. A horgonyt lebocsátották és mindjárt szilárdan ta­lajt fogott. A sziget lakói és az erőd ka­tonái nagy rajokban tódultak ki, hogy megbámulják a léghajót, de nehezebb volt elhitetni velük, hogy átrepültük az Atlanti-óceánt, mint maga az átrepülés ténye. Mikor ez a kézirat gyorshajóval Charles­tonból New Yorkba indul, a társaság még Fort­ Moultrie-ban időzik, de megígérjük olvasóinknak, hogy hét­főn vagy legkésőbb kedden újabb iz­galmas részletekkel szolgálunk. * Kétségtelen, hogy ez a vállalkozás a legmeglepőbb, legérdekesebb és legna­gyobb jelentőségű, amelyet ember va­laha végzett vagy csak meg is kísérelt. Az egész út: 75 óra alatt megtörtént. Hogy milyen nagyszerű következmé­nyek támadnak nyomán, annak megál­lapításán töprengeni most hiábavalóság volna. (Pásztor Árpád fordítása) SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Operaház: Rózsalovag (II-bérlet 8.) (7) — Erkel Színház: Szevillai borbély (11. bérlet 6.) (7) — Nem­zeti színház: A rettegés birodal­ma (7) — Katona József Színház: A tizenhetedik baba nyara (7) — Néphadsereg színháza: Pesti em­bereit (7) — Madách Színház: Az ördög cimborája (7) — Madách Kamara Színház: Száz nap házas­ság (7) — Irodalmi Színpad: Köz­életi kitűnőségek (Hazai Görbe­­tükör n. sor.) (8) — József Attila Színház: Bunbury (Bemutató) (7) — Petőfi színház: Tizenkét szék (Bemutató) (7) — Jókai Színház: A teremtés koronája (7) — Fővá­rosi Operettszínház: Vők iskolája (7) — Blaha Lujza Színház: Köz­tünk maradjon (7) — vidám Szín­pad: 120 éven aluliaknak (fél 8) — Kis Színpad: Majd a papa... (7) - Ódry Színház (a Színház- és Filmművészeti Főiskola Színháza,­­ Vas u.): tumpáciusz Vagabundusz (7) — Állami Bábszínház: Csala­vári (d­u. 5); Szőke Ciklon (fél 8) — Fővárosi Nagycirkusz: “150 ét' a porondon* (du. fél 4 és este fél 8) — Kamara Varieté (a MEDOSZ színháztermében, Jókai u. 4.): A jövő század legénye (du. 4 és este 8) — Budapest Varieté: Nem gyerekjáték (du. 4 és este 7) — Jégszínház: Magyar Jégrevü —­­Ujjé, a Ligetben.. .« (du. 4 és este fél 8) — Zeneakadémia: Klasszikusok ált. i®k. bérlet I. sor. 5.) (du. 4) — Kamaraterem: Somló Erzsébet és Solt Ilonka hangver­senye (8) — Bartók-terem: Csinn- Bumm Cirkusz (du. fél 4).­­Ilyen vagyok­ — chanson-est (8) — Cor­­vin-mozi: Ruhavízió 1959. (éjjel 11). — A Televízió közli, hogy va­sárnap, február 23-án az­­Életem árán* című szovjet film 17.10 óra­kor kezdődik. Magyar Nemzet Fiataloknak bő, idősebbeknek egyenesvonalú ruha a nyári divat Péntek délelőtt a Gü­ndel különtermében mutatták be a Lipcsei Nemzetközi Vásárra készült magyar ruhakollekciót. A Ruhaipari Tervező Vállalat­­szelídített­ vonalú ruháit a célszerűség jegyében tervezték. A bemutatott 66 modell között a könnyű mosóruhától a nagy­estélyiig minden alkalomra valóval találkoztunk. A kabá­tok, kosztümök és komplek puha, lazaszövésű anyagokból, műszálkeverékű lenvászonból és különleges selymekből ké­szültek. Legtöbb ruhához kis kabátkát, bolerót mutattak. Színekben vezetnek a pasztell árnyalatok: krétafehér, bézs, a piros és kék, valamint a szür­ke változatai, igen divatos lesz az idei nyáron a fekete is. A derékvonallal a legkülön­bözőbb helyeken találkozunk: mell alatt, csípő fölött — néha még a rendes helyén is. Fia­talok számára főleg dússzok­­nyájú, bő ruhákat terveztek, a 30 éven felülieknek pedig in­kább egyenesvonalúakat 7 Horgászat AZ ELEKTROMOS HALÁSZAT újabb sikereiről olvasunk elége­dett hangú cikket a HALÁSZAT januári számában. Megírja a lap, hogy a nagyfai holt Tiszán 6 elekt­romos halászógép egyesített ener­giájával a 8 napig tartó lehalászás során 200 mázsás zsákmány került hálóba.­­Még a 16 méter mély iszapból is felszínre hozták a két­ségbeesett bennlakókat.*­­A húzó­háló válogatás nélkül vette oltal­mába a ponty , harcsa- és süllő­tömegeket.* Nem önös horgászérdek késztet rá, hogy szóvátegyük az elektro­mos halászat ügyét. Elhisszük, hogy a korszerű halászeszközök alkalmazásával az ősi módszerek­nél sokszorta nagyobb termelé­kenység érhető el. Valószínű az is, hogy a halászat gépesítésének ha­tására a halhús-ellátás átmeneti­leg növekszik majd. De egy szót sem olvasunk a cikkben arról, hogy mennyi hal maradt a Tisza nagyfal holtágá­ban! Igaz, hogy az óceánokon, a Fe­kete-tengeren, a Káspi-tóban már majdnem kizárólag elektromos gé­pekkel halásznak. De ami jó a tengereken, nem biztos, hogy jó a Tiszán, vagy a Velencei-tóban! Nem szólva arról, hogy már a Ba­latonon is kísérleteznek elektro­mos halászógépekkel. Ha valahol, úgy itt igen nagy óvatosság volna ajánlatos. Ter­mészetes vizeinkben amúgy sem sok hal van mér és mivel a ter­mészet nem ruházta fel őket vé­delemmel a gépek ellen, egészen bizonyos, hogy korszerű eszközök­kel akár az utolsó darabot is ki­foghatják. De mi lesz aztán? A halpusztító eszközöket a modern technika már a végsőkig tökéletesítette. De vajon történik-e ugyanilyen arányban és módon gondoskodás az utánpótlásról is ? Jó volna, ha a ponty-, harcsa- és süllőtömegeket nem a húzó­háló, hanem az illetékes szervek vennék oltalmukba. Röviden.­­ Megérkezett a ro­mán horgász-szövetség ikra-aján­dékának második része is. A 100 000 darab részben szivárványos, részben pettyes pisztráng-ikrát a Dunántúl hidegvízű patakjaiban helyezték el.­­ A Nagybudapesti Horgász Egyesület téli továbbkép­ző tanfolyama nagy sikerrel fo­lyik. A legismertebb sporthorgá­szok, Antul Zoltán, Berényi Já­nos, Rácz Elemér tartják az elő­adásokat.­­ Augusztus 3-án a Chiers-folyóban, Franciaországban egy 14 kilós tükörpontyot fogtak. A francia szaklapok még ma is cikkeznek a­­szenzációs­ fogás­ról. Nálunk sem gyakori a 14 kilós ponty, de egy fél évig nem imák róla, ha valaki fog egyet. Akad horogra nagyobb is, akár a Ti­szán, akár Tihanyrévbert. — a közhit szerint a hal a vízben él. Néha száraira is kerül, de fa tete­­njéren pedig legutóbb ez se megtör­tént Szigetbecsén. D. J. horgász­­társunk olyan hatalmas erővel vá­gott be egy bugyli­csukának, hogy a hal meg sem állt a tó fölé hajló fűzfa legfelső ágáig. Mivel senki nem volt hajlandó felmászni a fá­ra, a kis csuka még ma is ott lát­ható ezen a szokatlan helyen. Gáspár Ervin AZ OLVASÓ írja ■iiiimiimmiiimiimiinmimiinnmmniinnB) Ne ülhessen többé a volán mellé ! Kedves Szerkesztőség! Megdöbbenve és mély felhábo­rodással értesültem lapjukból ar­ról, hogy Ilosfalvy Róbert opera­énekest, aki autójával halálra gá­zolt egy idős orvost és utána to­vább robogott, kétévi börtönbün­tetésre ítélte a bíróság és ugyan­akkor két évre eltiltották a veze­téstől. Bizonyára voltak enyhítő körülmények is, amelyek in­dokolttá tették, hogy csak két év­re zárják be a gázola kocsiveze­­tőt. Helytelennek tartom azonban — és velem együtt sok ezren —, hogy a vezetéstől mindössze csak két évre tiltották el. Aki annyira lelkiismeretlen, hogy az áldozatát a gázolás színhelyén hagyja, attól örökre be kell vonni a jogosít­ványt. Ezt az intézkedést saját és gyermekeink testi épsége érdeké­ben elvárjuk mi, az utcán gyalo­gosan közlekedők. Ne ülhessen többé a volán mellé halálos gázo­lást elkövető és áldozatát cserbenhagyó vezető, még akkor se, ha történetesen operaénekes, vagy színész. Pál Lajosné, Benczúr utca 39/b. A kapupénz és a kapukulcs Ma már rendelet szabályozza, hogy a házfelügyelők kapupénz­­megváltás címén három forintot kapnak havonta és lakásonként a kapukulccsal rendelkező lakóktól. Eddig a házfelügyelők éveken keresztül személyenként 10—20 fo­rintokat szedtek egy-egy hónapra, sokszor még kisfizetéses nyugdí­jas lakóktól is. Pedig a kapukulcs az ő kényelmüket szolgálja, hi­szen így nem kell éjszakánként kiballagni a hideg kapu alá. Egyes házfelügyelők azonban az új (ez évi) szerződés aláírása után is semmibe veszik a rendeletet és továbbra is magas összegeket szednek. A lakók csak egymás között panaszkodnak, de a­­min­denható­ házmesterrel nem mer­nek vitába szállni. Kérjük, ellenőrizzék szigorúan a kapupénz megváltás összegét és büntessék meg azokat a házfel­ügyelőket, akik a régi összeghez­­ragaszkodnak. Több aláírás — A korai saláta szállításit még ebben a hónapban meg­kezdik a balatonújhelyi állami gazdaság kertészetének dolga-

Next