Magyar Nemzet, 1959. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-03 / 28. szám
4 l Magyar Nemzet SZABOLCSI BENCE akadémikus : Haydn és a magyar zene Részletek a Magyar Tudományos Akadémia ünnepségén elhangzott előadásból. JbflNDENFAJTA zenetudoítmányi kutatásnak, mely csak valaha is Haydn műveinek zenei nyelvezetével foglalkozott, találkoznia kellett a zene idegen népi elemeinek problémájával. Nem mintha a kérdés elsőrangú érdekű volna: Haydn oly hatalmas alkotóegyéniség volt, zenei stílusa annyira egy nagy egyéni stílus fejlődésének bélyegét hordja, hogy idegenből kölcsönzött elemei nem jelenthetnek többet felületi színeknél, fűszereknél, melyekkel az évek folyamán művészetét gazdagította. De fontosak lehetnek kétféle szempontból is: jelentős adalékai lehetnek annak a kérdésnek, milyen nemzeti elemekkel gazdagodott, sőt milyen népi elemekből rakódott össze a nagy bécsi klasszicizmus zenéje; és jelentősek lehetnek az illető népek zenetörténete szempontjából, mely e korban alig, vagy egyáltalán nem rendelkezik még írott zenei dokumentumokkal. Értékesek lehetnek tehát számunkra, magyar zenészek számára is, akik épp e korban, Haydn korában, a XVIII. század második felében hivatkozhatunk újabb stílusú hangszeres tánczenénk első számottevő emlékeire. Ami Haydn zenéjében magyar muzsikának bizonyul, illetve ilyennek visszfényét hordja, fontos következtetésekre vezethet bennünket a kor magyar és általában kelet-európai zenéjét illetően. A HAYDN-IRODALOM hiánya jóformán érthetetlen nálunk; érthetetlen abban az országban, ahol a művész élete három évtizedét töltötte, ahol a szellemi élet legjobbjai, egy Bessenyei, Csokonai, Kisfaludy Sándor, Kölcsey Ferenc művészetének első hódolói között voltak, ahol már Verseghy Haydn-dalokat adott ki magyar szöveggel s Kazinczy az európai művészet egyik szimbólumát tisztelte Haydn ban, ahol 1780 óta már nemcsak Kismartonban és Eszterházán, hanem Pozsonyban és Pest- Budán is feltűntek Haydn szimfóniái és 1820-tól kezdve Győr, Sopron és Pozsony valósággal versengtek a Haydni oratóriumok előadásában! Haydn művészete, Mozartéhoz és Beethovenéhez hasonlóan, valósággal nemzeti hagyományunk része lett — csak épp a körülötte támadt sivárságot nem tudjuk megmagyarázni. ... Az ő magyarosságainak két körülmény ad különös történelmi nevezetességet: egyik, hogy a zenével együtt túlnyomórészt előadásmódot is rögzítenek; másik, hogy legnagyobbrészt első rögzítések, tehát olyan dallamvilágot foglalnak írásba Haydn kezével, amelyet akkor másutt még nem jegyeztek fel, vagy nem adtak ki a végeredményben egy sajátos kelet-európai dallammintázó és előadó stílus első hírnökei az európai zene számára. Hogy erre a hírnöki szerepre itt egy rendkívüli alkotóegyéniség vállalkozott, csak növeli a vállalkozás jelentőségét. rpIZENNÉGY-TIZEN•Z ÖT Haydn-szerzeményben mutathattunk ki magyar és kelet-európai elemeket: triókban és kvartettekben, szonátában és szimfóniákban, versenyműben és zenélőóradarabban, az 1765 és 1802 között eltelt évekből. Elmondhatunk-e róluk valami elvi általánosságot? Mindenesetre bennük a klasszikus zene, a nagy európai összefoglalás egyik oldalága jelent meg előttünk, bizonysága e tetőpontján álló művészet mindenre kiterjedő érdeklődésének, mindenfelől táplálkozó gazdagságának. A művész számára a kirándulás eredménye egyelőre csak holmi egzotikus helyi színezet, nem több; de mialatt eljátszik e különös katerittál, mialatt utánozza idegenszerű hangvételét, hírt ad a zenei világnak egy ismeretlen, forró zenei vegetációról, ahol még teljében áll a zene naiv aranykora, ahol a zene még szakadatlanulszületik az improvizáció barbár és termékeny népi áramában, ahol az előadó félig-meddig megalkotója is a műnek. Valaha így volt Nyugat-Európában is — de ott a XVIII. század végére már feledésbe merült, míg itt Kelet-Európában, a műveletlen Kelet-Európában Haydn még megmerülhet és megifjodhatik az ősi kultúrák megfiatalító áramában, ifjú népek elhasználatlan zeneiségében. Az a Haydnnal megkezdődő hatalmas történelmi folyamat, melyet az európai zene nyelvi demokratizálódásának nevezhetünk, szinte kezdettől fogva szükségét érezte az idegen népi zenékkel való találkozásnak is. A találkozás, a megtermékenyülés, persze, mindig kölcsönös, sokat adhatott az olyan nemzeti kultúrának is, mely most először játszhatta az adakozó szerepét. A mi számunkra Haydn magyaros muzsikája: elsőrangú fontosságú híradás a magyar nemzeti hangszeres stílus megszületéséről; nagy jelentőségét még emeli, hogy kitűnő értékű, biztos tekintetű alkotóművész örökítette meg nyilvánvaló történelmi hűséggel. Az a régi Magyarország, amelynek életében Haydn három évtizeden át osztozott: a világító rezidenciák és sötét falvak Magyarországa, bizonyára félig még alvó, nehezen eszmélő világ volt; de lassú ocsúdásában felismerte az idegenből jött nagy költőben a szövetségest és hála ébredt benne a felfedező művész iránt: az összetartozásnak az a mély bizonyossága, mely a népet és a lángelmét minden korban, minden elválasztó korláton át összekapcsolja és egyesíti. Mi se szégyenkezzünk hát, ha őt dúdoljuk. Már azért sem, mert Bach újjászületését is neki, az ő szemének, szervezőerejének és hitének köszönhetjük. Asztalos Sándor A dalnak lenge szárnyán... 150 éve született Mendelssohn-Bartholdy Ha jól tudom, angol kollégiumok diáklajstromaiból származik "sznob* szavunk. Aki nem volt nemes úrfi, annak neve mellé az illetékes rubrikába oda firkantották az évszázadokkal ezelőtt élt magiszterek, hogy ~sznob.« — azaz, hogy nemesség nélkül való. A sznobizmus ma is él, eredeti jelentését elvesztette ugyan, de jellegzetes vírusai olykor járványszerű megbetegedéseket okoznak még Budapesten is. Azt hiszem, meg fogja bocsátani Félix Mendelssohn- Bartholdy szelleme, hogy születésének 150. évfordulója alkalmából a sznobizmusról is ejtünk néhány szót. Mert bizony sznobizmusnak számít, ha nem értünk valamit, (például egy teljesen érthetetlen szürrealista verset), közben óhitatosan merengetjük szemünket, sóhajtozunk stb. Sznobizmus, ha "zseniálisnak*, "káprázatosnak* titulálunk valami jól fésült vagy fésületlen drámai középszerűséget, pusztán azért, mert az író jelenleg éppen az Egyesült Államok polgára. És bizony sznobizmus az is, ha szégyeljük bevallani, hogy néha nagyon el tudunk gyönnrödni a Szentivánéji álom tündérzenéjében, a skót szimfónia meditáló bevezetésének mélyhegedűiben, az a-moll, az olasz szimfónia andante tételének áttetsző kontrapunktikájában, hogy a Heine- ciklus egy-egy daláról, vagy a hegedűverseny zseniális élelmességéről, hangszerszerűségéről ne is beszéljünk. Milyen igaza van Hegedűs Gézának, aki nemrégiben így vallott erről a szeretetreméltó muzsikusról: »Nem, nem tartozik a legeslegnagyobb zeneszerzők közé, messze alatta van a Bach-, Mozart-, Beethoven-, Wagner-, Bartók-vonulat égbenyúló magasságainak. De azért magányos hangulatokban gyakrabban szoktam hangtalanul Mendelssohnt dúdolni, mint Bachot, vagy Bartókot. Mint ahogy az ember vasárnap délelőtt nem szokott felsétálni a Mont Blancra, de a Rózsadombra igen.* Mikor megkértek, hogy írjak róla, azt mondtam: nem írok, nincs mondanivalóm. Néhány perccel később azon kaptam magam, hogy hangosan dúdolok: »A dalnak lenge szárnyán, Szerelmem, elviszlek én... » Dúdoltam, mert ilyen volt a hangulatom. Aztán egyik dallam a másikat követte, s miután ilyen sikeresen lelepleztem önön sznobizmusomat, írni kezdtem. Ma százötven esztendeje született. Gazdagnak, gondtalannak, a szerencse fiának, csodagyereknek, elegánsan választékosnak, ábrándosnak és céltudatosnak. Aztán harmincnyolc éves korában meghalt. Életének, legalábbis kívülről, nem voltak tragikus fordulatai, veszedelmes földrengései. Huszonhat éves korában már ő a lipcsei Gewandhaus-koncertek vezetője, majd a konzervatórium igazgatója. Nevét, ízlését mindenki elismeri, tiszteli, aki csak közelébe kerül. "A dalnak lenge szárnyán...« — talán ezt a címet adhatná az ember eddig még meg nem írt regényes életrajzának. Biztosan sokan, elolvasnák, mert muzsikáját nagyon sokan szexetik. A Szélvihar—Tegnap diadaléta Február 2-án az oroszlányi szélesvásznú filmszínházban bemutatták a "Tegnap" című új magyar filmet, s megjutalmazták a mozi ötvenezredik látogatóját. Az ünnepségen részt vett Dobozy Imre, a film írója, Keleti Márton Kossuthdíjas filmrendező és a főszerepeket alakító művészek. Az előadás után bányász-művésztalálkozót rendeztek a bányász klubban. Dobozy Imre Szélvihar című drámáját Komáromban bán bemutatta a szlovákiai területi színház. A darab új, magyarországi bemutatója a kaposvári Csiky Gergely Színházban, február 6-án lesz. A miskolci Zrínyi Ilonaleánygimnázium Népek hazája, nagy világ címmel előadássorozatot rendez a világ népeinek életéről, kultúrájáról. Legutóbb jól sikerült műsoros esten ismertették a Kínai Népköztársaság politikai és gazdasági eredményeit, a kínai nép művészetét. „DANGAARDI EMBEREK" Nexő drámája a Közlekedési Klubban A Közlekedési Klub színjátszói bemutatták Martin Andersen Nexo »Dangaardi emberek” című drámáját... * Jensen, Bang és Gjellerup után — akiknek dekadenciára hajló írásaiban a durva naturalizmus is jelentkezett — a nép köréből érkezett az új tehetség, Nexo, aki a zsellérek fapapucsában merészkedett a Parnasszusra. Írásaiban a tömegek haladását mutatja meg. Mesterét, Pontoppidant, a dán realizmus első képviselőjét, azzal múlta felül, hogy társadalmi bírálatában levonta a forradalmi következtetéseket is. ő a dán dolgozók harcainak a leghitelesebb ábrázolója. ADangaardi embereké című drámáját (Dangaard — annyi mint “dán tanya*) — a tízes évek elején írta. A "Hódító Pelle*, a dán nép regénye számos epizódját és alakját felhasználta benne. Az Idióta Erikhez hasonló alak van a regényben is. A dangaardi tanya gazdájának, Bonnak szerelmi kapcsolata Köller kisasszonnyal, mintha a regény Köller kisasszonyának a Bonnal azonos jellemű Kongstruppal folytatott viszonyát fejlesztené tovább. De a "Dangaardi emberek" mégsem a regény némely fejezetének színpadi változata. E dráma célja, hogy Bon asszony, a tanya tulajdonosának házában lejátszódó eseményekben, a házban uralkodó állapotokon keresztül megmutassa a korabeli Dánia társadalmában levő osztályharcot. (A Közlekedési Klub színjátszói Varga Géza rendezésében, az 1890-es évek végére teszik a történetet ) A színdarab — a cím félreérthetetlen utalásától a szereplők megjelenítéséig — jelképes mű, Bon asszony a letűnő patriarchális-földesúri Dániát jelképezi. Fia, Albert, a burzsoánemesi reakciót. A gazdatiszt, Per, urai előtt "koldus*, a zsellérek szemében "szerencsés*, a nép felfogását és kívánságait testesíti meg. S igen nagy erővel állítja szembe a dráma, a népi hősök, a Per-ek személyében jelképezett új világot a burzsoá világgal. Nexe a darabot, közvetlenül az első világháború kitörése előtt Németországban írta. Albert Bon személyében jó érzékkel megrajzolta a születendő fasizmus vonásait is. A Bonfiú korhely és kártyás, züllött alak, aki nem talál különbséget "szolga és háziállat között". — "A felebarát fogalma — mondja — érzelgős ostobaság, amelytől korunk szerencsésen megszabadult.* — "Oktalanság a gyöngeséget védelmezni... Ellenkezőleg, meg kell semmisíteni! Másként csak fajunkat gyöngítjük.* — Kordába fogni a népet, hétvégeken egy pohár ingyen puncsot elébe vetni, vagy táncmulatságot rendezni nekik — ez a filozófiája és elve. Per, az első cseléd — a koldus — épérzékű, erős ember. Fölébred benne társadalmi értékének tudata. "Elmúltak azok az idők, amikor a szegényember kereste meg a gazdának a kenyeret, jómaga csak alamizsnán tengődött... Meg akartam az asszonyságnak mondani, hogy fontosabb dolgokról van szó, mint a has. Az ennivaló az utolsó, amit el lehet venni tőlünk.. .* Természetesen, Albert Bon így mondja el róla a véleményét: "Per megrontotta a cselédséget, mindenféle igényekre nevelte őket. Jobb volna, ha innának mint régen ... Akkor csak pálinkát követelnének, most meg urak akarnak lenni!* S mégsem mentheti meg semmi a pusztulástól Dangaardot. Egy koldusasszony megjósolja a Bon-urak végét: "Kisemberek szerencsétlenségén nőtt meg a birtok — Dangaardrtak új urai lesznek!* A tanya urai tönkremennek: Bon asszony a kétségbeesés rohamában megmérgezi fiát és magára gyújtja az udvarházat. Eljön-e szerencsés Perek ideje? — Egyelőre, a dráma végén, a földesurak birtokából a takarékpénztár markába kerülnek. De az alapeszme, hogy jön a Perek ideje, fénylőn kiviláglik a darabból. A jelképes alakok egyéni ábrázolásban jelennek meg a néző előtt. A jelenetek reális rajzában ott van a hétköznapok valószerűsége. Az említett szereplők mellett csupa élő figura: Keller kisasszony, az elhalt Bon volt szeretője; Maria, a szobalány, Per szerelme; s az udvarház minden lakója: béresek, szolgák és cselédek és a bankigazgató. A Közlekedési Klub színjátszói gondos előkészületek után mutatták be a darabot. A rendező, Varga Géza arra törekedett, hogy az előadást a színjátszók képességeinek megfelelő légkörben hitelessé tegye, és ezt sikerült is elérnie. A színjátszók: Gyárfás Márta, Szöllősy Tibor, Zibrinyi Tibor, Szaroba Judit, Lóránt Lajos, Berkó Klára, Sápi Mária, Gallay László, Balázs András, Versényi László, Muharay Piroska, Magó Gizella, Tímár István, elhitető ábrázolásban játsszák szerepeiket Bakó József elevenséget teremtő díszletképeiben. A darabot Németh László fordította.* ADangaardi embereké a Közlekedési Klubból majd átkerül más kultúrotthonok színpadaira is, az Egressy-klub körműsorának keretében. Valószínű, hogy néhány vidéki városban is fellépnek vele a színjátszók. Taryai Tibor .Kedd, 1959. február 1 Horváth Ferenc előadóestje az Irodalmi Színpadon Nemrégiben — Ascher Oszkár önálló előadóestjével foglalkozva — rávilágítottunk ezeken a hasábokon a szavalóművészek háromféle típusára. Babits Mihálynak Költő és tolmácsa című tanulmányából indultunk ki, amely szerint a versmondókat általában három csoportba oszthatjuk. Az elsőbe azok tartoznak, akik teljesen önkényesen bánnak a versekkel; nem törődnek azzal, hogy fényessé válik a recitálás során az, amit a költő esetleg árnyasnak szánt; az ilyen előadók kizárólag a maguk elképzelését, hangsúlyát, stílusát kényszerítik a költő felfogására; voltaképp nem is tekintik másnak a verset, mint alkalomnak a vers lényegét is semmibevevő versmondó képességük fitogtatására. A második csoport tagjai az illusztrátorhoz hasonlíthatók; az illusztrátor tudvalévően kiegészíti a költő művét; olyanokat is elképzel, elmond, hozzátesz, amilyeneket a költő nem tudott kifejezni; de a jó illusztrátor nem hamisítja meg a versben kifejezett mondanivalót, legfeljebb elősegíti a maga másféle művészetével a vers lényegének megéreztetését. A szavalók harmadik kategóriájában azokat találjuk, akik a műfordítók feladatához hasonló tevékenységet végeznek, de más síkon, hangra, élőbeszédre fordítják át azokat az érzelmeket, gondolatokat, amelyeket a költő betűkben, írásban vetett papírra. így íg a maga elképzelését, hangsúlyát, stílusát a költő felfogására kényszerítő személyes és önkényes versmondó az impresszionista szavalók csoportját képviseli, a műfordító és az illusztrátor feladatát teljesítő előadóművész egyaránt realista lehet. Ha Ascher Oszkár inkább a műfordító tevékenységéhez hasonló feladatot teljesít a pódiumon, Horváth Ferencről viszont megállapíthatjuk, hogy inkább az illusztrátor szerepére vállalkozik. Az írott betűket élő hangra átváltó és az írott betűket hangillusztrációval kifejező szavalók egyformán tartózkodnak mindenféle önkényes interpretációtól, mert nem akarják saját impresszióik zsákutcájába kényszeríteni a költő művét, hanem a maguk eszközeivel óhajtják a közönség képzelete elé vinni a költő szándékát, a versben vagy prózában megszólaló alakokat, a közönség felé közvetített írások érzelmi-gondolati tartalmának teljességét, a kort, a társadalmat, amelyet az író művének cselekményével ábrázol és egyben — mivel ez is kikerülhetetlen az irodalmi alkotás megsértéséhez — azt a kort, amelyben a lefordított vagy illusztrált alkotás íródott. Ha Ascher Oszkár, mint fordító-versmondó azonosul a költő érzelmi és értelmi világával, ugyanez az azonosulás Horváth Ferencnél, mint illusztrátor-versmondónál történik. A két művész közötti különbséghez tartozik, hogy — bár egyik is, másik is nagyfokú tudatosságot érvényesítő Ascher Oszkárnál mégis sokkal több a tudatosság és kevesebb az ösztönösség, mint Horváth Ferencnél. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az értelmi megoldásokat mindig előtérbe helyező Ascher Oszkár kizárólag szóbeli cselekvéssel fejezi ki az előadott mű történését, míg Horváth Ferenc nem veti el teljesen szavai és minőségében a színészi megoldásokat és gesztikulálásokat. Gazdag, sokszínű, nagyon ügyesen összeállított műsorral lépett Horváth Ferenc az Irodalmi Színpadra, ahol különböző korok, felfogások, stílusok reprezentánsainak műveit illusztrálhatta. Petőfi Sándor prózájával kezdte. Éreztük, hogy az ebben található vallomások lényege megegyezik Horváth Ferenc versmondó felfogásának lényegével is. Azután Móricz Zsigmond novellája, Móra Ferenc Szeptemberi emlék című írása, Karinthy Frigyes Ki kérdezett?-je, Illés Béla egyik nagyhatású szatírája, majd Cervantes világhírű művének, a Don Quijote-nak egy jelenete — Sancho Panza három igazságtétele — következett. Az illusztrátor-versmondó a kiváló illusztrátor-festők méltó rokonának bizonyult. Nagy sikere volt Horváth Ferencnek Zweig egyik lélektisztítóan megható írásával is. A háború rémségeit elítélő humanista író, humanista illusztrátora vetítette a közönség elé az Evized a genfi tavon prózai balladáját. A megrázó Csehov-monológ — amelyet nem előadóművészként, hanem színművészként fogott fel — nem illett ehhez a műsorhoz. BandaEde Kossuth-díjas csellóművész, akit zongorán Steinert Mária kísért, néhány szép számmal tette változatossá a műsort. Sós Endre könyv-Kalauz Williama Faulkner: A medve. (A mai amerikai irodalom egyik kiemelkedő. Nobel-díjjal jutalmazott egyéniségének ez a kisregénye egy XX. század eleji, különös vadászatot ír le a Mississippi mentén. A kisregény tulajdonképpeni főszereplője a roppant vadon, amelynek titkát egyedül Sam Fathers, indián főnökök és néger rabszolgák leszármazottja ismeri. Európa.) Sásdi Sándor: Árnyék. (A két világháború közötti Dunántúlon játszódik ez a regény, amely egy bűnnel és bűnhődéssel terhelt életű ember sorsát, hányódásait rajzolja meg. Szépirodalmi.) Claudie Fayein: Egy francia orvosnő Jemenben. (Egyike az első magyar nyelven megjelenő beszámolóknak Jemenről ez a könyv, amely nemcsak a jellegzetesarab városképekről, az évezredes és a modern termelési technika különös keveredéseiről számol be, hanem a jemeni családi élet sajátosságairól is. Az érdekes és szórakoztató jemeni útinaplót szép képek illusztrálják. Bibliotheca.) Vári István: Hat hónap Izraelben. (Egy, az ellenforradalom után Izraelbe disszidált fiatalember élményeinek, benyomásainak, kalandjainak őszinte hangú és tanulságos leírása. Kossuth.) Iljin: Élet és halál a tudomány és a vallás szempontjából. (A kiváló szovjet tudomány-népszerűsítő író érdekes kérdéseket megvilágító írása. Kossuth.) Őszre elkészül az új miskolci színház Miskolcon igen élénk a színházi élet. Jákó Pál művészi és Papp Miklós gazdasági igazgatása alatt már eddig is nagy erkölcsi és anyagi sikereket ért el a színház. Az új színház azonban még nem készült el, most épül, s addig Diósgyőrött és a régi színház melletti Kamaraszínházban játszanak. Itt biztosítják az az előadásokat a Tájszínház számára is. A színházi építkezéssel kapcsolatban érdekes nyilatkozatot adott a Magyar Nemzetnek Kammel Lajosné, a városi népfront titkára. — A népfrontnak szívügye a színház — mondotta. — Társadalmi gyűjtést rendezett, megszervezte az üzemektől az anyagbeszolgáltatást, és mindenben, amiben csak módja van, segíti Miskolc színházi kultúráját. Miskolc város országgyűlési képviselői már megtették a lépéseket, hogy a fontos kellékek minél hamarabb Miskolcra érkezzenek, és a tervek szerint az ősszel megnyithatja kapuit a város korszerű színháza. A miskolci Kamara Színházban jelenleg nagy sikerrel — ahány előadás, annyi táblás ház — Fejér István színművét, a "Bekötött szemmel"-t játsszák. Nyilassy Judit rendezte, és igen nagy sikere van benne négy tehetséges színésznek, Szentirmay Irmának, Varga Irénnek, Farkas Endrének és Őze Lajosnak. A Cigánybárót Diósgyőrött játsszák Komlósi Teri, Kenderessy Zoltán és Fehér Tiborral a főszerepben. A miskolciak nagyban készülnek a Lysdstrate bemutatójára. Horvay István "ókori revüt" rendezett, és a színház vezetői elragadtatással nyilatkoznak a Petrovics Emil által komponált kísérő zenéről. A Tájszínháznak Gárdonyi "A lámpás" című műve lesz a legközelebbi műsora. fp. fcj