Magyar Nemzet, 1959. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-03 / 28. szám

bedA 1989. február 9.. Fogadás a magyar sajtó napja alkalmából A Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatala és a Magyar Újságírók Országos Szövetsé­gének elnöksége a magyar sajtó napja alkalmából va­sárnap este fogadást adott. A fogadáson részt vett Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottsága agitációs és propa­ganda osztályának vezetője, Gyáros László, a Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivatalá­nak elnöke, Szakasits Árpád, a MUOSZ elnöke, Siklósi Norbert, a MUOSZ főtitkára, valamint a magyar sajtó ve­zető munkatársai. Jelen voltak a budapesti diplomáciai képviseletek saj­tóattaséi és a fővárosunkban dolgozó külföldi sajtótudósí­­tók. A KGST finomkerámiai munkabizottságának ülése A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa építésügyi ál­landó bizottságának finom­­kerámiai munkabizottsága ja­nuár 26-tól 30-ig Berlinben tartotta első ülését. A tanácskozáson a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Szovjetunió és a Csehszlovák Köztársaság küldöttsége vett részt Magyar Nemzet TALÁLKOZÓ PAKSOMNI ! munkás-paraszt összefogás lehetővé teszi a szocialista társadalmi rend felépítését” Söprik a paksi utcákat, szombat délelőtt van. De ezen a szombaton nagyobb az élénkség, a söprögető asszo­nyok is reggel­ óta szorgos­­kodnak már, felvették jobbik ruhájukat és kötényt kötöttek. A sárgára festett, emeletes ta­nácsháza előtt férfiak álldo­gálnak, prémes kabátban, kucsmában, van aki csizmá­ban, fekete kalapban. Van közöttük pártvezető, tanácsi funkcionárius, népfrontbizott­sági tag. Java részük azonban dolgozó paraszt, egyéni és ter­melőszövetkezeti. Till Ferenc néha kiválik közülük és az út közepére siet, a Duna felé tekint, a műút irányába: jönnek-e már? Vendégeket várnak a paksiak, a budapesti Erőmű­javító és Karbantartó Válla­lat dolgozóit. Három héttel ezelőtt a község dolgozó pa­rasztjai jártak Budapesten, az Erőmű­javítónál, megtekintet­ték az üzemet, elbeszélgettek a munkásokkal, most meg a budapestiek jönnek hozzájuk, hogy visszaadják a látogatást. A Hazafias Népfront kezde­ményezésére jött létre e mun­kás-paraszt találkozó, a hajó­gyáriak kezdték Madocsán, a paksi látogatás a második, de bizonyosan még sok követi majd. Tíz óra sincs még, amikor feltűnik a nagy autóbusz, a vendégekkel. Kalapok, kucs­mák emelkednek a magasba, egy kerékpáros fiú viszi a hírt a művelődési otthonba, ahol rázendít a zenekar. De ahogy a nagy farmotoros felkapasz­kodik a szűk és a meredek Petőfi utcán, megérkezik még néhány gépkocsi, s egyikből Dobi István, az elnöki tanács elnöke száll ki. Felharsan az éljen! Nyomban körülfogják munkások és parasztok. A paksiak büszkék a látogatás­ra, öt perc alatt tudja már az egész község a nagy újságot. Mindenki érzi, látni az arco­kon is: hasznos lesz ez a mun­kás-paraszt találkozó. Az igazi szövetség Szól a zene, ismerkednek a vendégek a paksiakkal. De van, akit már ismernek a bu­dapestiek, a múltkori láto­gatáskor sokan jóba lettek, barátságot kötöttek. Vác Fe­renc nevét Simon László esz­tergályos kiáltozza a terem­ben. Bacsa Lajos termelőszö­vetkezeti elnök Barta Bélát keresi. Itt van Vass Istvánné és Szatmári Nagy Imre, a Ha­zafias Népfront országos ta­nácsának titkárai, Tolna me­gyei párt és tanácsfunkcioná­riusok, országgyűlési képvise­lők és a paksiak között nem­csak egyéni és dolgozó pa­rasztok, hanem a konzervgyár dolgozói közül is sokan. Kóstolgatják a bort. A lám­pafény felé fordítva nézegetik a színét, ízlelgetik: jók az idei borok. A termés se volt rossz. Hány hízó van az ólban és hány tehén az istállóban? — érdeklődnek. Már a minden­napokról és a holnapról esik szó. Mert a parasztember hol­napja érdekli a városi embert is. Milyen élet van a termelő­­szövetkezetben? A jövőről beszél később, po­hárköszöntőjében Dobi István is. Kijelenti az elején, hogy nagyon nagyra ér­tékeli politikailag és em­berileg is ezt­­ a munkás­paraszt találkozót. Kétségte­len, hogy az ilyen találkozó elmélyíti, szilárddá és erőssé teszi a munkás-paraszt szö­vetséget — mondotta. — Ez pedig a magyar nép szem­pontjából nem egyszerű dolog, mert az új gazdasági és tár­sadalmi rendet jelenti. Megemlítette, hogy régebben is voltak szövetségek, de ahhoz a dolgozó népnek semmi köze nem volt, bár kihatott életére. A régi szövetségek a kapita­lista nagyüzemeknek, a nagy­birtokosok, és bányatulajdo­nosok valóban erős szövetségei voltak. Beszélt ezután a városi dol­gozók sorsáról, szót ejtett a fiatalokról, akik közül sokan 1956 októberében olyan han­gokra hallgattak, amelyek nem a dolgozó nép érdekeit szolgál­ták. Foglalkozott a felszaba­dulás előtti helyzettel, a mun­kásság és parasztság nehéz éle­tével, az ínségkonyhákkal és munkanélküliséggel, a feudális nagybirtok sorvasztó nyomá­sával és kiemelte: " A munkás-paraszt szö­vetség ma új társadalmi ren­det épít, a szocialista társa­dalmi rendet, ahol nincsenek magántulajdonban a nagyüze­mek, a közösségé a nemzeti vagyon, s mindenki a maga becsületes és lelkiismeretes munkája után kapja azt, ami­re rászolgál, így van ez a szocializmusban a kulturális élet területén is. Ezt a szövet­séget erősíti a mai látogatás Pakson. Fogjunk össze, mert ha szilárd és erős a munkás­paraszt szövetség, az ellenség hiába mesterkedik. A munkás­paraszt összefogás lehetővé teszi, hogy megtartsuk és biz­tosítsuk a szocialista társadal­mi rend felépítését. A paksi parasztsághoz szól­va külön hangsúlyozta a szo­cialista nagyüzem nyújtotta lehetőségeket. Hangoztatta, hogy a maguk és gyermekeik érdekében a jövőre is kell gon­dolni, amikor a termelőszö­vetkezeti gazdálkodásról be­szélnek. A termelési színvonal emelését csak a nagyüzemi gazdálkodás útján érhetjük el. Egyetlen út van, ami nem könnyű, mert új életformát je­lent, de minden alkalmat meg kell ragadni, hogy beszélges­sünk és vitatkozzunk a mező­gazdasági termelés dolgairól. „Ilyen legyen az életünk” Ebéd után a vendégek a fa­luval és parasztsággal ismer­kedtek. Csoportokra osztva meglátogatták a termelőszövet­kezetet, az állami gazdaságot, egyéni gazdákat és a konzerv­gyárat is végül. Dobi István a Vörös Sugár Termelőszövetke­zetben arról beszélgetett a ta­gokkal, hogy mi akadályozta a termelést, érdeklődött mi a tervük, mennyi az állatállomá­nyuk, gyümölcsösük, szántó­juk és mit tesznek annak ér­dekében, hogy magasabb le­gyen a tagság jövedelme. Hármas-négyes csoportokban indultak el: egy-egy paksi gaz­da és­­ két-három vendég, munkás az Erőműjavítóból. Weier Ádám Csávás Józsefet és Jankovics Katalint fogta karon, Koch Józsefhez Nagy István és Boda Istvánná láto­gatott el. Leber Ferenc 14 hol­das egyéni gazda Táncsics ut­cai házába Mics Jenő és Bos­­kovics Pálné kopogtat be. A háziak azt se tudják, ho­vá tegyék a pesti vendégeket. Látni, hogy várták őket, rend van mindenütt, a hátsó udvart is felsöpörték. Lebemné ünnep­lő ruhában a szobába invitálja a látogatókat, a gazda meg az istállót szeretné megmutatni, szemefényét, a lovakat, a tehe­net, az anyadisznót. Aztán le­mennek a pincébe, megkóstol­ják a bort, négyezer öl szőlője van Lebernek, s a falu egyik legjobb gazdája. — Hány fokos? — érdeklő­dik Mócs Jenő, a bort ízlel­getve. — Megvan a tizenkét és fe­les. A szobában az asszony hoz­za a süteményes tálat, befőttet bontanak. Boskovicsné meg­nézi a szekrényeket, a ruhákat, érdeklődik a háztartás gondja felől. Bizony sok a dolga egy parasztasszonynak, mert nem­csak otthon végzi el a mun­kát, a ház körül, a földön is dolgozik. Így kerül szó az új életfor­máról, a termelőszövetkezetről. Ott könnyebb az élet, többet segítenek a gépek. Az asszo­nyoknak nincs annyi munká­juk. Beszélgetnek, vitatkoz­nak, közben bekopognak a szomszédok is, jön a sógor, a koma, az ismerős, tele van már a szoba. Eszébe hajlik az idő, mire ismét elindulnak, vissza a mű­velődési otthonba. A gazda fel­pakol, mert bátyus vacsora van. Mindenki kitesz magáért. Visznek sonkát, kolbászt, sült­húst, hurkát, disznósajtot, szép fehér kenyeret, jóízű paksi bort a fonott üvegben. Az asz­talra rakják. Valaki megjegy­zi: -Ilyen legyen az életünk mindig!­— Még jobb is lesz, ha ösz­­szefogunk! — válaszol rá Ko­vács Ferenc munkás ... Éjfél felé járt már az idő, amikor felszedelőzködtek a vendégek és feldördült a nagy Ikarus autóbusz motorja. Vi­harlámpák és zseblámpák fé­nye intett búcsút az éjszaká­ban a távolodó autóbusz után. Számos új barátság született, sok hasznos szó esett a jövőről és bizonyos, hogy sokáig emlé­kezetes marad ez a munkás­paraszt találkozó. Illés Sándor ­ Ahol a csecsemőhalandóság az országos átlag alatt van Új rendelőintézetek, kórházak Pest megyében Pest megye 800 ezer lakosá­ra, 11 járás, 187 község és 4 város népére van gondja a Pest megyei tanács egészség­­ügyi osztályának. A megye egészségügye az utolsó évek­ben nagyot fejlődött: míg 1950- ben csupán 167 körzeti orvos működött, addig az elmúlt évben 232-re nőtt a körzeti or­vosok száma és a kórházi, va­lamint a szakorvosokkal együtt csaknem 600 orvos ügyel a lakosság egészségére. Érdekes jelenség, hogy Pest megyében egyetlen orvosi ál­lás sem betöltetlen, noha az ország más részén többszáz olyan orvosi állás van, amely nem talál gazdára. Szerepe van ebben a községi tanácsok­nak is, amelyek arra töreksze­nek, hogy megoldják az orvos­lakások gondját és ezzel is vonzóbbá tegyék az orvosok számára községüket. Gyermek- és nőgyógyász szakorvosok a falvakban Ugrásszerűen emelkedett a megye rendelőintézeteinek szá­ma és rendelőórája is. Míg 1955-ben mindössze két rende­lőben folyt munka 48 órával, addig tavaly már nyolc ren­delőintézetben gyógyították a betegeket 556 rendelői óra­számmal. Ez a szám ebben az évben két új rendelőintézettel, amelyek Érden és Nagykőrö­sön nyílnak meg, tovább emel­kedik; folyamatban van ezen­kívül Gyömrőn is egy rendelő­­intézet építése. A megye egészségügyi mun­káját dicséri a csecsemőhalan­dóság csökkentése terén elért nagy eredmény is. Az országos átlag 6,3 százalék, a Pest me­gyei 5,7. Szerepe van ebben a járási egészségügyi szakszolgá­latnak is. Hetenként kétszer gyermek- és nőgyógyász szakorvosok látogatják meg a megye legkisebb falvait is; a múlt évben állították be a röntgen-ernyőképszűrő állo­mást, amely autóra szerelve járja a megyét és a tbc meg­előzésénél végzi felderítő sze­repét. Segítségével már kez­deti stádiumban sikerül el­csípni a tüdőgümőkóros esete­ket. Minderről dr. Békés Zoltán megyei főorvos informál ben­nünket, aki igen büszke orvo­sai eredményére. Ennél csupán az új egészségügyi létesítmé­nyekre büszkébb. Gyógyszertár-központ, BCG kísérleti laboratórium — Ez év elején fejezzük be az Uzsoki utcában nyolc és fél­millió forintos beruházással készült megyei gyógyszertár­­centrumot. E hatalmas kombi­nát hivatott arra,­­hogy a me­gye 110 gyógyszertárának za­vartalan ellátását biztosítsa. S itt helyezik majd el az Orszá­gos BCG Kísérleti Laborató­riumot is — mondja a főorvos. Fejlesztik a ceglédi kórházat és a hároméves terv során 150 ággyal bővül. Ebben az évben kezdik el a nőgyógyászati osz­tály építését, tetemes költsé­geiből oroszlánrészt vállalt — a többi tanácsok számára pél­damutatóan — Cegléd város tanácsa. Cegléd ezenkívül röntgenterápiás készüléket is kap, amelynek a helyisége ugyancsak épül már. Nagykő­rös, a megye másik nagyobb városa, 1956-ban létesített se­bészete és belgyógyászata, va­lamint meglevő szülészete mellé tavaly gyermekosztályt is kapott és így ma már 130 ágy áll a betegek rendelkezé­sére. Korszerű rendelőintézete mellé egészségügyi szakiskolá­hoz is jut. Évente ötven érett­ségizett leányt képeznek majd itt ki gyermekgondozónővé. A hatvanágyas nagykőrösi cse­csemőotthont az elmúlt év so­rán ugyancsak bővítették s itt most már 103 ágy várja az ap­róságokat. Rövidesen elkészül Vác új rendelőintézete is más­félmilliós beruházással, né­hány részlege már működik. Több szakképzett ápolónőt! Nem lenne teljes a beszá­molónk, ha nem beszélnénk a megyei kórházról, a Semmel­weis nevét viselő, 175 éves Rókusról is, ahol nagynevű professzorok gyógyítják a be­tegeket. Egyetlen területen van ko­moly panasz: ápolónői problé­mák nehezítik a jó egészség­­ügyi munkát. Szerencsére a ki­látások itt is kedvezőek: a múlt évben kezdte el a két­éves ápolónői tanfolyamot negyven érettségizett lány, 1960-ban szerzik meg diplomá­jukat. A gyakorlati munkából azonban már ebben az évben kiveszik részüket. A körzeti orvosok számát idén négy­öttel, jövőre 8—10 újabb kör­zeti orvosi állás szervezésével emelik. A múlt évben kísérlet­képpen szolgálatba állított körzeti ápolónők ugyancsak jelentős segítséget nyújtanak a körzeti orvosi munkához, te­hermentesítik az orvost számos feladat elvégzésétől. Sok olyan beteg van, aki otthon is kezel­hető, holott eddig kórházi ápo­lásra szorult, főleg amiatt, mert az elfoglalt körzeti orvos képtelen volt naponta látogat­ni. A körzeti ápolónők számá­nak emelésével — idén 50 ilyen ápolónő és szülésznő áll Pest megyében munkába — bizonyos mértékig lehetővé válik nemcsak az orvos mun­kájának megkönnyítése, ha­nem a kórházak tehermentesí­tése is, ami az egészségügyi ellátás javulását eredményezi. Fehér Rózsa s A Román Népköztársaság sármási gázmezőjéről mintegy 370 kilométer hosszú csőveze­téken szállítják a metángázt a Tiszavidéki Vegyikombinát fogadóállomásáig. Ez a jó minő­ségű földgáz a vegyikombinát fontos nyersanyaga lesz, amelyből műtrágyát, s külön­féle műanyagokat gyártanak. Az új létesítmény felépíté­séig azonban az igen olcsó földgáz egy részét a Tiszapal­konyai Hőerőmű óriás kazán­jaiban égetik el — a borsodi barnaszén helyett. A borsodi szénnél négyszer­te nagyobb kalóriájú földgáz pénteken este érkezett meg végállomására: a Tiszavidéki Vegyikombinátba. A vezeték­ben a román határig 10 at­moszféra nyomás alatt 100 000 köbméter földgáz várt fel­­használásra. A régi szokás szerint Polonyi István, a­­■gáz­üzem-6 vezetője gyújtotta meg a kétméteres lánggal égő gáz­fáklyát , amelynek fénye va­sárnap reggelig hirdette a két szomszédos baráti ország dol­gozóinak munkasikerét. Vasárnap a szocialista or­szágok összefogásának, egy­más iránti segítésének újabb ragyogó győzelme született Tiszapalkonyán. A csehszlo­vák tervek alapján épült hő­erőműben a Szovjetuniótól kapott csővezetéken keresztül megérkezett a román földgáz­­szállítmány. A sikeres próbát követően a színtelen és szagtalan föld­gázt szagosították és nyomá­sát csökkentve továbbították, az erőmű 5-ös kazánjának két oldalán elhelyezett gázégőkbe Ezzel megkezdődött a Ti­szapalkonyai Hőerőmű első kazánjának pótgáz tüzelése. Ebben az évben még vala­mennyi óriási kazánt átala­kítják pótgáz tüzelésre. Ezzel a kazánok jobb hatásfoka mellett a tervezettnél évente mintegy 300 000 tonna szén­nel kevesebbet használnak fel Tiszapalkonyán. Vasárnap óta román földgázzal fűtik a Tiszapalkonyai Hőerőmű 5-ös kazánját Tudósítónk jelenti az Országházból: A parlamenti bizottságok megkezdték az idei költségvetés tárgyalását Az országgyűlés állandó bi­zottságai hétfőn megkezdték az 1959-es költségvetési tör­vény tervezetének megtárgya­lását. A Minisztertanács ál­tal január elején elfogadott költségvetési tervezet — mint már ismeretes — a bevételek 10,3, a kiadások 10,2 százalé­kos emelését irányozza elő. Ebből többi között, mintegy 620 millió forintot fordítanak lakásépítési kölcsönökre, egy­­milliárd jut a nyugdíjak és a családi pótlék rendezésére. A terv szerint a minisztériumi iparban a termelés hat száza­lékkal, a munka termelékeny­sége 3,2 százalékkal növek­szik, a költségszínvonal pedig 1,2 százalékkal csökken. Ez­zel sikerül még az 1958. évi­nél is fokozottabban megva­lósítani azt a célkitűzést, hogy a népgazdaság saját erejéből teremtse meg egyensúlyát. A költségvetési törvény ter­vezete előreláthatólag a hó­nap második felében kerül az országgyűlés teljes ülése elé. Hétfő délelőtt az országgyű­lés külügyi és honvédelmi bi­zottsága tanácskozott. A kül­ügyi bizottság ülésén Kiss Károly elnökölt és részt vett azon Rónai Sándor, az ország­­gyűlés elnöke is. Péter János, a külügyminiszter első helyet­tese ismertette a külügyi tár­ca költségvetéstervezetét és beszámolt arról, hogy a költ­ségvetés tételei a tavalyiak­hoz képest lényegében nem változtak. A tervezethez több képviselő szólt hozzá, majd a bizottság a költségvetést ki­sebb módosítással elfogadta s úgy határozott, hogy az or­szággyűlésnek elfogadásra ajánlja. A honvédelmi bizottság ülé­sén Czinege Lajos elnökölt A tanácskozáson — amelyen Vass Istvánné, az országgyű­lés alelnöke is jelen volt — Révész Géza vezérezredes, honvédelmi miniszter tájé­koztatta a képviselőket az idei költségvetésről. A tájé­koztatót itt is vita követte. A bizottság a honvédelmi tárca költségvetési előirányzatát végül tudomásul vette. Ma az országyűlés szociá­lis­ és egészségügyi, valamint munkaügyi állandó bizottsá­ga tanácskozik a költségveté­si törvénytervezetről. A budapesti népfront-vezetők tanácskozása A Hazafias Népfront buda­pesti bizottsága négynapos megbeszélésre hívta össze a kerületi népfrontbizottségok elnökeit, titkárait, egyes szak­bizottságok vezet­őit, hogy megvitassák munkájuk leg­fontosabb kérdéseit. Hétfőn a Hazafias Népfront budapesti bizottságának helyi­ségében dr. Harrer Ferenc, a budapesti népfrontbizottság elnöke nyitotta meg a tanács­kozást. Ezután Csikasz József­­né, a Budapesti Pártbizottság titkára tájékoztatta a megje­lenteket a belpolitikai élet időszerű kérdéseiről. Előadá­sát vita követte. Kedden dr. Pesta Lászlónak, a budapesti békebizottság el­nökének előadása alapján megvitatják a békemozgalom további feladatait. Több mint félsm közérdekű interpelláció a kereseti tanácsüléseken tették szóvá. Ennek helyisé­geiben évek óta raktár van, s a környékbeliek jogos kérése, hogy adják vissza a filmszín­házat eredeti rendeltetésének. Az interpellációra a tanács végrehajtó bizottsága azt vá­laszolta, hogy tárgyalásokat kezd az illetékesekkel a raktár elköltöztetésére. A VIII. kerületi tanácsülésen fontos kérdést vetett fel inter­pellációjában ősi Sándorné ta­nácstag, aki kifogásolta, hogy a lakások kiutalásánál nem minden esetben kérik ki az érintett körzet tanácstagjának véleményét. A tanács illetéke­sei megígérték, hogy a lakás­­osztály vezetői a jövőben min­den kiutalás előtt meghallgat­ják és figyelembe veszik a ta­nácstag észrevételeit. A VI. kerületben szintén több közérdekű interpelláció hangzott el. Szikla Sándorné tanácstag például javasolta a végrehajtó bizottságnak: a Népköztársaság útja 24. számú házban az Ady-évforduló al­kalmából helyezzenek el már­ványtáblát a nagy költő emlé­kére. Az indítványt elfogad­ták A kerületi tanácsüléseken eddig több mint félszáz köz­érdekű interpellációt nyújtot­tak be a tanácstagok. A XIX. kerületi ülésen például a kis­pesti, egykori Flóra-mozi ügyét Valamennyi társadalmi és tömegszervezet részt vesz a tanácsköztársasági évforduló megünneplésében A tanácsköztársasági ün­nepségek előkészítésében a pártszervezetek irányításával valamennyi kerületben részt vesznek a tanácsok,­ a Haza­fias Népfrontbizottságok és a tömegszervezetek. A tanácsok azokban a kerü­letekben, ahol a forradalmi idők nevezetes emlékeit őrzik, javaslatot dolgoznak ki ezek­nek a helyeknek méltó meg­jelölésére. A Hazafias Népfront-bizott­ságok emlékankétokat, ünnepi esteket rendeznek a különbö­ző társadalmi rétegeknek. A nőtanácsok előadásokon is­mertetik a nők helyzetét a Tanácsköztársaságban, rész­vételüket a forradalmi moz­galomban. Az MSZBT, amely a közel­jövőben megnyíló magyar­szovjet barátsági hónap ün­nepségein is megemlékezik a magyar Tanácsköztársaságról, szintén részt vesz a progra­mok kidolgozásában. A Vöröskereszt területi és üzemi szervezetei előadáso­kon ismertetik a Tanácsköz­társaság szociálpolitikai, egészségügyi vívmányait, s a kerületi békebizottságokkal közösen részt vesznek a pro­letárforradalom eredményei­nek ismertetésében.

Next